HÍRVIVŐ
Az Erdélyi Református Egyházkerület Internetes Hírszolgálata
www.reformatus.ro
Feliratkozás: hirvivo-subscribe@yahoogroups.com
Hír beküldése: hirek@reformatus.ro
2007 május 11, VI. Évfolyam 19. szám (összesen 255 szám)
Előző szám	Legújabb szám	Következő szám

Tartalomjegyzék

Kértél-e Szentlelket? (nyílt levél először úrvacsorázókhoz)

Évfolyamtalálkozó - az 1999-ben végzett teológiai évfolyam figyelmébe

Meghívó - Család és Lelkigondozás

Család és lelkigondozás

120 éves születésnap

IKE oldal

IKE-Hírek & IKE-Hírek & IKE-Hírek

Ez történt . . .

Easter Course Magyarországon

FIKE majális

Strasbourgban az Erdélyi IKE

Egy amerikai pályázat margójára ...

Algyógyi táborozási ajánlatok

Az Erdélyi IKE Algyógyon szervezett táborai

Rendezvény-előzetes

Magyarországi nyári táborok

Az Erdélyi IKE pályázati felhívása

VI. Pünkösdi Hangversenysorozat

Algyógyi táborozási ajánlatok és IKE programok

Hozzászólás

Balzsam

Tonk Sándor órái

365 bibliai történet gyermekeknek és tanítóknak

Tavaszy Sándor - Erdélyi tetők

Papp Vilmos - Az egyetemes papság

Papp Vilmos - Elkoptatott szavak

Az őshaza bűvöletében

Istent, hazát és embert szolgálni!

Bethlen-napok Nagyenyeden

HELYESEN MAGYARUL

Reneszánsz kórustalálkozó

Kedvezményes kirándulások Magyarországra

Suba László Testamentumok

450 ÉVES ÉVFORDULÓT ünnepel a Kolozsvári Református Kollégium

Születésnap

Tizenöt éves jubileum (Testvérkapcsolatok)

Az RMDSZ-hűség alapján fizet a Communitas

Családnap a Törökvágási templomban

Bárdos Lajos - Nagy István fesztivál

Reneszánsz kórustalálkozó

Régi-új elnök, változatlan és újszerű feladatok

Szili Katalin Nyárádselyében

Föld napi programsorozat Kisbaconban

Konferencia Illyefalván - Szakmai színvonalon a falvak önállósodásáról

Kértél-e Szentlelket? (nyílt levél először úrvacsorázókhoz)

Erőtlen vagyok. Megfáradtam. Alig tudok a munkahelyemen megfelelni. Halljuk naponként ezeket a mondatokat többnyire a felnőttektől, de manapság egyre-másra a fiatalabbaktól is. A panaszokat magyarázatként lehet hallani, ha indokolni szükséges a csökkenő teljesítményt. Gyakran a templomkerülést is ilyen okokkal igazolják.

Nem vonhatjuk kétségbe az elerőtlenedés jelenségének a tényét. Egyre fáradtabbak és gyengébbek leszünk, ha nem keressük meg az ellenszert. Nagyon helyesen biztatják egymást az emberek, amikor az el nem hagyni önmagad felszólítással bátorítják egymást. Az orvosok segítsége sem elhanyagolható. A vitaminokat és nyomelemeket is pótolni kell. A testet edzeni szükséges, hogy a betegségek elkerüljék. Ennyi azonban nem elég, vagy legalábbis kevésre alkalmas.

Istent elkerülni azért sem érdemes, mert üzeneteiben naponként megajándékozza a hallgatóit hasznos és erőfakasztó tanácsokkal. Ezek úgy a személyes, mint a közösségi életünk javítására szolgálnak. A Jelenések könyvében többek között ezt olvassuk: "Aki győz, és mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok" (2, 26) Ebben a mennyei üzentben, mint nagyon sok ehhez hasonlóban, érzem kitapinthatónak azt, amit senkitől sem lehet beszerezni, hanem csak egyedül az égi bölcstől. Érdemes megfigyelni, hogyan tárja fel egyetlen mondatban a bajok okát, majd a helyes életmód lényegét, hogy végül megfogalmazza az eredményt, azaz hatalmat, tehát erőt adok. Isten ígérete egyértelműen erőárasztás az elerőtlenedett életekbe.

Aki győz, azzal csodák történnek. Nem szabad ebben a kijelentésben csak annyit látni, hogy van egy győzelmes csapat, melynek élén ott van Krisztus, és ehhez csatlakozni is lehet. Ismerjük annyira önmagunkat, hogy őszintén megvallhatjuk csatlakozásainkról, hogy mennyire sérülékenyek, esetlegesek. A konfirmáció után keservesen kell megtapasztalnunk, hogy alig tizede marad meg a csoportnak, pedig milyen lelkes fogadalmaknak voltunk már tanúi. Annak, aki győzelemre kér kegyelmet, először önmagát kell legyőznie Isten hatalmas erejének segítségével. Ha ez megtörténik, akkor az igazi csatlakozás is meglesz a győzelmes csapathoz. Ne tűnjön nagyon elvontnak az önmagunk felett való győzelem kérdése, nem olyan papi beszéd ez, hogy mindenki értsen belőle valamit és ha úgy adódik, akkor valósuljon is meg belőle valami. Krisztus beszéde, mint két élű kard most is egyenes beszéd. Mi az, ami benned legyőzésre vár? Mi a legfélelmetesebb gondod, vétked, titkod, amit egyedül te ismersz Uradon kívül? Te vagy az, aki győzhetsz, mert neked tárja fel most igényét, hogy kedvező viszonzás esetén megajándékozzon ígéretével. Le kell győznöd a benned rejtőzködő félelmet, amely távol tart Istentől. Nem könnyű ez a vállalkozás. Az ördög minden erejével ellened van. Szép ajánlásaival csábit, távolít majd magadra hagy. Megfigyelhető, hogy ezrek tolonganak vasárnaponként nagy bevásárló csarnokokban, olyanok, akik egyébként fáradtak és pénzük sincs. Stadionok lelátóin ordítoznak olyanok, akik tegnap még alig tudták hazavonszolni elcsigázott lelküket és testüket. A sátáni erő felvillanyoz pillanatok alatt, egy kis kikapcsolódásra csábít, ami időben akár többszöröse is lehet az imádságra és az istentiszteletre eltöltött egész heti, vagy hónapi percektől. Ugyancsak az elerőtlenítés hatalma játszadozik, ha az otthonmaradás kívánsága nő túl a normalitáson. Bár kevesebbet vagyunk a családunkkal, de az otthon-tartózkodás nem mindig a mieinknek szánt idő, hanem inkább a kertnek, a televíziónak, vagy csak a közömbösség, a semmittevés üres magányának. Le kell győznie az embernek mindazt, ami végül is Istentől és a felebarátoktól lopja el az időt és alkalmat. Nem mindenki fog győzni. Világosan tudtunkra adja Urunk üzenete, hogy csak némelyek sikere ez. A többiek sajnos továbbra is magukra maradnak a számítógépek előtt eltöltött hosszú órák elszigetelő fogságában, vagy a félelemtől megbénult élettel a magukra reteszelt ajtó mögötti aggodalommal. Nagyon sok embernek sürgősen kell a győzelmet remélnie.

Mivel a társadalom sok embernek a közössége, ezért a benne levő személyek állapotának következménye a róla kialakított kép. Ha csak a magyarokra gondolunk, hányszor hallani felőlünk, hogy megfáradt nemzet vagyunk, öngyilkos népként tartanak számon, szenvedélybetegségek halmozóiként minősítenek bennünket. Nem jól van ez így sehogy sem. Nemzetünknek is győzedelmeskednie kell. Saját jövője érdekében szükséges a látásmódján változtatnia. Az áldozatot nem hordozó társadalom, meggyengült tagokról tesz bizonyságot. A ma élők lehet nem is gondolják, hogy a mostani közöny, elhúzódás, Isten- és embertagadás saját kilátástalan állapotuknak az előkészítője. Vajon gondolnak-e felelősen saját öregkorukra, akik egészségesekként nem vállalnak gyermeket. Ki fogja a nyugdíjukat megkeresni, vagy ki fog majd a betegágyuk mellett megállni, talán pohár vizet nyújtani. Vagy, ha csak egy gyermek születik, fogja-e bírni egyedül a két szülő minden nyűgét és nyomorát. Ma sokszor hallatszik, hogy csak azért egy gyermeket, mert ennek még talán sikerül összehozni diplomát, lakást, kocsit, csak arról nem szólnak az ilyenek, hogy éppen a jövőt ezzel lehet elveszíteni. Így kerül veszélybe a család rövidtávon, és a nemzet kevéssel hosszabb időszak után.

A fájdalmas állapotot Isten orvosolni szándékszik. Az én cselekedeteimet mindvégig őrizni kell! Mondja Krisztus a gyógyító, a megtartó, az ápoló mondatot. A Vele élők nem lesznek mozdulatlanságra ítélt emberek. Ők győzők és nem legyőzöttek. Az ilyenek nem ténferegnek a világban céltalanul, és nem zárják magukra szobájuk ajtaját tehetetlenül, hanem éltetik Krisztus cselekedetét, és őrzik az azokban kapott követhető mintát, a példát, amely minden helyzetre megoldást tartogat. Isten életmód-változást kér tőlünk. Semmit sem tilt el, ami nem tör az életünkre, de megköveteli, hogy az egyedül pozitív fordulatot ígérő győzelemért figyeljünk állhatatosabban és hűségesebben Ő rá, és ne csak hallgassuk, hanem meg is tartsuk szavait, amelyek ma is teremtő Igék a mi életünkben is. Amennyiben az életmód-változásra sor kerül a győzelem állandósul bennünk. Ellenkező esetben csak apró csatáknak lehetünk részesei, nagy reménykedéseknek, hatalmas csalódásoknak és keserves vereségeknek. Ilyenkor szoktuk Istent is vádolni, rágalmazni magunk gyártotta magyarázkodásokkal. Pedig Isten jó előre mindent kijelentett, sőt alkalmanként figyelmeztet, jelzéseket ad, időszerűsíti örök üzeneteit a mi körülményeinkre és igényeinkre.

Mindezek ellenére mégis erőtlenek vagyunk, megfáradtak és nincs időnk semmire és senkire, de leginkább nincs Istenre. Nem is lesz, ha nem fogadjuk el a változtatás Lelkét, ha nem küzdjük meg harcunkat a győzelem biztos tudatában. Viszont, ha csak a vágy sem születik meg bennünk, és marad minden a régiben, akkor soha nem látott nyomorúság borul életünkre. Sürget az idő, a rajtunk múlókat meg kell tennünk hitből, mert ez a feltétele annak, hogy hatalmat, azaz erőt nyerjünk az Úrtól. Pál apostol miután győzött önmaga felett Isten segítségével és alkalmassá lett a szent cselekedetek megőrzésére így kiáltott fel a jóra fordult életének öröméből: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít" (Filippi 4,13).

Krisztus megtöretett testét és kiontott vérét kínálja megfáradt, elerőtlenedett életünknek, hogy legyen nekünk is mindenre erőnk. A kínálat nem egyszeri és nemcsak a konfirmáció záró momentuma, hanem folyamatosan felénk áradó szeretet. Fogadjuk valamennyiszer alkalmunk van élni a lehetőséggel, mert ezekben a jegyekben adja Krisztus a mi valódi táplálékunkat, azaz Szentlelkét, Akiben minden percben együtt vagyunk Istennel. Nincs ettől nagyobb ajándéka életünknek.

Csűry István

Évfolyamtalálkozó - az 1999-ben végzett teológiai évfolyam figyelmébe

Kedves Évfolyamtársak!

Többen közületek érdeklődtek, hogy az idén lesz-e évfolyamtalálkozó. Megszervezésére senki sem vállalkozott, így mi ketten keresünk meg titeket és várjuk válaszotokat.

Két kérdésünk van:

1. Hol? Eddig közületek senki sem vállalkozott, hogy ennek helyet adna. Ezért marad a következő megoldás: Kolozsvártól 12 km-re, Györgyfalván a Bethlen-otthonban lenne hely. Így nem lennénk senkinek a terhére, de ez nem olcsó mulatság. A feltételek a következők: napi szállás 25, reggeli 7, ebéd 11, vacsora 11 RON. Persze otthonról is hozhatunk hamuba sült pogácsát, s akkor csak a szállás marad. Lehet vegyes megoldás is, pl. csak 1 ebéd stb.

2. Mikor? Két lehetőség közül kell választanunk: vagy július 31-én, vagy augusztus 7-én (keddi napok). Érkezés hétfőn lenne, elutazás szerda reggel. A válaszotok többsége szerint döntünk.

Ilyen feltételek mellett várjuk válaszotokat:

1. Jösztök (hány személy), vagy nem? Negatív válasz esetén is értesítsetek.

2. Melyik időpont felel meg?

3. Milyen ellátást igényeltek? Szállás mellett (ez kötelező), étkezések (igen/nem).

Akinek van elektronikus postája, az Szabó Misi címére küldje a választ - misi@reformatus.ro -, akinek nincs, az írhat levelet Kozma Zsoltnak (400145 Cluj, Somesului 35), vagy telefonálhat az 533-769 számra.

