|
HÍRVIVŐ |
||
|
|
||
|
Az |
||
|
|
||
|
Feliratkozás:
hirvivo-subscribe@yahoogroups.com
|
||
|
Hír
beküldése: hirek@reformatus.ro |
||
|
|
||
|
2007
október 19, VI. Évfolyam 43. szám (összesen 279 szám) |
||
|
|
||
Tartalomjegyzék
Új Református Bibliaolvasó Kalauz program - biolka.reformatus.ro
Péntek Árpád - Az igehirdető szolgálata
Megjelent az Üzenet reformációi száma
Egyház és politika - Lelkészértekezlet Kolozsváron
Az Értelem Élete - Az Élet Értelme
15 éves a kolozsvári Diaszpóra Alapítvány
Szolgálat a szórvány szórványában
Szent Imre-szobrot avattak - Az együvé tartozás szimbóluma
Galambodi - "zalaegerszegi" polgárok
Hodgya - A legrégebbi nőszövetségi zászló örökösei
Egyház és politika - Agnus Rádió
Gernyeszeg - Itt már miniszter is született
Énektanulás (13) - 315-ik ének
Lelkipásztorok képzése az ifjúsági munka terén
Közel fél évezredes áldozatos iskolaépítő munka
Háromnapos ünnepség a református kollégiumban
Gönczi László, a református kollégium utolsó igazgatója az
államosításig
"Bízom abban, hogy Isten továbbra is gondot visel ránk . . .
"
Beszélgetés Székely Árpáddal, a Református Kollégium igazgatójával
Nagyenyed - Holland
gyülekezeti kórus a kollégiumban
Móra-szobrot avattak Székelyudvarhelyen
Új Református Bibliaolvasó Kalauz program - biolka.reformatus.ro
Kedves testvérem!
Szeretettel ajánlom figyelmébe az új Református
Bibliaolvasó kalauz programot.
A program hivatalos honlapja: biolka.reformatus.ro.
Tisztelettel,
Szabó Mihály lp.
Református Bibliaolvasó Kalauz
program - Biolka
|
Letöltés |
|
|
Méret |
0,65 MB |
|
Verzió |
1.0 |
|
Kompatibilitás |
tesztelve:
Windows 2000, Windows XP, Windows
Vista |
|
Dátum |
2007. október 8. |
|
Leírás |
A Biolka az ˇ a Károli Gáspár bibliafordítását, valamint a Magyar Biblatársulat újfordítású Bibliáját ˇ a Jubileumi Kommentár aznapi magyarázatát ˇ a Bibliaolvasó kalauz magyarázatát ˇ minden napra a Heidelbergi Káté egy kérdését és magyarázatát (minden év január 1-én újrakezdi) ˇ az aznapi éneket ˇ az adatbázisból véletlenszerűen kiválasztott aranymondást ˇ linkeket a kék színű igehelyekhez, két fordításban ˇ választható dátumot ˇ szövegek nagyításához szükséges gombokat ˇ automatikus frissítést ˇ
a Windows indulásával egyidejű automatikus
bekapcsolást |
|
Kinézet,
eredeti méretben |
|
|
További
fejlesztési tervek |
Terveink: 1. beállítások: betűméret lementése(1-7), kedvenc Biblia lementése(Károli/Bibliatársulat), napi bibliaolvasás időpontjának beállítása 2. nagyhetek és ünnepek kijelölése a naptárban 3. hangüzenettel való figyelmeztetés 4. Linux (+ Mac?) verzió 5. a Biblia, a káté, és az énekeskönyv hangos változatának beépítése 6.
internetkapcsolat nélküli változat |
|
A programot írta |
Pap Lőrinc (paplorinc kukac yahoo
pont com)* |
|
A felületet
tervezte |
Bencze László, Firma9 (Laci kukac firma9 pont
com)* |
|
Engedélyezés |
A Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliáját, valamint
a Jubileumi Kommentárt a Kálvin Kiadó engedélyével használtuk fel. |
KÖNYVESPOLC
Péntek Árpád - Az igehirdető szolgálata
Péntek Árpád életének főbb
mozzanatai:
- született 1921. márc. 21-én Lugoson
- iskoláit Lugoson végezte, 1939-ben tett
érettségi vizsgát
- 1939-től a kolozsvári Református
Teológia hallgatója
- 1940-től 1943-ig a nagyenyedi
Bethlen Gábor Teológiai Akadémia hallgatója
- közben 1940-től lévitalelkész
Karánsebesen és Mezőkapuson
- 1943-tól segédlelkész Temesváron és
Lugoson
- 1943-ban tesz I. lelkészképesítő
vizsgát
- 1946-ban tesz II. lelkészképesítő
vizsgát
- 1946-tói 1961-ig Szucságon rendes
lelkész, közben 1947. július 6-án szentelik fel
- 1961-től Ótordán rendes lelkész
- az 1968-1969-es tanévben részt vesz az
amszterdami Vrije Universitejt doktori kurzusán
- 1972-től meghívják a kolozsvári
Teológiára óraadó tanárnak
- 1973 szeptemberétől a református
gyakorlati teológia tanszékének előadó tanára
- 1974 májusában az Egyetemi Fokú Egységes
Protestáns Teológiai Intézet alapításának negyedszázados évfordulójára
rendezett emlékünnepélyen avatják doktorrá
- 1984-től tanszékvezető
professzor
- 1982-tól 1990-ig, két cikluson
keresztül az Intézet rektora
- 1990-ben elvtelen támadások miatt lemondott
és nyugdíjba ment
- 1990 októberében az Egyházkerület
felkérte a Vallástanárképző Fakultás megszervezésére
- 1990-1992 között a
Vallástanárképző Fakultás dékánja
- 1993. augusztus 29-én a kolozsvári
evangélikus templom szószékén prédikálás közben érte a halál
Előszó
Egy professzori élet tudományos
tevékenységének fokmérője a publikált írások mennyisége és minősége,
ezeknek az írásoknak olvasottsága, idézettsége és mindenekelőtt
iskolateremtő ereje és hatalma. Péntek Árpád teológiai tanár, a Protestáns
Teológiai Intézet volt rektora és az 1990-ben létrejött Vallástanárképző
Kar első és egyben alapító dékánja egy olyan korban élt, amikor papi ember
számára, veszélyes volt az írás és lehetetlen a publikálás. Előadásai
csupán diákok jegyzeteiben és gépelésében rögzöttek és jártak kézről
kézre, miként a vándorútra indított gyűrű. Tanári észrevételei,
szakvéleménye, frappáns mondatokban megfogalmazott teológiai gondolkodása, tudományos
tevékenységének egész ars poeticája és nem utolsósorban ízes humora
szájhagyomány útján terjedt tanteremtől tanteremig és parókiától a
szószékig, miként a folklór. Tudományos írásainak pedig csak egy töredékes
része jelent meg a Református Szemlében, a többi kéziratban pihent fiókjában.
Mire szabadon lehetett volna publikálni, ő is elpihent, elmenvén minden
földi útján szószéki szent szolgálatban, palástba öltözötten, prédikálás
közben, miként Illés a tüzes szekereken. Ó elment, de itt maradt számos kötetet
kitevő kézirata, tudományos hagyatéka és az az iskola, melyet ó, mint
tudós ember elsősorban nem publikációival teremtett, hanem tanári, oktatói
és nevelői munkásságával, azzal a pedagógiával és tudományos
ismeretanyaggal, mely tantermekbe zártan is robbanóanyagként hatott, s
lelkésznemzedékek egész sorát tette az Ige elkötelezett szolgáivá, a
textusprédikáció tüzének felséges csiholójává. Maradtunk mi, a volt
tanítványai, kik tőle tanultuk a lelkipásztori habitust, a lelkészi élet
gyakorlatának minden titkát, lakni és élni az üvegfalú parókiákon, de tőle
tanultuk a papi és egyházi formák belső tartalmát is, a kereteket
kitöltő lényeget, az Ige megértését, alkalmazását és szószéken való
széthintését sokak hitének épülésére. Fiókban maradt írásai közül ez az
első jelentősebb munka, amelyik nyomdafestéket lát halálának tizedik
évfordulója, és a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző
Karának tízéves jubileumi ünnepsége alkalmából. Az igehirdető szolgálata
c. tudományos írás tulajdonképpen Péntek Árpád doktori dolgozata. Benne azonban
nemcsak a teológia doktora, a tudományosság kritériumait tiszteletben tartó
tudós, az olvasott és művelt értelmiségi, a legfelső tudományos
fokozatot elért szakember szólal meg, hanem az a lelkipásztor is, akinek egész
élete igehirdető szolgálat volt kicsi és nagy templomok szószékein
egyaránt, s az a tanár is, aki hittel, szeretettel, türelemmel és igényességgel
másokat is igehirdető szolgává akart és tudott nevelni.
Az igehirdető szolgálata a
gyakorlati teológia világába, az igehirdetés tudományába, a homiletikába vezeti
el az olvasót. Benne a szerző a gyakorlati teológia feladatát, szerepét és
funkcionalitását tárgyalja. Ennek keretében pedig az igehirdetésnek mint
szolgálatnak a formai, tartalmi, teológiai, ekléziológiai és társaslélektani
dimenzióit bontja szét, bemutatva azt a lelkipásztori szolgálatot, amelyen
keresztül Isten az emberhez közeledik, emberi szolgálattal akarva igéjét
eljuttatni embertől emberig. A pásztori szolgálat ebben a kontextusban
lesz és válik "az emberhez közeledő Isten erőterévé", melyben létrejön az Isten és az ember közötti
élő kapcsolat.
Tudományosság és gyakorlatiasság, a
kérdések elvi szinten tőrténő tisztázása és a gyakorlati tapasztalat,
elméletiség és iskolában tanítható módszertan ötvöződik ebben a műben.
Épp ezért a magyar szakiradolomban Makkai Sándor pojmenikája és Imre Lajos
katekétikája mellé sorakozik fel mint olyan szakkönyv, mely minden további
homiletikai kutatás alapműve és minden igehirdető szolga
nélkülözhetetlen kézikönyve lehet és kell hogy legyen.
Mi, hajdani diákok Péntek Árpádtól
tanultuk meg, hogy Erdélyben csak textust lehet prédikálni, s szószékeinken
nincs más prédikációnak helye, csak a textusprédikációnak. És ez a mai
megváltozott világban, a posztmodern korban, a paradigmaváltás korszakában
sincs másképp.
Csak a textusprédikációra igaz az
ősi mondás: predicatio verbum Dei, verbum Dei est. Isten Igéjének
hirdetése, Isten Igéje.
Legyen tehát ez a könyv áldott eszköz
annak az igehirdetői iskolának gyarapítására és növelésére, melynek
alapvetésére Péntek Árpád egész életét szentelte.
Molnár János
A könyv ára 15 lej és Egyházkerületünk
Iratterjesztésénél megvásárolható.
