|
|
||
|
|
||
|
|
||
|
az Erdélyi Református Egyházkerület Internetes Hírszolgálata |
||
|
|
||
|
Feliratkozás: hirvivo-subscribe@yahoogroups.com Hír beküldése: hirek@reformatus.ro |
||
|
|
||
|
2006. július 17. – V. évfolyam 26. szám (összesen 211.
szám) |
||
|
|
||
A
tartalomból:
Az V. Református Világtalálkozó internetes oldala
A második rajt előtt a Keskeny út sátor
A szórványban élők találkozója
Szórványsors vagy sorstalanság
Virágcsokorban a szórványban élők
Élőlánc az életért és a jövőért
III. Magyar Református Egyházzenei Konferencia
A Református Tanárképző Kar felvételi tájékoztatója
Meghívó
a cserefalvi ökumenikus nőszövetségi tanfolyamokra
Felvételi a Marosvásárhelyi Református Egészségügyi
Posztliceális Iskolába
II. EMI – tábor - „Aki magyar, velünk tart!"
Adorjáni Nagy Aranka - Párbeszéd
Páter Ernőné Erősdy Ida – Fények és árnyak
Krisztye István – Kós Károly koszorúi
Ősz Sándor Előd - A Szászvárosi Református Kollégium
diáksága 1669-1848
Igehirdető repertórium 1990-2000
A 2006-os év legnagyobb IKE rendezvénye 
Az első Helikon-találkozó évfordulója
A Dálnoki Napok sztárvendége, a könyv
Másfél millió alatt a magyarság (Románia lakossága)
Macarköy magyarjai között (Keleti kalandozások)
Gyermekevangelizáció a Cserealján
Ahol értjük egymást, otthon lehetünk
Köszönjük a hűséget és szolgálatot
Hazavárják az elszármazottakat
A hagyományőrzés jegyében - Falunapok Mezőpanitban
Kolozsvári magyar gyermekkórus
Rajtol Tusványos, az erdélyi Woodstock
Az V. Református Világtalálkozó internetes oldala
http://www.vilagtalalkozo.reformatus.hu/
Világra jött harmadik gyerekünk.
Ábel
3kg
51cm
Júlia is jól van - hála legyen Istennek.
Adjatok hálát velem együtt.
Egyed Sándor lp. - Oltszem
A második rajt előtt a Keskeny út sátor
A Keskenyút ökumenikus (katolikus, református, unitárius és evangélikus) fesztiválmissziós csoport, egy éve nagy lelkesedéssel készül és most már nagy izgalommal várja, a betérőket az idén nyáron is megszervezett Tusványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáboron, illetve a Félsziget fesztiválon felállítandó Keskenyút sátorba.
Célunk a Keskeny út sátorral a történelmi egyházak valódi értékeinek képviselete a diákok, egyetmisták, fiatalok által látogatott fesztiválokon. Fiatalok szervezésében fiataloknak építjük a sátrat különböző programok és lelki beszélgetések tereként. A csoportunk tagjait az ország minden részéről összegyűjtött egyetemisták, illetve papok és lelkészek alkotják.
Az idén is változatos programnak nézünk elébe. Fiatalok számára aktuális és érdekes előadásokkal és közismert előadókkal várjuk látogatóinkat. A Tusványoson: Molnár Sándor: Szerelem - az örök téma, Bartos Károly (Karesz): „Szabadság – illúzió”, Nap Kati: Halál közeli élmények; a Félszigeten: Szilágyi László: Okkutizmus, Schád László: Drogos út - rögös út, Hankó-Nagy Alpár: Szerelem - az örök téma, Kolumbán Gábor: Hagyományőrzés és jövőkép; előadásokra kerül sor.
Ismét helyet kap sátrunkban a tavaly közkedvelt, és népszerűvé vált alkoss sarok, amelyben a következő foglalkozásoknak szerepelnek: rajzolás; festés; kézművesség: bogozás és gyöngyfűzés. Ezen foglalkozások mellett barátságos beszélgetések alakultak ki. Természetesen nekünk ez a célunk az alkoss sarokkal Mindemellett, nyitottak vagyunk a betérők által javasolt kérések iránt, mint például a tavaly kialakult népdal éneklésnek, zenélésnek.
A Keskeny út sátorban működni fog egy teaház is, aminek keretében gitárestre kerül sor - Ruszka Sándor illetve Szilágyi Róbert zenészek éneklése, gitározása mellett. Ezt követően filmvetítés majd beszélgetés lesz. A hangulatot zsíros kenyér, és tea felszolgálással tesszük otthonossá. Tehát egésznapos, sőt éjjelbe nyuló programot kínálunk minden betérőnek.
Az említett programok célja: a spontán beszélgetések, a lelkigondozás, az egyházzal való megismerkedés, a betérők meghallgatása, a vidámság, az öröm, amelyet egyik fiatal adhat a másiknak, a személyes értékek felfedezése és értékelése, az egymásra való odafigyelés, a közösség megtapasztalása és nem utolsó sorban az, hogy felfedezzük azt, hogy jó járni, kelni, élni a Keskeny úton.
A program részletes ismertetését, a tavalyi fényképeket, velünk kapcsolatot, illetve sok más érdekes dolgot a www.mit.com/keskenyut.ro honlapon lehet megtalálni.
Végezetül hadd búcsúzzunk a személyes találkozás reményében az indulónk néhány sorával: Jöjjetek a Keskeny útra, boldogságra visz ez az út, ez ösvényen fáradt lelkünk örök otthonába jut.
Keskenyút missziós csoport nevében,
A szórványban élők találkozója
Július 8-án került sor Râmnicu Vâlcean az Első Regáti Magyar Szórványtalálkozóra, melyen több mint 200 Ókirályságból (Regát) összegyűlt református és más vallású magyar találkozott. Az egyházközség által bérelt szász evangélikus templom már kezdettől kicsinek bizonyult, ezért a sokkal nagyobb férőhelyes baptista imaházba került sor erre az ünnepélyre. A Râmnicu Vâlcea-i egyházközség által szervezett találkozóra Krajováról, Tg-Jiuról, Motruról, Szörényvárról és Orsováról érkeztek gyülekezeti tagok. Ezen kívül még ellátogatott erre a rendezvényre Vetési László szórványfelelős lelkipásztor, Bálint László Brassó egyházmegye esperese, Markó Gábor az egyházmegye főgondnoka, valamint számos lelkésztárs, többnyire a Kárpátokon kívüli egyházközségekből. Lelkészek látogattak el Bukarestből, Ploiestről, Bakoból, Vízaknáról, Szövérdről, Marosvásárhelyről és Szalontáról. Továbbá részt vett és gyönyörű programmal megörvendeztetett a Marosvásárhely Alsóváros gyülekezet kórusa, a szalontai ifjúsági énekkar, valamint a válaszúti kislányok előadása.
a Marosvásárhely Alsóváros gyülekezet kórusa
a szalontai ifjúsági énekkar
a válaszúti kislányok
Vetési László lp.
A szórványtalálkozó istentisztelettel kezdődött,
melyet Vetési László szöórványfelelős lelkipásztor tartott a Mt.5,8 alapján.
Ezt követően Csorbai Lóránd Râmnicu Vâlcea-i helyettes
lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, a szórványtalálkozó mottójával: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig
biztos segítség a nyomorúságban.” Zsolt.46,2
Nagyon találónak bizonyult ez az ige a regáti szórványmagyarságra, hiszen valóban sokaknak évtizedek óta Isten háza jelenti az egyetlen menhelyet magyar anyanyelvük és identitásuk ápolására. A szórványtalálkozó szimbóluma a két egymásba fonódott kéz, a találkozás örömét jelképezte. Továbbá Csorbai Lóránd lelkipásztor elmondta: „Az Istennek adunk hálát azért, hogy ez a rendezvény megszületett, azért hogy most itt mindannyian mind a regáti szórványból, mind az Erdélyből érkezettek együtt ünnepelhetünk. Ez alkalommal a Râmnicu Vâlcea -i, a Krajova-i, a TG-Jiu-i és a Motru-i missziós egyházközségek közel egy évtizednyi fennállását is ünnepelhetjük, azt hogy ez idő alatt magyarságunkat nem veszítettük el, és hitünket is megtartottuk. A szórványban élőknek nehezebb sors adatott, mint a tömbben élőknek, hiszen itt a regátban is két fronton kell helytállnunk, mert mind a magyar identitástudatunk, mind tiszta református hitünk veszélyben forog. Ezért is éreztük szükségét annak, hogy ez a rendezvény létrejöjjön, mert ez jó alkalom lehet arra, hogy a szórvány magyarok megismerkedhessenek más városokban élő sorstársaikkal, valamint megérezhessék azt is, hogy vezetői és az erdélyi magyarság sem feledkezett meg róluk.”
A rendezvényen képviseltette magát az RMDSZ csúcsvezetősége, Markó Béla és Takács Csaba személyében. Markó Béla elnök úr kifejtette ünnepi beszédében, hogy az RMDSZ és a református egyház jó együttműködése a szórványban létfontosságú.
A program sokszínűségét az egyházi énekek, a népdalok, a történelmi ismertetés valamint a politikai, kulturális fórum biztosította. Több fontos kérdés is felmerült a találkozó alkalmával, ilyen volt egy orsovai református ember kérdése, aki azért volt elkeseredve, hogy ki fogja őt eltemetni, ha majd meghal.
Az első regáti szórványtalálkozó elérte célját, hiszen a szórványban élők megismerkedtek, újra találkoztak sorstársaikkal, barátnők találkoztak, akik több mint tíz éve nem látták egymást, közös faluból elszármazottak ismertek egymásra. Emellett pedig mind lelkileg, mind kulturális szempontból megerősítő és gazdagító volt ez a szórványtalálkozó.
Csorbai Lóránd lelkipásztor –
Râmnicu Vâlcea
Szórványsors vagy sorstalanság
Ramnicu Valceán rendezték meg szombaton az Első Regáti Szórványtalálkozót, amelyre több mint kétszáz magyar érkezett Craiováról, Targu-Jiuból, Ramnicu Valceáról, Orsováról, Ploiesti-ről, Motruról, Szörényvárról. A találkozón beszédet mondott Markó Béla RMDSZ-elnök, aki a református istentiszteletet követően Takács Csaba ügyvezető elnökkel együtt elbeszélgetett a résztvevőkkel, és válaszolt a szórványban élő magyarok kérdéseire.
Az isten ott állt a hátam mögött, és én megkerültem érte az egész világot - írja József Attila a Négykézláb másztam című versében, és valahogy ugyanez az érzése az embernek, amikor megérkezik Ramnicu Valceára, a magyar szórványok fővárosába. Bár úgy tűnhet, hogy ez a takaros város valóban az isten háta mögött van, és hiába kerülnénk meg a Kárpátokat, magyart itt úgysem találnánk, Isten, mint a világ minden részére, ide, a dombok közé is elszórt magyarokat.
Az unitárius templom kicsinek bizonyult
"Te Juli, hogy élsz ezek közt, ezek cigányok, kérdezik tőlem mindig a testvéreim, és én mindig azt mondom nekik, én nem úgy élek, mint ők. Én főzni is úgy főzök, élni is úgy élek, a kertbe is úgy teszek, mint otthon, Palatkán" - mondja Juli néni, aki évtizedekig Ramnicu Valceán élt, néhány esztendeje azonban leköltözött a városhoz közeli Golesti községbe. A 65 éve ellenére ma is életerős, vidám asszonyság alig fért a bőrébe, úgy örült, hogy részt vehetett az első regáti szórványtalálkozón, amelyet évek munkája eredményeként a hét végén szerveztek meg Ramnicu Valceán.
Csorbai Lóránd református lelkipásztor, a találkozó főszervezője, tíz hónapja a Ramnicu Valcea-i református közösség tiszteletese azt mondja, a lelkészek nagy része minél hamarabb szabadulni szeretne a regáti városból. "Én mindenképpen valami maradandót szeretnék alkotni. Sajnos a szórványmagyarság körében nagyon kevesen vannak, akik eljárnak templomba, és aktívan is részt vesznek a gyülekezeti életben. De úgy érzem: idővel javulni fog a helyzet" - ad hangot optimizmusának Csorbai Lóránd.
A fiatal tiszteletest szinte szétszedik a Ploiesti-ről, Orsováról, Targu-Jiuból, Motruról, Craiováról, Szörényvárról érkezettek. Mindenki beszélni akar azzal, akinek sikerült annyi regáti (ókirálysági) magyart Ramnicu Valceára hívni, hogy az unitárius templom kicsinek bizonyult, emiatt a tágas baptista templomban gyűltek össze.
"Aki magyar, jöjjön velünk"
A történet ezelőtt tíz évvel kezdődött, amikor egy Ramnicu Valcea-i magyar asszony kétségbeesett levele nyomán Vetési László református lelkipásztor magyarkeresőbe indult a regáti településekre. Első református istentiszteletét a város egyik kétszobás tömbházlakásában tartotta. "Nagyon sok minden változott, kevesebben vannak a városban, de többen vannak a templomban - hasonlítja össze a jelent a múlttal Vetési. - Bejártuk az egész Havasalföldet, Szörényvártól Giurgiuig, és mondtuk, hogy magyarokat keresünk, aki magyar, az jöjjön velünk.
Az EMKE hozott könyvtárat, és az RMDSZ helyi szervezete is megalakult." Vetési szerint a szórványban az egyházat tágabb értelemben kell venni, és tíz év alatt sikerült elérni azt, hogy Ramnicu Valceán vasárnaponként mindenki elmegy a maga templomába, aztán vallástól függetlenül eljön a magyar istentiszteletre is. Annak ellenére, hogy a Regátban nincs igazán múlt és jövő, csak "nagy jelenek" vannak, és mindenkinek más a sorsa, Vetési úgy látja, az emberek lelkében megbúvó borzalmas ellentmondások nem vezettek tudathasadásos állapothoz. "Magyarul beszélő román, románul beszélő magyar. Mindenütt valóság. Mindig ott vannak otthon, ahol éppen vannak" - jellemzi a helyzetet a református lelkész.
Lesz majd valaki, aki eltemet?
"Ha én meghalok, kinek szóljon az asszony, hogy temessenek el? - kérdezi kétségbeesetten az orsovai Andrási Béla. - Meghalt egy református ember, Küküllővári Béla, és senki sem akarta eltemetni. Orsován van egy horvát katolikus pap, de ő nem akarta eltemetni. Kerestük, de nem adott választ. Egyszerűen nem. Nekünk csak annyit mondjanak, hogy kinek szóljunk, ha meghal valaki." Az orsovaiaknak végül mégis sikerült papot szerezniük, Makay Botond, a resicabányai református lelkész végül eltemette Küküllővári Bélát.
"De ha megint meghal valaki, akkor kinek szólunk? Makaynak? Vetésinek? Kinek? Szóljon valaki valakinek: menjél oda, temesd el, gyere haza" - teszi hozzá Andrási, aki csak annyit akar elérni, hogy valaki megmondja neki és a kicsiny orsovai magyar közösségnek, kinek szóljanak, ha meghal valaki. Andrási Béla azt az életet, azt a sorsot, amelyet Isten vagy Isten tudja, ki szánt neki, el tudja fogadni, de azt már nem, hogy a halálban sorstalanná váljék.
"Vettem egy új énekeskönyvet, és így írtam bele: özvegy Dezméri Julianna. Mondom, ha meghalok, így olvassák el" - mondja Doana Julianna, a golesti-i Juli néni, aki férje halála óta magyar lánynevét használja. Községében, egyedüli magyarként, teljes nyelvi elszigeteltségben él, azonban mind a hat gyerekét megtanította magyarul beszélni. Közülük négy külföldön él. "A férjem mindig szidott, azt mondta, a fene egye meg a szádat, ahogy beszélsz románul, beszélj magyarul is. Ha nem engedett volna, azért is beszéltem volna, de így otthon könnyebben megértettük egymást románul" - meséli Juli néni, aki viszont a töltött káposztát mai napig amúgy palatkásan, kásával készíti.
Kétszeresére nőtt a közösség
"Miközöttünk sovinizmus nincsen, és elfogadjuk egymást olyannak, amilyenek vagyunk" - foglalja össze a craiovai Kovács Péter József. Kezdeményezésére a prédikációk szövegét román nyelvre is lefordítják, hiszen a református istentiszteletre nemcsak magyar ajkú katolikusok, de románok is járnak. "Van egy katolikus kántorunk, aki megkeresésünkre minden hónap első vasárnapján, amikor istentiszteletet tartunk, eljön hozzánk.
A német evangélikus templomban gyűlünk össze, a baj csak az, hogy most már bérleti díjat is kell fizetni. A perselypénz, ami havonta összegyűlik, mindössze 350 ezer lej. Pontosítok: 35 új lej" - panaszkodik Kovács Péter József. Ennek ellenére bizakodó, hiszen a kitartó munka meghozta az eredményt, amióta a misszióban tevékenykedik, a gyülekezet kétszeresére nőtt.
Az RMDSZ segítséget ígért
Serbanoaica Ilyés Klára, Targu Jiuból, szintén kitartóan harcol azért, hogy az ottani magyar közösségnek legyen honnan magyar szót tanulnia. Legfőbb célja jelenleg az, hogy - az RMDSZ segítségével - amolyan vasárnapi iskola formájában megszervezze a fakultatív magyar nyelvű oktatást, amely a nyelv megtanításán kívül, a magyar kultúrával való ismerkedést is magába foglalná. "Kaptunk egy könyvet arról, hogyan kell tanulni magyarul, a románoknak magyarázza a módszert a magyartanulással kapcsolatosan.
Az nagyon jó a felnőtteknek, azoknak, akik vegyes házasságban élnek, de nem gyerekeknek való. Persze azért sokszorosítottuk, és szét is osztottuk" - magyarázza Klára. Most azért fáradozik, hogy olyan önkéntest találjon, aki szívesen megtanítaná az egykori bányászok Targu Jiuban maradt családjának gyerektagjait magyarul beszélni, magyarul énekelni és magyarul táncolni. Ehhez támogatást ígért a hétvégi szórványtalálkozón részt vevő Markó Béla RMDSZ-elnök és Takács Csaba, a szövetség ügyvezető elnöke is.
"A magyar közösségnek törvényes joga az is, hogy fakultatív rendszerben részesüljön magyar oktatásban" - tájékoztatta a szórványtalálkozó több mint kétszáz résztvevőjét Takács Csaba. Hozzátette, az RMDSZ vezetősége megvizsgálja, hogyan lehet egyvalakit foglalkoztatni, akár a Communitas Közalapítvány egy fiókjának kihelyezése által. Markó Béla arra tett ígéretet, hogy folytatják a szórványkollégium-programot, hogy minél rövidebb idő alatt megfelelő körülmények között lehessen biztosítani a szórványban élő összes magyar gyerek anyanyelvű oktatását.
"Hátha jönne egy önkéntes, vagy a kormány ki tudna helyezni valakit. Nálunk semmiféle ilyen képzés nincs. A bányákat bezárták, a férfiak nyugdíjba mentek, de maradtak a gyerekek, az unokák, akiknek nincs kitől tanulniuk. Az én gyerekeimnek is a szüleim tanították meg magyarul beszélni. Ahol a nő magyar, a gyereket megtanítja, de ahol a férfi magyar, ott már nagyon nehéz" - mondja szerénykedve Klára, akinek egyik lelkes segítője Dragomir Carmen. Ő is mindent megtesz azért, hogy ne felejtse el magyar édesanyja nyelvét, még akkor is, ha román szavak nélkül, csak nagyon nehezen tudja befejezni mondanivalóját.
"Azt akarnánk, hogy Targu-Jiuban legyen legalább egyszer egy héten magyar iskola, mivel több családok vannak, és a gyermekek jó volna ha tudnának beszélgetni magyarul. Elkezdtünk felejteni" - ismeri be Carmen. Hozzáteszi: "Regátban a magyaroknak nehéz élni, mert örökké románul kell beszélgetni, románul kell komportálni." Arra vágyik, hogy lehessen magyarul beszélgetni, magyarul együtt lenni, azért, hogy a helyi magyar közösség jobban fejlődjön.
Ploiesti-en a templomért küzdenek
Nagy küzdelem folyik a megmaradásért Ploiesti-en is, az itteni magyar közösség egyik szóvivője a 68 éves Coman Vilhelmina. Bár nagyon jól megtalálta a helyét a románok között, magyar nyelvét és az egyházat soha nem hagyta. Most is a ploiesti-i református templom felújításához kért támogatást, hiszen a két-három millió nyugdíjból élő hívek számára lehetetlen előteremteni az anyagi fedezetet a mennyezet és a padló "befoltozásához".
"A padláson át hull be a por, a föld. A szobából be lehet látni a pincébe, a deszka el van már rothadva, félünk, hogy valaki alatt beszakad. Sok tennivaló van, de nincs lehetőség" - mondja el fájdalmát a székelyudvarhelyi Vilhelmina, aki azt is elárulja, román férjét is megtanította magyarul beszélni. Családjukban, mint kiderül, az, hogy milyen nyelven beszélnek, soha nem jelentett gondot.
Együtt énekelték a magyar himnuszt
Bálint László brassói esperes lekésztársaihoz hasonlóan azért küzd, hogy az anyagilag stabilabb körülmények között lévő gyülekezetek felvállalják a kis gyülekezeteket, a szórványban élőket. "A költségvetésből elkülönítenénk bizonyos összegeket, és ezeket a szórványközösségeknek juttatnánk. A szórványba azért kerülnek a fiatal lelkészek, mert ők jó erőnlétben vannak, és ha megfelelő a lelkesedésük, akkor hatékonyabban tudják végezni, mint az idősebbek. Addig nem féltem a szórványt, amíg fiatal, lendületes tiszteletes-utánpótlás van" - bátorít Bálint László.
És bátorításra mindig szükség van, ezért a szórványtalálkozó résztvevői, nemzetiségtől függetlenül együtt énekelték el a magyar himnuszt. Még akkor is, ha egy részük már alig ismeri a magyar nyelvet.
