Főoldal » Hírek » Párbeszédindító konferencia az elmúlt száz év kihívásairól

Párbeszédindító konferencia az elmúlt száz év kihívásairól

Egyház és társadalom az elmúlt száz évben címmel szervezett tudományos tanácskozást a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Kara, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara és a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány június 7–8-án Kolozsváron. A két nyelven zajló rendezvényen számos jeles kutató, erdélyiek, magyarországiak, román és magyar szakemberek egyaránt tartottak előadást az egyház és társadalom kihívásairól az utóbbi száz évben.

Párbeszédindító konferencia az elmúlt száz év kihívásairól

A konferencia célja a párbeszéd megvalósítása olyan témákról, amelyekről azt hisszük, hogy tabu, esetleg csak halkan, saját közegünkben beszélünk róla” – fejtette ki Lukács Olga, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karának dékánja. „Idén, amikor minden Románia centenáriumáról szól, nem zárkózhatunk el ettől a mindnyájunkat érintő témától. A konferencia tudományos szemszögből dolgozza fel az elmúlt száz év eseményeit, és két nyelven folyik, hogy ne csak halljuk, értsük is egymást” – foglalta össze Lukács Olga, majd elmondta, a rendezvény lehetőséget biztosít a résztvevőknek személyes meglátásaik, vagy akár a sérelmek kifejtésére is. A konferencia folytatásaként a leszakadt országrészek elmúlt száz évet kutató szakemberei októberben találkozhatnak Budapesten.

Párbeszédindító konferencia az elmúlt száz év kihívásairól

A konferenciát csütörtökön, június 7-én nyitották meg a BBTE főépületében, ahol Lukács Olga köszöntötte az egybegyűlteket, köszönetet mondott a résztvevőknek a párbeszédre való nyitottságra. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke köszöntőbeszédében annak fontosságát hangsúlyozta, hogy tudományos közegben kell elkezdeni az elmúlt száz év történéseiről, sérelmeiről a párbeszédet. Rámutatott: úgy élünk egymás mellett, hogy nem ismerjük egymás nézeteit, csak a magunkét értjük, és azzal értünk egyet, viszont enélkül a párbeszéd nélkül nincs jövőnk. Andrei kolozsvári ortodox érsek a keresztyén felekezetek közös alapjára hívta fel a figyelmet, majd egy iskoláskori emlékét idézte fel, amikor a kollégiuma református szakácsnője külön figyelmet szentelt az ortodox diákok böjti étkeztetésére, és az intézmény igazgatójával is hajlandó volt szembeszállni emiatt. Florentin Crihălmeanu kolozsvári görögkatolikus püspök üzenetét Călin Ioan Bot plébános tolmácsolta. A püspök levelében az egyház erőt és reményt adó jellegét, feladatát hangsúlyozta, és hangot adott örömének a felekezetek közös konferencián való találkozásáért. Bálint-Benczédi Ferenc unitárius püspök abbéli reményét fejezte ki, hogy a konferencia segít abban, hogy a felelős keresztyén gyülekezeti tagok és egyházi vezetők bizonyságot tegyenek a jézusi szó meghallásáról. A püspök úgy véli, közösségeinknek a jövőbe mutató utat kell keresni, hogy Isten gyermekeiként, munkatársaiként, egymás felebarátaiként tudjunk élni. Soós Anna, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese a múlt értékelésének, a sikerekből és kudarcokból való tanulásának jelentőségét hangsúlyozta. Rámutatott: az egyetem fejlődése, növekedése annak is köszönhető, hogy az előző nemzedék munkáját folytatják. Kocsev Miklós, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának dékánja kijelentette: „ezt a száz évet nem úgy szeretnénk lezárni, hogy nem tudunk, és nem merünk visszatekinteni rá. Találkoznunk kell azzal, ami megtörtént, felvállalni a közös felelősséget, hogy a következő száz év jobb, szebb legyen az érintett népeknek és felekezeteknek.”

