H Í R V I V Ő

 

 

az Erdélyi Református Egyházkerület Internetes Hírszolgálata

www.reformatus.ro

 

Feliratkozás: hirvivo-subscribe@yahoogroups.com

Hír beküldése: hirek@reformatus.ro

 

2006. augusztus 18. – V. évfolyam 31. szám (összesen 216. szám)

 

Előző szám

Legújabb szám

Következő szám

 

 

A tartalomból:

 

BÉKESSÉG ISTENTŐL! 2

Megkezdődött a Magyar Reformátusok 5. Világtalálkozója. 2

Világtalálkozó - Bocskai-emlékünnepély Kolozsváron. 11

Világtalálkozó - Nyitóünnepség Kolozsváron. 13

Békesség Istentől! – Tonk István főgondnok nyitóbeszéde a világtalálkozó kolozsvári ünnepélyén  14

Az V. Magyar Reformátusok Világtalákozója kolozsvári megnyitó istentiszteletén elhangzott igehírdetés  17

Interjú Dr. Pap Géza püspökkel 19

Találkozásaim Bocskai Istvánnal 21

Nyárádszeredában is Bocskaira emlékeztek. 22

Az összefogás jegyében találkoztak a világ reformátusai 22

Élő kövek az egyház falában. 25

„Tedd maradandóvá” - Kolozsváron szombaton vette kezdetét a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozójának nyitóünnepsége. 26

V. Magyar Református Világtalálkozó. 27

Bocskai Istvánra emlékeztek a Református Világtalálkozó napján. 28

Bocskay, az erdélyiek fejedelme (1557-1606) - Gudor Botond magyarigeni református lelkipásztor előadása Gyulafehérváron. 28

A hely szelleme kötelez - V. Református Világtalálkozó Nagyenyeden. 31

Dés - Világtalálkozóval kapcsolatos ünnepi rendezvények. 31

Visszajelzések a világtalálkozó résztvevőitől 32

Hűség Istenhez, emberhez, nemzethez. 32

Pályázathirdetés kántori állás betöltésére. 33

Új Kezdet augusztusi száma. 34

Tavaszy Sándor 34

Tallózó. 34

Castellum- találkozó Gernyeszegen. 34

Önrendelkezés mint alapvető jog (EMI-tábor) 35

Mi vagyunk a nép – Az EMI felhívása aláírásgyűjtésre autonómiaügyben. 36

A magyarság önrendelkezéséért száll síkra az EMI-tábor 37

Magyarverés a Szent Anna tónál: nincs magyarázat 38

Martalócból nemzeti hős?. 38

Túraajánló – Kerékpárral a Nyikó és Nagyküküllő mentén. 39

Öregotthon Maroshévízen. 39

Szent István-napi ünnepség Hármasfaluban. 40

Ákosfalvi Községi Napok. 40

III. Kós Károly emlék- és teljesítménytúrák. 40

Illyefalvi hírhalom.. 40

Templomot és emlékművet avatnak. 42

Az MNB támogatta a felújítást Hodgyában. 42

Széplakok találkozója. 43

Falutalálkozó Magyarsároson. 43

Falutalálkozó Kisfülpösön. 43

Koronkai Napok. 43

Falunapok Disznajón. 43

Ötvenévesek találkozója Nyárádmagyaróson. 43

Csanád, a hagyományos. 43

Falutalálkozó Gógánváralján. 43

Augusztus 20-a a Magyar Televízióban. 44

Göcsi ifjúsági kulturális napok. 44

A protestáns teológiát is megkörnyékezték. 44

Perújítás a láthatáron a Wass-ügyben?. 46

Strasbourgban az autonómiareferendum ügye. 47

 

 

 

BÉKESSÉG ISTENTŐL!

 

A fenti köszöntéssel vette kezdetét 2006. augusztus 12-én, Kolozsvárott, a sportcsarnokban, a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozója, és ennek jegyében zajlott le mind a nyitórendezvény, mind az azt megelőző Bocskai István fejedelemről szóló tudományos értekezés a Protestáns Teológia Dísztermében. A kálvini reformátori tanítás egyik jelmondatával magasztaljuk ezért Istenünket: SOLI DEO GLORIA! Őt dicsőítjük és neki mondunk hálát ezért. Ő járt előttünk és állt mellettünk a több hónapos előkészületi munkában, Ő adott ötleteket és erőt terveink megvalósításában. Ő adott önzetlen és elszánt munkatársakat, akiknek segítségével időben pontosan elkészülhetett minden. Isten után szeretnénk megköszönni valamennyi közreműködőnek hathatós segítségét.

Köszönjük a Protestáns Teológia Református Tanári Karának, hogy megszervezte a tudományos értekezést és lehetővé tette annak a Díszteremben való megtartását. Köszönjük azoknak fáradozását, törődését, verejtékezését, akik részt vettek a nyitórendezvény előkészületi munkálataiban, a Sportcsarnok arculatának az alkalomhoz méltó formában való kialakításában, a díszítő kellékek megtervezésében és kivitelezésében, a technikai eszközök beszerzésében, felszerelésében, majd azok leszerelésében és elszállításában. Köszönetet mondunk azoknak a presbiter testvéreinknek, akik biztosították az úrvacsora kiosztása alatt a szép és ékes rendet, az Erdélyi IKE vezetőségének és több tagjának a Sportcsarnokon kívül és belül végzett útbaigazító munkáját. Utoljára, de nem utolsó sorban megköszönjük a fáradozását a nagytiszteletű Esperes uraknak és a kolozsvári lelkipásztoroknak, akik megszervezték az egyházmegyék, valamint a kolozsvári egyházközségek képviseleti alapon való részvételét a világtalálkozó nyitó rendezvényén. Hisszük, hogy a közel háromezer résztvevő lelki örömmel és békességgel, sokáig tartó élménnyel és emlékkel tért haza erről a rendezvényről. EGYEDÜL ISTENÉ A DICSŐSÉG!

 

Az Erdélyi Református Egyházkerület Elnöksége

 

 

Megkezdődött a Magyar Reformátusok 5. Világtalálkozója

 

Bocskai István fejedelem szabadságharcának és a bécsi béke négyszázadik évfordulójának jegyében kezdődött meg Kolozsváron augusztus 12-én a Magyar Reformátusok 5. Világtalálkozója. A tíznapos rendezvénysorozat megnyitóját szombaton tartották a kincses városban, a megemlékezések, ünnepi rendezvények az összes Kárpát-medencei református egyházkerületre kiterjednek. Az utolsó rendezvény augusztus 22-én zajlik majd Debrecenben.

 

Buzogány Dezső teológiai professzor előadás tart Bocskai Istvánról

 

 

A kolozsvári rendezvénysorozat szombaton reggel kezdődött a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében, ahol Egyed Ákos akadémikus és Buzogány Dezső teológiai professzor tartott előadást Bocskai Istvánról. Egyed Ákos inkább a kiváló hadvezért, a felkészült politikust mutatta be, Buzogány Dezső a Bocskai belső harcát bemutató vétkező emberről és vívódó államférfiról beszélt.

 

Dr. Pap Géza püspök és Tonk István főgondnok leleplezi a Bocskai szobrot.

 

 

Előadásokat követően a jelenlevők a szomszéd udvarra, a volt Bocskai-tér (most Avram Iancu) 14. szám alá vonultak, ahol a Kárpát-medencei református egyházkerületek vezetőségei jelenlétében leleplezték az erdélyi fejedelem mellszobrát, Venczel Árpád szobrász munkáját. Ezzel párhuzamosan került sor az államférfi szülőházában (jelenleg a Sapientia székhelye) található emléktábla megkoszorúzására is.

 

 

 

 

 

A nyitóünnepségre a színültig telt kolozsvári sportcsarnokban került sor, ahova a világ több tájáról érkeztek meghívottak, vendégek (a Kárpát-medencén kívül Amerikából, Kanadából, de még egy hölgy révén Ausztráliából is).

 

Tonk István főgondnk

 

Megnyitó beszédében Tonk István főgondnok Bocskai örökségéről beszélt, de megemlékezett az 56-os forradalom 50 éves évfordulójáról is, majd feltette a kérdést : „Vajon mikor tudatosul bennünk, hogy a széthúzás az ember hibája, az összetartozás viszont Isten csodája?”.

 

Dr. Pap Géza püspök

 

Dr. Pap Géza püspök Neh 2, 17-18 alapján hirdetett igét. Nehémiás próféta példáját idézve (akinek Jeruzsálem kőfalainak megépítését parancsolta az Úr) kijelentette: az anyaszentegyház az újjáépítést tűzte ki célul, amelybe a református közösség tagjainak élő kövekként kell beépülniük. A püspök szerint ahogy Nehémiásnak, úgy nekünk is ellenséges környezetben kell építkeznünk, és ezt csak összefogással tudjuk sikeresen megvalósítani. 

 

Tőkés László püspök

 

Az ellenséges környezetet emlegette Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke is, aki elmondta: nekünk most nem Básta hadaival kell(ett) megküzdenünk, hanem Tito pribékjeivel, a Benes dekrétumot kigondolók továbbéltetőivel, Ceausescu szekusaival, és nem utolsó sorban a Kádár húsos fazekai mellett felnövekvőkkel. Nekünk a hazát eldugták, amelyet sokszor csak belsőnkben hordoztunk, hitünket csorbították. Legyen ez a világtalálkozó jeladás az összefogásra, hozzuk le a hazát a magasból ide közénk, áradjon ki szívünk csücskéből hitünk, hazaszeretetünk, hogy ezek állandó harcunkban folyamatosan erősítsenek. A püspök Bocskai végrendeletét tolmácsolva először az erdélyieket emlékeztette, hogy „idegen fejedelemség alá kerülve, Magyarországot el ne felejtsék”, majd a magyarországiakat kérte, hogy „el ne taszítsák erdélyi atyafiaikat, véreiket”.

 

Bölcskei Gusztáv püspök

 

Bölcskei Gusztáv, a magyarországi református egyház zsinatának lelkészi elnöke elmondta: ez az első alkalom, amikor a világtalálkozó szervezéséhez nem kértek (és nem is várhattak) támogatást a magyar kormánytól, és így a Kárpát-medencei magyarok fokozott összefogásra kényszerülnek. Tekintettel arra, hogy a korábbi felszólalásokban, ünnepi beszédekben kivétel nélkül utalás történt a december 5-ei népszavazásra, Bölcskei Gusztáv püspök bocsánatot kért az erdélyiektől, bár hangsúlyozta, a magyarországi református egyház mindvégig a kettős állampolgárság mellett foglalt állást. Majd kiemelte: a világtalálkozó alkalom lehet az előretekintésre, a fejedelemnek az elmúlt években többször is idézett örökségének továbbadására.

 

A Kolozsvári Református Kollégium énekkara

 

A nyitóünnepségen szolgált a kolozsvári Református Kollégium énekkara dr. Székely Árpád igazgató vezetésével. Szólóéneket adott elő Nagy Zoltán zenekonzervatóriumi hallgató, Bogdán István színművész Áprily Lajos: Kálvin 1535 című versét szavalta, majd Bocskai végrendeletéből olvasott fel részleteket.

 

Kató Béla főjegyző

 

 

 

 

A megnyitót úrvacsoraosztás zárta (ágenda beszédet mondott Kató Béla főjegyző), majd a kolozsvári Farkas-utcai református gyülekezet ifjúsága által előadott A tékozló fiú című zenés előadást hallgathatták meg a sportcsarnokot zsúfolásig megtöltő ünneplőbe öltözött reformátusok.

 

 

 

Emelkedettség és talán egy kis büszkeség is érezhető volt mindazokon, akik szombat este hazafele vagy szálláshelyeik fele indultak a kolozsvári sportcsarnokból, hiszen olyan kimagasló eseményen lehettek jelen, amelyre a kolozsvári reformátusság életében nem volt még példa. Hálás köszönet mindazon szervezőknek, akik éjt nappá téve dolgoztak, hogy mindnyájan méltóságteljesen ünnepelhessünk.

 

Somogyi Botond

 

 

Világtalálkozó - Bocskai-emlékünnepély Kolozsváron

 

Juhász Tamás rektor

 

"Merjünk élni az Istentől kapott szabadsággal, mint Bocskai idejében, és mint 1956-ban" - fogalmazott Juhász Tamás rektor szombaton a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozójának nyitóünnepsége előtt, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartott Bocskai-emlékünnepély igehirdetésében. A prédikációban elhangzott, hogy szükséges az Isten szabadságrendjébe való illeszkedés. A magyar nemzet történetében több szabadságharc is elbukott. Eszerint azonban fölmerül a kérdés: az Ige védelmében kiállók miért harcoltak? "A kapott, Krisztusban nyert szabadságért adunk hálát." - mondta a teológiai intézet rektora.

Egyed Ákos akadémikus Bocskai Istvánról, az államférfiról tartott előadást. Idézte Benda Kálmánt, aki szerint Bocskai felkelése történelmi szükségszerűség volt. Két lehetőség közül választhatott: vagy a török szövetségéhez csatlakozik, vagy a császáriakkal fog össze az ország egyesítéséért. Ő azonban reálpolitikusként egy harmadikat választott, a függetlenség, a nemzeti királyság mellett lépett föl. "Bocskainak szüksége volt Erdélyre, Erdélynek pedig Bocskaira. A magyarság sietett zászlaja alá" - fogalmazott Egyed Ákos. A fejedelem megszólította az egész magyarságot, így győzni tudott. "Bocskai korát meghaladva nemzetben tudott gondolkodni. Európai méretekben is jelentős személy volt." - hangsúlyozta az előadó, aki Bocskai végrendeletéből idézett, és kiemelte a nemzetféltés gondolatát.

Bocskait, a protestáns fejedelmet mutatta be Buzogány Dezső, a teológiai intézet tanára. Az előadó felsorolta Bocskai fejedelemsége előtti bűneit, melyeket legyőzve rátalált református önmagára, és református népére. Buzogány Dezső emlékezésében elhangzott, hogy Bocskai teljes nemzeti rehabilitációt, egységet, és új jogrendi alapokat adott a magyarságnak, politikája pedig stabilizációt teremtett. "Bocskai István visszaadta a nemzet önbecsülését, önbizalmát, és méltóságát. Komolyan gondolta a magyarság egyesítését is. Koronát nem, de a királysággal járó felelősséget felvállalta." - fogalmazott a teológiai oktató, aki december 5-vel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a "magyarországi magyarság nem látta át a lelki egység megteremtésének felelősségét".

A Kolozsvári Református Pedagógiai Intézet által Két pogány közt címmel meghirdetett irodalmi pályázaton három kollégium diákjai vettek részt. Tonk Mária, a pedagógiai intézet vezetője a díjazott pályamunkák szerzőinek átadta az elismeréseket. Az első díjat Szakács Júlia a nagyenyedi, a másodikat Nagy Kollektor Kinga a kolozsvári református középiskola diákja vehette át, a harmadik helyezésért - megosztva - Bíró Zsuzsanna Marosvásárhelyről, és Bárocz Huba Nagyenyedről kapott jutalmat.

 

 

Az ünnepség részeként az újjáépítés alatt álló intézmény udvarán leleplezték Venczel Árpád Bocskai Istvánról készült szobrát. A szobornál Pap Géza, az Erdélyi Egyházkerület püspöke mondott áldást, majd a református egyházkerületek püspökei koszorúztak. A szoboravatással egy időben Bocskai István szülőházánál is emlékeztek az ünneplők.

www.reformatus.hu

2006-08-13

 

 

Világtalálkozó - Nyitóünnepség Kolozsváron

 

 

"Békesség Istentől!" - köszöntötte Tonk István főgondnok az Erdélyi Református Egyházkerület nevében a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozóját az esemény nyitóünnepségén. A többezer fő jelenlétében, a megtelt kolozsvári sportcsarnokban tartott rendezvényen a világ magyarságának reformátussága vett részt. "Nagy szükség van Isten békéjére a mai zaklatott, felgyorsult világban" - hangsúlyozta a főgondnok, aki kiemelte, hogy Kolozsvár Erdély szellemi fővárosa, és ez a hagyaték az egész magyarságra kisugárzik. Tonk István elmondta: a világtalálkozó, ahol lélekben együtt lehet a magyar reformátusság, alkalom arra, hogy emlékezzünk református elődeinkre, Kálvin Jánosra, Bocskai Istvánra és 1956 hőseire. "Bocskai és 1956 harcai sok tanulsággal szolgálhatnak a mai reformátusoknak." - fogalmazott az erdélyi főgondnok, és kifejezte, hogy szükséges a család, a közösség, az áldozatvállalás, az iskola és a rendíthetetlen hit megőrzése.

A nyitóéneket (90. zsoltár 1.vers) Pap Géza igehirdetése követte. Az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke kifejezte, hogy ha őszinte Isten-keresés van bennünk, akkor "megjelenik a csoda": Isten, lelkének erejével egy testté forrasztja a szétszóródott magyarságot. A Nehémiás könyvéből felolvasott szakasz (Neh. 2, 17-18) az építkezés hétköznapjairól szól hozzánk. Nehémiásnak Isten munkálkodik, ezért nekünk is munkálkodnunk kell. "Isten elküldte Szent Fiát, hogy szilárd alapot készítsen számunkra. Élő kövekként, krisztusi alapokra lelki házzá kell épülni. Ha fontos, hogy reformátusok vagyunk, hogy magyarul beszéljünk, ha tudatosulnak a gonosz idő vészjósló jelei, akkor élni kell az Isten által felkínált lehetőségekkel: fel kell építeni Jeruzsálem falait." - fogalmazott az erdélyi püspök, és kitért arra is, hogy Nehémiás idejében az akkori kiskirályok mindent megtettek az építkezés ellen, és ma sem mindenki örül az Anyaszentegyház épülésének. "Vészhelyzetben sem tudunk összefogni, Isten tervéért közösen dolgozni. Csak egymással összefogva van esély eredményekre. Szükséges az áldozathozatal, enélkül nem lehet népünk, egyházunk javát szolgálni." - hangsúlyozta Pap Géza püspök.

Tőkés László a Királyhágómelléki Egyházkerület és a Magyar Reformátusok világszövetsége nevében köszöntötte a világtalálkozó résztvevőit. Hangsúlyozta, hogy "vállaljuk Bocskai küzdelmét, vállaljuk, hogy azok ellen kell küzdeni, akik el akarják szakítani az erdélyieket a magyarországiaktól". Kifejezte, hogy a világtalálkozó legyen jeladás, hogy lássuk a jövőt, és "bennünk, és általunk élje tovább az Anyaszentegyház, a nemzet".

Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnöke a magyarországi reformátusok nevében köszöntötte a világtalálkozót. "Mi, akik itt vagyunk, Bocskai István örökségét meg szeretnénk őrizni, és tovább akarjuk vinni" - fogalmazott a püspök, aki elmondta, hogy a mostani rendezvény továbbviszi a korábbi világtalálkozók hagyományait, de némileg el is tér tőlük. "A Bibliai igazság megint csak igazolta magát: amikor külsőleg beszorított helyzetben vagyunk, és nem tudunk a magyar kormány mellé partnerként odaállni, továbbá nem vártunk, és nem kértünk tőlük anyagi segítséget a világtalálkozó megrendezéséhez, mégis az derült ki, hogy talán ez az első olyan világtalálkozó, amelyik a Kárpát-medence minden egyházkerületét megmozdította. A másfél évvel ezelőtti decemberi népszavazással kapcsolatban "kötelességének érezte elmondani", hogy "érezzük és tudjuk, hogy 2004. december 5. milyen sebet ütött rajtunk." Hangsúlyozta a kapcsolatok szorosabbra fűzésének fontosságát. Bölcskei Gusztáv ismét tolmácsolta egy magyarországi ember üzenetét: "Bocsánatot kérünk." Kiemelte, hogy a világtalálkozó alkalom lehet az előretekintésre, az örökség továbbadására.

A nyitóünnepségen szolgált a kolozsvári Református Kollégium énekkara Székely Árpád igazgató vezetésével. Szólóéneket adott elő Nagy Zoltán zenekonzervatóriumi hallgató, szavalatot mondott Bogdán István színművész. Előadást mutatattak be a Kolozsvár-Belvárosi Egyházközség fiataljai.

www.reformatus.hu

2006-08-13

 

 

Békesség Istentől! – Tonk István főgondnok nyitóbeszéde a világtalálkozó kolozsvári ünnepélyén

 

Ezen a tájon így köszön egymásnak a református ember, kívánok tehát békességet Istentől minden jelenlevőnek és azoknak is, akik lélekben most együtt vannak velünk, éljenek a földkerekség bármely részén. Hiszen magyar reformátusok élnek földünk szinte minden táján és velük is találkoznunk kell – ma és ezekben a napokban – legalább gondolatban, ha személyesen csak elvétve lehetséges. Köszöntöm tehát az Erdélyi Református Egyházkerület közigazgatási határain belüli 1123 település közel 350 000 református lelke nevében a világ minden táján élő magyar reformátusokat: a Kárpát-medencében, Nyugat-Európában, Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában, Dél-Afrikában és a máshol élőket. Az utolsó Világtalálkozón még 43 országról beszéltünk, de szétszóródottságunk bizonnyal még tovább nőtt.

Békesség Istentől, mert nagy szükség van a békére, ember és ember, közösség és közösség, nép és nép, ország és ország között, e zaklatott, felgyorsult világban. Ma, amikor még mindig ember fog emberre fegyvert, amikor sokasodnak a természeti katasztrófák az emberi felelőtlenség és a Teremtőtől kapott természet irgalmatlan elpusztítása nyomán. És amikor az életgyilkoló fegyverek mellett az agyat, a lelket, a szellemet gyilkoló fegyverek egész arzenálja nőtt fel. Sajnos ezek sorában igen gyakran ott van a mai kommunikációs technika, a médiák, a világháló is.