Gujdár Gabriella, Tapasztó Ernő
Új Magyar Szó - 2006-07-09
Virágcsokorban a szórványban élők
Regáti szórványmagyar-találkozót szerveztek Râmnicu Vîlceán
Regáti szórványtalálkozót tartottak Râmnicu Vîlceán az Ókirályságban élő magyarok, a helyi református lelkipásztor meghívásának nemcsak az Erdélyből elszármazottak, hanem az RMDSZ vezetői is eleget tettek. A két, egymásba fonódott kézzel jelképezett találkozón közös gondjaikat beszélték meg a szórványban élők, akik legtöbbször már csak a templomban hallhatnak magyar szót. A jelen levő Markó Béla RMDSZ-elnök támogatásáról biztosította a szórványmagyarokat, akiknek - a házigazda lelkipásztor szerint - nemzeti és vallási identitása egyaránt veszélyben forog.
Nem véletlenül választották mottóul a Zsoltárok könyvéből származó igét az Első Regáti Magyar Szórványtalálkozó szervezői. "Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban (Zsolt 46,2)" - írja a Biblia; a szombati rendezvény résztvevői közül valóban sokaknak évtizedek óta Isten háza jelenti az egyetlen menhelyet magyar anyanyelvük és identitásuk ápolására. Az eddig is köztudott tény megerősítést nyert a hétvégén, amikor Erdélyből származó, de a sors keze által valamikor az Ókirályságba vetődött magyarok találkozhattak Râmnicu Vîlceán, akik közül sokan csak a templomban hallhatják anyanyelvüket.
Az olténiai városban szolgáló Csorbai Loránd református lelkipásztor hívására az ország több déli megyéjéből érkeztek magyarok. A fiatal lelkész craiovai, motrui, Tîrgu Jiu-i és helyi hívei mellett eljöttek az orsovai, szörényvári, ploiesti-i katolikusok és reformátusok, de eljött néhány lelkészkolléga, és képviseltette magát az RMDSZ csúcsvezetése is. A vîlceai reformátusok által használt evangélikus templom így már indulásból kicsinek tunt, ezért a szervezok a több száz férohelyes baptista imaházat vették igénybe. "Pedig valamikor egy szobában elfértek az itteni magyarok" - pergette vissza a Vîlcea megyei magyarság korabeli történetét Vetési László szórványért felelős lelkész. "Most is emlékszem arra az első református istentiszteletre, amit ezelőtt tíz évvel egy tömbházlakás második emeleti lakrészében, a nagyszobában tartottunk. Alig lehettünk huszonvalahányan, közülük kettő volt református. A többiek azért jöttek, mert évek óta nem hallották anyanyelvüket." Mára számos déli településen - vallásuktól függetlenül - egymásra találtak az évtizedek óta ott élők. Két egymásba fonódott kéz
Nemcsak a mottó, hanem a találkozó szimbóluma, a két egymásba fonódott kéz is telitalálatnak bizonyult. Furcsán hatott, mégis a múlt rendszerben Erdélyből kiszorított magyarság szomorú sorsát tükrözte az a jelenet, amikor a templom padsorai között a szilágysági származású, de Olténiában élo Gavrilescu Ilona odaszólt a helyet kereső földijéhez: "Te vagy az, Ida?" A két könnybe lábadt szemű asszony évtizedek után találkozott; szombatig azt sem tudták egymásról, hogy egyikük Craiován, másikuk Râmnicu Vîlceán tengeti életét. Ezek alapján egyáltalán nem meglepő, hogy a résztvevok egy része arra használta a kávészünetet, hogy bár egy szót váltson, vagy képet készítsen Markó Bélával. Gavrilescuné 11 éves unokáját tuszkolta a szövetségi elnök közelébe. "Egy kicsit szégyenlős az én kis Júliám, mert nem beszél a legszebben magyarul. De én vele is, az anyjával is csakis anyanyelvemen beszélek" - büszkélkedett az idős asszony.
Ugyanezt állította a szinte negyven éve Vîlceán élő Doana Julianna is, aki mind a hat gyermekét és három unokáját megtanította magyarul. Egymásba fonódott a tömbben és szórványban élők keze is, mert Râmnicu Vîlceára nagyszalontai és marosvásárhelyi kórustagok, kolozsvári teológusok, válaszúti népdalosok is ellátogattak. Egyikük éppen a szervező lelkész édesapja, Csorbai János volt, aki kérdésünkre elmondta: egyáltalán nem bánja, hogy fia - a kivándorlást választó más fiatalokkal ellentétben - egy regáti gyülekezet mellett döntött.
Különleges kérdések és kérések
"A szórványban élőknek nehezebb sors adatott, mint a tömbben élőknek, hiszen itt, az Ókirályságban két fronton kell helytállnunk, mert mind a magyar identitástudatunk, mind a hitünk veszélyben forog" - mondta el lapunknak a találkozó céljáról Csorbai Loránd lelkész. "Ezért is éreztük szükségét annak, hogy ez a rendezvény létrejöjjön, mert ez jó alkalom lehet arra, hogy a szórványmagyarok megismerkedhessenek más városokban élo sorstársaikkal, valamint megérezhessék azt is, hogy vezetőik és az erdélyi tömbmagyarság sem feledkezett meg róluk."
A szórványbeliek sorsáról az istentisztelet és vallási-kulturális musor közé beékelt politikai fórumon Markó Béla szövetségi és Takács Csaba ügyvezető elnök is tájékozódhatott, amikor nem mindennapi kérdésekkel szembesült. Az uniós csatlakozásról, eltuno határokról és észak-erdélyi autópályáról beszélő politikusok teljesen másfajta gondokkal találták szembe magukat. Ploiesti-en omlik be a református templom mennyezete, állandó lelkész híján Orsován nincs aki eltemesse az elhunytakat, Tîrgu Jiuban - az ajándékba kapott és több példányban fénymásolt könyvből - nincs aki megtanítsa szüleik, nagyszüleik nyelvére a gyerekeket. Az a kérdés is felmerült: hány taggal lehet létrehozni újabb helyi RMDSZ-szervezeteket? "A szövetség helyi képviseletének kialakítása annál is fontosabb, mivel hivatalos formában sokkal hatékonyabban lehet tárgyalni a román pártok helyi képviselőivel" - fejtette ki a Krónikának Markó Béla, aki szerint a szórványban is ki kell használni az RMDSZ-nek a román politikában betöltött szerepét. A szövetségi elnök megígérte, hogy a szövetség ezentúl jobban odafigyel a szórványban élőkre, mert csak így őrizhetik meg nyelvi és kulturális identitásukat. "Ha már találkoztunk, összejöttünk, ne engedjük el egymás kezét" - tette hozzá a kormányfőhelyettes, aki megígérte: az RMDSZ támogatásával hagyománnyá teszik a regáti magyarok találkozóját.
Râmnicu Vîlceán egy csokorra való jött össze, mint ahogy Vetési László fogalmazott. A lelkész virágos réthez hasonlította a szórványgyülekezeteket, amelyen minden virág a maga otthoni színét és illatát hozza.
Élőlánc az életért és a jövőért
(Bekő István lp.)
„A kérdés nem az, hogy mit teszünk és mit kellene tennünk, hanem az, hogy akarásunkon és tevékenységünkön túl mi történik velünk?”-fogalmazza meg alapkérdését Gadamer, a XX. század nagy filozófusa. Ebben az gondolatban a tettünk, az itt és most létünk egy nagy összefüggés része. Nem csak cselekszünk, hanem benne élünk korunk ingerdús világában, amely további tetteket igényel tőlünk. Ezeket a hitünk alapján állva, magyarokként és Jézus Krisztus anyaszentegyháza tagjaiként tesszük.
Reformátusokként a bibliai kútfőből és nagy elődeink példájából merítünk, amikor a gadameri gondolatot megfordítjuk, s azt mondjuk, nem csak az a kérdés, hogy mi történik velünk, hanem az is, hogy hitünk alapján mit teszünk és még mit kellene tennünk. Vagyis komolyan vesszük a történés-cselekvés összefüggését, nem állunk le a jelen eseményeinek szemlélésénél, és az Igéhez méltó válaszokat fogalmazunk meg szóban és tettben. Az Ige egyházaként az Igének nem pusztán őrizői vagyunk, vagy csak hallgatói, akik a szebb és jobb időre várnak, hogy majd egykoron megszólalhassanak. Az Ige itt és most szóra és cselekvésre kötelez minket, vagyis a mi időnkben, itt ahol vagyunk, és akkor, amikor alkalmas vagy alkalmatlan az idő. Ez a mi jelenünk, amelyikben mindenkinek a maga őrhelyén kell állnia. Ott, ahol éppen van, összefogva, egymás kezét jelképesen is megragadva, értékeinket így védve.
Magzat- és családvédelem, egyházi és anyanyelvi iskolarendszer, egységes magyar és református összetartozás, világunk védelme, mind olyan kérdés, amely naponta foglalkoztat valamennyiünket, amelyekért reformátusokként is hallatnunk kell szavunkat, kinyilvánítanunk akaratunkat. Debrecenben, 2006. július 8-án, az ősi Református Kollégium körül épp ezekért az értékekért, vagyis az életért és a jövendőért képezett élő láncot a XI. Magyar Református Középiskolák Találkozójának mintegy 200 résztvevője és több száz debreceni polgár. Erdélyből jelen volt Kézdivásárhely, Kolozsvár, Nagyenyed, Nagyvárad és Székelyudvarhely küldöttsége. Magunkkal hoztuk az ott felolvasott és elfogadott nyilatkozatot, amit most a szavak élő láncolatában Veletek, Olvasókkal is megosztunk.
ÉLŐLÁNC NYILATKOZAT
Mi, a Magyar Református Középiskolák XI. Találkozójának a Kárpát-medence 35 iskolájából érkezett résztvevői, valamint Debrecen városa hozzánk csatlakozott polgárai 2006. július 8-án az ősi Debreceni Református Kollégium és Nagytemplom között összegyülekezve a következő NYILATKOZATOT tesszük:
1/
Kinyilvánítjuk, hogy a gyermeket és a megfogant magzatot Isten ajándékának tekintjük.
Követeljük a gyermekvállalás erkölcsi és anyagi megbecsülését!
Tiltakozunk a családi értékeket romboló, züllesztő valamennyi jelenség és megnyilvánulás ellen!
Elutasítjuk a művi meddővé tétel liberalizálására tett kísérleteket!
2/
Kinyilvánítjuk, hogy a Református Kollégiumok sok évszázados hagyományához híven az anyanyelven történő tanulást minden fiatal elidegeníthetetlen jogának tartjuk.
Követeljük valamennyi magyar nemzetrész számára az oktatás minden szintjén az igényeknek megfelelő egyházi intézményrendszer engedélyezését, létrehozását, bővítését, a fenntartótól független egységes és igazságos finanszírozási rendszer megvalósítását!
Elutasítjuk az egyházi iskolák állítólagos túlfinanszírozásáról szóló politikailag motivált, durva megnyilvánulásokat.
Követeljük a jelenleg is fennálló diszkriminatív intézkedések megszüntetését!
Elutasítjuk a felsőoktatási tandíj bevezetésére tett lépéseket!
3/
Kinyilvánítjuk, hogy országhatároktól függetlenül az egységes magyar nemzet részének tekintjük mindazokat, akik magukat magyarnak vallják, ugyanakkor az egységes Magyar Református Egyház tagjának tartjuk minden református testvérünket.
Elutasítjuk a magyar nemzetrészek közötti feszültségkeltés minden formáját!
Elutasítjuk a magyar nemzetrészek közötti kapcsolatápolás és támogatási rendszer működtetése céljából létrehozott intézmények és közalapítványok megszüntetésének szándékát!
Támogatjuk a határon túli magyarok személyi és kulturális autonómia törekvéseit.
4/
Kinyilvánítjuk, hogy felelősséget érzünk az Isten által teremtett világ megőrzéséért, védelméért.
Támogatjuk a Kárpát-medence természeti értékeinek, ökológiai egyensúlyának megőrzését.
Elítéljük a gazdasági vagy más önös érdekből történő környezetpusztítást, a veszélyes ipari technológiák alkalmazását.
Nyilatkozatunkat
a Biblia és hitvallásaink tanításának szellemében tesszük, céljaink eléréséhez
Isten segítségét kérjük.
Debrecen, 2006. július 8.
a Magyar Református Középiskolák Igazgatóinak Kollégiuma
a Magyar Református Középiskolák XI. Találkozójának résztvevői
az ÉLŐLÁNC demonstráció résztvevői
III. Magyar Református Egyházzenei Konferencia
A MRE Missziói Irodája, a MRE Zsinati Ének-Zenei Bizottsága,
a Doktorok Kollégiuma Himnológiai és Egyházzenei Szekciója,
a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és
a Szenci Molnár Albert Egyházzenei Társaság
2006. augusztus 27. és 29. között
NAGYVÁRADON
megrendezi
a III. Magyar Református Egyházzenei Konferenciát,
melyre szeretettel várja a Kárpát medence egész területéről a magyar református egyházzenészeket, kántorokat, kórusvezetőket, zenetanárokat, lelkipásztorokat és más érdeklődőket.
A konferencia főtémája:
A Kárpát-medencei református gyülekezeti éneklés megújításának és továbbfejlesztésének lehetőségei
Tervezett program:
Előrendezvény augusztus 26-án szombaton. Szakmai kirándulás – templomlátogatás, közös éneklés, tapasztalatcsere. Találkozás Nagyváradon de. 10 órakor. Utazás gépkocsikkal, esetleg különbusszal. Útvonalterv: Nagyvárad – Bánffyhunyad – Tordaszentlászló – Ákos – Nagyvárad (kb. 250 km).
Nyitónap augusztus 27-én vasárnap délután: egyházkerületi kórustalálkozó és a konferencia ünnepélyes megnyitása.
Nyitóelőadás: Gárdonyi Zoltán és a magyar református egyházzene.
Főrendezvény augusztus 28-29-én (hétfő-kedd): előadások, bemutatók, déli orgonaszó, vita, fórum
- A XVI. század énekeskönyvei a váradi énekeskönyv (1566) alapján. - Istentiszteleti éneklés a XVI-XVIII. században. - Az erdélyi énekeskönyvek önálló útja a XVIII-XX. században. - Mai énekeskönyveink értékelése - pozitív és negatív elemek.
- Ideális és torz a múltban és ma. – Kitekintés: európai minták. - A kántor feladata és a kórus szerepe. - A gyülekezet énekkultúrájának segítése, gondozása. - Az énekkíséret gyakorlati kérdései.
- Mi az igazi közös pont? - Összegzés, eredmények, zárónyilatkozat megvitatása.
Záró hálaadás kedden délután 3 órakor.
JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: AUGUSZTUS 15.
Regisztrációs költség: augusztus 15-ig jelentkezőknek 5 Euró (helyszínen fizetendő napi árfolyamon, lejben), helyben jelentkezőknek 8 Euró, mely tartalmazza a hétfő-keddi déli étkezés költségét is. Szállás kérhető 8 Euró/éj áron 4 ágyas kollégiumi szobákban, mely vacsorát és reggelit is tartalmaz.
A szombati kirándulás utazási költsége 4 Euró, vagy saját gépkocsi (elegendő számú jelentkező esetén különbuszt rendelünk). Étkezés: hideg élelem.
KÉRJÜK AZ EGYHÁZKÖZSÉGEKET, KÜLDŐ INTÉZMÉNYEKET, HOGY TÁMOGASSÁK KÁNTORUK, TANÁRUK RÉSZVÉTELÉT UTAZÁSI, RÉSZVÉTELI HOZZÁJÁRULÁSSAL!
További információk (pontos helyszín, előadók, részletes program stb.) és jelentkezési lap június végétől a www.egyhazzene.reformatus.hu oldalon megtalálható.
Postacím:
Egyházzenei Konferencia, MRE Missziói Iroda
1146 Budapest, Abonyi u. 21.
Telefax: 3437870/164
Elektronikus
cím: refzsin.zene@zsinatiiroda.hu.
Romániai jelentkezési cím:
Oláh Mihály zenei előadó,
450123 Zalau, str. S. Barnutiu 40/A
tel/fax: 0260-661524
e-mail: zliget@xnet.ro
Bővebb információ: www.egyhazzene.reformatus.hu
A konferencia
szervezőbizottsága
Bódiss Tamás
(Budapest)
Oláh Mihály
(Zilah)
Kovács László
Attila (Kolozsvár)
Dávid István
(Nagykőrös)
A Református Tanárképző Kar felvételi tájékoztatója
A Református Tanárképző Kar egyetemi felvételi vizsgát hirdet a 2006–2007-es tanévre.
A meghirdetett helyek száma a következőképpen oszlik el:
Református valláspedagógia és magyar, vagy idegen nyelv: 15 hely;
Református szociális teológia: 12 hely,
Református valláspedagógia és történelem: 10 hely.
Református valláspedagógia és zenepedagógia: 10 hely.
Tandíjköteles helyek száma: 25 hely.
Második egyetemi képzésre iratkozók részére: 3 hely.
A felvételi vizsga menete
A felvételi a következőkből áll:
1. Az érettségi általános jegye 1/2 arányban számítódik be.
2. A jelölt választása szerint 1/4 arányban számítódik be a következő:
• vagy a négy év tanulmányi átlaga;
• vagy a vallás tantárgy négyévi általánosa;
• vagy az állami érettségi vizsga vallási tárgyának jegye (református kollégiumot végzettek esetében)
3. A jelölt választása szerint 1/4 arányban számítódik be a következő:
• A magyar- vagy nyelvszakra jelentkezők számára a magyar vagy idegen nyelv középiskolai tanulmányi átlaga.
• A történelemre jelentkezők esetében a történelem középiskolai tanulmányi átlaga.
• A szociális teológiára jelentkezők esetében a pszichológia vagy a filozófia középiskolai tanulmányi átlaga.
• A Zenepedagógia (Egyházi zene) szakra felvételizők számára a zenei képességeket felmérő vizsga jegye. Ez a vizsga a következőkből áll:
• Kottaolvasás (szolfézs) : A jelöltnek első látásra kell szolmizálnia egy violinkulcsban, legtöbb két előjegyzéses hangnemben írt zeneműrészletet a következő kötetből: Constantin Rîpa – Nelida Nedelcut, Solfegii pentru toti (I. kötet, 1–34. fejezet, valamint II. kötet, 36–44. fejezet). Media Musica kiadó, Kolozsvár, 2002.
• Ének (Hangképző gyakorlatok): A jelölt hangi képességeinek bemutatása.
1. Egy népdal előadása. A jelölt három darabot készít elő, melyből a vizsgabizottság kiválaszt egyet.
2. Egy gyülekezeti ének előadása: A jelölt az általa előkészített 20 énekből (zsoltár és dicséret) előadja a vizsga-bizottság által kijelölt éneket. A Gyülekezeti énekeket az Erdélyben használatban levő két énekeskönyvből (Református Egyházi Énekeskönyv, a Kolozsvári Református Egyházkerület használatára, Kolozsvár 1923; Magyar Református Énekeskönyv, MRETZS- Budapest 1996) kell kiválasztani.
• Zeneelmélet, zenediktálás (írásbeli teszt):
– Zenediktálás: egyszólamú zenediktálás legtöbb egy előjegyzéses hangnemben.
– Zeneelmélet: alapvető zeneelméleti ismereteket feltételező kérdések teszt formájában. (Ajánlott tankönyv: Kesztler Lorinc, Zenei alapismeretek, Atheneum 2000 kiadó, Budapest 2000 )
A felvételi vizsga menete:
2006. március 1 – július 1 – postai iratkozás;
2006. július 17–21 – személyes iratkozás;
2006. július 24 – zenepedagógia szakosok felvételi vizsgája;
2006. július 25 – eredményhirdetés;
2006. július 25–28 – beiratkozás;
2006. július 29 – helyek újraelosztása;
2006. július 31 – beiratkozás az újra elosztott helyekre.
A felvételire való beiratkozás módja
A beiratkozáshoz szükséges iratok:
• beiratkozási lap;
• a személyi igazolvány egyszerű másolata;
• 1 db. 3x4-es fotó (csak a zenepedagógia szakra felvételizőknek);
• az érettségi oklevél és az anyakönyvi kivonat (foaie matricolă) egyszerű másolata;
• a beiratkozási díj kifizetésérol szóló nyugta vagy postai szelvény;
• a felvételi díj kifizetéséről szóló nyugta vagy postai szelvény; mentesség esetén a mentességet igazoló irat, illetve egy saját felelősségre írt nyilatkozat, miszerint a jelölt csak egy alkalommal élt a felvételi díjtól való mentesség lehetőségével (a pedagógus szülő munkahelyi igazolását láttamoztatni kell az illető megye tanfelügyelőségén);
• lelkészi ajánlólevél, melynek tartalmaznia kell a lelkész ajánlását, és adatokat a jelölt kereszteléséről és konfirmációjáról (ideje, anyakönyvi szám).
A felvételire való beiratkozás az egyetem Rektorátusa 20 004 / 2002. 03. 01. sz. határozata szerint a következő módon történik:
• 2006. március 1. és július 1. között a felvételizni készülők leveles bejelentkezéssel iratkozhatnak be.
• Azok a felvételizők, akik már érettségiztek, újra felvételiznek vagy második egyetemi képzésként szeretnék elvégezni a tanárképzőt, kitöltik a beiratkozási űrlapot, mellékelik a fentebb felsorolt iratokat, mindezt postán vagy személyesen eljuttatják a Fakultás Dékáni Hivatalába (a cím a tájékoztató végén megtalálható). Ezzel tulajdonképpen meg is történt a beiratkozás.