Arról, hogy lesz, vagy nem találkozó, annak a függvényében döntünk, hogy hányan jelentkeztek. Fogtok legalább még egy levelet kapni, amelyben megírjuk az időpontot s minden egyéb tudnivalót.

Kolozsvárt, 2007. május 11.

Mindnyájatokat szeretettel köszönt:

Kozma Zsolt Szabó Mihály

Meghívó - Család és Lelkigondozás

A kórházlelkészek munkacsoportja a RORLÉSZ Önkéntes Továbbképző Program keretében, a RORLÉSZ és az Erdélyi Református Egyházkerület támogatásával, két napos lelkigondozói tréninget szervez, CSALÁD ÉS LELKIGONDOZÁS témakörben.

- Előadók: d. Dr. Hézser Gábor és drs. Bakk Miklósi Kinga.

- Időpont: 2007. május 21-22 (hétfő, kedd)

- Helyszín: Kolozsvár, I.C. Brătianu u. 51.sz., az Erdélyi Református Püspöki Hivatal emeleti tanácsterme.

- A program május 21-én de. 10 órakor kezdődik, és május 22-én késő délután ér véget.

- Részvételi díj: 30 RON

- Jelentkezési határidő: május17.

Szervezők: Buzogányné Kovács Emese, kórházlelkész

buzoganyemese@gmail.com Tel. 0740-368663, 0264-594137

Ferenczi Enikő, kórházlelkész, unitaseni@yahoo.com Tel. 0740-063767

Család és lelkigondozás

Műhely lelkigondozóknak, egyházi dolgozóknak különböző munkaterületeken

A család és lelkigondozás kapcsolódása elválaszthatatlan és több síkú:

- a lelkigondozó saját szülőcsaládjában szerzett tudatos és tudattalan tapasztalatai segítik, vagy nehezítik segítő foglalkozásának gyakorlását, növelik vagy csökkentik annak minőségét;

- a kliensek problémái általában jobban, könnyebben érhetőek és kezelhetőek a családbiográfiai és az aktuális családi hátterük figyelembe vételével;

- a lelkigondozói munka, az abból eredő megterhelések mindig hatással vannak a lelkigondozó családjára, - és fordítva.

A műhelyünk célja:

- az ilyen összefüggések felismerésére, tudatosítására és kezelésére való készség fejlesztése,

- néhány olyan alapvető módszer elsajátítása a rendszerszemléletű családterápia és a pszichodráma gyakorlataból, amely a résztvevőket munkájukban segíti,

- a család és lelkigondozás kapcsolatára vonatkozó individuális normarendről és koncepcióról való reflexió.

A műhely munkamódszere:

- A résztvevők mindennapi szakmai gyakorlatukból hoznak eset-, tipikus helyzet-beszámolókat,

- így a gyakorlatból kiindulva közelítjük meg a fenti célokat,

- nagy és kiscsoportos és esetenként egyéni munka formájában.

A részvétel a műhely teljes ideje alatt féltetlenül szükséges.

120 éves születésnap

A Négyfalusi Református Egyházközség f. év május 6-án ünnepelte anyaegyházzá szervezésének 120 éves évfordulóját. Az Erdélyi Református Egyházkerület, Szász Domokos püspök elnöklete alatt, 1887. április 28. - május 1. között tartott közgyűlésén a 81/1887. számú határozatában mondja ki a körlelkészség megszervezését "Hétfaluvidéki Református Egyházközség" név alatt. Ide tarozott akkor a barcasági Hétfalu mellett Derestye, Alsótömös, Felsőtömös és Predeál.

A hálaadó ünnepi istentiszteleten, a gyülekezetet építő-erősítő módon, Dr. Pap Géza az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdette Isten Igéjét a Kolossé 2,5-7 alapján. Juhász Péter, helybeli lelkipásztor, előbb az édesanyákat köszöntötte anyák napja alkalmából, majd a vendégek köszöntése után röviden ismertette az egyházközség történetét. A helybeli városi kórus éneke, vallásórás gyermekek szavalata és éneke tette színesebbé az ünnepet. Végül a Brassói Egyházmegye esperese köszöntötte a jelenlevőket. A templomi ünnepség szeretetvendégséggel folytatódott az egyházközség gyülekezeti termében és az ifjúsági házban. A szeretetvendégségen a Püspök úr szemléletes anyák-napi megemlékezése önvizsgálatra és elgondolkodásra késztette a jelenlevőket. A szeretetvendégséget követően a meghívott vendégek és a presbitérium közös ebéden volt együtt.

Istené a dicsőség, miénk az öröm. Köszönjük Istennek és Őt követve mindazoknak, akik széppé, emlékezetessé tették ezt az alkalmat, hogy együtt ünnepeljünk.

Fodor Levente presbiter

IKE oldal

IKE-Hírek & IKE-Hírek & IKE-Hírek

Május 12.-én, szombaton asztalitenisz-bajnokságra kerül sor a Marosvásárhely- és környéke IKE-s fiataljainak szervezésében. A rendezvénynek Mezőbergenye nyújt helyszínt. Részletesebb beszámolóval az elkövetkezendőkben jelentkezünk.

Ez történt . . .

Easter Course Magyarországon

Először is azt szeretném mondani, hogy rég nem éreztem magam olyan jól, mint 2007. április 1-8. között Püspökszentlászlón az Easter Course képzésen.

Felszabadító és pihentető volt. Az egy hét alatt még pihenni is alig volt idő. Itt nem ellentmondás történt, lelkileg volt megnyugtató és mindig volt mit tenni. Sokat játsztunk, mozogtunk, és ami a legfontosabb, kacagtunk.

Ami a lelki részét illeti, a nagycsütörtöki és nagypénteki esti alkalmak különlegesek voltak számomra. A hangulat családias, békés volt és biztonságban éreztem magam.

Tetszett az, hogy több nemzetiségű fiatal volt jelen (dánok, finnek, lettek, angolok, ukránok, észtek, németek), és érdekes volt hallani a különböző nyelveket - főleg a finneké nyerte meg különösebben tetszésem.

Ami még nagyban hozzájárult a tábor sikeréhez az volt, hogy mindenki aktívan részt vett a tevékenységekben és ezért sikerült annyi mindent elérni, ugyanakkor sikerült szórakozni is. A kis csapat is, akik Erdélyből mentünk és az Erdélyi IKE-t képviseltük, hamar összeszoktunk, egyezett a szó és jól éreztük egymást.

Befejezésül: egy hibát sem tudok említeni, majdnem tökéletes volt.

Luka László

Kolozsvári FIKE

FIKE majális

Május 1-én a kolozsvári FIKE-közösség egy kis képviselete - tervei szerint - kirándulni volt a Kolozsvár közelében fekvő Bácsi torokban. Reggel 8 órakor volt a találka és indulás - kis csúszással sikerült is elindulni, habár kegyetlenül fújt a szél és nagyon hideg volt. A napocska néha-néha kibújt a felhők mögül, de a kis sereg továbbra is tántoríthatatlan volt, hisz amint Márton Előd, a szervező kérte a résztvevőktől, a jókedvét senki sem hagyta otthon. Így még az ordító hidegnek is ellenállva, 11 óra körül - egy kis eltévedést is beleszámítva -, megérkeztünk a kitervezett helyre, vagyis a Bácsi torokba.

Amint megérkeztünk, a fiúk egy része és két lány - köztük én is - rögtön a foci mellett döntöttünk, így közösen nekiláttunk a kapuk felállításához, míg a többiek falatozni kezdtek.

Ezt követően a fiúk megrakták a tüzet a szalonnasütéshez, addig a lányok is labdába rúghattak, összemérhették erejüket. Jóízűen fogyasztottuk a sült szalonnát meg az egyéb finomságokat, amit ki-ki magával hozott batyus alapon.

A programajánlatból nem hiányzott a szokásos áhítat sem, ez alkalommal Előd vezetett le néhány gondolatot. Ezt követően métáztunk, ami egy érdekes játék, mit labdával játszanak és amelyhez 2 csapat szükségeltetik.

Kissé fáradtan, megfázva, de annál nagyobb örömmel tértünk meg hajlékainkba, de elmondhatom, hogy a Bácsi torokban megjelent 33 FIKE-s egyetemista teli élményekkel távozott haza pihenőre.

Székely Tünde

Kolozsvári FIKE

Strasbourgban az Erdélyi IKE

Április 23-29 között Strasbourgban vettem részt az idei Európai IKE-Szövetség (YMCA Europe) szemináriumán, melyet az Európai IKE és az Európai Ifjúsági Központ szervezett.

A rendezvény témája a "Hallassd saját hangodat Európában" ("Making the Most of your Voice in Europe") címszóban fogalmazódott meg.

Az érdekes és színes program keretében sokat tanulhattunk magunkról, értékeinkről, adottságainkról. A csoportmunkák során új beszéd-, tárgyalási- és lobbizási stratégiákat sajátíthattunk. Minden tevékenység nagyon jól képzett trénerek vezetése és irányítása alatt zajlott.

Ezen kívül ismerkedni lehetett a csodás várossal, a gyönyörű szép katedrálissal, a szép épületekkel, kis hangulatos utcákkal. Meglátogattuk az Európai Parlament, az Európai Tanács, illetve az Emberi Jogok Intézményének épületeit.

Nagyon jó volt azt is látni, hogy más országokban is működik az IKE, ők is rengeteg fiatalt mozgatnak meg programjaikkal. Ez az a háló, melyen keresztül Európa-szerte szolgálni, üzenni és önkéntes munkát lehet folytatni. Ez az a hang, amely a tiéd és amely hallhatóvá válhat egész Európában.

Az Erdélyi IKE képviseletében,

Csíki Kinga

Egy amerikai pályázat margójára ...

Március folyamán pályázat hirdetődött 1 teljes tanéves tapasztalatcserére olyan fiatalok részére, akik utolsó évesek (tizenkettedikesek) a közpiskolában.

A pályázat nagy érdeklődésnek örvendett, 26 nagyon ügyes, adottságokkal, tapasztalattal és jó referenciákkal rendelkező fiatal küldte be pályázatát.

Az elbíráló bizottságnak nehéz dolga volt a 26 jelentkező közül azon fiatalokat kiválasztani, akik a legjobban beilleszkedtek a meghirdetett pályázat kereteibe. 7 személlyel került sor interjúra az IKE központi irodáján - hadd soroljam fel nevüket:

Avram Laura - Bukarest

Cseterás Györgyi - Marosújvár

Jeddi Janka - Székelykeresztúr

Józsa Erika - Kolozsvár

Juhász Emőke - Balánbánya

Szabó Emília - Barót

Vincze-Ánok Csaba - Kolozsvár.

A fent említett fiatalok személyiség-felmérő tesztet töltöttek ki, bemutatkoztak élőben magyarul és angolul, megindokolták ugyancsak két nyelven miért is jelentkeztek e pályázatra és mit szeretnének vele elérni, amennyiben sikerül 9 hónapot egy amerikai iskolában tölteni.

Mivel csak egy személyt lehetett kiválasztani - a pályázat csupán egy személynek szólt, a pályáztatóval történt egyeztetések után Józsa Erikára esett a választás. Gratulálunk ezúton is úgy Erikának, mint minden fiatalnak, aki szerencsét próbált.

Külön élmény volt a fiatalokkal beszélgetni, az ügyesen összeállított pályázatokban lapozgatni, tapasztalatot jelentett kicsit belepillantani a mai fiatalok életfelfogásába - számomra azt a szükséges hidat jelentett, amelyen egyre gyakrabban kellene járjunk.

Algyógyi táborozási ajánlatok

Továbbra is várjuk gyülekezeti csoportok jelentkezését az Algyógyi Keresztyén Ifjúsági Központba nyári táborozásra.

Gyülekezeti gyerek- és ifjúsági csoportoknak 55% kedvezményt ajánlunk, így létszámtól függően személyenként 28-31 RON-ba kerül a napi szállás és teljes ellátás (5 napos tábor esetén: 140-155 lej/fő).

Ha a csoport igényli, a program szervezésébe is szívesen besegítünk.

Az Erdélyi IKE Algyógyon szervezett táborai

1. Angol nyelvtábor, mely 2007. augusztus 13-18 között kerül megszervezésre és célja az angol nyelv tanítása egy kötetlen, játékos környezetben - kezdő-, közép- és haladó csoportokban. A színes programot angol anyanyelvű fiatalok és felnőttek vezetik. Az angol nyelv elsajátítása és elmélyítése mellett sportolásra, úszásra és sok-sok játékra kerül sor.

Jelentkezési határidő: 2007. július 23.

2. Konfirmandus tábor, mely immár második alkalommal kerül megszervezésre 2007. augusztus 20-25. között szórványban élő, idén konfirmált fiataloknak. A tábor célja: lehetőséget nyújtani a fiataloknak aktuális kérdéseik megbeszélésére, közösségépítésre, kikapcsolódásra.