Veres Miklós iratterjesztő
Tel. 0264-592453, 114 mellék
Cím: 400079 Cluj Napoca, str. I. C. Bratianu nr. 51-53
e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro
Yahoo messenger: mickeyver
Skype: veresmiki1974
TALLÓZÓ
Megjelent az Üzenet reformációi száma
A reformáció: örökség. Jó újra meg újra tudatosítani
önmagunkban, hogy nemcsak anyagiakat és szép emlékeket hagyunk gyermekeinkre,
unokáinkra, hanem lelkieket is. Vigyázzunk, hogy ne a kettős életmód
szomorú örökségét hagyjuk utódainkra, hanem az Úr szolgálatának áldott és
boldog örökségét - írja vezércikkében Szép Eduárd.
Hit és tanulás, imádság és tudás címmel Bekő István az erdélyi református iskolák közös tanévnyitójáról számol be.
Érdekes riportot közöl az újság a mihályfalvi református egyházközségről, ahol a helybeli lelkész vállalta fel a magyar oktatás ügyét.
A hazai ökuménia szintjeiről értekezik egyik cikkében dr. Péter Miklós. Ugyancsak ő közöl félperces novellákat nemsokára megjelenő kötetéből.
A Mannás kosár rovatban Lőrinc István Illés prófétáról ír, Ötvös József missziói előadó pedig folytatja Énektanulás című rovatát.
Részletes beszámoló olvasható a 125 éve született Ravasz László ünnepségről, amelyet Budapesten tartottak. Szász Lóránt Levente arról tudósít, milyen érdekes volt Mákófalván az ifjúsági munkáról tartott képzés lelkipásztoroknak. Dr. Kovács Lídia Erika orvos, a Clear Tech Hallásgondozó Központ munkatársa, cikkében a fizikai gyógyulás mellett a lelki gyógyulás fontosságára hívja fel a figyelmet. A kint dolgozó szülők országunkban hagyott árváinak sorsáról közöl jegyzetet Somogyi Botond főszerkesztő.
A Hírek- Események rovatban többek között a csomafájai templomfelújításról és az udvarfalvi iskola névadó ünnepségéről szerezhetnek tudomást.
A kolozsvári református kollégium fennállásának 450 éves
évfordulója alkalmából négy oldalas melléklettel jelentkezik az Üzenet.
Első oldalán dr. Pap Géza erdélyi püspök a református szellemiségről,
dr. Csiha Kálmán ny. püspök pedig a református nevelésről ír. Kolozsvári
József arról értekezik, mit ünnepelhet a kollégium 2007-ben. Wass Albert,
Kányádi Sándor és Lászlóffy Aladár versei mellett olvasható a kollégium egyik leghíresebb
növendéke, Szabó Dezső testamentuma, mely szerint az író minden vagyonát a
kolozsvári Alma Materre hagyta.
Egyház és politika - Lelkészértekezlet Kolozsváron
Egyház és politika - ez volt a címe annak a két napos kerületi lelkészértekezletnek, amelyet október 10-11-én tartottak a kolozsvári Bethlen Kata Diakóniai Központban.
Megnyitó istentisztelet után Kállay Dezső elnök köszöntötte a megjelenteket, és örömének adott hangot, hogy az értekezletre több mint 150 lelkipásztor jelezte részvételét. Ezt követően Abraham van de Beek, az amszterdami Szabad Egyetem szisztematika tanára tartott előadást Egyház és politika címmel. Előadásának túlnyomó részét az őskeresztyének politikához való viszonyának kifejtése jelentette. Elmondta: az első századokban a keresztyének teljesen elfordultak a politikától, nem vettek részt a közéletben, visszautasították a katonai szolgálatot, és országhatároktól függetlenül egy "más" világban éltek. A negyedik században aztán gyökeres fordulat következett be, amikor a keresztyénség a Római Birodalom államvallása lett. Ezt követően egyház és politika szorosan összekapcsolódott. Előadásának végén van de Beek professzor kijelentette: a református egyháznak a keresztyén élet és gondolkodás kezdeteire kell alapoznia, és idegenként kell élnie egy olyan életforma közepette, amelyet a könyörgésnek és imádságnak kell fenntartania. Ellenkező esetben - adta ki a verdiktumot a professzor - nem lesz jövője, sem értelme létének, csak egy magyar ortodox egyházként.
Az előadást megbeszélés követte, amelyen számos kérdés elhangzott, a válaszok azonban kevésbé voltak meggyőzőek. Pap Géza püspök van de Beek kijelentésére reagálva kijelentette: a 21. század küszöbén a református egyház megújulásának alapjául nem az őskeresztyénség szokásait kell venni, hanem a Szentírást, és az abból felénk szóló isteni üzenetet.
Szünet után dr. Adorjáni Zoltán tartott rövid beszámolót a kolozsvári Protestáns Teológia helyzetéről. Elmondta: 1993-ban az állam elismerte a teológiát egyetemként, ahogy azt 1948-as megalakulása után folyamatosan 1989-ig. Az évek során azonban elírás történt (nem lehet tudni, hogy szándékosan vagy sem), mert a hivatalos iratokba csupán négy éves képzést írtak be, később pedig már a teológia úgy szerepel egyes leiratokban, mint ideiglenes működési engedéllyel rendelkező intézet. Ebben az esetben viszont szükség lenne az egyetem újra-elismertetéséhez (akkreditációjához). Ehhez viszont nincs meg a kellő tanerő: hiányoznak a professzorok, előadótanárok. Reménykedjünk - fogalmazott Adorjáni -, hogy sikerül a hibát kijavíttatnunk, ellenkező esetben egy rendkívül hosszú és nehézkes folyamat elé nézünk.
Másnap áhítat után Püski Lajos debreceni lelkipásztor tartott előadást Az egyház szerepe és hatása a közéletre és a társadalom címmel. A társadalom egyre inkább válságban van - mondta az előadó elsősorban a magyarországi helyzetre utalva. Először a szellemi, erkölcsi válság lesz nyilvánvaló, majd következik a gazdasági, végül pedig a társadalmi, politikai válság. Ha javulást szeretnénk, a gyökerekhez kell visszamennünk, s azokat kell kezelni, a többi ugyanis csak következmény. Jézus ugyanis nem politikai rendszerváltást, hanem belső, egyéni változást szeretne elérni.
Feladatunk az, hogy szüntessük meg a "szolgáltató egyház" képét a világban, legyünk hatással környezetünkre, bármilyen társadalomban is éljünk. Az egyháznak ki kell nevelnie a hívő értelmiséget, egy keresztyén réteget, amely által befolyásolni tudja majd a helyi és más szintű politikai döntéshozást is. A presbitereknek evangéliumi értékrendet kell képviselniük nem csak az egyházban, hanem a társadalmi élet minden területén (gazdaság, egészségügy, tanügy, kultúra stb.) Egyúttal le kell bontani a hatalmat kiszolgáló egyház képét is. A társadalomra való hatás megmutatkozhat a diakóniai munkában (árvaházak, öregotthonok), az utcagyerek és iszákosmentő misszióban. Az erős gyülekezetnek ugyanakkor, mint komoly, hiteles közösségnek - hangsúlyozta az előadó - erős nemzetmegtartó hatása is van.
Püski Lajos előadása után Sógor Csaba RMDSZ szenátor tartott rövid értekezést az evangéliumi küldetésről, politikai célkitűzésekről, a két előadást pedig megbeszélés követte. Több kérdés is felmerült, melynek során elhangzott: az egyház nem kötelezheti el magát egyetlen politikai párt mellett sem. Lelkipásztor csak abban az esetben vállalhat politikai tisztséget, ha lemond lelkipásztori szolgálatáról (és rendelkezési állományba vonul). Soha nem az egyház politizál, hanem az egyházszervezet vezetősége.
Az előadás megbeszélését követően Pap Géza püspök szólt az egybegyűlt lelkipásztorokhoz. Előadása elsősorban az egyház és politika témájára vonatkozott. Válaszolt azoknak a kérdésére, akik szerint egyházkerületünkben csak egyeseknek szabad politizálni. A püspök leszögezte: nagy különbség van a politikai véleménynyilvánítás és az aktív pártpolitikában való részvétel között. Ugyanakkor hangsúlyozta: az Erdélyi Református Egyházkerület tavasszal szembeszállt az érdekvédelmi szövetséggel az egység érdekében (ezzel kapcsolatban a püspök több, az elmúlt években mondott beszédéből idézett, amelyek mind az egységre való felhívás szükségességét hirdették).
Állandóan apadunk, s egyre fogyó kisebbségünk érdeke az egység lenne, a széthúzás ugyanis tönkreteszi a közösséget. A megegyezés sajnos nem jött létre, ezért nehéz idők következhetnek. A püspök felvázolta az őszi Európai Parlamenti választások nyomán kialakulandó helyzeteket. Ha csak Tőkés László jutna be a Parlamentbe, akkor széthullhat az RMDSZ, és alkalmatlan kalandorok prédájává válhatunk. Ha csak az RMDSZ kerül kedvező helyzetbe, akkor folytatódik a kirekesztő politika, és ennek még többen esnek áldozatul. Ha egyik félnek sem kedvez a szerencse, akkor az ujjal mutogatás és a testvéri harc korszaka kezdődhet.
Mit lehet tenni ebben a helyzetben? - tette fel a kérdést Pap Géza. Az egymásnak feszülő ellentéteket tompítani, s harcolni a végsőkig a megegyezésért. Tudatában kell lennünk annak, hogy csak együtt érhetünk el eredményt, nem vagyunk elegen a többpártrendszerhez. Ugyanakkor meg kell szüntetni a kirekesztő politikát, és be kellene vezetni a ciklusos választást (max. 2 mandátum), hogy az RMDSZ-ben ne lehessen valaki hosszú éveken keresztül tisztségviselő. Tudatosítani kellene: Erdélyben mindenki a mienk, aki magyarul beszél.
Pap Géza püspök egyház és politika témában tartott rövid beszéde után a kolozsvári teológia anyagi helyzetéről, fegyelmi kérdésekről valamint a Talentum Alapítvány működéséről számolt be. Az Igazgatótanács semmisnek nyilvánítja a Talentum Alapítvány által harmadik féllel kötött összes szerződést, megtiltja az alapítvány működését a teológián belül valamint azt is, hogy a teológia nevében segélyeket, adományokat fogadjon el. Ugyanakkor írásbeli figyelmeztetésben részesített néhány teológián dolgozó személyt, köztük tanárokat is, valamint alapítványi tisztviselőket. Ezt élénk vita követte, melynek kapcsán elhangzott, hogy mind Sógor Csaba szenátornak (rendelkezési állományban levő református lelkipásztornak) mind Tőkés László püspöknek vissza kellene lépnie a jelöléstől; mások javasolták, hogy ebben a kérdésben akár közgyűlést is össze lehetne hívni (a Kánon szerint azonban politikai állásfoglalás megfogalmazása nem a kerületi közgyűlés hatáskörébe, hanem az elnökségébe tartozik). Az egyik háromszéki lelkipásztor fogalmazott talán a legtalálóbban, aki szerint: nem kell világvége szerű képet festeni a falra. Az élet a parlamenti választások után is folytatódik, az egyház nem fog megszűnni, s nekünk a mindennapi életben továbbra is Istent kell követnünk.