• Azok a felvételizok, akik még nem érettségiztek , azaz a 2005–2006-ös tanévben fejezik be középiskolai tanulmányaikat, szintén beiratkozhatnak felvételire a 2006. március 1. és július 1. közötti időszakban úgy, hogy kitöltik a beiratkozási lapot, de üresen hagyják a középiskolai általános és az érettségi jegy rovatát , és a többi irattal postán elküldik a Dékáni hivatalnak (a felvételi díjrol szóló nyugtát, illetve a másolatokat kivéve). Érettségi után postán vagy személyesen eljuttatják a Dékáni Hivatalba két másolatot és a felvételi díj kifizetését igazoló nyugtát (vagy a mentesség igazolását). Ezzel tulajdonképpen meg is történik a beiratkozás.
• Mindkét esetben a Fakultás Dékáni Hivatala iktatja a beérkezett űrlapokat, az iktatószámról pedig értesíti a felvételizőt.
• Amennyiben a fakultásunkra felvételizni készülő diákok nem élnek a postai beiratkozás lehetőségével, 2006. július 17–21 között már csak személyesen adhatják be a felvételi iratcsomót a Dékáni Hivatalban.
Eredményhirdetés
A felvételi eredményeit 2006. július 25-én e-mailen közöljük a felvételizővel, illetve megtekinthető lesz a Kar hirdetőtábláján és a Kar internetes honlapján.
Beiratkozás első évre
A sikeresen felvételiző diák 2006. július 25–28 között személyesen hozza el a Dékáni Hivatalba az első évre való beiratkozáshoz szükséges eredeti okmányokat tartalmazó iratcsomóját. Ezzel tulajdonképpen elfoglalja a sikeres felvételi vizsgával megszerzett helyét. Amelyik jelölt nem hozza be a szükséges eredeti iratokat a határidő lejárta előtt, elveszíti a helyet.
A szükséges okiratok:
• Az érettségi oklevél eredetije (amennyiben költségtérítéses helyre jut be, jó a hiteles másolat is);
• A középiskola tanulmányi eredményeit igazoló anyakönyvi kivonat (foaie matricola) eredetije (amennyiben költségtérítéses helyre jut be, jó a hiteles másolat is);
• A születési bizonyítvány közjegyzőileg hitelesített másolata;
• Orvosi igazolás (tüdő- és vérvizsgálat eredménye), feltüntetve rajta, hogy a jelölt egyetemi felvételre alkalmas
• Egyetemi tanulmányokat igazoló hivatalos okirat (azok számára, akik párhuzamosan akarnak két egyetemet végezni)
• Licenc diploma vagy igazolás (azok számára, akik már elvégeztek egy egyetemet).
• Katonaságról szóló irat (fiúknak).
• Kézzel írt önéletrajz.
• 4 db. 3x4-es fotó.
A beiratkozásnak ez a szakasza egyben az első tanulmányi évre történő beiratkozás is.
Az a felvételiző, aki fizetéses helyre jut be, ugyanekkor fizeti ki az előírt tandíj első részletét is.
Amennyiben lesznek olyan felvételizők, akik nem jelentkeznek a hely elfoglalására, 2006. július 29-én, délután sor kerül a helyek újraelosztására. Az el nem foglalt helyekre behívjuk a felvételi jegy csökkenő sorrendjében soron következő hallgatókat. Azok a jelöltek, akik a helyek újraelosztása után jutnak be, július 31-én iratkozhatnak be első évre.
A felvételi díjszabás:
Az előiratkozási díj 30 RON, – amit minden jelentkezőnek ki kell fizetnie attól függetlenül, hogy márciusban vagy júliusban iratkozik-e be.
A felvételi díjak a következők:
Egy szakra való felvételi esetén 50 RON;
Két vagy több szakra való felvételi esetén 60 RON;
Mindkét összeget postán lehet kifizetni a következő bankszámlára:
UBB – Facultatea de Teologie Reformata
RO76TREZ216504601X007224
A nyugta hátára rá kell írni: Taxa de admitere.
További információk
A felvételivel kapcsolatosan további információk beszerezhetők:
– a Dékáni Hivatalban személyesen vagy telefonon.
– az esperesi hivataloknál
– református kollégiumok titkárságain
A felvételi űrlap letölthető innen:
Word formátum: urlap.doc
A kitöltési útmutató letölthető innen:
Word formátum: utmutato.doc
Figyelem! Mielőtt kitöltené a beiratkozási lapot, olvassa el figyelemmel a kitöltési útmutatót. A Felvételi Iroda nem fogadhat el hiányosan vagy hibásan kitöltött beiratkozási lapokat.
A beiratkozási iratcsomót a következő címre kérjük postázni:
FACULTATEA DE TEOLOGIE REFORMATA – DECANAT
400174 CLUJ-NAPOCA
STR. HOREA NR. 7. et. III.
Tel\Fax: 0264–590–723
S
A Protestáns Teológiai Intézet 2006.
július 20-22 között képességfelmérő tábort szervez az Erdélyi és
Királyhágómelléki Református Egyházkerületből való felvételizők számára.
- A tábor helyszíne: a Protestáns
Teológiai Intézet, Kolozsvár, Bocskai tér (Avram Iancu) 13 szám.
- Érkezés július 20-án 15 óráig, távozás július 22-én délután.
- A szállás és az étkezés díja személyenként a két napra összesen 460 ezer lej.
- A résztvevők juttassák el
egyházközségi ajánlólevelüket július 14-ig egyházkerületük
- A részvétel kötelező – kivéve azokat a jelentkezőket, akiket a tavalyi előfelvételin alkalmasnak ítéltünk.
- Érdeklődni lehet a 0264-591368-as telefonszámon, vagy a czirmaya@proteo.hu villámposta címen.
A Protestáns Teológiai Intézet honlapja: http://proteo.hu/
A 2006-os felvételi tájékoztató letölthető itt: http://www.reformatus.ro/teologia/felv-2006.htm
Meghívó a cserefalvi ökumenikus nőszövetségi tanfolyamokra
FORUMUL ECUMENIC AL FEMEILOR CREŞTINE DIN ROMÂNIA
ROMÁNIAI KERESZTYÉN NŐK ÖKUMENIKUS FÓRUMA
ÖKUMENISCHES FORUM CHRISTLICHER FRAUEN IN RUMÄNIEN
Soós Noémi
547012 Stejeris 58
Tel/fax: 065-33330
E-mail: csoos@lorinfo.ro
2006.VI.8.
MEGHIVÓ
Isten kegyelméből ezen a nyáron is megszervezhetjük a
cserefalvi ökumenikus nőszövetségi tanfolyamokat.
A Keresztény Felnőttképzés Önismereti szemináriumának első éve ismét indul,
Július 24-28 között: ÉN-ÚTON MAGAMHOZ címen
A képzés témái: Önismeret, Érzelmek, Kívánságaim, igényeim, Odafigyelés, Kommunikáció, Önértékelés, Mások értékelése.
Hazai referenseink végzik a képzést: Boda Katalin és Szőcs Hajnal.
A tanfolyam anyaga, azon kívül, hogy sokat segít önmagunk megismerésében, személyiségünk fejlesztésében, felhasználható az , ifjúsági, presbiteri, nőszövetségi, gyülekezeti, közösségi munkában. Akik a keresztyén felnőttképzés mind a négy tanfolyamát elvégzik, (négyszer egy hét) és vizsgáznak belőle Magyarországon, referensi képesítést igazoló oklevelet kapnak.
Szeretettel várjuk az érdeklődőket!
Augusztus 4-9 között: Önismereti szeminárium IV. év:
ÉN-ÚTON A KÖZÖSSÉGHEZ
Előadók Stróbl Mária és Huszka Zsuzsa – Budapest
Témái: Női munka, Életformák, A nők jogai, Hatalom, Szolidaritás, Nő a médiában, Következtetések
Erre a szemináriumra, elsősorban a tavalyi harmadéveseket várjuk, de jöhetnek, azok is, akik az első három évet - valamikor - elvégezték.
Mindkét tanfolyam alkalmával, a reggeli áhítatok, igemagyarázatok, imaközösség, áldott alkalom lesz a hitben való erősödésre, a közösség építésére.
FELIRATKOZÁS:
Július 15-ig kérem bejelenteni a részvételi szándékot
telefonon, faxon vagy e-mailen.
Telefon, fax: 0265-333300,
Mobil: 0744-843511 vagy: 0745-761943
E-mail: csoos@lorinfo.ro
A tanfolyamok megtartásához a Fellowship of the Least
Coin és a magyarországi Keresztény Felnőttképző Egyesület részleges támogatást
nyújt, ezért a részvételi díj 15 RON, (150.000 Lej) személyenként, a teljes
időszakra, amit postán vagy személyesen kérem a címemre eljuttatni.
Szeretettel várjuk mindazokat a lányokat, asszonyokat, akik szellemileg feltöltekezni, lelkileg épülni, tanulni, kapcsolatokat teremteni, pihenni akarnak, hogy megújult erővel végezhessék a szolgálatokat közösségükben, Isten dicsőségére.
Szeretettel,
Soósné
Szebeni Noémi lelkipásztor - a R.K.N.Ö.F. elnöke
Az ökumenikus jellegű Marosvásárhelyi Református Egészségügyi Posztliceális Iskola a 2006/2007-es iskolai évben újabb általános asszisztens osztályt indít a Tanfelügyelőség jóváhagyása alapján. A magyar nyelvű képzés időtartama 3 év, a beiratkozás az iskola titkárságán történik július 10-19 között. Bővebb felvilágosítással a 219296-os és 216997-es telefonon szolgálnak.
Felvételi a Marosvásárhelyi Református
Egészségügyi Posztliceális Iskolába
Az ökumenikus jellegű Marosvásárhelyi Református Egészségügyi Posztliceális Iskola a 2006/2007-es iskolai évre felvételit hirdet a 3 éves általános asszisztensi szakra (28 hely). A beiratkozás az iskola titkárságán történik (Erdő utca 7/B sz.) 2006. július 10-19. között délelőttönként, telefonszám: 219296. A beiratkozáshoz szükséges iratok: eredeti érettségi diploma és egyszerű másolata (vagy igazolás az érettségi eredményről), születési bizonyítvány és hitelesített másolata, eredeti konfirmációi (bérmálási) bizonyítvány és egyszerű másolata, 4 db. 3x4 cm-es fénykép, lelkészi ajánlás, orvosi alkalmassági bizonyítvány. A beiratkozásnál szükséges a személyazonossági, illetve beiratkozási díj fizetendő (30,00 RON). Az évi tandíj 800,00 új lej, ami három részletben fizethető.
Július 20-án 9,00 órakor kerül sor mindenki számára kötelező módon a képességvizsgára, amely egy elbeszélgetésből áll az iskola vezetőségével és a felekezeti oktatóval. Túljelentkezés esetén július 21-én 9,00 órakor írásbeli tesztvizsga lesz biológiából. A tematika az alábbi: a XI-es biológia tankönyvből (Az ember anatómiája és fiziológiája) a következő fejezetek: Az emésztés, A légzés, A vér, A keringési rendszer, Az érrendszer (107-165. oldal).
Túljelentkezés esetén a jelentkezők felvétele a sikeres képességvizsga után az érettségi általános (40%) és az írásbeli teszt (60%) alapján történik. Egyenlő pontszám esetén a XI.-es biológia jegy számít.
Az Erdélyi Református Egyházkerület irányítása alatt álló asszisztensképző intézmény az orvosegyetemi központ nyújtotta magas színvonalú oktatást biztosít, és felekezeti jellegénél fogva a mai kor szellemének megfelelő diakonisszákat képez. Az itthonmaradást hirdeti, fontosnak tartja azt, hogy az erdélyi beteghez ápolója anyanyelvén és szeretettel szóljon.
AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET IGAZGATÓTANÁCSA – KOLOZSVÁR
1133/2006.I.
Nagytiszteletű Esperesi Hivatalnak
Székhelyén
A Brassói Református Egyházmegyébe kebelezett F O G A R A S I Egyházközség presbitériuma pályázatot hirdet a megüresedett lelkészi állás betöltésére, az alábbiak szerint:
- a Fogarasi Református Egyházközség minősített egyházközség
- lélekszám: 742
- lelkészi lakás: 4 szoba, konyha, fürdőszoba, iroda, 2 kamra, pince, garázs, melléképületek
- van elemi magyar nyelvű oktatás
- az egyházközség a lelkipásztor felesége számára kántori állást biztosít
- az egyházközség tulajdonát képezi két jelentős bérjövedelmű ingatlan
- lelkipásztor javadalmazása a 4. kategóriának megfelelően
- van szolgálati autó, ennek a karbantartását, adóit az egyházközség magára vállalta
Pályázatot az alábbi címre kérjük küldeni:
Oficiul Protopopial Reformat
500019 – Brasov
Str. Balcescu, nr. 11/5.
Jud. Brasov
Pályázati határidő: 2006. július 23.
Kolozsvár, 2006. június 23.
Dr. Pap Géza s.k.
p ü s p ö k
Gyenge János s.k.
előadótanácsos
II. EMI – tábor - „Aki magyar, velünk tart!"
Programtervezet
Időpont: 2006. augusztus 9-14.
Helyszín: 4-es motel, Gyergyószentmiklós
Szerda - augusztus 9.
12.00 Érkezés, elszállásolás
13.00 Jurta felállítása Tölgyesi Béla -
14.00 Íjásztalálkozó (íjászbemutató)
15.00 előadás: Grózer Csaba, íjkészítő
Honlapja: http://www.grozerarchery.com/magyar/index.htm
Egyéb választható programok: labdarúgás, röplabda, kirándulás
19.00 A tábor ünnepélyes megnyítója
beszédet mond: Hajdó István katolikus esperes,
Pap József Gyergyószentmiklós polgármestere,
Bagoly Zsolt az Erdélyi Magyar Ifjak alelnöke,
az Egyesült Magyar Ifjúság nevében(??)
21.00 Kővirág koncert
Csütörtök - augusztus 10.
9.30 Lovasíjász-bemutató - Csabafiak Hagyományörző Egyesület
10.30 Magyar nemzeti jelképeink
előadó: Borsos Géza - SZNT
11.30 Hagyomány és modernizáció - vidéki jövőképek a Kárpát-medencében
előadó: Szitnyai Jenő
12:30 Festett kazettás mennyezetű templomok Erdélyben
előadó: Kincses Kálmán, református lelkész
15.30 A békás-szorosi betörés 1916-ban
előadó: Raffay Ernő történész
17.00 „Merjünk magyarok lenni!" - a délvidéki magyarság mindennapjai
előadó: Maurer Oszkár, az EMI elnöke Délvidékről
18.00 az '56-os Szoboszlay-ügy
előadó: Vekov Károly történész
Ervin atya
21.00 Harmat néptánccsoport előadása - Fehérlófia
21.30 Role koncert
23.00 Táncház
Kissátor:
19.30 Délvidéki és felvidéki borok kóstolója
Meghívott borászok: Maurer Oszkár (Szabadka) és
Bott Frigyes (Révkomárom)
Péntek - augusztus 11.
9.30 Nagycsaládosok Erdélyben
előadó: Csíki Sándor, Pro Familia Egyesület elnöke
10.30 1956 Erdélyben - az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségének (EMISZ) tevékenysége
előadó: Lay Imre (Brassó) - EMISZ titkár
11.30 Mosolydiplomácia és szomszédságpolitika Magyarország és Románia között a 70-es és a 80-as években
előadó: Vincze Gábor történész
14.00 Wass Albert - Erdélyben is hontalanul
előadó: Bartha József holtmarosi lelkipásztor, a Czegei Wass Alapítvány elnöke,
15.00 EMI kerekasztal
16.00 Dél-Tirol küzdelme az önrendelkezésért
Előadó: Eva Maria Barki
17.30 Az önálló állami magyar egyetem
Meghívottak: Bodó Barna, Hantz Péter és Kovács Lehel
a Bolyai Kezdeményező Bizottságtól (BKB)
21.00 Transylmania koncert
22.30 Ismerős Arcok koncert
Kissátor: 19.00 Borkóstoló - Tiffán Zsolt Villányból
Nemezelés, kiállítás - Török Éva Cecilia
könyvbemutató: Kis Portik Irén: Barát Jóska
Szombat - augusztus 12.
9.30 Rovásírásunk
előadók: Friedrich Klára, Szakács Gábor (Forrai Sándor Rovásíró Kör)
10.30 Csángó sors Moldvában és a Gyimesekben
előadók: Duma András és Berszán Lajos
12.00 Honvédő harcok Erdélyben 1940 és 1944 között
előadók: Illésfalvi Péter,
Szabó Péter és
Számvéber Norbert hadtörténészek
15.00 Szabadságharc és nemzeti ellenállás Magyarországon 1956-ban
előadó: Rácz Sándor, az '56-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke, a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnöke
16.30 Magyar élet a Felvidéken
előadó: Duray Miklós, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja ügyvezető alelnöke
18.00 Lesz-e erdélyi magyar önrendelkezés az EU-ban?
Meghívottak: Toró T. Tibor (RMDSZ-EMNT)
Szilágyi Zsolt (EMNT-MPSZ)
Sógor Csaba (RMDSZ)
Gazda Zoltán (MPSZ)
Kónya Hamar Sándor (RMDSZ -Europarlamenti megfigyelő)
Ferencz Csaba (SZNT)
22.00 Romantikus Erőszak koncert (előtte Bese Botond dudaműsora)
Kis sátor 19.30 Borkóstoló - Vincze Béla (Eger), a 2005-ös Év Borásza Magyarországon
Vasárnap - augusztus 13.
9.00 Ökumenikus istentisztelet,
Böjte Csaba atya
10.00 Magyar őstörténet
előadó: Kiszely István történész, antropológus
11.00 Ne bántsd a magyart!
előadó: Dr. Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumi ügyvezetője
12.00 Ez a mi Európánk? - Kiút a globalizációs zsákutcából
előadó: Csath Magdolna közgazdász
14.30 1956 Magyarországon
előadó: Wittner Mária, halálraítélt szabadságharcos
16.00 Kárpát-medencei nemzetpolitikai kerekasztal
Vendégek: Duray Miklós, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja ügyvezető alelnöke
Lezsák Sándor, országgyűlési képviselő (Lakitelek)
Mikola István, a Magyar Egészségügyi Társaság elnöke
Nt. Gergely István, csíksomlyói esperes-plébános
17.30 „Jó boroknak szép hazája, Erdély"
előadó: Csávossy György költő, borász
18.30 Összmagyar sajtókerekasztal:
Meghívottak: Ágoston Balázs, (Demokrata)
Csép Sándor (alakulóban lévő Erdélyi TV)
György Attila (Székelyföld)
Makkay József (Erdélyi Napló),
Kovács Csaba (Erdely.Ma)
Moderátor: Borbély Zsolt Attila
21.00 Misztrál koncert
22.00 Kárpátia koncert
Kissátor: 20.00 Erdélyi borkóstoló (Csávossy György, Balla Géza)
Hétfő - augusztus 14.