Párbeszédindító konferencia az elmúlt száz év kihívásairól

A nyitó rendezvény keretében Kozma Zsolt nyugalmazott teológiai professzor Identitás, felekezetiség, nemzetiség címmel tartott előadást, amelyben az önazonosság kérdését boncolgatta. „Az ember mivolta kitörölhetetlen jelleg, ez mindennek az alapja, erre épülnek az önazonossági jegyek, amelyek szerint felismernek bennünket” – fejtette ki a professzor. Rámutatott: amikor az irgalmas samaritánus ellentmondott ideológiájának, és segített az elesett zsidón, nem samaritánus, hanem ember volt, és szabad lett. És ahogyan az egyén, az ember, amikor önazonosságát felfedezi, tudja, hogy mellette még hét és fél milliárd ember él a földön, úgy az egyháznak, a közösségnek is figyelembe kell vennie, hogy mellette még más közösségek is élnek. Kozma Zsolt kifejtette: a kisebbségek hatalommal való szembekerülésekor, amikor védtelenek, nehéz helyzetbe kerülnek, addig nem észlelt energiájuk, erejük jön a felszínre, amellyel Isten ajándékozza meg – így maradhatott meg az egyház is a múlt század kihívásai közepette.

Párbeszédindító konferencia az elmúlt száz év kihívásairól

Ionuț Mihai Popescu, a BBTE Görögkatolikus Teológiai Karának tanára Egyéni és kollektív identitás – a nagyarányú változások hatása 1918–2018 között című előadásában többek között a modern életfelfogás egyéni és kollektív identitástudatra mért hatásait taglalta. Rámutatott: jelenleg az identitásnak olyan kérdéseit boncolgatják világszerte, amelyekről nem is álmodtak volna elődeink (például nemi szempontból). Úgy véli, mai világunkat az eredetiség, különlegesség iránti vágy hajtja, a modern gondolkodás, egoizmus pedig sok esetben a családok, szabadság, természettel való kapcsolat rovására megy, de a kollektív identitástudatot is elveszíthetik a közösségek, amely összetartja őket. A professzor elmondta, a megoldás a folytonos próbálkozás, és annak felismerése, hogy boldogság fogyasztói életmódban való megtalálása paradoxon. A napot Miklós Noémi és Maczelka Noémi négykezes zongorakoncertje zárta.

Párbeszédindító konferencia az elmúlt száz év kihívásairól

A konferencia második napján, pénteken Alexandru Buzalic nagyváradi görögkatolikus teológiai tanár Vallás és identitás – antropológiai eligazodási pontok című előadása indította a programot, majd Orbán Szabolcs, a BBTE Római Katolikus Teológiai Karának tanára Nemzeti kisebbségek, esély vagy kihívás a Katolikus Egyház számára címmel tartott előadást. Szabó Árpád Töhötöm, a BBTE Bölcsészkarának tanára a helyi közösségek szintjén szemléltette a 20. század változásait, kitérve a Bonyhán történtekre, a Bethlen család példájára, a falusiak életére a nemesi család kitelepítése után, a kollektív gazdaság bevezetésének hatásaira. Felhívta a figyelmet annak fontosságára, hogy ne csak magukat a történéseket, hanem az emberek emlékezetét is kutassák a szakemberek. Ciprian Ghișa (BBTE Görögkatolikus Teológia Kar) a görögkatolikus egyház 19–20. századi történetét vázolta Múltbeli gyakorlatok, melyek megoldást jelenthetnek a szekularizációval szemben című előadásában. Rámutatott a hagyományos felekezetek történetének hasonló alakulására, közös problémáikra, mint a hívők számának csökkenése, a kommunizmus idején átélt nehézségek, a rendszerváltás utáni küzdelmek, az állammal való feszültség, az identitástudat elkopása a fiatalok körében, az ateizmus térhódítása.

Párbeszédindító konferencia az elmúlt száz év kihívásairól

Ovidiu Horea Pop (BBTE Görögkatolikus Teológiai Kar, Nagyvárad) A román Görög Katolikus Egyház az 1918-as egyesüléskor címmel tartott előadást, amelyben hangsúlyozta: elengedhetetlen, hogy a mai kutatók úgy írják meg a történelmet, ahogyan valóban volt, felszámolva a múlt rendszer ferdítéseit, hiszen az igazságból mindegyik közösség csak nyerhet. Kovács Sándor (PTI, Kolozsvár) az unitárius egyházban történt 1938-as püspökválasztásról és nemzedékváltásról beszélt, kitérve az 1930-as évek nagy változásaira, az egyházi vezetők erőszakkal való lemondatására, az unitárius egyházban dúló konfliktusokra. Péter István (BBTE, Református Tanárképző Kar) az erdélyi református egyházban történekről tartott előadást, a 20. század eleji nagy történelmi változások fényében.

