Hírvivő

Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapjának, az Üzenetnek a szerkesztősége riportpályázatot hirdetett, amelynek leadási határideje megváltozott. A május végi határidő június 15-re módosul.

Az érdeklődők eddig még meg nem jelent egyházi tárgyú (az Erdélyi Református Egyházkerülethez tartozó gyülekezetek életéről szóló) riportokkal pályázhatnak, amelyeknek terjedelme nem haladhatja meg a négy gépelt oldalt (max. 8000 jel). A pályázat értékét növeli a témához kötődő minőségi fényképek mellékelése.

A pályázat jeligés. A pályázóknak zárt borítékban kötelezően mellékelniük kell a jelige feloldását (név, cím, telefonszám). A pályázaton bárki részt vehet. Az írást két példányban (elektronikus formában is) a szerkesztőség címére kell eljuttatni.

Érdeklődni a 0264/599800-as telefonszámon vagy az uzenet@reformatus.ro drótpostacímen lehet.

(Cím: Redactia Üzenet, Str. I.C. Bratianu 51- 53., 400079 Cluj)

Díjak: 1. díj 7.000.000 lej,

2. díj 4 000.000 lej,

3. díj 2 000.000 lej.

Beküldési határidő: 2006. június 15.

A beküldött pályaműveket (amelyeket a szerkesztőség érdemesnek tart) az Üzenet folyamatosan fogja közölni. A nyerteseket a szerkesztőség telefonon fogja értesíteni.

IKE Táborok – 2006

VII. IKE Találkozó - 2006. augusztus 3-6, Algyógy

"Megvan az ideje mindennek..."

Programajánlat:

· Reggeli kiscsoportos áhítatok

· Előadások: Keresztyénség és rockzene, Az iszlám, Gyermekkeresztség és felnőttkeresztség, Ha Isten mindenható, miért van szenvedés?, valamint az apokrif iratok, párkapcsolat és magyarságtörténet témakörökben

· Délutáni műhelyek: Da Vinci fórum, vetélkedők, csendsátor, barkács, színjátszókör, sport, éneklés, játékok

· Esti programok: IKE 85. születésnapi megemlékezés, IKE program-bemutatók, vetélkedők, karaoke, filmklub, táncház, társas játékok, stb.

Részvételi díj:

- 30 RON, amennyiben IKE csoport tagja vagy és hozol magaddal sátrat

- 40 RON, ha nem tartozol IKE csoporthoz és nem hozol sátrat magaddal

Jelentkezési határidő: 2006 július 15.

A jelentkezés a 10 RON előleg befizetésével válik véglegessé, amelyet a következő címre várunk postai utalvánnyal:

Tamási Adél - Erdélyi IKE, 400370, Cluj-Napoca, Motilor 84.

Érdeklődni az mkt@ike.ro címen lehet.

*Megjegyzés: amennyiben nem fizettél előleget, a helyszínen kifizetendő részvételi díj összege 5 RON-al emelkedik.

Angol tábor Algyógyon

Az Erdélyi IKE idén is megszervezi immár 5. alkalommal az angol tábort 2006. augusztus 8-13. között Algyógyon. A tábor fő célja az angol nyelv tanítása egy kötetlen játékos környezetben kezdő, közép és haladó csoportokon belül. A színes programot angol anyanyelvű fiatalok és felnőttek fogják vezetni. A tanulás mellett sportolásra, úszásra és esti tábortűzre is lesz majd alkalom.

Várjuk minden konfirmált fiatal jelenkezését az IKE irodán: Erdélyi IKE, 400370 Kolozsvár, Mócok útja 84 vagy e-mailen az ike@ike.ro illetve jagyongy1@yahoo.com címeken lehet.

Résztvételi díj: 50 új lej. A jelentkezés 20 új lej előleg befizetésével történik.

Jelentkezési határidő: 2006. július 24.

Konfirmáltak tábora

Az erdélyi IKE első alkalommal szervezi meg azt az országos ifjúsági tábort 2006. július 3-9. között Algyógyon, melyre szórványban élő, idén konfirmált fiatalokat várunk. A tábor célja lehetőséget nyújtani a fiataloknak aktuális kérdéseik megbeszélésére és sor kerül közösségépítésre, illetve kikapcsolódásra is (úszás és kirándulás).

A tábor különleges vendégei egy Észak-Írországi presbiteriánus gyülekezet kis ifjúsági csoportjának tagjai lesznek, akik hozzájárulnak a szervezéshez.

Résztvételi díj: 25 új lej (a jelentkezéskor ki kell fizetni a teljes összeget).

Jelentkezési határidő: 2006. június 20.

Jelentkezni az erdélyi IKE kolozsvári központi irodáján illetve e-mailen az ike@ike.ro vagy jagyongy1@yahoo.com címeken lehet.

IKE - 2006-05-22

A pünkösdi Szent Lélek derüs megnyugvása Astorban

A Kráter Műhely Egyesület missziója Wass Albert floridai otthonában

2006. május 23-án Astorban, Wass Albert floriadi házának falára az író fiatalkori arcát ábrázoló domborműves, kétnyelvű, bronz-emléktáblát helyezett el a Kráter Műhely Egyesület.

Mostantól kezdve, amikor a pünkösdi szent lélek Astorra néz és Wass Albertet keresi, lesz hová kiárasztania derűs mosolyát, hogy ezt a fényes sugárzást tükrözze tovább a tábla mindazokra, akik a jövőben odazarándokolnak és ránéznek.

Az emléktáblát Turcsány Péter a KME elnöke köszöntő beszéddel avatta fel, s egyben köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik Amerikában segítették, és idehaza hálával köszönték floridai missziónk megvalósítását.

Szutor Ágnes mezőségi népdalokkal idézte fel az erdélyi otthon elhagyásának keserűségét, mindhaláláig hívogató szavát és megtartó erejét.

„Fordulj kedves lovam napszentület felé,

Úgysem jövünk többet soha visszafelé,

messze földre megyek, elbujdosom innen,

szép szülőhazámat nem látom meg többet.”

Edith Henrikson a Lake Megyei Könyvtár képviseletében Wass Albert angolul írt verseit mondta el, melyek magyar nyelven Turcsány Péter előadásában hangoztak el; majd

nt. Király Zoltán püspök úr emlékezett vissza honfitársára és barátjára.

Az ünneplő közönség ezt követően elénekelte a magyar és az amerikai himnuszt.

Szutor Ágnes a felavatott emléktáblára Edith Henriksonnal együtt nemzeti színű szalagot helyezett el, melyre a következőt írta: Nem hal meg, kinek emlékét őrzik. Eszméd lobogóját visszük és megtartjuk.

Részletek:

Az emléktábla magyar és angol szövege a következő:

„Töretlen hittel ember és magyar”

Ebben a házban élt és alkotott

czegei WASS ALBERT

világhírű magyar író

1908. január 8. Válaszút, Magyarország, Erdély – 1998. február 17. Astor, FL, USA

Tollal, s ha kellett fegyverrel haláláig küzdött a magyarságot ért igazságtalanságok ellen.

Az emléktáblát a Kráter Műhely Egyesület (Magyarország), az író életművének kiadója állította 2006-ban.

www.krater.hu

„With Unbroken Soul Man and Hungarian”

In this house lived and worked

ALBERT WASS De Czege

world renowned Hungarian writer

January 8, 1908 Válaszút, Transylvania, Hungary – February 17, 1998 Astor, FL, USA.

He fought against the injustices Hungarians suffered,

with his pen, or with weapons if needed, until his death.

This memorial plaque was placed here by Kráter Workshop Association (Hungary) in 2006,

the publisher of the writer’s life-work.

www.krater.hu

Wass Albert a nemzet lelkiismerete – Turcsány Péter emléktábla avató beszéde Astorban

Wass Albert magyar író magányára és fájdalmára emlékezem ebben az ünnepi pillanatban és ezen az ünnepi helyen először. De fogok szólni az egész életét meghatározó nemzet-szerelméről és a már-már földöntúli reményéről, a megváltozásba vetett hitéről is.

Wass Albert milliókkal együtt született és nevelkedett fel egy süllyedésre ítéltetett világban, a Trianon előtti Magyarországon, tanult és családot alapított egy nemzet-elnyomásra berendezkedett Romániában, Erdély magyar földjén, harcolt és megtöretett egy világháború Magyar Exodusának részeseként, s a nagy Kommunista Elnyomó Gépezet alatt senyvedő Közép Európától távol, előbb Európában, majd Amerikában nevelte fel gyermekeit és szolgálta a magyarság nemzetegyesítő és népeket békítő kárpát-medencei, sőt európai elhívatottságának eszméjét.

„Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül. Ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az országba, mert nincsen nekem azokban az országokban semmi keresnivalóm.

Ne mondjátok, hogy lelek magamnak hegyet a Kordillerrákban, vagy a Sierra Nevadán: mert a más hegyei azok, nem az enyimek. Az én számomra nincs szépségük és nincs békességük azoknak a hegyeknek. Adjátok vissza az én hegyeimet!