Somogyi Botond
Az Értelem Élete - Az Élet Értelme
A Babeş-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Kara szervezésében 2007. október 26-27-én Kolozsváron, a Horea ut 7 szám alatt kerül sor Az Értelem Élete - Az Élet Értelme című konferenciára.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk.
További
információt itt kaphatunk.
15 éves a kolozsvári Diaszpóra Alapítvány
Kőhalom vára
Október 16-án, kedden Kőhalomba indult a Diaszpóra Alapítvány volt és jelenlegi munkaközössége. Fennállásának 15 éves évfordulóját ünnepelték, és ez alkalommal szintén tizenötödször osztották ki a Czelder Márton- és Földes Károly- szórványdíjakat. A díjakat minden évben egy egyházi (lelkész) és egy világi (gondnok) személy kapja. Az ünnepségre mintegy húsz személy indult Kolozsvárról, mindazok, akik eddig lelkesen segítették az Alapítvány tevékenységét: munkatársak, lelkészek, régebbi díjazottak és a Teológiai Intézet hallgatói. A színvonalas ünnepség megrendezését Szegedi László esperes és a Kőhalmi Református Egyházközség vállalta, amelyben szervesen részt vettek a helyi és vendéggyülekezet (plojesti, pitesti) tagjai is.
Szabó Endre gondnok átveszi a Földes Károly díjat Jenei Tamás díjalapítótól
Előtérben a díjazottak: Gudor András és Szabó Endre, háttérben Vetési László és Jenei Tamás
A hálaadó istentiszteletet Gudor András lelkipásztor tartotta. Az istentisztelettel egybekötött ünnepség Vetési László az Alapítvány elnöke vetítettképes előadásával kezdődött, amely által felidézhettük az Alapítvány elmúlt 15 évét. Ezt követően Jenei Tamás díjalapító, az Alapítvány alelnöke mondott beszédet. Az Erdélyi Református Egyházkerület és a Diaszpóra Alapítvány az idén Czelder Márton-díjjal Gudor András gyulafehérvári lelkipásztort tüntette ki. Lelkipásztori szolgálatának ideje a dél-erdélyi református szórványokhoz kötődik, több évtizedig Búzásbocsárdon és Alsókarácsonyfalván szolgált, és éveken át gondnoka volt az algyógyi szórványtáboroknak. A Földes Károly-díjat Szabó Endre plojesti református gondnoknak ítélték oda, aki több évtizede hűségesen szolgálja a Kárpátokon kívüli szórványmagyarságot.
A kőhalmi kollégium gyerekeinek kórusa
Az ünnepség a kőhalmi-plojesti vegyes kórus előadásával és a helyi kollégium diákjainak néptáncműsorával zárult.
Sipos-Vizaknai Balázs
Szolgálat a szórvány szórványában
A Diaszpóra Alapítvány díjazta a románok lakta vidéken élő magyarokért fáradozókat.
Amikor három éve megkezdte működését, még csak három-négy magyar gyermeket hoztak ide a szülők, azóta már közel harmincan járnak a gyulafehérvári szórványközpontban működő magyar napközibe.
"Ez reménynyel tölt el, hiszen ha idén egyetlen magyar
gyermekkel még nem lehetett újabb magyar tannyelvű első osztályt
indítani, jövőre már minden bizonynyal újra lesznek Gyulafehérváron magyar
elsősök" - fejtette ki az Eklézsiának Gudor András gyulafehérvári
református lelkész. A fehérvári szórványközpont létrehozását kezdeményező
és hívei segítségével kivitelező lelkipásztor reméli, hogy nem kell majd
győzködni a szülőket: írassák magyar tannyelvű osztályba a
gyermekeket.
Helyesen cselekednek
Gudor András szerint a központ igazolta létjogosultságát. Az általa a szórvány szórványának nevezett, közel 80 ezres Gyulafehérváron és közvetlen körzetében mindössze 1500 magyar él, közülük közel 700 római katolikus és valamivel több mint 400 református. Meghaladja azonban a százat azoknak a száma, akik már alig tartoznak valamelyik felekezethez. A lemorzsolódást és a lassú beolvadást szeretnék fékezni az amerikai és holland segítséggel 2001 és 2004 között felépült szórványközpont révén. Ezt az igyekezetet segíti a római katolikus felekezetű, magyar tannyelvű Gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szeminárium is, amelyben magyar tannyelvű óvoda is működik. A kicsik innen minden délben átjárnak a szórványközpontba, és pajtásaikhoz csatlakozva a közel harminc apróság napközis rendszerben tölti el a délutánt. Azaz megebédelnek, majd még mielőtt Orbán Ildikó dadát és Gudor Irén mindenes önkéntes tiszteletes aszszonyt teljesen szétszednék, aludni térnek a tetőtéri szobákba. Mindkét nevelő úgy véli, édes teher ennyi gyermeknek a gondozása, és szívesen teszik. A kicsinyek között olyan is akad, aki vegyes házasságban született, és itt tanulja az első magyar szavakat, hogy: "asztal","szék", "kiságy", "tányér", "kanál", "köszönöm"; illetve az első magyar versikéket, együtt énekelve, hogy: "Lánc, lánc, eszterlánc, eszterlánci cérna . . ."
Gyulafehérváron pillanatnyilag a Gróf Majláth Gusztáv Károly-kollégium mellett a Vasile Goldiş 1-es számú gimnáziumban működnek magyar tannyelvű osztályok. Utóbbiban összevont osztályok működnek mind az 1-4., mind az 5-8.-os tagozaton; 9. osztálytól kezdődően pedig már csak a római katolikus líceumi szemináriumban van magyar tannyelvű oktatás.
Jövőkép és tartalom
Gudor András szerint innen kellene továbblépni. Abban a tekintetben is, hogy a mostani óvodásokat majd magyar osztályba írassák a szülők, és annak érdekében is, hogy a központban kisiskolások számára délutáni szilenciumot indítsanak, amelyen szakember irányításával a gyermekek tanulhatnak másnapra, és elvégezhetik házi feladataikat; megtoldva mindezt egy kis angol-, illetve informatikatanulással.
A fehérvári szórványközpontban működik egyebek mellett a Bod Péter Alapítvány és egy kisebb könyvtár is. Ugyanakkor a tervek között szerepel, hogy a létesítményben szociális konyhát indítanak be; de annak ellenére, hogy a konyhabútor, a kályha, az edények, az evőeszköz, valamint az egyéb kellékek adottak, az induláshoz és főleg a továbbműködtetéshez előbb meg kell teremteniük a pénzügyi hátteret.
Ettől függetlenül a létesítmény az oktatási szünetekben, főleg a nyári nagyvakációban tudományos értekezleteknek is otthonául szolgál, mivel hatalmas tanácskozóteremmel és harminc férőhelyes vendégfogadóval is rendelkezik; emellett pedig az Erdélybe, ezen belül Gyulafehérvárra és környékére látogató turistáknak is szálláshelyet ad.
Elismerés
"Amikor hozzáfogtunk a szórványközpont építéséhez, eszembe sem jutott, hogy valaha valaki ezt megköszöni nekem. Hiszen nem ezért láttunk munkához. De azért jólesik, hogy mások számára sem közömbös a mi munkánk. Azért beszélek többes számban, mert a díszes elismerést szívem szerint szétosztanám azok között, akik részt vállalnak a szórványgondozás terhéből" - nyilatkozta az Eklézsiának Gudor András azt követően, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület Diaszpóra Alapítványa 15. évfordulóján, a Brassó megyei Kőhalomban megtartott ünnepségen Czelder Márton-díjjal tüntették ki. Hozzá hasonlóan a keddi ünnepségen Földes Károly-díjjal jutalmazták a Fehér megyei Kiskapusról származó Szabó Endre ploieşti-i református egyházgondnokot. "Nagyon meglepett a díj, hiszen én csak azt tettem és teszem, amit magyar reformátusként tennem kell a Ploieşti-en élő magyarokért. Az ajtóm mindenkor minden magyar előtt nyitva áll, nálam a magyar szóért soha nem kellett sorbaállni, és az nem került semmibe" - nyilatkozta az Eklézsiának a nyugalmazott egészségügyi asszisztens. Az alig ötvenfős ploieşti-i református gyülekezet az egyetlen a városban, ahol még magyarul imádkoznak, és magyarul szól a zsoltár. A gyülekezet 99 százaléka 70 év feletti, a Prahova megyében élő 650, telepes magyarnak fele él Ploieşti-en. Magyar óvodai csoport, illetve iskolás osztály nem létezik.
Czelder Márton és Földes Károly
Czelder Márton a 19. század második felében tíz évig dolgozott Ó-Romániában református misszionárius lelkészként. Ő szervezte meg, és alapította a piteşti-i, a ploieşti-i, a galaci, a brăilai, a călăraşi-i, a focşani-i, a craiovai, a szászkúti és a konstantinápolyi református, illetve protestáns gyülekezeteket, amelyekben templomokat és iskolákat építtetett. A mezőújlaki születésű Földes Károly az 1900-as évek első felében több tanulmányában dokumentálta, és hívta fel a figyelmet a mezőségi szórványban élő magyarok lemorzsolódására és beolvadására.
Benkő
Levente, Krónika, 2007-10-19
Szent Imre-szobrot avattak - Az együvé tartozás szimbóluma
Vasárnap délután az alig 170 lakost számláló kis nyárádmenti völgyben meghúzódó faluban, Nyárádszentimrén felavatták az államalapító István király és Gizella királyné fiatalon elhunyt fiának, Szent Imrének a mellszobrát. Az eseményen részt vett Lezsák Sándor, a magyar Országgyűlés alelnöke, a rendezvényt kezdeményező Szent Imre Millenniumi Emlékbizottság elnöke, Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke, több, határon innen és túli, Szent Imre nevét viselő település képviselője, a falu lakói.
A Szent Imre Millenniumi Emlékbizottság kezdeményezésére a Kárpát-medencében a fiatal herceg nevét viselő településeken egy-egy szobrot helyeznek el. Erdélyben a Hargita megyei Csíkszentimre után került sor a nyárádszentimrei ünnepségre, amelyet Székelybere polgármesteri hivatala és a helybéli református egyházközség szervezett. A szoboravatás előtt az Árpád-kori templomban ünnepi istentiszteletet tartottak, ahol igét hirdetett Csalóka Zoltán, Küküllő egyházmegyei református esperes. A MIFIKE zenekar előadását s Nagy György Árpád, Losonci Noémi, illetve Májai Norbert kisiskolások szavalatait követően Gligor Róbert alapos helytörténeti ismertetőt tartott, amiből kiderült, hogy a legenda szerint Nyárádszentimre első lakóit még Szent László telepítette be. A 13. században épített templomot Szent Imre hercegnek ajánlották fel, így erről kapta a település a nevét, amely már a 14. századi pápai tizedjegyzékben S. Emerico néven szerepel. A különböző okiratokból kiderül, a falu lakói számos középkori csatában vettek részt, és a Rákóczi-szabad-ságharcban. 1615- ben saját törvénnyel rendelkeznek. A református hitre tért falu lelkészeinek névsorát 1606-tól jegyzik. 1692 - 1850 között 30 tanítómester szolgált a faluban. Templomuk, amelynek kertjében állították fel a szobrot, ma is őrzi a régmúlt emlékeit.