Kirándulás a Gyimesekbe
További biztos programok:
Radics Géza: Magyar őstörténet + 1956 igaz története
Könyvbemutatók: Duray Miklós, György Attila
Képkiállitás - Pál Lóri
II. Világháborús relikviák kiállítása - Benkő József
Világjárók sátra (magyarok a nagyvilágban) - Pápai Szabolcs
Egész napos gyereksátor
Lovaglás (csütörtökön)
Pár hét szünet után örömmel hozhatom a
szíves Hírvivő olvasók tudomására, hogy
Azt is örömmel jelenthetem, hogy újból kapható Dr. Kozma Zsoltnak Jézus Krisztus példázatai című könyve 25 lejes áron.
|
S.sz |
Cím |
eladási ár |
|
1 |
365 bibliai történet 41-60 |
6,50 |
|
2 |
365 bibliai történet 61-80 |
6,50 |
|
3 |
365 bibliai történet 81-100 |
6,50 |
|
4 |
365 bibliai történet 245-264 |
6,50 |
|
5 |
365 bibliai történet 265-284 |
6,50 |
|
6 |
365 bibliai történet 285-304 |
6,50 |
|
7 |
365 bibliai történet 305-324 |
6,50 |
|
8 |
Jertek énekeljünk kemény |
17,00 |
|
9 |
Jertek énekeljünk puha |
12,50 |
|
10 |
És köntösömre |
18,50 |
|
11 |
Füle Lajos: Futás |
9,50 |
|
12 |
Gyerekek a Miatyánkról |
15,00 |
|
13 |
Titkoskönyv |
16,00 |
|
14 |
Vadak |
7,50 |
|
15 |
Keresztyén házasság |
9,00 |
|
16 |
Ketten hármasban |
9,00 |
|
17 |
Illik, nem illik |
10,00 |
|
18 |
A pásztori pszihológia |
15,50 |
|
19 |
Drog és vallás |
9,50 |
|
20 |
Magunkról, magunknak |
25,00 |
|
21 |
Miért? Hézser |
10,00 |
|
22 |
Keresztyén tanítások, Szikszai |
18,00 |
|
23 |
Ölelésben |
15,00 |
|
24 |
Egyetemes Egyháztörténelem |
21,00 |
|
25 |
Egyháztörténelem I. |
24,50 |
|
26 |
Egyháztörténelem II. |
24,50 |
|
27 |
Csizma az asztalon |
16,00 |
|
28 |
Kálvin élete és teológiája |
15,50 |
|
29 |
Emlékezéseim |
21,00 |
|
30 |
Őrállók, Papp Vilmos |
14,00 |
|
31 |
365 lehetőség |
2,50 |
|
32 |
Dicséretek (kottás)- metodista énekeskönyv |
32,00 |
|
33 |
Zeng az ének 2-baptista |
6,00 |
|
34 |
Harmincöt orgonakorál |
7,50 |
|
35 |
Variációk genfi zsoltárdallamokra |
5,50 |
|
36 |
A gyermek erkölcsi fejlődése |
12,00 |
|
37 |
A katekézis kommunikációs problémái |
12,00 |
|
38 |
A református ovódai nevelés |
9,00 |
|
39 |
A serdülőkorúak elérése és tanítása |
8,50 |
|
40 |
Amit a Biblia tanit |
4,00 |
|
41 |
Bibliodráma: Gyakorlat és elmélet |
18,00 |
|
42 |
Fiatalokból felnőtt keresztények |
8,50 |
|
43 |
Gyermekbarát tanitás |
17,00 |
|
44 |
Hogyan tanitsunk hittant? |
19,50 |
|
45 |
Hogyan tartsunk gyermek-bibliaórát? |
8,50 |
|
46 |
Hogyan vezessek vasárnapi iskolát? |
7,00 |
|
47 |
Istennel az osztályteremben |
14,00 |
|
48 |
Katechetikai szöveggyüjtemény |
8,50 |
|
49 |
Keresztyén erkölcsi nevelés |
15,50 |
|
50 |
Mely igen jó az Úristent dicsérni! |
5,50 |
|
51 |
Ötletgazdag tanítási módszerek |
18,00 |
|
52 |
Pedagógiai felfedezések a Bibliában |
5,50 |
|
53 |
Reformpedagógiák és a vallásoktatás |
8,00 |
|
54 |
Tanítás a lelki fejlődés érdekében |
18,50 |
|
55 |
Tanítsátok meg ezeket I. |
11,00 |
|
56 |
Tanítsátok meg ezeket II. |
11,00 |
|
57 |
Van-e keresztyén pedagógia? |
3,50 |
|
58 |
Választ keres a da Vinci-kód |
2,50 |
|
59 |
A szent |
24,50 |
|
60 |
A zsidó Jézus |
34,50 |
|
61 |
Az Ósz. Teológiája I. |
34,50 |
|
62 |
Az Úsz. Teológiája |
54,00 |
|
63 |
Bevezetés a keresztyén teológiába |
48,50 |
|
64 |
Jézus és a judaizmus világa |
14,00 |
|
65 |
Kálvin |
25,00 |
|
66 |
Kiáltó szó a pusztában |
14,00 |
|
67 |
Okkultizmus, boszorkányság és a kulturális divatok |
30,00 |
|
68 |
Rendszeres teológia |
55,00 |
|
69 |
A qumráni közösség |
34,50 |
|
70 |
A reformáció |
34,50 |
|
71 |
A zsidó kultúra lexikona |
55,50 |
|
72 |
Amit Isten összekötött |
34,50 |
|
73 |
Vallási hiedelmek I. |
34,50 |
|
74 |
Vallási hiedelmek II. |
34,50 |
|
75 |
Vallási hiedelmek III. |
34,50 |
|
76 |
A farizeusok és a szadduceusok |
16,00 |
|
77 |
A keresztyén vallás rendszere két kötet |
62,50 |
|
78 |
A szabadság útjelzői |
9,50 |
|
79 |
Az egyetemes papság |
6,00 |
|
80 |
Az egyház a 21. században |
19,50 |
|
81 |
Az egyház és a szekta |
11,00 |
|
82 |
Az új reformáció |
24,00 |
|
83 |
Az Úsz. Története |
8,00 |
|
84 |
Bevezetés az Ósz. |
25,00 |
|
85 |
Bevezetés az Úsz. |
17,00 |
|
86 |
Elkoptatott szavak |
9,50 |
|
87 |
Hitvallásaink |
7,00 |
|
88 |
Izráel története |
21,00 |
|
89 |
János evangéliuma |
26,00 |
|
90 |
Kálvin teológiája |
12,50 |
|
91 |
Kis Dogmatika |
5,00 |
|
92 |
Magyar református önismereti olvasókönyv |
21,00 |
|
93 |
Mesterségek a Bibliában |
7,00 |
|
94 |
Pásztorálpszihológiai szempontok |
22,00 |
|
95 |
A galatákhoz írt levél |
8,00 |
|
96 |
Krónikák I, II. |
11,00 |
|
97 |
Az Úsz. Írásmagyarázat |
12,00 |
|
98 |
A Lukács ev. és az Apcsel |
19,00 |
|
99 |
Amikor erősen fújt a Lélek |
31,00 |
|
100 |
Az eljövendő világ erejével - Jn leveleinek magyarázata |
35,00 |
|
101 |
János evangéliuma |
26,00 |
|
102 |
Kézfogás a magasból füzetek |
3,00 |
A fent jelzetteken kívül 6 kiadvánnyal gazdagodott Egyházkerületünk.
Adorjáni Nagy Aranka - Párbeszéd
Elsőként említeném Adorjáni Nagy Aranka: Párbeszéd című verseskötetét, melyről Egyed Emese így ír: „Tűnődni csak az tud, aki az értékek iránti közömbösségét az első vonzalom sejtelmes érzésével, aztán az első megtanult szóval végleg elvesztette!... A figyelésversei ezek, képek, történetek, békességkeresés ... , szabadon áradó, közvetlen hangú mondatok honában járunk. Örökös közelség. Lélekversek hívő világa.”
Páter Ernőné Erősdy Ida – Fények és árnyak
A következő könyv: Páter Ernőné Erősdy Ida: Fények és árnyak című dokumentumregénye. Egy hosszú és gazdag életről való elszámolást vehet kézbe az Olvasó. Nehéz időket átélt személy vallomása. Noha egyre több az ilyen jellegű munka, mégis érdeklődésre tart számot. Az átélt szenvedés és a megszenvedett tapasztalat teszi egyedivé ezt a művet.
Krisztye István – Kós Károly koszorúi
Krisztye István: Kós Károly koszorúi cimű könyve a következő a sorban. Fényképekkel és Kós Károly grafikákkal illusztrált könyv. A szerző ebben a forrásmunkában Kós Károly hiteles, hús vér emberi alakját rajzolja meg. Betekintést kapunk a grafikai, szerkesztői munkásságába, hű képet kapunk politikai hitéről, egyházi szolgálatáról, valamint rövid felsorolását tervezői, építői munkásságának.
Ősz Sándor Előd - A Szászvárosi Református Kollégium diáksága 1669-1848
Ősz Sándor Előd: A Szászvárosi Református Kollégium diáksága 1669-1848 című könyve az Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek sorozatában a 16. kötet. Tonk Sándor emlékének szentelt munka, melyben a Kollégium története mellett, a rektorok, igazgatók, tanárok névsorát, a beiratkozási jegyzékeket olvashatjuk. Emellett a Kollégium törvényei és különféle iratok is helyet kapnak a kötetben.
Alma Mater címe az Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek sorozatában a 17. kötetnek, amely Dr. Buzogány Dezső és Ősz Sándor Előd szerkesztésében jelent meg. Az Erdély Református Egyház Kollégiumainak a két világháború közötti életéről gyűjtöttek adatot.
Igehirdető repertórium 1990-2000
Igehirdető Repertórium 1990-2000, amelyet Szász Eszter állított össze és Jeni Tamás szerkesztette és gondozta. A tíz évet felölelő repertórium szakszerű feldolgozással, ünnepkörök és igehelyek szerinti csoportosítással, valamint névmutatóval segíti a tájékozódást.
A fenti könyvek mindegyike,
megvásárolható és megrendelhető, Egyházkerületünk
Veres Miklós iratterjesztő
Tel. 0264-592453, 114 mellék
Cím: 400079 Cluj Napoca, str. I. C. Bratianu nr. 51-53
e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro
„A magyar politikai elit karolja fel a határon túli magyar szervezetek legitim autonómiaköveteléseit”
Beszélgetés Orbán Viktorral,
Magyarország volt miniszterelnökével, a Fidesz elnökével
„A határon túli magyarok erősítik kulturális összetartozásunkat, gazdasági gyarapodásunkban lehetnek partnerek, és problémáik megfelelő kezelése növeli biztonságunkat. Ilyen helyzetben megszüntetni a velük foglalkozó országos hatáskörű közigazgatási szervezetet felelőtlenség, ezt egy főosztály a Miniszterelnöki Hivatalban semmilyen módon nem pótolja. A MÁÉRT megszüntetése pedig azt vetíti előre, hogy a nyilvános érdekegyeztetést felválthatja majd a »mutyizás«. Ez azonban nemcsak a határon túli magyarsággal kapcsolatos kérdésekben lehet így” – nyilatkozta lapunknak Orbán Viktor, Magyarország volt miniszterelnöke, a Fidesz elnöke. Megkérdeztük véleményét a székelyföldi autonómia esélyeiről, a kettős állampolgárság kérdéséről, a Gyurcsány-kormány szemfényvesztő politizálásáról. „Minél nagyobb a szemfényvesztés, annál magasabb a kijózanodás ára” – mondja Magyarország volt kormányfője. Orbán Viktor július 22-én délelőtt részt vesz és előadást tart Tusnádfürdőn a XVII. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen.
– A rendszerváltás óta minden bizonnyal a Fidesz-kormány tette a legtöbbet a határon túli magyarságért. A Gyurcsány-kormánnyal, majd mostani újraválasztásával ez a folyamat elakadt. A jelenlegi szociál-liberális kormány megszünteti a Határon Túli Magyarok Hivatalát és elsorvasztja a Magyar Állandó Értekezletet. Ön szerint hová vezet ez az út?
– A Fidesz-kormány eredményeiről, úgy gondolom, nem nekem kell összegzést készítenem, azt megtették az érintettek. Számomra érzelmileg és emberileg a párkányi híd újjáépítése, a magyarigazolvány és a státustörvény megalkotása, a Sapientia Egyetem létrehozása, a szovátai fürdőberuházás, a beregszászi főiskola megnyitása jelentette a legtöbbet. Ami pedig a jelenlegi koalíció eddigi lépéseit és terveit illeti: nagyon rossz előjelnek tartom az ön által is említett intézkedéseket. Azt vetítik előre, hogy a kormány nem akarja kiaknázni a határon túli magyarságban rejlő tartalékokat. A határon túli magyarok erősítik kulturális összetartozásunkat, gazdasági gyarapodásunkban lehetnek partnerek, és problémáik megfelelő kezelése növeli biztonságunkat. Ilyen helyzetben megszüntetni a velük foglalkozó országos hatáskörű közigazgatási szervezetet felelőtlenség, ezt egy főosztály a Miniszterelnöki Hivatalban semmilyen módon nem pótolja. A MÁÉRT megszüntetése pedig azt vetíti előre, hogy a nyilvános érdekegyeztetést felválthatja majd a „mutyizás”. Ez azonban nemcsak a határon túli magyarsággal kapcsolatos kérdésekben lehet így.
– Politikusaik hangoztatják, hogy a nyugat-európai népcsoportokhoz hasonlóan a kárpát-medencei magyarság számára is a különféle autonómiaformák kivívása jelentheti a biztos jövőt. Most, hogy a Fidesz ismét ellenzékben vág neki a következő ciklusnak, miként tudja támogatni a határon túli magyarság eme törekvését?
– Legtöbbet azzal segíthettünk volna a határon túli magyarokon, ha megnyerjük a választásokat. No, de félretéve a keserű tréfát: a magyar közösségek autonómiájának támogatása nem kormánypártiság-ellenzékiség kérdése. Első számú feladataink egyike, hogy előbb vagy utóbb bizonyos nemzetpolitikai kérdésekben újrateremtsük a konszenzust. Ilyen pontnak tartom, hogy a magyar politikai elit karolja fel a határon túli magyar szervezetek legitim autonómiaköveteléseit. Most a kormánypártoknál pattog a labda, hogy ezt felismerjék és megtegyék. Mi már bizonyítottunk: nemzetközi fórumokon képviselőink a témát állandóan napirenden tartják, egyébként szocialista kollégáikkal egyetemben. Ez történik az Európai Parlamentben és az Európa Tanácsban.
– Miniszterelnök úr, ha jól emlékszem, ön két évvel ezelőtt a tusnádfürdői találkozón arra biztatta erdélyi honfitársait: küzdjenek az autonómiáért, mert ezt csak ők harcolhatják ki önmaguknak. Majd Románia EU-csatlakozási szerződésének parlamenti vitáján az MSZP-hez hasonlóan a Fidesz is megszavazta a ratifikációt. Ezt sokan nem értették akkor. Nem lehetett volna először kiharcolni az autonómiát, majd azután lépni be az EU-ba? Mi lett volna, ha ebben az időszakban a Fidesz van kormányon?
– Nem hiszem, hogy ez a kérdés ilyen egyszerű lenne. Egyfelől a felmérések szerint az erdélyi magyarok 90%-a szeretné, ha Románia az EU-hoz csatlakozna. Ez érthető is, hiszen az EU-tagság nagyobb jogbiztonságot, gazdasági perspektívát és átjárható határokat jelentene. Amikor Románia majd csatlakozik a schengeni rendszerhez, akkor megszűnik a határellenőrzés Magyarország és Románia között. Valaki belegondolt abba, hogy ez mit jelenthet? Milyen alapon várja el bárki tőlünk, hogy egy ilyen kérdésben ne azt tegyük, amit az érintett magyar közösség szeretne? Mindig is azt képviseltük, hogy figyelembe kell venni az őket érintő kérdésekben a határon túli magyarok véleményét, legyünk tehát következetesek. Arról nem is beszélve, hogy ha majd az erdélyi magyarság is bekapcsolódik Európa politikai vérkeringésébe, akkor talán könnyebb lesz a kisebbségi önkormányzatiságot, vagyis az autonómiát európai jogi normává tenni.
Az már egy másik kérdés, hogy a ratifikáció időzítése elhibázott volt: pontosabban a kormány szándékosan, belpolitikai okokból hozta előre a román csatlakozás parlamenti jóváhagyását, hogy a Fideszt kényszerhelyzetbe hozza. Egy későbbi ratifikáció növelte volna Magyarország mozgásterét az erdélyi magyarság kérdésében is. Elég arra utalnom, hogy a román csatlakozás magyar parlamenti jóváhagyása, sőt, a közös magyar–román kormányülés után mindössze napokkal a román szenátus többsége leszavazta a saját kormánya által beterjesztett és az erdélyi magyarság számára az autonómia távlatát is felmutató kisebbségi törvény tervezetét. Ami viszont a Fidesz végső döntését illeti, aligha hiszem, hogy lett volna bármilyen morális alapunk nemet mondani.
– A székelyföldi autonómia kivívását hány év alatt látja elérhetőnek?
– Ami a konkrét eredmények elérését illeti, az leginkább az adott magyar közösség munkáján múlik. Az erdélyi magyarság egy dologban eltér a többi kisebbségi magyar nemzetrésztől: politikailag szervezett és figyelemreméltó civil, illetve értelmiségi pezsgéssel bír. Ha megtalálja azt a működési formát, mely tükrözi a véleménypluralizmust, akkor az erdélyi magyarság érdekérvényesítő képessége erős lesz.
– Hogyan vélekedik a kettős állampolgárság kérdéséről?
– Mindenképpen legitim követelésnek tartom a határon túli magyarság számára a lakóhely megváltoztatása nélküli magyar állampolgárság megadását. Szögezzük le: nem valamiféle újdonságról van szó, hiszen a kettős állampolgárság ma is létezik és sok tízezren élnek vele Ma-gyarországon is. Sőt, ha jól belegondolunk, voltaképp a diszkrimináció egy fajtájának felszámolásáról van szó. Hiszen nincs az rendjén, hogy amíg a világ minden táján élő magyarok rendelkezhetnek magyar állampolgársággal, addig épp a Kárpát-medencei magyar közösségek legyenek ebből a lehetőségből kirekesztve. Ennek kell megtalálni a konkrét jogi formáját, amely – ismétlem – az állandó lakóhely megváltoztatása, azaz Magyarországra költözés nélkül oldaná meg a határon túli magyarok magyar állampolgárságát.
– Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a közelmúltban az Érdekegyeztető Tanács ülésén a kormány terveit kritizálóknak azt ajánlotta: ha nem tetszik a javaslata, „el lehet menni Magyarországról”. Önnek mi a véleménye erről?
– Szoktam mondani, hogy nem könnyű szakma a miénk. Még a tapasztaltabbaknak is sokszor minden önuralmukra szükségük van ahhoz, hogy egy-egy nehéz helyzetben megőrizzék a higgadtságukat, kellő alázattal hallgassanak meg minden véleményt, majd pedig hideg fejjel, kizárólag a nemzet érdekeit szem előtt tartva hozzák meg a megfelelő döntést. Bár értem a miniszterelnök úr szorult helyzetét – hiszen saját korábbi, a dübörgő gazdaságról és a nagy jólétről szóló állításaival szemben kell most az emberekkel az adóemeléseket, a megszorításokat, a pénzromlást és az eladósodottságot elfogadtatnia –, mégis mélységesen elszomorítnak a hallottak. Egyrészt azért, mert az indulatkitörések arról árulkodnak, hogy válsághelyzetben a miniszterelnök úr könnyen elveszíti a fejét, és ez bizony nem túl biztató a jövőre nézvést. Másrészt pedig azért, mert ez a stílus a múltat idézi: ez a XX. század hangja. Azé a századé, amelyben normává vált nem tűrni a hivatalostól eltérő véleményeket, és azé a századé, amelyben az ország vezetői nem voltak szolidárisak a saját polgáraikkal.
– Itthon a pénzügyi válság megoldása és a nemzetközi pénzvilág bizalmának helyreállítása a cél Ön szerint, és egyenes beszéddel, világos tervekkel valósítható meg. De sajnos az ország „egyik fele” mintha nem értené az egyenes beszédet, ezért sokan reménytelennek látják a helyzetet. Mivel biztatná a szomorkodókat?
– Ha megengedi, én nem vagyok ilyen rossz véleménnyel az ország egyetlen polgáráról sem. Ne bántsuk meg, ne sértsük meg azokat, akik most tanulják, hogy nem mind szakács, aki nagy késsel jár. Inkább úgy fogalmaznék, hogy az egyenes beszéd nem nagyon hallatszott a fülsiketítő kormányzati PR és a médiaúthenger dübörgése közben. A kormány mindent megtett annak érdekében, hogy a kijózanító valóság elrejtve maradjon – elég csak a költségvetés kétségbeejtő számainak eltitkolására utalni –, mondván: a pőre tények befolyásolnák a választások eredményét. Mi más ez, mint félelem az egyenes beszéd és a makacs számok hatásától? A szomorkodókat arra kérem, ne felejtsék el: a diktatúra végnapjaiban is felismerték az emberek, hogy becsapták őket, pedig akkor nem ült az Országgyűlésben közel két és fél millió ember bizalmát élvező ellenzék, és nem voltak olyan fórumok, ahol az igazság – a hatalom akarata ellenében – szót kaphatott volna. Mégis megbuktattuk a diktatúrát. Szerintem nem kérdéses, valamennyi megtévesztett ember rájön, hogy becsapták, csak sajnos azzal is szembesülnünk kell, hogy minél nagyobb a szemfényvesztés, annál magasabb a kijózanodás ára.
– Idén rendezik meg a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozóját. Mint ismeretes, ön református hitű. Irányt szab-e politizálásában a református hite?
– Ha jól értem a keresztény hit lényegét, akkor keresztényként vagyunk reformátusok. De a magyar közéletiség fontos sajátos hagyománya a református alapú felelősségvállalás egyházért, nemzetért, a saját közösségünkért Bethlen Gábortól Bethlen Istvánig és tovább. Cselekedeteimmel egyszerre szeretném a kis ország, Magyarország, és a nagy ország, az Isten országa építését szolgálni. Hiszen a Heidelbergi Káté örökérvényű megfogalmazása szerint az a dolgunk a világban, hogy a bűn és a halál erői ellen szabad lelkiismerettel harcoljunk.
– A kampány időszakában elképesztő támadássorozatot indítottak Ön ellen. Az övön aluli ütések elkeserítik, vagy még inkább cselekvésre sarkallják?
– Egyszer a Vaslady néven elhíresült Margaret Thatcher azt mondta egy hasonló kérdésre: „Mindig felvidít, ha durván támadnak, mert arra gondolok, ha személyemet kezdik ki, akkor nincs használható politikai érvük.” Ez persze csak részben igaz, hiszen kit is töltene el örömmel, ha méltatlan támadásoknak van kitéve, sőt már a családját sem kímélik?
Mégis azt gondolom, a köz szolgálatát hivatásául választó ember számára az a legfontosabb, hogy különbséget tudjon tenni a személyét érintő rágalmak és az általa képviselt ügy megtámadása között. Utóbbit minden esetben vissza kell vernie, az előbbire pedig csak olyan mértékben szabad válaszolnia, hogy az önérzete ne váljon a hivatása teljesítésének akadályává.
Frigyesy Ágnes
Erdélyi Napló - 2006-07-10
A 2006-os év legnagyobb
Az Erdélyi
A találkozó mottója a Prédikátor könyve 3. része alapján: „Mindennek megvan a maga ideje…”
Ebben az évben ünnepeljük az
Programajánlat:
Reggeli kiscsoportos áhítatok
• Előadások: Keresztyénség és rockzene, Az iszlám, Gyermekkeresztség és felnőtt keresztség, Ha Isten mindenható, miért van szenvedés?, valamint az apokrif iratok, párkapcsolat és magyarságtörténet témaköreiben
• Délutáni műhelyek: Da Vinci fórum, vetélkedők, csendsátor, barkács, színjátszó kör, sport, éneklés, játékok
• Esti programok: 85. születésnapi
megemlékezés,
Részvételi díj: 40 RON, a tagsági díjat
fizető
Jelentkezési határidő: 2006. július 15.
A jelentkezés a 10 RON előleg
befizetésével válik véglegessé, ezt személyesen lehet befizetni az
Érdeklődni az mkt@ike.ro
címen vagy az
Szeretettel várunk!