És azt se mondjátok, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek ez a sorsa, mert milliók váltak földönfutókká játékaitok során és én csak egy vagyok a milliók közül. Számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj ugyanaz, ami nekem Magamnak fáj, ami bennem fáj.

Adjátok vissza a hegyeimet!”

Wass Albertnek osztályrésze lett a magány fájdalma, a közösségi ügyek szolgálata és az írói alkotás semmihez sem hasonlítható láza és fegyelmezettsége.

Wass Albert látta és tudta az amerikai és bármely más magyar emigráció ösztönző feladatát, a mindennapi élet nehézségei ellenére: minden körülmények között ellenállni a kozmopolita közöny asszimiláló csábításainak, megmaradni a Magyar Nemzet Képviselőjének.

Barátaival együtt ezen ünnepi pillanatokban is mondhatjuk: Wass Albert életében és halála után is megmaradt a magyar nemzet lelkiismeretének, nagy idők koronatanújának.

Vállalása, keresztje a mi vállalásunk, a mi keresztünk marad. Művei pedig szolgálják az egyetemes humánum érvényesülését a nemzeti ellentétek fölött éppúgy, mint a mindenkori magyarság lelki fennmaradását, kórokozó politikai és szellemi járványok multával pedig lelki felépülését.

„Elérkezett az ideje annak, hogy a Láthatatlan Lobogók alatt megőrzött értékek, mint a tisztesség, becsület, hűség, igazságszeretet, emberszeretet visszaépülhessenek egy megújhodott Magyarországba.

De ugyanakkor elérkezett az ideje annak is, hogy összefogjanak a végek őrt állói is, és hozzásegítsék Közép-Európát egy új, emberségesebb világrendhez, melyben nincsenek elnyomók és elnyomottak, csak több nyelvet beszélő, többféle kultúra ernyői alatt élő, békességszerető népek, kik tisztelik egymásban annak ismeretét, hogy valamennyien Isten gyermekei vagyunk, tehát testvérek az Úrban.”

„Töretlen hittel ember és magyar” – az író műveit kiadó és eszméit népszerűsítő Kráter Műhely Egyesületnek és a művek kiadói jogtulajdonosának, Szász Lórántnak a szándékát hirdeti a most felavatott, mívesen elkészített bronz emléktábla: hogy az író emlékében eggyé váló utókor cselekvően szolgálhassa és megvalósíthassa az eszméket, amelyekért Wass Albert életét áldozta.

A kárpát-medencei magyaroknak, az emigráns magyaroknak és barátainknak, a tragédiánkkal együtt érző amerikaiaknak hoztuk létre ezt az emlékezésre, békességre és erőgyűjtésre alkalmas emlékhelyet.

S különösképpen boldoggá teszi négy fős küldöttségünket, hogy kifejezhetjük az egyetemes magyarság háláját a Wass Albertet és családját befogadó Astor népe és a neki munkát és megélhetést biztosító Amerikai Egyesült Államok irányába.

Megemlékezésem befejezéséül köszönetünket nyilvánítjuk Wass Albert házának mai tulajdonosa felé, kinek e pillanatban is vendégeivé váltunk, miképpen vendégeivé válnak majd a világ különböző tájairól utánunk ide zarándoklók is, akiket Wass Albert életének mély tisztelete és műveinek forró szeretete vonz majd e helyre.

Turcsány Péter

Nagytiszteletű Király Zoltán ny. püspök ünnepi beszéde

Wass Albert Emléktáblája előtt

Wass Albert nem hagyott hátra nagy vagyont, hatalmas anyagi örökséget, hanem olyan szellemi gazdagságot, amit emberi mértékkel csak értékelni, megbecsülni és továbbadni lehet.

Most, amikor nem lehet már közöttünk – élete belehalványul a múló időbe, de emléke tovább él, és műveiből halála után is árad egy nehéz történelmi időket átélő lélek vallomása. A múlt súlyos mulasztásaiból a jelenbe tekint, hogy annak tévedéseit feltárja és orvosolja. A jelenben a feltáruló szövevényes hiányok pótlására hívja fel a figyelmet, és az ígéretes jövőt szigorú felelősségvállalással formáló, nemes igyekezettel dolgozik.

Hazájától eltávozásra kényszerítve, a szokatlan nehézségekkel megterhelt élet nem változtatta meg. Az maradt, aki mindig volt. Élete nehéz megpróbáltatásai elviselésére, olyan, Istentől ajándékba kapott belső erővel rendelkezett, hogy a lehetetlennek látszó akadályok leküzdése nem keserítette el, reménységétől nem fosztotta meg, hanem ellenállását megedzette.

Szívének, elméjének kincstárából önzetlenül osztogatta azt, amit nem a saját büszkeségére, hanem magyar embertársainak a javára szolgáltak. Csodálatos megérzéssel az ifjúsághoz szóló meséi, egyszerűséggel írott novellái az idősek számára is egy bölcs tanító szeretettel, elkötelezettséggel párosult figyelmeztetése, és irányt mutató oktatása volt.

Az igazságtalanul megbántottakat nemcsak megértő, gyöngéd szeretettel fogadta, hanem síkra szállott s hajlíthatatlan akarattal megtett mindent az érdekükben. A megalkuvást nem ismerte, meggyőződése mellett szilárdan, hűségesen kitartott.

Nem keseredett meg a sok jogtalan megbántás könyörtelensége miatt, de írásaiban gyakran ott borong a szenvedés szomorúsága. A történelmi hamisításokat úgy hozza a jelenbe, hogy abból az utána következő nemzedékek ne csak tisztábban lásson, hanem energiáját bölcsen használja fel.

Elvonultságában, magányában mélyebben látta a valóságot, és meglátását, bírálatát nem az elfogultság, hanem mindenkor a meg nem alkuvás szilárdsága vezette.

Saját magát is szigorúan bírálta, és a hízelgő hódolók dicsérete, ami könnyen elbizakodóvá tehette volna, sohasem hatalmasodott el rajta. Mindenkor szerény, és a körülményeket körültekintően elfogadó tudott maradni.

Humoros megjegyzéseiben is ott lappangott a keserű tapasztalatok árnyéka.

Az emléktáblát befedheti, fényét elhomályosít hatja a múló idő, de szellemi hagyatékának gazdagsága arra kötelez, hogy szellemének értékeit megőrizzük, és tovább adjuk, mint drága örökséget, amiből, mint forrásból megújulást, a jövő békés és kölcsönös megértésen alapuló építését és magyarnak maradás létjogosultságát nyerhetjük és hirdethetjük, amíg szívünk még valaha is dobban. Szíves köszöntéssel: Király Zoltán.

Szutor Ágnes összeállítása

Üdvözlettel: Szutor Ágnes

Kráter Könyvkiadó

2013 Pomáz, Búzavirág u. 2.

T: **26/328-491; vagy: **-20/91-53-234

www.krater.hu

Könyvespolc

Kövesdi Kiss Ferenc - Riadóra szól a harang

A Mezőség településeinek helyzetképe (1891–1991)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A magyarországi Kráter kiadó gondozásában megjelent Kövesdi Kiss Ferenc: Riadóra szól a harang című könyve, melynek a rövid ismertetőjét a Kráter kiadó honlapjáról másoltam ide. Annyit szeretnék még ehhez hozzáfűzni, hogy a 3800 Ft-os könyvet körülbelül 30 új lejért tudnánk árulni. Tisztelettel kérem a nagytiszteletű lelkészeket népszerüsitsék ezt a könyvet . Annyi könyvet fogunk rendelni, ahányra érkezik megrendelés. Megrendelési határidő : 2006. június 30. Jelentkezni lehet levélben, e-mailben, telefonon.

Ára: 30 Lej (300.000 régi Lej)

Kövesdi Kiss Ferenc (1913-2004) több mint félszázadig járta fáradhatatlanul az erdélyi Mezőség településeit, gyűjtötte az adatokat az itt élő magyarságról, múltról és jelenről, látogatta a fogyatkozó gyülekezeteket, leltározta a vészesen sokasodó szórványgondolatokat. Barangolásainak hihetetlen gazdag tény- és élményanyagát foglalja magába ez az évekig készült nagy munkája, melyből 1995-ben itthon és Erdélyben megjelent egy kisebb válogatás Még szólnak a harangok! címmel. A szerző közel másfélszáz kisebb-nagyobb mezőségi település társadalmi-művelődési-egyházi viszonyait ismerte meg közelebbről fáradságos kiszállásai során, nemegyszer úttalan utakon gyalogolva a vendégmarasztaló mezőségi sárban, régebben a hatalom gyanakvó szolgálatosaitól is szorongva. Vállalkozása a legjelesebb Erdély-felfedező elődök teljesítményéhez mérhető. Nem indokolatlanul jut eszünkbe elsőként Orbán Balázs neve.

http://krater.hu/site.php?func=books&booknr=318

Veres Miklós iratterjesztő

Tel. 0264-592453, 114 mellék

Cím: 400079 Cluj Napoca, str. I. C. Bratianu nr. 51-53

e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro

veresmiklos@reformatus.ro

Erdélyi Géza - Erőt kaptok, és tanúim lesztek

Erdélyi Géza a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke. Jelen konyve három részből áll.