A szoboravatást megelőzően a templomkertben Majláth Károly, Székelybere polgármestere köszöntötte a vendégeket, majd elmondta: 2006. november 20-án döntött úgy a Szent Imre Millenniumi Emlékbizottság, hogy minden Szent Imre nevet viselő faluban elhelyeznek egy szobrot, jelezve ezáltal, hogy a történelmi hányattatás ellenére egy nemzethez tartozunk. Örömmel fogadták a szép ajándékot, amely méltó helyre, a templom udvarára kerülhetett.
- Az emlékbizottság azáltal, hogy a Szent Imre nevet viselő határon innen és túli településeknek egy-egy szobrot ajándékozott, egy látható erőteret alakított ki, amely összefogja nemzetközösségünk tagjait és cselekvésre ösztönzi őket, úgy, ahogy intelmeiben Szent István is fiát a hit megtartására, nemes tettek felvállalására tanította. Ma a megtartó, otthont teremtő erőt a megvalósíthatósági tanulmányok készítése, a gyakorlatba ültetett programok jelentik, amelyekhez szükség van az összetartásra az egységes Európában - mondta Lezsák Sándor, s megígérte: a szoborállítás egy hosszú folyamat kezdetét jelenti, ahol felkarolják a kicsiny nyárádmenti települést is.
Lokodi Edit tanácselnök arról biztosította Lezsák Sándort, hogy 1989 óta nagyon sokat léptünk előre, erősödött az erdélyiek magyarságtudata és igenis vannak elképzelések, tervek, amelyekkel az itthonmaradást ösztönzik. Ezek előmozdítói a testvértelepülési kapcsolatok, a gazdasági fejlődés. De ugyanakkor szükségünk van az ilyen gesztusértékű ünnepekre is, amelyek által lélekben a Kárpát- medencei magyarsághoz kapcsolódhatunk.
Vajda György, Népújság, 2007-10-18
Galambodi -
"zalaegerszegi" polgárok
Az elmúlt vasárnap a galambodi református templomban Gyutai Csaba, Zalaegerszeg alpolgármestere százegy galambodi lakosnak nyújtotta át személyesen a Zalaegerszeg Város Tiszteletbeli Polgára címet igazoló díszoklevelet. Ezeket a szimbolikus értékű, de hivatalos okmányokat e néhány fős küldöttség hozta el Galambodra személyesen: Gyutai Csaba Zalaegerszeg alpolgármestere, Török Zoltán lelkipásztor, Csávási Dóra és Tompagábor Kornél színészek. A rendezvényen Szabó József Levente, Mezőcsávás község polgármestere is jelen volt.
A galambodi református gyülekezeti házban megtartott ünnepi istentiszteleten Török Zoltán református lelkész hirdetett igét, majd Jakab István lelkipásztor köszöntötte a jelenlévőket, és a galambodiak iránt érzett "szorongató szeretet" kifejeződésének nevezte a zalaegerszegiek gesztusát. Elmondotta, hogy a zalaegerszegi és a galambodi református gyülekezetek már jó néhány éve testvéri kapcsolatban állnak egymással. Ennek a gyümölcsöző viszonynak az egyik eredménye, hogy ma a galambodi lakosság közel egynegyed része átvehette a tiszteletbeli polgári címet igazoló oklevelet és a sorszámmal ellátott kártyát.
Ezt követően Gyutai Csaba, Zalaegerszeg alpolgármestere szólt. Elmondta, hogy Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Közgyűlése a 35/2005. (VII. 15.) számú önkormányzati rendelete alapján a magyar-magyar összetartozás és nemzeti egység erősítése céljából Zalaegerszeg Város Tiszteletbeli Polgára cím adományozásáról döntött. Hangsúlyozta, hogy a cím nemcsak szimbolikus tartalmakat hordoz, hanem valóságos, fizikai tartalma is van, amely feljogosítja tulajdonosát például arra, hogy kedvezményesen látogathassa meg a város kulturális, illetve sportrendezvényeit. Mint említette, már több mint hatezer határon túli magyar igényelte és kapta meg ezt a címet.
Tompagábor Kornél és Csávási Dóra, a zalaegerszegi színház színészei Wass Albert-versek előadásával tették emlékezetessé az ünnepet.
Végül mind a százegy galambodi lakos neve elhangzott, és meghatódottan vették át a dr. Gyimesi Endre, Zalaegerszeg polgármestere aláírásával ellátott okmányt.
Nemes Csilla, Népújság, 2007-10-17
Hodgya - A legrégebbi nőszövetségi zászló örökösei
Vasárnap a hodgyai templomban a nagygalambfalvi gyülekezet énekkarosai és a helyi közösség előtt ünnepélyes fogadalomtétellel is megerősítette nőszövetségi elköteleződését a 27 alapító tagú kisközösség. Az ünnepi istentiszteleten, amelyet képzett hangú dalosok együtténeklése is gazdagított, Kányádi György nagygalambfalvi lelkipásztor szolgált
Mit jelent egy kicsi faluban is rendkívüli dolgokat tenni? Az egyházi kisközösség újjáalakulásának örömét Ballai Zoltán lelkipásztor is kifejezte, és asszonyszemek párája sokszorozta. Hodgyában őrzik az egyházmegye legrégebbi, 1929-ből származó zászlaját. Fogadalmukat megilletődve mondikáló örökösei 35 és 80 év közöttiek, és a falucska lakosságának 12 százalékát ők alkotják. Igei szóval és köszöntéssel tudatosították: gyülekezetben dolgozni csak szolgáló szeretettel lehet. Azzal a lelkülettel, amelyet minden időben megtalálnak önmagukban, és meg is sokszoroznak közösségeikben az asszonyok. Antal Zoltán esperes szavaival: az Élet sóját az ételbe és életbe teszik.
A nagygalambfalvi, jól működő nőszövetség tagjaitól is érkezett bátorítás, ugyanakkor Antal Erzsébet, egyházmegyei nőszövetségi elnök széles lehetőségeket kínálva, szövetségi kötődést erősített Ha egy maroknyi gyülekezet kicsinek érzi magát, azt is érezze: egy fontos láncszem az egész erősítésében.
Hogy mit jelent egy szolgáló kisközösség, azt a nagygalambfalvi dalárda félórás bemutatkozó műsora, a "Dicsérjétek az Urat" feliratú hodgyai emlékszalag és a templomi ünnepséget követő, a helyi dalárda tagjainak vendégmarasztaló szeretete, a Rip-Rop pékség ajándéka és a visszaváró jó szó is nyomatékosítja.
Molnár Melinda, Udvarhelyi Híradó, 2007-10-16
Egyház és politika - Agnus Rádió
Október 10-11 között Kolozsváron az Erdélyi Református Lelkészértekezleti Szövetség értekezletet tartott.
Az értekezlet egyetlen kérdéssel foglalkozott: milyen feladatot vállalhat az egyház a politika küzdőterén úgy, hogy só és világosság maradjon?
Az alábbiakban letölthető a három előadóval készített interjú.
|
File mérete: 11.84 MB, Feltöltve: 2007. 10. 16 |
|
|
File mérete: 11.82 MB, Feltöltve: 2007. 10. 16 |
|
|
File mérete: 4.44 MB, Feltöltve: 2007. 10. 16 |
Adorjáni László
Gernyeszeg - Itt már miniszter is született
Marosvásárhely és Szászrégen között, valahol a 31 km-es távolság felezőpontjánál fekszik Gernyeszeg - irigyelt méltóságával. Nemesi fészek, ahol kancellárok és miniszterek születtek, éltek vagy éppen pihennek a templom kriptájában. Tizenévesen a falu határában tanultam kaszálni, az állami gazdaság földjén dolgozva, és a gernyeszegiek azt mesélték, hogy a magyar világ alatt (1940-44) itt még a gyorsvonat is megállt, mert ez olyan fontos helység volt. Valóban, Gernyeszeghez az erdélyi és magyar történelem jeles személyei kapcsolódnak.
Apafi Mihály, Erdély utolsó fejedelme Gernyeszeget várkastélyával együtt kancellárjának, Teleki Mihálynak adományozta. Erdély nagyhatalmú kancellárja előszeretettel tartózkodott Gernyeszegen, feleségével, Veér Judittal együtt, innen is indult a végzetes zernyesti csatába, ahol 1690 augusztus 21-én elesett. Feleségével együtt a református templom kriptájába temették el. Teleki Mihály által szerzett uradalmat a család 1948-as államosításig szépen gondozta, a nemzet, az egyház és a közösség számára példaadóan kamatoztatta.
Az Apafi fejedelem által adományozott várkastélyban született 1739-ben egy másik kancellár, Teleki Sámuel, a könyvtáralapító, aki egyébként Sáromberkén lakott, majd Bécsben. A várkastély helyére épült az 1770-es években a ma is álló kastély, Erdély egyik legszebb barokk épülete. Itt élt egy darabig Gyulai Pál, a költő, aki Teleki Domokos könyvtárát rendezgette.
És itt született Gernyeszegen 1874-ben Bethlen István, aki 1921-31 között Magyarország miniszterelnöke volt. Ő sem lakott itt, mint a könyvtáralapító, de születésének helyére emlékeztet egy éve a templom udvarán álló mellszobra.
Nemcsak híres emberek születtek Gernyeszegen, hanem kultúra, művészeti érték. A hagyomány szerint itt született meg az Erdélyi Helikon gondolata egy templomjavítást követő hálaadó istentisztelet után. Gyulai Pál Gernyeszegen című versével a magyar irodalomba vitte be a vén kastélyt, és az évek során kialakult képtár, régi pénzek gyűjteménye, római régiségek, ötvös- és fegyvergyűjtemény, végül pedig Erdély egyik legszebb angol parkja az erdélyi és magyar történelem, művelődéstörténet gazdag bölcsőhelyévé avatta e helységet. 1944 őszének vandalizmusáról, e hihetetlen érték eltűntetéséről még mindig titokzatosan hallgatnak.
Amikor egy Teleki már angolul kérdez
Szép mindaz, amint a római szent birodalmi széki Teleki család három és fél évszázados története újjáéled itt emlékezésben, még emlékeztető parki fákban vagy már csak bevésett címerekben, kövekben. Hála Istennek, a református templom és környéke is több évszázados história emlékeztető és élő világa.
A templom egyik harangjának feliratán olvasható az 1456-os évszám. Mekkora történelmi időt zúgott végig ez a harang, abban az évben szólalt meg először Gernyeszegen, amikor Hunyadi János Nándorfehérvárnál megállította a törököt. Aztán zengett 150 éves erdélyi függetlenség idején, amikor nemcsak Nándorfehérvár, hanem még Buda is török kézben volt. Zúgott 1914-ben, amikor elsiratta harcba menő gernyeszegi ifjakat. Csekme Ferenc, akkori gernyeszegi lelkipásztor az első világháborút megjárt és hazajött ifjakat megszólaltatta és emlékeiket beírta a gernyeszegi református egyházközség történetébe. Páratlan dokumentum ez a száz évvel ezelőtti időből, a frontról hazaküldött képeslapokkal és hazaérkezett életek igaz történeteivel. Hatvan oldal korhű történelmi dokumentum, ahol megfér egymás mellett Ferencz József osztrák császár és Berekméri János gernyeszegi harangozó. Utóbbi vallomásával indul ez a páratlan kézírásos krónika: "Én voltam, aki kidoboltam a háborút, 1914 augusztus 1-én vonultam be Gyulafehérvárra".