Békesség Istentől kedves vendégeink itt Kolozsváron, Erdély – mind e mai napig – szellemi fővárosában. Bár sokminden a múlté, az utóbbi évtizedek gyökeresen megváltoztatták a várost minden szempontból, mégis tanulságos idézni Ravasz László majd hatvan esztendővel ezelőtt leírt sorait: „Kolozsvár helye a nemzet életében egészen különös hely. Volt nála nagyobb városa is Magyarországnak nem egy, mégis ő volt az ország második városa. Soha sem volt gazdasági központ, vidéke szegény, ipara nincs, kereskedelmi központtá sem lehetett fejleszteni, mégis egész Erdélyt jelentette. Túlélte Gyulafehérvárt, a fejedelmi aranykor fővárosát, elragadta a pálmát Nagyszebentől, melyet Mária Terézia és a bécsi udvar akart Erdély központjává tenni. Marosvásárhely és vele a székely városok önként lemondtak a versenyről, Kolozsvár szellemi vidékévé váltak. Először csak társadalmi központ volt. A magyar urak téli találkozóhelye, a politikai élet fészke, az erdélyi magyarság idegközpontja. Ehhez képest létesültek benne azok az intézmények, amelyek e központi jellegét állandósították. Kolozsváron lett az egyházak székhelye, majd az ország legnagyobb iskolavárosa: félévszázadon át a második magyar egyetemi város. Erdélyi Múzeumában a magyar múlt és a magyar jelen nagy szellemi kincseit gyűjtötték össze. Állandó színházában magas rangú ízlés magas rangú művészettel találkozott, és egyik a másikat fejlesztette. Így lett Kolozsvár az erdélyi magyarság szellemi központjává, az erdélyi léleknek anyavárosává.” Ez a szellemiség ma már a múlté, de hiszem és vallom, hogy magyar népünk és ezen belül magyar református népünk mai életére is kisugárzik ez a szellemi hagyaték. És remélem ma is tud Kolozsvár és Erdély az egész Kárpát-medence magyarságának szellemi „friss vérrel” szolgálni. A 80 éves kisebbségi lét ellenére és eredményeként, áldásaként is.

Világtalálkozónk Bocskai Istvánra és az 1956-os magyar forradalomra való emlékezés jegyében zajlik le. Emlékezzünk tehát református elődeinkre, Kálvin Jánosra, Bocskai Istvánra, a „magyarok Mózesére” és 1956 hőseire.

 

Kálvin János óriási műve, az Institutio kereken 470 éve, 1536. márciusában hagyta el a nyomdát. És pár évre rá, egyes lelkészek úttörő reformátori igehirdetése után 1541–1550 között Erdélyben végbement az első városok és esperességek szervezett reformációja. A hatalmas szász város Brassó alkotta meg az első reformátori rendtartást 1542-ben. Reformátora, Honterus János és reformációja lutheri irányú; rendtartását néhány év alatt átvették az összes szász városok és esperességek, de hatást gyakorolt a magyar és székely egyházvidékekre is. A második az erdélyi Részek (Partium) Szatmár környéki magyar egyházvidéke, mely lutheri szellemben reformálta az egyházat. A döntő itt Dévai Biró Mátyás reformációt előkészítő munkája. A harmadik terület a Temesi Bánság volt, ahol a reformáció egy egész egyházvidék megújulását ígérte. Itt munkálkodott ez években a legtudósabb magyar reformátor, Szegedi Kis István. E három peremvidéken hamarabb gyökeret verhetett a reformáció. És következett az 1550-ben Tordán tartott országgyűlés határozata, amely kimondta: „ki-ki az Istentől neki adott hitben megmaradjon, és egyik vallás a másiktól semmi ürügy alatt ne zavartassék!” A tordai határozat lehetővé tette, hogy Erdély központi fekvésű, legjelentősebb városában, Kolozsváron is meginduljon a reformáció. A Wittenberben tanult Heltai Gáspár plébános állott a reformáció élére.

 1604-től 1691-ig, közel egy évszázadon át tartott Erdélyben a református fejedelmek uralma. Első a sorban Bocskai István, Kolozsvár szülötte, a legnagyobb hadvezér Hunyadi János után. Győzelmes török elleni hadviselés után a császár ellen indított szabadságharcot a hajdúk élén. A diadalmas szabadságharc két esztendeje átitatta egész Erdély és Magyarország protestáns népének lelkét azzal a meggyőződéssel, hogy Bocskai István a szabadságra vezérlő Mózese a népnek. Két ország népe Bocskaiban beteljesülve látta azt, amit Kálvin az Istentől rendelt szabadítóról tanított.

llyés Gyula a reformáció genfi emlékműve előtt szinte Bocskai szájába adja a kérdést:

„Hiszed, hogy volna olyan amilyen

magyarság, ha nincs – Kálvin?

Nem hiszem.”

És vajon hogyan alakult volna a magyar reformátusok, a magyar protestánsok sorsa, ha Erdély egyik legválságosabb történelmi időszakában Bocskai István nem szólítja fegyverbe nemzetét az alkotmányosság és a vallásszabadság megvédésére? Bocskai István emberi nagysága a legkiválóbbakéval azonos, Isten előtti alázata annál is több. Ady Endre 1906-ban így emlékezik Bocskairól: „...nagy ember és nagy úr volt... Félünk, hogy plántája kipusztult már ennek a szép fajtának. Mert micsoda gyönyörű ember volna egy mai Bocskai István. Az Európától megihletett erdélyi kultúrában felnőtt protestáns, jeles újító, nagy elme. Főképpen pedig bátor és bölcs magyar... Korába behelyezve ő valódi elődje az igazán európai nagy magyarnak, aki ma még nincs... Fájdalmas örömmel gondolunk régen eltűnt alakjára. Testámentumára, amelyből még ma sem tudják az igazságot kiolvasni Magyarország fiai.” Döbbenetesen időszerűek ma is Ady sorai. Világtalálkozónk alkalmával Bocskai sok-sok megszívlelendő üzenete közül az alábbit helyezem református magyarjaink szívébe: „Hitünknek, lelkiismeretünknek és régi törvényünknek a szabadságát minden aranynál följebb becsüljük!”

 

És most ugorjunk 350 esztendőt. Fél évszázad telt el azóta, hogy a kicsi Magyarország népe felemelte fejét és azt mondta a hatalmas szovjet birodalomnak és az egész világ meghódítására törekvő szocialista rendszernek: elég volt.

1956 magyar forradalma akkor, a túlerővel szemben elbukott. De a szovjet világhatalmi rendszer itt szenvedte el első vereségét. A magyar forradalom történelmi tragédia, egy vereség diadala, amely örökké azok közé a ritka események közé fog tartozni, amelyek visszaállítják az ember Istenbe és önmagába vetett hitét. Egy keserves korszak sugárzó fénypontja, a magyar történelem egyik legdicsőbb pillanata. A forradalmat a magyar nemzet robbantotta ki és nem csak a főváros. Harcosai és áldozatai az egész Kárpát-medencében ott voltak. Erdélyszerte csak magyar protestáns vonatkozásban közel száz lelkipásztor, teológiai tanár és hallgató lett a megtorlások áldozata. Nekik fogunk emléket állítani a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet hátsó udvarán, az idén október 28-án felavatásra kerülő emlékművel. És 1956-ra emlékezve engedtessék meg, hogy idézzek Márai Sándor („Mennyből az angyal”) gyönyörű verséből:

 

„...És a világ beszél csodáról,

...

Miért, hogy meghasadt az égbolt,

Mert egy nép azt mondta: ,,Elég volt.''

Nem érti ezt az a sok ember,

Mi áradt itt meg, mint a tenger?

Miért remegtek világrendek?

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.

De most sokan kérdik: mi történt?

Ki tett itt csontból, húsból törvényt?

És kérdik, egyre többen kérdik,

Hebegve, mert végképp nem értik –

Ők, akik örökségbe kapták –:

Ilyen nagy dolog a Szabadság?...”

 

Igenis óriási dolog a szabadság, s talán csak azok tudják értékelni igazán, akik jártak a kommunista rendszer poklaiban vagy hasonlókban. De a szabadság keresztyén értelmezésének ismeretére is szükség van, hogy az értékelés teljes legyen. Kálvin külön fejezetet szentel Institutio-jában a keresztyén szabadság kérdésének, s annak három alkotóelemét fogalmazza meg: elsőként, hogy az ember mibe vesse bizodalmát, másodszor, hogy a lelkiismeret önként engedelmeskedjék az Isten akaratának és harmadszor, hogy „olyan külső dolgokban, amelyek önmagukban véve se nem jók, se nem rosszak, szabad tetszésünk szerint éljünk velük, vagy mellőzzük őket” (idézet Kálvin Institutio-jából). 1956 magyarjai mindenek előtt ezért harcoltak.

Reformátor elődeink, Bocskai és 1956 harcai sok tanulsággal szolgálhatnak a mai magyar reformátusoknak, és nemcsak nekik. Reformátor elődeink, Bocskai István és 1956 mártírjai már elmondhatják, hogy kezeik munkáját maradandóvá tette a Mindenható.

Egy pár gondolatban szeretnék a továbbiakban magyar református népünk sorsára és jövőjére utalni.

 

1938. aug. 13-án, az első Magyar Református Világtalálkozón Ravasz László így nyilatkozott: „ma a magyar református egyház három öntudatos létezési formában jelentkezik: Magyarországon, az utódállamokban és a szórványban”. Pár évre rá 1941-ben, amikor a Kálvin-téri református gyülekezet lelkipásztoraként köszöntötte gyülekezetének azon tervét, hogy a kolozsvári Farkas-utcai református gyülekezetet úrasztali terítővel ajándékozzák meg, a következő szavakkal fordult híveihez: „A Budapest-Kálvin téri és a Kolozsvár-Farkas utcai gyülekezet között térben kerek 400 km van: időben több mint húsz esztendő. Két évtized óta, ha akartunk volna, sem tudtunk volna itt találkozni. Lélekben pedig, még sokkal nagyobb a távolság, nem ismerjük egymást, pedig összetartozunk, egy családnak vagyunk a gyermekei, akár arra gondolunk, aki lakodalmas asztalához egyképpen meghívott és leültetett; akár a magyar református múlt és lelki közösség elszakíthatatlan kapcsolatára; akár arra, hogy egy emberöltőben a két gyülekezetet azon egy lelkipásztornak méltatlan személyisége is egybekapcsolta, mint két aranygyűrűt egy korán megavuló, elfakuló cérnaszál.” Szavaiból kicseng az afeletti fájdalom, hogy a magyarság anyaországbeli és utódállamokban élő tagjai lélekben eltávolodtak egymástól. Pedig – mondja egy ugyanazon évben kelt írásában – „én a világ legegyszerűbb, legvilágosabb, megcáfolhatatlan bölcsességű igazságát mondom: az egész nagyobb, mint a rész, és csak az egész az igaz”. Vajon ma beszélhetünk-e a három öntudatos létezési formáról, amit Ravasz László 1938-ban látott? Vagy szép lassan már csak ösztönösről beszélhetünk? Vajon az általa megcáfolhatatlan igazságként leírtak mai református és továbbmenve, magyar népünk tudatában helyet kapnak-e?! Vajon tudatosul-e már valahára népünkben és református magyarjainkban is, hogy a „széthúzás az ember bűne és az egység Isten csodája” – ahogy első őrállónk ezt többször is elmondta?

Vajon mikor cselekszünk már Ravasz László 1958-ban megfogalmazott intése szerint: „Szabadságának és lehetőségeinek felelősségteljes kihasználásával legyen az egymásra talált osztatlan, egyetemes magyar reformátusság szolgálata az, ami a történelmi Erdély szolgálata volt (a két világháború között – s.m.) a három létezési formában élő magyarság és magyar reformátusság számára.”

Vajon tényleg „félbenmaradt nép” vagyunk, ahogy ezt egy Ausztráliába szakadt hazánkfia állítja, amikor mint nemzetet, mint közösséget sokkal rosszabbnak minősít minket, mint egyént?

Ezek mind súlyos kérdések és mindannyiunkat komoly önvizsgálatra kötelez.

Végezetül az elhangzottak szellemében megpróbálom kulcsszavakba összesűríteni mindazt, amit megmaradásunk és jövőnk zálogainak tekinthetünk. A már többször is hangoztatott egység mellett a család, a közösség, az áldozatvállalás (beleértve a gyermekáldás vállalását is), a magyar iskola és mindenek felett az Isten megtartó erejébe vetett rendíthetetlen hit tartoznak ide. Református elődeink és Bocskai hite.

 

Kedves református Testvéreim!

Köszöntő beszédemet így kezdtem: „Békesség Istentől”. Ez egy jókívánság, de vehetjük kijelentésnek is: a békesség Istentől van, csak Tőle lehetséges. És itt kapcsolódik erdélyi református köszöntésünk a 127. Zsoltár gondolatához:

„Ha az Úr nem építi a házat,

hiába fáradoznak az építők.

Ha az Úr nem őrzi a várost

hiába vigyáznak az őrök.”

mondja a zsoltár, mely két bölcs mondásból áll. Az a gondolat köti össze őket, hogy Isten oltalmától és áldásától függ a közösség és a család biztonságos és boldog élete. Minden emberi munkának egyedül Isten támogatása adhat valódi értelmet és állandóságot. A magyar reformátusok V. Világtalálkozójának jelmondata a 90. Zsoltárban megfogalmazott kérés: „Kezeink munkáját tedd maradandóvá!” Úgy hangozzék ez a kérés ajkainkról, annak a bizonyosságnak a tudatában, hogy minden csak az Istentől kirendelt békességnek köszönhetően és a 127. Zsoltár gondolatának igazságában lehetséges. Mai ünnepnapunk békességéért is Neki adjunk hálát. Különleges Isteni kegyelem mindannyiunk számára, hogy 2006. augusztus 12-én Kolozsváron együtt lehet lélekben – mai szóhasználattal virtuálisan – a világ magyar reformátussága.

A vendéglátó Erdélyi Református Egyházkerület nevében kívánom minden jelenlévőnek, a Világ összes, magát magyar reformátusnak valló és az Istentől neki rendelt hitét felvállaló testvérünknek és minden jóakaratú embernek a Földön: Békesség Istentől! Áldás, békesség!

 

Elhangzott Kolozsvárt, 2006. augusztus 12-én a Magyar Reformátusok

V. Világtalálkozója nyitóünnepségén.

Tonk István

az Erdélyi Református Egyházkerület

ügyvezető főgondnoka

 

 

Az V. Magyar Reformátusok Világtalákozója kolozsvári megnyitó istentiszteletén elhangzott igehírdetés

 

Építsétek a falakat!

 

„Ekkor mondék nékik: Ti látjátok a nyomorúságot, a melyben mi vagyunk, hogy Jeruzsálem pusztán hever és kapui tűzben égtek meg; jertek, építsük meg Jeruzsálem kőfalát, és ne legyünk többé gyalázatul! És megjelentém nékik az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelmét, és a király beszédit is, a melyeket nékem szólt, és mondának: Keljünk fel és építsük meg! És megerősíték kezeiket a jóra.” (Neh 2,17-18).

 

Keresztyén Tesvéreim!

Ünneplő gyülekezet!

Isten magyarul beszélő református népe 5. alkalommal gyűlt össze világtalálkozóra, hogy átélje az Istennel és egymással való találkozás örömét. Az anyaországban és a Kárpát-medencében élő, valamint a világ minden részére szétszóródott református magyarság Isten színe elé áll, hogy Őt imádja és magasztalja, énekben dicsőítse, igéjét meghallgassa, és életére és jövendőjére tőle kérjen áldást. Isten népe azzal, hogy az Úr elé áll, kifejezésre juttatja, hogy benne bízik, benne reménykedik. Kitárva lelkét, fájó kérdéseit neki teszi föl, mert nem érti a körülötte zajló eseményeket, a történelem viharaiban kapott sajgó sebeire mutat, amelyekre nem talál gyógyírt, és feltárja félelmeit és aggodalmait, amelyekben Istentől vár bátorítást. Csak az Úr a megmondhatója annak, hogy népünk jövőjét illetően mennyi kérdés, aggodalom, csalódás, fájdalom és bánat gyűlt össze ebben a teremben. De ha őszinte Isten-keresés van bennünk, ha tudunk bűnbánattal közelíteni hozzá, ha hajlandóak vagyunk lemondani saját bölcs terveinkről és megfogadni az Ő tanácsait, ha kell nekünk a vele való közösség, akkor megtörténhet a csoda, hogy megszólal az Isten. Nem dörgedelmes ítélethirdetéssel, hanem kegyelmének szelíd, halk szavával. Nem fenyít, nem dorgál, hanem lelket melengetően átölel és megsimogat, hogy Lelkének erejével közösséggé formáljon, s egy testté teremtsen bennünket, a világ minden tájára szétszóródott, magyar reformátusokat.

Megszólal az Isten, és ez már önmagában a kegyelem jele. Nem biztos, hogy minden kérdésünkre válaszol, sőt, sokszor inkább visszakérdez; nem biztos, hogy aggodalmainkat eloszlatva, azonnal megvigasztal, hiszen a megszólaló Úr gyakran perlekedik népével; az sem biztos, hogy szavai egyértelmű jövőképet festenek elénk. Minket, Isten egybesereglett, református népét most a feladatainkra, megbízatásunkra emlékeztet az Úr, amikor azt mondja: Építsétek a falakat!

Megdöbbenve kérdezzük: Milyen falakat építsünk, Urunk? Mi a falakat inkább lerombolnánk, hiszen a szabadságunkat korlátozzák. Még hogy építsünk? Hát nem az általad irányított történelem viharai rombolták le a falainkat, úgy, hogy minket is majdnem maguk alá temettek? Hát nem most kérjük éppen vissza elvett és tönkretett épületeinket, hogy felújíthassuk azokat? Hát nem mi akarjuk újjáépíteni a megszüntetett szeretetszolgálatunkat? Hát nem azért harcolunk-e folyamatosan, hogy újra fölépíthessük a templomokat, lelkészi lakásokat, imatermeket, közösségi házakat? Testvéreim! Lehet perlekedni is az Úrral, de jobban tesszük, ha őszintén Rá figyelünk, mert akkor világossá válhatnak előttünk a gondolatai és a tervei.

A Nehémiás próféta könyvéből felolvasott igerész az építkezés hétköznapjaiba vezet el bennünket. A babilóniai fogságból megszabadult nép sok mindent felépített már: áll a templom, és megépültek a házak, de Jeruzsálem kőfalain hatalmas repedések éktelenkednek, olykor romokban hevernek, és a kapui is megégtek. Nehémiás azt a parancsot kapja Istentől, hogy építsék meg Jeruzsálem kőfalait. A felolvasott ige az építkezésre nézve három fontos dolgot hoz tudomásunkra.

1. Először közli velünk, hogy Isten a terveket elkészítette, és Ő munkálkodik, ezért nekünk is munkálkodnunk kell. Ő volt az, aki prófétáin keresztül bejelentette, hogy a babilóniai fogságnak egyszer vége lesz, és Ő hazahozza a foglyokat. Az Ő szavára a régi világrend összedőlt, s a történelem színpadán új világhatalom jelent meg. Ő munkálkodott az új király, Círusz szívében, hogy az Isten népét szabadon engedje. Ő volt az, aki erőt adott Zorobábelnek és Jésuának, hogy az Isten háza megépítésének munkálatait elvégezzék. És Ő volt az, aki megszólította Nehémiást és azzal a feladattal bízta meg, hogy építsék meg Jeruzsálem kőfalait.

Amint Nehémiás korában ismerte Isten az Ő népét, úgy ma is: ismeri múltunkat és jelenünket, és látja jövendőnket is, tudja gondjainkat, és elkészítette számunkra a megoldást is.  Amikor küldetésünkre, megbízatásunkra figyelmeztet bennünket, munkaterápiát alkalmaz. Ismételten emlékeztet minket a tervére: „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson” (1Tim 2,4). Ennek érdekében, Péter apostolon keresztül bejelentette: „Íme, szegeletkövet teszek Sionban” (1Pt 2,6). Világmegváltó terve megvalósítására elküldte egyszülött Fiát, hogy benne és általa biztos alapot fektessen le a számunkra, mert erre a szilárd fundamentumra akarja fölépíteni lelki templomát. Isten a tervét olyan embereken keresztül végzi el, akiknek fáj a pusztulás, akik látják a repedéseket, és akik hitük segítségével készek arra, hogy Isten újjáépítő tervére ráhangolódjanak. Ezért szólít fel és hív el bennünket arra, hogy: „mint élő kövek, épüljetek fel lelki házzá” (1Pt 2,5). Isten népének az a feladata, hogy élő kövekként, a biztos alapra épülő anyaszentegyházba beépülve, építse a lelki házat.

Testvéreim, sok fáradsággal olyan sok mindent építettünk, csak éppen az anyaszentegyház falairól feledkeztünk meg. Ha fontos nekünk az, hogy reformátusok vagyunk és azok is akarunk maradni; ha azt szeretnénk, hogy ősi hitvallásaink ne kopjanak ki a következő generációk hittudatából; ha fontos az, hogy magyar nyelven dicsérjük az Urat, és hogy továbbra is magyarul beszéljünk gyülekezetünkben és családunkban; ha fáj az identitásvesztés, az apadás, ha tudatosodtak bennünk a gonosz idők vészjósló jelei, és  látjuk a veszélyt, amely bennünket fenyeget, – akkor élnünk kell az Isten felkínálta lehetőséggel: „Gyertek, építsük meg Jeruzsálem kőfalait, és ne legyünk többé gyalázatul”! 