Az első rész a szerző rövid ünnepi és alkalmi (keresztelői, esküvői, temetési és egyéb) igehirdetéseiből válogat, a második cikkeit és előadásait, a harrnadik interjúit tartalmazza. Kötetéből megismerhetjük a gyülekezeti lelkészt, az egyház és a nemzet sorsán töprengő korrnányost és a diplomatát azokkal a gondokkal, amelyekkel a felvidéki református egyháztestnek a múlttól a jelenig meg kell birkóznia. Szövegeiben kirajzolódik az 1989 utáni egyhazépítés folyamata. A könyv bővelkedik ösztönző gondolatokban, pontos ítéletekben és adatokban, s tartalmazza az európai, nemzeti és kisebbségi református egyház létének alapkérdéseit, amelyek nemzetünk létproblémáiba is beszövődnek. Szerzőnk munkájához Tőkés László, nagyváradi református püspök írt utószót.

Veres Miklós iratterjesztő

Tel. 0264-592453, 114 mellék

Cím : 400079 K-vár, I.C. Bratianu u. 51-53

e-mail: iratterjesztes@reformatus.ro

veresmiklos@reformatus.ro

Dávid útja a trónig - tábori keretprogram és feladattár hat napra, három korosztály számára

Ára: 28,50 Lej (285.000 régi Lej)

Milyen vagy Istenem? – munkáltató füzet 9-12 éves gyerekeknek

Ára: 11,10 Lej (111.000 régi Lej)

Tallózó

Bágyi várfesztivál: az összetartozás jegyében

Szombaton hosszú évek óta először, ismét megteltek az 500 éves bágyi református templom padsorai. Pitó Zsolt református lelkész a hét végére szervezett falutalálkozó alkalmából tartott istentiszteletet, majd a helyi kisdiákok mutattak be az alkalomhoz illő műsort.

Az istentisztelet után a Művelődési Ház előtt, a falu szülötte, Török János emlékére emelt kopjafánál Csoma Sándor tanácsos mondott beszédet. Mint mondta, Török János a marosvásárhelyi református kollégium tanáraként, az 1848-as forradalom és szabadságharc „kudarcába belenyugodni nem tudván”, 1854-ben a Makk-féle összeesküvés egyik mártírja lett. A találkozó a Művelődési Házban folytatódott ünnepi ebéddel és színdarabos mulatsággal. Vasárnap délelőtt a már hagyományos pünkösdi Vár-fesztivál vette kezdetét, melyet a bizonytalan időjárás miatt a falu központjában tartottak meg. A Művelődési Ház előtti téren a homoródalmási fúvószenekar szolgáltatta a szabadtéri, hangulathoz illő zenét. Az egykori bágyi vár védőinek emlékére az ünneplők egy része kivonult a Vár-hegyre, ahol meggyújtották és legurították a tüzes kerekeket. A bágyi vár a környező települések őrszeme volt, a Hargita környéki várrendszer egyik tagjaként, ahonnan „vész idején” éjszakai tűzjelekkel üzentek, jeleztek, ha ellenség portyázott a Székelyföldön. Az együvé tartozás, a szülőföld összetartó erejének újabb bizonyítéka volt ez a nap a bágyiak számára, annak reményében, hogy a jelenleg kétszázötven, de egykor közel ezer lakost számláló kis székely falu újra benépesül.

B. B. J.

Udvarhelyi Híradó - 2006-06-05

Trianon-megemlékezés

Minden különösebb beharangozó nélkül, javarészt magyarországi zarándokok-turisták és látogatók társaságában emlékezett az igazságtalan trianoni békediktátumra az MPSZ udvarhelyszéki szervezete, illetve a Rákóczi Szövetség tegnap este 9 órakor a központi szoborparkban. Hegyi Sándor református lelkész a „mert nem félelemnek lelkét adta nekünk az Isten“ jelmondat elmélyítésére kérte az egybegyűlteket, dr. Szakács István Péter, az MPSZ udvarhelyszéki elnöke pedig azt emelte ki, hogy a történelmi Magyarország már csak történelem, korábban akár Triesztig is utazhattunk útlevél nélkül, az EU-val pedig hiába szűnnek meg határaink, ha nem lesz hova hazatérnünk.

mlf

Udvarhelyi Híradó - 2006-06-05

Mi újság Bitán

Látogatásunk alkalmával a termelők az esőt várták a hirtelen megérkezett meleg mellé. Szépek a gabonatáblák, sok helyen zöldellnek már a krumplisorok. Traktorok permetezik a földeken a gyomirtót, s a tehéncsordának is van még, amit legelnie a falu amúgy szűköcske legelőjén. A juhsereg is a réten, de már a hegyekben lenne a helye.

A bekötőút helyzete-minősége állandó vitatéma. A bitaiak arra várnak, hogy falujuk is részesüljön abból az aszfaltozásra szánt megyei pénzalapból, amelyből tavaly sok más település kapott. 1,5-1,8 kilométernyi aszfaltról lenne szó.

Ebben az évben a bitai református egyház részesült pénzsegélyben, a rétyi községi tanács tavaly a rétyi és a komollói egyházközségeket támogatta. A beígért 30 millió lejből tízmillióra faanyagot vásároltak, s tizennyolc férfiember közmunkájával elkészült a parókiát övező kerítés ötvenméteres szakasza. Folynak az egyház tulajdonába visszakerült kultúrotthon bővítési és korszerűsítési munkálatai. Mint megtudtuk, Babos Attila vállalkozó, akit rokoni szálak kötnek a faluhoz, ígéretet tett, hogy ingyen elkészítteti az új épületszárnyra az asztalosmunkát. A 2002-es népszámlálás alkalmával 305 lakost jegyeztek Bitán, a református egyház 298 lelket tart számon. Ebben az évben konfirmációköteles fiatal nincs a faluban. Még most is alacsony a természetes szaporulata a faluközösségnek, s növekedésre sem lehet egyelőre számítani. Március 15-e és az anyák napi ünnepség jelentette ez idáig a magyar töltetű közművelődési és egyházi eseményeket. Piros pünkösd napját istentisztelet és úrvacsoraosztás keretében ünnepelték meg.

(kisgyörgy)

Háromszék - 2006-06-07

A „legigazságtalanabb békére” emlékeztek

Hétfőn este a trianoni békediktátum nyolcvanhatodik évfordulójára emlékeztek a baróti református templomban. A felszólalók egységesen elítélték az első világháborút lezáró tárgyalásokat, s kifejezték azon meggyőződésüket, hogy az elszenvedett veszteségek ellenére az erdélyi magyarság képes lesz megmaradni s újból felemelkedni.

Bartha Attila lelkészjelölt igehirdetésében a nemzeti felelősségvállalásra hívta fel a figyelmet. ,,Jelenleg békés harc folyik, s ha kitartásunk Isten kegyeletét is elnyeri, visszaszerezhetjük azt, amit elvettek” — hangsúlyozta Bartha Attila. Demeter László a Magyarország megcsonkítását szentesítő békediktátum nemzetpusztító hatásáról, az elcsatolások miatt elszenvedett gazdasági és infrastrukturális veszteségekről szólt. Bardoc-Miklósvárszék Széki Székely Nemzeti Tanácsának elnöke, Szabó Miklós az 1918. december elsejei szerződésben foglaltakkal kapcsolatosan kifejtette, az akkori román kormány felelősséget vállalt: olyan feltételeket teremt, amelyek lehetővé teszik, hogy megőrizhessük önazonosságunkat, most mégis azért kell küzdenünk, hogy ne legyünk továbbra is kiszolgáltatottak, közösségi jogok nélküliek. Szabó véleménye szerint a közel kilenc évtizedes elnyomás fejében a székelységet nemzetközi jogorvoslásként autonómia illetné meg még Románia európai uniós csatlakozása előtt. A Magyar Polgári Szövetség erdővidéki szervezetének elnöke, Hoffmann István számadatokkal szolgált a megszállt területeken maradt, másodrendű állampolgársági sorba taszított emberek sorsáról, majd kijelentette: ,,Mi a másét nem kérjük, de a magunkét nem hagyjuk! Székelyföld 613 000 őshonosa nevében kérjük és követeljük a területi autonómiát.” Boér Imre nyugalmazott tanár az anyaországon kívül rekedt magyarság jogfosztásáról, az erőszakos betelepítésekről és az asszimilációról szólt, majd a nemzetközi hatalmak felelőtlenségét említette, amiért a diktátumban foglaltak betartását soha nem ellenőrizték. Krizbai Imre református lelkipásztor köszönetét fejezte ki, hogy vannak még emberek, akik vállalják a szót, s nem rettennek meg, ha ki kell mondani az igazságot.

A megemlékezésen Fábián Anetta tanuló szavalt, s fellépett a Zathureczky-kórus is. A Szózat közös eléneklésével ért véget az ünnepség.

(hecser)

Háromszék - 2006-06-07

A számítógépről felső fokon

Két sepsiszentgyörgyi informatikus vette át tegnap a megyében elsőként az emelt szintű európai számítógép-használói jogosítványt, és egyben megkapta az ECDL-szakértő címzést. Az Eurocenter Amőba Oktatási Központban az eseményre annak a bemutatónak a keretében került sor, amelyen intézmény- és cégvezetők számára ismertették az ECDL oktatási és vizsgarendszer eddiginél magasabb szintű változatát.

