Főoldal » Hírek » Tárkányi Márton: Gondoskodunk az árvákról és az özvegyekről

Tárkányi Márton: Gondoskodunk az árvákról és az özvegyekről

2018. 11. 05.
Megosztás:

Beszélgetés Tárkányi Mártonnal, a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézetének igazgatójával

 

Több olyan hír jelent meg a napokban román és magyar médiában egyaránt, amelyek a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézetének a kolozsvári Házsongárdi temető melletti parkolóház építéséről szóltak. Igaz, hogy ez az egyik leglátványosabb és leginkább a figyelem központjába került befektetése a Nyugdíjintézetnek, a cikkekben többször elmagyaráztad, hogy miért van erre szükség. Fontos azonban a Nyugdíjintézet múltját is ismerni, talán így lehet a legkönnyebben megérteni a jelenben történő beruházásokat. Miért van a két romániai egyházkerületnek külön nyugdíjintézete? 

1956-ban az állam kizárta az egyházakat és az egyházi alkalmazottakat az állami nyugdíjrendszerből. 1956-ban megjelent ugyanakkor egy dekrétum, ami megengedte az egyházaknak, hogy saját nyugdíjintézetet alapítsanak. 1959-ben megalakult a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézete, ezzel párhuzamosan ugyanígy megalakult a többi történelmi egyháznak is a nyugdíjpénztára. Akkor a nyugdíjintézet egy nagyon konkrét célt tűzött ki maga elé, amit azóta is követ. Maga az egyház biblia parancs alapján végzi a szolgálatát. A Máté evangéliumában le van írva, hogy akik az evangéliumot hirdetik, evangéliumból élnek. Az egyház fő bibliai parancsa az, hogy hirdesse az evangéliumot. A református egyházunk is, ahogy az összes többi, intézményeiben testesül meg, ezt a bibliai parancsot az egyház intézményei, elsősorban az egyházközségek végzik a lelkipásztorokon keresztül. A Nyugdíjintézet egy pénzügyi intézmény. Ugyanígy isteni parancs alapján végezzük a szolgálatunkat egy teljesen más területen, mint az evangélium hirdetése. Ez számunkra azt jelenti, hogy az egyháznak kötelezően biztosítania kell a megélhetését azoknak az egyházunkon belül szolgáló személyeknek, akik itt végzik a feladatukat. Nem csak az aktív dolgozókra gondolok itt, hanem nyugdíjpénztárként elsősorban a nyugdíjasokra. A Jakab levelében van egy nagyon szép ige, amely kiterjeszti az egyházi gondoskodást, amikor azt mondja, hogy az Atya Isten előtt a tiszta és szeplőtelen istentisztelet az, amikor meglátogatjuk és gondoskodunk az árvákról és az özvegyekről a nyomorúságukban. Azért tettem ezt a kitérőt, hogy érzékeltessem, hogy jóllehet egyházi intézmény a nyugdíjpénztár, ugyanakkor gazdasági tevékenységet folytat, és elsődleges feladata, hogy biztosítsa a nyugdíjasoknak, árváknak és özvegyeknek az ellátását. Romániában két egyházkerület létezik, közösen működtetik a zsinat fennhatósága és felügyelete alatt a nyugdíjpénztárunkat. 

Tárkányi Márton: Gondoskodunk az árvákról és az özvegyekről

Tárkányi Márton nyugdíjintézeti igazgató 


1990 után nem lehetett volna visszatérni az állami nyugdíjrendszerbe? Mi az előnye egy saját nyugdíjpénztárnak?