2. A felolvasott ige azt is tudomásunkra hozza, hogy az építkezés ellenséges környezetben folyik. A Nehémiás könyve többször is beszámol arról, hogy a környékbeli kiskirályok mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az építkezés leálljon. Acsarkodnak, felségárulással vádolnak, kétségbe vonják az építési engedélyt, konspirációs elméleteket gyártanak, rémhíreket terjesztenek, megfélemlítenek, besúgókat keresnek és találnak, a nép egységét bomlasztják, munkakedvét elveszik. Minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a munka álljon le, és a fal ne épüljön. Isten népének tudomásul kell vennie, hogy élete és munkálkodása minden időben ellenséges környezetben zajlik, hiszen nem mindenki örvend annak, hogy épül az anyaszentegyház. Az egyéni érdekek, a saját tervek, a politikai elképzelések Isten tervének a megvalósulását szeretnék megakadályozni.    

Ellenséges környezetben nagyon nehéz építeni, hiszen a hiábavaló erőfeszítésbe hamar bele lehet fáradni. Olyankor könnyen megfeledkezünk a feladatunkról, és békétlenség, széthúzás emészti föl erőnket, s megdöbbenve tapasztaljuk, hogy egyesek már nemhogy építenék, de kövenként hordják el a falakat. Máskor bezárt ajtók előtt siránkozunk, s nem vesszük észre az Isten által máshol felkínált lehetőségeket. A keresztyén ember jellemzője, hogy elismeri a korlátait és felismeri a lehetőségeit. A keresztyén ember tudja azt, hogy Isten terve minden nehézség ellenére, biztosan megvalósul. No, nem azért, mert választottjai olyan szorgalmasak, nem is azért, mert lendületesen építenek, hanem azért, mert Isten az ő erősségük, aki megígérte, hogy anyaszentegyházán még a pokol kapui sem vesznek diadalmat: „Mert nem ember az Isten, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-e Ő valamit, hogy meg ne tenné, ígér-e valamit hogy azt ne teljesítené?” (4Móz 23,19)

 3. Végül, az ige tudomásunkra hozza, hogy sikerre csak összefogással van esély. Miután Nehémiás megvizsgálta Jeruzsálem megégett kapuit és repedezett falait, összehívja a népet tanácskozásra. Érdemes megfigyelni, hogy milyen elővigyázatosan készíti elő őket a döntésre. Először feltárja a helyzetet: Jeruzsálem falai romokban hevernek, kapui tűzben égtek meg. A pusztulást, a romokat meg lehet szokni, ezért nyitogatja a szemüket. Azután beszámol Isten rajta nyugvó, nagy kegyelméről, s emlékezteti őket Isten ígéreteire. Ezzel hitüket megerősíti. Végül megemlíti a király jóváhagyását, amivel aggodalmaikat lecsendesíti. A nép pedig egy emberként válaszolja: „Keljünk fel és építsük meg! És megerősíték kezeiket a jóra”.

Sokféle felmérés, előrejelzés készült az egyház helyzetéről csak az utóbbi 15 évben is, amelyek az egyház testén megjelenő repedésekről, omladozó falakról, kiégett kapukról, fogyatkozó létszámról, elvilágiasodásról, a templomlátogatás csökkenéséről, az egyház társadalmi szerepének háttérbe szorulásáról szólnak. No, meg arról, hogy a vészhelyzetben sem tudunk összefogni, közös elhatározással az Isten szerint jót akarni, tervébe beilleszkedni, azt továbbgondolni, azért közösen dolgozni. Az Isten terve eltörpül egyéni terveink mellett, s a vészharangok zúgását már megszokta a fülünk.

Szinte sóvárogva hallgatjuk azt, ahogyan Nehémiás felhívására a nép egyként válaszolja: „Keljünk fel és építsük meg!” Tudják, hogy ennek a feladatnak csakis közösen, összefogással tudnak eleget tenni. Ennek érdekében nemzetségek szerint dolgoznak, éppen ott építve a falat, ahol kijelölték számukra. Nem a jobb, könnyebb helyekért tolakodnak, nem egymás ellen acsarkodnak, hanem tudomásul veszik, hogy mindnyájan ugyanannak a tervnek a megvalósítói. Eredményt csak összefogással és áldozatkészséggel érhetnek el. Ezt pedig nekünk is meg kell tanulnunk. Nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy továbbra is szétszakadozva, egymás ellen harcoljunk, hogy egymást marjuk és faljuk, hogy érdekszövetségekre szakadozzunk, egyéni vagy politikai érdekből Isten népének közösségét szétverjük. Erre a feladatra csak egységben vagyunk alkalmasak, ezt a harcot csak egymást támogatva lehet megvívni, eredményekre csak egymással öszefogva van esély. Sajnos, az áldozatkészség is kihalófélben van belőlünk. Pedig áldozat nélkül nincs egyház, nincs Istennel való kapcsolat, de áldozat nélkül nincs közösség, nincs nép, sem nemzet. Halálra van ítélve az a nép, amelynek tagjai lemondanak az áldozathozatalról, amelynek tagjai nem tudják önmagukat háttérbe szorítva, saját egyházuk, népük, nemzetük javát keresni.

Akik egységben és áldozatkészen építenek, azok „megerősítik kezeiket a jóra”. A kéz egyetlen mozdulata sok mindent kifejezhet: tud a kéz lemondóan, beletörődően legyinteni, vagy tehetetlenségében ökölbe szorulni, tud gonosz tettre készen előrelendülni. De itt csoda történt: a kezek megerősödtek a jóra. Mert igazán nagy dolgok akkor történnek, amikor az ember természetellenes cselekedetre szánja el magát: egy pillanatra megfeledkezik önmagáról, és Istenre tekint.

Önmagunkról megfeledkezve, Istenre tekintve így szeretnénk most mi is, jelenünkre és jövendőnkre, egész életünkre, református népünkre és egész nemzetünkre Isten áldását kérni. Értjük a tervet, amelynek Isten részesévé tett, és a 90. zsoltár szavaival most már csak egyetlen kérésünket fogalmazzuk meg: „Legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve rajtunk, és a mi kezeink munkáját tedd állandóvá, és a mi kezeink munkáját tedd állandóvá”.

Ámen

Dr. Pap Géza püspök

 

 

Interjú Dr. Pap Géza püspökkel

 

Teljes terjedelmében közöljük Pap Géza püspök interjúját, amelynek szerkesztett és rövidített változata a Heti Válaszban jelent meg.

 

Augusztus 12-én kezdődik és 22-én ér véget a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozója. A Debrecen és Kolozsvár központú rendezvénysorozat egyik házigazdája Pap Géza, Erdély református püspöke. A lelkipásztor szerint az ünneplést beárnyékolja, hogy az erdélyi reformátusok úgy érzik: a Bocskai István végrendeletéről elfeledkező magyarországiak egy része eltaszította őket magától. Reménységgel tölti el őket viszont, hogy sokan vannak azok is, akik vállalják a közösséget velük.

 

- Ötödszörre (negyedik alkalommal a rendszerváltás után) rendezik meg a világtalálkozót. Miben más ez az alkalom és mennyiben hasonlít az előzőekre?

- Nyilvánvalóan más, mert változnak a helyszínek, változik a program. Más, mert ennek a világtalálkozónak a nyitórendezvényére éppen Bocskai István szülővárosában, Kolozsváron kerül sor, s ez nagy megtiszteltetés a számunkra. De más abból a szempontból is, hogy eddig az volt a szokás, hogy az egyházkerületek elnökségeinek megbízása alapján a Református Világszövetség szervezi a találkozót. Ez a helyzet most annyiban változott, hogy az egyházkerületek elnökségei a világszövetség elnökével közös megbeszélésre gyűltek össze, ahol elhatározták, hogy minden kerület maga szervezi saját területén a világtalálkozót, aminek a menetét a további közös megbeszéléseken egyeztetjük. Ettől eltekintve, ez a világtalálkozó alapvető célkitűzésében hasonló az eddigiekhez. A cél most is az, hogy Isten magyarul beszélő, református népe átélje az együvé tartozás örömét, megtapasztalja a közösséget Istennel és egymással.

 

- Idén a Bocskai-felkelést lezáró bécsi béke 400. és az 1956-os forradalom 50. évfordulóját is ünnepeljük, ez külön aktualitást ad a rendezvénysorozatnak.

- A Bocskai-felkelés és az '56-os forradalom között az összekötő kapocs a magyar nép szabadságvágya, szabadság iránti szeretete. A szabadságvágynak pedig része, hogy a nép szabadon gyakorolhatja Istennel való kapcsolatát. Bocskai István élete, szabadságharca a reformáció számára mérföldkő lett, nem véletlenül idézgetjük a Genfi emlékműre felírt egyik jelmondatát: "Hitünknek, lelkiismeretünknek és régi törvényeinknek szabadságát minden aranynál feljebb becsüljük". Mindezen túl, Bocskai István végrendeletének üzenete ma aktuálisabb, mint valaha: "... igazán és jó lelkiesmérettel (meghagyom) megírom, szeretettel intvén mind az erdélyieket és magyarországi híveinket az egymás közt való szép egyezségre, atyafiúi szeretetre. Az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket el ne taszítsák, tartsák ő atyafiaiknak és ő véreknek, tagjoknak". Úgy érezzük, hogy mi a Bocskai testamentumában megfogalmazott igénynek eleget tettünk, az anyaország népének egy része viszont eltaszított bennünket. Ezen a világtalálkozón ezzel a szomorú ténnyel is szembe kell néznünk. Ennek ellenére hisszük és valljuk, hogy a magyar nép lelki egységét nem diktátumok határozzák meg, a múlandó politika nem tud határokat húzni közénk. Tetszik, vagy nem, szeretnek vagy sem, mi a magyar nemzet tagjainak tudjuk magunkat, és lelki közösségben szeretnénk élni azokkal, akik ezt felvállalják.

 

- A Generális Konvent 2005. július 7-8-i tanácskozása zárónyilatkozatában a következőket fogalmazta meg: „Reménységgel vagyunk afelől, hogy Isten kegyelméből a közös munka, a közös imádság és a közös szolgálat eredményeképpen belátható időn belül újból létrejön az egységes Magyar Református Egyház”. Az egységesülési folyamatra (miközben a magyar nemzet tagjai között sokszor a széthúzás, ellentétkeresés jellemző) is rákérdeznék.

- Először azt kell tisztáznunk, hogy a Magyar Református Egyház Trianon után szakadt szét, de lélekben sohasem mondott le az együvé tartozás gondolatáról. Az egység zsinati egységet jelent, vagyis azt, hogy az egyháztestek, egyházkerületek református magyarságunkat egyetemesen érintő kérdésekben közös zsinaton hoznak határozatokat, amelyeket a helyi egyházkerületek léptetnek életbe. Ennek az egységnek első lépése az volt, hogy a Magyarországi Református Egyház zsinati határozatban kimondta, hogy "tagjának tekinti a világ bármely országában élő, magát reformátusnak valló, és azt kinyilvánító egyháztagot". Válaszként a Romániai Református Egyház zsinata határozatban kimondta és alkotmányában rögzítette, hogy "a Romániai Református Egyház a hitvallás, a tanítás és a hagyományok azonosságánál fogva zsinati egységben van minden magyar nyelvű református egyházzal". Ez a folyamat elindult, s a Generális Konvent szerepe éppen az, hogy elvezessen bennünket a Magyar Református Egyház zsinati egységének megvalósulásához. Azt viszont tudomásul kell vennünk, hogy az egységkeresésben sokféle akadállyal kell szembenézni. A szakadás mindenkor az ember bűne, az egység viszont Isten csodája. Mi ezért a csodáért imádkozunk.

Ennek az egységkeresésnek azonban jelzésértéke is van. A református egyház akkor fogalmazta meg összetartozásának igényét, amikor az anyaországban a politikum éppen az ellentétes utat járja, és amikor a jelenlegi magyar kormány és a magyar nép egy része politikai indíttatásból "nem"-et mondott a határon kívül élő testvéreire. Ezzel nemcsak az anyaország népét osztotta meg, de lélekben eltaszította magától a határon kívül rekedteket, s lelkük mélyéig megsértette azokat, akik Trianon óta drága kincsként őrizték szívükben - Istenbe vetett hitük mellett - a magyar néphez való tartozásuk reménységét.  December 5-e óta sokan kérdik Erdélyben, hogy ezek után mi kihez tartozunk, melyik népnek vagyunk a tagjai, kik a mi testvéreink? A református világtalálkozó arra is hivatott, hogy ezekre a fájó kérdésekre választ adjon, s a sebeket bekötözze. Lehet, hogy sokan vannak, akik leírtak bennünket, de sokan vannak azok is, akik még szeretnek minket, akik testvéri jobbot nyújtanak felénk. 

 

- Úgy tudom, idén nem kértek magyar állami támogatást.

- Szeretném, ha értené: Erdély református népének van önérzete. Bennünket úgy festettek le, mint akik elárasztják Magyarországot, elveszik a munkahelyeket, akik megterhelik a magyar költségvetést, s a sort nyilvánvalóan folytathatnám. Ezek után nem óhajtunk annak a koldusnak a szerepében tetszelegni, aki előtt becsapják az ajtót. Szerény adomány elfogadásával mi nem akarjuk romba dönteni a költségvetést, a magyar adófizetők pénzét nem akarjuk holmi vallási rendezvényekre pazarolni. Belátjuk, hogy a magyar gazdaság a tönk szélén van, s ebben a kritikus helyzetben nem szeretnénk újabb lehetőséget felkínálni a politikumnak arra, hogy a bűnbakot a határon kívüliekben keresse. Ez alkalommal a világtalálkozót úgy rendezzük meg, ahogy saját erőnkből telik: sokkal szerényebben, de Istenbe vetett hittel, és az együvé tartozás örömével.

 

 

Találkozásaim Bocskai Istvánnal

 

1.

Első szolgálati helyemen, a Görgényi-havasok lábánál elterülő faluban, Görgényüvegcsűrön élt egy Bocskai család: a férfiak reformátusok voltak, a nők római katolikusok, és így ment ez már jó kétszáz éve, mióta a felvidéki családot az üveggyártás miatt ide telepítették a hegyek lábához. Ünnepek alkalmával a templom előtt beszélgetett az a pár református, de Bocskai Mihály bácsi ritkán szólalt meg. Alacsony termetű szénégető, munkában edződött, barna bőrű, fekete hajú férfi volt, jellegzetesen karika lábakkal, és volt benne valami biztonság, valami fejedelmi tartás. Egyik idős nő odasúgta nekem: "a fejedelem rokona", és előttem megelevenedett kismarjai Bocskai István, aki talán meg sem halt Kassán, hanem titokban ellovagolt a Görgényi- havasokba, ott élt tovább a szénégetők között, és ünnepek alkalmával eljött a görgényüvegcsűri templomba úrvacsorát venni, mert jó református volt.

2.

A fejedelemmel Kolozsváron akkor találkoztam először, amikor harmincöt évvel ezelőtt beléptem a Protestáns Teológia dísztermébe. Újonc voltam Kolozsváron, kíváncsi és érdeklődő ifjú, idegen a nagyvilágban, és akkor ő fogadott ott a szószék mellett, a legszebb Bocskai festményen... emberi nagyságában. Nem véletlen, hogy az V. magyar református világtalálkozó időpontja és kezdési helye alkalmazkodik Bocskai István fejedelemhez és szülővárosához, hiszen mindenik erdélyi református lelkipásztor tőle kapott biztatást a helytállásra, mert az a szép Bocskai-kép kísér minket mindenütt.

Így állt ő egykor, négyszáz évvel ezelőtt "két pogány közt" erdélyi fejedelemként, ő volt a határ és a híd Kelet és Nyugat között, ő volt a "magyarok pajzsa, igazság oszlopa" a Habsburg és a szultán között, amikor a Zsitva folyó torkolatánál békét kötöttek.

Úgy tudom, itt áll közöttünk a Nagyenyedi Református Kollégium XI.-es tanulója, aki díjnyertes írását egy szép mondattal zárja: "újra feltűnik ragyogó fényével Erdély egén Bocskai csillaga".

Én hiszem, hogy kincses Kolozsváron 1557 óta, amikor ezen épület helyén állt házban megszületett Erdély hatodik fejedelme, azóta ragyog "Bocskai csillaga". Számomra ezért szép város még ma is Kolozsvár.

3.

Valahányszor átutazom Bécsen, annyiszor feltűnik előttem Bocskai István alakja, ahogy négyszáz évvel ezelőtt, 1606. június 23-án a kis Erdély szakállas fejedelme diktálta a csupasz képű, nagy osztrák császárnak a béke feltételeit. Olyankor kihúzom magam Bécs utcáin, és látom, ahogy az írnok írja a rólunk, erdélyi magyarokról szóló passzust: "vallásukban és hitükben sohasem és sehol nem háborgatja és mások által háborgattatni nem engedi". És négyszáz év után a magyar történelem egyik kutatója így értékeli ezt a szép históriás eseményt: "a bécsi béke az egész évszázad olyan alapvető okmánya lett, amely meghatározta Magyarország és Erdély sorsát".

Ezekben a napokban, a magyar reformátusok ötödik világtalálkozójának idején erdélyi történelmi városok múltképei elevenednek meg: Kolozsvár, a fejedelem szülővárosa; Gyulafehérvár, ahol nyugodna teste éppen négyszáz éve, ha az idők folyamán széjjel nem dobálták volna; Szászmedgyes, ahol az addig császárhű szászok is esküvel kötelezték el magukat, és éppen az egyik erdélyi szász krónikás, Georg Krauss írta az elhunyt fejedelemről: "vagy mi nem érdemeltük őt meg, vagy a gonosz világ nem tűrhette el a jámbor fejedelmet". Jólesik magyarként hallani ezt az erdélyi szász elismerést.

4.

Álmaim és vágyaim szerint holnap (augusztus 13- án) találkozom újból a fejedelemmel Nyárádszeredában, ahol székely utódok koszorúzzák meg a kálváriás úton visszaérkezett Bocskai-szobrot; ott, ahol 1606. február 21-én a székelyek Erdély fejedelmévé választották. Az a Bocskai-szobor egy kicsit erdélyi életünk küzdelmes útjának jelképe is, mert Nyárádszereda főterén 1905. február 21-én – azaz fejedelemmé választásának háromszázadik évfordulóján – szobrot emeltek. Azt a szobrot 1924-ben hatalmi önkénnyel levétették, 1934-ben a kolozsvári teológiára menekítették; 1940–1944 között újból ott állt a székely település központjában, majd ötvenhárom éven át a református templomba menekítve, szemben a fallal, háttal a világnak, a torony alatt. Volt idő, amikor az is hőstettnek számított, hogy a torony alatti félhomályban 180 fokkal megfordították a menekített szobrot, hogy a gyanútlan szemlélővel szembenézhessen. Itt találkoztam negyedszer a fejedelemmel: titokban, félhomályban, de egymást bátorítva és felejthetetlen fogadásokkal, hogy nem adjuk fel.

5.

Ma – 2006. augusztus 12-én – Kolozsváron, szülővárosában szobrot avatnak Bocskai István fejedelemnek. Nagyszalonta, Érmihályfalva, Nyárádszereda, Marossárpatak után ez az ötödik erdélyi (romániai) Bocskai-szobor. De ott áll kőbe vagy bronzba vésett alakja Genfben és Ópusztaszeren, a budapesti Hősök terén vagy kismarjai előnevét adó ősi birtokán. Mi itt, átellenben Mátyás király szülővárosával, a kolozsvári Óvárban a fejedelem szülőháza helyére épült épület falán álló tábla mellett a fejedelemmel találkozunk. Azzal a fejedelemmel, aki hajdúk betelepítésével négyszáz éves városokat alapított, aki a dölyfös osztrák császárnak békefeltételeket diktált, akit a magyarok Mózesének hívtak, mert győzelemre vezette népét. Azzal a fejedelemmel találkozunk, aki ott él Kolozsváron, Gyulafehérváron, Szászmedgyesen, Nyárádszeredában, egész Erdélyben, és mivel ott él múltunkban meg reményeinkben, ezért mindig találkozunk vele.

Ötvös József

(Elhangzott – Kolozsváron 2006. augusztus 12-én a Bocskai István szülőházát jelző márványtábla megkoszorúzása alkalmával.)

Népújság - 2006-08-12

 

 

Nyárádszeredában is Bocskaira emlékeztek

Az idei V. Református Világtalálkozó keretében, augusztus 13-án Nyárádszeredában is ünnepi műsorral várták az érdeklődőket.

Tegnap több száz református, köztük több egyházi és világi méltóság jelent meg Nyárádszeredában megemlékezni Bocskai Istvánról, Erdély fejedelméről.

Székely Endre, a Nyárádszeredai Református Egyházközség lelkipásztora hangsúlyozta: "Büszkék vagyunk, hogy elődeink, 1606 februárjában ezen a helyen nyilvánították Bocskai Istvánt fejedelemmé. Ugyanakkor az először leleplezett Bocskai-szobor 100 éves múltjára is visszatekintünk, amelyet 1906-ban állítottak az ő emlékére. 1924-ben eltávolították, '33-ig a templomban rejtegették, majd 1940-ig a Kolozsvári Református Teológia nyújtott menedéket a szobornak. A sok viszontagság után 1997-ben harmadszorra lepleztük le a szobrot, a 100-ból tulajdonképpen csak 31 évet volt a talapzaton, de reméljük, hogy többször nem kell eltávolítanunk onnan. Ez a mostani találkozó a fejedelelmre való emlékezés méltó ünneplése".