A világ száznegyven országában közel hatmillió ember rendelkezik ECDL-jogosítvánnyal, de még mindig legtöbben azon gondolkodnak munka közben, hogy számítógép-kezelési tudásukat hogyan használják, és nem a feladat lényegén, amit éppen el szeretnének végezni — hangsúlyozta Ana Dulu, az országos központ képviselője. Ezért van szükség a további oktatásra, a bonyolultabb feladatok elvégzésére is alkalmas, emelt szintű szövegszerkesztés, adatbázis-kezelés, táblázatkészítés és prezentáció megtanulására.

Lukács Barnabás és Szakács Béla tegnap avatott ECDL-szakértők bemutatták az Eurocenter Amőba Oktatási Központban ősszel induló új számítógépes képzési programokat, majd a szervezők a jelenlévők körében kérdőíves felmérést végeztek, hogy milyen tevékenységi területeken igénylik az emelt szintű számítógép-használói felkészítést.

(fekete)

Háromszék - 2006-06-07

A függetlenségért szállnak síkra (Ujgurok Székelyföldön)

Vasárnap este a csíksomlyói búcsún is részt vevő ujgur küldöttség megállapodást írt alá a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottságával. A Kínához tartozó ujgur közösség részleges autonómiát élvez, ám az Ujgur Fórum emigrációban élő tagjai a terület függetlenségéért szállnak síkra.

Perhet Muhammet és Bin Ümit Hamit Agahi, az Ujgur Fórum elnöke és főtitkára arról a vidékről emigrált, ahová Kőrösi Csoma Sándor a magyarok őshazáját keresendő el kívánt jutni, de halála ebben megakadályozta. Kínában mintegy hétmillió ujgur él, ám a vendégek szerint a világban szétszórt ujgurok száma megközelíti a húszmilliót.

A kínai állam az Ujgur Fórumot terrorista szervezetnek bélyegzi, a vendégek elmondása szerint a nagyhatalmak elismerik függetlenedési törekvéseiket. A fórum képviselői a magyarországi Magyar Vár Alapítvány jóvoltából látogattak Székelyföldre, Kínában élő társaik nem kaptak beutazási vízumot.

Az SZNT székházában dr. Csapó I. József elnök megbízásából Tulit Attila alelnök látta el kézjegyével a megállapodást, amely a két nép ,,történelmi kötődésének ismeretében (…) a közös múlt feltárására, a rendszeres kapcsolattartásra, a közös érdekek képviseletére” törekszik. ,,A székely nép és az ujgur nép feltételezett több évezredes közös múltja arra késztet, hogy történelmi kapcsolódásainkat feltárjuk és ápoljuk, a népeink közötti azonosságokat értelmezzük, és testvéri kapcsolatnak tekintsük” — áll a megállapodásban.

(Ferencz)

Háromszék - 2006-06-06

Trianon jóvátétele: az autonómia

Békés eszközökkel harcolunk a magyarság megmaradásáért, nem a határok átrajzolását, hanem autonómia biztosítását kérjük a Székelyföldnek. ,,Ha ez a békés küzdelmünk nem hoz eredményt, elindítjuk azt a nemzetközi jogi folyamatot, melyben kérjük a trianoni döntés felülvizsgálását. Talán időben felébred a román hatalom is, hogy jobb a minimális kérést, az autonómiát teljesíteni, mert elejét veheti ezáltal az utolsó, eddig sértetlenül megmaradt, mesterségesen létrehozott ország szétesésének” — hangsúlyozta Gazda Zoltán tegnap délután, a trianoni diktátum évfordulóján szervezett megemlékezésen.

Hat óra előtt öt perccel harangzúgással kezdődött az ünnepi megemlékezés, melynek szónokai a múlt felidézése mellett a jövőbe tekintést tartották elsősorban fontosnak. Minden beszédből visszaköszönt: a 86 évvel ezelőtti igazságtalan döntés már nem változtatható meg, ám jóvátételként kérni, követelni kell az autonómiát. Az EMI nevében felszólaló Tamás Simon Lehel kiemelte, Székelyföld autonómiáját a román állam határain belül akarjuk megvalósítani, s így elvárhatjuk ennek támogatását. Egyfajta bojkottra is felszólított: kerüljük el azokat az üzleteket, melyeknek tulajdonosai nem hajlandóak magyarul is feltüntetni az áru nevét, dobjuk szemétbe a csak román nyelvű szórólapokat. Gazda Zoltán úgy vélte: időszerű a június 4-i megemlékezés, ,,hogy világgá kürtölhessük, a demokrácia Romániában csak egy máz, Európa legnagyobb kisebbsége, a határon túli magyar nemzeti közösség továbbra is jogfosztottságban él”. Kitért arra, hogy az RMDSZ elutasította a megemlékezésen való részvételt, és szélsőséges rendezvénynek nevezte ezt. ,,Nem vesznek részt, mert nem a magyarság, hanem a román kormány s maguk érdekeit szolgálják, s ők pedig szőnyeg alá sepernék a Trianon szót is” — mondotta. Gazda kiemelte: ,,Egyetlen, a trianoni nagyhatalmak ceruzájával mesterségesen megrajzolt ország maradt meg, Románia, ahol magabiztosan kényszerítik továbbra is jogfosztottságba a megörökölt kisebbségeket. Tehetik, mert a világ elnézi nekik.” Eva Maria Barki felolvasott levelében ugyanezt hangsúlyozta: ,,Összeomlott, és továbbra is szétesőben van az első világháború utáni kényszerbékerend. Kivéve a magyar területen. Egyes-egyedül a magyarság hűséges a kegyetlen diktátumhoz.” Felhívta a figyelmet, hogy cselekedni kell, az önrendelkezéshez joga van az erdélyi magyarságnak, kezébe kell vennie sorsát, nem számíthat az EU-ra, sem politikusaira. ,,Mi vagyunk a nép! Ezt fel kell mutatni, hogy mindenki lássa és mindenki hallja. Tüntetésekkel, nyilatkozatokkal és aláírásokkal. Hogy soha többé ne kelljen gyászolni, hanem a jövőben mi is ünnepelhessünk” — hangzott a Bécsben élő nemzetközi jogász üzenete. Kovács István unitárius lelkész imájában arra kérte az Istent: ,,Adj bölcsességet a jelenben, adj hitet, adj kitartást. Adj jövendőt fürkésző, jövendőt építő csendes, alázatos munkát. Add, hogy tudjuk, amit elvettek tőlünk, az visszaszerezhető, csak amit feladunk, az veszett el végérvényesen. (…) Add, hogy addig tudjunk küzdeni, amíg megadatik nekünk, hogy itt, ezen a földön szabadságban, méltóságban imádhassuk édes anyanyelvünket, a te nevedet, építhessük a te országodat.”

A parkban, a volt országzászló helyén szervezett megemlékezést követően a bazársoron berendezett kiállítás megnyitójára került sor. A Szobordöntő Trianon című tárlat Fodor András kolozsvári gyűjtő 43 éves munkájának eredménye, képekben veszi számba a diktátumot követő időszak szobor-, műemlékpusztító nyomait. A megnyitón Sylvester Lajos idézte fel szűkebb pátriánk, Háromszék szobordöntő és -állító kommunista időszakát.

Farkas Réka

Háromszék - 2006-06-05

Szívemet Hozzád emelem

...És Benned bízom, Uram. Pünkösd szombatján, pünkösd vasárnapján az autóbuszok, kiskocsik mind Csíksomlyó felé igyekeztek. Pompás ünnepe a székelyeknek, a magyarságnak.

Néha mégis elborulok, avatatlanok buta szövegelését hallva, rádióban, tévében. Hogy pl. a somlyói búcsún magyar- magyar, székely-székely bunyó emlékeképpen üli valamelyik fél a ditámáj diadalát. Szégyenpír önti el arcom. Életem jelentős részét katolikus székelyek között éltem, és ők, tudom, nem ezt ünneplik pünkösdkor, hanem a mennybemenetelt, az Atya jobbján helyét elfoglaló Krisztus diadalát a halál, az értelmetlenség fölött. Az ünnep értelme is maga az élet. Nem élünk, nem élhetünk értelmetlenül. Az értelmetleneket, az értetleneket, csakúgy, mint a langyosakat, Babitstól tudjuk, általában ki szokta köpni az Úr.

Pünkösd szombatján, pünkösd vasárnapján Szászrégenben népviseletbe, kórusruhába öltözött istenhívő emberek vonultak papjaik nyomában a főutcán, nem a demonstrálás szándékával, nem a hittétel fitogtatásával, hanem alázatos, imádságos könyörgéssel Annak, aki mindenek fölött rendelkezik. E jegyben zajlott a református templomban a kétnapos HÁLAÉNEK.