Visszatérési lehetőség lett volna, létezett egy törvénytervezet is, amelyik tervezet kimondta, hogy minden nem állami nyugdíjpénztárt be szeretnének olvasztani az államiba. Ha jól tudom, akkor az ortodox egyház élt ezzel a lehetőséggel, visszaolvadtak, viszont az összes többi – evangélikus, római-katolikus, unitárius és református egyház, ugyanakkor az ügyvédek ugyanilyen rendszert működtetnek – az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján egyértelműen úgy döntött, hogy nem élnek ezzel a lehetőséggel, ugyanis addig, amíg az állami rendszer évtizedek óta deficittel küszködik, a mi nyugdíjrendszerünkben nagyon jól alakultak az arányok. A 90-es évek után robbanásszerűen megnövekedett az alkalmazottak száma, következésképpen megnövekedett a társadalombiztosítási járulék, az ún. nyugdíjalap összege is. Ma már érezhetően növekszik a nyugdíjasok száma, míg az aktívak száma stagnál jó tíz esztendeje, számuk 2000-2100 között mozog, számításaink szerint ez nem is fog növekedni. Növekedni fog viszont a nyugdíjasok száma, de pénzügyi szempontból még mindig nagyon stabil a rendszerünk. Mivel az akkori vezetés látta ezt, hogy jó és bölcs gazdálkodással még évtizedekig fent lehet tartani ezt a rendszert, ami biztos alapokon nyugszik, ezért meg sem fordult a fejükben, hogy beolvasszák az állami rendszerbe. 

 

A cikkek alatt megjelent hozzászólásokban sokan összemosták a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézetét a két egyházkerülettel. Milyen viszonyban van a Nyugdíjintézet a két egyházkerülettel, milyen érintkezései felületek vannak? 

A nyugdíjintézet országos intézmény. Ha intézményekről beszélünk, mint jogi személyekről, akkor a két egyházkerület mellé odatehetjük harmadikként a nyugdíjintézetet is, így három különböző jogi személyről beszélünk. Mindháromnak megvan a külön döntéshozó és végrehajtó testülete, mindháromnak megvan a maga külön vagyona és költségvetése, ami pénzügyileg teljes mértékben elhatárolódik egymástól. Egyházi szinten viszont ennyire nem lehet külön választani a három intézményt. Mindháromnak a törvényeit és a működési szabályzatát a Romániai Református Egyház Zsinata határozza meg. Hierarchikusan gondolkodva a nyugdíjintézetet nem a Romániai Református Egyház hozta létre, a Romániai Református Egyháznak nincs jogi személyisége, viszont létezik. Ez az egyház a két egyházkerületben, a két püspökségben testesül meg. Ennek a két egyházkerületnek a közös intézménye a nyugdíjintézet, viszont a zsinat fennhatósága alá tartozik. Intézményi szinten, ami a pénzügyeket illeti, teljes mértékben külön vagyunk, de ugyanakkor együtt is vagyunk, mert valahol a két egyházkerület fennhatósága alatt is működünk, mindamellett, hogy megvan a nyugdíjpénztárnak a maga vezető tanácsa, aki a döntéseket meghozza, de ezeket a zsinat által megszabott keretek között hozhatja meg. Abból is látszik, hogy intézményi kapcsolat van közöttünk, hogy a nyugdíjintézet vezető bizottságának a tagjait az egyházkerületi közgyűlés választja meg, és a mindennapokban is, tevékenységi szinten nem tudjuk elhatárolni magunkat egymástól, mert benne van az alapszabályzatunkban is, hogy amennyiben a nyugdíjintézet megszűnik, összes ingó és ingatlan vagyona a két egyházkerületre száll át, tehát valamilyen szinten, mint jogi személyek, ők a tulajdonosok. 

 

Az Erdélyi Református Egyházkerület nagymértékű támogatást kapott Magyarország Kormányától, ami miatt a figyelem középpontjába került, ebből a támogatásból templomok hosszú sora fog megújulni a következő időszakban. A sajtóban megjelent cikkek egy része utalt is arra, hogy talán ugyanilyen támogatásból épülhet fel a parkolóház is. Van ennek alapja? Kapott egyáltalán valaha pályázat, vagy más formában támogatást a nyugdíjintézet, vagy csak saját vagyonát használja fel a tőke növeléséhez?

Soha nem kapott a nyugdíjpénztár semmilyen állami támogatást, sem román, sem magyar, sem más közpénzt, pályázati úton sem. Minden megvalósítását saját forrásokból finanszírozta. Pénzügyi szempontból teljesen függetlenek vagyunk a két egyházkerülettől. Az Erdélyi Református Egyházkerületnek más a szolgálati terepe. Örvendetes, hogy Magyarország kormánya ránk figyel, és anyagilag is támogat, mert az egyházkerület – az evangélium hirdetése mellett – nemzetünk megmaradását próbálja támogatni. Mi, nyugdíjintézetként soha nem kaptunk semmilyen állami támogatást. 