A felszólalásokat megelőző ünnepi istentiszteleten dr. Márkus Mihály, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, kiemelve a hitvallás fontosságát, a szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség emberi tulajdonságai köré fűzve a Szentírásból kiemelt részt.

A marosvásárhelyi Vártemplom lelkésze, Ötvös József, a Marosi Egyházmegye esperese Bocskairól tartott történelmi előadást, kiemelve, hogy a fejedelem alig 700 napos fejedelemsége alatt megmutatta a világnak, hogy két pogány között is meg lehet maradni.

A Bocskaira való emlékezés és 1956 eseménye szorosan egybefonódott tegnap, Nyárádszeredában, erre a két mozzanatra fókuszálva az idei Világtalálkozót is, mondta Székely András, a Küküllői Református Egyházmegye esperese.

Az ünnepélyen a nyárádszeredai Bocskai dalkör fellépése-, illetve Kilyén Ilka színművésznő szavalata, éneke méltó hangulatot teremtett a nyárádszeredai református templom előtt álló Bocskai-szobor koszorúzási ünnepségének. A székely ruhába öltözött fiúk és lányok, az egyházi és világi méltóságokkal több koszorút helyeztek el.

Gábor Ildikó

Népújság - 2006-08-14

 

 

Az összefogás jegyében találkoztak a világ reformátusai

Kolozsváron rendezték az V. Magyar Református Világtalálkozót

 

A rendezvényen a fiatalok zenés programmal járultak hozzá a találkozó sikeréhez (Kiss Olivér felvételei)

 

Nehéz pontos választ adni arra, hogy hány országból érkeztek vendégek a szombati V. Magyar Református Világtalálkozóra. Tény, hogy sok helyről sereglettek össze a hívek az egy napra „református fővárosnak" kikiáltott Kolozsvárra, elég volt csak egy pillantást vetni a sportcsarnok előtt sorakozó autóbuszok változatos rendszámára, hogy meggyőződhessünk a rendezvény valódi világi jellegéről. A világ minden részéből érkezett hívek szombaton Bocskai István erdélyi fejedelem emlékére szobrot avattak a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet udvarán, majd a megnyitó ünnepségre került sor a Sportcsarnokban.

A világtalálkozót, amint arra Tőkés László Királyhágó-melléki református püspök köszöntő beszédében is utalt, 1938 óta egy hosszabb kimaradás után négy-öt éves rendszerességgel szervezik. A rendezvény célja, hogy összegyűjtse a világ összes táján, de főleg a Kárpát-medencében élő magyar reformátusokat.

Az elmúlt időszakban megerősödött az az igény a református egyházban, hogy minél egységesebbé váljon. Ezek a törekvések főleg a Magyarországon 2004-ben kudarcba fulladt népszavazást követően erősödtek fel. E szándékot árulja el a rendezvény meghívólevelében található gondolat, miszerint az út, a folyamat, ami a találkozóhoz vezet, legalább olyan fontos, mint maga a találkozó, ezért a világtalálkozók közötti időszakokban is erősíteni kell az összetartozás szálait.

A református egyház vezetői emlékeztetnek, hogy a magyarországi református egyház 2005. évi májusi zsinati ülésén meghozott törvénymódosítása értelmében „tagjának tekinti a világ bármely részén élő, magát magyar reformátusnak valló és ezt kinyilvánító egyháztagot". Ennek folytatásaként felvidéki, kárpátaljai, romániai és délvidéki református egyházak is már belefoglalták, vagy belefoglalni készülnek az új jogi kategóriát saját statútumukba. A Generális Konvent 2005. július 7–8-i tanácskozása pedig Zárónyilatkozatában a következőket fogalmazta meg: „Reménységgel vagyunk afelől, hogy Isten kegyelméből a közös munka, a közös imádság és a közös szolgálat eredményeképpen belátható időn belül újból létrejön az egységes Magyar Református Egyház".

Az egység üzenetét magában hordozó világtalálkozó második rendezvényét 1991-ben szervezték meg. Ezt követték az 1996., és a 2000. évi találkozók. Ezek közül nem zajlott mindegyik gond nélkül, hiszen 1996-ban a Bihar megyébe tervezett megnyitóünnepséget a román vallásügyi államtitkárság akkori vezetősége be akarta tiltani. Éppen ezért Csiha Kálmán és Tőkés László akkori református püspökök Nicolae Văcăroiu miniszterelnököt is megkeresték nyílt levélben, hogy tiltakozzanak a rendezvény megakadályozására irányuló hatósági szándék ellen.

Ilyen előzményekhez képest az idei rendezvény zökkenőmentesen zajlott, hiszen amint Kiss Tibor szervező lapunknak elmondta: rendzavarásra nem került sor, a helyi hatóságok pedig nagyon készségesnek mutatkoztak a Világtalálkozó előkészítésében.

A szombati nap a Protestáns Teológiai Intézetben kezdődött, ahol a reggeli órákban tudományos előadások hangzottak el Bocskai István erdélyi fejedelem történelmi jelentőségéről. Az idei Világtalálkozón az uralkodó által vezetett szabadságharcra és az általa megkötött bécsi béke 400. évfordulójára emlékeztek. Ez a történelmi esemény azért jelentős, mert az 1606. június 23-án létrejött fegyverszünetnek köszönhetően élhetett tovább a protestantizmus a katolikus vallással együtt.

Ezért a nyitóünnepség alkalmából szervezett kolozsvári rendezvénysorozatot Bocskai István emléke határozta meg. Az előadások után a résztvevők megtekinthették a teológia épülő udvarán lévő, a fejedelemről megmintázott szobrot. A Bocskai/Avram Iancu tér 13. szám alatt lévő protestáns intézet ugyanis nemrég vehette birtokba a 15. szám alatti ingatlant. A két épület közötti 14. szám alatt pedig egy belső udvar található, ahol a diákbentlakások épülnek. E még javítás alatt álló épület elé került az új Bocskai-szobor. A szervező Erdélyi Református Egyházkerület a programba a Bocskai szülőházában lévő emléktábla megkoszorúzását is beiktatta.

Közös fohászkodás a magyarság sorsáért

Délután fél négykor kezdődött a sportcsarnokban az a nagyszabású nyitóünnepség, amelyen közel háromezren vettek részt.

A rendezvényre a világ minden részéről érkeztek magyar reformátusok. A Kárpát-medencei reformátusok mellett jelen voltak többek között az amerikai, kanadai, ausztráliai és dél-afrikai hittársaik is. A tömeg ellenére nem keletkeztek torlódások, noha a rendezvény előtt a résztvevők hosszú sorokat alkotva a sportcsarnok körüli utcákon keresztül közelítették meg az esemény színhelyét. Voltak, akik gyalog jöttek, de nagyon sokan autóbuszokkal utaztak. Józsa Ferenc a székelyföldi Orbaitelekről érkezett. Elmondta: számára azért fontos ez a találkozó, mert alkalmat nyújt, hogy a világ minden tájáról összegyűlt magyar közösen fohászkodhat a magyarság sorsának jobbra fordulásáért.

A Világtalálkozó megnyitóját többek között a Székely Árpád által vezényelt kolozsvári Református Kollégium vegyes karának fellépése tette ünnepélyesebbé, a rendezvényen a Kolozsvár-Belvárosi Egyházközség fiataljai által előadott, nagy sikernek örvendett A tékozló fiú című rockopera is elhangzott.

Az ünnepi szónoklatokat Tonk István, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka nyitotta meg, aki a történelem eseményeit felemlítve példaként Bocskai alakját „állította" a hallgatóság elé.

Az összefogás gondolatát hangsúlyozták a Világtalálkozó fő szónokai, akik a jelenlegi magyar kormányt is bírálták a kettős állampolgárság határon túli magyarokra való kiterjesztése tekintetében is sikertelen magyarországi referendum kapcsán.

A megnyitó ünnepségen Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét. Az egyházi elöljáró „az anyaszentegyház falainak építését sürgette", ami – mint fogalmazott – csak összefogással valósítható meg. Az egyházfő Nehémiást említette bibliai példázatként, aki parancsba kapta az Úrtól, hogy építse meg Jeruzsálem kőfalait. Rámutatott: ennek kapcsán a híveknek az az üzenet fogalmazódik meg, hogy mivel az Úr is munkálkodik, nekik is dolgozniuk kell, illetve élő kövekként kell beépülniük az egyházba, hogy továbbépíthessék „a lelki házat".

Ahogy Nehémiásék építkezése is ellenséges körülmények között zajlott, a hívek mai ez irányú cselekedetei is nehézségekbe ütköznek. Ezért a református egyház építése csak akkor válhat sikeressé, ha hívei összefognak – fogalmazott a szónok.

A rendezvényen köszöntő beszédet mondott Tőkés László, aki szerint a kommunizmus öröksége mellett azok is hibások a népszavazás végkifejletéért, akik a kettős állampolgárság ellen kampányoltak.

A Királyhágómelléki püspök emlékeztetett Bocskai István erdélyi fejedelem végrendeletére, aki ebben az erdélyieknek azt üzente, hogy ne szakadjanak el a magyarországi testvéreiktől, a magyarországiaknak pedig, hogy ne taszítsák el maguktól az erdélyieket. Rámutatott: ez örökség jegyében jött létre a reformátusok világtalálkozója és az azt szervező Magyar Reformátusok Világszövetsége.

Bocskai örökségének megtagadása

A 2004-es magyarországi népszavazás eredményére utalva leszögezte: vannak azonban, akik Bocskai örökségét megtagadták. Hangsúlyozta: nem híve a kollektív bűnösségnek, ezért nem tekinti az összes magyarországit hibásnak a történtekért. A kettős állampolgárság „megtagadásáért" Tőkés szerint a 45 év kommunizmus a vétkes, amely „az osztályharc jegyében árkot ásott ember és ember közé", és „történelmi feledékenységbe süllyesztette az ország népét".

Hozzátette: azok is hibásak a történtekért, akik a kettős állampolgárság ellen kampányolva „testvért és testvért fordítottak egymással szemben", és megrontották a Bocskai végrendeletében örökbe hagyott „atyafiúi szeretetet". Tőkés azon reményét fejezte ki, hogy a Világtalálkozó „jeladás lesz az összefogásra".

Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke bocsánatot kért a magyarországiak nevében a referendum eredménye miatt, majd kifejtette, hogy e gesztus következtében az erdélyiek és a magyarországiak természetes nyíltsággal, bátran nézhetnek egymás szemébe. Úgy érzi – fejtette ki –, hogy ezt a gesztust Kolozsváron annak ellenére is meg kell tennie, hogy a református egyházak a referendum után szorosabbra fűzték kapcsolataikat, hiszen rendszeresítették a Kárpát-medencei református lelkészek vendégszolgálatát.

Az idei találkozó kapcsán Bölcskei kifejtette, hogy az előző évek hasonló rendezvényeihez képest más, hiszen először „nem állhattak a magyar kormány elé pénzt kérni az idei rendezvény megszervezésére". Ezért úgy vélte, az ötödik Világtalálkozó minden magyar református Kárpát-medencei gyülekezetet megmozgatott, hiszen csak így szervezhették meg sikeresen.

Borbély Tamás

Szabadság – 2006-08-14

 

 

Élő kövek az egyház falában

 

Bocskai Istvánra és a bécsi békére emlékeznek a Magyar Reformátusok 5. Világtalálkozóján

Református világtalálkozó: élő kövek az egyház falában

A kettős állampolgárság ügye is terítékre került a Magyar Reformátusok 5.Világtalálkozóján, amelyen Bocskai István fejedelemre és a bécsi béke négyszázadik évfordulójára emlékeznek; a tíznapos rendezvénysorozat szombaton kezdődött Kolozsváron. A világtalálkozót az összes Kárpát-medencei református közösségben megünneplik.

 

 

Bocskai István fejedelem szabadságharcára és a bécsi béke négyszázadik évfordulójára emlékeznek a Magyar Reformátusok 5. Világtalálkozóján; az 1606. június 23-án megkötött fegyverszünetnek köszönhetően élhetett tovább a protestantizmus a katolikus vallás mellett. A tíznapos rendezvénysorozat megnyitóját szombaton tartották Kolozsváron, majd vasárnap Nagyváradon folytatódtak az események. A világtalálkozót az összes Kárpát-medencei református közösségben megünneplik, az utolsó rendezvény augusztus 22-én zajlik majd Debrecenben.

A kolozsvári rendezvénysorozat szombaton reggel kezdődött a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében, ahol Egyed Ákos és Buzogány Dezső professzor tartott előadást Bocskai Istvánról. A kiváló államférfi mellszobrának leleplezése után megkoszorúzták a szülőházában található emléktáblát is. A tulajdonképpeni nyitóünnepségre színültig telt Kolozsvár háromezer férőhelyes sportcsarnoka, ám a gondos szervezés megakadályozta a zűrzavart. A magyar református résztvevők a világ minden tájáról, többek között az Egyesült Államokból, Kanadából, Ausztráliából és Dél-Afrikából is érkeztek. Vajon tudatosul-e bennünk, hogy a széthúzás az ember hibája, az összetartozás viszont az Isten csodája? - tette fel a kérdést megnyitóbeszédében Tonk István. Az Erdélyi Református Egyházkerület ügyvezető főgondnoka Kálvin Jánosra, Bocskai Istvánra és 1956-ra emlékeztette a reformátusokat. Hozzáfűzte, az egyházkerület emlékmű felállítását tervezi az 56-os események lelkipásztor áldozatainak idén ősszel Kolozsváron.

Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke Nehémiás próféta példáját idézve (akinek Jeruzsálem kőfalainak megépítését parancsolta az Úr), az anyaszentegyház újjáépítését tűzte ki célul, amelybe „mint élő kövek épüljenek bele a református közösség tagjai. A püspök párhuzama szerint mint Nehémiásnak, nekünk is ellenséges környezetben kell építkeznünk, és csak összefogva járhatunk sikerrel.

 

 

Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke Bocskai végrendeletét tolmácsolva először az erdélyieket emlékeztette, hogy idegen fejedelemség alá kerülve, Magyarországot el ne felejtsék, majd a magyarországiakat kérte, hogy el ne taszítsák erdélyi atyafiaikat, véreiket. Kifejtette, a december 5-ei népszavazás eredményéért nemcsak a 45 éves kommunista diktatúra a felelős, hanem azok is, akik a kettős állampolgárság ellen folytattak kampányt. Az idei református világtalálkozó a határok feletti együvé tartozást testesíti meg - fogalmazta meg Tőkés.

Bölcskei Gusztáv, a magyarországi református egyház zsinatának lelkészi elnöke köszöntőbeszédében bocsánatot kért a népszavazás eredményéért a magyarországiak nevében. Bölcskei reményét fejezte ki, hogy e gesztus nyomán nyíltan nézhetnek egymás szemébe a magyarországiak és a határon túliak. Hozzáfűzte, ez az első alkalom, amikor a világtalálkozó szervezéséhez nem kértek támogatást a magyar kormánytól, és így a Kárpát-medencei magyarok fokozott összefogásra kényszerültek.

A világtalálkozó rendezvényeinek sora vasárnap az Ifjúsági Nagytalálkozóval folytatódott a nagyváradi várkertben. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke kijelentette, az egységes magyar református egyház megszületését tartja kívánatosnak; amennyiben ez mégsem történik meg, az egymástól elszakított nemzetrészeknek akkor is össze kell fogniuk. Az ifjúsági találkozó keretében Tőkés László királyhágómelléki püspök kereszteletlen fiatalokat és felnőtteket keresztelt meg. A hivatalos rendezvények után az érdeklődők előbb a szilágybagosi fiatalokból álló mandolinzenekar koncertjét hallgathatták meg, majd a környezethez illő lovagi játékokat tekinthettek meg a debreceni Arany Kereszt Lovagok Egyesületének előadásában.

A világtalálkozó alkalmával Bihar megye több helységében zajlottak rendezvények: Élesden megtartották az elszármazottak találkozóját, Szentjobbon templomi-gyülekezeti ünnepséget tartottak, Nagyszalontán pedig a város alapítójára, Bocskaira emlékeztek.

Balogh Levente, Kolumbán Éva

Krónika – 2006-08-14

 

 

„Tedd maradandóvá” - Kolozsváron szombaton vette kezdetét a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozójának nyitóünnepsége

 

Összefogás, egység és áldozatvállalás, e három szó köré fonódott a világtalálkozó felszólalóinak mondanivalója, a 90. zsoltár mottóvá tett 17. verséből kiindulva. A világtalálkozó több párhuzamos ünnepséget jelent: a Bocskai szabadságharcról és a bécsi béke 400., valamint az 1956-os forradalom 50. évfordulójáról is megemlékeznek az egész Kárpát-medencére kiterjedő rendezvényeken.

Az augusztus 12-22. között zajló ünnepségsorozat a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben tartott Bocskai-emlékünnepéllyel kezdődött, melyen Bocskai István történelmi szerepét méltatták, akinek mellszobrát felavatták az intézet udvarán.

 

 

Tonk István, az Erdélyi Református Egyházkerület ügyvezető főgondnoka megnyitó beszédében többek között elmondta: Bocskai emberi nagysága a legkiválóbbakéval azonos, korábban is Istentől rendelt szabadítónak tartották. Tonk Ady Endre sorait idézte, amelyek szerint Bocskai "elődje az igazi európai magyarnak". A szónok kitért arra is, hogy 1956-ban szintén a szabadság volt a forradalmárok célja, az ember önmagába és Istenbe vetett hitének visszaállítása.

Dr. Pap Géza, az Erdélyi Református egyházkerület püspöke a jövő építésére hívta fel a figyelmet. Isten előkészítette a terveket és munkálkodik, ezért híveinek is munkálkodniuk kell. Sikerre csak összefogással, elővigyázatos döntés-előkészítéssel van lehetőség. Tőkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke Bocskai örökségét méltatva emlékeztetett: a fejedelem "testámentumi intésében" felszólította az erdélyieket, hogy ne szakadjanak el Magyarországtól, és a magyarországiakat, hogy az "erdélyieket el ne taszítsátok".

A megosztott, szétszakított helyzetből kell kiutat keresni, vállalva Bocskai örökségét. Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke a magyar reformátusok köszöntését adta át az erdélyieknek, kiemelve, hogy az anyaországbeli magyarok is ugyanannak az örökségnek az őrizői. Felvetette a két évvel ezelőtti népszavazás kérdését, és a magyaroszági református egyház nevében bocsánatot kért az erdélyiektől. A megnyitón fellépett a kolozsvári Református Kollégium énekkara, a Kolozsvári-Belvárosi Egyházközség fiataljai A tékozló ifjú című, magával ragadó rockopera-előadásukkal, Bogdán István színművész pedig szavalt.

A világtalálkozó több helyszínen folytatódik, Nagyváradon Református Ifjúsági Világtalálkozót zajlott vasárnap, rendezvények lesznek Péterfalván (Kárpátalja), Bácsfeketehegyen (Délvidék), Kassán, valamint Sárospatakon. Augusztus 22-én kerül sor a zárórendezvényre Debrecenben. Több más egyházközség tart saját ünnepséget is.

Vincze Judit

Új Magyar Szó – 2006-08-13

 

 

V. Magyar Református Világtalálkozó

 

 

Háromszéken a sepsiszentgyörgyi belvárosi református templomban tartották az V. Magyar Református Világtalálkozó nyitórendezvényét vasárnap. Igét hirdetett Katona Jenő erdélyi származású, Észak-Amerikában élő református lelkipásztor. Szószéki beszédében a gyülekezeti tagsághoz és a jelen levő háromszéki lelkipászto-rok népes csoportjához a hit és a magyarság megőrzésének parancsáról szólt, a magyar nemzettudat csorbulását prédikátori hevülettel ostorozta, s a zsidóság meg a románság nemzeti összetartozását követendő példaként említve, a magyarok renyheségéről és közömbösségéről is bíráló hangnemben beszélt.

Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató baltás Bocskai Istvánról, Magyarország és Erdély fejedelméről, a bécsi béke bajnokáról beszélt, aki ellentmondásos pályakezdés után nemzetünk és Európa legnagyobb diplomatái és államférfiai közé emelkedett, aki az anarchikus pusztulásba süllyedő Erdélyt és Magyarországot képes volt a nemzeti önbizalom útjára vezetni, diplomáciai érzéke és tehetsége, hadvezéri képességei révén mind a törököt, mind a németet Magyarország és az önállósulás útjára lépő Erdély számára előnyös békekötésre kényszerítette. Az előadó a tőle megszokott aktualizáló hajlamát is érvényesítve, Bocskai emelkedett igényszintjét állította példaképül a megalkuvások sorozata helyett.

Botka László színművész Berzsenyi-verssel tisztelgett a világtalálkozó előtt, Sziki Károly egri előadóművész Magyari Lajos Gábor Áron Kökösnél és Farkas Árpád Szivárgásban című versét hozta vissza az egykori Felső-Magyarország pereméről, az Egyházmegye Tisztikarának énekszámai és a White Light együttes koncertje az egyházi rendezvény ünnepélyességét emelte.

Az ünnepség végén Katona Ibolya tiszteletes asszony mondott áldást.