A tábor vendégei egy Észak-Írországi presbiteriánus gyülekezet fiataljai, akik hozzájárulnak a program szervezéséhez.

Jelentkezési határidő: 2007. július 30.

Mindkét tábor esetén a résztvételi díj 150 lej, amelyből 30 lejt előlegként kell kifizetni. A helyek száma korlátozott, ezért figyelembe vesszük a jelentkezés sorrendjét.

Jelentkezni lehet az Erdélyi IKE kolozsvári központi irodáján: Erdélyi IKE, 400370 Kolozsvár, Mócok útja 84, illetve e-mailen az ike@ike.ro vagy jagyongy1@yahoo.com címeken. Telefonon is elérhetők vagyunk a 0264 - 598 050 vagy 0744 - 670 769 számokon.

Rendezvény-előzetes

Magyarországi nyári táborok

1. 2007. augusztus 19-24. között nemzetközi tábort szervez a magyarországi KIE-Szövetség Balatongyörökön. A tábor címe "Building Friendship from Different Background", azaz "Barátságmélyítés különböző hátterekkel" és finn, észt, magyar és erdélyi fiatalok részvételével valósul meg. Az Erdélyi IKE részéről 15 fiatalt várnak a táborba. Jelentkezni lehet az Erdélyi IKE központi irodáján a 0264 - 598050-es telefonszámon, illetve a szekati@yahoo.com vagy ike@ike.ro elektronikus címeken.

2. 2007. július 17-21. között Csillagpont Református Ifjúsági Találkozóra kerül sor Sárospatakon. Az immár több ízben megszervezett rendezvény mottója ez évben "Miért álltok az ég felé nézve?" (ApCsel 1,11). A Csillagpont idén is 2000-2500 református fiatal találkozási pontja, egy olyan együttlét, ahol egymás hite által lehet gazdagodni. A színes program a várakozás és közösség témájához kapcsolódik. További információk a http://csillag.reformatus.hu web-oldalon. Ugyanakkor szívesen válaszolunk kérdésekre az ike@ike.ro címen, illetve a 0264 - 598050-es telefonszámon is.

Az Erdélyi IKE pályázati felhívása

Pályázat kiírója: Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület

(Erdélyi IKE)

Pályázat tárgya: olyan dokumentumok (írott-, hang- vagy képanyag) gyűjtése és rendszerezése, amelyek szorosan kapcsolódnak az Erdélyi IKE munkájához, történelméhez.

Pályázat célja:

· Az Erdélyi IKE-ről létező dokumentáció, adatbázis bővítése.

· Fiatalok motiválása gyűjtőmunkára

Pályázhatnak: 14 éven felüliek

Beküldési határidő: 2007. június 16. (Az Erdélyi IKE postai címe: 400370 Cluj-Napoca, Motilor 84. jud. Cluj; telefon 0264 598050. Érdeklődni: munkanapokon 9-16 óra között.)

Díjazás: A tartalmukban és jelentésükben leggazdagabb anyagok gyűjtőinek ingyenes részvételt biztosítunk az augusztusi IKE táborok valamelyikében (igény szerint). Ezek:

42007. augusztus 2-5. VIII. Országos IKE Találkozó (Kőrösfő)

42007. augusztus 13-18. Angol tábor (Algyógy)

42007. augusztus 13-19. Konfirmálttak tábora I. (Brassó)

42007. augusztus 20-26. Konfirmáltak tábora II. (Algyógy)

A pályázat lezárását követő 7 napon belül a nyertes pályázókat a megadott elérhetőségeiken értesítjük.

Megjegyzés: Jelen pályázati kiírás az egyéni munka mellett a két-három fős csoportmunkát is támogatja.

VI. Pünkösdi Hangversenysorozat

Mindenkit szeretettel várunk május 20-26. között a VI. Pünkösdi Hangversenysorozatra!

Helyszín 20-25-i koncerteken a Farkas utcai református templom. Ezek a koncertek este 7-től kezdődnek. A zárókoncertre a Babes-Bolyai Tudományegyetem Auditorium Maximum termében kerül sor május 26-án, este 8 órától, fellép a Magyar Nemzeti Filharmónikus zenekar, vezényel, Kocsis Zoltán.

Mindenkit szeretettel várunk!

A marosvásárhelyiek figyelmébe ajánlom a Magyar Nemzeti Filharmónikusok koncertjét, melyre Vásárhelyen május 25-én a Kultúrpalotában kerül sor!

Algyógyi táborozási ajánlatok és IKE programok

Továbbra is várjuk gyülekezeti csoportok jelentkezését az algyógyi Keresztyén Ifjúsági Központba nyári táborozásra.

Gyülekezeti gyerek és ifjúsági csoportoknak 55% kedvezményt ajánlunk, így létszámtól függően személyenként 28-31 lejbe kerül a napi szállás és teljes ellátás.

( 5 napos tábor esetén: 140-155 lej/fő)

Ha a csoport igényli, a program szervezésébe is szívesen besegítünk.

Az Erdélyi IKE algyógyon szervezett idei táborai a következők:

1. Angol nyelvtábor, mely 2007. augusztus 13-18 között kerül megszervezésre és célja az angol nyelv tanítása egy kötetlen játékos környezetben kezdő, közép és haladó csoportokban. A színes programot angol anyanyelvű fiatalok és felnőttek vezetik. Az angol nyelv elsajátítása és elmélyítése mellett sportolásra, úszásra és sok-sok játékra kerül sor.

Jelentkezési határidő: 2007. július 23.

2. Konfirmanus tábor, melyet az IKE masodik alkalommal szervez meg 2007. augusztus 20-25. között szórványban élő idén konfirmált fiataloknak. A tábor célja lehetőséget nyújtani a fiataloknak aktuális kérdéseik megbeszélésére, közösségépítésre, kikapcsolódásra.

A tábor különleges vendégei egy Észak-Írországi presbiteriánus gyülekezet kis ifjúsági csoportja, akik hozzájárulnak a program szervezéséhez.
Jelentkezési határidő: 2007. július 30.

Mindkét tábor esetén a résztvételi díj 150 lej, amelyből 30 lejt előlegként kell kifizetni. A helyek száma korlátozott, ezért figyelembe vesszük a jelentkezés sorrendjét.

Jelentkezni lehet: az Erdélyi IKE kolozsvári központi irodáján: Erdélyi IKE, 400450 Kolozsvár, Mócok útja 84, illetve e-mailen az ike@ike.ro vagy jagyongy1@yahoo.com címeken.

Hozzászólás

a "Keresztyén hit és közösségvállalás egy életen át - Hatvanéves lenne Tonk Sándor"

Székely Kriszta és Nagy-Hintós Diana című összeállításhoz (Szabadság, 2007-05-02)

avagy hogyan képzelte el - mit hagyott maga után - és mi lett a SAPIENTIA EMTE-ből?

Nagyon szomorú és megrázó volt annak idején a gyászhír - Tonk Sándort, a Teremtő időellőt magához rendelte! Tekintettel mindarra, amit halandó rövid földi életében tett és magára vállalt, véleményem szerint az erdélyi magyarságot pótolhatatlan veszteség érte!

Tudott dolog, hogy életének utolsó éveit a romániai magyar nyelvű egyetemi oktatás fejlesztésére - a SAPIENTIA EMTE megalapítására szentelte. Nemes cél - de ugyanakkor nagyon nehéz és felelősségteljes feladat! Ennek tudatában volt és mégis vállalta! Tudatában volt annak is, hogy főleg az oktatásban, - "dolgozni, csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen - úgy érdemes". E szerint élt és cselekedett. Úgy látszik nem volt könnyű, mert a magára vállalt és a "jóakaró" kollegák által gerjesztett nehézségek egészségét időnapellőt megrongálták. Mindnyájunk teremtője - és legfenső bíránk - megkímélte a további szenvedéstől, meghallgatta imáját "szabadíts meg a gonosztól" és magához szólította. Hogy mindez így van, elég ha idézek nagy halottunk végrendeletéből: "Fáradt ember vagyok. Többet vállaltam annál, amit el tudok viselni. Egyedül folytatom a küzdelmet. Nincsenek társaim, csak ellenfeleim, avagy csak csendben követők. "

Hogy mit is tett, mit próbált tenni, és még mi mindent tehetett volna értünk (ha hagyják) Tonk Sándor, gondolom minden jóérzésű, az 1989-es változásokat átélő, erdélyi magyarnak világos és méltatandó.

Mindezekre való tekintettel nem hagyhatom szó nélkül az említett közleményből Dávid László válaszait / hozzászólásait. Abban igaza van, hogy Tonk Sándor egy hatalmas szellemi örökséget hagyott maga után - de sajnos az, ahogy azt írja le, hogy utódjai hogyan "sáfárkodtak" ezzel, azaz a SAPIENTIA EMTE és a SAPIENTIA KPI mai valós helyzete, sajnos messze áll attól, ahogy azt Dávid László ismerteti (és ahogy azt drága halottunk szerette volna). Merem ezt állítani, mert véleményem szerint - habár az anyagiak adottak voltak - nem igaz az, az állítás, hogy ... "Ma az egyetemet számon tartják, része az akadémiai közösségnek." ... Ezt tényekkel kéne alátámasztani! A mai világban, az "akadémiai közösségnek" ezt nemzetközileg elismert, (ISI) jegyzett tudományos publikációkban "mérik". A 2006-os statisztika mindössze két olyan tudományos dolgozatot tart nyilván, amelynek a szerzője a SAPIENTIA alkalmazottjának vallja magát! Ez messzemenően nem elég a Dávid László állításának az alátámasztásához! Természetesen, ha nincsenek nemzetközileg elismert tudományos munkásságok (amit publikációkban mérnek) mitől lenne az oktatás "minőségi"?

Minőségi oktatás csak minőségi oktatókkal lehetséges. Minőségi oktatás elképzelhetetlen az alkalmazottak saját alapállásukon túli - "óraadói" tevékenységgel (ami estenként túlhaladja az alapálláshoz tartozó óraszámot). Mikor és hogyan készülnek fel ezek az oktatók az órákra? Ezzel kapcsolatban érdemes megnézni a www.sapientia.ro honlapon azoknak a sapientias oktatóknak a publikációs jegyzékét, akik professzori illetve docensi állást töltenek be - pályáznak meg. Megállapítható, hogy sajnos ezek 90% nem teljesíti azokat a minimális feltételeket, amiket ezeknél az állásoknál az érvényben levő román miniszteri rendelkezések előírnak (4822 és 4823/2004 illetve a 5098, 5099 / 2005. okt. 3.). Egyes jelentkezők annyira "minőségiek", hogy a megadott minta szerint saját publikációit sem képesek megfelelően besorolni - összekeverik a "nemzeti" vagy "nemzetközi" tender által elnyert "grant"-ot vagy kutatási programot a SAPIENTIA KPI által támogatott projektekkel, stb.

Apropó - SAPIENTIA KPI - egy gyönyörű és nagyrábecsülendő kezdeményezés! De mi lett belőle? A sok pénz el lett költve - az eredmények? A kutatásban az eredményeket a nemzetközileg elismert, (ISI) jegyzett, tudományos publikációkban - esetenként a gyártásba bevezetett új árukban, termékekben, technológiákban "mérik". Ha ezeket a mércéket használjuk - a SAPIENTIA KPI valós eredményei egyenlőre még váratnak magukra. Sajnos ez is a rossz "sáfárkodás" rovására írható - vagyis akik az erre szánt pénzeket kezelik képtelenek elbírálni melyék benyújtott projektből lesz majd felmutatható, nemzetközileg mérhető eredmény! Képtelenek ezeket az eredményeket megkövetelni!

Sajnos, ez a mai szomorú helyzet! És ami a legjobban elgondolkoztató az, az, hogy drága halottunk ezt mintha előre megérezte volna (Végrendelet: "Kérlek és intelek benneteket, és fiatal munkatársaimat: vigyázzatok magatokra, vigyázzatok a reátok bízottakra. Az ember élete csak úgy lehet teljes, ha mindennap érzi, valamit tett másokért. Az önzés az élet beszűkülését jelenti. A gazdagság, az anyagi jólét kellemes, de nem jelenti az élet teljességét." - aláhúzva - kiemelve általam).