 

Többször elmondtad a megjelent cikkekben, hogy a Nyugdíjintézet egy pénzügyi intézmény, ezért is kerestétek a lehető legbiztosabb és legrizikómentesebb befektetést, hogy a ma az egyházban dolgozóknak is legyen amiből a nyugdíjat biztosítani. A parkolóház építése tűnt egy ilyen befektetésnek, azt nyilatkoztad, hogy körülbelül 16 év alatt hozza vissza a befektetett összeget. Hatalmas felelősség egy ilyen befektetés, hogyan választja ki a Nyugdíjintézet vezetősége a befektetéseket, milyen felmérések előzik meg ezt, mi a procedúra, ami megelőz egy ilyen döntést?

2006-ig bankszámlákon őrizte a Nyugdíjintézet a vagyonát. A befolyt társadalombiztosítási járulékokból mindig megmaradt egy bizonyos összeg, nem történt semmilyen beruházás. Az akkori vezetőség ismerte fel azt, hogy hosszú távon, és a következő évtizedekre gondolva, teljesen szükségszerű, hogy befektetésről és beruházásról beszéljünk. A 90-es évek nagymértékű inflációja miatt a pénz nagyon hamar elértéktelenedett, akkor nyilvánvalóvá vált, hogy ez az egyik legnagyobb veszedelme egy ilyen rendszernek. Valamibe be kell fektetni ezt a pénzt, ami biztos alapokon nyugszik. Egyházi intézmény lévén, az alacsony rizikót szem előtt tartva, kétfajta befektetési lehetőségről lehetett álmodni, az egyik a pénzügyi befektetés – banki lekötés, befektetési alapok vásárlására bankfiókokon keresztül –, a másik az ingatlanberuházás. A parkolóház előtt, 2006-ban és 2008-ban történtek már beruházások, tulajdonképpen stratégiai pontokat választott ki a Nyugdíjintézet vezető tanácsa, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Nagyváradon történtek ingatlanberuházások. Sepsiszentgyörgyön az Olt utcában van egy irodaházunk, Marosvásárhely központjában, az Eminescu utcában épült egy idősotthon, illetve tíz apartman. Hogy a pénz ne híguljon, ingatlanokba fektette vagyonát a Nyugdíjintézet. Ugyanakkor diakóniai és szociális jellegű szolgálatot is végez vele egyházi intézményként. Így működik a Kálvin központ Marosvásárhelyen, amely úgy van kigondolva, hogy megálljon a saját lábán anyagilag.

Tárkányi Márton: Gondoskodunk az árvákról és az özvegyekről

Kálvin Idősek Otthona, Marosvásárhely

 