Erdélyi Napló - 2006-07-10
Az első Helikon-találkozó évfordulója
A helikoni munkaközösség az erdélyi
magyar írók legjelentősebb irodalmi csoportosulása volt a két világháború
közötti időszakban. A ’20-as évek elején egy fiatal mágnás egyik napról a
másikra hatalmas vagyont örökölt Marosvécsen, a „Maros habjaitól mosott hegyen
emelkedő négybástyájú emeletes vár”-at a hozzá tartozó több ezer holdas
erdőbirtokkal. Az alig 23 éves fejedelmi sarj – báró Kemény Jánosról van szó–,
az örökség átvétele után fogadalmat tett, hogy vagyonát az erdélyi irodalom és
művészet támogatására fordítja. Otthagyja Bécset, ahol az erdőmérnöki fakultás
másodéves hallgatója volt, kölcsönpénzen leutazik Vécsre, átveszi ősei
várkastélyát és bekapcsolódik a közéletbe, amivel egy bátor szellem és gondolat
fészkelte be magát az ódon falak közé. Még abban az évben a közeli Gernyeszegen
templomszentelésre került sor, ahol az azt követő ünnepségre Teleki Domokos
látja vendégül a környékbeli mágnásokon kívül a szellemi arisztokrácia
képviselőit. Berde Mária és Molter Károly mellett ott van Kemény János is. Itt
és ekkor hangzik el Berde ma már híressé vált ajánlata a házigazda felé, hogy
itt kellene megvalósítani, a Keszthelyi Helikon mintájára, az Erdélyi Helikont.
A szervezés és mecénatúra ötletét Teleki udvariasan, de elutasítja. Kemény
János hallotta a beszélgetést, s akkor fogant meg benne a gondolat, hogy ő
viszont vállalná a javaslat megvalósítását, de erre csak három év múlva került
sor. Megjegyzendő, hogy ez alatt az idő alatt írókörökben állandó téma maradt
az ötlet. Egy szászrégeni irodalmi esten már odáig jutottak, hogy Kemény báró
megbízást kap a szervezésre, azzal a kikötéssel, hogy a csoportosulásba az
akkori irodalmi élet legjelesebb képviselőit hívja meg.
80 évvel ezelőtt, 1926 júniusában küldi
szét 27 írónak azt a ma már irodalomtörténeti jelentőségű meghívót, melyben
Marosvécsre hívja és várja őket – július 16–18. között – „hogy irodalmi
terveinket, szándékainkat megbeszéljük”. A meghívottak közül 18-an jöttek el –
köztük gróf Bánffy Miklós, Áprily Lajos, Kós Károly, Nyirő József, Molter Károly,
Kacsó Sándor, Olosz Lajos, Szentimrei Jenő, Tompa László. Hogy milyen szellemet
óhajtott meghonosítani a házigazda már az első találkozótól, azt legjobban a
Sipos Domokosnak írt leveléből tudhatjuk meg: „Az, hogy politikailag lehetnek
itt-ott taktikai vagy talán árnyalati különbségek közöttem és barátaim között,
természetesen nem vonhat válaszfalakat a kultúra munkásai között, hiszen
mindnyájan egyet akarunk: kultúrát védeni, kultúrát építeni és az embersorsot
tűrhetőbbé tenni, s a módszeri eltérések csupán az egyéni adottságokból és
vérmérsékletből fakadnak. Éppen ezért igyekeztem a napi politika nyomorúságait
a vécsi találkozóból kirekeszteni, s annak csupán írói vonatkozásait
megbeszélés tárgyává tenni, amint azt a hozott határozat-sorozatokból is láthattad.”
Többen megörökítették az első találkozó
hangulatát, mi most Tabéry Géza Emlékkönyvének egy részletét idézzük: „A hintók és a málháskocsi kint vártak az állomásépület háta
mögött. Felültünk. A lovak erős trappban csakhamar átvágtattak a fából készült
régi Maros-hídon. Fönn, a dombtetőn, öreg fák lombjai közül kifehérlettek a
régi várbástyák. Aztán fel a kanyargós szerpentinen! (…) Még egy kanyarulat a
dombtetőn s a hintó megtorpant a várkastély kőoroszlános hídkapujánál. Fenn
voltunk a vár teraszán.
Három hölgyet láttunk először. Az egyik
Kemény János ifjú hitvese volt, a másik Kemény Gizella bárónő, a harmadik báró
Bornemissza Elemérné. S ebben a percben megjelent előttünk, s lobogott szőkén,
kékszeműen egy lelkes fiatal férfi, a házigazdánk.”
A megbeszélések, Bornemissza báróné
ajánlatára, a várkert parkjában, a tölgyek tisztásán zajlottak le festői
környezetben. A megbeszélések délelőtt és délután folytak, napszakonként
változó korelnök vezetése alatt, este, a vacsora után ismerkedéssel, borozgatással,
beszélgetéssel telt az idő. Az utolsó nap délutánján került sor a helikoni
napokat bezáró irodalmi ünnepélyre, ahol a jelen levő írókon kívül ott volt a
környék arisztokráciája is.
Emlékezésünket Hunyady Sándornak az
első találkozóról írt riportjának soraival zárjuk:
„Sötétedik. Az egymásra nyíló termekben
tompa lámpafények. Bárd Oszkár, mint egy alkimista, azt suttogja a fülembe:
milyen kedves volt Kacsó, amint megtudta, hogy az első helikoni jutalom az övé.
Ám egyszerre nyílik a sok gyertya lángjában
ragyogó ebédlő ajtaja. Középen hatalmas büfé. Oldalt és a szomszédos szalonban
intim asztalkák. Minden tele virággal. Vidám porceláncsengés. És mégis
szomorúak vagyunk egy kicsit. Az utolsó este, amelyet együtt tölthetünk.
Ekkor az asztal mellett az írók nevében
köszönetet mond a háziaknak Kuncz Aladár.
A tósztra Kemény János báró válaszol.
Elhárítja magától a Helikon érdemét. Ő csak keretet adott, az ötlet a Berde
Máriáé. Tiszta, csengő, biztos hangon beszél. Amit tett, gyönyörű kötelessége
volt. Aztán egyszerre forróbbá válik a szava:
– Akármi történjen Erdélyben – mondja
–, ne felejtsük el, hogy az emberek között, akik a kultúra nagy szántóföldjén
dolgoznak, sohasem szabad lenni válaszfalaknak!
Áprily Lajos megszorítja a karomat:
– Ez is történelem!
De mennyire az. Biztató fejezet
kezdete. Talán minden.
Hirtelen mély gordonkaszó hallatszik át
a nagyszalonból. A magyar nóta fejedelme, Fráter Béla muzsikál. Aztán fordul a
zene. Csárdás. A ház asszonya föláll az első táncra…
Az egyik ablakhoz sétálok. Csudálatos,
kék, havasi éjszaka. Eső utáni illat. A felhők között az ég egy kis tisztásán
nagy csillag világít. Mint Erdély címerében.”
ADAMOVITS SÁNDOR
Emlékezések
1926 nyarára esett az első helikoni
összejövetel. A kitűnő marosvásárhelyi írói gárda, élén Berde Máriával és
Molter Károllyal, kezdettől fogva talán a legegészségesebb szellemű középirányt
képviselte, és nem tekinthető véletlennek, hogy éppen tőlük indult ki a
kezdeményezés az Erdélyi Helikon megteremtésére. A gernyeszegi régi
Teleki-kastély szalonjában vetette fel Berde Mária a terv ötletét, hogy azonban
a terv valóra válhassék, ahhoz szükséges volt Kemény János egyénisége.
A Maros habjaitól
mosott hegyen emelkedő négybástyájú emeletes vár tatarozott, modernül
berendezett lakosztályaival, az erdőbe szinte észrevétlenül átsimuló parkjával,
szabad görög színpadnak beillő tisztásaival és bölcs, vén fáival nagyon
alkalmas hely arra, hogy önmaguktól perdülő napokon az ország minden tájáról
összesereglő írók parlamentje ott egymásnak meggyónjon, a havas friss illatával
a tüdejében élesen előrenézzen a jövőbe és építse a lelkek elszakíthatatlan
kötelékeit, de a kastély termeiben és a park fái alatt töltött tündéri napok
Kemény János lelkén át a mi lelkeinkhez kapcsolva nyerték
igazi értelmüket.
Talán, ha nem durva a hasonlat, egy
fordított vörös malomhoz merném hasonlítani az egyéniséget, amelyik
csodálatosan kristálytisztára szűri a lelkén áthaladó dolgokat, szélsőséges
demokrata és szélsőséges arisztokrata egy személyben. A lelki arisztokrácia
kérlelhetetlen demokratája, kék szemű fanatikus hitforrások és Tahiti-öblök, és
gondviselésszerű láncolata az eseményeknek, hogy pár évvel az első elejtett
ötlet után megjelenik ez a szabad szellemű, emelkedett lelkű fiatal fejedelmi
sarj, hogy hívó baráti szavával összehozza, kibékítse és egybekovácsolja az
erdélyi magyar irodalmat és megalkossa a Helikont.
Ennek a helikoni
szabad írói közösségnek vannak kiemelkedő, markáns egyéniségei, anélkül, hogy
volna olyan vezére, aki a maga művészi irányának bélyegét a többiekre reányomná
és azokat saját irányának hullámvonalába belesodorná; én a magam részéről ebben
látom ennek a tömörülésnek az igazi erejét és más irodalmi társulásokkal
szemben való értékfölényét, hogy keretein belül különböző világnézetek,
életértékelések és művészi irányok egyaránt megtartják hajtóerejüket, és csak
az ezen rendszerek felett akropolisszerűen felemelkedő közös értékek
megbecsülésében és szolgálatában érintik össze csúcsaikat.
Az első helikoni összejövetelen
ismertem meg az irodalom személyzetét, stábját és mozgatóit: lelkes
házigazdánkat, a várkert ihlető úrnőjét és a nehéz vállalkozás tiszta
romantikáját.
Kuncz Aladár személye volt a
legbiztosabb szilárd pont. Nagyon meleg rokonszenvet éreztem iránta. Nem
feledkezhetünk meg példaadó szerkesztői, messze tekintő irodalompolitikai
munkájáról és a klasszikus szépségű regényéről: a Fekete kolostorról.
Én mindössze három találkozóra tudtam
eljutni: 1926-ban, 1928-ban és 1939-ben. Mégis úgy gondolok vissza rá a
történelem távlatából, mint olyan vállalkozásra, ami önzetlen és tiszta célú
tett volt. Aere perennius (ércnél maradandóbb).
A helikoni összejövetelek alkalmával,
mint már említettem, Kós Károly nálam volt elszállásolva és váltig dicsérte a
jó meggypálinkámat, amelynek anyaga részben a parókia kertjében termett. Egy
alkalommal, amikor ő volt a tanácskozások korelnöke, délelőtt tíz órára fent
kellett volna legyen a várban. De már tízre járt az
óra, és a szintén nálunk elszállásolt Kovács Lászlóval még mindig folyt a
beszélgetés a terített asztal mellett. Egyszer csak bekopogtatott a bárói
család inasa a következő üzenettel: – Bornemissza báróné kéreti a mérnök urat,
hogy szíveskedjék azonnal feljönni, mert várják. – Kós Károly a legnagyobb
nyugalommal még töltött egy pohárral és azt felelte: – Mondja meg a bárónénak,
hogy várjanak csak nyugodtan. – Aztán fél óra múlva Kós és Kovács jó komótosan
elindultak.
*
Más alkalommal
Tamási Áronnal együtt voltak nálunk elszállásolva. A vendégszobában két régi
faágy volt. Amikor készültünk a vendégfogadásra és összeállítottuk az ágyakat,
mondtam a feleségemnek, hogy gyengének találom az ágyak vasazását, de azt
mondta, elég erősek és megbírják a vendégeket. Éjjel egy óra körül hangos beszédre
ébredtünk. Tudtuk, hogy Kós és Tamási jöttek haza. Bementek a vendégszobába, mi
pedig lélegzetvisszafojtva figyeltük, hogy vajon valóban megbírják őket az öreg
fekvőhelyek?
Hallottuk, hogy vetkőznek. Egyszer Kós
azt mondja Áronkának: – Na, válassz! De Tamási
udvariaskodott: – Te vagy az öregebb, válassz te! – A
következő pillanatban recsegés-ropogás és Tamási harsány kacagása. Károly bácsi
alatt összeomlott a nyoszolya. Aztán Tamási is belevetette magát az ágyba és ő
is hasonlóképpen járt. Most már Kós kacagott nagy örömmel. Persze mi a szomszéd
szobában borzasztóan restelltük a dolgot és a szemrehányások özönét zúdítottam
a feleségemre, aki gondos háziasszony volt, de ebben az esetben túl optimista.
Reggel aztán persze se vége, se hossza nem volt a részünkről való
bocsánatkérésnek, de Kós és Áronka csak kacagtak, váltig erősítve, hogy soha
olyan jól nem aludtak, hiszen be voltak biztosítva, hogy lejjebb már nem
eshetnek, és a jó meggypálinkáért minden bűnünket megbocsátották.
OLAJOS LÁSZLÓ néhai marosvécsi
református lelkész
Hargita Népe - 2006-07-14
A Dálnoki Napok sztárvendége, a könyv
Az idei, II. Dálnoki Napokon két figyelemre méltó és, bátran állíthatjuk, követendő példával találkoztunk. A szervezők jó arányérzékkel emelték ki a rendezvényt a nagy eszem-iszom, a „Kenyeret és látványosságokat” csábító lacikonyhás, dínomdánomos kavalkádjából, amelyet Dózsa György összehúzott szemöldökkel szokott szemlélni a község impozáns főterén, s az első nap programját meghatározó jeles személyiség, dr. Kicsi Sándor életművének bemutatása végett betelepítették a dálnoki református műemlék templomba.
A programszervezésnek ez a mozzanata megoldotta a tömegmozgatás kényes műveletét, a jeles személyiség életpálya-bemutatását (pályarajz, dokumentumfilm, könyvbemutató) egy egész templomi gyülekezet a felemelő közösségi együttlétben nézhette-hallgathatta végig.
A templom ekképpen a szombati program és a vasárnapi istentisztelet révén a lelki és szellemi közösségépítés otthonává vált. Ezt szolgálta a templomba helyezett kézimunka és ezen belül a gyönyörű nemezkiállítás, s ennek része volt Gy. Szabó Béla grafikusművész vándorkiállításának megnyitója a templom melletti imaházban.
A Dálnoki Napok kiemelt eseménye Kicsi Sándor szülőfalujához, illetve Székelyföldhöz, Erdélyhez, a népélethez kötődő, saját emlékeit elevenítő írásainak igényes nyomdai kivitelezésű, Dálnoki történetek című könyvének kiadása. A könyv belső indító oldalán ismerkedhetünk a kiadóval: Dálnok Önkormányzata. A település egy-egy jeles személyiségének évenkénti, falunaponkénti bemutatása s a kiadást pártoló előfizetők révén történő megszervezése eseményként is rögzíthető.
A Dálnoki Napok lelki és földrajzi vonzásköre is kontinensekre tovasugárzó. A nagy múltú és majdnem haló porából most feltápászkodó község a századok során a nagyvilágba szétküldött hírességei maradékaik révén most vissza-visszatérnek, melléjük újak csatlakoznak. Itt volt az ünnepségen a testvértelepülés, a Balaton-felvidéki Cserszegtomaj tanácsának népes küldöttsége is.
És természetesen volt változatos program, eszem-iszom, játékok, sportversenyek, tábortűz, jeles zenei együttes, fúvósok, ahogy ez a falunapokon lenni szokott.
És még az útsimító is végiggyalulta a község főútját.
De a Dálnoki Napok sztárvendége az önkormányzat kiadásában elkészült könyv, a Dálnoki történetek.
Sylvester Lajos
Háromszék - 2006-07-17
Az illyefalvi templomerőd évekkel ezelőtt felújított bástyáiban és gyönyörű udvarán táborozik idén 13. alkalommal a Kolozsváron megjelenő Napsugár gyermeklap. Félszáznál is több gyermek, tizenhárom pedagógus gondoskodik arról, hogy a jutalomtáborba Erdély minden részéből összesereglett gyermekek jól érezzék magukat, és hasznosan töltsék az ötszáz éves vár falai között a rendelkezésükre álló szűk hetet.
Zsigmond Emese, a Napsugár és Szivárvány főszerkesztője szerint a táborozás körülményei, a tábor céljai alig változtak. Mint korábban, idén is közvetlenné, élővé akarják tenni kapcsolatukat olvasóikkal. Más módszerrel, de folytatni kívánják azt a lapban megkezdett nevelőmunkát, mely vállaltan nem a gyermekek szórakoztatása, hanem jellemük, érdeklődésük formálása. Természetesen, nem didaktikusan, hanem a játék segítségével. „Igazi anyákat szeretnénk nevelni ezekből a kislányokból, és a nőket, családokat megvédeni képes bátor férfiakat a fiúkból. Egy nappal korábban rongybabát varrtak a lányok, botparipát készítettek a fiúk, és a szerepek csodálatosan alakultak, csütörtökön este tele volt az udvar babáját sétáltató kislánnyal és botparipán vágtató fiúval. Ez a mai játékkultúrával telített világban egészen rendhagyó.”
Fontosnak ítéli a lap főszerkesztője a nevelőkkel való találkozást, azokkal a tanítónőkkel, akik segítőik a lap terjesztésében, akik nélkül nem lenne Napsugár, mely jelenleg is tizennyolc megyében 40 000-es példányszámban kerül a gyermekek kezébe. Szakmai szempontból is szükségük van a pedagógusokkal való személyes találkozásra — véli Zsigmond Emese —, mert nemcsak terjesztőik, hanem gondolatok, üzenetek közvetítői is. A főszerkesztő hisz abban, hogy ez a segítségnyújtás kölcsönös, hogy a lap is ötleteket ad a pedagógusoknak, feladatlapjaik segítik az oktatásban, igényes, modern hangvételű házi olvasmányokat biztosítanak a gyermeknek. Teszik ezt havonta 15 000 lejért huszonnégy oldalon ma, mikor 200 000 lej egy könyv ára.
Maga a tábor — véli Zsigmond Emese — tizenhárom év alatt meglehetősen kerekdedre csiszolódott, évente gazdagítják az ötleteket, most már minden napnak megvan a maga története, kihasználják a vár nyújtotta lehetőségeket, ami nemcsak a kisfiúknak, hanem a lányoknak is élmény, bejárták már minden zegzugát, s megélik azt az érzést, hogy valaminek a védelmében vannak ott. Az anyanyelv az, ami nagyon sok csoportot a táborba juttatott, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségével közösen szervezik a tábort, tizenkét főt, kilenc gyermeket és három tanítót, az AESZ lát vendégül. A Zilahon megtartott Magyar Nyelv Napjainak győztesei vannak itt, valamint a Kőrösi Csoma Sándor-verseny három legjobbja, a Kutykurutty általános műveltségi vetélkedő csíkszentdomokosi győztes csoportja, a nagyváradi mesevetélkedő legjobbjai. És még hét csapat az ország különböző tájairól, a Napsugár bélyeggyűjtő versenyének 2200 résztvevője közül a kisorsolt szerencsések.
Ha a támogatók — a rossz hírek dacára — kitartanak, jövőre tizennegyedszer is az illyefalvi templomerőd vendége szeretne lenni a Napsugár.
(simó)
Háromszék - 2006-07-17
Folyik a Pünkösdi-kúria teljes és fokozatos felújítása. Ebben székel az Atlantisz Fúvós Egyesület és a községi könyvtár is. Ezzel párhuzamosan megkezdik a település területén levő szemétlerakatok rendezését. Helyi erőből szeretnék bekeríteni mind a négy — uzoni, lisznyói, bikfalvi és szentivánlaborfalvi — telepet. Az Uzonhoz tartozó Uzonfüzes iskolájának udvarán kutat fúrnak, hogy a tanulóknak ne kelljen otthonról hordaniuk az ivóvizet. A fagyveszély miatt Alexandru Vrînceanu helybeli képviselő kérésére kéziszivattyúval látják el a kutat.
Pénzalapot kapott a községvezetés a helyi ivóvízhálózat elavult fővezetékének részleges kicserélésére és a hálózat bővítésére. A rendelkezésükre álló 300 millió régi lej erre nem elég, de van remény arra, hogy ezt megpótolják. 2700 folyóméter PVC-cső már helyben, s a még szükséges 1000—1200 méternyit is van, amiből megvásárolni. Rövidesen sor kerül a kivitelezési versenytárgyalásra. Sajnos, a csőszakadások miatt több alkalommal meg kell szakítani a vízellátást. Uzon is jelentkezett a vidéki infrastruktúra feljavítását célzó 7-es kormányrendeletre. A szennyvízülepítőt és a hálózatot szándékoznak újraépíteni. Folytatják a tömbházaknál a gyerekjátékpark tavaly megkezdett építését, a szükséges padok egy részét gyártják most. Felújították az 1826-ban épült református lelkészi lak első részét és pincéjét, kicserélték az asztalosmunkát. A költségeket a holland testvérgyülekezet és az egyházközség alapjaiból állták. E hó 17-re várják a Miskolc-diósgyőri református testvérgyülekezet látogatását, s ekkor kerülne sor egyfajta avatóra is.
Zökkenőmentes az Uzon és a Tolna város közötti testvéri-baráti kapcsolat. Nemrég tért haza a Tatrangi Sándor Általános Iskola ott vendégeskedő húsztagú csoportja, hat kellemes napot töltöttek a Balatonon.
Kép és szöveg: Kisgyörgy Zoltán
Háromszék - 2006-07-13
Másfél millió alatt a magyarság (Románia lakossága)
21,6 millió volt Románia lakosságának lélekszáma 2006. január elsején, ezen belül a magyarok aránya 6,6 százalék — derül ki az országos statisztikai hivatal tegnap nyilvánosságra hozott kimutatásából.
A 2002-es népszámlálás adatait felidézve közlik, hogy a „többségi nemzetet” alkotó románok 19,4 milliót tesznek ki, azaz az összlakosság 89,5 százalékát. A nemzeti kisebbségek aránya 10,5 százalék, összlétszámuk 2,3 millió. A legnépesebb nemzeti kisebbségi közösséget Romániában a magyarság alkotja 6,6 százalékkal, létszáma 1 431 800. Második helyen a romák állnak 2,5 százalékkal (535 100). Őket követik a német ajkúak, 0,3 százalékot alkotva (59 800). Az összes többi nemzeti kisebbség az ország lakosságának 1,1 százalékát teszi ki. Vallási megoszlás szempontjából a romániai lakosság több mint 80 százaléka ortodox, utánuk következnek a római katolikusok és a reformátusok. Az adatok szerint a 21 610 200 főt számláló lakosságon belül a nők többséget alkotnak 51,2 százalékkal. A lakosságnak több mint fele (55,2 százalék) városon él.