Szívem szerint minden karnagy nevét nagybetűvel írnám ide, nincs rá lehetőségem. Azt viszont nem hagyhatom ki: kereken tizenöt esztendeje immár, hogy pünkösdkor Szászrégenben találkoznak a dalos testvérek, jönnek Somlyóra menő vagy onnan érkező anyaországi barátok, érdeklődők is, és ha a kezdetben csak azt tűzte célul Demeter József lelkész, hogy énekeljünk az Úrnak, daloljon a szórványmagyarság együtt, mára a rendezvény az erdélyi magyar kórusok jelentős fórumává nemesedett. A minőségre figyelnek, nem csupán annak örülve, hogy ezek is, amazok is eljöhettek, ami kétségkívül teljesítmény – nehéz helyzetben vannak a közösségek, sorvadnak a gyülekezetek, falvaink elnéptelenednek, pusztul fajunk, gyermekeink jobbára másutt keresik boldogulásukat –, úgy vélem, fordult kicsit a kocka: mind több fiatallal találkozom, ahol megfordulhatok. Mind több a fiatal kórusvezető is. Széles a repertoár, gazdagodik az énekkínálat, a "nagy öregek" mellett (minden vidéknek vannak már-már szentként tisztelt nagy öregjei!) izgalmas versengést "provokálnak" a frissen hangvillázott karvezetők, örvendetesen növekszik az énekvezér hölgyek száma. Szépen szól a legcsodálatosabb orgánum, az emberi hang, Székelyudvarhelytől Szovátán át Parajdig, Nyárádszeredától Maroshévízig, Udvarfalvától Disznajóig. Marosvásárhely különösen jól képviselt ebben a csillagképben, kórusai példaképp lebegnek a nemrég alakult vagy most dobbantó dalcsoportok előtt. Ezt emelte ki köszöntőjében a Felső-Maros menti református egyházközség esperese, Szász Attila körtvélyfájai lelkész is.

A rendezvény eszmei patrónusa a Seprődi János Nemzetközi Dalosszövetség. Elnöke, Nagy Ferenc, elmondta: szövetségük egyidős a Zengjen hálaének! kórustalálkozóval. "Szent István országában 684 kórusnak – nyolc államban élő – dalosai küldik szeretetteljes üdvözletüket Szászrégenbe!"

Istent dicsőítő lelkületünk egy a létünkkel. Nem élhetünk Teremtőnk nélkül, halálunk is értelmetlen, ha Ő nincs velünk. Hiszünk a feltámadásban, az örök életet hirdetjük, mert eljövend.

Hosszú az út az idvezülésig, de idnap, azaz idevesség napja, amelyből ünnep szavunk lett, üdvösségileg is felkínálja a megtérőnek Isten bocsánatát.

Ki-ki az ő Urát dallal, citerával köszönti, bibliásan szeretjük és imádjuk, egyszülött Fiával, akit Isten a világnak adott megváltásunkra. Szeretjük Jézus anyját, Szűz Máriát, a Magyarok Nagyasszonyát, akihez népünk jelentős része naponta fohászkodik.

Nem mehettem el Csíksomlyóra.

Ott is ott voltam pedig. Lelkemben kórusok.

A pünkösd Szászrégenben is fölemelő volt.

Mind magyarok voltunk.

Bölöni Domokos

Népújság - 2006-06-06

Ballagás a Kolozsvári Református Kollégiumban

Szeretettel várják az érdeklődőket a Kolozsvári Református Kollégium ballagási ünnepélyére 2006. június 10-én de. 10 órától a kollégium udvarán, majd a Farkas utcai templomban tartandó istentiszteletre.

Szabadság - 2006-06-07

A Szülők Klubja

rendezvénysorozat keretében, június 8-án, csütörtökön délután 5 órai kezdettel Ráduly Zörgő Éva pszichológus tart előadást Az erőszakos gyermek és nevelése címmel. Helyszín: Csemete Református Óvoda, a Párizs utca 13. szám alatt. Az előadást beszélgetés követi. A gyermekekre felügyelnek. Mindenkit szeretettel várunk!

Szabadság - 2006-06-07

A Székely Golgota keresztútja

Nehézségek árán és sok munkával született meg az újabb nagy sikerű rockopera, a Székely Golgota. Ez, a mintegy 64 szereplőt felvonultató előadás, már a harmadik rockzenésített darabja Papp Kincses Emesének és a Role együttesnek a szabadtéri Ne késsetek harangok rockopera és az Árpád-házi Szent Erzsébet oratórium után.

Hihetetlen erőfeszítések árán, előzetes anyagi támogatás nélkül született meg ez az előadás, de lelki elégtétel volt, amikor láttam az emberek meghatódottságát, és megértettem, hogy a közönség, köztük a sok fiatal néző megérezte ennek a műnek az üzenetét – mondja a rockopera szerzője és rendezője.

A megyenapok keretében kétszer előadott Székely Golgota hiteles történeten alapszik, melyet Papp Kincses Emese tudatosan a székely történelemből merítve írt meg először prózában, majd rímbe szedve. Ő szerezte a versek alapdallamát is. A madéfalvi vész sorsfordító, tragikus momentumait elevenítette meg, amelynek számos, mához szóló üzenete van: semmiféle hatalom előtt meghajolni nem szabad, a székely nép szabadságszeretete olthatatlan.

Az egész produkció valójában az itthonmaradás és megmaradás fontosságát hirdeti. „Ebben nagyon nagy szerepe van az igazi, tiszta székely öntudatnak, a székely identitásnak" – teszi hozzá Papp Kincses Emese.

A rendkívül tehetséges szereplők mély átéléssel alakították a történelmi figurákat. A tömegjelenetekben a Márton Áron Gimnázium, valamint a Székely Károly Szakközépiskola diákjai vettek részt. A két táncbetétet, az erőt és a szembenállást megjelenítő fokos és legényes táncot Szalay Zoltán koreográfus tanította be.

A darab díszlete többszörösen is összetett jelentésű, szimbólumokra épülő, a Napon (Lutz Hajnal), a Holdon (János Kinga), a Fenyőn és a Székely Anyán (Bodor Emese), aki kiemelkedik a szereplők közül. Fontos szerepe van a mély, keresztényi hitnek, ami erőt adott népünknek a megpróbáltatások során. Ezt jeleníti meg a két pap, a Zöld Pétert alakító Bene Zoltán és Boldizsár Ágoston, Beke plébános szerepében.

A mindezt életre keltő zene, a tiszta hanganyag és hangszerelés pedig a Role együttes vezetőjének, a tehetséges Nagy Tivadar munkájának érdeme. A rockopera bemutatását követő vastaps az ő fáradozását is méltatta, hisz nélküle nem lett volna rockopera a Székely Golgotából. A fülbemászó dallamú refrén többszöri elismétlésével zárult a darab: „Nem vehetik el mitőlünk, /A mi drága Székelyföldünk!"

Sokan átélték a darab üzenetét, ezt igazolják a visszajelzések is. Már lenne igény újabbi előadásra a szomszédos falvakból. Ez egyelőre még nem megoldható, mert költséges lenne, ugyanis több felszerelést, de még pénzösszeget is csak kölcsönbe kaptak. De, hogy felismerték a mű népnevelő hatását és igény lenne rá, már pozitív visszaigazolása az áldozatos munkának.

Antal Ildikó

Hargita Népe

Erdély Ma - http://erdely.ma/kultura.php?id=17849 - 006-06-07

Felülvizsgáltatná Trianont az MPSZ

Az MPSZ felkéri a trianoni döntést aláíró nagyhatalmakat, vizsgálják felül döntésüket, mondta Gazda Zoltán. A Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki elnöke szerint Románia nem tartja be a Gyulafehérváron 1918-ban önként felvállalt 20 kitételt: többek között nem biztosítja az autonómiát és a nemzeti kisebbségek jogait.

Gazda Zoltán hozzátette, megvárják, milyen eredményt hoz a Gyergyóditróban hamarosan megszervezendő Székely Nemzetgyűlés, ahol határozatot fogadnak el az autonómiaigényről. „Mi a nemzetközi szabályokat betartva kérjük az autonómia biztosítását, de ha békés küzdelmünk nem hoz eredményt, elindítjuk azt a nemzetközi jogi folyamatot, melyben az aláíró nagyhatalmak miniszterelnökeitől kérjük a trianoni döntés felülvizsgálását” – mondta Gazda.

Az MPSZ sepsiszéki elnöke reméli, időben ráébred a román hatalom, hogy jobb az autonómiaigényt teljesíteni, mert ezáltal elejét veheti az utolsó, eddig sértetlenül megmaradt, mesterségesen létrehozott ország szétesésének.

Krónika

Erdély Ma - http://erdely.ma/autonomia.php?id=17820 - 2006-06-06

Katalánok és flamandok harca a magyarok jogaiért

Ha valaki csak a napihírekből tájékozódik az Európai Parlament munkájáról, aligha szerezhet tudomást arról, hogy a bal- és jobboldalt megtestesítő két nagy pártkonglomerátum, valamint a liberálisok mellett, a Zöldek frakcióján belül létezik egy kicsi, de annál mozgékonyabb pártalakulat is, az Európai Szabad Szövetség (francia betűszóval: az ALE).