A belvárosi templomi rendezvényt ugyancsak népes sereglet előtt a Sepsi Református Egyházmegye Gyárfás Jenő utcai székházának felavatása követte. Itt dr. Szőts Dániel, Sepsi egyházmegyei főgondnok, Dénes Csaba esperes és Incze Sándor nyugalmazott esperes szól az egybegyűltekhez.

(sylvester)

Háromszék - 2006-08-14

 

 

Bocskai Istvánra emlékeztek a Református Világtalálkozó napján

Vasárnap az V. Magyar Református Világtalálkozót több erdélyi településen is megünnepelték, így Gyulafehérváron is. Délben a gyulafehérvári székesegyházban sokan gyülekeztek a jelentős eseményre. A megyeközponton kívül Nagyenyedről, Marosújvárról, valamint a környékről érkeztek hívek.

Jakubinyi György érsek nevében Gáll Alajos római katolikus főesperes vendégfogadóként köszöntötte az egybegyűlteket. Bárócz Huba református esperes köszöntő megnyitója és rövid igehirdetése után Csomós József a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke prédikált. Többek között elmondta, hogy megható itt állni, mert e falak között évszázadok óta nem volt református istentisztelet. Szó esett Bocskai István fejedelemről, a kiváló reálpolitikusról és a nagyszerű hadvezérről, aki 400 éve született Kolozsvárott.

Gudor Botond magyarigeni református lelkipásztor részletesen ismertette Bocskai uralkodásának két évét (1605–1606). Végrendeletét Sikó Levente gombási lelkipásztor olvasta fel. Ugyanakkor Fórika Éva zenetanárnő vezetésével a nagyenyedi egyházkerület híveinek kórusa egyházi dalokat adott elő. Szőcs Levente gyulafehérvári zenetanár jóvoltából pedig Bocskai korabeli zenét is hallhattak az egybegyűltek. A fehér terítővel letakart és gyertyákkal ékesített úrasztal előtt az egyházkerület és a Fehér megyei RMDSZ nevében Rácz Levente megyei elnök és Kerekes Hajnal ügyvezető koszorúzott.

Bakó Botond

Szabadság - 2006-08-15

 

 

Bocskay, az erdélyiek fejedelme (1557-1606) - Gudor Botond magyarigeni református lelkipásztor előadása Gyulafehérváron

 

Az, akit joggal nevezett Erdély, „magyarok pajzsának, igazság oszlopának” vagy „magyarok Mózesének” Eggel János kolozsvári polgár házában született, 1557 január 1-én. Bocskai még a kassai bevonulása előtt felvette az "Isten kegyelméből Erdély fejedelme, Magyarország részeinek ura és a székelyek ispánja" címet, de a tényleges kinevezést és a jelvényeket csak november 20-án kapta meg: Az, aki a jelvényeket Kassára vitte, Bethlen Gábor, maga is erdélyi történelmünk kiemelkedő alakja.

 Személyiségét Közép-Kelet Európa politikai és vallási küzdelmei legendává gyúrták. Az 1593-ban kezdődő 15 éves háborúban a Habsburg-ház nem volt képes, egyedül eredményt elérni. A reformációhoz való ragaszkodás, a vallási egység helyreállítási törekvései és a nemzeti jogok korlátozása, ellenállásra késztették a magyarországi és erdélyi rendeket. Ilyen körülmények között vetődött a történelem fénye Bocskai István váradi főkapitányra, az ország egyik leghatalmasabb főurára. A politikai helyzet, választás elé kényszeríttette. Vagy elmenekül az országból, vagy ellenáll a császári önkénynek. Ő az utóbbit választotta. Önerejére támaszkodott és megnyerte magának a hajdúkat. Hatalmas lépés volt. A hajdúk győzelmeinek, hadi sikereinek kovácsai lettek. A korabeli társadalmi renden kívül élő hadinép Bocskaihoz pártolásával a sikerek gyorsan követték egymást. 1604 október 15 Álmosd-Diószegi csata /Várad felmentése/ ugyanabban az évben Kassai bevonulás (november 12.). Innen bocsátja ki Bocskai István kiáltványát a nemzethez, felsorolva sérelmeiket és kinyilvánítva miért vont kardot, a nemzet alkotmányos és lelkiismereti szabadságáért. A bujdosók fejedelmükké választották, ehhez Bethlen Gábor a török szultán megerősítését is megszerezte. Fejedelmen, katonán és politikuson túl Bocskayt a kor emberének kell látnunk, akit a magyar történelmi mitológia, már életében örökbefogadott.

Bocskay a rendkívüli biblikus ember

Ehhez a hajdúk fejedelmének mitizálása járult leginkább hozzá, mind a mai napig. Megérdemelten, hiszen 1605 decemberében letelepíti a hajdúkat birtokán, akik számára kiváltságlevelet és közös nemességet adományoz. A Hajdúság, mint régió máig is bűvkörében él. Versek, énekek életében, epitáfiumok élete után fémjelezték a rendkívüliségét. A Debrecenben, kikerült kötet címlevelének hátlapján latin vers méltatja a „bihari nagyúr” érdemeit. A váradi levéltáros-poéta itt Bocskait a bibliai Mózeshez hasonlítja, a magyarok szabadítójának nevezi őt, aki a „harcias teutonok” fegyvereitől menti meg a „hunokat”. Eddig figyelemre alig méltatott retorikai fogás, hogy a hajdúság népén túl az egész magyarság vezérének is kikiáltja Erdély fejedelmét:

„Macte animis Heros, noster Comitatus amat te:

Pannoniae totius te Status omnis amat.„

Eszerint Pannónia minden rendje szeretettel övezi, a zsarnok uralkodóval, II. Rudolffal szembeszálló Bocskait, a „mennyekből alászállott” „isteni szabadítót”. Az ótestamentumi hősök példája szerint alakulnak hadvezéri képeségei. A pusztán emberi rendkívüli és követendővé lett:

„Így szokott ez lenni, Ezt szokta mívelni, Az mennyeknek szent ura;

Az kisded szíveket, Vezérelvén őket, Viszi derék dologra:

Moises és Áron, Josue Gedeon, Példája ezt mutatja.”

Bocskai nemcsak keresztyén és nemes ember hanem „keresztyén Gedeon” lesz, a protestáns hitvédő szerepébe kerül. Hadjáratának Habsburg-ellenes jellege mellé, pedig markánsan kerül oda felekezeti színezete. A költőnek az adhortatio-ja a hajdúkatonákhoz szól:

Az Ecclésiáért, Igaz tudományért, Ű maga föláll talpra

 Mikor zászlótokkal, Dobbal trombitákkal, Mentek az kemény harcra:

 Adván bátorságot, Nálatok az kardot, Forgattya csak ű maga.”

 

Példává, vezérré, a reformáció védelmében fegyvert ragadó, s bibliai előképek által karakterizált hőssé magasztosul így a fejedelem, ez a kép válik majd tradícióvá, egészen a legújabb korig, amíg a reformáció genfi emlékművén jelenítik meg szobrát, amelyről Illyés Gyula közismert verse szól, Kálvin, Géza, Cromwell sorában említve a „szablyás Bocskai” alakját. Bocskai egyik epitáfiuma a már említett Mózes-párhuzamot azzal a gondolattal toldja meg, hogy az ígéret földjét egyik népvezér sem láthatta meg. Ahogy a nagy bibliai előkép, úgy a magyarok fejedelme sem érhette meg letelepített népe teljes boldogságát. Ennek a hitnek formálásában udvari papjainak Alvinczi Péternek és Tasnádi Ruber Mihálynak volt nagy szerepe. Ennek köszönhető a fejedelem szilárd küldetéstudata és a híres végrendeletnek megszületése

A humanizmusban és a wittenbergi történetszemléletben gyökerező gondolkodás vetette meg tehát annak a Bocskai-képnek az alapját, amely a későbbi irodalmi, képzőművészeti alkotásokban s a közvéleményben is elterjedt, s lényeges vonásaiban maradandónak bizonyult. „Magyarok paizsa, igazság oszlopa, jók oltalmazója, gonoszok rontója”, „magyarok bölcs atyja” volt, s most már nélküle farkasok törnek a nyájra, nincs aki „hadat szállítani, törökkel alkunni, /Némettel traktálni, erős frigyet kötni, /Népet gubernálni, megtelepíteni” jobban tudna, mint Bocskay a jövőben. Olyan karakterjegyek ezek, amelyek mélyen beivódtak a köztudatba. Az ábrázolás azonban a hitszegés, a vallásos ellenfél és a törökbarátság jelzőivel épültek be a köztudatba. Nyugat Magyarország katolikus világa hajdúinak nem sokat köszönhetett. Az Erdélyből kiűzött jezsuiták, pedig méltán jelezték: újabb ellenfele lett a katolicizmusnak. Palma Károly Ferenc latin nyelvű történelemkönyvében (Notitia rerum Hungaricarum, Nagyszombat, 1770) Bocskai „lázadásáról” beszél, s összeesküvőnek nevezi őt Rákóczi Ferenccel együtt. Megjegyezzük, hogy a Habsburgok elleni harcot Bod Péter történészünk sem látta később, másképp. Híveinek a vallásszabadság és a haza hőse, a legtöbb erdélyi püspök nélküli katolikusnak, újabb akadály a hitegység megvalósulásának útjába.Ezért szükséges megismernünk a politikus Bocskay jellemvonásait:

 

Bocskay a politikus

 

Erdély fejedelme reálpolitikus volt, aki sikeresen kapcsolta össze épp az aktuális nemzeti és vallási törekvéseket. Nemcsak kitűnő hadvezér, hanem nehéz döntésre képes diplomata államférfi is volt. Népét kivezette a kilátástalan tizenöt éves háború nyomorából, és elindította felemelkedésének útján. Kedvenc tartózkodási helye a kassai fejedelmi központ kristályosodási pontjává vált egy rövid időre a szétszakadt országrészek szellemi erőinek.  Fejedelmi udvara egyszerű volt. Fény és csillogás nem vette körül Ide sereglett a régió értelmiségének színe-java, többek között az udvari papjává lett Alvinczi Péter, a titkáraivá szegődött Rimay János és Péchy Simon, írnoka: Szepsi Korotz György, a kancellárjává kinevezett Káthay Mihály s a diplomáciai szolgálatába szegődött Czobor Mihály, Illésházy István és Bocatius János, az utódjául is kiszemelt Homonnai Bálint, valamint a székely generálisává kinevezett Petki János és még sokan mások. Valamennyien literátus emberek is voltak, de egyúttal a fejedelmi politikai szellemiségének kovácsolói is. Nemcsak Bocskai kvalitásainak köszönhető, hanem udvarának is, hogy 1605 február 21-én, Nyárádszeredán, majd áprilisban Szerencsen megválasszák fejedelemnek, vagy abban, hogy 1606 június 23-án bécsi béke – Habsburg- erdélyi kompromisszuma megszülethetett. Politikájának pálfordulása 1604-hez köthető, amikor az álmosdi csatában az addig Habsburg-hű Bocskai István - a megváltozott események hatására- ellene fordul Rudolf császár hadvezéreinek, és hajdúi élén sikert sikerre halmoz. Hamarosan övé az akkor Alsó-Magyarországnak nevezett Felvidék jó része, Kassa megnyitja előtte kapuját, Szerencsen fejedelemmé választják, a medgyesi országgyűlés, pedig megerősíti az erdélyi trónon, mint Erdély fejedelmét. Egy esztendő leteltével a török szultán képviseletében Lalla Mohamed nagyvezír 1605 november 11-én a pesti Rákos-mezőn az utolsó bizánci császár aranykoronáját teszi fejére, a gyémánt kardot, pedig oldalára köti. Ám Bocskai nem fogadja el a királyi címet. Tisztelt jelenlévők, mi lehet más ez, mint egy radikálisan felfele ívelő politikusi karrier?

Ehhez a rendkívüli agilitásról beszélő karrier következményeit vagy hozadékát jelentik azok a győztes csaták vagy békekötések, amelyek személyiségének európai politikában is megérdemelt helyet biztosítanak. Így az 1606 június 23-án Bécsben megkötött béke eredményeként helyreállították az Erdélyi Fejedelemség függetlenségét, sőt hozzácsatolták Szatmár, Szabolcs, Ugocsa és Bereg megyéket. Erdélyhez és a Partiumhoz került Tokaj, Kálló és Szatmár vára is. A béke biztosította az evangélikus és református vallás szabad gyakorlását (kivéve a mezõvárosokat és a falvakat), a Szent Koronát hazahozták Prágából, a nemesség nádort választhatott, a magyar várak élére magyar kapitányokat állítottak, és a szabad királyi várak is visszakapták szabadságukat. A rendi önkormányzat helyreállításának nagy győzelme volt ez. Magyarországot saját törvényei szerint a nádor és a magyar tanács által kell kormányozni, a közhivatalokba csak magyarokat nevezhettek ki. A Habsburgok kötelezték magukat, hogy a törökkel is békét kötnek (zsitvatoroki béke). Ez a békekötés volt a XVII. századi magyar függetlenségi harcok jogalapja. Bocskai utolsó nagy sikere, illetve bécsi sikerének nagy következménye, az 1606. november 11-én megkötött zsitvatoroki béke a szultán és Rudolf császár között, mely lezárta a tizenöt éves háborút, megszüntette a magyar királynak a törökkel szembeni adófizetési kötelezettségét. Ezért állíthatjuk azt, hogy a fejedelem igazi reálpolitikus volt. Világos szemmel mérte fel a lehetőségeket, s politikai céljától sem mellék szempontok, sem érzelmek nem téríthették el. Büszke volt és hiú, mint korának minden magyarja, de soha elbizakodottá nem vált. Vallásos hittel vallotta felsőbb küldetését, és ebből jogot merített arra, hogy az ellenszegülőkön kíméletlenül átgázoljon. Ritka az a politikus, akinek uralkodása alatt osztatlan a tekintélyelvűsége.  A politikus Bocskay tekintélye, pedig óriási volt, „mind ellenségei, mind hívei előtt." (Benda Kálmán jellemzése). Politikai bölcsessége és államférfiúi nagysága szabadságharcának győzelme abban rejlik, hogy rövid két év alatt sok-sok szakadék között megtalálta a célravezető utat. Katonai hatalmának idején megvalósíthatónak látta Magyarország és Erdély egyesítését. Béketárgyalásain, majd minden törekvése valósággá vált. Tekintélyére jellemző, hogy közvetítésével jött létre a Habsburg-ház és Török Birodalom közötti a már említett Zsitvatorok-i békeszerződés.

A politikai nagyságot, ahogyan korábban is jeleztem, nemcsak a jellem, hanem a hadiszerencse is formálta. Érdemes megismernünk emiatt a hadvezér Bocskait is.

 

Bocskay a hadvezér

1593-ban kezdetét vette egy újabb nagy török háború (ami később a tizenöt éves háború néven került be a történelembe). Rudolf császár létrehozta a Szent Ligát, melyhez csak Velence és a pápaság csatlakozott. Az akkori fejedelem Báthory Zsigmond, feltehetően Bocskai tanácsára is, 1594 februárjában bejelentette csatlakozását. Az ellenzék felszámolásában, és a törökellenes háborúhoz való csatlakozásban Bocskainak döntő szerepe és befolyása volt. Ő vezette győzelemre a fejedelmi sereget és a mintegy 23 ezer székely harcost a havasalföldi hadjáratban, amikor is október derekán rohammal visszafoglalta a törököktől Târgoviştét, majd október 25-én Giurgiunál megsemmisítette Szinán pasa visszavonuló seregének nagy részét. De Bocskai számlájára kell írjunk egy kevésbé dicső tettet is: 1596 februárjában az ő seregei verték le ritka kegyetlenséggel a hősies harcok után rútul becsapott székelyek készülő lázadását a "véres farsangon". Hadvezér egyénisége akkor jutott a csúcspontra, amikor az álmosd-i (Diószegi) csatában(1604), ezúttal a Habsburgok ellen, Belgiojoso generálist legyőzte. Debreceni Szappanos János költeménye, a Militaris congratulatio comitatus Bihariensis (Debrecen, 1605), a szerencsét és hősiességet egyaránt megénekelte. A hadvezetőből, igazi hadvezér, a nemesből politikus, az alattvalóból lázadó, akit a Habsburgok ágyúi tántorítottak el az Udvar hűségétől:

„Az szép szabadságra, Magyarság javára, Törekedő jó urunk,

 Úri dicsőségből, Mint Krisztus Mennyekből, Alá szállott gyámolunk,

 Szolgai ruhában, Katona formában, Hallgasd meg az mit írunk.”

 Az, aki „szolgai ruhában, katona formában érkezett” az egyetlen győztes magyar szabadságküzdelem vezére volt, aki a katonai diadal után a béke megteremtésére, elvi és gazdasági alapjainak megszilárdítására is gondolt. A "háborúba bolondult" hajdúkapitányokat kivégeztette, a hajdúkat viszont székely mintára kollektív szabadsághoz juttatta. A katonai mérleg majdnem pontos egyensúlyt mutatott: Magyarország történeti területéből a király felségjoga 1222 négyzetmérföldre terjedt ki, a töröké 52 százalékkal nagyobb, 1859 négyzetmérföld, Bocskaié a legnagyobb, 2082 négyzetmérföld.

Ma, mindazok számára, akik sírhelye köré gyűltünk ünnepelni, mit is köszönhetünk.

 

Bocskay üzenete

 

Szabadságharcának eredményeit nem éri meg. 1606 dec. 17 híres, máig is aktuális végrendelét megírta, majd 1606 december 29-én Kassán meghalt. Testamentumában Bocskai István így hagyatkozik: "Szívem örvend rajta és Istennek érte nagy hálákat adok, hogy én az országot mint édes hazámat most mindenféle ellenféltől megszabadult állapotban hagyhatom. Valameddig pedig a magyar korona ott fenn, nálunknál erősebb nemzetségnél, a németeknél lészen és a magyar királyság is a némethez forog, mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdélyben fenntartani, mert nékik is oltalmukra, javukra lészen. Ha pedig Isten úgy adná, hogy a magyar korona Magyarországon magyar kézre kelne, egy koronás király alá: úgy az erdélyieket is intjük: nem hogy attól elszakadnának, vagy abba ellent tartanának, de sőt segéljék tehetségek szerént és egyenlő értelemből azon korona alá mód szerént adják magokat." "Ezeknek utána mint nemzetemnek, hazámnak igaz jóakarója - meghagyom s írom, szeretettel itvé, mind az erdélyi és magyarországi híveket, az egymás közt való szép egyezségre -Az egyezségnek pedig örökösen való - A Respublicaknak soha egymás ellen senki ingerléséből, izgatásából ne törődgyenek.” Hosszú processzióval Gyulafehérvárra kísérik és a Fejedelmi város, székesegyházának központjában a kriptalejárat mellé ravatalozták fel. Egész Erdély siratta őt. Váratlan halálát több gyászvers megörökítette. Több versnek fő motívuma Káthay Mihálynak, a fejedelem meggyilkolásával vádolt kancellárnak az ostorozása és szidalmazása: (Én Kátai Mihály, velágnak nagy példa ...), A másik, amely ugyancsak a megmérgezés vádjáról beszél,  Az fejedelemnek megétetőjéről és annak büntetéséről való ének (kezdősora: Ha kérdi Isten Káthay tetőled), szokatlanul nagy karriert futott be.

Úgy érzem, anélkül, hogy szubjektív lennénk az, hogy 400 év elteltével együtt emlékezünk: reformátusok és katolikusok, magyarok és nem magyarok önmagában is üzenet értékkel bír. A bécsi béke szellemisége, Bocskai ismeretlen, de feltételezett sírhelyének ma is van mondanivalója számunkra. Krisztus keresztjéről beszél, az Úr gyermekeiről, akik a történelem viharaiban hol egymás ellen, hol meg egymás mellett harcoltak. Ma különösképp egységről beszél nekünk, nemcsak krisztusi egységről, hanem olyan nemzeti egységről, amelybe a nemzet farkasai öntudatlanul, de örömmel vésik be múlandó nyomukat. Ahogy Krisztus él, Krisztus, győz, Krisztus uralkodik, úgy a Gyulafehérvári katolikus székesegyházban eltemetett Bocskay István szelleme, testamentuma ma is tanít. Ma is kellenek hunyadiak, bethlenek, bocskaik és Márton Áronok, hogy tanítsanak hinni, reménykedni és szeretni. Bocskai Szelleme legyen lelkiismeretünk ébrentartója.

 

 

A hely szelleme kötelez - V. Református Világtalálkozó Nagyenyeden

A „Művészetek városa" a Világtalálkozót kiállításokkal és kórustalálkozóval köszöntötte. A kollégiumi Barcsay Galériában a Nagyenyedi Református Egyházmegye kezdeményezésére képzőművészeti kiállítás nyílt. Király László ny. magyartanár a megnyitón többek között elmondta, hogy ez a kiállítás a nagy esemény előtti tisztelgés, amelyre a hely szelleme is kötelez bennünket, az a történelmi múlt, amit elsősorban Bethlen Gábor öröksége jelent. A továbbiakban a tanár úr nagy kedvvel és hozzáértéssel mutatta be a kiállító művészeket és alkotásaikat. Színes előadásában kihangsúlyozta, hogy úgy kell szemlélnünk ezeket az alkotásokat, hogy közben részt vegyünk az alkotó teremtő gyönyörűségében.