A fővárosban található az összlakosság 16,2 százaléka, ez 1 930 390 embert jelent. Bukarest után a legnépesebb városok sorában következik Konstanca (306 200), Iaşi (306 000), Temesvár (303 200), Craiova (299 200) és Kolozsvár (297 600). A román állampolgárok 44,8 százaléka lakik falvakban, ezek közül a legnagyobb a 12 000 lakosú, Iaşi megyében található Holbaca, a legkisebb pedig a mindössze 95 lelket számláló Brebu Nou (Krassó-Szörény megye).
Háromszék - 2006-07-12
Korszerűsítési munkálatokat végeztet a zabolai önkormányzat a faluban. Betonidomokból ember elé való járdát építettek a családorvosi rendelő elé, hasonló felújítást végeztek, amikor ott jártunk, a kultúrház előtt, ott a vízlefolyót is kibetonozták. A több mint 100 millió régi lejbe kerülő munkálatot a zabolai tanács finanszírozza a költségvetésben erre a célra elkülönített összegből.
Más falufejlesztési elképzelései is vannak a községvezetésnek. A központi buszmegálló helyébe egy olyan többfunkciós épületet szándékoznak emelni, ahol fogadóirodája is legyen az önkormányzatnak, és ott kapna megfelelő helyet a családorvosi rendelő is. Ez a terv is elkészült már, egyelőre 250 millió régi lejt szánnak erre a tanács ez évi költségvetéséből, de Ádám Attila zabolai polgármester jelezte, hogy a helybeliek közmunkájára is szükség lesz.
Benéztünk a helybeli református parókiára is, ahol az 540 lelket számláló egyházközség lelkészi lakásának bővítésén, korszerűsítésén dolgoznak évek óta. Most — a pénzügyi lehetőségek függvényében — az épület külső vakolásán a sor, szigetelni kell a tetőteret. Itt kapna helyet többek között az egyházi könyvtár, és vendégszobákat is kialakítanak. Még visszajáró földterületéhez ragaszkodik az egyházközség, a 247-es restitúciós törvény értelmében 2,36 hektár szántóterületet kértek vissza. Eddig még semmilyen írásbeli választ nem adott a zabolai földosztó bizottság.
Kép és szöveg: Kisgyörgy Zoltán
Háromszék - 2006-07-11
Kánikulában vibrál a levegő Mezőföldön, az aszott szántók-kaszálók, az út fölött. Ez nálunk a délibáb — bizonygatta egy öregember, aki olvasott már erről a jelenségről. Hasaljon le — mondta —, s nézze meg, hogy a búzavetés fölött duplán látja az oda keveredett, magasabb rozs kalászait! Úgy hasaljon, hogy igyenesen lásson bé a terepre. Az ilyen idő csak a szénacsinálóknak kedvez. Betyár a talpán, aki déli harangszóig bírja a mezőn. Izzadt, lebarnult emberek keresik dél felé az árnyékot, kis szekerekkel jönnek haza a mezőről, permetezik a szép és virágzásban levő pityókát. Létfontosságú élelmiszer — mondják —, ezt mindenképpen menteni kell. Meglepően kevés ebben az évben a kolorádóbogár, de annál inkább félnek a termelők a ragyától, a burgonyavésztől. A meleg már beköszöntött, s ha a levegő nedvességtartalma is kedvez, ez óriási károkat tud okozni. Permetezőszerre akkor is kell hogy jusson, ha nagyon kevés a pénz… A mezőnézőn túl Tamásfalva közéleti gondjaira is rá akartunk pillantani. Nem könnyű feladat a mezei munka dandárjában.
Hosszú út porából köpönyeget veszek
Bármennyire elfoglalt a tamásfalvi ember, annak a két bekötőútnak a sorsáért aggódik, amely a községközponttal, Zabolával és Kovásznával köti össze a falut. Az utóbbi még hagyján, de a Tatárdomb alattinak az állapota rettentő, pedig nem igaz, hogy nem volt javítgatva az elmúlt években — ismerik el a helybeliek is, de mégis az a véleményük, hogy ezt a köpönyeget a zabolai önkormányaztnak kell magára vennie.
— Közel sem olyan egyszerű ez a kérdés. Csak akkor lenne az, ha meglenne rá a pénzalap. Az igazsághoz tartozik az is, hogy egy szakaszon lokja van ott az útnak, alacsonyan fekszik, mindig baj volt a testvízzel — pontosít Ambrus Attila tamásfalvi tanácstag. Most meg is kezdte a zabolai községvezetés az út feljavítását, de leálltak vele. A zabolai határig a sáncolást gépekkel elvégezték, de azzal is leálltak. Az az igazság, hogy ekkorra nagy teherbírású kamionok, mint most, soha nem jártak ezen az úton, de annak is van némi igaza, aki azt mondja, hogy az utat az itt működő raklapgyár teherautói tették tönkre.
Bár volt már szó a leromlott mezőföldi útról a lapban, mégis megkértük Ádám Attila zabolai polgármestert, összegezzen.
— A szóban forgó útra senki soha nem áldozott sokat — kezdte a polgármester. — Tamásfalva a diktatúra idején felszámolásra volt ítélve. Normális, hogy a bekötőútja olyan, amilyen. Ki számított arra, hogy oda majd egy jól menő dán—román cég, a DDCA Romania telepedik meg, melynek nehéz, ötventonnás kamionjai a télen a szó legszorosabb értelmében elsüllyedtek!? Három hétig megbénult a műszaki folyamat, és télvíz idején a megyei tanács segítségével alig tudtuk járhatóvá tenni az utat. Azok a földtulajdonosok is hibásak, akik földjüket kiszántották az út széléig, vagyis elfoglalták a sáncot, lekeskenyítették az úttestet. Ezen a kis sávon is pityókát akartak termelni? Ennek az útnak a javításához nagyon sok pénz kell, ami nagyon lassan folyik be hozzánk. Van erre valamennyi, a tervezetek elkészültek, s ha itt lesznek a csövek, újra el akarjuk indítani a munkálatot. Mi most sáncológéppel egy-egy kilométernyi hosszúságban az árkot kiástuk. A munka egy hónapja azért állt le, mert nem érkezett meg a Buzăuban gyártott betoncső-, átereszszállítmány. Ezeket ugyanis a sáncológép kell hogy lehelyezze, nem lehet utólag lerakni.
— Bepótol-e ebbe az említett cég?
— Mi kértük, hogy pótoljon be. Nem zárkózott el a gondolattól, de azt mondja, hogy újabb, egymillió eurós bővítés-befektetés előtt áll, s arra kell az anyagi alap.
Mi rákérdeztünk erre ottjártunk alkalmával, s a gyár megbízott helyi igazgatója úgy nyilatkozott, hogy az út a zabolai községvezetés dolga.
Ádám Attila polgármester óvatosan kezeli a dolgot, mert tudja, hogy ez a gyár hetven embernek biztosítja a kenyeret, hogy milyent, arról szűkszavúan nyilatkoznak a munkások, de hogy az üzem továbbra is itt maradjon, az elsősorban a tamásfalviak, de a községvezetés és nem utolsósorban a megyevezetés érdeke is. Megtudtuk: ha a cégnek a bővítés sikerül, a munkások létszáma a duplájára emelkedik, s ez a kissé elszigetelt mezőföldi faluban sokat jelent. A tamásfalvi ember úgy tartja, hogy ami nehezen vagy egyáltalán nem elérhető, az délibáb. Egyelőre hát nem a legvilágosabb, hogy az anyagiak szempontjából ki és milyen mértékben veszi magára a poros bekötőút köpönyegét, délibáb-e az, hogy hamarosan kiváló minőségű úton kocsikázzon bárki — még az 50 tonnások is — a Tatárdomb alatti útszakaszon…
Mostohagyerek?
Legtöbbször a községekhez kapcsolt falvakban hallani ezt. A zabolai tanácsnál azt állítják, hogy Székelytamásfalva nem mostoha az önkormányzat számára, éppen elég juttatásban volt része az elmúlt időszakban. Nem kis pénzbe került a most művelődési otthonként szolgáló egykori Thúry-kastély megvásárlása, tetőzetének és a bádog épületrészek javítása. A telek utcára rúgó részén, kétszáz méteren az önkormányzat kijavíttatta a kerítést, sorra kerül a megrongálódott bejárati székely kapu is. Azt mondják, hogy az épület teljes feljavítása még most is többe fog kerülni, mint amennyiért megvásárolták. Legkevésbé aktuális most arról érdeklődni a faluban, hogy van-e művelődési élet ebben az épületben, hisz teljében a nyár. Vaszi Árpád elmondta, hogy a nyári munka mellett azért kerít alkalmat a helybeli fiatalság egy kis kikapcsolódásra is. Ott gyűlnek össze, de nem lehet azt éppen diszkónak nevezni, inkább olyan kikapcsolódás, zene mellett… nem viszik túlzásba, helytelenségnek helye nincs.
Székelytamásfalva valóban nem néz ki elhagyatottnak. Rendezett a központja, a templomok környéke, emlékhely az iskola előtere, a patak menti fákat is megnyesték. Ambrus Attila, bár türelmetlen és követelőző képviselőként tartják számon, elismerően beszél a lepergett néhány esztendő közületi eredményeiről. Szeretné, ha valamennyi pénzt tudna elkülöníteni a tanács, mert ennek a falunak is dukálna már egy szép székely kapu. A faanyagot rendezné a falu, a munkálatba kellene bepótolni. Az is közóhaj, hogy kerüljön kavics a Kovászna felé vezető utca egy kilométernyi alacsonyabb-sárosabb szakaszára és a Temető utcába. Zabolára csak hivatalos papírokért jár a tamásfalvi ember, ám Kovászna a falubeliek bevásárló- és piacos helye.
Hideg, friss borvíz kánikulában
A falu alatt húzódik az a törésvonal, amelynek mentén a Mezőföldön is borvizek törnek a felszínre. Így történt, hogy jó minőségű, szénsavas vizet hozott a felszínre évekkel ezelőtt az a fúrás, amelyet a volt téesz övezetében készítettek. Jelentős ez egy síkvidéki faluban, az egész környék onnan hordja a vizet. Környéke sajnos rendezetlen, a lefolyósánc eltömedékelve, nincs fölötte forrásház, pedig ott van dobásnyira a hulladék fűrészáru. Az már csak a véletlennek tudható be, hogy e sorok írója hidrogeológiához értő ember, és állítja, hogy a fúrt kút szerkezetével is baj van, ami miatt könnyen borvíz nélkül maradhat a falu: a vezércső mellett szivárog a víz, a PVC-tübinget nem tudják mélyebbre ereszteni, s így már csak a talaj felszínéig tör fel az életet adó víz. Intézkedni kellene, amíg nem lesz nagyobb a baj, esetleg a stagnáló vizek befertőzhetik a borvizet.
— Mi már próbáltunk közbelépni. Már régebb a faluból begyűjtött pénzből vettünk új tübinget, a szivárgást agyaggal próbáltuk szigetelni, nem sikerült — részletezte Ambrus Attila. — Szakembert is hívtunk, aki kész volt rendezni a kutat, de csak jelentős összeg ellenében. Én már annyit emlegettem ezt a kutat, hogy borvizesnek hívnak a faluban. Nem tudom, lesz-e még erőm arra, hogy pénzt szerezzünk, és feljavíttassuk. Miért beszéltessem és szidassam magam? A falu nagy része ezt a vizet issza, a falunak az érdeke, hogy megmaradjon. Mindent a tanácstól sem lehet várni… Ez a falu érdeke. Én sokszor kértem rá pénzt a tanácstól, azt mondták: van ennél fontosabb dolog, s arra kell a pénz! Úgy is volt, hogy kikacagtak…
Árnyékban
Ilyen most, kánikulában az iskola, az egyház, a művelődés. Ifj. Tusa János, a Thúry Gergely Általános Iskola igazgatója elmondta, hogy nem esett a tanulólétszám: huszonöt alsós, és 56 felső tagozatos gyerek jár iskolába. Utóbbiaknak több mint fele azonban szörcsei, ott ugyanis pozitív a népességi mutató. Csend lett úrrá az iskolán, de a gondok nem ültek el: pénz kellene, hogy a megrepedezett és füstölgő csempekályhákat újrarakassák-javíttassák a nyáron. A csendhez tartozik, hogy ez az a nyár, ez az a vakáció, amikor tamásfalvi tanuló nem megy kirándulni, nem jut el a tengerpartig, mert egyre szűkebbek a közületi és a családi büdzsék. Csend honol a református egyház és a katolikus filia körül is. Előbbiek — tudtuk meg id. Tusa János református megyebírótól — visszakapták az egykori felekezeti iskola telkén 1972-ig kultúrotthonként, jelenleg imateremként használt épületét. Kevéske erdőbirtokuk mellé még 2,4 hektár földterületet is visszaigényeltek a legutolsó restitúciós törvény alapján. Tusa János nyugalmazott tanárként harminchárom esztendeje megszakítás nélkül vezényeli a helybeli, most Református Férfikórus néven ismert énekkart, mely részt vett a nemrég megtartott kézdivásárhelyi ökumenikus egyházi kórustalálkozón.
*
Az árnyékba azért vidámság is kerül. Még azt hihettük, hogy Tamásfalván június végén tartják a farsangot. Szőcs Lajos, Németországban dolgozó falusfél öreg édesanyjához hazalátogatott, és furfangos módon, vénembermaszkot öltve szórakoztatta az árnyékban pihenő szomszédokat. Édesanyja, a 85. életévét taposó özv. Szőcs Albertné Vilikó Ilonka néni sem hagyhatta alább, bemutatta hangját. S a csendben, a tamásfalvi déli csendben a lugasban felhangzott az ő korának műdala: Elmegyek az életedből, meglátod, hogy a szememből nem csordul egy könny sem…
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék - 2006-07-11
Macarköy magyarjai között (Keleti kalandozások)
Macarköy magyar temetője — a helyiek közül sokan Macarka Mezarlának, azaz Magyar temetőnek, mások Eski Macar Mezarlának, Ős Magyar temetőnek hívják — a magas fűből, száraz avarból kikukkintó, faragott sírkövek revelációként hatottak ránk. Magyar feliratot hiába kerestünk volna rajtuk, ilyen nincs, vannak viszont olyan, valamikor minden bizonnyal kommunikációs szerepet is betöltő, vésett, rovásírással is azonosítható jelek, amelyek a mi kopjafára vésett betűinkre emlékeztetnek. Beder Tibor többször idézett úti füzetében — Magyar testvérek között az anatóliai Macarköyben — megjegyzi, hogy végiggyalogolta Törökországot, de ehhez hasonló temetővel, mint amilyen Macarköy ősi magyar sírkertje, sehol sem találkozott. A rovással készített írásképre visszavezethető vagy ezt sejtető motívumok üzenetét felerősítik a sírkövekre faragott minták. Ezek mértani formák, kopjafamintáinkhoz hasonlíthatók, vagy ezzel azonosak, másokat népi, főleg a keresztszemes textilmintáinkon vélhetjük felfedezni, de nekem a pásztorbotok rovásmintáit is idézik.
A néprajzosok tudják, hogy a mintázat anyagról anyagra is vándorolhat. Vidák Istvánék (Kecskemét) hosszú ideig tanulmányozták a kazahsztáni jurták mintakincsét. Csernátoni tartózkodásuk idején, nemezkészítés közben mesélték, hogy évek múltán a Gyimesekben hímes tojásmintákat gyűjtöttek, és sokáig kellett töprengeniük, hogy hol is találkoztak az egyik írott tojásmintával, míglen rá nem jöttek, hogy a kazah jurtákon voltak ilyenek. És az sem lehet véletlen, hogy éppen a Gyimesekben őrizték meg ezt a mintát. A közelben található az Úz völgye, amely az egykori úz népelem jelenlétére utal, Moldvát egészen a XVI. századig Kumániaként ismerték, Komán, Cuman személyneveinkben és a Komanesti — Komanecs helynevekben a kunokat kell keresnünk, akik lósörényből font zsineget, árkányt készítettek, s kedvelt kutyájuk komondor, azaz kun kutya volt. Háromszék is bővelkedik ótörök nevekben, a Kökös falunév a török kek — ég — szóra utal, a kék a kökény recece népdalként, de cserjeként is ismeretes, s a Kökössel szomszédos Uzon, a távolabbi Uzonka nevének majdnem azonos írásképével a szokásosnál hosszabb törökországi bejegyzésű járműveken találkozhatunk.
A fába vésett motívumok kőre történő átvitelének feltételezését az is erősíti, hogy Macarköyben az uralkodó fa a száraz talajt és a mediterrán forróságot jól tűrő feketefenyő, amely nem alkalmas az emlékjel faragására. Az egész Törökország viszont csupa kő, az amerikai Sziklás-hegység kőből rakott hegyeihez hasonlatos.
Macarköy ősi temetője eléggé gondozatlan, a magas fű és a száraz avar között düledeznek a faragott sírkövek. Az újabb sírhelyek már ,,divatosak”, többnyire márványból készülnek — Törökország nagy része, különösen a Márvány-tenger övezete mintha márványkőből lenne rakva —, a régi temető peremén található egy kőkápolnaszerű építmény is, amelynek hatalmas kőtömbjei, rusztikus faragása igen régi időkre utal. Talán valaki gazdag ember sírkamrája vagy vallásos szertartás színhelye lehetett.
Macarköy ősi temetőjének szakszerű kutatói feltárása sem késhet. Törökhoni kapcsolatépítésünk egyik témája lehetne ez. Erdélyi — Kárpát-medencei — történészeknek, néprajzosoknak kellene erre a témára felfigyelniük, s egyetemi vizsgadolgozat vagy doktori disszertáció készítésére ösztönözniük a fiatal kutatókat. Macarköy polgármesteri hivatala, Antalya tartomány hivatalviselői és maga a lakosság is a mi fogadtatásunkból ítélve minden eszközzel támogatnának egy ilyen kutatást, amelybe be kellene vonni Kütahyában a Kossuth Lajos Emlékmúzeum felé vezető óvárosi fejgombos temetőt is, Rodostóban a régi örmény temető helyén Mikes Kelemen ismeretlen sírjára emlékeztető emlékjelet lehetne állítani.
Beder Tibor — Tibor bey — elévülhetetlen érdemeként az 1800 kilométeres törökországi gyalogtúrát szokás emlegetni. Éppen Macarköy és egyebek kapcsán fel kell figyelnünk arra a széles körű és kitartó kutatómunkára és kutatási eredményeinek összegzésére és közlésére is, amely tulajdonképpen az antalyai ,,Magyarfalu” újrafelfedezéséhez vezetett, s amely minden törökországi út után új elemekkel gazdagodik.
Tibor bey Macarköy létére az Élet és Tudomány egyik, 1981-es számában figyelt fel. Az említett évfolyam 49. számában olvasta dr. Ispay Ferenc New-York-i tanár törökországi útleírását, amelyben elmondja, hogy az isztambuli jezsuita rendházban megismerkedett egy magyar szerzetessel, Vendel Jánossal, ,,aki búcsúzáskor azzal bízta meg, hogy valahol Törökországban van egy kis falu, amelynek a neve Macarköy (ejtsd madzsarköy), azaz Magyarfalu. ,,Keresse meg azt a falut, s próbálja kideríteni, hogy miért nevezik Magyarfalvának.”
,,Dr. Ispay a következő évben újra felkeresi Törökországot. Afyonkarahirasiba, Ismirbe ment, majd az Égei-tenger görög városainak romjait látogatta meg” — idézi Tibor bey. Útján szűrbe öltözött juhászokkal találkozott, akik kuvaszok társaságában az alföldi juhászokra emlékeztető módon és öltözetben terelték a nyájat, de ők sem hallottak Macarköyről.
A következő években is kitartóan keresi Magyarfalut. A Taurusz—Toros-hegységben a juhászok nyári szállásait — a yajlakat — keresi fel. Ezt tette Bartók Béla is 1936-ban, aki a juhászok téli szállásain gyűjtött népdalokat, és nagy hasonlóságot fedezett fel az ő dalaik és bizonyos magyar népdalok között.
Dr. Ispay antalyai tartózkodása idején a taurusi erdőfelügyelők egyikével szövetkezik, s naponként kiutazik a juhászok szálláshelyeihez. Eredmény nincs.
,,Mondja meg a gazdának — írja dr. Ispay —, hogy én magyar vagyok. Mi Magyarországon úgy tudjuk, hogy a jürükök és a magyarok rokonságban vannak egymással. Én azért jöttem ide, hogy jürük rokonaimat láthassam, s átadjam az otthoniak üdvözletét. Valamikor az ő őseik talán a világ legjobb katonái voltak, egész Európa rettegett tőlük. Ne felejtsük ezt el, s legyünk büszkék múltunkra.”
Az öreg elővett egy díszes szűrt, fényképet is készített róla, azonos török—magyar szavakat kerestek, s dr. Ispay akkor hozakodott elő a sorsdöntő kérdéssel:
,,Hallott-e Macarköyről?
Hát hogyne hallottam volna! Itt van a közelben, tán 25 kilométerre. Csakhogy ma már más neve van. Úgy hívják, hogy Gebiz.
Majd szétvetett az öröm. Tehát megvan Magyarfalva!”
Dr. Ispay Ferenc magyarfalui találkozása szakasztott olyan volt, mint a miénk:
,,A kis téren felállított asztalok mellett méltóságteljesen ült a falu férfi lakossága. Ramadán ideje van: ekkor a muzulmánok napkeltétől napnyugtáig böjtölnek. Minden szem rám meredt. Én pedig rámutatva a földre, megkérdeztem. Macarköy? Igenlő választ kapok! Ekkor mutatóujjamat a mellemnek szegezve bemutatkozom, »Macar!« Vagyis hát, hogy én magyar vagyok.”