Mindezek után, csak még egy passzusra a "Végrendelet"-ből szeretném a jóérzésű olvasó valamint a Tonk Sándor SAPIENTIA hagyatékát kezelők figyelmét felhívni: "Pedig életünk, sorsunk, keresztyéni, magyar, emberi mivoltunk fönnmaradásának záloga: vállaljuk az áldozatot. Egyébként az egymást követő világi hatalmak és azok szivárványkörébe tartozó mihaszna senkik kiszolgáltatottjai, vagy ami rosszabb, kiszolgálói leszünk. "

Dr. LINGVAY József, a mérnöki tudományok doktora

Tudományi főtitkár, INCDIE ICPE-Cercetări Avansate, Bukarest

2007-05-07

Balzsam

Tonk Sándor órái

A Sapientia EMTE Természettudományi és Művészeti Karának könyvtára 2003-ban létesült, 2004 októberétől új székhelye a Déva utca 19. szám alatti épületben van. 2005 májusától Tonk Sándornak, a Sapientia Alapítvány első elnökének, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem alapító rektorának nevét viseli. Tonk Sándor (Kolozsvár, 1947. május 2. - 2003. augusztus 14.) erdélyi magyar történész hatvanéves lenne. A krónika számon tartja, hogy református értelmiségi családból származott. Apja dr. Tonk Emil gyermekorvos, anyja Tavaszy Emese. Testvérei Tonk István, az Erdélyi Református Egyházkerület Misztótfalusi Kis Miklós nyomdájának igazgatója és az egyházkerület egyik főgondnoka; Tonk Emese orosz-magyar szakos tanárnő; Tonk Katalin fogorvos Szigetváron. Felesége Márta, fiai Márton és Sándor. Szüleinek köszönhette, hogy már kisgyermekként megismerhette az erdélyi magyar tudományos élet nagy alakjait, köztük az erdélyi történetírás nagy öregjét, Kelemen Lajost, Entz Géza művészettörténészt, Szabó T. Attila nyelvészt és másokat. Elemi és középiskolai tanulmányait 1953 és 1964 között a kolozsvári Református Kollégiumban végezte, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem Történelem-Filozófia Karán az egyetemes történelem tanszéken folytatta tanulmányait. Az erdélyi középkori magyar história, a művelődéstörténet és a történelmi segédtudományok művelésébe dr. Jakó Zsigmond professzor vezette be. Kutatómunkája mellett fontos részt vállalt az erdélyi magyar tudományszervezés, az oktatásügy, a református egyház gondjainak kezelésében. Az Erdélyi Múzeum Egyesület alelnökeként, majd pedig mint az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka, a Sapientia Alapítvány Kuratóriumának elnöke, valamint az Erdélyi Magyar Tudományegyetem megbízott rektora közvetlenül is felelősséget vállalt az erdélyi magyar tudományosság és oktatás terén. Egyetemi tanulmányait követően tudományos kutatóként helyezkedett el. 1969 júniusától három évig a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár munkatársa volt. A doktori tanfolyamra az 1969/70-es tanévben iratkozott be. Tervezett doktori disszertációjának tárgya A középkori közjegyzőség Erdélyben. A disszertáció megvédésére nem kerülhetett sor, mert a témavezető tanára Nyugatra távozott. Maga a disszertáció azonban tanulmány formájában 1980-ban megjelent. Doktori disszertációját majd két évtizedes kutató- és feldolgozómunka eredményeként az erdélyiek középkori egyetemjárásának témájában védte meg Budapesten, 1995-ben. 1972-ben lett a Román Tudományos Akadémia marosvásárhelyi kutatóintézetének tudományos munkatársa. 1992-ben kinevezték a kolozsvári Tudományegyetem történelem karára, ahol az egyetemes középkor történetét adta elő, vezette a magyar írástörténet kollégiumot, valamint a 16-17. századi erdélyi történelmi irodalomról tartott előadásokat. 1997-től a Protestáns Teológiai Intézetnek is tanára volt. Önálló kötetei:

1. Erdélyiek egyetemjárása a középkorban. Bukarest 1979. 397 old. 2. Albizálás erdélyi városokban és falvakban. Kiss Sámuel enyedi diák gyűjtőútja. Kísérőtanulmánnyal közreadja Tonk Sándor. Szeged 1991. 82 old. (Peregrinatio Hungarorum 9.) 3. Erdélyiek egyetemjárása a korai újkorban 1521-1700. Szeged 1992. (Fontes Rerum Scholasticarum IV.) 392 old. (Szabó Miklós társszerző) 4. A marosvásárhelyi kollégium diáksága 1653-1848. Bevezetéssel közzéteszi Tonk Sándor. Szeged 1994. 478 old. (Fontes Rerum Scholasticarum VI.) Ismertetések: Nussbächer, Gernot: Sächsische Studenten am reformierten Kollegium in Neumarkt, in "Karpatenrundschau", 28 (39)1995, nr. 32(2307), 1. 5. Marosvásárhely. Vártemplom. Sepsiszentgyörgy 1994. (Erdélyi Műemlékek 7. szám) 6. A magyar nyelvű felsőfokú oktatás Romániában. Múlt - Jelen - Jövő. Kolozsvár 1998. 47 old. (Összeállította és szerkesztette Kötő József és Tonk Sándor) - megjelent román, német és angol nyelven is. 7. Gernyeszeg. Kolozsvár 1999. (Erdélyi Műemlékek 31. sz.) 8. Árva Bethlen Kata írásai. A szöveget gondozta, a bevezetőt és jegyzeteket írta Tonk Sándor. Kolozsvár 1998. (Ezek mellett 39 tanulmány és 39 alkalmi írás, recenzió, emlékezés címét tartalmazza a krónika.)

Kétségkívül az erdélyi magyar tudományosság egyik nagyszerű alakját veszítettük el korai távozásával. Ritkán találkoztunk, egyszer elvitt kocsijával egy rendezvényre, akkor jártam kövesdombi lakásán. Barátként kezelt, mintha mindig ismertük volna egymást. Fájdalmait jól leplezte, döbbenten értesültem később szenvedéseiről. Nem tudom, miért lapozom fel Az órák című Michael Cunningham-regényt éppen most. A 245. oldalon ez áll: "Igen, ideje, hogy véget érjen a nap (. . .) Éljük az életünket, tesszük, amit teszünk, aztán elalszunk - ilyen egyszerű és hétköznapi az egész. Néhányan kiugranak az ablakon, vízbe ölik magukat, vagy gyógyszereket szednek be; még többen balesetben halnak meg; és minket, többieket, a nagy többséget egyszerűen felfal valami betegség, vagy ha nagyon szerencsések vagyunk, az idő maga. És vigaszul nincsen más: egy óra itt vagy ott, amikor az életünk minden esély és várakozás ellenére is kirobban, és mindent megad, amit valaha is képzeltünk, bár csak a gyerekek nem tudják (vagy tán ők is), hogy ezeket az órákat elkerülhetetlenül újabbak, jóval sötétebbek és sokkal nehezebbek követik. És mégis, gyöngéden szeretjük a várost, a reggelt; még többet remélünk, jobban, mint bármi mást.

Csak az ég a megmondhatója, miért szeretjük annyira. "

Tonk Sándor szerette "városát" - Erdélyt.

(bölöni), Népújság, 2007-05-10

Könyvespolc

365 bibliai történet gyermekeknek és tanítóknak

Ár. 6,50 RON

Tavaszy Sándor - Erdélyi tetők

Ár: 15,00 RON

Papp Vilmos - Az egyetemes papság

Ár: 6,00 RON

Papp Vilmos - Elkoptatott szavak

Ár: 9,50 RON

A fenti könyvek mindegyike, megvásárolható és megrendelhető, egyházkerületünk Iratterjesztésénél, és egyházkerületünk Biblos könyvesboltjában is.

Veres Miklós iratterjesztő

Tel. 0264-592453, 114 mellék

Cím: 400079 Cluj Napoca, str. I. C. Bratianu nr. 51-53

e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro

veresmiklos@reformatus.ro

konyvesbolt@reformatus.ro

Yahoo messenger: mickeyver

Skype: veresmiki1974

Tallózó

Az őshaza bűvöletében

Al-dunai székelyek Bukovinában. Mára mutatóban sem maradt magyar ezen a vidéken. A mádéfalvi veszedelem (1764) után sokan elcsángáltak keletre, Moldovába, illetve északra, Bukovinába. Ez utóbbi vidéken öt faluban éltek, hogy aztán az 1880-as évek elején a jobb élet reményében elvándoroljanak innen is az al-dunai Háromba, a mai Székelykevére és Sándoregyházára - ők katolikusok -, illetve Hertelendifalvára vagy Vojlovicára - ők pedig reformátusok. Ezekben a napokban a hertelendiek, mintegy ötvenen, testvértelepülési kapcsolat megkötése és ápolása érdekében Székelyföldre látogattak, de őshazájuknak mindig is Bukovinát tartották. Ezt az ötnapos kirándulást kihasználva a település történetében először, ellátogattak őseik földjére, Bukovinába is.

Testvérgyülekezet megalapításában állapodott meg az al-dunai Hertelendifalva református gyülekezete, és a Székelyudvarhely melletti Szombatfalva ugyancsak református közössége. E szerint a jövőben kölcsönös látogatásokat tesznek Székelyföldről az Al-Dunához, onnan pedig Erdélybe. A mostani látogatáson mintegy félszáz hertelendifalvi vesz részt. Halász Béla református lelkész szerint, közülük is csak páran jártak korábban Székelyföldön, az őshazának tekintett Bukovinában egyikük sem. Mégis, úgy érezték magukat, mintha otthon lennének. Hogy miért?

- Nyelvünk azonos, hertelendifalván megőrizték még a székely tájszólást. Székely varrottasok díszítették a templomot, és ahogy fogadtak bennünket, mindenhol testvéri szeretettel, egyáltalán nem éreztük magunkat idegeneknek - mondta Halász Béla.

A madéfalvi veszedelem után, az előbb Bukovinába, majd az Al-Dunához telepedő székelyek leszármazottai, őseik nyomát a temetőkben és a templomokban keresték. Lőcsei Vilmos a hertelendifalvi Tamási Áron Egyesület vezetője azt mondta: a több száz kilométeres út ellenére is megérte hazalátogatni Bukovinába.

A hertelendifalviak Bukovinán kívül több székelyföldi és erdélyi településen tesznek látogatást.

Mátyus Katalin, Kossuth Rádió 

Erdély Ma, 2007-05-07

Istent, hazát és embert szolgálni!

Száz évvel ezelôtt egy afrikai szolgálatból hazatérô angol katonatiszt indította el a cserkészmozgalmat. Lord Robert Baden-Powell az ifjúság kalandvágyára és romantikus hajlamára alapozta jellemnevelô rendszerét, amellyel talpraesett, testben és lélekben egészséges, jellemes fiatalokat nevel.

Az új mozgalom futótűzként terjedt el a világon. Magyarország az elsők között volt, ahol nevelők és vezető államférfiak, élen olyan személyiségekkel, mint gróf Teleki Pál és Sík Sándor, felismerték, hogy egy cserkészszellemű fiatalság megalapozhatja az életképes, szilárd erkölcsi alapokon nyugvó, sikeres társadalmat. Kidolgozták a magyar cserkészet rendszerét, kiegészítve a Baden Powell-i alapokat egy jellegzetesen magyar színezettel. Sík Sándor szavaival megfogalmazva, a magyar cserkészet célja "emberebb emberek, magyarabb magyarok" nevelése. Egy évszázada, hogy BíPi 1907 augusztusában az angliai Brownsea Islanden megtartotta az első tábort. Ma, amikor néha túlhaladottnak érezzük a cserkészet eszményeit, látnunk kell, hogy a világon 40 millió cserkész él 216 országban (2007. januári adat). Azok száma pedig, akik valaha bekapcsolódtak a mozgalomba, meghaladja a 250 milliót.

A romániai magyar cserkészek Sepsiszentgyörgyön, a Szent György-napok programjához igazodva ünnepelték alapítójuk, Lord Robert Baden-Powell születésének 150., és a cserkészmozgalom kialakulásának 100. évfordulóját. Sárkányölő Szent György a cserkészet védőszentje is. Az ünnepségen a sepsiszentgyörgyi Gyermekek Palotája kertjében emlékművet állítottak az alapító tiszteletére. Az ünnepi alkalommal beszélgettem Gaál Sándorral, a Romániai Magyar Cserkész Szövetség elnökével:

- Erdélyben mikor kapcsolódtak be a cserkészmozgalomba?

- Már 1912-ben bekapcsolódtak, tehát röviddel a megalakulás után. Legalábbis ezt az időpontot tartjuk a magyar cserkészet kezdetének. 1912. december 28-án alakult meg a Magyar Cserkészszövetség. Kezdetben szétszórtan, nagyobb városokban működtek cserkészcsapatok, de az „izmosabb” mozgalom az újjászületést követően, 1990 után alakulhatott ki. Jelenleg 70 működő csapatunk van kb. 2500 cserkésszel. A mozgalom irányítását elsősorban lelkipásztorok, tehát az egyház vállalja fel ma is. Továbbá nagyon sok pedagógus is bekapcsolódik és vállal csapatvezetői munkát, de más területekről is jelentkeznek szervezők, így mérnökök, szakmunkások, technikusok.

- Egységes-e a célkitűzés a világ valamennyi cserkészének, megvalósulhat-e, és milyen sajátos feladatokat vállal az erdélyi magyar cserkészet?

- A cserkészet célkitűzése világszerte ugyanaz: Isten, Haza és Embertársaid iránti szeretetre való nevelés. Persze emellett a nemzetiségi sajátosságokat mindenütt megélik, a hagyományokat és kultúrát másként jelenítik meg a világ népei, így mi magyarok is.

- Isten és haza hogyan fogalmazódik meg az erdélyi magyarok számára?