Ioan Chirilă (BBTE Ortodox Teológiai Kar, Kolozsvár) az egyház fenntartásának, működésének nehézségeiről beszélt Etnikum, vallás, nemzet – a fogalmak történeti fejlődése a vallásosság kontextusában című előadásában. Nagy Károly Zsolt (MTA BTK, Budapest) Az identitás, avagy válasz a kérdésre: mi az, hogy református? című előadásában a szocializmus egyházban való befolyásáról, a rendszer miatt történt változásokról beszélt, kitérve a lelkipásztori szakma, protestantizmus és református identitás kérdésére. A lelkészi identitást formáló, a hatalom által megrendelt szövegeket mutatott be, amelyeknek ideái átszivárogtak a lelkipásztorok gondolkodásába, és ma is fellelhetőek, így a kutatás nemcsak az említett korszak, hanem a mai gondolkodás megértésében is segít. Marius Bucur (BBTE, Történelem–Filozófia Kar) „Róma hű társai”: a román görögkatolikusok hitéletének formái és megnyilvánulásai a kommunista rendszer idején (1948–1989) címmel az egyházi szervezetek és a bukaresti hatalom kapcsolatát, az egyházügyi törvény hatásait, az egyházi intézmények erejének csökkenését, a Securitate és kultuszminisztérium programjait mutatta be, kiemelve a helyi és központi szervezetek erőszakos tetteit, és a görögkatolikus intézmények nehéz sorsát. Rámutatott, a hatalom célja az volt, hogy az ország 1918-as egyesülése után a felekezeti egyesülést is megvalósítsák.

Párbeszédindító konferencia az elmúlt száz év kihívásairól

Holló László (BBTE, Római Katolikus Teológiai Kar) a kommunista hatalomátvétel idején az erdélyi katolikus iskolákkal, a felekezeti oktatással történteket mutatta be, kitérve az 1948-as év történéseire, a hitvallásos oktatás második világháború utáni helyzetére, a státusfőgimnáziumok működésére, a vallásoktatás elleni támadásokra, az állam hitvallásos iskolák elleni lépéseire, az iskolák államosításának fájdalmára, Márton Áron ellenállására. Cosmin Cosmuța (BBTE, Ortodox Teológiai Kar) Felekezetközi kapcsolatok Romániában a kommunista hatalom idején, 1964–1987 között. A Román Ortodox Egyház és a romániai protestáns egyházak (Református Egyház, Ág. Hitv. Evangélikus, Zsinatpresbiteri Evangélikus Egyház) címmel tartott előadást. Elmondta: az egyházak békére való törekvése önmagában nemes cél, viszont a kontextus fényében – mivel ezt a kommunista hatalom szorgalmazta – a béke is negatív felhangot kapott. Az említett időszakban ötven felekezetközi konferenciát szerveztek Bukarestben, Nagyszebenben és Kolozsváron. A tematikák rendkívül változatosak voltak, a történelmi bemutatóktól az aktuális helyzetig, de sok előadásban megjelent a békéért folytatott harc. Ezeket az ökuménia jegyében szervezték, viszont a résztvevők, teológiai tanárok nem beszélhették meg a valóban égető kérdéseket, hiszen a hírhedt kultuszminisztérium mindig jelen volt, és ellenőrizte az események lefolyását.