Az első teremben megcsodálhattuk id. Lőrincz Zoltán, ifj. Lőrincz Zoltán és Lőrincz Konrád fotóit. Múltunk omladozó emlékei, pl. a boroskrakkói templom azt bizonyítja, hogy ferde torony sajnos nemcsak Pizzában van. Horháth Miklós érdekes, erős tónusú festményei politikai személyiségeket, pl. Orbán Viktort és Kovács Lászlót ábrázolják. Megtekinthettük Lőrincz László tusrajzait és Lőrincz Konrád Gáspár Jánost ábrázoló kis agyagszobrát. Balázs Janó torockószentgyörgyi művész ezúttal nem kőszobrait, hanem fából készült alkotásait mutatta be. A szentgyörgyi népművészek Móricz Annuska, Balázs Bálint és Szőllösi Magdolna festett kisbútorai igen tetszetősek voltak. László László kollégiumi matematikatanár precíz, szép tiszta munkával faragta ki a régi háztartási tárgyakat, pl. a sulykolót és a kapatisztítót.

A második teremben már nem élő alkotók, főleg festők képeit gyűjtötte össze Pópa Tibor ref. tiszteletes, pl. Dezső Hunor, Vass Albert, Halmágyi Antal, Székely Mihály, Gruzda János, Jánosi László, Incze János, Petyelán István és Dóczyné Berde Amál munkáit. A két terem közötti folyosón árusítással egybekötött vonzó könyvkiállítást szemlélhettünk meg.

A Bethlen Dokumentációs Könyvtárban felelevenedett a református múlt régi könyvek és okmányok, folyóiratok és kegytárgyak formájában. Múltunk e néma, és mégis oly beszédes emlékeit Győrfi Dénes könyvtáros és Gudor András református tiszteletes ismertette. A gyulafehérvári egyház Árva Bethlen Kata által készített selyem rece terítője és egy 1507-ből származó kehely csodálkoztatta meg a nézőket.

A Vártemplomban megtartott kórustalálkozó jól elszórakoztatta a még kitartó közönséget. Felléptek a nagyenyedi egyházi kórus (kórusvezető: Mester Ágnes), a marosújvári kórus (Fórika Éva), a bethlenszentmiklósi (Jakab Mihály), a magyarlapádi (Borbándi András) és az egyházmegyei lelkészi kántori kórus (Fórika Éva).

Bakó Botond

Szabadság – 2006-08-16

 

 

Dés - Világtalálkozóval kapcsolatos ünnepi rendezvények

A szombaton, 12-én kezdődött V. Református Világtalálkozó rendezvényei vasárnap a dési gyülekezetben is folytatódtak. Délelőtt 10 órától a református templomban igét hirdetett Hegedüs Béla magyarországi esperes. Az ünnepi istentisztelet hangulatát emelte a dési gyülekezet vegyeskarának éneke, Szabó Tamás magyarországi lelkipásztor szólója, valamint Gáti Sándor oboajátéka.

Prédikációjában a nagytiszteletű esperes úr újra és újra figyelmeztette a ma emberét, hogy a régi idők óta semmi sem változott: az ember ugyanúgy halandó, és ugyanúgy hit által jut be a mennyeknek országába, mint egykoron. Ugyanakkor Isten áldását kérte a hit ünnepét ülő reformátusokra, bárhol is legyenek a világon.

A délutáni istentiszteleten Szabó Tamás lelkipásztor szolgált, majd Méhes Balázs magyarországi orgonaművész és Gáti Sándor orgona- és oboakoncertje ünnepélyesen felavatta a közelmúltban felújított százéves orgonát. A változatos műsorban Mozart, Bach, Pachelbel és más szerzők zeneművei szerepeltek. A lélekemelő muzsikának a gyülekezet áhítatteljes csenddel adózott.

Gudor Lajos esperes ismertette a világtalálkozó nyitóünnepségének programját, részletesen kiemelve Bocskai István fejedelem történelemformáló szerepét, végrendeletének és a bécsi béke tételeinek ma is érvényes üzenetét, majd megköszönte a vendégeknek és a gyülekezeti tagoknak a bizonyságtételt és szolgálatot, Isten áldását kérve reájuk, emlékeztetve az V. Református Világtalálkozó mottójára: „Kezeink munkáit tedd maradandóvá!" (Zsolt. 90,17).

Balogh Endre

Szabadság – 2006-08-17

 

 

Visszajelzések a világtalálkozó résztvevőitől

 

A Kézdi-Orbai Egyházmegyéből 50-en vettünk részt a kolozsvári ünnepi istentiszteleten, hajnalban indultunk, és hajnalban értünk haza. Nem tudjuk, hogy kinek az ötlete volt, hogy a busszal utazókat egy-egy uzsonnacsomaggal ajándékozzák meg, de nagyon kellemes meglepetés volt. (Legalább) 50 személy köszönetét szeretném kifejezni ezért a figyelmességért.

Tisztelettel és köszönettel,

Beke Boróka lelkipásztor

 

 

 

 

 

 

 

Hűség Istenhez, emberhez, nemzethez

 

„Légy hív mindhalálig, és neked adom az életnek koronáját.”

Ján. Jel. 2,10

 

A hűség volt a témája az idén ötödik alkalommal megszervezett Biztos Szikla egyházi tábornak, melyet a Küküllői Egyházmegyében, a Hármasfalu községhez tartozó Csörökcséje völgyében szerveztek meg Kiss Dénes hármasfalusi és Koncz László backamadarasi lelkipásztorok 2006. július 31. –  augusztus 9. között. A lelkipásztorok hitoktatókkal, külső munkatársakkal közösen oldották meg a nem könnyű feladatokat.

 

 

A sátortáborban ötvenhárom 7-16 év közötti fiatal vett részt, akiket változatos és tanulságos, komoly és szórakoztató, fárasztó és ugyanakkor felpörgető programokkal vártak a szervezők. Az áhitatokon, csoportos megbeszéléseken, előadásokon kívül a gyerekek különböző kézművestevékenységekkel ismerkedtek meg (gyöngyfűzés, nemezelés, bútorfestés, makramé), sportoltak, kirándultak a környező erdőkben, játszodtak, és rengeteget énekeltek.

A gyerekek előadásokat hallgattak az egészséges életmódról, Hármasfalu településtörténetéről, Szent István királyunkról, a könyv történetéről, a transzilvanizmusról és annak képviselőiről (Helikoni Triász, Kós Károly).

Az áhitatok két különböző csoportban zajlottak: a 7-11 évesek bibliai történetekkel és mesékkel ismerkedtek meg, míg a nagyobbaknak a szervező lelkipásztorok, illetve meghívott kollegáik tartottak bibliaórákat.

Egy hét leteltével a székelyszentistváni református templomban mutatták be szüleiknek, a gyülekezetnek a csoportok a hét alatt tanultakat: Ábrahám életének dramatizálását, illetve a sok szép, értékes éneket. Ezt a bemutatót augusztus 13-án délután 6 órától – a Református Világtalálkozó eseményének részeként – megismételték a backamadarasi templomban, amelyet szeretetvendégség követett.

Ezen programok arra próbálták rávezetni az ifjakat, hogy hűség, bizalom, szeretet a keresztyén élet legalapvetőbb értékei. Megtanulták, hogy a hűségnek több vetülete van. A hívő ember egyszerre kell hűséges legyen Istenhez, felebarátaihoz, anyaszentegyházához és nemzetéhez. A tábor lejártával úgy gondoljuk, hogy ha nem is változtattuk meg gyökeresen a gyerekek életét, de talán sikerült elindítanunk őket egy olyan úton, amely elvezeti az ő Megváltójukhoz, Jézus Krisztushoz, és gazdagítja lelküket, érzésvilágukat, értelmüket.

Itt szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a tábor ebben az évben is létrejöjjön: a holland testvérgyülekezeteknek, a hármasfalusi, backamadarasi, nyárádszentimrei, makkfalvi gyülekezeteknek, a besegítő szülőknek, illetve minden olyan magánszemélynek, aki megvalósíthatóvá tette ezt a tábort. Isten áldását kérjük életükre, munkájukra.

 

Albert-Buzási Margit, Backamadaras

 

 

Pályázathirdetés kántori állás betöltésére

A Marosvásárhelyi VI. Református Egyházközség presbitériuma jelentkezőket vár a megüresedett kántori állás betöltésére. Jelentkezni lehet 2006. augusztus 19-ig. Bővebb felvilágosítás a 0742-096-617-es telefonszámon.

Népújság – 2006-08-16

 

 

 

 

 

 

 

Új Kezdet augusztusi száma

 

Az Új Kezdet - augusztusi száma elérhető a honlapunkon:

http://www.reformatus.ro/ujkezdet/uk0608.htm

Szabó Mihály

 

 

Tavaszy Sándor

 

 

Tavaszy Sándor (1888-1951) erdélyi filozófus és teológus halálának 55. évfordulója alkalmával tartalmilag és formailag megújult a Tavaszy Sándort bemutató honlap.

http://www.proteo.hu/tavaszy

Részletes életrajzi adatok, bibliográfia, olvasható és letölthető írások, fotók érhetők el a honlapon.

 

Itt hívjuk fel az érdeklődők figyelmét, hogy 2006. szeptember 14-15-én Nagyváradon a KRE Dokumentációs Könyvtárának szervezésében Tavaszy Sándor konferencia megrendezésére kerül sor.

A konferencia programjáról a szervezők a későbbiekben adnak értesítést.

Tisztelettel,

Oroszi Kálmán - érseléndi lelkipásztor, a honlap szerkesztője

 

 

 

 

 

 

Tallózó

 

 

Castellum- találkozó Gernyeszegen

Szárba szökkent kezdeményezés

Történelmi nemesi családok leszármazottai érkeztek a határokon innen és túlról, hogy részt vegyenek az augusztus 12–13- án, XI. alkalommal megszervezett Castellum- találkozón. Többek között a Bánffy, Teleki, Kálnoky, Haller, Apor családok, régi és új ismerősök köszöntötték egymást a helyi református templom kertjében.

A délelőtti ünnepi műsor keretében több köszöntő beszéd is elhangzott. Csép Sándor újságíró szólt az elmúlt tíz évben megszervezett találkozókról, a Castellum 11 éves tevékenységéről. "Szárba szökkent a Castellum. Míg 11 éve a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium egyik ütött-kopott osztálytermében találkoztunk, addigra ma méltó környezetbe került a színhely, ide, a gernyeszegi református templomba. Pap László plébános ötlete volt áthelyezni ide a találkozókat, hisz illő történelmi helyszín, reméljük, hogy idővel átköltözhetünk majd a templomból a kastélyba" – fejtette ki Csép.

Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a történelem viharaiban ennek a társadalmi rendnek a tagjai sok mindent átéltek, túléltek. És a rend tovább viszi a hagyományokat. Törvényhozói körökben is odafigyelnek rájuk. Erősödnek soraik, nő ugyanakkor a társadalmi szerepük is, nem csak a birtokukban lévő anyagi eszközök révén, hanem azzal az erkölcsi értékrenddel, amelyet a történelmi osztályok képviselnek – mondotta. Szólt a restitúciós törvényről, a visszaszolgáltatás útvesztőiről is és annak késleltetéséről.

Az értékelőt követően Veress Róbert ref. lelkipásztor, majd Pap László kat. plébános köszöntötte az ige szavaival a több mint 220 egybegyűltet, majd Incze Jenő, Gernyeszeg polgármestere szólt a jelenlévőkhöz. Mindezek után Haller Béla, a Castellum elnöke Torma Miklósra emlékezett beszédében, aki nemrég távozott köreikből, és aki jelentős szerepet töltött be a Castellum életében.

A zenei aláfestés sem maradt el, Schubert Ave Mariája – Madaras Ildikó szopránénekesnő előadásában hangzott el, Kovács Zsuzsa orgonakíséretével – méltó hangulatot biztosított az ünneplésre.

A rendezvények, irodalmi estek megszervezése, az információnyújtás a Castellum egyik fő tevékenysége, a jelenlévők meghallgathatták tehát Adamovits Sándor az Erdélyi Helikon 80 évének szentelt előadását, melyet a br. Kemény Anna visszaemlékezéseiből válogatott részletek tettek színesebbé.

A délután folyamán a kolozsvári Ocskay Ágnes festőművész munkáiból nyílt kiállítás volt az iskola folyosóján, majd a történelemi családokhoz való tartozás felelősségéről tartottak kerekasztal- megbeszélést.

Vasárnap is folytatódott a találkozó, a hazai és külföldi vendégek Bonchidára és Szamosújvárra kirándultak.

Gábor Ildikó

Népújság - 2006-08-14

 

 

Önrendelkezés mint alapvető jog (EMI-tábor)

 

 

Nagy sikert aratott Eva Maria Barki nemzetközi jogász a dél-tiroli autonómia megteremtésének folyamatáról tartott előadása a gyer-gyószentmiklósi EMI-táborban. Hiszen egy olyan küzdelem aprólékosan dokumentált folyamatát ismerhette meg a közönség, amely rendkívül sok tanulsággal szolgálhat. Barki asszony a dél-tiroli ,,sikertörténet?titkának az erős közösségi elhatározást és a következetes harcot nevezte, amely több évtizedes küzdelem révén a területi autonómiát mint kompromisszumos megoldást nyújtotta a dél-tiroli népnek. Hiszen ők és az ügyük mellett kiálló anyaországuk a teljes önrendelkezést tűzték ki célul mondta az előadó. Arra a kérdésre, hogy miért ilyen nehéz az itthoni törekvés érvényesítése, Barki asszony válasza egyszerűen hangzott: mert hiányzik a közösség igazi akarata. Új nemzeti politikára van szükség érvelt az előadó -, aki szerint az eddigi kudarcokért a legnagyobb felelősség a magyar kormány(oka)t terheli.

A Transylmania és az Ismerős Arcok együttes kimerítő esti koncertje után szombaton újult erővel indultak az előadások, beszélgetések. A tematikailag gazdag napon rovásírásunk, a csángókérdés, az önálló állami magyar egyetemért folytatott küzdelem, a délvidéki magyarság mindennapjai, a második világégésben folytatott honvédő harcaink mellett lélekbe maró volt Witner Mária halálra ítélt -56-os szabadságharcos vallomása, amely a forradalom megtorlásának emberi dimenzióit tárta a hallgatóság elé. Az érdeklődéssel várt autonómia-kerek-asztal résztvevői pedig Toró T. Tibor, Szilágyi Zsolt, Gazda Zoltán és Ferencz Csaba igyekeztek átfogó képet adni az autonómiatörekvések sikereiről és kudar-cairól. A vita résztvevői egyetértettek abban, hogy a hazai magyar közélet válságban van, politikai képviselete kudarcot vallott, mi több, maga alá gyűrte magát a közösséget. A továbblépést egy olyan új közmegegyezésben látják, amely elhozza az ,,egypártrendszer” felszámolását, megteremti egy jól megfogalmazott stratégia mentén amelynek alapja az önrendelkezési jog érvényesítése a cselekvési együttműködést.

A vasárnap áhítattal, Bőjte Csaba atya közvetlen gondolataival indult, és olyan neves személyiségek tartottak előadást, mint Kiszely István antropológus, aki szemléletesen sorolta fel: mit adott a honfoglaló magyarság Európának. Kiszely szerint a ,,hivatalos?történettudomány még ma is tévesen azt állítja, hogy gyűjtögető pogány hordaként jöttek a magyar törzsek a Kárpát-medencébe, holott immár írott ázsiai források is igazolják, hogy a honfoglalók és elődeik rendkívül gazdag kultúrával, hitvilággal rendelkeztek, a legutóbbi vizsgálatok pedig genetikai vitalitásunkat igazolják.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás, a két évvel ezelőtt életre hívott Nemzeti Jogvédő Alapítvány ügyvezetője a jogi eszközök lehetőségeit vázolta. Szerinte minden magyarellenes cselekedet miatt jogi úton is elégtételt kell szerezni, ennek érdekében hozták létre és bővítik a szakmai hátteret biztosító intézményes keretet. Vasárnap a tábor vendége volt Rácz Sándor -56-os hős (az -56-os forradalom fél évszázados évfordulója kapcsán egyébként sok előadás, beszélgetés zajlott). Nemzetpolitikai kerekasztalra került sor, amelyen hazai és magyarországi neves személyiségek, politikusok Borbély Imre, Lezsák Sándor, Mikola István, Molnár Tamás, Gergely István a radikális fellépés fontosságát hangsúlyozták, valamint a sajtó helyzetét elemző beszélgetést tartottak.

A tábor szervezői zárónyilatkozatot is megfogalmaztak. ,,1990 óta folyamatosan azt kell látnunk, hogy egyik nép a másik után kapta meg a követelt önrendelkezési jogot: a németek, észtek, litvánok, lettek, horvátok, szlovákok, szlovének, montenegróiak, és a közeljövőben Koszovó is függetlenné válik. A magyarságnak autonómiát sem akarnak adni.?Ezért az EMI szerint az egész Kárpát-medencében ,,meg kell kérdezni a népet mint az önrendelkezési jog birtokosát, hogy döntse el, milyen politikai és jogi formában akar élni-. ,,Ennek érdekében aláírásgyűjtést, illetve ott, ahol kívánatos, népszavazást kell kezdeményezni??áll a zárónyilatkozatban, amely egyben felhívás ,,minden magyar érdekképviselethez, minden magyar párthoz, az egyházakhoz, a civil szervezetekhez, a közéleti személyiségekhez, de elsősorban a magyar kormányhoz, hogy támogassák és segítsék ezt a kezdeményezést, amelynek eredményét a Vox Hungarica nevű központ szervezésében minden illetékes országos és nemzetközi fórum és szervezet elé fogjuk terjeszteni-.

(Ferencz)

Háromszék - 2006-08-14

 

 

Mi vagyunk a nép – Az EMI felhívása aláírásgyűjtésre autonómiaügyben

 

Mint Erdély egyik olyan ifjúsági szervezete, amely politikailag semmilyen irányban nem elkötelezett, úgy döntöttünk, hogy a II. EMI-tábor több ezer résztvevőjével egyetemben felhívást fogalmazunk meg a Kárpát-medence magyarságához.

 

 

Mi vagyunk a nép!

 

1990 óta folyamatosan azt kell látnunk, hogy egyik nép a másik után kapta meg a követelt önrendelkezési jogot: a németek, észtek, litvánok, lettek, horvátok, szlovákok, szlovének, montenegróiak, és a közeljövőben Koszovó is függetlenné válik.

A magyarságnak autonómiát sem akarnak adni.

A magyarság több mint ezeréves államalkotó nép a Kárpát-medencében. A magyarságnak is jár az 1918-ban megígért és a mai napig megtagadott önrendelkezés.

Mivel az eddigi törekvések süket fülekre találtak, cselekednünk kell! Véget ért a türelmünk, nem várhatunk tovább!

Meg kell kérdezni a népet, mint az önrendelkezési jog birtokosát, hogy döntse el, milyen politikai és jogi formában akar élni.

Meg kell kérdezni a népet az egész Kárpát-medencében, az eredményt pedig meg kell mutatnunk a világnak, hogy lássák, hallják és teljesítsék a magyarság akaratát.

Aláírásgyűjtést, illetve ott, ahol kívánatos, népszavazást kell kezdeményezni az egész Kárpát-medencében.

Felhívást intézünk minden magyar érdekképviselethez, minden magyar párthoz, az egyházakhoz, a civil szervezetekhez, a közéleti személyiségekhez, de elsősorban a magyar kormányhoz, hogy támogassák és segítsék ezt a kezdeményezést, amelynek eredményét a VOX HUNGARICA nevű központ szervezésében minden illetékes országos és nemzetközi fórum és szervezet elé fogjuk terjeszteni.

 

II. EMI-tábor

Gyergyószentmiklós, 2006. augusztus 13.

 

A felhívást Eva Maria Barki Bécsben élő nemzetközi jogász olvasta föl a II. EMI-tábor Kárpát-medencei nemzetpolitika című kerekasztala végén, és azt a hallgatóság egyöntetűen megszavazta.

Erdély Ma - 2006-08-13

 

 

A magyarság önrendelkezéséért száll síkra az EMI-tábor

Megalkuvás helyett nemzetpolitikát követelnek a magyar fiatalok, írta lapunk főszerkesztője egy évvel ezelőtt az első EMI-táborról. Idén a fiatalok nemcsak követeltek, hanem a különböző, de valójában közös témájú előadások és az egyeztető kerekasztal-beszélgetések nyomán népszavazást és aláírásgyűjtést hirdettek meg a Kárpát-medencei magyarság önrendelkezése érdekében.

A tavalyi résztvevők több mint kétszerese, közel kétezer-ötszáz fiatal és magát fiatalnak érző személy látogatott el idén a Kárpát-medencei nemzeti érzelmű ifjúság legnagyobb erdélyi találkozóhelyére, a második EMI-táborba. A magyarság életterének minden részéből érkező táborlakók a héten lezajlott előadások és beszélgetések nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy nemzeti öngyilkossággal ér fel a további várakozás és vitázás sorskérdéseinkben, ezért Eva Maria Barki megfogalmazásában felhívást fogadtak el, amelyben az 1990 óta önrendelkezési jogot nyert népekre hivatkozva kinyilvánítják, hogy a magyarságnak is jár az 1918-ban megígért, majd megtagadott önrendelkezés, ennek érdekében pedig tenni készül az EMI: a kezdeményhez csatlakozó nemzeti elkötelezettségű szervezetekkel karöltve meg fogja kérdezni „a népet mint az önrendelkezési jog birtokosát, döntse el, milyen politikai és jogi formában akar élni”.

 „Meg kell kérdezni a népet az egész Kárpát-medencében, az eredményt pedig meg kell mutatnunk a világnak, hogy lássák, hallják és teljesítsék a magyarság akaratát” – áll a felhívásban, melynek ötlete a dél-tiroli önrendelkezés kivívásáról tartott Barki-előadás nyomán az egyeztető autonómia-kerekasztalon fogalmazódott meg.