Ez valóban kényes kérdés, mert a haza kérdése bizony problémákat vetett fel a szervezet bejegyzésekor. 1990-ben a fogadalmunk megszövegezésénél elég keményen ránkkérdeztek, és a román hatalom számára elfogadhatóan kellett meghatározni a haza fogalmát. Fogadalmunkban így szerepel: a román haza iránti szeretetre nevelés. Ez természetesen sem a nemzeti, sem a nemzetiségi hovatartozáson nem változtat, és hál’istennek a tizenhét év alatt nagyon jó együttműködést sikerült kialakítani a Kárpát-medence minden magyarlakta területével, illetve a nagyvilágban szétszóródott magyarsággal. A ’90-es évek elején létrehozták a Magyar Cserkészszövetségek Országos Fórumát, amelynek tagja mind a nyolc magyar cserkészszövetség, amely szerte a nagyvilágban és a Kárpát-medencében működik. A legfőbb célunk, hogy a gyerekeink minden régióból együtt legyenek, amit nyaranta nagytáborokban meg is valósítunk. A román cserkészcsapatokkal eléggé szórványos a kapcsolat. Azokon a területeken, ahol léteznek román cserkészek is, így Kolozsváron, Marosvásárhelyen, vannak közös tevékenységeink. Székelyföldön nincs román cserkészszervezet, így gyakorlatilag nem létezhet együttműködés sem. Ami a vallást illeti, fontosnak tartjuk a keresztény értékeket, a hit megélését, és gyakorló vallásosságra neveljük cserkészeinket.

A cserkészeknek köszönhetően karácsonykor a legeldugottabb faluba is megérkezik a betlehemi láng. Milyen más, egész Erdélyre kiterjedő tevékenységeik vannak?

- Régiónként kialakultak a sajátos tevékenységek: Szamosújvár szervezi a rovásírásversenyt, ahol 300-400 gyermek teszi próbára tudását. Marosszentgyörgyön tartják a Dalos pacsirta népdalvetélkedőt - most már CD is jelent meg az itt elhangzott népdalokból. Immár hagyományosan, a Szent György-napok programjában szervezzük a sárkányeregetést és a métabajnogságot Sepsiszetgyörgyön, és ilyenkor Erdély különböző területeiről összesereglenek a cserkészek. A betlehemi lángot évek óta a sepsiszentgyörgyi cserkészek hozzák Bécsből. A gyerekeknek felejthetetlen élmény a lángelosztás, hiszen a világ minden tájáról, Európából, Ázsiából, Amerikából érkeznek csapatok, akik átveszik a lángot. Ténylegesen megtiszteltetésnek veszik a gyerekek, ha Nagyváradnál belépve az országba továbbadhatják Erdély minden nagyobb településén, hogy aztán az ottani cserkészek elvigyék a legkisebb falukba is.

- Erdélyben elsőként és egyedüliként emlékművet állítottak az alapító tiszteletére. Mi volt a cél?

- Az emlékművel azt szerettük volna tudatni a világgal, hogy bár országosan kissé mellőznek bennünket - állami támogatásban nem részesülünk, mert nemzetiségi alapon szerveződtünk -, képesek vagyunk és akarunk élni. Az emlékmű egy andezit kőtömb, rajta bronzplaketten az alapító BíPi neve (Lord Robert Baden-Powell, a cserkészet alapítója) és néhány adat az életéből, mindez magyar, angol és román nyelven. A kőtömb mellett kopjafa emlékeztet a cserkészmozgalom száz esztendejére. A nagy munkát a sepsiszentgyörgyi dr. Kovács Sándor-cserkészcsapat vállalta, tény, hogy úgy koldultuk össze a szükséges 5000 lejt a megvalósításhoz.

Az emlékmű, amelynek felavatására április 28-án került sor, ott áll a Gyermekek Háza, a volt Református Iskola kertjében, emlékeztetőül és hívogatóként: a cserkészet nevelő célja ma is időszerű, érdemes figyelni rá, kipróbálni, bekapcsolódni.

Oláh-Gál Elvira, Csíki Hírlap, Erdély Ma, 2007-05-09

Bethlen-napok Nagyenyeden

Hatodszor szerveznek Bethlen Gábor Kollégiumi Napokat Nagyenyeden. A pénteken kezdődő és vasárnap az iskola egykori diákja, Sütő András emlékére állított kopjafa leleplezésével záruló idei ünnepségsorozat egyik fénypontja lesz Fenichel Sámuel (1868-1893) biológus, Afrika-kutató, a kollégium egykori diákja eddig ismeretlen naplójának és levelezésének a bemutatása.

Ugyanakkor kiállítás nyílik a kollégium művész-tanárai alkotásaiból, emellett szavalóverseny, diáktudományos ülésszak, várjáték, néptáncelőadás, tornavizsga és sportvetélkedő is lesz.

A napokat záró vasárnapi ünnepi istentiszteleten Tőkés László királyhágómelléki református püspök hirdet igét a Vártemplomban. A tervezettől eltérően az ünnepségre nem készül el Thököly Imre fejedelem domborműve - tudtuk meg a szervezőktől.

Krónika, Erdély Ma, 2007-05-09

HELYESEN MAGYARUL

Beszélni kell!

Talán mindannyian ismerjük a bölcs megállapítást: minden nyelv csak akkor él, ha használják. Azt is sokan tudják olvasóink közül, hogy a nyelv használatának természetes alapformája a hangos beszéd. Ezeket a fontos kérdéseket igyekszik kiemelni egyebek közt legújabb könyvében dr. Brauch Magda aradi nyelvművelő magyartanár. Kötetének címe: Beszélni kell! avagy Használjuk anyanyelvünket! (Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2007).

A címadó első fejezetben a szerző a beszédnek, beszélgetésnek, társalgásnak a családban betöltött szerepéről is szól, egyben arra is figyelmeztet - igen helyénvalóan -, hogy hallgassuk meg türelmesen a velünk beszélőt még akkor is, ha nem fogalmaz helyesen, vagy ha netán hibákkal tarkítva beszél. A hibás beszédről elgondolkoztató példát említ Brauch Magda: "Református lelkipásztor ismerősöm mesélte, hogy egy apró vegyesajkú faluban egy idős magyar parasztasszony így mentegetőzött, amiért hiányzott az istentiszteletről: Egész nap nem még bírtam felkelni, csak álltam az ágyban." Mindannyian tudjuk, itt a román "am stat in pat" szó szerinti fordításáról, illetve a romános gondolkodásmódról van szó. A magyaros észjárás háttérbe szorulása a román nyelvi dominancia eredménye. Ebben a helyzetben is arra biztat a nyelvművelő: ha helytelenül is, de legalább használjuk anyanyelvünket, mert ha nem használjuk, az még rosszabb, még károsabb, ugyanis a szórványban a magyar nyelv használata számunkra magát a megmaradást jelenti.

Annak külön örvendhetünk, hogy a nyelvi illemmel, a kulturált beszédmóddal, a megszólítással, köszönéssel, magázással, tegezéssel, valamint a nyelvi durvasággal is foglalkozik a szerző. Felmérésekkel igazolja, miként alakult az elmúlt évtizedekben a trágár, durva beszéd terjedése családban, utcán, társaságban, munkahelyen. A beszéd eldurvulásáért, a nyelvi illem hiányáért főként a családi közösségek fellazulása a felelős, és sajnos nem tekinthető követendő példának a televízió nyelvezete sem - állapítja meg a szerző.

Nagyra értékeljük bátor szembeszállását a nyelvművelést elmarasztaló magyarországi nyelvészekkel. Józan érvekkel vezet rá néhány budapesti - a kisebbségi létet nem ismerő - nyelvészt (szociolingvistát), mit jelent az anyanyelvvédelem különösen a Magyarország politikai/földrajzi határain kívül eső magyar nyelvterületeken. A szerző is a nemzetközpontú nyelvművelés híve, tehát szerinte is ennek a nyelvészeti műfajnak nem a hibavadászat, a beszélők rendreutasítása a célja, hanem a magyar nyelv szépségének, tisztaságának, gazdagságának népszerűsítése, más szóval: az anyanyelvi műveltség terjesztése. Ezt teszi Brauch Magda ennek a könyvének is minden cikkében, tanulmányában. Nyelvtörténeti ízelítőtől a nyelvi divatokig sok hasznos tudnivalót találunk benne. A felnőtt átlagolvasón kívül ajánlom könyvét pedagógusoknak, középiskolásoknak és egyetemi hallgatóknak is.

Komoróczy György

Hargita Népe-2007-05-10

Reneszánsz kórustalálkozó

A Körtvélyfájai Református Egyház és annak Cantate Domino vegyes kara vasárnap 16 órai kezdettel tartja hetedik, hagyományos énekkari találkozóját a református templomban. A kórushangverseny célja a találkozás, az egymástól tanulás mellett a reneszánsz kor zenéjének, kórusművészetének megismerése, népszerűsítése. Fellépnek a református egyház magyarrégeni, szászrégeni (Liliom, Szivárvány), radnótfájai, körtvélyfájai (Cantate Domino), vajdaszentiványi (Arany Hárfa), cserealji, marosszentgyörgyi vegyes karai, a Debrecen-ispotályi, a marosvásárhelyi Bernády Kamarakórus és a Cantuale énekcsoport.

Népújság-2007-05-11

Kedvezményes kirándulások Magyarországra

Az Erdélyi Református Egyházkerület a nyárelőn kedvezményes kirándulásokat szervez Magyarországra, melyek során nevezetes látványosságokat tekinthetnek meg a résztvevők. A kirándulásokra kéthetente kerül majd sor, a részvételi díj 200 lej, mely nem tartalmazza a belföldi vonatjegyet és az ellátást. Iratkozni a lelkészi hivataloknál lehet, részletes információt Muzsnay Levente nyújt a 0752-881-709, 0265-221-606 telefonszámokon.

Népújság-2007-05-11

Suba László Testamentumok

SUBA LÁSZLÓ Testamentumok című kerámia kiállítása nyílik május 13-án, vasárnap 11 órakor az Újvárosi Református Egyházközség Fehér Galériájában (Pata/N. Titulescu 195. szám). A kiállítást Józsa István esztéta és Ferenczy Miklós lelkész nyitja meg.

Szabadság-2007-05-11

450 ÉVES ÉVFORDULÓT ünnepel a Kolozsvári Református Kollégium

450 ÉVES ÉVFORDULÓT ünnepel a Kolozsvári Református Kollégium 2007. október 12–14 között, amelynek rendezvényeire szeretettel vár minden volt diákot és az újrainduló Kollégium minden támogatóját, barátját.

Az ünnepségre a meghívottak számára a visszajelzés alapján szállást, a rendezvény időtartama alatt pedig étkezést biztosítunk a Kollégium udvarán és étkezdéjében. Érdeklődni: tel: 00-40-264-430653, e-mail: kolrefkol@yahoo.com

Szabadság-2007-05-11

Születésnap

Két géniusz markában

Születésnapi beszélgetés László V. Ferenccel

Hihetetlenül gazdag életpályát tudhat magának dr. László V. Ferenc zenetörténész, aki a napokban ünnepelte hetvenedik születésnapját. A sikerekben gazdag életpálya legfontosabb pilléreit igyekeztünk feltérképezni az ünnep alkalmával, a teljesség igénye nélkül.

- Mennyire befolyásolta pályáját a családi háttér, a református értelmiségi család?

- Családunkban senki sem folytatta az apai hivatást. Édesapám, László Dezső lelkész volt, nagyapám természetrajztudós és ősrégész, az ő apja varga. A polgári hagyományokhoz híven zongorázni is taníttattak, de a szülői elvárás értelmében természetesen a Református Kollégiumban végeztem elemi iskoláimat és a középiskolát is ott kezdtem el. Kilencedik osztálytól - gyakorlati pályára vágyván - átmentem a zeneiskolába, s ezt a döntésemet soha nem bántam meg. Később, természetesen éreztem a jótékony hatását annak, hogy értelmiségi családban nőttem fel, s olyan nagyszerű emberek fiaként, mint édesanyám és édesapám voltak. A zeneakadémia elvégzése után a nagyszebeni filharmónia zenekari fuvolaművésze lettem.

Hangszeres zenészből kamarazene-oktató és zenetudós

Első tudományos dolgozatom még harmadéves fuvola szakos hallgató koromban jelent meg, 1957-ben. Tehát elég korán megtapasztaltam az elméleti kutatás iránti vágyat, késztetést. Ezt a korai, Bach Musikalisches Opfer című művének szentelt tanulmányomat nemzetközi bibliográfiákban is jegyzik. 1961 óta rendszeresen jelentek meg zenei publicisztikai írásaim, mellesleg zenetudományi és zenetörténeti kutatómunkát is végeztem. Ezek az elfoglaltságok idővel kiszorították a gyakorlati zenélést, amelyet 1971-ben abba is hagytam. Utolsó fellépésem egy külföldi hangversenysorozat volt a feleségemmel, amely Berlinben és Drezdában kezdődött, majd Tallinnban, Vilniusban folytatódott és az akkori Leningrádban (ma Szentpétervár) fejeződött be. Gyakorló zenészként 1971-ig sikerült annyi tapasztalatot gyűjtenem, hogy a kamarazene-oktatást kellő hozzáértéssel tudjam folytatni. Pályám gerince a fúvós kamarazenei irodalom oktatása volt s ma is az. Gyakorló zenészből pedagógussá vedlettem át. Írásaimnak köszönhetően azonban többen tartanak zenei írónak, mint ahányan tudják, hogy tanár vagyok.

