|
A
falu régi temploma az Árpádok korában épülhetett és a Maros mellett
lehetett, melyet a mongolok pusztítanak el 1241-ben. Itt volt a temető
is.
1332-ben már van temploma, plébánosa: Ábrahám.
1502-ben a mai Csepegető dülőben állt a templom, ahova 3 faluból jártak
a hívek, nyárádtőiek, lőrinczfalviak és a maroskeresztúriak. (katolikusok
).
1554 - A régi Árpádkori templomot javítják, építik fel újra a Maros
partján a protestánsok. Mindkét templomot elpusztítják 1601-ben Basta
csapatai.
A reformátusok a régi templom helyére húztak fel egy kicsi fatemplomot,
melyet többször is lerombolnak, felgyújtanak. (1661 - tatárok, Evila
Cselebi vezetésével), (Tiege generális, 1703 - 1711), 1848 - 1849
idején, de mindig megjavítják.
1768-ban a jezsuiták elfoglalják a templomot és az iskolát, minden
iratot megsemmisítenek.
1794-ben pénzt gyűjtenek templomépítésre, de nem történik semmi sokáig.
1863-ban Páll Károly felesége, Görög Anna, leteszi a mostani református
templom alapkövét és még 200 Forintot is ajándékoz.
1889-ben fejezték be a templomot, Zarándi Knöpfler Elek felesége,
Máriaffi Mária 1200 Ft. adományával.
1996-ban volt az utolsó nagyobb javítás a templomon, amikor oldalportikust
(bejáratot) építettek az udvaron és lambériázták a belsőt.
2000 májusában
új Református Központ építésének fogott a Gyülekezet, a Főúton, amely
körzetében a reformátusok többsége lakik, 2,5 km távolságra a régi
templomtól, amely a Maros mellett maradt, míg a Főút mentén kialakult
egy új falurész. A Központ templom formájú lesz és megfelel a mai
idők követelményeinek, az egyházi munkák jobb végzése és a közösség
erősítése érdekében.
A gyülekezeti tagok munkája, adománya, imádsága mellett pénzbeli segítséget
adott: az Egyházkerület (D.Dr. Csiha Kálmán püspök idejében), a Marosi
Református Egyházmegye (Ötvös József esperes), az Ede-i holland testvérgyülekezet,
a GAW németországi segélyszervezet, a Román Kultuszminisztérium (Bukarest),
a Mezőbergenyei és a Mezőpaniti Református Gyülekezetek, valamint
Székely Lajos nyugdíjas tanár Németorszégból. (Passau)
5 évi pályázat után nem kaptunk az Illyés Alapítványtól, egy fillért
sem.
Hisszük, hogy ebben a vajúdó, profitorientált világban, munkánk, áldozatunk
nem lesz hiábavaló, a nagy kegyelmű Úristennek terve van velünk és
utódainkkal e helyen, ahova állított az Ő bölcsessége, hogy mint az
Ő gyermekei, megfelelő módon élve és cselekedve, szeretete által közelebb
kerüljünk Őhozzá, itt a földön és majd egykor odafenn.
|
