Főoldal » Hírek » Szegedi László: a Szentlélek Isten szelét kell hagyni, hogy a vitorlákba belekapjon » Szegedi László: a Szentlélek Isten szelét kell hagyni, hogy a vitorlákba belekapjon

Szegedi László: a Szentlélek Isten szelét kell hagyni, hogy a vitorlákba belekapjon

2013. 07. 06.
Megosztás:

Szegedi László: a Szentlélek Isten szelét kell hagyni, hogy a vitorlákba belekapjonAz Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) missziói jelentése 2012-ben, több évi kimaradás után megszületett. Ezek az adatok még mindig 65-70 százalékos pontosságot jeleznek, de mégis tükre a valóságnak, mondja Szegedi László, az Erdélyi Református Egyházkerület missziói előadója. Szegedi László ezt 2013. július 5-én jelentette ki az EREK közgyűlésén. Szerinte a statisztikai adatokat kétféleképpen is lehet értelmezni, az egyik megközelítés a pesszimista, ami mindig a fogyásról beszél, de mivel az ige biztat arra, hogy reménységgel nézzük meg a dolgokat és így vizsgáljuk meg, ezért a missziói előadó szerint így kell nézni, hogy milyen megvalósítások vannak az adatok mögött.

„Ha így olvassuk ezt a statisztikai jelentést, akkor egyértelmű, hogy van élet és van mozgás az egyházban, még ha nagyon sok területen hiányok is tapasztalhatóak, sok az erőtlenség, de hálásak kell legyünk Istennek, hogy mégis úgy néz ki, hogy az egy élő egyház. Attól a tökéletes egyházképtől, amit elvárnánk, és a gyülekezetépítési tervtől, amit ezután kell majd fiatal lelkésztársainknak is az asztalára tenni, attól még egy kicsit távolabb vagyunk. Ehhez nagyon széles körű konszenzus kell, és sokféle elemnek a beépítése, de a valóság arról szól, hogy egy-egy gyülekezet egy-egy tevékenységben jeleskedik, egy-egy szolgálati területen tesz valami nagyot, és tesz valami jót.

Úgy áll össze a kép, mint amikor kimész egy csodálatosan szép mezőre, és számtalan szines virág tarkítja a rétet, és ilyen a mi életünk, tehát nem lehet ezeket egy sémába szorítani, viszont vannak minimumok, amik köteleznek. És ezeknek a minimumoknak a be nem tartása jelzi azt, ha valahol sorvad az egyház, ha valahol baj van. Mintha egy lázmérő lenne, bizonyos fokig lehet hőemelkedés, viszont amikor már nagyon lázas az állapot, akkor közbe kell lépni egyházkormányzati intézkedésekkel, fegyelmezésekkel, ott számon kell kérni a lelkészi esküt. Ilyen sokrétűek a gyülekezeteink. 23 év után kiderült az is, hogy sok területen nem hoz be információkat, amivel foglalkoznunk kell. Egy példát mondanék, azt mindig leírjuk, hogy hányan házasodtadak és hogyan. De azt, hogy hányan és hogyan váltak el, és miért, azt nem írjuk le, hiszen ha a kettőt párhuzamba állítjuk, akkor ezt vesztégként kell elszámolnunk.

Vannak dogok, amiket a statisztikai koncepcióban is újra kell értelmezni. Minden új területet, ami bejön, a Biblia mértéke szerint meg kell vizsgálni, hitvallásaink szerint, ami jó megtartani, ami rossz elvetni. Az se lenne jó, ha a pelenkával együtt a gyermeket is kidobnánk, és olyan missziós területeket és tevékenységeket rossznak, vagy károsnak nyilvánítanánk, amiről valójában nem is tudunk, nem is voltunk benne. Azt viszont járhatatlan útnak tartom, hogy a református egyház nevében deklaráljál valamit, és azt mondjad, hogy ez egy református szolgálat, addig, amíg ezt nem helyezted el, valahol az egyházban, hogy hol van ennek a helye, az ellenőrzési mechanizmusai, hol van ennek a hitvallásos megalapozása.”

Szegedi László szerint a lelkészi közösségben, mindazt, ami az egyházat érinti, ami a lelkészi társadalom, a gyülekezetek életéről szól, nem hallgathatjuk el, még ha nem is vagyunk egy véleményen. Nem is vagyunk egyforma lelki felépítésű emberek, a habitusunk nem egyforma, a kegyességünk nem egyforma, de ezeket integrálni kell a teljesbe, hiszen Isten országának építésében az egyházban Krisztus ügyéért elkötelezettek kell legyünk, és nem szabad beletörődni, hogy valami ma veszteség. A parthoz kötött csónakot el kell engedni, és a Szentlélek Isten szelét kell hagyni, hogy a vitorlákba belekapjon, és van ami nem tőlünk, és a munkánktól függ, hanem kizárólag Isten kegyelmétől.