- 1970-ben Bukarestbe került.

- Nem mondhatom, hogy kívánkoztam Bukarestbe, de mivel láttam, hogy a kolozsvári főiskolán nem kívánnak foglalkoztatni, jelentkeztem egy bukaresti versenyvizsgára, amelynek tétje a zeneművészeti főiskola kamarazene-tanszékének egyik adjunktusi állása volt. Öten versenyeztünk, én voltam az egyedüli vidéki. Többen is mondták, hogy semmilyen esélyem sincs. Rácáfoltam a papírformára. Velem akkor aláírattak egy nyilatkozatot, hogy az intézményt nem terhelem lakásigényléssel, azt a kérésemet is visszautasították, hogy a zeneakadémia egyik vendégszobájában meghálhassak. Huszonegy és fél évig két városban éltünk: a családommal Kolozsvárt, munkahelyemmel Bukarestben. Minden héten két éjszakát vonaton töltöttem, mivel annyi időm nem volt, hogy nappal utazhassam. De megszerettem Bukarestet, főleg az ott kötött ismeretségeknek, barátságoknak köszönhetően.

- Kisebbségi magyarként érte valamilyen megkülönböztetés?

- Bukarestben akkoriban szerették a magyarokat. A főiskolán a legcsekélyebb negatív megkülönböztetést sem észleltem. Ellenkezőleg. Volt olyan szimfonikus hangverseny, amelynek mindkét szólistája magyar volt, Székely Attila és Kostyák Botond. Akkor diákoskodott ottan Kórody István, Páll Dénes, Ágoston István is, később Fülöp István, Húros Károly. A magyar diákokkal kedd esténként, családias légkörben a Petőfi Művelődési Házban találkoztam. Zenét hallgattunk vagy mi is zenéltünk. Felelősnek éreztem magam azokért a magyar diákokért, akik akkor az én főiskolámon tanultak. Tanárként sem voltam egyedül: ott volt Halmos György, aki ugyan nem telepedett le Bukarestben, de állandó lakása volt a fővárosban, huzamosan ebédeltünk egyazon asztalnál. A nagyváradi származású Csire József is kollégám volt. Szörényi Zsuzsanna csak románul beszélt velem, de én őt is magyarnak tartottam. A legellenségesebb időkben sem éreztették velem azt, hogy nem tartozom a többségi nemzethez.

Értelmiségi műhelyek a fővárosban

Ezt a huszonegy és fél évet a világ egyik legjobb színházi városában töltöttem, ahol esténként legalább tíz elsőrangú színházi produkció közül választhattam. Ami a zenepublicisztikát illeti, a Kriterion Könyvkiadó mellett a tévének és a rádiónak is rendszeresen dolgoztam, éveken át szerkesztettem A Hét zenei oldalát. Számomra nem pusztán munkahelyek voltak ezek a szerkesztőségek, hanem értelmiségi műhelyek, baráti közösségek is. Pezsgett akkoriban a bukaresti magyar szellemi élet! Domokos Géza, Bodor Pál, Huszár Sándor voltak a nagyjaink. Dankanits Ádám emblematikus egyéniségét soha sem felejthetem el, a Horváth Andorral folytatott zenei témájú beszélgetéseinket sem. Nagyon jól éreztem magamat a bukaresti magyarok között. De olyan előkelő román értelmiségi családnak is voltam rendszeres vendége, ahol az ebédlőben három eredeti Brâncuşi-szobor állott, a művész fiatal korából, amikor még csak kevesen vásároltak tőle.

- A rendszerváltás természetszerűleg a hazatérést is jelentette.

- Nem egészen természetszerűleg. A hazatérésért meg kellett küzdenem. Bukaresti éveim alatt természetesen, valahányszor rektorváltás volt a kolozsvári zeneakadémián, mindig felajánlottam a szolgálataimat. Az első rektor, aki visszautasított, Sigismund Toduţă volt. Felemelte a vállát és azt mondta, sajnálja, de káder-dossziém szerint édesapám Nagy-Britannia kolozsvári kéme, ezért jobb nekem is és az állambiztonságnak is, ha nem Kolozsvárt élek. Romeo Ghircoiaşiu azt sérelmezte - tisztelem, hogy ezt nyíltan meg is mondta nekem! -, hogy elvonom Kolozsvártól a tehetséges művészjelölteket, akik, amióta én Bukarestben tanítok, előszeretettel folytatják felsőfokú zenei tanulmányaikat a főváros zeneakadémiáján. A rendszerváltás utáni első rektor, néhai Alexandru Fărcaş nem zárkózott el. A sikeres versenyvizsga után 1991-től tehát ott taníthattam, ahol mindig is szerettem volna.

Két géniusz markában

- Bartók- és Mozart-kutatóként tartják számon. Mi ösztönözte erre?

- A két tevékenység motivációja különböző. Ami a Bartók-kutatást illeti, az 1970-es Bartók-évforduló (a zeneszerző halálának 25. évfordulója - szerk. megj.) alkalmával az Utunk felkért: készítsek riportot olyan erdélyi emberekkel, akik annak idején látták, ismerték Bartókot. Jókora utat tettem meg: Sepsiszentgyörgy, Brassó, Nagszentmiklós, Arad, Temesvár, Szatmár, Bukarest voltak állomásai. Nagy örömömre akkoriban még valóságosan élt Bartók emléke. Ez a riportút indított el a Bartók-kutatás felé. Igaz, már 1963-ban jelent volt meg a Korunkban egy tanulmányom a Mikrokozmoszról, de akkor még nem sejtettem, hogy majd eljegyzem magamat a Bartók-kutatással. Ebben a helyi és az egyetemes találkozásának a szépsége ragadott meg, az hogy vidékies tájainkon egy egyetemes nagyság életére és művére vonatkozó adalékokat sikerül felfedeznem: eredeti Bartók-kéziratot, -leveleket, hiteles tanúvallomásokat. 1980-ban a Kriterionnál kiadott írásgyűjteményem, a Bartók Béla. Tanulmányok és tanúságok alapozta meg Bartók-kutatói hírnevemet. Ugyanez hozta meg életem első kitüntetését: a Román Tudományos Akadémia 1980-as zenetudományi nagydíját ítélték nekem - magyar Bartók-kötetem érdeméért! 1980 után is folytattam a kutatást és a közlést. 1985-ben egy román nyelvű írásgyűjteményem jelent meg. A Bartók-dolgozatok többszerzős tanulmánygyűjteményének két magyar és egy román kötete jelent meg az 1989-es fordulat előtt, a Bartók-levelezésből egy magyar és két román kötetem. A fordulat után 1995-ben és 2003-ban egy-egy egyéni Bartók-kötetet adtam ki románul, majd 2006-ban egy magyart, amely a Tanulmányok és tanúságok folytatása: Bartók markában. Ma már nem várhatók a Bartók-kutatásban szenzációs felfedezések, de van mit továbbgondolni, elmélyíteni. Bartók-kutatásaimnak új fejezete nyílt, amikor Somfai László meghívott a Bartók-összkiadás szerkesztőbizottságába. Rám a dalok (11.) kötetének megszerkesztését osztotta, amely kész, csak még nem jelent meg. Rendkívül igényes munka, 15 éven át dolgoztam rajta. Közben a Bartók-kutatás is hatalmasat fejlődött. Somfai László munkatársaként bőven volt alkalmam betekinteni az ő tudományos műhelyébe, Bartók-filológiát tanulni.

Mozart elkötelezettje

Zenelíceumi tanárként minél több Mozart-művet tanítottam diákjaimnak. Mozart-kört is alapítottam a zeneszerző műveinek ismertetéséért és megszerettetéséért. Minden vasárnap reggel kilenc órától Mozart-műveket elemeztünk, élő előadás alapján. Ezekre az alkalmakra olyan tüzetesen készültem, mint később egyetemi előadásaimra. A 70-es években kezdtek megjelenni a Studii de muzicologie című román évkönyvben, majd németül, Salzburgban és Budapesten is Mozart-tanulmányaim. Ezek azoknak a vizsgálódásoknak a folytatásai, amelyeket a Mozart-körben kezdtem el. A Mozart-bibliográfiák megjelenésekor meggyőződhettem róla, hogy ezek a tanulmányok megjelenésükkor korszerűek voltak, az addig megjelent könyvészet nem hiányzott belőlük. E felismerés óta tartom magamat profi zenekutatónak. Utóbb például Mozart és a 20. századi atonalitás közötti kapcsolatnak is szenteltem néhány tanulmányt.

- Hogyan vélekedik a kommunista rendszerbeli elzártságról?

- Pályámra is rányomta bélyegét az elzártság. Rettenetes hátrányt jelentett, hogy sokáig "szocialista külföldre" is csak kétévente utazhattunk. 1990 előtt három nemzetközi zenetudományi értekezleten vettem részt tanulmányaimmal: Salzburgban, Magdeburgban és Budapesten, de mindhárom alkalommal más olvasta fel írásomat, mivel egyiken sem tudtam személyesen megjelenni. Nagyon későn volt alkalmam megtekinteni a Nemzetközi Mozarteum Alapítvány könyvtárrészlegét, habár titokban már 1981-től tagja voltam a testületnek. Egészen másképp alakulhatott volna a pályám, ha idejében kijutok nemzetközi konferenciákra. 1990-ben megkésett ember voltam, de azóta elég sok helyen tartottam előadást: Lipcsében, Bázelben, Bécsben és Grácban, Kyotóban és Oszakában, Lembergben és Chişinăuban, természetesen Budapesten, Debrecenben, Pécsett, a Balatonföldvári Napokon is. Próbáltam behozni a behozhatatlant. Az angol nyelvtudásom szégyenletes, a három Erdélyben hagyományos nyelvet azonban folyamatosan, nap mint nap használom: ezeken levelezem, tanulmányokat írok. A múlt héten Bukarestben beszéltem, júniusban Bécsben tartok előadást, októberben Budapesten.

- Úgy tűnik, rengeteg zenei központot ismer, ahol járt, előadást tartott.

- Európa német és magyar nyelvterületen fekvő zenei központjaiban vagyok otthonosabb. A Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság alapító tagja vagyok, a Bartók Archívumban, a budapesti könyvtárakban is gyakran jártam. Fontos kapcsolat köt a chemnitzi és a lipcsei egyetemhez. Chemnitzben éveken át, nyaranta Közép-Kelet-Európa minden régiója képviseltetette magát konferenciáinkon, s felvetésemre Zenetörténeti Munkaközösség alakult, amely például a Volkswagen Alapítvány támogatását is éveken át élvezte. Munkaközösségünk néhány éve átköltözött a lipcsei Egyetemre. Eddigi 11 kötetünkben több német nyelvű tanulmányom jelent meg. 1993-ban Stuttgartban részt vettem azon a Hans Heinrich Eggebrecht vezette kéthetes zenetudományi maratonon, amelyen Európa legkiválóbb zenetudósai tanácskoztak az európai zene fogalmáról és térségenkénti megjelenéséről, létéről. Ennek keretében egyórás előadást tartottam a román és a magyar zenetörténet párhuzamairól. Az Osztrák Zenetudományi Társaságnak is tagja vagyok. Rudolf Flotzinger felkérésére én írtam az osztrák zenei lexikon számára az Erdély címszót.

László Ferenc munkássága közel háromezer zenepublicisztikai írást tartalmaz. Két géniusz, Mozart és Bartók életművének tanulmányozásában mélyedt el több évtizedes pályafutása során. Irigylésre méltó életpálya az övé: azt tehette, amit szeretett, amire készült, s mindezt a lehető legmagasabb színvonalon.

Rendkívüli személyiség: akinek csak egyszer is megadatott a személyes találkozás: életre szóló emléket szerez. A komoly felkészültségű tudós humora, őszintesége és kedvessége képes bárkit magával ragadni.

Isten éltesse Tanár Úr!

Nagy-Hintós Diana

Szabadság-2007-05-11

Tizenöt éves jubileum (Testvérkapcsolatok)

Másfél évtized telt el azóta, hogy baráti kapcsolat született a Heves megyei Detk község (Magyarország) önkormányzata és Sepsibodok helyi tanácsa, polgármesteri hivatala között. A két település egymásra talált testvériségben, édes anyanyelvében, segítségnyújtásban, emberségben, a magyar-magyar baráti viszonyban. Ezt érezheti-láthatja mindenki Bodokon is, akár a detkiek adományozta millenniumi és községi zászlóra, Detk címerére gondolnak, akár arra az anyaországtól kapott anyagi támogatásra, amely a háromszéki testvérkapcsolatok egyik leggyümölcsözőbb példája.