Éppen 25 évvel ezelőtt jött létre, abból a célból, hogy egyesítse az emberi és kisebbségi jogokért küzdő pártokat és mozgalmakat.

Kétségtelen, a méregzöldtől a vörösig a politikai paletta teljes színskálája megtalálható az ALE zászlaján, de ez csak azoknak furcsa, akik hozzánk, kelet-közép-európaiakhoz hasonlóan megszokták, hogy csupán egy, de az aktuális rendszerváltások után is legfeljebb két-három nagyobb párt ágáljon a politikai küzdőtéren. Mondhatnánk, az Európai Szabad Szövetség az Európai Parlament lelkiismerete: éppen úgy harcol a faji és vallási diszkrimináció ellen, mint az állam nélküli nemzetek és nemzetiségek jogainak elismertetéséért és a környezeti károk megszüntetéséért.

De mi közük ehhez a magyaroknak, akiknek európai parlamenti képviselői – magyar és szlovák zászló alatt – a szocialista, a néppárti és a liberális padsorokban ülnek Brüsszelben és Strasbourgban? Látszólag semmi, a valóságban nagyon is sok. Mert bármilyen furcsa, vannak olyan magyar vonatkozású „kényes” kérdések, amelyekben az ALE képviselői sokkal harciasabban kiállnak nemzettársaink mellett, mint választott EP-képviselőink.

Ilyen kérdés például a felvidéki magyarokat máig diszkrimináló Benes-dekrétumok ügye, amely dekrétumokról Pozsony (és Prága) azt állítja, hogy még hatályosak ugyan, de már nem érvényesek. Ez a jogbölcselők számára is homályos különbségtétel nem akadályozza meg a szlovákiai földhivatalokat és bíróságokat például abban, hogy a kárpótlások során ne ítéljék oda immár véglegesen az egykori szlovák telepesek utódainak a magyaroktól 1945-ben – kollektív bűnösségük kinyilvánítása mellett – elkobzott földeket. Miközben a zsidók és németek, valamint a kommunizmus üldözöttei bocsánatkérésre és kárpótlásra számíthatnak a szlovák államtól, az újdonsült EU-tagállam magyar nemzetiségű polgárai de iure ma is háborús bűnösök, hiszen az ezt megállapító dekrétumokat és a későbbi kassai törvényeket máig nem vonták vissza. Ahogy a Szlovákiai Magyar Református Keresztyén Egyház is mindhiába várja – még a Benes-dekrétumok szerint is – törvénytelenül elkobzott javainak teljes körű visszaszolgáltatását.

Szlovákia úgy lett az Unió tagja, hogy ez a szépséghiba egyetlen nagy párt szépérzékét sem zavarta az Európai Parlamentben. (Mint ahogy most sem zavarja őket Románia belépése kapcsán az ottani magyarok hátrányos megkülönböztetése sem.) Elég csak arra a bornírt helyzetre utalni, hogy amíg az Európai Parlamentben alanyi jogon szólalnak fel magyarul a szlovákiai magyar képviselők, ugyanezt nem tehetik meg Pozsonyban, saját országuk parlamentjében. Egyedül az ALE flamand, katalán, baszk, vallon képviselői és egyéb civil szervezetek – mint például az Emberi Jogok Közép-európai Bizottsága – hallatják hangjukat az épület falain belül és kívül a felvidéki magyarok (és újabban az erdélyi, vajdasági autonómiatörekvések) érdekében.

Nincsenek könnyű helyzetben, mert mindahány felszólalásuk után fejükre olvassák az Unió korifeusai: de hiszen a magyarok kormányon vannak Pozsonyban (és Bukarestben), miért nem ők és ott kezdeményezik a megoldást? Vagy ha nem érnek el eredményt, miért a frízek, katalánok, okszitánok és bretonok állnak a jogvédő harc élére az ő érdekükben is?

Sokan legyintenek a Brüsszelben folyó „szócséplés” hallatán, s humorizálnak az Európai Parlament Hyde park jellegén, buzgón méricskélve az ott ágáló pártok és civil szerveződések politikai súlyát. Mindenesetre az Európai Szabad Szövetség már buktatott meg EU-biztost is, tehát a hatalmat monopolizálni igyekvők számára nem árt az óvatosság.

Havasi János, Krónika

Erdély Ma

Csütörtöki kimenő - Érettségire való

Asszem, nemsokára ki fog törni az érettségi. Legalább is rendelkezem efféle előérzettel. (Öreg hiba, mondaná agg tanárom, Honorius.)

Már megbocsáss, Honorius bácsi, de nem fogom untatni az atomerővel készülő (vannak még ilyenek, úgy gondolom) deákokat és reszkető szüleiket poloniusi jó tanácsokkal. Mi újat is mondhatnék nekik, midőn tele vannak jobbnál jobb trükkökkel és öregebbnél öregebb félelmekkel, amikor e napokban ezerszer elátkozzák azt a pillanatot, melyben sikerült beverekedniük magukat egy elitebb gimibe, licibe (vagy máshová, ahol érettséget kell bizonyítani).

Mostanában kissé korábbi érettségikkel vagyok bonyodalomban. Azokkal, melyek 80-90 tanévvel ezelőtt estek meg, s melyeknek mára már nincs számos túlélője. Na igen, a két nagyháború közötti érettségiről mesélnék, melyet a vásárhelyi Református Kollégium diákjainak kellett megélniük. Amikor 1925-ben a román parlament megszavazta a magánoktatási törvényt, ezzel az iskolát mintegy visszatolta a magánszférába, melyet az állam úgy zaklathatott, dominálhatott, ahogyan akart.

Például az érettségi vizsgát nem az iskolában rendezik meg, nem lehet jelen egyetlen saját tanár sem, hanem idegen és ellenséges környezetben kell helytállni, ott, hol a kisebbségi diák eleve vesztésre volt ítélve. Ezt a hálátlan és méltatlan feladatot Vásárhelyen rendszerint a Papp Sándor Hilláriusz nevét viselő állami intézmény töltötte be. A bizottság elnöke rendszerint olyan kolozsvári egyetemi tanár volt, aki nem tudott vagy nem akart tudni magyarul. A júniusi érettségin az az irányelv érvényesült: minél kevesebbet átengedni, s ha lehet, akkor egyet sem. Nem akadály a törvénytelenség, a korrupció csak javíthat a helyzeten (a tanár anyagi helyzetén mindenképpen). Ezért egy húszas végzős osztályból rendszerint 15-en állnak vizsgára, öt-hatnak sikerül az írásbelije, kettőnek a szóbeli. A többi jöhet ősszel, amikor engedékenyebbek a másik bizottság emberei, de őket sem kell túlzottan kímélni ajándékok tekintetében. (Mint manapság is, amikor sokkal fejlettebb technikákat tanulhatunk meg.)

Sokkal rohadtabb volt a szitu, amikor a jelölteknek önköltségi áron el kellett elutazniok egy másik városba, főleg Clujra, ahol a rendszer még körmönfontabb volt. Saját pénzen tartották magukat, a szülőknek ki kellett tapasztalniok Napovárott, milyenek az árviszonyok a vesztegetés tekintetében. 1936 nyarán nem sikerült eleget összeszedni vagy a füles nem jött át, mindenkit megbuktattak. Sőt országosan is rossz volt az információcsere, mert az érettségire állók 75%-át lemészárolták a szigorú, de igaztalan tanarak. Volt úgy is, hogy menet közben változtattak a dolgokon, az egész feltételrendszeren, egyszerre érett 1928-ban a hetedikes és nyolcadikos, azonos követelményeket támasztottak, ui. a gimnáziumi oktatás a 4+4-es alakulat helyett 3+4-re csökkent. Volt, hogy a magyarul tanult természettudományiakat váratlanul románul kérték, a követelmény egy héttel az érettségi előttre időzítve jelent meg. Kevés kiváló akadt, aki segített a vásárhelyieknek: Alexandru Borza botanikus, Traian Bratu orvosprofesszor (utóbb agyon is lőtték a vasgárdák Jassyban), a történész Andrei Otetea. S ezzel ki is merült a névsor, holott volt legalább 40 bizottság a 20 tanév alatt.

Amikor a két háború közötti demokráciáról fecsegnek, erre is gondoljatok, kedveseim. Meg arra, hogy 1922-ben egy felelős kolozsvári tanbetyár a sajtó útján jelenthette ki: a magyaroknak túl sok iskolájuk van. (Teendő: nem utolérni őket, hanem kiszorítani, lerombolni, bezárni, elnépteleníteni azokat.)

Nem a régi kormányzatokon múlott, hogy akkor nem jött be.

Különben: legyetek sikeresek. (Talán megéri!)

Népújság-2006-06-08

Sebestyén Mihály

Egy csutorás pipát is csomagoljatok!