54 rászoruló idős embernek otthont biztosít, közel 25 embernek pedig munkát. Ez egy diakóniai jellegű szolgálat. Van még tíz lakás ugyanebben az épületközpontban, nyugdíjas lelkipásztoroknak biztosítunk lakhatást életük végéig, elsősorban azoknak, akik nyugdíjazásukat követően nincs ahova költözzenek. Ugyanígy Kolozsváron is vannak ilyen lakások. 2014-ben szükségszerűvé vált egy profitorientált beruházás is. A számadatok azt sugallták, hogy jóllehet a rendszer nagyon jó lábon áll, a következő 20 esztendőben a nyugdíjasok száma növekedni fog, eljön az a pillanat, amikor egyforma lesz a nyugdíjasok száma az aktívak számával, illetve amikor túl is fog billenni a mérleg. Ezzel párhuzamosan pedig a befolyt társadalombiztosítási járulék nem lesz elégséges a nyugdíjak kifizetésére. Lesz egy űr, ezt valahonnan pótolni kell. Isten kegyelméből úgy alakult, hogy felhalmozódott egy bizonyos befektetési alap. Ugyancsak bibliai parancsra hivatkozok, hogy meg vagyunk bízva azzal, hogy azokkal a tálentumokkal, amiket Istentől kaptunk, bölcsen és jól sáfárkodjunk. Megszületett tehát a profitorientált beruházás ötlete. Ingatlan-, vagy pénzügyi beruházásra gondoltunk. A gazdasági szabályok azt mondják, hogy a vagyonodnak maximum 50 százalékát fektetheted be. Észrevettük, hogy a Házsongárdi temető szomszédságában eladó egy telek. Elkezdtem vizsgálni az általános városrendezési tervet, és kiderült, hogy nagyon előnyös előírásai vannak parkolóház tekintetében. Felelősségteljesen gondolkodva – nyilván, hogy nekünk is megéri, különben nem tettük volna meg ezt a lépést – magunkra vállaltunk az egész város jóléte szempontjából, mert ez fontos a város, a lakosság számára is. Körülbelül másfél év munkája volt előkészíteni. 2016-ban sikerült elérnünk azt, hogy a város urbanisztikai bizottsága napirendre tűzte a kérésünket, elvileg beleegyeztek a parkolóház felépítésébe. Ekkor döntés elé került a vezető bizottság. Egy durván 5 millió eurós beruházásról beszélünk, éreztük a felelősséget a vállunkon, hiszen nem a saját vagyonunkról, egy közösség pénzéről van szó. A mi emberi számításaink mellett ott rejtőzködik, és sokszor nyilvánvalóvá válik az Isten kegyelme, ez annyira megerősített bennünket, hogy a bizottság eldöntötte, hogy megvásároljuk az ingatlanokat, amelyek két magánszemély tulajdonában voltak. 2016-tól elkezdtük a tervezést, azóta tart, és – bár még nincs meg az építési engedély – már látjuk az alagút végét. 

 

A parkolóház kapcsán többen sérelmezték, hogy nem illik a többi, történelmi jelentőségű épület és a műemlék sírok mellé. Hogyan látod ezt a kérdést?

Látva a város parkolóházait, mindig az az érzésem, hogy betonmonstrumok. Az elsődleges célunk az volt, még mielőtt a városháza a követelményeket konkrétan közölte volna velünk, hogy olyan legyen az épületnek a kinézete, a homlokzata, hogy ne látszódjon, hogy bent parkolóház működik. A tervezők nagyon alapos munkát végeztek, próbálták úgy megtervezni statikailag és formailag is az egész épületet, hogy valamilyen szinten illeszkedjék abba a történelmi keretbe, amiben található. Ha megnézzük a látványterveket, akkor az a homlokzat, ami a temető bejáratára néz, illetve a Petőfi útra, az kőborítás lesz. Már csak azért is, mert valamikor itt működött a híres Reimann-féle kőfaragó műhely, azért, hogy ennek az emlékét valamilyen szinten őrizzük, minőségi kőburkolatot terveztünk az épület falára. A parkolóházakra nagyon-nagyon szigorúak a törvényi előírások, nem lehet zárt egy parkolóház. Éppen ezért ahhoz, hogy ne betonmonstrum látszódjék kívülről, faburkolatot terveztünk. Maga az épületnek a síkja teljes mértékben követi a Biasini-szállónak a síkját, nem töri meg ezt. A kinézetére nagy hangsúlyt fektettünk, hiszen meg szeretnénk őrizni annak a történelmi helynek a jellegzetességét.

Tárkányi Márton: Gondoskodunk az árvákról és az özvegyekről

Reimann-féle kőfaragó műhely

 

Gondolkodik a nyugdíjpénztár vezető tanácsa még újabb befektetésekben?

A közeljövőben nem gondolkodunk újabb befektetésekben, egyelőre megállunk. Úgy gondoljuk, ha ezt a parkolóház beruházást megvalósítjuk – nem lesz könnyű ezt működtetni sem –, meg fogunk állni a beruházásokkal. Egy bizonyos tartalékalapot létrehoztunk a jövendő biztosítására, anyagilag sem lenne törvényszerű, hogy a parkolóház építése mellett bármibe belevágjunk. Egy ideig ez a beruházás lesz az utolsó. Hogy 10-15 év múlva hogyan alakul, arról nem tudok beszélni. Ha a számításaink bejönnek, akkor a nyugdíjrendszer továbbra is meg fogja őrizni a stabilitását. Reméljük, hogy ha elkezdi a működését a parkolóház, akkor érezhetőbben fogunk tudni nyugdíjakat emelni az egyházi nyugdíjasainknak, mert még erősebb lesz a pénzügyi stabilitása a rendszerünknek. 