A 15. évfordulót Detken ünnepelték meg. Ez alkalommal a Bodokhoz tartozó Oltszem emlékparkjához hasonló parkot és szobrot építettek Detken a gelencei Both testvérek a plébánia előtti térre, melyről nem hiányzik a magyarok jelképes ősi madara, a turul. A szobor- és parkavatást ünnepi szentmise előzte meg. Az avatóünnepségen köszöntőt mondott Demeter János, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Pelle Sándor detki és Fodor István bodoki polgármester. Az emlékhelyet t. Fehér Róbert detki plébános és nt. Dénes Csaba bodoki református lelkipásztor egyházmegyei esperes áldotta meg. Bodok község küldöttségében részt vett Nagy Mihály, Nagy Sándor és Barabás Sándor tanácstag.

- Mi nem felejthetjük, hogy milyen mély sebet hagyott az erdélyi magyarokkal szembeni politikai megaláztatás, a 2004. december 5-i népszavazás - hangsúlyozta beszédében a bodoki polgármester -, de ez nem volt akadály a mi kapcsolatunkban, mert számtalan jelét adták önök, és adjuk mi is annak, hogy kapcsolatunk megerősödött, és tovább virágzik. Fogadják szeretettel községem, Bodok és a hozzá tartozó Oltszem és Zalán népének üdvözletét és gratulációját is. Őrizze meg Detk és Oltszem népe a két emlékparkot akkor is, amikor a két település élén már más vezetők lesznek.

A háromnapos bensőséges ünnepség idején közös önkormányzati ülést tartottak a sepsibodoki képviselőkkel. Volt alkalom Szent György-napi borversenyre, díjugrató lovasversenyre, néptánc-bemutatóra, ünnepi vásárra. A rendezvénysorozat idején látogatható volt a detki Régészeti Múzeum, valamint a Vadvirág kézimunkakör állandó és időszakos kiállításai.

A detki községvezetés részt vesz az idei pünkösdi csíksomlyói búcsún, Bodokon szállnak meg. Június-július folyamán vakációját tölti egy csapat detki tanuló Bodokon, a háromszékiek pedig Detken nyaralnak. Detk önkormányzata meghívást kapott a július 7-8-án sorra kerülő Bodoki-napokra. Ekkor ünnepli a helybeli református egyház lelkipásztora szolgálatának negyedszázados jubileumát, az egyházi vegyes kórus huszonötödik, az ifjúsági kórus huszadik évfordulóját.

Kisgyörgy Zoltán

Háromszék, 2007-05-10

Az RMDSZ-hűség alapján fizet a Communitas

"Ugyanazt az elvet érvényesíti az RMDSZ, amit annak idején Rákosi Mátyásék vallottak: aki nincs velünk, az ellenünk" - jelentette ki a Krónikának Makkai József, az Erdélyi Napló hetilap főszerkesztője a Communitas Alapítvány idei sajtópályázatának az eredményeit értékelvén. A 790 ezer lejes támogatási keret elosztási listája a napokban került a Communitas honlapjára. Az RMDSZ tevékenységéhez kritikusan viszonyuló, anyagi nehézségekkel küzdő Erdélyi Napló sem az idén, sem tavaly, sem tavalyelőtt nem kapott támogatást abból a keretből, amelyet a román költségvetésből az alapítvány a magyar kisebbség kulturális programjaira oszt vissza. Ezzel szemben Verestóy Attila szenátor többségi tulajdonában levő Erdélyi Riport hetilap tavaly húszezer, idén harmincezer lejt könyvelhetett el pályázatai nyomán. A lap főszerkesztője, Szűcs László maga is jelen volt a pénzosztó testületben. Kérdésünkre elmondta, nem vett részt az általa képviselt lapokról szóló szavazásokon. Szűcs immár a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) az írott sajtóért felelős alelnökeként tette hozzá, megítélése szerint ebből a forrásból nem kellene támogatást nyújtani a napilapoknak, amelyek képesek megállni a saját lábukon.

A Communitas-forrásból viszont bőségesen merítettek az RMDSZ-közeli napilapok. A Verestóy-tulajdonban levő Új Magyar Szónak, valamint a Népújságnak 15-15 ezer lejes támogatást ítélt meg a testület. A szövetséghez kritikusan viszonyuló Krónika pályázatait kerethiányra hivatkozva utasították el, a szintén kritikus Háromszéknek pedig be kellett érnie kétezer lejjel. Ambrus Attila, a MÚRE elnöke is problémásnak tartotta a Communitas pénzosztását. A Krónikának elmondta, a szaktestületben fele-fele arányban vannak aktív újságírók és politikusok, így elkerülhetetlen, hogy a politikai szempontok is megjelenjenek a döntésekben. Ambrus Attila úgy vélte, a torzulások mértékét azáltal lehetne csökkenteni, ha a szaktestületbe több újságíró kerülne, és a Lapkiadók Egyesületének a képviselői is jelen lennének. Kelemen Hunor, a szaktestület elnöke tegnap nem válaszolt telefonhívásainkra.

Gazda Árpád, Krónika, 2007-05-07

Családnap a Törökvágási templomban

Sok fiatalt vonzott vasárnap a Kolozsvár-Törökvágási Református Egyházközség által szervezett Családnap. Eredeti ötlet, amelyhez lelkes csapat állt rendelkezésére Bibza Gábor lelkipásztornak: családja, óvónők, tanárok, a templomközelbe szokott fiatalok. A napot délelőtt ünnepi műsoros istentisztelet nyitotta, majd koradélután áhítat keretében a Szikra együttes koncertezett. Azután az apróbbak a hátsó udvaron tarka papírból virágokat ragasztottak, nagy sikere volt a zsákbanugrásnak és a kötélhúzásnak, a dupla kötél két végét együtt ragadták meg a háromévesek és a licisták, akik közül többen asztaliteniszeztek is, táncoltak a háttérben diszkréten csendülő magyar népzenére, vagy "csak" beszélgettek. Gyöngyöt fűztek, cserépállatkákat festettek-ragasztgattak, majd a felnőttek bábáskodásával szabadtéri játékokban vehettek részt. A templomban Vinczéné Pálfi Judit lelkipásztor A hit bölcsője a család címmel a gyermekek szeretetben, hitben, "egészséges" családban történő neveléséről szólt, a hallgatóság később csoportos beszélgetést is folytatott a témában. Énektanulásra is sikerült időt szakítani, a szomjat oltó üdítő, ásványvíz, kávé és az éhséget csillapító kalács meg aprósütemény mellett talán a legfontosabb: szellemi táplálékot és maradandó közösségi élményt nyújtott ez a nap a várandós kismamáknak, fiatal szülőknek, kisebb-nagyobb gyermekeknek, fiataloknak, nagyszülőknek egyaránt.

(ke), Szabadság, 2007-05-08

Bárdos Lajos - Nagy István fesztivál

Még friss a marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági kórus ünnepi koncertjének az emléke. Arra az eseményre, mesélte Kovács András karnagy, négyen Magyarországról jöttek haza a kitelepedettek közül.

- Volt, aki a babát is elhozta, mondtam is, hogy le kell venni a mintát, és igyekezni kell, mert fogy az énekes. A műsor utáni bulin a tizenötéves szülinapi torta sem hiányzott, melyen a gyertyát, kívánságom kíséretében (melyet nem volt szabad megmondanom) nekem kellett elfújnom, mert így biztosan teljesülni fog. Hát adná a Jóisten; mert én azt kértem (most megsúghatom): hogy még egy pár évig tudjam őket tanítani, vezetni. A megtanult és énekelt művek száma 150 körül van, öt évvel ezelőtt 128-at számoltam össze. Az "alapítók" zöme a hetvenes évek elején született, voltak természetesen idősebbek is, aztán jöttek a fiatalok, de a mostani tagok között van nagyon fiatal is, hiszen például Totolici Bettike nyolcadikos, de már tavaly is énekelt. Azt hiszem, hogy eddig három generáció énekelt ebben a kórusban. Több mai énekesemnek a tanító nénije és a tanár bácsija, nénije is nagyistvános volt. Nyugodt szívvel mondhatom: ez a kórus, a kezdeti évekhez képest, ami a muzikalitást és intonálást illeti, egy profi kis csapat. Csak azt sajnálom, hogy borzasztóan elfoglaltak, nem tudnak pontosan járni a próbákra. Be kell látnunk, hogy más időket élünk, mindenki elfoglalt és szalad. Hogyha én is a Nagy István-i szigorral lépnék fel, akkor már rég nem lenne kórusom.

Kodály Zoltán születése 125., Nagy István karnagy, zenetanár születésének 100. évfordulójának tiszteletére énekeltek a Bárdos Lajos és Nagy István nevével fémjelzett, kétnapos kórusfesztiválon, amelyet 12 éven át a Bárdos Alapítvány támogatott, pár éve azonban, mint azt a műsorvezető Jánosi Kingától hallottuk, magukra maradtak a szervezők. Helyi támogatók is kevesen jelentkeztek, a Filharmónián kívül alig akad önzetlen segítő. Talán az esemény, egyáltalán a kórusmozgalom kommunikációjával van baj. Meg azzal persze, hogy a Kodály-módszer nem vált általánossá tájainkon. A zene kiszorul a magát profitorientáltnak gondoló társadalomból. Pedig - Kodály Tanár Úr is megmondta - a zene nem magánosok kedvtelése. Szerencsére 1990 után, egyházaink védernyője alatt megújulni látszik a kórusmozgalom. (Amelyet sokan ma is valamiféle propagandisztikus hókuszpókusznak tartanak. A letűnt rendszer ártalmainak "felezőideje" csaknem olyan hosszú, mint az atomsugárzásé)

Mindenek ellenére egymást érik a dalos találkozók, megyénkben is. Kultúrházakban, templomokban. Az egyházi és a világi kórusirodalom, a magyar folklór legszebb darabjai szólalnak meg - mint legutóbb a Kultúrpalotában. Legközelebb pedig jövő vasárnapon, a körtvélyfáji református templomban.

Bölöni Domokos Népújság, 2007-05-08

Reneszánsz kórustalálkozó

A Körtvélyfájai Református Egyház és annak Cantate Domino vegyes kara május 13-án, vasárnap 16 órai kezdettel tartja hetedik, hagyományos énekkari találkozóját a református templomban. A kórushangverseny célja a találkozás, az egymástól tanulás mellett a reneszánsz kor zenéjének, kórusművészetének megismerése, népszerűsítése. Fellépnek a református egyház magyarrégeni, szászrégeni (Liliom, Szivárvány), radnótfájai, körtvélyfájai (Cantate Domino), vajdaszentiványi (Arany Hárfa), cserealji, marosszentgyörgyi vegyes karai, a Debrecen-Ispotályi, a marosvásárhelyi Bernády Kamarakórus és a Cantuale énekcsoport.

Népújság, 2007-05-08

Régi-új elnök, változatlan és újszerű feladatok

Szombaton a kolozsvári Belvárosi Unitárius Egyházközség tanácstermében tartotta meg tisztújító közgyűlését a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT). A rendezvény szervezői az alkalmat összekötötték néhány szakmai előadással, amelyek az elmúlt esztendőben elért megvalósításokat tükrözték.

Elnöki beszámolójában Gaal György vázolta az elmúlt évi megvalósításokat, ezek közé tartoznak a lapunkban közölt szakmai cikkek is, valamint az a tény, hogy a törvényszéken végre sikerült beiktatni az új alapszabályzatot. Ugyancsak az elnök nyitotta meg a teremben László Csaba Ferenc munkáiból összeállított Kolozsvári párhuzamok című fotótárlatot. A KLMT "udvari fényképésze" 137 korabeli fekete-fehér és jelenkori színes felvétel összehasonlításával érzékelteti az 1980-tól napjainkig tapasztalható műemlékpusztítást, az egykori tömbházépítési láz miatt méltatlan környezetbe és állapotba került vagy teljesen eltűnt szobrok, emlékművek, épületek mára teljesen megváltoztatott színhelyét. A közgyűlés meghallgatta és elfogadta a 2006-os évre szóló pénzügyi jelentést.

Ezután előadások következtek néhány műemlék-helyreállítási eredményről. Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója, vetítettképes bemutatóval számolt be a sírkertben végzett koporsókövek, síremlékek, kripták, mauzóleumok felújításáról. Ebbe a munkába magyar középiskolásokat is bevontak, akik saját kezdeményezésből jelentkeztek erre a nevelési szempontból sem mellékes feladatra. "A műemlékvédelemnek nincs értelme, ha nincs, aki folytassa" - summázta az előadó. A hétszáz éves széki református templom történetét Bibza Gábor lelkész mutatta be, az ingatlan használhatósága megőrzésére tett gyors beavatkozást Makay Dorottya műemlékvédelmi mérnök ismertette. A templom leromlásának okaira máig sem derült fény, a részmegoldás után még sok munkára van szükség. Maksay Ádám a némai református templom falképeinek megmentését vázolta, majd képekkel ismertette a Farkas utcai református templomra alkalmazott háromdimenziós térszkenneres esettanulmányt. Ezzel a lézertechnikával tavaly novemberben kimutatták, hogy a műemlék oromfala 35 cm-t dőlt ki. A teljesebb preventív műemlékvédelem érdekében hasonló módszerrel nemsokára a boltozati repedéseket fogják megvizsgálni.