Aztán jött egy másik háború, amikor Erdély egyik legszebb és leggazdagabb grófi kastélyának értékes berendezései mentek kárba, a Hunyadi János korában öntött harang újból sírva kondult meg.
Van egy másik értékes, egy újabb kézírásos könyve a gernyeszegi ref. Egyházközségnek, az 1997-ben indított templomlátogatási napló. Egy ilyen szép, régi templomban lennie is kell egy látogatási krónikának. Két beírást idézek ebből a naplóból; egyik egy latin nyelvű: post tenebram spera lucem - a sötétség után fényt remélek. Elfelejtettem feljegyezni a beíró nevét, de most nem is az a fontos, hanem a római szállóige örök reményt adó megelevenedése.
Másik évszám 2002 decembere, amikor a marosvásárhelyi Teleki Téka megnyitásának 200-ik évfordulóját ünneplő, emlékező közösség zarándokolt Marosvásárhelyről a sáromberki Teleki-kriptához, majd a könyvtáralapító kancellár, Teleki Sámuel szülőfalujába. Azon a szép, nevezetes emlékezésen a nagyvilágban élő grófi leszármazottak, szétszóródott Telekiek egy része is részt vett. A gernyeszegi református templom ünnepi hangulatában kérdezte meg az egyik Teleki angolul: "és a mi őseink itt imádkoztak?"
Gondolatok a templomban*
Valami sajátos, egyedi lelki hangulata van ennek a templomnak. Az igére figyel legalább száz szempár, és figyeli a bibliai üzenet örök aktualitását: "ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni" (1Kor 3,14). Itt ötszáz éves kövek és szép formák kölcsönöznek nyugalmat, reménységet a kereső és zörgető 21-ik századi erdélyi embernek.
Egyházi, vallásos gyakorlatunk szerint vallásórára gyűlnek össze iskoláskorú gyermekeink, kétéves konfirmációi előkészítés után fogadalmat tesznek, ünnep- és vasárnapokon együtt figyelnek, hallgatják az örök tanítást. Vajon, mennyi marad meg a szívekben, a tudatban, a tettekben?
Valamikor templomfalak köveibe véstek bele bibliai verseket, harangokba öntötték bele a karácsonyi üzenet angyali szózatát, székely kapuk gerendáiba vésték fel vagy varrottasok színes világában örökítették meg a Szentírás egy-egy tanítását. Gernyeszegen ötszázötven éve ott zen a harangba öntve: in nomine iehsu (Jézus nevében), a lelkészi lakás bejáratánál pedig fába vésve a jánosi levél feledhetetlen igazsága olvasható: "az Isten szeretet" (1Jn 4,8).
Igére figyelő közösséget találtunk Gernyeszegen, és ez bíztatásnak látszott egy viharos, botrányos fél évszázad után. A lelki, közösségi építés új korszaka kezdődött el. Jövendőnk, a harmadik évezred erdélyi magyar falujának magvetése indul el a gyönyörű, szép templomban. Igen! A jövő építése így és innen indul el, az itt elvetett bibliai versek egy életre szóló ars poeticák lehetnek.
1517 őszén egy wittenbergi paptanár újból felfedezte a nagy igazságot: "az igaz ember hitből fog élni" (Róm 1,17). Nemsokára - pontosan tíz év múlva - ötszáz éves évfordulója következik ennek a "felfedezésnek", amit mi reformációnak nevezünk. Gernyeszegen, a református templomban a püspöki látogatás alkalmával jelenlévő közép nemzedék és velük érkező ifjúság tiszta tekintetéből visszatükröződött a remény: az igaz ember hitből élni fog. Egykor kőbe, fába vésett igéket ma szívekbe és elmékbe írnak be, és ettől lesz szebb, gazdagabb az élet.
Gernyeszegen a generális vizitáció beosztás szerint a 2005-ös esztendő tavaszi látogatásának a közepére esett, de a krónikás megemlékezésben ez lett az utolsó. Valami félelem volt bennem, hogy ezt a lelki, szellemi, anyagi, kulturális gazdagságot nem lehet ilyen szűkre szabott keretek között visszaadni, de nem lehetett kihagyni sem, mert akkor hiányos lett volna a Görgényi Református Egyházmegyében tartott püspöki látogatás naplója. Gernyeszeg lehetne a szép erdélyi magyar református gyülekezeti helytállás krónikájának záróköve is. Nem tudom, befejezés-e vagy sem, de hálás vagyok, hogy láthattam, megismerhettem és megörökíthettem 18 Felső-Marosmenti református falu szép arcát. Mivel 1977-1983 között azon a vidéken voltam lelkipásztor, úgy éreztem, kedves adósság volt egy-egy gyülekezeti arckép felmutatása. A Görgényi Református Egyházmegyében van még 10 anyaegyházközség, ha Isten úgy akarja, talán lesz még folytatás.
Marosvásárhely, 2007 október 14-én
Ötvös József
Énektanulás (13) - 315-ik ének
Szeptember közepén a litván református egyház első zsinatának 450-ik évfordulójára nagyszabású jubileumi ünnepséget szerveztek. Az alig tízezer hívet számláló litván református egyház szerette volna magát megmutatni a világnak, ezért legalább tíz országból voltunk ott meghívottak, köztünk négy nagykövet. A birzai református templomban tartott kétnyelvű - angol-litván - istentiszteleten mi, külföldiek igazán az éneklésben éreztük meg együvé tartozásunkat: a litván szöveget nem értettük, de a dallamok nagy része ismerős volt, és az éneklés alatt éltem át, hogy közös a református múltunk, még akkor is, ha eddig nem is tudtunk egymásról.
A litván református egyház énekeskönyvét 1942-ben - egy háború idején - állították össze, és 2001-ben adták ki újból. Ez az énekeskönyv 388 éneket tartalmaz, mindenik kotta nélküli, de van ennek a litván református énekeskönyvnek egy megszívlelendő érdekessége: mind a 388 ének előtt van egy bibliai igehely, esetleg több is. Két, nálunk is ismert éneknél néztem meg a megjelölt igehelyet, és ismeretlenül is kezdtem felismerni, megérteni a litván szöveget. Egyik éneknél az igehely a Zsolt 46,2 volt, azaz: "Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban". És valóban az ének Luther Márton jól ismert éneke volt: Erős várunk nekünk az Isten. Másik bibliai igehely a Lk 2,4.6.7 volt, és itt már könnyebb volt felfedezni a népszerű karácsonyi ének litván változatát: "Csendes éj, szentséges éj".
Sok kedves élmény mellett így lett emlékezetes a litvániai istentisztelet és ünneplés: bibliai útmutató vezetett el az ismeretlen nyelvű vallásos ének felismeréséhez.
*
Itthon megkerestem az új énekeskönyvet, és örömmel fedeztem fel jó pár éneknél, hogy ott található - igaz a végén - egy-egy bibliai igehely, ha majd a litván reformátusok meglátogatnak egyszer a Vártemplomban, akkor ezekből az énekekből fogok választani.
Marosvásárhely, 2007 október 15-én
Ötvös József
Lelkipásztorok képzése az ifjúsági munka terén
Helyszín és időpont: Szászrégen (Dióház), 2007. november 21-22.
A képzés fő célkitűzése: elemezni, és visszajelzést adni a lelkipásztoroknak az ifjúsági munka terén meglévő ismereteikre, használható információkat nyújtani nekik jövőbeli munkájukhoz, ugyanakkor serkenteni bennük az igényt az ifjúsági munka terén való továbbképzés iránt.
Részcélok:
- megerősíteni a résztvevőket pozitív tulajdonságaikban;
- rávilágítani arra, min szükséges változtatni;
- meglévő példák ismertetése: ifjúsággal foglalkozó szervezetek tevékenységeinek bemutatása: cserkészet, IKE-karaván, MKT;
- útmutatás a bibliaórák hatékony lebonyolításához;
-útmutatást nyújtani az ifjúsági programok szervezése terén.
Jelentkezni a Szászrégeni Református Egyházközség telefonszámain, vagy villámpostáján lehet november. 15-ig: 0265-512 388, 0742-892 669, refregen@freemail.hu
A korlátozott helyek miatt, az első 20 bejelentkező vehet részt a képzésen.
Részvételi díj személyenként 10 RON.
Program
Szerda,
november 21.
10.00 - 11.00: érkezés
11.00 - 11.15: áhítat
11.15 - 12.15: jégtörő játék,
bemutatkozás és ismerkedés;
12.15 - 13.45: Fórum: Ifjúság és
gyülekezeti ifjúsági munka. Moderál: Imre István Zoltán, mákófalvi
lelkipásztor, egyházkerületi ifjúsági szakelőadó.
13.45 - 15.45: ebédszünet
15.45 - 17.30: Csoportdinamikai gyakorlat
17.30 - 19.00: Prezentáció: Az egyéntől a csoportig - önismeret,
csoportismeret, csoportot összetartó alapfeltevések, milyen a jó csoport?
19.00 - 20.00: vacsora
20.00 - 21.30: Ppt-s bemutató: "Ifjúság és misszió" - az Erdélyi IKE
munkájának bemutatása. A bemutatást követően beszélgetés. Előadó: Veres Csaba - IKE.
Csütörtök,
november 22.
08,00 - 09.00: reggeli
09.00 - 09.30: Bemelegítő játékok
09.30 - 11.00: Műhelymunka:
Hogyan működtessünk egy helyi ifjúsági csoportot?
11.00 - 11.15: kávészünet
11.15 - 12.15: "Kulcs a
jó bibliaórához" -
módszerek, segédanyagok, példák bemutatása. Előadó: Márton Előd:
IKE és RMCSSZ
12.15 - 13.15: Az erdélyi cserkészmozgalom. Előadó: Kónya Tibor - RMCSSZ.
13.15 - 13.30: kávészünet
13.30 - 15.00: Záró megbeszélés:
következtetések, igények, javaslatok megfogalmazása és kiértékelés. Moderálja:
Imre István Zoltán.
15.00: Áhítat, ebéd, majd hazautazás.
Projektfelelősök:
|
Imre István Zoltán |
Varga Zoltán |
Kocsis András |
|
Egyházkerületi ifjúsági szakelőadó |
Areopagus Alapítvány, alelnök |
IKE, alelnök |
Közel fél évezredes áldozatos iskolaépítő munka
Emléktábla-avatás a kollégium ódon falai között
Istentisztelettel és osztálytalálkozókkal folytatódott szombaton délelőtt a kolozsvári Református Kollégium alapításának 450. évfordulója alkalmával szervezett ünnepség. Kora délután Székely Árpád igazgató leleplezte a kollégium udvarán lévő emléktáblát, amely a református oktatás 450. évfordulóját hirdeti. Ezt követően került sor a kollégium dísztermében a kiadványok bemutatására.