A "pusztai Rómeó", vagyis Ács Gerzon búcsúlevelét olvasva (ÚMSZ, május 18.) azt mondja az Avasból Fromm (Bányai) Veronka, hogy "ez is valami", neki van egy még régebbi levele, 1916-ból, amelyet valahol Oroszországban egy fogolytáborban adott fel nagyapja, akit nem csak ő nem ismert, de az ő apja, Bányai Károly sem, hisz mindössze egyéves volt, amikor 1914-ben elvitték a keleti frontra. Ez is egy búcsúlevél, de legalábbis utolsó levél, mert ettől kezdve semmit nem tudnak róla, azt sem, hol domborodik a sírja. S ezzel hozza és mutatja az igencsak megsárgult tábori postalapot.

Egyik oldalán az orosz címer, a feladó (a tábor neve, C. Rahuli) s a címzett: T. Bányai Károly, Kőszegremete, Szatmár megye, Ausztria-Magyarország. A postai pecséten elég jól kivehető a dátum, 1916. X. 4. A másik oldalon a következő, fekete tintával és szépen rajzolt betűkkel írott szöveg: Ennyi fért a levlapra, egy szóval sem több.

Veronka asszony pár szavas magyarázatot fűz még hozzá. Volt egy kép is a fiatalon eltávozott nagyapáról, de valahol elkallódott. Ettől eltekintve, emlékét továbbviszik a családban, a legifjabb nemzedék tagjai is. Az ő Pesten élő kisiskolás Tamás unokája, valahányszor hazajön, elmegy a falu központjában álló világháborús hősök emlékművéhez, megáll előtte, és a márványtáblán megkeresi dédapja nevét. Este kérdéseket tesz fel vele kapcsolatban, milyen lehetett, ki hasonlíthat hozzá a családban?

Egyébként 101 legény és apa vonult be 1914-ben Remetéről, közülük 34-en soha nem tértek vissza. Köztük volt Vincze Sándor református lelkipásztor is, aki - bár nem lett volna muszáj -, erkölcsi kötelességének tartotta, hogy a harctéren is bátorítást, lelki vigaszt nyújtson híveinek, a legnagyobb veszélyt is vállalva. Hatalmas veszteség volt ez a mindössze 500-600 főt számláló falunak. Nehezen tudta kiheverni. (S. L.)

"Szeretet kedves szüleim, feleségem s gyermekeim! Kívánom Istentől, hogy e pár soraim legjobb egészségben találjon mindnyájatokat. Nekem hála Istennek tűrhető egészségem van, melyet kedveseimnek is kívánok a messzeségből. Tudatom kedveseim, hogy a nekem küldött pénzt megkaptam, amiért fogadjátok ezer hálás köszönetemet. Kedves feleségem, nagyon várom a fényképet, mert azt értettem ki leveledből, hogy már elküldted, de én meg nem kaptam. Szíveskedjetek egy csomag dohányt küldeni és egy csutorás pipát is belecsomagolni. Tisztelem, csókolom kedves szüleimet. Tisztellek, csókollak kedves feleségem, Zsuzsika és kedves két gyermekem: Róza és Károly. Tisztelem kedves testvéreim, sógoraim, s rokonaim. Tisztelem apósomékat az összes hozzátartozókkal. Bányai Géza"

Új Magyar Szó-2006-06-08

Történelmi tüntetés a Trianon Palotánál június 4-én – részletesen

86 év után először tüntettek a Magyar Királyságot feldaraboló trianoni békediktátum aláírásának helyszínén, a Párizs melletti Versailles-ban található Trianon Palotánál. A sors rendhagyó kegyének köszönhetően ebben az évben Pünkösd ünnepe egy időbe esett a trianoni diktátum aláírásának napjával. Ennek köszönhetően Európa két pontján egyszerre zajlott valami különleges magyar összejövetel.

A történelmi tettet a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) és a Kárpátia zenekar szervezésében és felhívására mintegy 800-1000 nagyrészt a Kárpát-medencében élő magyar fiatal hajtotta végre, de sok Nyugat-Európában és a tengeren túl élő magyar, illetve helybéli francia csatlakozott a felvonuláshoz.

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, mint immáron öt esztendeje minden évben, idén is megrendezte Budapesten a trianoni utódállamok nagykövetségeit útba ejtő emlékeztető és tiltakozó felvonulását. 2006-ban azonban nem ért véget a demonstráció Budapesten. Emiatt a négy naposra és mintegy háromezer kilométeresre húzódott felvonulás június 2-án 18 órakor - rendkívüli hidegben és szakadó esőben - kezdődött a fővárosi Regnum Marianum keresztnél, ahonnan több száz résztvevő vonult először a szerb, majd a román és a szlovák nagykövetségekhez. A külképviseletek előtt Kispalkó Szilveszter, Lokodi Ferenc Attila és Bedécs László - a HVIM délvidéki, erdélyi és felvidéki vezetői - olvasták fel petícióikat, amelyet az érintettek idén sem óhajtottak átvenni, így a HVIM postán juttatta el a diplomatáknak. A felvonulással egy időben indult el az első kamion, amely ezúttal Délvidék irányába szállítja annak a könyvgyűjtő akciónak az első könyvszállítmányát, amely során a HVIM megközelítőleg 100 000 (!) darab könyvet gyűjtött össze. A budapesti felvonulás végén - sőt már azzal egy időben is - buszokra, repülőkre és személygépkocsikba szálltak azok, akik a felvonulást a franciaországi Versailles-ban kívánták folytatni.

Az Európát átszelő demonstráció következő állomásaként június 4-én 15 órától kezdődően gyülekeztek a világ különböző pontjairól összegyűlt, zászlókkal, transzparensekkel felszerelkezett jelentősrészt népviseletbe öltözött magyarok a Versailles-i központi palota előtti hatalmas téren a több ezer turista, valamint a helybeliek legnagyobb döbbenetére. Annak érdekében, hogy ők is értsék, miről van szó, a magyarok több ezer szórólapot osztottak szét a járókelők között. A francia, angol, német, olasz és magyar nyelvű röpiratok több ezer - a világ legkülönbözőbb területeiről való - turistával, illetve helybélivel tudatták, hogy mit tettek Trianonban Magyarországgal. Egyúttal a megmozdulás szervezői a röplapokon keresztül öt nyelven igyekeztek támogatókat gyűjteni a magyar ügyhöz a következő sorokkal: "Szívünkben nincs gyűlölet. Csak a földünket szeretnénk visszakapni, testvéreink millióit szeretnénk újra keblünkre ölelni. Kérjük, terjessze ezt a kis szórólapot, segítsen, hogy honfitársai és hazájának politikusai tisztán lássanak ebben a kérdésben. Megértő támogatását köszönjük."

Délután fél négy körül már Versailles központi terén álltak azok a buszok, amelyek a magyarokat szállították. Egy-két kivétellel a francia rendőrség által kordonokkal elkerített területre terelték őket. A hatóságok egyébként óriási erőkkel készültek a megmozdulásra. Órákkal a kezdés előtt már szirénázó buszokkal és személygépkocsikkal szállították a francia készenléti rendőrség pajzsokkal, sisakokkal és tömegoszlató fegyverekkel felszerelkezett tagjait a környékre. Bár a médiumok szerint a francia rendőrség azt nyilatkozta, hogy kb. harminc rendőrük kísérte a menetet, a felvonulás útvonalán és a környező utcákban legkevesebb 150 egyenruhást számolhattunk össze. És akkor még nem beszéltünk a civil ruhás rendőrökről, akik több alkalommal is intézkedtek, s nem említettük azt a tényt sem, hogy a jelek szerint jó néhány ország titkosszolgálati gépezetét mozgatta meg a HVIM akciója. A főtéren ugyanis folyamatosan, szúrópróbaszerűen igazoltatták és megmotozták az érkező magyarokat, s a beérkező buszokra felszálló francia rendőrök kezében már ott voltak az utaslisták is, amely azért megdöbbentő, mert Budapesten sok esetben az utolsó percekben dőlt el, hogy ki, melyik buszon lesz. De nem csupán a titkosszolgálatok készültek fel, a rendőrség ugyanis lerohant, falhoz állított, majd bilincsben elhurcolt egy magyar fiatalembert, mert az a bugylibicskájával falatozni kezdett a palota tövében.