A kezdeményezéshez csatlakozott a Bolyai Kezdeményező Bizottság, a Magyar Ifjúsági Tanács, hasonlóképpen támogatták a fellépést a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Szövetség jelenlévő képviselői is.

A javaslatot kézfelemeléssel fogadta el a nemzetpolitikai kerek-asztal közel háromszáz résztvevője, majd megerősítette a Kárpátia-koncert legalább ezres közönsége is. Az alapötlet egybecsengett a táborban elhangzott előadások következtetéseivel, hiszen majdnem mindegyik előadó sürgős, határozott és konkrét lépéseket szorgalmazott a magyarság nemzetpolitikai válságából való kilábalás érdekében. A kérdésben az alaphangot a tábor központi témakörének előadói ütötték le: Lay Imre, Ervin atya, Wittner Mária és Rácz Sándor mind-mind legutóbbi nagy önrendelkezési harcunkról, az 1956-os forradalom és szabadságharcról beszéltek, visszautasíthatatlan erkölcsi és nemzeti imperatívuszt fogalmazva meg a résztvevők és az előadók számára.

A gondolat Eva Maria Barki beszéde után öltött testet; a bécsi nemzetközi jogásznak a dél-tiroli önrendelkezés kivívásáról tartott részletes előadására a szervezők felvezetése szerint azért volt hatalmas szükség, mert mindenki gyönyörű képet fest a dél-tiroli autonómiáról, viszont senki nem beszél kivívásának módjáról. A dél-tiroliak alaphelyzete igen hasonlít a magyarságéhoz, hiszen az ő életterüket is népszavazás nélkül, az önrendelkezési jog semmibevételével csatolták Olaszországhoz, mutatott rá Barki Éva, de a hasonlóság csak eddig tart, a magukat kisebbségként soha meg nem határozó dél-tiroliak ugyanis soha nem adták fel az elcsatolás felülvizsgálatának igényét. Evégett tüntetéseket szerveztek, ezeken a kétszáznegyvenezres lakosságból rendszerint harminc-harmincötezer ember vett részt, emellett aláírásgyűjtéssel is kinyilvánították kívánságukat: a nemzetrész százötvenötezer tagja adta a nevét hozzá, ez gyakorlatilag az összes szavazati joggal rendelkező dél-tiroli létszáma. Nem mellékes, hogy ezek hatására az osztrák kormány védőhatalmi státust vállalt (amit egyébként az EMI is követel a mindenkori magyarországi kormánytól), súlyos konfliktusokba bocsátkozva Olaszországgal, és az is figyelemre méltó, hogy a dél-tiroli párt az önrendelkezési harcot a kormányból való kilépéssel kezdte, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy vagy a nemzet, vagy a megszálló kormány érdekeit lehet csak képviselni. Végül autonómiában egyeztek ki, amit a dél-tiroliak teljes kudarcként éltek meg, ők ugyanis soha nem mondtak le önrendelkezési joguk gyakorlásáról, még idén is tárgyalások lesznek erről, tudhatta meg az előadás hallgatósága. A lényeg: aki a teljes önrendelkezési jogot követeli, autonómiát kap, foglalta össze a hallgatóság hangos tetszésnyilvánítása közepette az előadó. Az autonómia-kerekasztal során konkrétan is felmerült a Kárpát-medencei aláírásgyűjtés gondolata, a népszavazáséval együtt. A résztvevők (Toró Tibor, Szilágyi Zsolt, Gazda Zoltán, Ferencz Csaba) valamennyien támogatták megszervezésüket, ezt a későbbi egyeztetések megerősítették, és csatlakozott a döntéshez a Magyar Ifjúsági Tanács meg a Bolyai Kezdeményező Bizottság is. A konkrét lépések előtt természetesen részletes egyeztetés történik majd az ügyet támogató szervezetek között.

Jövő heti lapszámunkban visszatérünk az EMI-táborra.

Somogyi Botond

Erdélyi Napló - 2006-08-15

 

 

Magyarverés a Szent Anna tónál: nincs magyarázat

 

 

A rendőri bántalmazásra sem az érintett magyarok, sem pedig a román közvélemény nem kapott elfogadható magyarázatot.

A Hargita megyei kapitányságon azt állítják: a munkájukat végző rendőrök a törvényesség szellemében jártak el, amikor intézkedtek a motoros turistákkal szemben.

A Szent Anna tóhoz kiránduló hét kézdivásárhelyi fiatalt - elmondásuk szerint - egy ittasnak tűnő rendőr utasította arra, hogy ne álljanak meg motorjaikkal az út szélén, hanem hajtsanak be a parkolóba. Az egyik sértett szerint ennek eleget is tettek, a parkolóban azonban négy másik rendőr és tíz álarcos rohamrendőr várta őket.

A Hargita megyei rendőrkapitányság sajtószóvívóje szerint július 29-én a Szent Anna tónál csak intézkedés történt, rendőri túlkapás nem.

Egy szemtanú a rendőri erőszakoskodás minden mozzanatát megörökítette digitális fényképezőgépén. Ezért ő is kapott verést a kommandósoktól, és csak a véletlen műve, hogy négy felvétel megmaradt a fényképezőgép memóriakártyáján.

Az ügy furcsasága, hogy a fiataloknak végül nem kellett pénzbüntetést fizetniük, és nem készült jegyzőkönyv az esetről. Bár a közvélemény és a sajtó azóta is felszínen tartja az incidenssel kapcsolatos megválaszolatlan kérdéseket, máig nem született elfogadható magyarázat arra, hogy miért is bántalmazták a rendőrök a fiatalokat, akik azóta hivatalos feljelentést tettek a megyei törvényszéken.

www.ma.hu - 2006-08-15

 

 

Martalócból nemzeti hős?

Egy „ottfelejtett” felirat mögöttes üzenete

Mihály vajda történelmi személyiségének, szerepének a saját szájíze szerinti „átírásával” Ceauşescu diktatúrája XIX–XX. századi eszméket, törekvéseket próbált a történelmi múltba visszavetíteni. Egységes, központosított, független nemzetállam, teljhatalmú, karizmatikus vezető, populista ideológia, mint a „felvilágosult despota” önigazolása. Ami az államot és vezetőjét illeti, azt kínos-keservesen valahogy átszabták a párttörténészek, de a jobbágyokat újólag földhöz kötő vajdának szociális, népbarát intézkedéseire aligha találhattak példát és bizonyítékokat. Ellenkezőleg, a hadsereg fenntartása, ellátása, a mindenünnen felfogadott zsoldosok fizetése már-már elviselhetetlen terheket rótt a fejedelemségek lakosságára, urakra és parasztokra egyaránt. Sebaj, gondolhatták az udvari történészek, ha maga a vezér nem volt is a nép egyszerű fia, mint a Kárpátok Géniusza, de nyüzsögtek ott körülötte mások. Például a hajdúk vagy balkániasabban hajdukok, a török világ fegyverforgató szegénylegényei. Köréjük aztán lehetett kerekíteni betyárromantikát!

De mit is kerekíteni, tálcán hozta a román folklór, egyik leghíresebb betyárjukról, Baba Novakról már Vasile Alecsandri is begyűjtötte a maga balladáját. Volt hát bőven népi hagyomány, feldolgozandó nyersanyag olyan hírhedt filmrendezőknek, mint Sergiu Nicolaescu, vagy folk-együtteseknek, esetleg szobrászoknak is. Igen, témánkhoz, Baba Novak kolozsvári szobrához érkeztünk el.

Az impozáns bronzszobor felirata szerint ezen a helyen kínozták meg rettenetesen s ölték meg „a magyarok” Mihai Viteazul kapitányát. Egyes turistakalauzok szerint a szobrot 1975-ben, mások szerint 1976-ban állították fel, de arról már egyik és másik kiadvány is nagyvonalúan elfeledkezik, hogy a nemzeti gyűlölködés felszítására olyannyira alkalmas feliratot csak a mostani időkben helyeztette el rajta… próbáljuk kitalálni, ki is lehetett, vajon melyik a „kolozsvári bírók” közül…

Aki a szobor feliratát olvassa (a helyiek rá sem pillantanak, de hazai látogató, idegen turista akad éppen elég), az persze hogy az utolsó másfélszáz esztendő román–magyar ellentéteinek történelmi előzményeire gondol. (Gondolunk mi is, de nem a történelmi előzményekre, hanem a szoboravatás esztendejére. Akkoriban kezdett éleződni a román–magyar „elvtársias” viszony, Kádár János már évek óta szóba sem állott a bukaresti kollégával.) Akkortájt kezdték el hegyezni, ha nem is a kaszájukat, csupán a vitriolba mártott tollaikat Lăncrănjan, Titus Popovici, Raoul Şorban és az egész díszes kompánia. Eközben a kolozsvári közhivatalokban elkezdett etnikai tisztogatásokhoz is fel lehetett szítani a többségi közhangulatot.

Nos, ami Mihály vajda zsoldos kapitányát, mások szerint generálisát illeti, Baba Novak tulajdonképpen hajdúvezér volt. Törökellenes portyáin Szófiáig kalandozott győzelmesen, oroszlánrésze volt a sellemberki ütközet megnyerésében, és részt vett a moldovai hadjáratban is. Hogy „önellátásra” berendezkedett, vagy rendszeres rablásra, fosztogatásra szorult ötezer főre saccolható seregét a helyiek a nemzeti egység érzésének mekkora lelkesedésével fogadhatták, arról nem szólnak a krónikások. A krónikák csak a hajdúseregek nyomán maradt rettenetes pusztulásról, éhínségről szólnak. Továbbá Baba Novaknak a szerb származását is felemlegetik. (A Severin környéki Pondrec faluból származott. Ezen kívül a bolgárok is magukénak vallják.) De erről persze hallgat a kolozsvári bíró hazabeszélő szoborfelirata. Mint ahogy arról is hallgat, hogy a kor mércéje szerint is kegyetlen kivégzést az a Basta generális is végignézte, aki Rudolf császár hadvezéreként és erdélyi helytartójaként ekkor sem tagadta meg saját balkáni, albán származását. (Mikor félévvel később a vajdát megöleti, még a végtisztességet sem adatja meg „a kormányzótársnak”.)

A hajdúkról különben azt olvashatjuk az enciklopédiákban, hogy Itáliától Törökországig a Balkán fegyveres rablói, később gazdáikat könnyen cserélő zsoldosai voltak. Tegyük hozzá, nemzetiségtől függetlenül. Az évszázadokig elhúzódó, létformává állandósuló háborúskodás tette őket mindenre elszánt martalócokká. Ahogy ez nemcsak az elmaradott Balkánon, de Itáliában vagy a harmincéves háború németországi zsoldosaival is történt. Az elvadult kor szomorú viszonyai között a török hódoltság alatt álló magyarországi részek sem számítottak kivételnek. Szamosközy István írja Basta koráról, hogy az ördögnél is gonoszabb magyar hajdúk a legkegyetlenebb módon sanyargatták tulajdon népüket is.

Amikor az erdélyi nemesekből álló törvényszék Baba Novak fölött az ítéletét meghozta, nem a szerb, bolgár, esetleg román hazafit sújtotta le, ahogy mostanában sugallják, hanem a kíméletlen fosztogatót ítélte másokat is elrettentő halálra. (Magát a szentenciát árulással is indokolták, állítólag egy elfogott levél tanúsága szerint a temesvári pasának akarta Karánsebest átjátszani.)

Ma már közhelynek számít, hogy valamely szöveg üzenetét nemcsak a szó szerinti tartalma, hanem a helye, az ideje, a közlés háttérkörülményei is meghatározzák. El lehet gondolkozni rajta, és nemcsak a városi tanács tagjainak, vajon a Baba Novak szobor „ottfelejtett” felirata milyen mögöttes üzenetet hordoz most, Európától négyhónapnyi távolságban, a többnemzetiségű Kolozsváron.

Krajnik-Nagy Károly

Erdélyi Napló - 2006-08-15

 

 

Túraajánló – Kerékpárral a Nyikó és Nagyküküllő mentén

Az Erdélyi Kárpát Egyesület székelyudvarhelyi osztálya augusztus 27-én kerékpártúrát rendez. Mindenkit, aki honismereti túránk iránt érdeklődik, szívesen látunk. Találkozunk a főtéren, az Orbán Balázs-szobor előtt, vasárnap reggel 7 órakor. A Szejkefürdőn megállunk Orbán Balázs síremléke előtt, majd Szentléleken meglátogatjuk a tájházat és a római katolikus templomot. A Nyikó mentén folytatjuk utunkat. Megállunk Székelyszentmihály határában, a 48-as vértanúk emlékoszlopánál, aztán Siménfalván az árvíz után helyreállított református templomot látogatjuk meg. Hajdanán e templom helyén állt Székely Mózes kúriája. Egyes történészek szerint itt született az egyetlen székely származású fejedelmünk. Rugonfalván a szép, gótikus elemeket őrző református templomot tekintjük meg. A Nagyküküllő völgyébe érve visszafordulunk Betfalva felé, ahol Tompa László emléktáblával jelölt szülőházát látogatjuk meg. Nagygalambfalván a református templomot nézzük meg, majd megállunk az agyagfalvi réten álló emlékmű előtt, melyet az itt tartott Székely Nemzetgyűlések emlékére állítottak. Bögözben a falképeiről híres, gótikus templomot nézzük meg, valamint Ugron János síremlékét keressük fel, aki a múlt század elején egyesületünk elnöke volt. Felsőboldogfalván a református templomot és Fülöp Áron költő síremlékét látogatjuk meg. Székelyudvarhelyre érve a Jézus-kápolna megtekintésével fejezzük be 55 km-es túránkat.

Kovács-Kendi Lehel

Udvarhelyi Hiradó – 2006-08-16

 

 

Öregotthon Maroshévízen

A maroshévízi református egyház az elmúlt évek során több nemes célt szolgáló cselekedetbe kezdett. Mindenekelőtt említést érdemel a parókia szomszédságában levő szeretetkonyha, ahol naponta harmincöt rászorult kap meleg ételt, felekezeti hovatartozástól függetlenül.

A napokban egy újabb tervükről számolt be Balla Árpád tiszteletes. Ezúttal egy öregotthon létesítésébe kívánnak belekezdeni, amit mielőbb meg szeretnének valósítani. A cél érdekében az egyház felvette a kapcsolatot a helyi polgármesteri hivatallal, amelytől az öregotthonnak megfelelő telek biztosításához kértek segítséget. Mihelyt a telek meg lesz, nekilátnak az építkezésnek, és a szeretetkonyha működtetéséhez hasonlóan. Az öregotthon építésének és üzemeltetésének oroszlánrészét a református egyház hollandiai testvértelepüléseinek támogatásával fogják megvalósítani és működtetni.

Czirják Károly

Hargita Népe - 2006-08-17

 

 

Szent István-napi ünnepség Hármasfaluban

Augusztus 19-én, szombaton szervezik meg a hármasfalui Szent István-napi ünnepséget. A műsor 14 órakor a Szent Imre parkbeli koszorúzással kezdődik, 15 órától istentiszteletet tartanak a helyi református templomban, ahol Varga Sándor unitárius lelkész hirdet igét. 16 órakor Szent István szobrát koszorúzzák meg a résztvevők, az ünnepi beszéd után pedig (17 órától) vacsorára kerül sor a kultúrotthonban.

 

Ákosfalvi Községi Napok

Augusztus 19–20-án ismét megrendezik a hagyományos Ákosfalvi Községi Napokat. A rendezvénysorozat szombaton 12 órakor ünnepi szentmisével kezdődik, majd néptánctalálkozóra kerül sor a helyi kutúrotthonban, este 8-tól pedig Szimpla Kárpáci, Enjoy és Csaby koncerteznek a helyi sportpályán. Augusztus 20-án 10 órakor avatják az ákosfalvi rendőrőrs székházát, majd az Insect zenél ugyancsak a sportpályán. Este kilenctől szépségversenyre kerül sor, a továbbiakban Bunyós Pityu és Klemy koncertezik. Este 11 órától tűzijáték zárja a községi napokat. A szombati eseményekre a belépés díjtalan, vasárnap belépőjegyeket a helyszínen lehet váltani.

 

Népújság - 2006-08-17

 

 

III. Kós Károly emlék- és teljesítménytúrák

Az Erdélyi Kárpát-Egyesület kolozsvári osztálya, a sztánai református egyházközség, a bánffyhunyadi Kós Károly Kulturális Egyesület és a Szentimrei Alapítvány szervezésében szombaton, 2006. augusztus 19-én kerül sor a 47, 25 és 10 km-es III. Kós Károly emlék- és teljesítménytúrákra.

A második alkalommal megrendezett 47 km-es szakaszra reggel 7–7.30 közt vágnak neki a részvevők a magyar színháztól, és 12 órás szintidővel jutnak célba (Kós-villák) a Fellegvár – Kányafő – Bátori-hegy – Vista-tető – Gyerőffy szöktető – Gyerővásárhely – Jegenyei menedékház – Riszeg-tető érintésével. Szintkülönbség 550 m.

A hagyományos 25 km-es túrának az idén két változata lesz, a Szentimrei-villától (25a), illetve a sztánai művelődési háztól (25b) való indulással fél 10 és 10 között a Kispetri – Almási vár – Zsobok – Riszeg-tető – Kós-villák (illetve Sztána) jelzett útvonalon. Szintidő 5½ óra, szintkülönbség 500 m.

A 10 km-es túra a Kós-villák – Csigadomb – Nádasi nyereg – Riszeg-tető – Kós-villák útvonalon zajlik. Indítás 10–10.30 közt. Szintidő 3 óra, szintkülönbség 350 m.

A rendezvény újdonsága: idén első alkalommal kerül sor a Kós Károly emlékéhez kapcsolódó lovas (Dsida Jenő-emlék-) túrára.

Ajánlott térkép: Kalotaszeg térképe.

További információ: Tóthpál Tamás, e-mail: tothpal.tamas@freemail.hu  Telefon: (0264) 591-683, Szabó Zsolt Tel: (0264) 591-267, 0745-850004.

Szálláslehetőség túra előtt és után Sztánán, érdeklődni lehet a 0260-626-226 (Papp Hunor tiszteletes) telefonszámon, valamint a Szentimrei-villánál előzetes bejelentkezéssel Szabó Zsoltnál. Ugyanott sátorozási lehetőség is.

Szabadság - 2006-08-17

 

 

Illyefalvi hírhalom

 

Készül az 1,08 kilométeres aszfaltos be­kötőút az Illye­falvához tartozó Sepsi­szent­király felé (képünk).

 

Tavaly pályázott a községi önkormányzat a területfejlesztési minisztériumnál 4,5 milliárd régi lejre, ebből építik az utat.

E hét végén - Szent István­ra is emlékezve - falunapokat tartanak Sepsi­szent­királyban.

Megkezdték a helybeli önkéntes tűzoltó-alakulat szertárának feljavítását, még az ősz folyamán végére szeretnének járni e munkának.

 

(fotó: Szabó Mihály lp.)

Az illyefalvi református egyház felavatta a kántori lakká átalakított egykori felekezeti iskola épületét. A felújított és korszerűsített épületben teleház is fog működni.

 

(fotó: Szabó Mihály lp.)

A helybeli római katolikus egyház egykori felekezeti iskolája szintén megújult, itt kapott helyet az imaház is.

 

Héttagú illyefalvi és szentkirályi küldöttség látogatott el a magyarországi Halásztelek községbe (Pest megye, Csepel sziget), amellyel Sepsiszent­király egyházai és faluközössége tavaly óta testvértelepülési kapcsolatban áll. Ez alkalommal ellátogattak a Veszprém megyei - régi űrbázisáról híres - Taliándö­rögdre is, és részt vettek a Művészetek völgye fesztiválon. A dörögdiek két alkalommal jártak Illye­falván, utóbb az Illés-napokra voltak hivatalosak, és itt szövődött tartós barátság a két település között. A tervek szerint a jövő évi Illés-napok alkalmával fogják ezt ünnepélyes keretek közt szentesíteni.

Júniusban a Sapard-program keretében 7,4 kilométernyi erdőipari út teljes felújítására, tett le pályázatot az önkormányzat. Az egykori illye­falvi szénbányák felé vezető út olyan vidéket köt össze a községközponttal, amely általános érdeklődésre számot tartó ipari és turisztikai objektumokat rejteget. Az idei 7-es kormányrendelet alapján pedig Illyefalva és Sepsi­szent­király teljes ivóvízhálózatának bővítésére, kiépítésére pályáznak. A tervek szerint ezt a hálózatot a sepsiszentgyörgyi kutak látnák el. A pályázat ér­téke 26 milliárd régi lej.

Még nem kapott választ az aldobolyi Testvériség erdő-közbirtokosság a prefektúrá­tól a lapunkban is ismertetett panaszra, miszerint a dobollói önkormányzat megalapozatlan igényt támasztott a birtokossági erdő egy részére. Sikerült viszont felújítani azt az öt kilométeres erdőipari utat, amely a falut - a Román utcától kezdve - összeköti a Foglány nevű övezettel, ahol közbirtokossági és községi erdeje van Illyefalvának és Al­dobolynak.

Kisgyörgy Zoltán

Háromszék - 2006-08-17

 

 

Templomot és emlékművet avatnak

A tavalyi pusztító árvíz emlékére a szentléleki eltérőnél emlékművet avatnak az árvízkárosult falvak, ugyanakkor Bikafalván és Hodgyában felavatják a felújított református templomokat. Az avatóünnepségeket jövő héten tartják.