Péntek János akadémikus, nyelvész az Apáczai Csere János Baráti Társaság emlékkönyvét ismertette. "Az emlékkönyv nem csak a társaság munkásságát, hanem a Kolozsvári Református Kollégium, az Apáczai Csere János Líceum, valamint az apácai (Brassó megye - szerk megj.) általános iskola életébe nyújt betekintést", hangsúlyozta a professzor, majd hozzátette: a kolozsvári Apáczai-líceum már régóta az anyanyelvi mozgalom erdélyi bázisának tekinthető, az apácai általános iskola pedig abban a sajnálatos helyzetben van, hogy alig néhány magyar nyolcadikos szerepelt sikeresen a szakaszzáró vizsgán. Tonk István, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka Kolozsvári József: Litteris et pietati sacrum című munkáját mutatta be, amely a kollégium történetét tárja fel olvasmányos formában. Ezt az első kötetet még további kettő követi. A huszonhárom fejezetből álló kiadványban egy-egy fejezet foglalkozik a kollégium címereivel és pecsétjeivel, a bentlakás működésével, de felsorolja azokat az alapítványokat és támogatókat, amelyek a 20. század első felében lehetővé tették a kollégium működését. A Szabó Dezső Egyesület második évkönyvének bemutatását Molnos Lajos vállalta. Ezt megelőzően viszont az egyesület igazgatótanácsi tagja, Makkay Ferenc professzor vázolta az egyesület ötéves munkájának fő pilléreit. "Ez az évkönyv nem csak Szabó Dezsőről szól, hanem magáról a városról és a kollégiumról is" emelte ki Molnos. A kollégium évkönyvét Rácz Melinda magyartanár ismertette, Sipos Gábor levéltáros pedig Benkő Samunak Nagy Géza egykori kollégiumi tanárról írt kiadványáról értekezett. Szőcs Ráchel tanár Kolozsvári József: A világítótorony című munkájáról szólt, majd felolvasta fiának, Szőcs Géza költőnek Zürichben kelt, az ünnepi eseményhez kapcsolódó levelét.
A kiadványok bemutatása után a díszteremben további három tanárportrét lepleztek le. Lőrinczy Ferenc torna-, Balázs János magyartanár és Kovács Dezső egykori igazgató arcképe Opra-Tompos Ágota munkáját dicséri. Sajnos, az 1943-ban érettségizett Kolozsvári József betegsége miatt nem lehetett jelen, ám további két öregdiák: Simon Lajos és Fritz Frank - aki 1942-ben érettségizett, és több évtizede Németországban él - kért szót. Simon Lajos hangulatos előadásában kitért a kollégium könyvtárára, könyvállományára, a régi tablók restaurálására és a tanárportrék felkutatására. "Egymást erősítve tervezzük a jövőt, s hálával tartozunk a kollégiumnak az itt kapott szellemiségért és ismeretekért", hangsúlyozta Frank. Jelen volt Komáromi József matematikatanár is, aki 1948-ban, az államosítást megelőzően a kollégium tanára volt. Székely Árpád igazgató számos díszoklevelet nyújtott át az öregdiákoknak, támogatóknak - köztük a jelen lévő Sitta von Eckerdstein bárónőnek is - s az újraindult kollégium már nyugdíjas tanárainak. Imre István lelkésztanár ismertette a kollégium bemutatására vonatkozó pályázat eredményeit. A harmadik díjat Székely Örs X. B., a másodikat Farkas Zsuzsa XII. B. míg az első díjat Belea Ildikó-Timea XI. B. osztályos tanuló nyerte el. Az elsődíjas felolvasta pályamunkáját. Ezt követően került sor Kovách Aladár: Téli zsoltár című színművének előadására. A Székely Árpád és Galaczi Júlia angoltanár által felkészített diákok csodálatos teljesítményét vastapssal jutalmazta a tornatermet zsúfolásig megtöltő közönség.
Nagy-Hintós Diana, Szabadság, 2007-10-15
Háromnapos ünnepség a református kollégiumban
Tegnap délután került sor a Kolozsvári Református Kollégium fennállásának 450. évfordulója alkalmából szervezett háromnapos rendezvénysorozat megnyitó ünnepségére a Farkas utcai református templomban. Pap Géza református püspök igehirdetésében kihangsúlyozta: a felekezeti oktatás hitvallási kötelesség. Elmondta: a 450 év fordulópont egy iskola történetében, a biztos alapra nekünk kell ráépítenünk az eljövendő református kollégiumot. Hozzátette: csak azok tudnak a biztos alapra iskolát építeni Isten igéje szerint, akik élő hittel rendelkeznek. Székely Árpád igazgató beszédében összegezte, hogy mit is jelent az elmúlt 450 év: állandó harcot a megmaradásért, megszállottságot a tanárok, és kitartást, rengeteg munkát a diákok részéről. - A 450 év kötelez minket arra, hogy minőségi munkát folytassunk - fejezte be, jó szórakozást kívánva mindenkinek. Ezt követően Tonk István egyházkerületi főgondnok szólt az egybegyűltekhez, majd Ábrám Tibor, a miskolci Református kollégium igazgatója adta át az anyaországi tantestületek üdvözletét. Az Apáczai Csere János Társaság öregdiákjainak nevében Tamás István, míg az 1990-ben újraindított kollégium diákságának nevében Moldován Árpád Zsolt véndiák köszöntötte a jelenlévőket. Az ezt követő ünnepi műsorban kórusműveket hallgathattak meg a résztvevők a kollégium énekkarának előadásában, Székely Árpád vezényletével, és meghallgathatták Varga Balázs szavalatát, Kovács Réka tanárnő orgonajátékát, valamit Szilágyi János, Várvári Gabriella és Pataki Adorján operaénekesek áriáit.
Szabadság, 2007-10-13
Gönczi László, a református kollégium utolsó igazgatója az államosításig
Gönczi László (1891-1952)
Kolozsvári Református Kollégium. Történelmi magyar református iskola, sokunknak Alma Matere, nevelő édesanyja. A XVI. század közepén keletkezett, a XVII. század elejéig majdnem eltűnt, a XVII. század első felében az erdélyi fejedelmek (Báthori Gábor, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György) támasztották fel ismét. Iskolaépületét hamvaiból varázsolták újjá eleink a XIX. század elején kegyes adakozók adományaiból a tudománynak és kegyeletnek hajlékaként. S ugyanennek a szellemnek hódolva építették meg a XX. század első éveiben az iskola új hajlékát ugyanazon ősi telken.
Ennek a történelmi magyar református iskolának tanulmányi és gazdasági vezetését az idők folyamán nagy tehetségű férfiak, rektorok és igazgatók látták el. Hogy csak a Farkas utcai épületben működött rektorok és igazgatók neveit soroljam fel: Apáczai Csere János, Tolnai István, Pataki István, Szathmárnémeti Sámuel, Szathmárnémeti Mihály, Udvarhelyi Mihály, Csepregi Turkovics Ferenc, Verestói György, Csomós Mihály, Bodoki József, Szathmári Pap Mihály, Méhes György, id. Szilágyi Ferenc, Pataki Mózes, Herepei János, Méhes Sámuel, Lengyel István, Tunyogi Csapó József, Salamon József, Nagy Ferenc, Takács János, Sárkány Ferenc, Sámi László, Jancsó Lajos, Hegedüs István, dr. Török István, dr. Sárkány Lajos, Balogh Károly, Kovács Dezső, Gönczi László vezették-igazgatták nagy szakértelemmel és odaadással az iskola ügyeit.
Gönczi László, aki ezelőtt 55 évvel költözött el az örökkévalóságba, iskolánk államosítás előtti utolsó igazgatója volt.
1891. május 26-án született Székelyudvarhelyen. Édesapja Gönczi Lajos székelyudvarhelyi tanár, édesanyja Kovács Emma. A négy elemi osztályt az udvarhelyi elemi iskolában 1901-ben végezte el. A középiskola nyolc osztályát a székelyudvarhelyi református kollégiumban járta végig, ahol 1909-ben jeles eredménnyel tett érettségit. 1909-13 között a kolozsvári egyetemen a magyar-latin szakon abszolvált. 1913. október 1-jén helyettes tanári meghívást kap a kolozsvári református kollégiumtól, s egyúttal internátusi segédfelügyelővé választják. Az itt megkezdett munkáját szakítja félbe az első világháború kitörése. Az 1914. augusztus elsején kihirdetett általános mozgósításkor a kollégium hat tanárát hívták be harctéri katonai szolgálatra: Gönczi László magyar-történelem-latin szakos helyettes tanárt, Szabó Imre természetrajz-földrajz szakos rendes tanárt, Makkai Ernő történelem szakos rendes tanárt, Joó József görög-latin szakos rendes tanárt, Nagy Jenő latin-német szakos rendes tanárt és dr. Illés Gyula magyar-latin-görög szakos helyettes tanárt. Közülük Joó József és Szabó Imre, valamint a később bevonultatott Saja Antal zenetanár hősi halált haltak a csatatereken.
Hadifogság
után itthon
1915 áprilisában Gönczi Lászlót az orosz frontra vezényelték, ahol 1915. október 20-án Baranovicinál fogságba esett. Innen Orenburgba vitték és ott tartották fogva öt éven keresztül, onnan mesébe illő kalandos utazás után 1921. január 1-jén érkezett haza Székeludvarhelyre. Beutazta Szibériát, Vladivosztokban szállt hajóra, és a fél világot körülhajózva érkezett meg Trieszt kikötőjébe, majd onnan vasúton Székeludvarhelyre.
Öt évig tartó hosszú fogsága alatt a kollégium végig fenntartotta számára a helyettes tanári állást, s erre évenként távollétében is újraválasztotta. Hazatérésekor Székelyudvarhelyről írja Kovács Dezső igazgatónak 1921. január 4-én:
"Újév napján, két hónapig tartó tengeri és szárazföldi út után egészségesen hazaérkeztem. (. . .) Öt évi fogságom utolsó három évében egyetlen üzenet sem jutott el hozzám, s én bármily férfias elszántsággal viseltem is sorsomat, súlyos aggodalmak közt léptem a hazai földre.