A francia hatóságok túlreagálása vélhetően erődemonstráció volt, csupán a miheztartás végett. Pedig a magyar tömeg nem akart randalírozni, törni-zúzni, mint a franciaországi bevándorlók. Ehelyett rendhagyó fegyelemmel, de példamutató határozottsággal indult meg a hömpölygő magyar áradat a Trianon-kastély felé. Miután Toroczkai László HVIM-elnök a Versailles-i kastély kerítésére felkapaszkodva kiadta a jelszavakat, s elkiáltotta magát: "Justice for…", ezer torokból tört föl a válasz: "Hungary"! Franciaország szívében megremegtek az ódon épületek ablakai. Aztán a kalandozások kora óta először zúgott föl ismét ősi magyar kürt Párizs környékén, amikor egy több mint ezer éves kürt hű másolatát megfújta egy magyar tüntető. A jelre meginduló sok száz magyar elől ijedten szaladtak szét az afrikai származású giccsárusok, akik addig agresszíven igyekeztek minden turistára rásózni a kis műanyag Eiffel-torony másolatokat. A felvonulók irtózatos erővel skandálták a "vesszen Trianon", a "ria-ria-Hungária" és a "Justice for Hungary" jelmondatokat. 86 esztendő elfojtott, igazságkereső szavai voltak ezek. A bámészkodó turisták és helybeliek döbbenten fogadták a felvonuló tömeget, és a legtöbben a piros-fehér-zöld színek miatt olaszoknak vélték a tüntetőket. Szerencsére felvilágosították őket. Ismét kiderült, hogy a HVIM és a Kárpátia zenekar micsoda óriási, legkevesebb 86 esztendős mulasztást igyekezett ezzel a tettel egy kicsit helyrehozni, hiszen a világon az emberek semmit sem tudnak Trianonról. Voltak azonban olyan franciák is, akik jelezték, hogy szeretnék támogatni a magyarok ügyét. Egy francia ifjúsági szervezet éppen arra sétáló vezetője pedig elmondta, hogy ha tudtak volna minderről, az egész szervezetük csatlakozott volna a felvonuláshoz, s a jövőben minden segítséget megadnak a szervezőknek. Szégyen, hogy Magyarországról mindössze néhány újságíró volt jelen a helyszínen, s a francia média sem erőltette meg magát túlságosan. Bezzeg például a román médiumok jelentős része vezető hírként számolt be a Versailles-ban történtekről. Az újságírók főként utólag kaptak észbe, így végül - a trianoni akció sikerét látva - a magyarországi és a francia sajtó nagy része is hírt adott a történelmi eseményről.

A felvonulók éppen időben érkeztek a Trianon palotához, amely jelenleg szállodaként üzemel. Az igazgató rendkívül ideges volt, amikor meglátta a sok száz magyar tüntetőt, és könyörögve kérte a főszervezőket, hogy a kastély területén már ne skandálják a jelszavaikat. Így a tömeg elnémulva vonult be az udvarra, amikor azonban az utolsó ember is bejött, Toroczkai László elkiáltotta magát a lépcső tetejéről: Justice for… Az ezer torokból feltörő válasz megremegtette a Trinon kastély falait: Hungary!

A helyszínen, a Trianon-palota jelenleg konferenciateremként üzemelő nagytermében már készen állt a színpad és a hangosítás, s ott várakoztak díszmagyarban a Kárpátia zenekar tagjai is. A szervezők komoly összeget fizettek a bérleti díjért, így joggal ereszthették el a fülük mellett az igazgató és a személyzet aggódó kéréseit, akik folyamatosan csendre próbálták inteni a magyarokat. - Ráadásul a legkevesebb, hogy most csöndben maradnak és elviselik a tüntetést, azok után, amit Trianonban tettek a magyarokkal! - mondta az egyik szervező.

Miután a tüntető tömeg megtöltötte a Trianon palota nagytermét, pontban 16 óra 32 perckor (a diktátum aláírásával egy időben) Herczeg Flóra népdalénekes elénekelte az ősi Himnuszunkat, majd Pörzse Sándor televíziós személyiség, a műsor vezetője szólt az egybegyűltekhez. A rendezvény szóvivője hangsúlyozta: a demonstráció elsődleges célja a nemzetközi közvélemény figyelmét felhívni arra az igazságtalanságra, amely Magyarországgal 1920-ban történt. A Trianonban tartott két órás megemlékezésen először az elszakított területek lakóinak nevében mondott beszédet Andrási Attila a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház vezetője, aki egyben a Délvidéki Magyarok Közösségének elnöke is. A beszédeket mindvégig franciául is tolmácsolták. Ezt követően felolvasták Duray Miklós, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja alelnökének köszöntő sorait. A rendezvényt egyébként Tőkés László püspök Erdélyből és Eva Maria Barki Bécsben élő nemzetközi jogászasszony is írásban üdvözölte.

Ezt követően az a francia politológushallgató, Nicolas lépett a színpadra, aki a megmozdulás szervezésében is sokat segített. A "magyar ellenállás" feliratú HVIM-es pólóban színpadra lépő francia fiatalembert szűnni nem akaró vastaps fogadta. Nicolas Francois Mitterand volt francia kormányfő véleményét olvasta fel, amelyben Mitterand elítélte a Versailles-i békeszerződéseket. Ezután Jókai Zoltán a brüsszeli Emberi Jogok Közép-Európai Bizottságának ellenőre szólalt fel, aki beszéde elején megköszönte a szervezőknek, hogy létrejöhetett ez a rendezvény, s meghívta a HVIM vezetőit az Európai Parlamentbe. Majd Toroczkai László, a HVIM elnöke szólt a hallgatósághoz, aki először külön köszönetet mondott a résztvevőknek, valamint a HVIM és a Kárpátia zenekar tagjainak a szervezést, s nem utolsó sorban a HVIM francia barátainak támogatását a figyelemfelhívó megmozdulás szervezésében. A HVIM elnöke kiemelte, hogy a magyar nemzet védte ezer éven át vérével és verítékével Európát, s elvárják, hogy igazságot szolgáltassanak a Kárpát-medencében, hogy újra békében élhessenek egymással az itt élő népek. Toroczkai szólt a magyarellenes incidensekről is. A HVIM elnöke beszéde végén a "trianoni békediktátum felülvizsgálatát és a trianoni határok eltörlését" követelte. A rendezvény zárásaként a Kárpátia zenekar adott közel egy órás fergeteges koncertet. A Trianon palotában izzott a levegő és remegtek a falak, így a gazdag szállóvendégeknek 2006. június 4-én nem lehetett nyugalmuk Trianonban. Ahogy nekünk sem lehet nyugalmunk 86 éve. Ezen a napon azonban egy kicsit törlesztettünk. Az a közel félmillió magyar is, akik a keleti végeken, Csíksomlyó hegyén imádkoztak a nemzet feltámadásáért és a versailles-i tüntetés sikeréért, és az a mintegy ezer magyar is, akik a történelemben először messze Nyugaton, Trianonban tüntettek, igazságot követelve Magyarországnak.

Forrás: HVIM, HUNSOR

Erdély Ma - 2006-06-08

Egyházi kórustalálkozó Rettegen

Énekünkkel dicsérjük az Urat

A Beszterce-Naszód megyei Retteg református temploma adott otthont az immár hagyományossá vált, hatodik alkalommal sorra kerülő Dési Református Egyházmegye gyülekezeti kórustalálkozójának. A találkozón tizenkét kórus kétszáznegyven tagja vett részt lelkipásztoraik és egyházi előljáróik kíséretében az egyházmegye különböző településeiről. Kolozs megyéből érkezett kórus Bálványosváraljáról Nagy Bíró Levente kántor kíséretében, Désről Balázs Irénke kántor, Désaknáról Faragó Ildikó lelkipásztor, Déscichegyről Albert Tibor kántor, Szamosújvárról Nagy Mihály, Szentmargitáról Faragó Jutka kántor, Szépkenyerűszentmártonból pedig Orbán Tibor lelkipásztor kíséretében. Beszterce-Naszód megyéből a bacai kórus érkezett Dobre Edvin lelkipásztorral, a betleniek Bodnár Noémivel, a felőriek Szász István, az újősiek pedig Tárkányi Irma kórusvezetőkkel érkeztek.

A találkozót megelőző ünnepi istetiszteleten Bocz Gábor szentmargitai lelkipásztor hirdetett igét, majd a házigazda, Bányai Csaba református lelkész, végül pedig Gudor Lajos esperes köszöntötte az egybegyűlteket. A kórustalálkozót szeretetvendégség követte a helyi művelődési házban.

Kresz Béla

Szabadság - 2006-05-27

Grafikai és fesztészeti tárlat

Grafikai és fesztészeti tárlatot nyitnak meg június 11-én, vasárnap délelőtt a Hidelvi Református Egyházközség gyülekezeti otthonában (Horea út 53.), a 10 órai istentiszteletet követően. Az érdeklődők Felházi Lenke Zsuzsána grafikus és kántor munkáit tekinthetik meg, hétköznapokon és vasárnap 9–14 óra között.

Szabadság - 2006-06-09

Kisdiákok és profik Bartók-hangversenye

A Tóvidéki Református Általános Iskola megsegítésére, valamint Bartók Béla születésének 125. évfordulója alkalmával június 7-én hangversenyre került sor a Protestáns Teológia dísztermében.

Az ünnepség első felében az iskola V–VII. osztályos kisdiákjai – „főszerepben" Berszán Virág, Ferencz Ferdinánd Izsák, Gurka Balla Júlia, Horváth Delinke, Madaras Dávid, Nagy Krisztina, Visky Dóra és Visky Janka, – mutatták be ötletes műsorukat, amelyben ének, zene, szavalat egyaránt helyet kapott. Vezényelt Kozma Dávid.

Az ünnepség második felében Horváth Zoltán zongorista műsorvezetőként is remekelt. Lászlóffy Réka hiteles Bartók-interpretációja, Kis-Kalló Erika virtuóz hegedűjátéka (Horváth Zoltán zongorakíséretével), valamint Mányoki Mária gyönyörű hangszíne méltán érdemelt tapsot. Verdes Zoltán zeneakadémiai hallgató zongorajátéka lenyűgöző volt.

N.-H. D.

Szabadság - 2006-06-09