Egymás után állnak fel a férfiak, körülveszik, bámulják, kezet fognak, majd a Kücükatas bácsi elmondja történetüket:
,,A mi őseink 420 évvel ezelőtt jöttek Magyarországról az isztamnbuli Gebze vidékére. Ott letelepedtek, és falut alapítottak. Egy közeli cserkesz falu lakosságával nem tudván megférni, a falut feladták, s az Isparta melletti Sorkun jajlára menekültek. A helyet birtokba vették, és téli szállást keresvén idejöttek. Itt falut alapítottak, és új birtokukat biztosították. Nyaranta fölmentek a jajlára, télen pedig lejöttek ide, a tengerpart közelébe. Itt letelepedve elhatározták, hogy a helynek olyan nevet adnak, amely mindkét hazájukra emlékezteti őket. Így lett a falu neve Gebiz-Macar.”
(…) ,,Ezzel véget ért Magyarfalu keresése. Az igazi munka azonban most kezdődik. Szolgáljon ez a beszámoló ösztönzésül valamely érdemes honfitársamnak, aki fölkeresve Gebizt, azaz Macarköyt, feleletet talál mindarra a kérdésre, amelyre jómagam nem tud felelni.”
Beder Tibor ,,érdemes honfitársnak” bizonyult erre a feladatra. A diktatúra idején többször nekirugaszkodott a törökországi nagy útnak, de mindannyiszor útját állták. Végül is a romániai fordulat után, már Hargita megye főtanfelügyelőjeként Julianus baráthoz, Kőrösi Csoma Sándorhoz és későbbi társaikhoz hasonlóan gyalogosan indult útnak a magyar testvérek felkeresésére. Közben nyelvet tanult, a helyi szokásokhoz, étkezéshez és életvitelhez igazodott. Különös eltökéltségre vall, hogy nem az egyedi és egyéni élményt kereste, hanem, íme, rendkívüli kitartó munkával 2006-ban már harmincan érkeztünk Macarköybe, ahol testvérként fogadtak, s ahol Csíkszentdomokos, a székelyföldi nagyközség képviseletének jelenlétében testvértelepülési szerződést fogalmaztak meg, s a Macarköy legszebb helyén felállított és ünnepélyesen felavatott székely kapu naponként emlékezteti nemcsak a helybelieket, hanem az Antalya tartományból erre járókat erdélyi, magyarországi magyar testvéreikre.
Macarköy lakosai egyébként sehogy sem értik, és nem tudják értelmezni azt, hogy mi nem Magyarországon — nem Magyarisztánban — élünk. Számukra mi a Kárpát-koszorú tündérszépségű országában élünk, s fővárosunk a csodás Budapest.
A végén már nem is igyekeztünk eloszlatni ezt a tévhitet, hisz ők históriai dimenziókban gondolkodnak és hisznek, s ha pedig itt-ott megértették, hogy ez az ország már nem az az ország, amelyet a törökök másfél száz év után hátrahagytak, s a függetlenségére oly büszke Erdély is nem magyar hatalom alá került, rettentően ingerültnek és indulatosaknak bizonyultak.
A magyarfalui magyarok a jövő évben látogatnak Székelyföldre.
Beder Tibornak és társainak, mindannyiunknak, akik Törökországban jártunk, s akik ezután fognak elmenni, lesz bőven munkájuk, hogy a sorvadó magyarságtudatot itt is, ott is a székely kapuk életfaindázatához hasonlatosan az egek felé indítsák.
Hajh, mekkora szükség lenne arra, hogy a mostohánkká vált anyaországot is bejárnák a Macarköy-beliek, s az általuk még mindig egységesnek vélt magyarságot kultúrában, nyelvben és lélekben olyanná segítenének gyámolítani, mint amilyennek ők képzelik.
Sylvester Lajos
Háromszék - 2006-07-11
Gyermekevangelizáció a Cserealján
Július 17-21. között a marosvásárhelyi Cserealji Református Egyházközségben megszervezik a nyári gyermekevangelizációs hetet. A foglalkozásokat 10-13 óra között tartják – tájékoztatott Papp Béni Zsombor református lelkész.
Népújság - 2006-07-14
Ahol értjük egymást, otthon lehetünk
Napjainkban nem ritka az alábbihoz hasonló történet: Ernő és Ibolya Segesvár mellett élt, a fiatalember Szederjesen, a lány Fehéregyházán. Összeházasodtak, aztán az anyaországban keresték megélhetésüket. Ernő labdarúgó, így könnyebb az elhelyezkedés. Végső állomáshelyük a Fehér megyei Csákvár. Ott lelnek új otthonra. De nem égetik föl maguk mögött a honi "prérit". Nemsokára új falusfeleikkel térnek haza, jönnek látogatóba. Csákvár ötezer-háromszáz lelket számláló település, 1792 óta mezőváros, egykor Szabolcs vezér földvára állt ott, unokája, Csák: várat épített. Erről kapta nevét. A török időkben feldúlják, elnéptelenedik. Későre születik újjá, akkor viszont céhes ipara lendül föl. Fazekassága a XX. századra csaknem kivész, de felélesztik a hagyományt újra felfedező utódok. Híres kastélyát Esterházy János építtette. Lakói – római katolikus, református, evangélikus vallásúak – békében megférnek egymással, hallottuk Kunstár Béla történelemtanártól, aki a településről beszélt. Hol is? A szederjesi református templomban. Pap Ernőt és Ibolyát kis erdélyi kirándulás keretében elkísérte a baráti társaságból alakult Összhang kamarakórus is. Vezetője Kunstár Béláné Takács Irén. Idén kórusminősítő hangversenyt tartottak, mely után a szakzsűri arany fokozatúnak minősítette a dalkart. Többször léptek fel szűkebb pátriájukban, és a német testvérváros, Pyrbaum és környéke színhelyein. Szívesen szolgálnak templomokban, szentmise, istentisztelet keretében. Ilyen szolgálatnak tekinthető vasárnapi bemutatkozásuk, délelőtt a fehéregyházi, délután a szederjesi református templomok gyülekezete előtt. Műsorukon egyaránt szerepelnek világi és egyházi művek, az egyetemes és a magyar kórusirodalom jeles alkotásai, Bartók, Kodály, Esterházy Pál, Halmos László, Gárdonyi-művek. Szederjesen Orbán Dániel lelkész üdvözölte a vendégeket, és beszélt a kis, alig kétszáz református lelket számláló közösség múltjáról, jelenéről. Itt, Szederjesen elhalkult az ének, mondotta, megritkultak a hívek, ugyancsak elkelne egy baráti társaság, amely feltámasztaná haló poraiból a kis falvak egykor gazdag zenei hagyományait, énekes egyházait. Mivel nemsokára, augusztus 11-12-én Erdély, közelebbről Kolozsvár ad otthont a Református Világtalálkozónak, ez a barátkozás egyfajta előtalálkozónak is tekinthető. Ahol megértjük egymás szavát, otthon lehetünk, méltatta az eseményt a lelkész. A csákváriak a városkát ismertető albummal és a társaságukban levő fazekasmester, Szekeres Károly csalikancsójával ajándékozták meg a szederjesieket, akik azt Sz. Kovács Géza segesvári grafikusművésznek a szederjesi templomról készült linómetszetével viszonozták.
Szokványos a "történet"? Nos, mind több anyaországi közösségben támad igény alaposabban megismerni Erdélyt, gondjaival, bajaival, apadó népességével. Mind gyakrabban hallunk frissen szövődő kapcsolatokról. Amelyek "kovászai" lám, a Pap Ernők és Ibolyák is lehetnek.
Aki szívesen jár haza, az nem is ment el igazából. Azt még sokáig számon tartja szülőföldje.
(bölöni)
Népújság - 2006-07-13
Köszönjük a hűséget és szolgálatot
Harinchárom évi szolgálat után búcsúzott el szolgálati helyétől Gáspár András református lelkipásztorunk. Nehéz összefoglalni mindazt, ami ez idő alatt történt gyülekezetünkben. Harminchárom évvel ezelőtt gyülekezetünk úgy döntött, hogy a tiszteletes urat lelkipásztorának választja. Jó döntés volt. Ettől kezdve megkezdődött a szolgálat, amelyre gyülekezetünk tagjai a jövőben is szívesen emlékeznek. Sok munka volt ebben a több mint három évtizedben. Több mint ötszáz keresztelés, közel hatszáz ifjú konfirmálása, sok házasságkötés és több mint hatszáz temetés. Emellett sok vallásóra, vasárnapi iskola, ifjúsági munka. Visszaemlékszem, milyenek voltak az első vallásórák, hisz a mi generációnkat tanította elsőnek imára, szeretetre és református hitünk megismerésére. Jó példáját követhettük. Harminchárom év alatt volt parancsuralmi rendszer és volt rendszerváltás. Sokan emlékezünk azokra az időkre, amikor a szót nehéz volt kimondani. Sokszor hittük azt, hogy a tiszteletes úr a szószékről nem a parókiára ér, hanem más irányba fogják kísérni bátor kiállásáért. Megköszönjük az odaadását, amivel védte egyházközségünk értékeit és tulajdonjogát. Hálásak vagyunk, hogy egy rendbe tett templomot és lelkészi lakást hagy hátra. Backamadarason gyülekezeti ház és öregotthon épült, a nyomáti leányegyházban és Nyárádszentlászlón pedig szép templom. És ezekkel együtt sok hívő lélek is formálódott. Köszönjük a sok igehirdetést, biztatást és vigasztalást.
Vagyunk néhányan, akik pár alkalommal elhagytuk falunk határát. Mikor az anyaországba mentünk, sem vallottunk szégyent soha, mert a tiszteletes úr által jó hírnévre tett szert Backamadaras. Kapcsolatokat létesített Magyarországon, Svájcban, Angliában és Észak-Írországban, az ottaniak tudnak rólunk és törődnek velünk. Sokévi lelkipásztori szolgálat után a tiszteletes úr nyugalomba vonult, azonban továbbra is velünk és közöttünk marad. Kívánjuk neki Isten áldását és egészségben eltöltött nyugdíjas éveket családja körében.
Szőcs Antal református presbiter, Backamadaras
Népújság - 2006-07-13
A Pro Biciclo Urbo szervezet és a Neuzer Kerékpárok egy biciklitúrára hívja az érdeklődőket a következő útiránnyal: Marosvásárhely – Nagyernye – Iszló – Nyárádremete – Vármező – a Nagy-Nyárád völgye – Szirod sarka – Mezőhavas csúcs (1777 m, gyalog oda-vissza) – Szirod sarka – Szováta vize – Szakadát – Iszulyka völgye – Bekecs-hágó – Kendő – Márkod – Berekesztúr – Székelybere – Nyárádszereda – Backamadaras – Koronka – Marosvásárhely. Az össztáv 137 kilométer, ebből 64 km aszfalt, 62 km köves,11 km földút. Látványosság: a Mezőhavas, a Görgényi- havasok legnagyobb vulkanikus krátere, a Bekecs-hegy és a berekeresztúri református templom. Indulás július 15-én, szombaton reggel 7 órakor a Bolyai líceum elől, visszaérkezés vasárnap délután. Részletes felvilágosítást Both Károly túravezető nyújt (tel. 0265 - 240-439).
Népújság - 2006-07-13
Hazavárják az elszármazottakat
A Bonyha községhez tartozó Dányán egyike elnéptelenedő falvainknak. Július 22-23-án, szombaton és vasárnap találkozóra gyűlnek össze, akiket másfelé vezérelt a sors. A program: találkozás szombat délben a kultúrházban, beszélgetés a település helyzetéről. Délután hálaadó istentisztelet, majd közös vacsora az elszármazottak részére. Este a szászcsávási cigányzenekar muzsikál. Vasárnap délben záró istentisztelet, ebéd, utazás. A falunap szervezője a helyi református gyülekezet. Részletes tájékoztatás Takács Árpád dányáni (0265- 454-223) és Komáromi István nagyernyei lelkészeknél (0265-335-104).
Népújság - 2006-07-13
A hagyományőrzés jegyében - Falunapok Mezőpanitban
Változatos programmal várta lakóit, az elszármazottakat, illetve a faluért munkálkodó értelmiségieket az elmúlt hét végén Mezőpanit, ahol a hagyományőrzés jegyében szervezték meg az idei falunapokat. Bár Bartha Mihály polgármester elégedetlen volt a részvevők számával (400 meghívót küldtek szét), a vasárnapi ünnepi istentiszteleten zsúfolásig megtelt a református templom, az iskolában megrendezett kiállításokon valóságos zarándoklat volt, a kultúrotthonban fergeteges sikert arattak a Deák Júlia tanárnő irányításával működő hagyományőrző csoportok, s a színjátszó fiatalok előadását is lelkes közönség jutalmazta.
Legyünk büszkék hitünkre, nyelvünkre, gyülekezetünkre – biztatta Pitó Antal református lelkész az istentisztelet részvevőit, s az önzés helyett az egymásnak nyújtott segítségre buzdította a gyülekezetet. Vasárnap egyébként a Panitból elszármazott Nagy Albert, ótordai esperes lelkipásztor hirdetett igét, az orgonán pedig a szintén helybéli születésű Nagy Bíró Levente bálványosváraljai kántor játszott.
Az iskolának a faluközösség életében betöltött szerepéről szólt Deák János igazgató, aki a kopjafaegyüttes előtti díjkiosztó ünnepségen az intézmény történetét és névadójának, Kádár Mártonnak a munkásságát ismertette. Igyekszünk beoltani gyermekeink szívébe a hagyományok és népi értékek iránti tiszteletet és a szülőföld megbecsülését – hangzott el Deák János beszédében.
A pénteken kezdődött falunapok eseményeit a polgármester foglalta össze. Pénteken délután a polgármesteri hivatalban az elszármazottakat fogadták, majd a református temetőben a XIX. századi sírkövekből nyílt emlékparkot avatták fel. Az Élő egyház nevet viselő délutáni műsor házigazdája Pitó Antal református lelkész volt, a gyülekezeti teremben egyházi dokumentumokból nyílt kiállítás. Szombaton Bartha Endréről, a paniti labdarúgás legendás sportolójáról nevezték el a futballpályát, ahol a fiatalok Porka tánccsoportja lépett fel. A várakozások ellenére – hisz közel ötszáz állattartó gazda van a faluban – viszonylag kevesen vettek részt a szarvasmarha-egyesület által szervezett kiállításon, amelynek vasárnap díjazták a legidősebb (a 81 éves Jánosi Mihály), és a legfiatalabb (ifj. Barabási Zoltán Levente) részvevőjét. Díjazták a gulyásfőzőverseny legjobb szakácsait, a sakkvetélkedő nyerteseit, a legidősebb és legfiatalabb elszármazottat, fuballcsapatot, a testvértelepülési kapcsolatok ápolóit, a falunapok támogatóit, valóságos díjeső volt a vasárnapi rendezvényen, amelyet az iskola kórusa nyitott meg, s Bartha Edit, Nagy Szabolcs és Pitó Endre szavalt.
Az ünnepség díszvendége, Kelemen Atilla
is oklevelet kapott, aki korábban állatorvosként dolgozott Mezőpanitban,
jelenleg pedig parlamenti képviselőként szerzett jelentős összeget a községnek
útjavításra, a polgármesteri hivatal új székhelyének építésére és egyéb
beruházásokra. A paniti gyökerekkel rendelkező Borbély László megbízott
miniszter és
Sokan voltak kíváncsiak az iskolában megnyílt kiállításokra, ahol a néprajzi, grafikai, iskolatörténeti anyagot valamint a nemrég tartott kézművestábor eredményét tekintették meg.
Az óvodások és iskolások vasárnap délutáni műsora méltó befejezése volt a falunapoknak. A művelődési ház színpadán az óvodások a helyi lakodalmas szokást, a kisiskolások Lánc-lánc együttese népi játékokat, a Bokréta együttes katonás játékot, a Muskátli tánccsoport a mezőségi, mezőpaniti táncrendet mutatta be, s a talpalávalót a színpadon fellépő 130 gyerek számára Sinkó András, Illés Levente, Csiszér Albert és Bíró Levente kiváló zenészekből álló zenekar húzta, nagyapja repertoárjából Bíró Levente játszott hegedűszólót a lelkesen tapsoló közönség előtt, amely be sem fért a nézőtérre. Az ígéretek szerint a falunapokat a jövő évben is megszervezik.
(bodolai)
Népújság - 2006-07-11
Nyári képzőművészeti tárlatot nyitottak, színvonalas munkákból, a kolozsvári Református Kollégiumban. A kiállítást az érdeklődők július 31-ig látogathatják, naponta 10-14 óra között, a kollégium dísztermében (Farkas/Kogalniceanu utca 16. szám).
Szabadság - 2006-07-15
Szerkesztőségünk, egész közösségünk
számára szomorú nap volt a tegnapi. Kora délután a Házsongrádi temetőben végső
nyugalomra helyeztük a tragikus körülmények között múlt héten
pénteken elhunyt főszerkesztőnket, Balló Áront.
A kápolna melletti tér szűknek
bizonyult a nagyszámú gyászoló befogadására. Az elhunyt koporsójánál lerótták
kegyeletüket a nagyobb erdélyi magyar napilapok főszerkesztői, újságíró
kollégáink, politikusok, egyházi és civil társadalmi vezetők, egyetemi és
középiskolai oktatók, üzletemberek, több olvasónk.
Jelen volt Cseh Áron
kolozsvári magyar főkonzul és a konzulátus több munkatársa, Szabó Árpád
unitárius püspök, Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök, Czirják Árpád római
katolikus pápai prelátus,
A gyászszertartást Bibza István
református esperes vezette. A szerkesztőség nevében kollégánkat Tibori Szabó
Zoltán búcsúztatta, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete képviseletében
Makkay József, az Erdélyi Napló című hetilap főszerkesztője mondott
emlékbeszédet. Balló Áron egykori osztálytársai nevében Farkas Emőd szólt a
gyászolókhoz, s beszédet mondott az egri fertálymesterek testületének
képviselője is.
Szerkesztőségünk köszönetet mond
mindazoknak, akik a család és a munkatársak fájdalmát virágaikkal, vigasztaló
szavaikkal és jelenlétükkel enyhíteni próbálták.
Szabadság - 2006-07-14
Vasvári Pál szabadságharcos,
forradalmár születésének 180. évfordulóját ünnepelték az elmúlt hétvégén
Tiszavasváriban, Körösfőn, Magyarvalkón és Nyárszón. A Körösfői Rákóczi
Kultúregylet, a Rákóczi Szövetség kalotaszegi szervezete és a Vasvári Pál
Társaság immár tizenharmadik alkalommal szervezi meg a Bölcsőtől a
Csatatérig elnevezésű ünnepségsorozatot.
Az idei megemlékezés már
Tiszavasváriban elkezdődött, ahol a Vasvári Pál Társaság ünnepi emlékülését
követően megkoszorúzták a híres szabadságharcos szobrát. Tiszavasvári és
Körösfő ugyan két különböző ország települése, mégis összeköti őket Vasvári Pál
emléke – az ifjú szabadságharcos ugyanis Tiszavasváriban született, és a
Bánffyhunyad közelében lévő Vasvári Havason esett el, emlékére Körösfőn emeltek
kopjafát 1995-ben. Körösfőn a Rákóczi Kultúregylet nyitott emlékülésére és Unió
akkor és most címmel vitafórumra került sor az ünnepségsorozat második napján.
Az ifjú hadvezérről elnevezett körösfői
emlékszobát szombaton reggel avatták fel. A Vasvári Pál emlékszobában a Hóstát
út 318. szám alatti Péntek László tulajdonát képező házban rendezték be. A
nemrég elkészült szoba őrzi a szabadságharcosról készített portrét, számos
térképet, amelyen követni lehet a csapatok útvonalát, de Vasvári Pál írásai és
a róla szóló könyvek is megtalálhatók a most felavatott emlékházban. A
szomszédos szobát a tervek szerint az oda betérő vendégek elszállásolására
használják majd. Péntek László, a Körösfői Rákóczi Kultúregylet elnöke
köszönetet mondott mindazoknak, akik támogatták az emlékszoba elkészítését. A
szoba falán függő Vasvári Pál portrét dr. Koháry György festette. Az
avatószalagot dr. Egyed Ákos történész vágta át, kitárva ezzel a Vasvári Pál
emlékszoba ajtaját az érdeklődők előtt, és felajánlotta a birtokában levő,
Vasvári Pálhoz kapcsolódó dokumentumokat a körösfői emlékszoba részére.
A Ki tud többet Vasvári Pál életéről
és haláláról? című történelmi diákvetélkedő a
Művelődési Házban zajlott. A résztvevő diákoknak dolgozatot kellett készíteniük
a Vasári Pálhoz kapcsolódó történelmi események kapcsán. Ezzel egy időben a
Körösfői Általános Iskolában diáksakkverseny zajlott Hankó András versenybíró
vezetésével. A Vasvári Havasra szervezett kirándulás jutalom volt a történelmi
és sakkversenyen résztvevő diákok számára. Mindenki nagy lelkesedéssel indult a
vízierőmű gyűjtőtavához, megemlékezni a márciusi ifjak egyikéről, Vasvári
Pálról. A csata színhelyén Pécsi L. Dániel óbudai jelképtervező Vasvári Pál
gondolatait idézte: „A nemzetek együtt, egymás mellett akarnak emelkedni és nem pedig egymás romjain" – hangzott el a vízierőmű
tavánál a ma is időszerű üzenet.
Ferencz Bálint nagytacsai diák
versmondását követően Arany Tímea tiszavasvári református lelkipásztor
imádkozott együtt a megemlékező kiscsapattal. Az emlékezés koszorúi nemsokára a
tó vizén úsztak. A magyar és a székely himnusz soraitól zengett néhány
pillanatig a környék.