A hozzászólások során Csetri Elek a KLMT részéről állásfoglalást sürgetett a Főtér küszöbön álló átrendezésével, valamint a társaság féltulajdonában lévő Brétfű utcai Kós-ház ügyével kapcsolatban. Utóbbi esetében a másik felet a társtulajdonos EMKE jóval piaci ár alatt eladta az épületet eddig bérmentve használó, műemlékfelújítással foglalkozó Transylvania Trust Alapítványnak, a KLMT viszont ezt nem teheti meg. Jogi szempontból nem kifogásolható az EMKE lépése, amelynek a Szabédi-ház felújítását kell sürgősen megoldania. Gaal György egy másik állásfoglalást indítványozott: a Sétatéren megépítendő, 1300 férőhelyes, autóúttal és más kiszolgálóegységekkel elképzelt filharmónia-székhely megtervezésében a KLMT próbáljon arra hatni, hogy a zöldövezetből minél kevesebb pusztuljon el.

A tisztújítás eredményeként szombattól a KLMT vezetősége: Gaal György - elnök, Maksay Ádám, Kovács András, Bara István - alelnökök, Asztalos Lajos - titkár, Starmüller Géza, Keresztes Géza - választmányi tagok. Kötelező tagsági díj helyett a közgyűlés a mindenki saját lehetőségéhez igazodó, esetenként célirányos, időponthoz nem kötött megajánlásos módszert fogadta el.

A társaság idei tervei között szerepel egy internetes adatbázis kialakítása, amely állandóan megújulva szolgálná a szakembereket és a nagyközönséget (kérdés-felelet rendszerben), egy műemlékvédelmi melléklet indítása a Szabadságban, két felmérőtábor diákok számára, a restaurálás előtt álló Mátyás-szoborcsoportnak és a Szabók bástyájának a térszkennerése.

Ördög I. Béla, Szabadság, 2007-05-07

Szili Katalin Nyárádselyében

A csíkszerdai Munkácsy- kiállítás nyitóünnepségéről hazatérőben, dr. Szili Katalin szombaton kétórás látogatást tett Nyárádselyében, ahol a helybeli iskolát értékes könyvekkel ajándékozta meg.

Fotó: Lokodi Imre

A magyar Országgyűlés elnökét és a kíséretében levő nagykövetet, konzulokat valamint Pákh Imre New York-i üzletembert, a kiállított Munkácsy-képek tulajdonosát megyei és marosvásárhelyi hivatalosságok (Lokodi Edit tanácselnök, Csegzi Sándor alpolgármester) valamint Kacsó Antal, Nyárádmagyarós község polgármestere fogadta. A nyárádmenti gödrös, döcögős valamint a Selyébe vezető kövezett út kellemetlenségeit a helybeliek őszinte vendégszeretete feledtette. Selye illetve a község lakói ritkán tapasztalt lelkesedéssel fogtak össze a neves vendégek fogadására.

Ahogy kérdésünkre elmondta, Szili Katalain egy parlamenti karácsony szervezésekor értesült arról, hogy a Nyárádmagyarós községhez tartozó faluban, ahol újjáépítették a művelődési otthont és iskolát, könyvekre lenne szükség. A különböző kiadók jóvoltából közel 200 ismeretterjesztő, szórakoztató, mesés- és egyéb könyv gyűlt össze. Az adományt a Kacsó Erika vezette székely ruhás óvodások gyerekjátékok előadásával, az iskolások szavalatokkal és énekkel, a selyei táncosok (idősek és fiatalok egyaránt) a művelődési házban bemutatott hagyományőrző műsorukkal köszönték meg. A vendéget hintóval vitték a tágas, szépen rendezett református templomba, amelyet a 232 lelkes gyülekezet lelkésze, Nagy Béla mutatott be. Ezt követően a tíz falu lelki gondozását ellátó Nagy László katolikus plébános fogadta a felújított katolikus templomban, ahol a Bekecs- követ is megtekintve, Szili Katalin a helyiekkel beszélgetve gyalog ment vissza a vendéglátás színhelyére, a művelődési házba.

- Úgy érzem, nagyon fontos volt eljönni Nyárádselyébe, hisz a helybeliektől azt hallottam, hogy Tisza István óta a falunak nem volt magas rangú látogatója, s a lelkész azt mondta, hogy református püspök sem járt 50 éve a faluban. A szomszédos településen élő professzor, aki meghívott, hogy nézzük meg a székely kapuját, szégyenkezve mondta, hogy erre nincs aszfaltút. Annál inkább jöttem, és meghatott, hogy a helybeliek milyen fantasztikus összefogással készültek a fogadásunkra, akárcsak egy nagy ünnepre. Jó érzés volt számomra, hogy egy kézfogás, egy simogatás erejéig találkozhattam a selyeiekkel. Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke tájékoztatott, hogy ez a Kis- Szentföld, s hogy szeretnének a környék legmagasabb pontján egy kápolnát építeni, amelynek az alapjai már el is készültek. Arra kért, hogy vállaljam el a kápolna védnökségét. A kíséretemben levő hivatalosságok pedig már azon gondolkodnak, miképpen tudnánk a kápolna építését méltóképpen támogatni.

Akárcsak korábbi erdélyi útjaim során, ez a látogatás egy újabb ösztönzést jelent, hogy tovább haladjak és valamit megvalósítsunk közös összefogással. Köszönet illeti a pedagógusokat, akik a fiatalokat felkészítették, s a hagyományőrző együttest, amelynek tagjai olyan táncokat mutattak be, amelyek számomra újdonságot jelentettek. Egy különleges meglepetést is tartogattak számomra: az ünnepségen jelen volt Förstner Gyula, a Baranya megyei Selye polgármestere. Mivel Baranya megyében van az én választókerületem, ez a falu különösen közel áll a szívemhez. Ígérem, hogy a könyvtárat továbbra is figyelemmel fogom kísérni, s amit lehet, megpróbálok segíteni, hogy azokból az apróságokból, akik ma szerepeltek, a jövőben jeles emberek kerüljenek ki - értékelte látogatásának tanúságait az elnök asszony.

(bodolai), Népújság, 2007-05-07

Föld napi programsorozat Kisbaconban

Benedek H. Márta Korábbi tavaszi környezetvédelmi akciónk után a Föld Világnapja körüli hétvégén ismét a környezetünkre fordítottuk a figyelmet. Ezúttal próbáltuk úgy összeilleszteni a programokat, hogy minél több korcsoportot vonjunk be, minél hatékonyabbak legyünk a "szeméttelenítés" terén, ugyanakkor a megelőzésre, a tudatosításra is jusson idő és energia.

A tavaszi napsugarakat kihasználva egy kb. 50 fős csapat - gyermekek, ifjak, felnőttek - nekivágott a temetőkert kitakarításának. Megtakarítottuk az elhagyott részeket, megtisztítottuk a régi sírokat és azok környékét, kinyestük a fiatal vadhajtásokat. Volt aki úgy vélte, hogy ha minden család rendszeresen gondozná ősei sírját és környékét, nem is igazán lenne szükség egy ilyen méretű, egész napos közmunkára. Valóban, ez a megállapítás helyénvaló, de nem oldja fel a mostani falustársak közösségi felelősségét. Ideális lenne, ha párhuzamosan a családok őseik iránti tiszteletével és a viselt és állandóan megnyilatkozó felelősséggel a közösségi felelősségérzet is éppúgy folytonosan megnyilatkozna egyes-más közösségi tevékenységekben. Vallom, hogy aki hisz a közösségfejlesztésben, az meggyőződéssel dolgozik az ideális elérése érdekében, ezen a területen is.

A szombati nap végére az elfáradt csapat szívesen marad még egy ideig a munka helyszínén, és gyönyörködik a kisbaconi temetőkertben: a megtisztított részeken újabb sírokat, kis dombokat veszünk észre. Vasárnap ismét takarít egy csapat, ők a Bodvaj Egyesület erdei iskolás csapata, csupa önkéntes, vidám gyermek, mert a gyermekek olyanok, mint az a természet, amelyet védeni szeretnénk: újból és újból megújulnak, százsszor felállnak, újrakezdik lankadatlanul. A 13 gyermek két pedagógus irányításával megtakarította a szeméttől az útszéli sáncokat a falu közepétől a kisbaconi borvízig. Dicséret és köszönet érte! Sajnos, ismét belebotlunk a felelősség, a felnőttek felelősségének kérdésébe: ki lehet annyira közömbös a természettel és a borvízért járó közösséggel szemben, hogy kisgyermeke elhasznált pelenkáit tucatjával a borvízforrás közvetlen bejáratánál hagyja? Felelős felnőtt ember biztos nem! Pedig eddig úgy gondoltam, hogy a gyermekneveléshez is kell némi felelősség... Kajszul egyéni és közösségi értékrendünk.

Hála Istennek úgy adódik, hogy a szemétszedések után tiszta, meleg, nyugodt környezetben megláthatjuk a természet azon részleteit, amelyeket Hoffmann Edó értékeket kereső "látó" emberként megtalált és lencsevégre kapott. Nem hagyományos a fotókiállítás, mi, a közönség alakítjuk ki a képek egymásmellettiségét, együtt kell dolgoznia nagymamának unokával, merthogy éppen azonos témájú, hangulatú képet választottak ki. És mindenki vall a kiválasztottjáról: többségüknek az érintetlen természet tetszett meg egy-egy képen, de van, akinek régi szülőházát juttatta eszébe, van, akinek a nyári patak csobbanását, van, akinek Jézus Krisztust... Egyvalamiben megegyezik a vélemény: a föld napi akcióknak azért van értelme, mert azt az állapotot szeretnénk elérni, ami a képeken elénk tárul: a virág virágozhat, a patak szennyeződésmentesen csoboghat vagy éppen fagyhat, a fa teljes pompájában tarthatja az árnyékot az alatta pihenőknek, az erdő pedig tiszta avarral várhatja a természetjárót.

Úgy érezzük, kerek lett a programunk. Tettünk a környezetért, azért, hogy a végén gyönyörködhessünk benne. És hogy kineveljük azt a generációt, akit hiszem, hogy még meg lehet tanítani a környezet igazi értelemben vett védelmére és az ehhez elengedhetetlenül fontos megelőzésre. A kisiskolás gyermekeknek iskolai vetélkedőt szerveztek a pedagógusok hétfő délelőtt a tudatosítás céljából.

Adja Isten, hogy ez a lelkesedés meg ne lankadjon!

Erdővidék, 2007-05-07

Konferencia Illyefalván - Szakmai színvonalon a falvak önállósodásáról

Benedek Huszár János - A Baróthoz tartozó falvak önállósodása körül e lap hasábjain kialakult, majd a Háromszék lapjain folytatódó vita amellett, hogy jelzi: a probléma élénk közérdeklődésre tart számot, fölvetette a téma szélesebb spektrumú vizsgálatának a szükségességét is. Hiszen az elmúlt néhány évben nemcsak a megyében, de a szomszédos megyékben is jónéhány falu vált önálló községgé, de ennek hatását a székelyföldi társadalomra és gazdaságra tudtommal még kísérletképpen sem vizsgálta meg senki. A téma jelentősége megköveteli, hogy egy, a Székelyföld egészére kiterjedő elemzést állítsunk össze, aktualitása pedig arra int, hogy az első lépést a lehető leghamarabb megtegyük. A vita folyamán több megvilágításban is előtérbe került a nevem, ebből kifolyólag logikusnak találom, hogy házigazdaként Illyefalván lássam vendégül 2007. május 9-én, az Európai Unió napján mindazokat, akiket a téma elméleti vagy gyakorlati vonatkozásban érint, illetve érdekel. A kimondottan szakmai jellegű konferenciát a megyei és helyi politikai vagy politikai célt követő szervezetek (RMDSz, MPSz és SzNT) vezetőségének jelenlétével, ám a politikai állásfoglalások következetes kiszorításával képzelem el, ahová az újonnan alakult összes székelyföldi község polgármestere meghívást kap, és alkalom adódik mindegyikük helyzetének bemutatására. Emellett pénzügyi és közigazgatási információk bevitelével van szándékomban emelni a konferencia színvonalát.

A jövő hét szerdáján 14 órától kezdődő tanácskozás helyszíne a KIDA-központ. Erre az alkalomra a leginkább érintett baróti önkormányzat minden egyes tagja személyes meghívót kap, de természetesen a további érdeklődőket is szeretettel látjuk a vélemények ütköztetésén. A meghívások kézbesítése nyomán viszont azt tartjuk mérvadónak, hogy aki nem tartja érdemesnek e tanácskozásra eljönni, hiányzásával a témában való további véleménynyilvánítás szándékától is mereven eláll.

Erdővidék, 2007-05-07