 

Az egyházi nyugdíjpont még mindig magasabb az államinál úgy, hogy idén az állami nyugdíjpontot már emelték. 

Próbáltuk mindig megelőzni az állami nyugdíjrendszert ilyen szempontból. A nyugdíjpontunk értéke jelenleg 1150 lej, az állami 1100 lej. Az állam tervezi a nyugdíjpont emelését, ez is nagyon érdekli az egyházi nyugdíjasainkat is, mert sokan úgy képzelik, hogy ha az állami nyugdíjrendszerben történik, akkor az automatikusan kötelező reánk nézve is. Valóban vannak az állami nyugdíjtörvény előírásaiban ránk nézve is kötelező érvényű rendelkezések, viszont a nyugdíjpont értékének a meghatározását szabadon megtehetjük a saját anyagi kereteinknek megfelelően. Az állam azt a mínuszt, ami a nyugdíjrendszerben van évtizedek óta, az állami büdzséből pótolja. Nekünk nincs ilyen, hiába próbáljuk tartani a lépést ilyen szempontból az állammal, ha megpróbálnánk, akkor öt év múlva bezárnánk az ajtókat, nem tudnánk nyugdíjakat fizetni. Önmagában jó, ha emelik a nyugdíjakat, mi is érezzük, hogy azok az összegek, amiket mi tudunk biztosítani, sok esetben nem elegendőek a nyugdíjasainknak a megélhetéséhez. A mi számításainkat, amikor megszabjuk a nyugdíjpont értékét, mindig komoly elemzések előzik meg, hogy ne vigyük a rendszerünket mínuszba, ne boruljon fel az az egyensúly, amit nekünk tartani kell ahhoz, hogy 20 év múlva is lehessen nyugdíjakat adni. Mi is tervezzük, hogy jövőre nyugdíjpontot emelünk, még nem tudom konkrétan, hogy mennyivel, de már végeztünk egy számítást, és az eredményeink elég jók, az is megtörténhet, hogy ugyanannyira, vagy még nagyobbra emeljük a nyugdíjpont értékét, mint amit az állam tervez jövőre. 


Tárkányi Márton: Gondoskodunk az árvákról és az özvegyekről

Hogyan fog az aktívak és nyugdíjasok mérlege a jövőben alakulni?

Számításaink szerint a 2050-es aktívak száma még öt éven keresztül ezen a szinten fog maradni. A nyugdíjasok száma évente 5-6 százalékkel növekszik az előző évhez viszonyítva. 2034. Számításaink szerint – figyelembe véve a statisztikákat, demográfiai adatokat – 2034 lesz az az esztendő, amikor kiegyenlítődik a nyugdíjasok száma az aktívak számával, utána pedig átbillen a mérleg. Ha akarjuk, ha nem, a következő 10-15 esztendőben a református egyházunkon belül, főleg nagyon kicsi, szórvány gyülekezetek meg fognak szűnni. Ha itt jelenleg van egy lelkészi, egy kántori, egy gondozói állás, azok is egyértelműen meg fognak szűnni. Már mutatkoznak ennek a jelei abban, hogy missziós gyülekezeteket hoznak létre. Ott, ahol egy lelkipásztor meg tud élni, van lakhatása egy parókián, ott összevonnak három-négy gyülekezetet, és ezzel egyidőben, ahogy a gyülekezetek kezdenek elerőtlenedni, annyira, hogy önmagukban nem tudnak fenntartani egy lelkészi állást, ezért lassabb ütemben, de csökkenni fog az aktívak száma. Ez a 2050-es bűvös szám is csökkenni fog az elkövetkezendő húsz esztendőben, viszont ennél gyorsabb ütemben fog növekedni a nyugdíjasok száma. 

 

Kiss Gábor