Nagy örömmel vettem tudomásul, hogy továbbra is a
kolozsvári kollégium szolgálatában maradhatok. Azért a kitüntető
bizalomért, melyben engem az Igazgató Úr részesített - ha hat évi szellemi
feledés után nagyon hiányos tudással térek is vissza - de remélem, hogy
szorgalom és lelkiismeretesség folytán egyre eredményesebbé váló munkával
sikerül majd méltóképen leróni hálámat és tartozásomat. (. . .) Addig élvezem
visszanyert emberi mivoltomat, a legszerényebb polgári élet kellékeit: tiszta
ruha, terített asztal, vetett ágy, meleg szoba, az anyám főztje, stb., mit
hat esztendő alatt nélkülözni lehetett, de elfeledni nem. "
Küldetése lett az iskola
1921. február 1-től ismét a kollégiumban szolgál, igazgatói titkárként és internátusi segédfelügyelőként dolgozik, heti 12 órai tanítás mellett. A háború miatt elmaradt tanári vizsgáit a kolozsvári román egyetemen teszi le, s 1923 májusában a magyar és történelem szakcsoportból tanári oklevelet szerez. 1923. július 1-től rendes tanárrá választják a magyar-történelem tanszékre, majd november 1-től rábízzák az internátusi felügyelői tisztséget. 1923-1933 között az internátus vezetője. Közben megszervezi és 1940-ig, fennállása egész ideje alatt, vezeti a főiskolások kollégiumbeli otthonát. 1927 novemberétől az elöljáróság tanártagja, 1929-től az egyházkerület igazgatótanácsában tanári képviselő. 1930-ban az internátusban eszközölt változások következtében szükségessé vált új internátusi szabályzat megszerkesztésével bízzák meg.
1933. szeptember 1-jétől a nyugalomba vonult Kovács Dezső utódaként a kollégium gimnáziuma igazgatójává választják. Ezt a beosztását 1948 augusztusáig, a kollégium államosításáig megtartja. Az 1933/34-es iskolai évet megnyitó beszédében Gönczi László, mint bemutatkozó új igazgató így vallott:
"Ezelőtt 20 esztendővel léptem át
először a kolozsvári református kollégium kapuját. Boldogan, ifjúi
lelkesedéssel állottam az ősi kollégium szolgálatába. Azonban alig telt el
az első lelkes munkával töltött esztendő, kitört a szörnyű
vihar, a nagy háború, melyből hét esztendei testi és lelki szenvedés után
egykori reményeimtől megfosztottan, elcsüggedve, szinte kétségbeesetten
vetődtem haza. De a háború és a hadifogság meggyötört, elkínzott katonája
előtt váratlanul megnyílnak a kollégium kapui ismét. A feltámadás, a
megváltás volt ez számomra. Azóta soha le nem róható hálát érzek a kollégium
iránt. Most, amikor elöljáróim és tanártársaim bizalma az ősi kollégium
élére állított - azzal a férfias elhatározással veszem át e
felelősségteljes megbízatást, hogy minden erőmmel, minden
gondolatommal a kollégiumnak, a kollégiumért élek. Elháríthatatlan erkölcsi
kötelezettséget éreztem e súlyos megbízatás elvállalására, de ugyanez az
erkölcsi kötelezettség késztet a visszalépésre, mihelyt a bizalom szála
megszakad. "
"Zsidó" könyv, "fasiszta" könyv
Akkor elhangzott fogadalmát Gönczi László híven megtartotta. A kollégium történelmi hagyományainak megfelelően elsősorban nevelő akart lenni. Megnyerő modorával kivívta tanártársai és a tanuló ifjúság tiszteletét és megbecsülését. A világi hatóságokkal szemben mindig törvényt tisztelően, de a kollégiumi hagyományok és a kollégium autonómiájának tiszteletben tartását megkövetelve járt el.
Amikor az 1944-es gyászos emlékű zsidóellenes intézkedések keretében rendeletet kapott a kollégium könyvtárában található, zsidó szerzőktől származó könyvek kiselejtezésére és megsemmisítésére, Gönczi László a rendelet végrehajtásának a kollégiumra való tekintettel felfüggesztését kérte írásban a minisztériumtól. Indokul azt hozta fel, hogy a kollégium könyvtárát őseink a tudomány szolgálatára hozták létre, s minden ott levő könyv, szerzőtől függetlenül, a tudomány céljait szolgálja. És amikor hivatalos felszólítás érkezett a könyvek azonnali zúzdába való beszállítására, ő szó szerint ezt válaszolta: "A döntésig a könyveket nem küldöm be". Így menekültek meg Molnár Ferenc, Bródi Sándor, Erdős Reneé és mások munkái, valamint a külföldi szerzők közül Sigmund Freud, André Maurois, Stefan Zweig művei.
Két évre rá az úgynevezett "fasiszta könyvek" kiselejtezésére és elégetésére érkezett rendelet az immár új államhatalom részéről. Fasiszta könyveknek számítottak többek között a cserkészkönyvek, Németh László, Féjja Géza, Erdélyi József, Rákosi Viktor és mások könyvei. Gönczi László akkor sem csonkította meg a kollégium könyvtárát és megtalálta a módot arra, hogy a rendeletnek is eleget tegyen néhány elrongyolódott ifjúsági könyvtári könyv kiselejtezésével, úgy, hogy a kollégium könyvtára se szenvedjen kárt.
Küzdelem
az épületekért
Az 1945 és 1948 közötti időszak volt Gönczi László tanári és igazgatói működésének talán legnehezebb korszaka. Évekig tartó harcot kellett vívnia a katonaság által megszállt internátusi épület kiürítéséért és visszaszerzéséért. 1945 októberéig 13 memorandumot szerkesztett és küldött el a hatóságoknak ebben az ügyben. Amikor 1946 áprilisában katonai szemkórházat akartak létesíteni az internátusban, az alábbiakat írta Kolozsvár polgármesterének:
"Legyen szabad ismételten felhívnunk Polgármester Úr
figyelmét arra, hogy internátusunk már két év óta van megszakítás nélkül
lefoglalva. Két év óta nincs internátusunk. Vidéki tanulóink egyrészét bérelt
helyiségekben helyeztük el, más része a városon szerte-széjjel, erkölcsi,
pedagógiai és tanulmányi felügyelet nélkül kényszerszállásokon helyezkedett el.
Tornatermünket két év óta nem használhattuk, udvarunkat istálló, sertésól,
trágya és szemétdomb teszi iskolai szempontból csaknem használhatatlanná, 1200
tanulónk ezek miatt egészségi szempontból állandóan veszélyeztetve van. (. . .)
Nyomatékosan hangsúlyoznunk kell, hogy a többi intézetekhez viszonyítva
mértéken felül hoztunk áldozatot a városért, különösen az 1944 október és 1945
április közötti időben, mikor a város a legnehezebb elszállásolási
kérdéseket intézetünk igénybevételével oldotta meg. Szolgálatunkkal és
áldozatunkkal egyaránt kiérdemeltük, hogy most a Polgármester Úr a
legerélyesebben védelmébe vegyen, az újabb rekvirálást megakadályozza, és
udvarunkat a benne elhelyezett istállótól, trágya- és szemétdombtól
megszabadítsa."
Hasonló kérést intézett az egyházi főhatósághoz, a magyar tankerületi felügyelőséghez, a Magyar Népi Szövetség elnökségéhez és a szakszervezetekhez, s ezek eredményeként az internátus épülete és az iskolaudvar visszatért a kollégium használatába.
Amikor 1947 májusában Koncz Rudolf kollégiumi tanárt a Securitate letartóztatta, Gönczi László azonnal értesítette az összes fórumokat és kérte azok közbenjárását a jogtalanul fogvatartott tanár szabadon bocsátása érdekében. Kilenc hónapig kellett fáradoznia, amíg erőfeszítéseit siker koronázta és Koncz Rudolfot fogságából kiengedték.
A végső csapás: az államosítás
Az 1945-1948 közötti időszak egyik nagy gondját képezte a Szabó Dezső író, a kollégium egykori tanítványa hagyatéka körül keletkezett per. Szabó Dezső nem hitelesített végrendeletében a kolozsvári Református Kollégiumra hagyta műveinek szerzői jogát és több mint 9000 kötetes könyvtárát. Ebben az ügyben több mint három éven át folytatott Gönczi László kiterjedt levelezést budapesti egyházi személyiségekkel és ügyvédekkel, akiket a kollégium képviseletével megbízott. Mire a küzdelmet siker koronázta volna, az egyházi javak és iskolák államosítására vonatkozó rendelkezések úgy Magyarországon, mint Romániában életbeléptek és megakadályozták a már a kolozsvári kollégium birtokába került könyvtár ideszállítását, valamint a bíróság által a kollégiumnak ítélt szerzői jogok birtokbavételét.
Gönczi László életének legnehezebb pillanatait minden bizonnyal a kollégiumnak magának s annak minden ingó és ingatlan vagyonának államosítása okozta. 1948 augusztusától a Református Kollégium 2-es számú magyar tannyelvű állami fiúlíceummá változott. Gönczi Lászlót igazgatói székéből leváltották, s a magyar tannyelvű villamossági ipari középiskolába helyezték át. Itt tanított magyar nyelvet és irodalmat 1952 januárjában bekövetkezett haláláig.
Az itt felsoroltak csak egy részét képezik annak az áldozatos munkának, melyet Gönczi László a kollégium érdekében kifejtett. Ennél sokkal, de sokkal többet tett ő a kollégiumért, annak tanáraiért és tanulóiért.
Kolozsvári József, 1943-ban érettségizett öregdiák
Szabadság, 2007-10-13
"Bízom abban, hogy Isten továbbra is gondot visel ránk . . . "
Beszélgetés Székely Árpáddal, a Református Kollégium igazgatójával
Október 12-14-e között ünneplik a kolozsvári református
oktatás megalakulásának 450-dik évfordulóját. Ez alkalommal beszélgettünk el Székely
Árpád igazgatóval, aki a tanintézet megalakulása óta áll a kollégium élén.
- Kivételes helyzetben van: az első újrainduló kolozsvári felekezeti iskolát vezeti immár 18. éve. Milyen kezdeti emlékeket őriz?
- A rendszerváltást követően lehetőség nyílt arra, hogy a történelmi egyházak újraindíthassák felekezeti iskoláikat - kezdte a beszélgetést az igazgató. - Annak idején Csiha püspök úgy képzelte el, hogy a több mint négy évtizedes betiltás után rövidesen újra indítják a felekezeti iskolákat: a kollégiumokat és az általános iskolákat. Mindenki azt remélte, hogy az egyház újra felvállalhatja az ifjúság nevelését. S hogy ez miért nem ment zökkenőmentesen? Gondolom azért, mert a románság nem rendelkezett ilyen hagyományokkal. Se a tanügyminisztérium illetékesei, se a román oktatási szakemberek nem értették meg, hogy mit is akarnak a magyar történelmi egyházak. Ezért született meg az a köztes megoldás, hogy az ortodox szeminárium mintájára engedélyezték a református egyház részére szükséges személyzet képzését, de csakis közép- és főiskolai szinten. Diákjaink ugyanolyan érettségi diplomával rendelkeznek, mint az állami tanintézetek tanulói. Tanulmányi eredményeinket és a felszereltségünket illetően ma már elmondhatom, hogy egy szinten vagyunk bármelyik más, kolozsvári magyar tannyelvű iskolával.