Szombaton délután a körösfői
templomdomb alatti Vasvári-kopjafához érkeztek az Erdélyi Kárpát Egyesület
által szervezett biciklis teljesítmény- és emléktúra kerékpárosai. A túrázók
119 kilométert tettek meg Hidegszamos – Havasnagyfalu – Vasvári Havas –
Bánffyhunyad – Körösfő útvonalon, Tóthpál Tamás vezetésével. A nyolcórás
teljesítménytúra résztvevői nem találták különösebben nehéznek a szombati
biciklis túrát és néhányan még aznap este visszaindultak Kolozsvárra.
A diákvetélkedők versenyzőit is a
templomdomb alatti kopjafánál díjazták. A történelemvetélkedő öt versenyzője
számára tiszavasvári táborozást ajánlott fel Kerekesné Lévai Erika, a Vasvári
Pál Szövetség elnöke. Első díjat kapott Antal Zsuzsa Körösfőről, II. díjat
Kovács Klára Bánffyhunyadról, III. díjat pedig Antal
Emese szintén Körösfőről. A diáksakkverseny tizenegy résztvevője közül a
bánffyhunyadi Bajkó András lett az első, és a körösfői Kovács Karola és Korpos
Csaba kapta a második és harmadik díjat.
Az ünnepségsorozat istentisztelettel
folytatódott Magyarvalkón, Dénes Károly borsi református lelkész
igehirdetésével. Lukács Ferenc helybeli református lelkész szerint
ha Vasvári Pál a maga négyszáz katonájával együtt nem hozza meg ezt az
áldozatot, akkor a magyarság nem tartana ott, ahol most tart. – Fontosak ezek
az ünnepek, főleg most, amikor kezdünk elnemzetlenedni – mondta, és Kölcsey
soraival a hazaszeretetről beszélt. – A mostani együttlétünk azt szolgálja,
hogy még inkább birtokolni tudjuk a hazaszeretet
tiszta érzését.
A cinteremben szervezett koszorúzási
ünnepségen Murányi Sándor elmondta: – Vasvári úgy halt meg, ahogy élt:
lángolva. A tanulás, tanítás, harc mellett írt is. Gondolatai átörökíthetőek
egy érdemesebb nemzedék számára – tette hozzá, és részletet olvasott fel
Vasvári Pál írásából.
Kerekes Sándor, a Kolozs Megyei Tanács
alelnöke elmondta: – Vasvári Pál életútja példaértékű a jövő nemzedék számára
is. Megmenekülhetett volna, de visszafordult társaiért. Miért szolgál például?
Európai kertekben látta a magyarság jövőjét. Sok ilyen fiatalra lenne
szükségünk most, amikor készülünk belépni az Európai Unióba – fejezte be az
alelnök.
Vida József, a szigetvári Rákóczi
Szövetség elnöke szalagot helyezett a magyar zászlóra, gesztusát ezután minden évben megismételné, hogy majd évek múltán
bizonyítékul szolgáljon az utódoknak a megemlékezésről. – Erősítsük meg együttlétünket
és egy akaratunkat – mondta Vasvári emléke előtt tisztelegve. Közreműködött a
magyarvalkói gyermekkórus Lukács Margit vezetésével és a borsi Ifjúsági
Keresztyén Egyesület fiataljai.
Körösfőn a Művelődési Házban Péntek
László Kopjafa a templomdomb alatt címmel ismertette a szabadságharcos emlékére
felállított kopjafa történetét. Dr. Fülemüle Ágnes, a Magyar Tudományos
Akadémia (MTA) Néprajzi Kutatóintézete Történeti Néprajzi osztályának vezetője
és dr. Balogh Balázs, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének tudományos titkára
tartott előadást Társadalom, tájszerkezet, identitás Kalotaszegen
címmel. A szombati program bállal és tűzijátékkal zárult Körösfőn.
Vasárnap ünnepi istentiszteleten Arany
Tímea tiszavasvári református lelkipásztor igehirdetése hangzott el, amelyet
koszorúzás és díjkiosztó ünnepség követett a Vasvári kopjafánál. Elsőként Antal
János, Körösfő polgármestere köszöntötte az ünneplőket, felidézve Vasvári Pál
életének fontosabb állomásait. Kun Ferencz, a budapesti Rákóczi Szövetség alelnöke
elmondta: ha valaki gyászt visel a lelkében, az
hamarabb válik nagykorúvá. – Úgy érzem, hogy a magyar nemzetnek számtalanszor
volt része ilyenben, ha a történelmi eseményekből indulunk ki. Senkiben sincs
nagyobb szeretet, mint aki odaadja életét a barátaiért, és Vasvári ilyen ember
volt.
– Mit üzenhet a ma nemzedékének Vasvári
Pál életútja? – fogalmazódott meg a kérdés Kötő Józsefben az Erdélyi Magyar
Közművelődési Egyesület elnökében. – Ilyenkor Márton Áron római katolikus
püspök szavai jutnak eszembe: „Nagy időkhöz nagy emberek kellenek".
Vasvári Pál pedig nagy időhöz nagy ember volt. A
nemzet sorsfordulatainak égő, világító fáklyájává válhat – mondta Kötő József.
Kerekesné Lévai Erika kiemelte: Vasvári
Pál tudta, hogy mikor kell nádnak lennie és meghajolnia a széllel, de azt is
tudta, hogy mikor kell tölgynek lennie és a viharos szélben kiszakadnia.
Az ünnepi beszédek után kiosztották az
idei Vasvári Pál-díjakat, amelyet minden évben azoknak ítélnek oda, akik
tetteikkel és szellemiségükkel ápolják Vasvári Pál emlékét. Vasvári Pál
emléklapot és a Vasvári kopjafa kicsinyített mását vehette át Tripolszky László
újságíró, a budapesti Sajtószakszervezet társelnöke, Cselényi László, a Duna TV
elnöke, dr. Koháry György, a Vasvári Pál-portré festője, valamint Csulak János
Bécsből, aki három éve minden esztendőben tizenöt diákot nyaraltat a Balaton
partján. A díjak átadását követően elhelyezték az emlékezés virágait a Vasvári
kopjafánál.
Vasárnap délután Nyárszón népművészeti
játszókertet avattak a református kántori lak kertjében. Áldást mondott Vincze
Minya István, Nyárszó-Sárvásár református lelkésze. Dr. Fekete Albert, a
Budapesti Corvinus Egyetem Kert- és Telepítésépítészeti Tanszékről, Kovács Pali Ferenc a Bokréta Kulturális Egyesület elnöke, valamint
dr. Balogh Balázs néprajzkutató. Fellépett a mákói színjátszócsoport, a
kalotaszentkirályi gyermektáncosok, a nyárszói gyerekek, valamint az
építőművészeti alkotótábor résztvevői. Este kalotaszegi bálban szórakozhattak a
fiatalok és idősebbek egyaránt, ahol Varga István Kis Csipás és zenekara
húzta a talpalávalót.
Dézsi Ildikó
Szabadság - 2006-07-12
Kolozsvári magyar gyermekkórus
megalakítását
tervezi a Kolozsvár–Belvárosi Református Egyházközség.
Mivel olyan kevesen foglalkoznak a
zenével, de ugyanakkor egy nagyon fontos része életünknek az ének, Kodállyal
együtt feltettük a kérdést: „Mi tehát a teendő?” A választ Kodály maga megadja:
„Mennél nagyobb tömegeket közvetlen érintkezésbe hozni igazi, értékes zenével.
Mi ennek ma a legjárhatóbb útja? A karéneklés.” Szétnézve Erdélyben, láthatjuk,
hogy nem működnek magyar gyermekkórusok. Pedig a kóruséneklés egy olyan
tevékenység, amelyet minden korosztály egyforma élvezettel művelhet.
A kolozsvári magyar gyermekkórus
megszületésének első lépéseként zenetábort szervezünk hat–tizenhárom éves
kolozsvári gyermekeknek. A zenetábor Bogártelkén lesz 2006. augusztus
28–szeptember 2. között. Negyven énekelni szerető gyermek jelentkezését
várjuk a Kolozsvár–Belvárosi Református Egyházközség Lelkészi Hivatalában
(Farkas / M. Kogălniceanu utca 21. szám, tel./fax: 0264-591270, e-mail: farkas_utca@kolozsvar.ro ) augusztus 10-ig.
A szervezők nevében - Balázs Ágnes
Szabadság - 2006-07-10
Eresztevény falut olyan emberek lakják, akik teljes erejükkel szeretnék a kultúrához és a civilizációhoz tartozónak tudni magukat. Hiszen a környező községek, települések - valamilyen módon - felzárkóztak a változáshoz: korszerű épületek nőttek ki meglepő gyorsasággal a földből, utakat aszfaltoztak és a közlekedésnek nincsenek különösebb akadályai. Eresztevényen - amely Maksa község szerves része, de különálló faluközösség - ez némileg másként van, bár ez a pont a környék egyik legkiválóbb kilátóhelye és az út mentén egy 1892-ben épült műemlék jelzi a kökösi csatában 1849-ben elesett ágyúöntő őrnagy "pihenő helyét".
Előtte egy parkolóra, pihenőre lenne nagyon szükség, kisebb fogadóra, esetleg közösségi házra, amely az itt születő faluturizmushoz a jövőben bázist nyújthatna. Az utóbbi idők egyik meglepetése volt azonban az a tény, hogy az ortodox egyház - meglepetésszerűen - "visszaigényelte" a helybeli református templom melletti temető egy részecskéjét, s éppen azt a sarkocskát is, ahol az ágyúöntő sírja és az azt jelölő obeliszk is áll - tudtuk meg Bács András eresztevényi tanácsostól, de ugyanígy, a maksai futballpályát is magukénak követelik. Egyfajta konfliktus tehát lehet, hogy kibontakozóban van, és sajnos, nem tudni: melyik fél fog békejobbot nyújtani. De annyi bizonyos, hogy a helyi tanács erre a kérésre nemet mondott, s a két szóban forgó terület a telekkönyvben a község tulajdonaként van bejegyezve.
Eresztevényen ezenkívül is van gond éppen elég. A közvilágításon jobbítani kell, építeni az infrastruktúrát: gáz- és vízvezeték nincs, a falu szélén, a hajdan oly nélkülözhetetlen régi malom épülete melletti portát még a 60-as években elkerülte az áramszolgáltató. A helyiek - ha "község árnyékában" is - reménykednek a közeljövő jóhiszemű megoldásaiban. Bár kétszáznál kisebb a helyi református gyülekezet lélekszáma, a presbitérium azon is gondolkozik, hogy önállósuljon az egyházközség.
S az sem lényegtelen, hogy igyekeznek hazacsalogatni a faluból elszármazott családokat. Paplakást szándékoznak építeni, a telek már rég a tulajdonuk. Van közel 100 hektár erdőbirtokuk, s bár még fiatal az állomány, majd annak is hasznát fogják venni. Jelenleg Barabás Berta sepsibesenyői lelkipásztor gondozza a híveket. - Szükségünk van egy közösségi házra. Erre a célra van is épület, és kijavítására ígéretet tett Oláh Badi Álmos maksai polgármester - fejezte be a tanácsos.
Kisgyörgy Réka
Új Magyar Szó – 2006-07-11
A 2006-os megyei költségvetésből csak mintegy 30 millió régi lej illeti a bitai faluközösséget. Mégis önerőből szeretnék megalapozni a faluturizmust. Ha a székelyföldi önkormányzatiságról beszélünk, nem maradhat ki a sorból a felső-háromszéki Bita. Nagy a híre és a rangja ennek a falunak, bár az 1567. évi történelmi regestrumban még csupán öt kapuval szerepelt, s templomot is csak a 18. században épített.
Annak előtte erős volt a lakosság
kötődése a szomszédos Rétyhez és Komollóhoz, ahová istentiszteletre is átjártak
a bitaiak. Az előbb történelmi szálláshelyül szolgáló Bita később a különböző
portyázó honfoglaló csapatok áldozatává vált, a konszolidáció évszázadaiban
viszont csak azt sajnálta a bitai nép, hogy a hadköteles ifjúság az idegen
hatalmak igájában harcolt, és soha nem a "székelyek szabadságáért".
Mindig "csak a gondok váltak beszédtémává…" - hangzik a sok
évszázados sirám a bitai nép ajkán.
Később a gyenge termés, a még gyengébb osztalék, a nyugdíj és bármiféle jövedelem nélkül hagyott öregek, a fiatalok elvándorlása, a kilátástalan gazdasági élet s a feloszlatott szerveződések megszüntették az önszerveződést. A lakosok száma is egyre csökkent, napjainkban mindössze 295-en élnek a faluban.
Sokan számon kérik az RMDSZ tevékenységét ebben a térségben, még többen az önszerveződés mára egyre inkább lankadó ritmusát nehezményezik, s azt kérdezgetik egymástól, miért szűnt meg annyi szervezet.
"Miért is bízna Bita népe bármely kormány kisebbségi vagy régiópolitikájában, vagy akár az RMDSZ ténykedésében, amikor bármely tapasztalat régóta mást mutat?" - teszik fel a kérdést a lakosok. A falusiak szerint számos kérdésükre csak az egyház adhat választ. Nem csoda hát, hogy a kis közösséget a református eklézsia vezeti és tanácsért is a tiszteleteshez fordulnak. "Talán az lenne a helyes, hogyha a gyülekezet lelki életének a kiértékelését végeznénk el legalább az elmúlt húsz esztendő adatainak tükrében - vallja Bancea Gábor református lelkész. - A felsorolt statisztikai adatok viszont keveset árulnak el a gyülekezet belső tartásáról, hitéről" - teszi hozzá.
Bancea tiszteletes szolgálata idején millecentenáriumi ünnepséget és falutalálkozókat tartottak. Csatornázták a kultúrházat, testvérkapcsolatot alakítottak a skóciai West Calder presbiteriánus gyülekezettel, kerítést építettek a templom köré és korszerűsítették a paplakot. Mondja a lelkész: sok mindenre nem telik a hívek adakozásából. A 2006-os megyei költségvetésből csak mintegy 30 millió régi lej illeti a bitai faluközösséget. A pénzt a helyi református parókia, valamint a kultúrotthon javítására költik.
Mégis önerőből szeretnék megalapozni a
faluturizmust a bitaiak. Az elkövetkező időszakban orvosi rendelőt létesítenek,
vendégszobákat építenek a turistáknak. A lelkipásztor 11 év alatt 67-szer
temetett és csak 11-szer keresztelt Bitán. A nép mégis, mint mindig, él és
reménykedik. Szabó István pedagógus 2004-ben monográfiát írt a szülőfalujáról.
Nemrég az 1848- 49-es szabadságharc hőseinek
állítottak kopjafát a templom előterében, a világháborúk áldozatainak névsora a
templomban látható.
Kisgyörgy Réka
Új Magyar Szó – 2006-07-11
A kis lélekszámú Kézdialbis és református közössége felbecsülhetetlen értékű műemlék templommal rendelkezik. Az elmúlt években régészeti feltárást végeztek az istenházában, utána pedig belső vakolás és meszelés következett.
- Ennek már a végén tartunk - tájékoztatott id. Bod Lehel, az eklézsia gondnoka. - Megjavítottuk az egyik harangjármot, s ebben az esztendőben, szintén saját erőből, részlegesen rendbe tesszük a barokk templomtornyot. Lelkészünk, T. Tódor Béla felette odaadó munkát végzett ezekben az években. Kár volna, ha e műemlék jellegű épületegyüttes tönkremenne, hiszen Erdély-szerte ritkaság a román stílusúból gótikussá, majd késő barokká átalakított kőtemplom. Az istenházának újabban előkerültek régi boltozati elemei, hasonló stílusú sekrestyeajtója, valamint növénydíszes falfestmény-részletei. Nemrég egy gótikus keresztelőmedence is napvilágra került.
Egy holland segélycsoport részvételével sikerült az albisi kultúrotthont rendbe tenni: bevezették az ivóvizet, egyes termeket bebútoroztak. Ezt ugyanis visszakapta az államtól az egykori építtető, az egyházközség. Itt kapott helyet már számos egyházi és világi jellegű rendezvény, itt tartottak különböző mulatságokat.
Sokat jelenthet számunkra az, hogy e tipikus, múltjában és jelenében azonban olyannyira sajátos falu életébe az az ifjabb Bod Lehel vezetett be, aki a magyar barokk irodalom egykori jeles képviselőjének, a latin templomi nyelvezet magyarítójának, a néhai Bod Péter polihisztornak az utóda. Áll a templom közelében Lehelék háza, a mai Bod idejétmúlt, helyi mesterséggyakorló eszközökkel és egyéb muzeális értékekkel teli háza, talán arra is várva, hogy néhány év múlva esetleg múzeummá váljék.
Innen rajzott ki a nagyvilágba a Bod família, de a faluban élt Bod Károly (sz. 1909), Lehel dédapja, a székely ezermester, hangszerkészítő, műkedvelő szobrász és festő is. Őt követte a hagyományos mesterség űzésében fia, szintén Bod Károly helybeli faragómester és annak unokája, Bod Lehel, aki - iskolás korától fogva - maga gyűjtötte a régi használati tárgyakat.
Közösen tanúsítják, hogy egy csupán
műszaki késztetéseket propagáló világban a humán kultúrának, no meg az
emberközeli, hagyományos mesterséggyakorlásnak, itt és most, helye van.
Csernátonban néhai idős Haszmann Pál, itt egy legényecske vetemedett gyűjtésre,
talán a majdani albisi múzeum megalapítójaként.
Kisgyörgy Réka
Új Magyar Szó – 2006-07-11
Rajtol Tusványos, az erdélyi Woodstock
Németh Zsolt és Orbán Viktor, két alapember Tusványoson
Lassan nagykorúvá érik a Bálványosi Nyári Szabadegyetem, amely idén ünnepli 17. életévét, Tusnádfürdőn, július 17. és 23. között. Idén a szervezők valamivel kevesebb politikát, de annál több kikapcsolódási lehetőséget ígérnek az „Így is lehet – Egy másik Románia, egy másik Magyarország” mottójú táborban.
Aktuális, a közéletben és a politikum által egyaránt sokat vitatott kérdések szerepelnek idén is a Bálványosi Nyári Szabadegytem és Diáktábor napirendjén.
Az első napon Románia és Magyarország Unión belüli viszonyát járják körbe a meghívottak, Adrian Severin (megfigyelő, EP, Szociáldemokrata Párt), Bogdan Olteanu (parlamenti képviselő, a román Képviselőház elnöke), Eckstein Kovács Péter (szenátor, RMDSZ), Gál Kinga (képviselő, EP, Fidesz), Németh Zsolt (elnök, Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottsága), Schöpflin György (képviselő, EP, Fidesz)és Vasile Dancu (parlamenti képviselő, EP megfigyelő).
Délután a rendszerváltás romániai és magyarországi éveit veszik nagyító alá a politológusok, és nem csak ők, Bakk Miklós (egyetemi tanár, Babeş-Bolyai Tudományegyetem), Calin Hintea (szociológus, a BBTE tanára, RO), Daniel Barbu (egyetemi tanár, Bukaresti Egyetem), Gabriel Andreescu (elnök, A.P.A.D.O.R.), Kelemen Hunor (parlamenti képviselő, az Iskola Alapítvány kuratóriumának elnöke, RO), dr. Schlett István (egyetemi tanár, ELTE ÁJK, Politikatudományi Intézet).
A tábor második napja főként a gazdaságé, a meghívottak az állam és a vállakozói szféra viszonyát boncolgatják majd, a délelőtti és délutáni előadásokon egyaránt.
Ugyanekkor esik majd szó a csángók helyzetéről is, de Pluralizmus, összefogás, autonómia címmel pedig beszélgetésre is sor kerül a romániai magyar politikai paletta legkülönbözőbb pólusain álló közéleti szereplők: Csuzi István (elnök, Magyar Polgári Egyesület), Nagy Zsolt (ügyvezető alelnök, RMDSZ), Puskás Bálint (szenátor, RMDSZ), Szász Jenő (elnök, MPSZ), Tulit Attila (alelnök, Székely Nemzeti Tanács), Toró T. Tibor, (képviselő, RMDSZ) részvételével. Az ekkor megkezdett párbeszéd pénteken délelőtt folyatódik Markó Béla (szenátor, miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke) és Tőkés László (püspök, az EMNT elnöke) között.
A határon túli magyarság szervezeteinek képviselői délután a regionalizmus és az önkormányzatiság kérdéseiről beszélgetnek majd, a tusványosi „mini-Máért” meghívottai Duray Miklós (ügyvezető alelnök, Magyar Koalició Pártja), Egeresi Sándor (a vajdasági Tartományi Parlament alelnöke), Kern Imre (a VMSZ ügyvezető alelnöke), Kovács Miklós (elnök, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség) és Markó Béla (szövetségi elnök, RMDSZ).
Ugyancsak pénteken egy másik aktuális kérdésről is szó esik a táborban, Egyetem és nemzetpolitika címmel, román és magyar egyetemi oktatók, vezetők részvételével.
A szombati nap előadásait hagyományosan Orbán Viktor, a FIDESZ – Magyar Polgári Szövetség elnöke kezdi, előadásának címe a tábor címének egyik fele: Egy másik Magyarország.
Délután még szó esik az önkormányzati fejlesztésekről és beruházásokról, Garda Dezső parlamenti képviselő pedig Erdőírtás és népességcsökkenés a Székelyföldön címmel tart előadást.
A főelőadások mellett a gazdasági, a
biztonságpolitikai, az ERGO, a
Idén sem marad el a színház, a film és az irodalom sem. Ez utóbbi fénypontjának minden bizonnyal a két költőóriás, Faludy György és Kányádi Sándor találkozása számít majd.
A szabadidős tevékenységek közül természetesen a koncertek tartanak számot a legnagyobb érdeklődésre, és jogosan: az esti bulikon mindenki megtalálja az ízlésének megfelelő muzsikát, játssza azt a moldovai Zdob Si Zdub, a csíkszeredai Tündérground, Demjén Ferenc, a Kathágó vagy a Heaven Street Seven.