Bikafalván pontosan az árvíz egyéves évfordulóján, augusztus 23-án avatják fel a kijavított református templomot (képünkön) – tudtuk meg Sándor Józseftől, Felsőboldogfalva polgármesterétől. A mellette álló egyházi épületet is felújították, ugyanakkor egy székely kaput is emeltek. Farcád központjában, a híd mellett egy oszlopot emelnek, ezen látható lesz a 2005. augusztus 23-án délután lezúdult víztömeg szintje. Farkaslaka község önkormányzata, illetve az árvíz sújtotta falvak közösségei Szentléleken, a Malomfalva felé vezető út mellett állítják fel az árvízi emlékművet. Az avatásra augusztus 27-én vagy szeptember 2-án kerül sor – közölte Hilbel Ferenc Ottó, Farkaslaka község alpolgármestere. A gyerekét a hullámokból menteni igyekvő férfit megmintázó, mintegy tíztonnás kőszobor egy talapzaton fog állni, melyre felkerülnek az áldozatok nevei, körülötte pedig virágágyások lesznek. Az alkotáson jelenleg még dolgozik a székelyudvarhelyi Zavaczki Walter szobrászművész, valószínűleg három-négy nap múlva emelik a helyére, azután következik az emlékmű környékének kialakítása.

Katona Zoltán

Udvarhelyi Hiradó - 2006-08-17

 

 

Az MNB támogatta a felújítást Hodgyában

A Magyar Nemzeti Bank vezetősége is jelen lesz augusztus 26-án, az árvíz során súlyosan megrongálódott hodgyai református templom újbóli felavatási ünnepségén. A falu központjában található templom épületébe közel két méter magasan tört be a víz, megsemmisítve belső berendezését, megsüllyesztve oldalfalát és harangtornyát. Miután megtekintették a helyreállításra szoruló templom épületét, és megbeszélést folytattak Ballai Zoltán lelkipásztorral, valamint az egyházközség tagjaival, Missura Gábor, a Magyar Nemzeti Bank szóvivője sajtótájékoztató keretében jelentette be, hogy a hodgyai református templom felújítását a Magyar Nemzeti Bank nagyban támogatja, mivel a falu önerőből elvégezni nem tudná. Az épületet teljes egészében felújították, az utolsó simításokat végzik jelenleg, a falu apraja-nagyja lázasan készül az újraavató ünnepségre. Az ünnepi hálaadó istentiszteleten Pap Géza erdélyi református püspök hirdet igét. Az avatáson számos hazai és magyarországi közéleti személyiség lesz jelen, a hollandiai campeni gyülekezetből nyolcvan személy érkezik a templomavatóra.

Balázs Árpád

Udvarhelyi Hiradó - 2006-08-17

 

 

Széplakok találkozója

A Magyar Református Világtalálkozó és a Bocskai-év jegyében, augusztus 19-20-21-én immár 11. alkalommal szervezik meg a Széplakok találkozóját. Dedrádszéplakon Berettyó-, Küküllő-, Fertő-, Mikos-, Visnye- és Balatonszéplak küldöttségei találkoznak. Augusztus 20-a tiszteletére kopjafát állítanak a dedrádszéplaki templomkertben.

 

Falutalálkozó Magyarsároson

Vasárnap, augusztus 20-án második alkalommal szerveznek falutalálkozót Magyarsároson, ahol tíz évvel ezelőtt, 1996-ban rendezték az elsőt. A hét végén sorra kerülő esemény 11 órakor ökumenikus istentisztelettel veszi kezdetét, szószéki beszédet mond Kozma Albert helybeli unitárius lelkész és Gecző András nyárádszentannai ref. lelkész. Fellép az egyházközség kórusa, szavalnak az iskolások, a múzeum megnyitójára és Novák József marosvásárhelyi képzőművész heraldikai kiállítására is sor kerül. Az 1600-ban épült harangláb előtti kopjafánál koszorúzási ünnepséget tartanak. Az alkalomra minden elszármazott magyarsárosit hazavárnak.

 

Falutalálkozó Kisfülpösön

Holnap második alkalommal szervezi meg falutalálkozóját Kisfülpös, amelynek keretében a helyiek és meghívottaik a honfoglalás 1100., a kereszténység felvételének 1010., Hunyadi János nándorfehérvári győzelmének 550., Bocskai István Bécsben kötött "békéjének" 400. és az 1956-os forradalom kitörésének 50. évfordulóját ünneplik, azokra emlékeznek. A hálaadó istentiszteletre 11 órakor kerül sor. A szervező helyi református eklézsia a találkozóra hazavárja dr. Demény Lajost, a falu szülöttét is.

 

Koronkai Napok

Egy uniós településhez való közeledés jegyében szervezik meg az idei Koronkai Napokat. A Marosvásárhely melletti község partnertelepülése, Kincsesbánya 60 tagú küldöttségét látják vendégül, akik augusztus 17-én érkeztek ötnapos látogatásra. Holnap a helyi sportpályán szervezik meg az ünnepséget. A köszöntők elhangzása után Szabó Péter operaénekes lép fel, majd a kisiskolások műsora zárja a megnyitót. A délelőtt sportrendezvényekkel folytatódik, amelynek keretében az ASA öregfiúk csapata a helybeli Lotus Pro Koronka együttessel méri össze erejét, s a közönség az ifjúsági csapatnak is szurkolhat. A délutáni órákban Cseh Judit nótaénekes, a helybéli fiatalok, a Gyöngyvirág és a mezőcsávási néptánccsoport, a Shokk könnyűzene-együttes lép fel, majd Titanic Star- parádé és tűzijáték következik.

 

Falunapok Disznajón

Falunapokra kerül sor Disznajón, amelyek keretében szombaton délután 3 órakor a református templomban az ötvenévesek találkozójára kerül sor, ezt istentisztelet követi. Utána a háborús hősök emléktábláját koszorúzzák meg az egybegyűltek. Az ünnepi műsor 17 órától kezdődik a művelődési házban, 21 órától szépségverseny, majd bál szerepel a programban. Vasárnap 12 órától sportnap indul, este szabadtéri bál következik a központban. A helybéliekkel együtt ünnepel Kunfehértó testvértelepülés 52 küldötte is.

 

Ötvenévesek találkozója Nyárádmagyaróson

A községközpontban holnap, illetve holnapután szervezik meg az ötvenévesek találkozóját. Szombaton kerül sor a találkozóra, majd a résztvevők népművészeti kiállítást tekinthetnek meg, délután sakkverseny. Vasárnap ünnepi istentiszteletet tartanak a helyi református gyülekezet 150. évfordulója alkalmából. A program délután a futballpályán sportrendezvényekkel, lovasbemutatóval folytatódik, 18 órától a kultúrotthonban irodalmi est kezdődik, amely néptáncbemutatóval zárul. Ezután bál. Az elszármazottakat is hazavárják.

 

Csanád, a hagyományos

A tradíció szerint idén is sor kerül az erdőcsinádi Csanád Művészeti Táborra, amelyre ez évben mintegy húsz művészt várnak határon innenről és túlról. A ma kezdődő rendezvény témája: a határok. Az alkotási folyamatban, táboréletben részt vesz többek között Miholcsa József, Hunyadi László és Hunyadi Mária, Szabó András és sokan mások. A művészeti tábort Erdőcsinádon augusztus 21-től a Hunor-Magor honismereti tábor követi, amelyre közel 40 kisiskolást várnak a megyéből. A gyerekek az íjászat technikáját, székely rovásírást, gyöngyfűzést és népi bútorfestést tanulhatnak Miholcsa József szobrászművész és Both Gyula takácsmester irányításával.

 

Falutalálkozó Gógánváralján

A Kis-Küküllő menti Gógánváralja Református Egyházközsége és faluközössége hármas ünnepre készül. Augusztus 26-án, szombaton vendégül látja a Kárpát-medence hat Váralja nevet viselő településének küldöttségét. Ugyanezen a napon gyermek és ifjúsági foglalkozás is lesz. Augusztus 27-én, vasárnap a falu idegenbe szakadt fiait várja haza. Délelőtt 11-kor az ünnepi istentiszteleten a gyülekezet egykori lelkipásztora, D. dr. Csiha Kálmán ny. püspök szolgál, majd felavatják a hívek és a helyi RMDSZ által a világégések áldozatainak emlékére emelt kopjafát. A rendezvény szeretetvendégséggel folytatódik, majd este bállal zárul.

 

Népújság - 2006-08-18

 

 

Augusztus 20-a a Magyar Televízióban

Holnap, a nemzeti ünnep előestéjén az m1 a 23.10 órakor kezdődő Örömkoncertet sugározza. Az augusztus 20-i reggeli műsort most is az ünnepi zászlófelvonással és tisztavatással kezdi a közszolgálati televízió. A Kossuth téri közvetítés 9.55-kor kezdődik. 17.55-kor a Szent Jobb körmenet tekinthető meg. A szentmisét bemutatja és a körmenetet vezeti: dr. Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke. Szentbeszédet mond Staniszlav Dziwisz, II. János Pál pápa egykori személyi titkára. 21.05-kor Az élet szép, az élet minden… címmel magyar musicalek közkedvelt dalaiból látható-hallható összeállítás. A 22.00 órakor kezdődő tűzijáték után, 22.35 órától pedig az egész estés Ének a csodaszarvasról című magyar rajzfilm kerül bemutatásra. Utóbbi a magyar nép honalapító mondáját eleveníti fel egykorú források alapján. Nyelvezete a történet előrehaladtával változik, a nyelv gazdagodását követi. Írta és rendezte Jankovics Marcell, fényképezte Bacsó Zoltán, zenéjét szerezte Szörényi Levente.

Az m2 vasárnap 21.35 órától ismét bemutatja Szörényi Levente és Bródy János legendás rockoperáját, az István a királyt (képünkön), annak felejthetetlen csíksomlyói bemutatóját, amelyre ezelőtt három évvel 350 ezren voltak kíváncsiak.

Népújság - 2006-08-18

 

 

Göcsi ifjúsági kulturális napok

Szombaton délelőtt a Marosvásárhelyi Televízió Kobak gyermekműsorában a göcsi református egyházközség által szervezett Szupermágnes című evangelizációs hét záróünnepsége tekinthető meg.

Népújság - 2006-08-18

 

 

A protestáns teológiát is megkörnyékezték

 

 

Püspöki tanácskozás a gyulafehérvári papnevelde BBTE-hez való csatlakozása ügyében

 

„Önállóságunkhoz a nagyon nehéz anyagi körülmények között is ragaszkodunk” - jelentette ki Tőkés László az erdélyi történelmi egyházak vezetőinek - képünkön Szabó Árpád unitárius püspök, Jakubinyi György katolikus érsek és Tőkés László református püspök - csütörtöki kolozsvári tanácskozása után.

 

Az erdélyi egyházak papneveldéinek helyzete azt követően került az erdélyi magyar közélet középpontjába, hogy július végén a gyulafehérvári római katolikus teológia vezetői megegyeztek a Babeş-Bolyai Tudományegyetem vezetőségével az egyházi intézménynek az állami intézménybe való beolvasztásáról.

A július végi tárgyalásokról a Krónika adott elsőként hírt, kiváltva a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye vezetőinek rosszallását. A gyulafehérvári érsekség a beolvadás szükségét a főiskola működtetésének anyagi nehézségeivel magyarázta. Korábbi közleményük szerint ez volt az egyetlen módja annak, hogy papjaik államilag is elismert oklevelet, kispapjaik ösztöndíjakat szerezhessenek, valamint különféle akkreditált posztgraduális képzéseken vehessenek részt.

Tőkés László királyhágómelléki református püspök a csütörtöki tanácskozás után elmondta, a református, unitárius és evangélikus egyházak által működtetett Protestáns Teológiai Intézetet több ízben is felkérték a BBTE-hez való csatlakozásra, ezt azonban valamennyi alkalommal visszautasították. Kérdésesnek tartják ugyanis, hogy az egyházi szolgálatra felkészítő oktatásnak állami intézményben van-e a helye, vagy saját képzési keretre van szüksége. A magyarság saját anyanyelvű oktatási intézményeiért harcol” - ecsetelte a királyhágómelléki püspök. Ennek érdekében az egyházak imatüntetést is szerveztek; nemrég pedig olyan dokumentum is született, amelyben az önálló magyar nyelvű felsőoktatási intézményrendszer létrehozását sürgettük. Ha belépnénk a Babeş-Bolyaiba, csak szembemennénk ezzel az üggyel. A Babeş és Bolyai egyetem erőszakos egyesítése alapján létrejött, a magyarságot diszkrimináló kolozsvári oktatási intézmény ugyanis hamis multikulturalitás ürügyén tovább élteti Ceauşescu művét - jelentette ki Tőkés László.

 

Testvériesség, egyetértés nélkül

A rendkívül kontrasztos nézetkülönbségek ellenére Tőkés jó hangulatú, testvéries megbeszélésként jellemezte a találkozót. Elmondta, a protestáns egyházi vezetők és Jakubinyi György katolikus érsek részletekbe menően ismertették egymással az álláspontjaikat, de nem jutottak egyetértésre. A protestáns egyházak közös álláspontja, hogy tiszteletben tartjuk a katolikus egyház döntését, nem avatkozunk az egyházi belügyeikbe - nyilatkozta lapunknak Szabó Árpád unitárius püspök is a kolozsvári tanácskozást követően. Szabó Árpád szerint a Protestáns Teológiai Intézet fenntartását illetően ők is komoly nehézségekkel küszködnek. Ennek ellenére fontosnak tartjuk az önállóságot” - jelentette ki a püspök. Az erdélyi magyar felsőoktatás jövője szempontjából is jelzésértékű lehet, hogy a protestáns lelkészképzés megmarad a maga történelmi hagyományai szerint független intézményként. Mint elmondta, a protestáns egyházaknak is ígéretes lehet olyan egyetemhez csatlakozni, ahol biztosítva van a megfelelő tudományos kutatás és képzés, azonban mindezt a maguk erejéből próbálják megvalósítani. Évekkel ezelőtt megkezdtük a teológia akkreditációját, azt szerettük volna, ha a katolikus testvéreink is ezzel próbálkoznak. Ők az állami egyetemhez való csatlakozást tekintik járható útnak, ezt a döntést mi tiszteletben tartjuk - fogalmazott Szabó Árpád, aki az erdélyi magyarság egysége felmutatásának fontosságát hangsúlyozta.

 

Katolikus nyilatkozatstop

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek elzárkózott a sajtónak való nyilatkozástól. Az érsekség szerdai közleménye szerint az érdemi tárgyalás még hátravan, ennek célja a főiskola számára olyan előnyök szerzése, amelyek előrelépést jelentenek a képzettség minőségében. A közlemény kitér arra is, hogy a Hittudományi Karnak a BBTE-hez való esetleges kapcsolódása semmiképpen sem lehet akadálya a kolozsvári egyetemen korábban létező magyar karok visszaállításának. A dokumentum kifejti: a papnevelő intézet nem válna állami intézménnyé, továbbra is önálló egyházi intézményként működne, a kispapok pedig továbbra is Gyulafehérváron tanulnának. Az integráció csupán a főiskola szervezeti rendjét érinti. Arra is felhívták a figyelmet, hogyha idővel a feltételek nem bizonyulnának megfelelőnek az egyház szempontjából, az eredeti állapotot bármikor vissza lehet állítani.

 

Hangsúlyos fellépés

Az erdélyi történelmi egyházak vezetőinek csütörtöki kolozsvári tanácskozásán elhatározták, hogy a jövőben határozottabban lépnek fel érdekeik érvényesítése, az egyház és az állami intézmények közötti kapcsolatok egyértelműsítése tekintetében, tudtuk meg Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspöktől. Az egyházfő szerint a résztvevők egységesen úgy ítélték meg, hogy az RMDSZ és az illetékes állami hivatalok nem teljesítették az egyházzal kapcsolatos ígéreteiket és feladataikat. Ezért a jövőben átiratban nyomatékosítják a történelmi egyházak oktatással, egyházi törvénnyel és egyéb ügyekkel kapcsolatos álláspontjukat, az átiratot pedig a politikum valamennyi szereplőjéhez eljuttatják. Kelemen Tamás

Krónika - 2006-08-18

 

 

Perújítás a láthatáron a Wass-ügyben?

 

 

Újabb írásos dokumentumok bizonyítják a gróf ártatlanságát

Vekov Károly történész, volt RMDSZ-es parlamenti képviselő segítségével olyan iratokat sikerült előkeríteni, amelyek Wass Albert ártatlanságát bizonyítják, jelentette be Kincses Előd ügyvéd csütörtöki marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján.

 

Perújítási kérelmet viszont csak abban az esetben lehet benyújtani, ha olyan iratok kerülnek elő, amelyeket az ítéletet meghozó bíróság - ebben az esetben a népbíróság - nem ismert, és amelyek ismeretében utólag megállapítható, hogy más döntést kellett volna hozni.

Az egyik, frissen beszerzett iratból az derül ki, hogy a román hadsereg információs szolgálata azt jelentette: a szentgotthárdi négyes gyilkosság felbujtója Wass Endre volt, Wass Albert (képünkön) apja. A tárgyaláson is végig Wass grófot emlegették, illetve hogy a magyar hadsereg által elkövetett gyilkosság előtti estén az öreg Wass Endre gróf átkocsizott Cegéről Szentgotthárdra felbiztatni a magyar tisztet a kivégzési parancs kiadására. A földreform idején abban a faluban nagyon sokan kaptak földet a Wass-birtokból, tehát valóban feszült lehetett a viszony az idős Wass és a román lakosság között - magyarázta Kincses a történteket. Hozzátette: az iratokból az is kiderül, hogy a helység volt román polgármestere is azt állította: látta az idős grófot és annak feleségét átkocsizni.

Az ombóztelki, tizenegy áldozatot követelő gyilkosságnál egy Kőrösi József nevű polgármester volt a felbujtó, és nem Wassék, derül ki egy másik dokumentumból. Ezt a Kőrösit előzetes letartóztatásban a népbíróság elé is állították, kihallgatták, de mivel a gyakorlat szerint azt ítélték el, aki távol volt, az egykori polgármestert csak tolmácsnak nevezték, aki Csordás Gergely, a gyilkos parancsot kiadó magyar hadnagy számára fordított.

Egy harmadik, most előkerült irat közvetett módon bizonyítja Wass Albert ártatlanságát: 1944 nyarán, amikor a grófot kinevezték megbízottnak a brassói német-olasz vegyes bizottságba, a román szervek megpróbálták elérni, hogy a magyar hivatalosságok vonják vissza a rendeletet. De nem azzal érveltek, hogy ő lett volna a szentgotthárdi vagy ombóztelki felbújtó, hanem az irodalmi műveiből ollóztak és fordítottak le olyan részleteket, ahol a regényhősök románellenesek voltak. Ez meggyőző bizonyíték számomra, mert ha valakit gyilkosságra való felbujtással vádolhatok, akkor azzal érvelek, és nem egy regényrészlettel - jelentette ki Kincses Előd.

Az ügyészségnek harminc nap áll a rendelkezésére, hogy eljuttassa az illetékes törvényszékhez ezeket a dokumentumokat. Az ügyvéd szerint a kolozsvári törvényszék az illetékes, a jogszabályok szerint ugyanis annak a törvényszéknek kell döntenie, amelyik az eredeti határozatot meghozta

Antal Erika

Krónika - 2006-08-18

 

 

Strasbourgban az autonómiareferendum ügye

 

 

 

Válaszolt a strasbourgi Emberjogi Bíróság a vargyasi és ditrói önkormányzatok autonómiareferendum ügyében benyújtott keresetére - jelentette be tegnap sajtótájékoztatón Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd.

Elmondta, a két önkormányzat felhatalmazta, hogy az Emberjogi Bíróságon képviselje őket, elégedetlenek a romániai bírósági döntéssel, amely minden fokon arról határozott, nincs joguk a helyi tanácsoknak népszavazást kezdeményezni a székelyföldi területi autonómia törvény általi létrehozásáról, és kényszerítette őket, vonják vissza az erről elfogadott határozatokat.

„Választ kaptam Strasbourgból, hogy a memorandumokat elvben elfogadták. Ez azt jelenti, hogy az Emberjogi Bíróság döntést hoz az ügyben, és elfogadja vagy visszautasítja beadványunkat”- nyilatkozta Kincses. Az ügyvéd szerint egy ilyen döntés meghozatala akár két vagy három évet is igénybe vehet.

A vargyasi tanács tavaly februárban fogadott el határozatot az autonómiaigény kinyilvánításáról szóló népszavazás kiírásáról. A György Ervin által vezetett prefekúra megtámadta döntésüket, a végleges és Romániában megtámadhatatlan bírósági ítélet 2005 szeptemberében született meg a brassói fellebbviteli bíróságon. Az idén februárban Strasbourgban iktatott beadványukban azzal indokolták kérésüket, hogy sérült a védekezéshez való joguk. A vargyasi tanács a ditrói után a második volt, amely ebben az ügyben az Emberjogi Bírósághoz fordult.

Az SZNT több ízben arra biztatta az autonómiareferendum kiírásának ügyében érintett helyi tanácsokat, hogy végső romániai elutasítás esetén forduljanak a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz. Csapó József elnök már tavaly decemberben hangsúlyozta, hogy a nemzetközi fórum esetleges kedvező döntésének nem annyira jogi, sokkal inkább politikai következményei lehetnek Romániában.

Háromszék

Erdély MA - 2006-08-18