Sajnos, mivel az egyházi javak visszaszolgáltatása még tizenhét évvel a rendszerváltás után sem oldódott meg, az iskolák fenntartása nem hárulhatott csak az egyházra, ezért állami támogatásra volt szükség. Romániában az első református kollégium Kolozsváron indult újra. Minden gonddal elsőként kellett szembesülnünk és megoldanunk: gondolok itt a tantervek elfogadtatására, az érettségi diplomák elismertetésére stb. 1992-ben, amikor az első évfolyamunk érettségizett, 43-szor voltam Bukarestben az érettségin való részvétel engedélyeztetése és a diplomák elismertetése végett. 1990 elején, amikor Csiha Kálmán püspök megálmodta az iskolát, a tanügyminisztérium írásos határozatban döntött ennek újraindításáról, amelyet aztán szeptember első felében visszavont. Ezért a többi tanintézettel ellentétben október 1-jén kezdtünk úgy, hogy nem tudtuk: hol folyik majd a tanulás? A Györgyfalvi negyedi 16-os Általános Iskolában lecsökkent a gyereklétszám, ezért ott kaptunk négy osztálytermet. A nyolc osztály felváltva járt iskolába. Bentlakáshoz is későn, a második évharmadban jutottunk. A sok nehézség közepette szép volt ez az időszak, mivel senki se törődött azzal, hogy anyagilag megéri-e, megfizetik-e a munkánkat. Hittük, hogy ez a dolgunk, hogy jó az, amit teszünk. Amikor a templomokban kihirdették, hogy a hívek fogadják ideiglenesen otthonaikba a máshonnan jött kollégistákat, senki sem gondolt a pénzre. Csiha püspök feleségének, Emese asszonynak köszönhetően - aki haláláig nagy szeretettel viszonyult a kollégium diákjaihoz és a kórushoz - több hónapon át 14 kollégista kapott szállást a püspökségen. Szerencsére a befogadó iskolával való kapcsolat, az apró kellemetlenségeket eltekintve jónak volt mondható az ott töltött 12 év alatt.
Az egyház soha nem mondott le javainak visszakövetelésétől. Eddig mindössze az ó-kollégium épületének 2002-es visszaszolgáltatása valósult meg. Azt a tanévet a templom előtti néma tüntetéssel kezdtük. Pap Géza püspökkel az élen megálltunk a kollégium előtt, és imádkoztunk. (Szinte a csodával volt határos a 2002. december 20-i beköltözésünk a kollégiumba, amikor olyan ember állt a város élén, akinek a nevét sem érdemes kiejteni.) A visszaszolgáltatás politikai akarat eredménye volt: nagyon sokat köszönhetünk az RMDSZ-nek és ezen belül az akkori megyei elnök Kónya-Hamar Sándornak.
- A legkedvesebb tevékenysége az iskola énekkarához kötődik. Régió szinten a legjobb ifjúsági kórust hozott létre olyan körülmények között, amikor ezek a fiatalok nem rendelkeznek különösebb zenei tanulmányokkal.
- Amikor ide kerültem, Csiha püspök felkért minket, tanárokat, hogy mindenki gondolkozzon el: mivel járulunk hozzá az iskola fejlődéséhez. Zenetanárként tudtam, hogy énekkart szervezek. Egy dologban bíztam: a munkának megvan az eredménye. Az 1990-es októberi tanévnyitás után, a reformáció ünnepén - október 31-én - már a teológián énekeltünk. Azóta az énekkar folyamatosan működik, több mint 400-szor léptünk fel önálló koncerten vagy más énekkarokkal közösen. A külföldi fellépések száma pedig megközelíti vagy talán meg is haladja a százat. Minden évben végzőseink által több mint harminc főből álló kamarakórust bocsátok útra. A búcsúzás szomorúsága mellett az tölt el örömmel és megelégedéssel, hogy sikerült megfelelnem a zenetanári hivatás legfontosabb követelményének: megtanítottam ezeket a fiatalokat énekelni. A repertoár az európai és a magyar kórusirodalom alkotásaiból tevődik össze, de kortárs zeneszerzők, így Terényi Ede is komponált a kórus számára. A magyarságnak nincs olyan nemzeti vagy egyházi ünnepe, ahol ne lépnénk fel az alkalomhoz illő repertoárral. A kórusban való éneklésnek sokrétű előnyei vannak: a gyermek megtanul figyelni a társaira, fejleszti a memóriáját stb. Személy szerint nagy hangsúlyt fektetek a fiatal hangok fejlesztésére. S hogy ez a munkám sem volt hiábavaló, arra a zenei pályát választó kollégisták esete a bizonyíték. Arra is gondoltam, hogy jó lenne egy volt kollégistákból álló felnőtt énekkart verbuválnom...
- Milyen a kapcsolat a többi felekezeti iskolával?
- A testvériskolai kapcsolatok közül első sorban a többi nyolc erdélyi református kollégiummal való kapcsolatot említeném, akikhez szoros kapcsolat fűz. Ezek a tanintézetek mondhatni a mi mintánk szerint jöttek létre. A Református Pedagógiai Intézet szervezésében kerül sor a kollégiumi igazgatók és tanárok gyűlésére, diákkonferenciák, versenyek lebonyolítására. Nálunk szavaló-, népdal- és zsoltáréneklő versenyt, bibliaismereti- és sportvetélkedőket szerveztünk. Jó a kapcsolat a római-katolikus és az unitárius iskolával is: nem csak azért, mert ugyanazok a gondjaink, hanem a közös éneklés öröme is többször összekötött bennünket. Néha közös tevékenységet szervezünk az adventista és baptista líceumok közösségével, de a görög-katolikus és az ortodox szeminárium énekkarával is rendszeressé vált a közös karácsonyi koncert. Az anyaországi kollégiumok közül a gödöllői, a miskolci a pécsi tanintézettel, valamint a Budapesti Baár-Madaras Református Gimnáziummal tartjuk folyamatosan a kapcsolatot.
- Mit kívánhat magának a XXI. század elején egy felekezeti iskola igazgatója?
- A Kolozsvári Református Kollégium az Istenbe vetett hit eredményeképpen alakulhatott újra. Bízom abban, hogy az Isten továbbra is gondot visel ránk, s a kollégium a XXI. századnak megfelelő, modern oktatási intézményként fog működni, amelyben a hitvallásos nevelés a tudományos oktatással társul.
Nagy-Hintós Diana, Szabadság, 2007-10-13
Nagyenyed - Holland gyülekezeti kórus a kollégiumban
A Tricht-i református egyházközség küldöttsége 1990 óta
rendszeresen látogatja Erdély településeit. A gyülekezet tagjai eleinte a
Kolozs megyei Magyarlóna és Küsmöd lakóival tartották a kapcsolatot, de aztán
kíváncsiságból a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumba is ellátogattak. Tavaly a
gyülekezet képviseletében már járt Nagyenyeden Ria De Hoog, aki idén a
gyülekezeti kórust is elhozta a Beesd-i református egyházközség két
képviselőjével együtt. Ők a 2006-2007-es tanévtől
kezdődően vállalták három szegény kollégiumi diák támogatását (évi
1500 euróval). A látogatás kapcsán Szőcs Ildikó igazgatóval megbeszélték
az iskola további támogatásáról is beszélgettek.
Egyórás műsoruk egyházi és világi művekből állt, és nagy sikert aratott a líceumi tanulók és a tantestület körében. Többek között néhány magyar dalt is előadtak, meglepően jó kiejtéssel, de orgonajátékkal is szórakoztatták a közönséget. A műsor végén egy bécsi nyugdíjas menedzser ajándék pénzutalványát adták át a kollégium vezetőjének. Látogatásuk során megtekintették az iskolát és a Vártemplomot is.
Bakó Botond, Szabadság, 2007-10-13
Móra-szobrot avattak Székelyudvarhelyen
Újabb köztéri alkotással gazdagodott Székelyudvarhely. A Móra Ferenc Általános Iskola névadója előtt tisztelegve, tegnap délben leplezték le Móra Ferenc mellszobrát, Zavaczki Walter székelyudvarhelyi szobrászművész munkáját. A tanintézmény előtti, Bethlen negyedi kistéren helyet kapott alkotás avatóünnepségén az iskola jelenlegi és egykori diákjai, munkatársai egyaránt részt vettek, az eseményt megtisztelte jelenlétével Szász Jenő polgármester, valamint Asztalos Ferenc parlamenti képviselő. A szobor leleplezése előtt a felszólalók Móra Ferenc munkásságát méltatták, ugyanakkor szemelvények hangzottak el Móra műveiből, a tanintézmény diákjai pedig kulturális műsorral, énekkel, szavalatokkal színesítették az ünnepséget. A bronzból készült alkotást Nagy József iskolaigazgató, valamint Szász Jenő polgármester leplezték le, ezután Berde László református lelkipásztor áldása következett, majd a kegyelet koszorúit helyezték el a szobor talapzatánál. A szoborállítás ötlete a polgármesteri hivataltól származik, tavaly a szombatfalvi Tompa László Általános Iskola gazdagodott névadója szobrával.
Szász Emese, Hargita Népe, 2007-10-15
Éles szóváltás alakult ki a Királyhágómelléki Református,
illetve az Erdélyi Evangélikus Egyházkerület vezetősége között Adorjáni
Dezső Zoltán evangélikus püspök minap tett állásfoglalása miatt.
Október 10-i közleményében az egyházfő megjegyzi: az
anyaországihoz hasonlóan az erdélyi magyar társadalomnak sem sikerült kivédenie
a "kizárás, a széthúzás, a kirekesztés átkos gyakorlatának megjelenését".
"Azonban itt, Erdélyben az összetartás - nolens volens - létkérdés, és aki
ez ellen tesz, aki felelőtlen cselekvésével, megnyilatkozásaival ezt
felrúgja, az létében veszélyezteti ezt a másfél milliósra apadt erdélyi magyar
nemzetközösséget" - figyelmeztet Adorjáni Dezső Zoltán. Az október
6-án Erdély-szerte rendezett megemlékezések kapcsán a püspök úgy vélekedik: "a
külön helyszíneken zajlott ünneplés, a közösségvállalás nyílt megtagadása,
egymás kizárása, az egymásra mutogató, az egymást vádoló ostoba kampánybeszédek
nemcsak az ünnep méltóságának semmibevételét jelentik, de előrevetítik a
vesztes jövőt is. (. . .) Itt a kudarc kész receptje mind az európai
uniós, mind az országos választásokra".
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület nevében tegnap
Csűry István lelkészi, valamint Tolnay István presbiteri
főjegyző utasította el Adorjáni szavait. Emlékeztetnek: a "külön
ünneplés", "a közösségvállalás nyílt megtagadásának" vádja azért
sem érheti a KREK-et, mivel az aradi megemlékezésre nem kapott meghívást,
sőt a szervezők Tőkés László püspököt "eleve nemkívánatos
személynek minősítették ünnepségükön". "Az ostoba
kampánybeszédek sértő minősítését kikérjük magunknak, és ezúton
kérjük fel Adorjáni Dezsőt annak visszavonására. Sem Biró Rozália
alpolgármesternő, sem Orbán Viktor exminiszterelnök, sem Tőkés László
püspök nagyváradi beszédeire nem illik ez a minősítés" - szögezi le a
két főjegyző, hozzátéve: a rendszerváltás óta nem volt példa arra,
hogy az erdélyi magyar történelmi egyházak egyik vagy másik vezetője az
Adorjániéhoz hasonló "durva támadást" intézzen valamelyik
testvéregyház ellen.
Krónika, 2007-10-18