Lányi Gábor (KRE Hittudományi Kar, Budapest) a Szigetszentmiklósi Református Egyházközség 1950-es évekbeli életét mutatta be előadásában, az állami politika és a társadalmi változások gyülekezet szintjén tett hatásait vizsgálva. Beszélt az 1933-as egyházi törvényről, az egyházvezetés önkényes és törvénytelen lépéseiről, kisebb gyülekezeti ügyekkel szemléltetve a nagy változások lecsapódását. Fodor Gusztáv egyháztörténész-lelkipásztor Élő egyház a Halál völgyében. A Kárpátaljai Református Egyház a társadalom perifériáján (1920–1953) címmel mutatta be a beregszászi reformátusok életének pillanatképeit, tevékenységeit. Kitért az 1938–1944 közötti anyaországi támogatások hatására, a szórványgondozás jelentőségére, a holokauszt és háborús károk következményeire, a református lelkészek elmenekülésére, a Kárpátaljai Evangélikus Egyház 1944-beli megszűnésére. Püsök Sarolta (BBTE Református Tanárképző Kar) a Református Család folyóirat megjelenésének első szakaszáról, az 1929–1944 közötti időszakról tartott előadást. Ismertette a lap születésének előzményeit, a belmissziós mozgalmak szerepét, a Nőszövetség munkájának mozzanatait, de bemutatta szerkesztőket, a lap fejlődését példányszámok, forma és terjedelem szempontjából, a célokat, állandó rovatokat. Elmondta, réteglap jellege ellenére a folyóirat az egész családnak szólt, visszatérő téma volt az igemagyarázat, a női identitás, egészség, háztartás, szabadidő, művelődés, nőszövetségi élet, és persze a receptek.

Párbeszédindító konferencia az elmúlt száz év kihívásairól

Kiss Réka (KRE Hittudományi Kar, Budapest) a református egyház 20. századi megújulási törekvéseiről beszélt. Bemutatta a magyarországi reformátusok körében végbement változásokat, a társadalmi, politikai, kulturális feszültségeket, a társadalmi mobilitás hatásait, az első világháború mentalitásformáló hatását, kitérve a paraszti és nemesi közösségek helyzetére. Nagy Alpár Csaba (BBTE Református Tanárképző Kar) Az 1943-as erdélyi református lelkészéletrajzok reflexiói a Trianontól a második bécsi döntésig eltelt időszakra címmel tartott előadást. Beszélt a lelkipásztorok pályaválasztási motivációiról, közéleti szerepük ápolásáról (például olyan is akadt, aki egyszerre húsz titulust hordozott), a kulturális reprodukcióért való küzdelemről, a magyarság megőrzésével való foglalkozásról. Bemutatta Dávid Gyula Árapatakon folytatott tevékenységét, a lelkipásztorok üldöztetését, a hadbíróságok rendkívüli mértéket öltő visszaéléseit.

Jánosi Csongor (ICUB kutató) Kolozsvár-Bukarest: Magyar–román belügyi és állambiztonsági kapcsolatok református egyházi ügyekben az 1950-es és 1960-as években című előadásában elmondta, a magyar és román szervek közötti információcserét, a két titkosszolgálat kapcsolatát kettős perspektívából közelíthetjük meg: közvetlen (közös nyomozás, ügyintézés, közös egyházi protokoll-látogatás) és közvetett együttműködés (magyar emigráció, Kelet-Nyugat párbeszéd a nemzetközi egyházi konferenciákon) szerint. Az előadó külön figyelmet szentelt Orbán Magda református lelkésznő, Szabó Endre kolozsvári egyházkerületi tisztviselő és Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkipásztor ügyére.

Párbeszédindító konferencia az elmúlt száz év kihívásairól

Balogh Balázs (MTA BTK, Budapest) Kalotaszeg és a világháború kataklizmája című előadásában felvázolta a folyamatot, ahogyan az erős tömbmagyarság szórványhelyzetűvé vált csupán három egymást követő egykenemzedék miatt. A népesedésváltozáshoz emellett hozzájárultak az etnikai konfliktusok is, az anyaegyházközségek lassan szórvánnyá váltak, de az elnéptelenedés a román és magyar közösséget egyaránt nagymértékben súlytotta a 20. század második felében. Elmondta, Kalotaszegre identitásrégióként tekintettek a kutatók, vagyis az számít kalotaszeginek, aki magyar, paraszt gyökerű és református. Balogh Balázs feleségével együtt száz településen végzett kutatói munkát, főleg a falvak házasodási köreit, gazdasági kapcsolatait, az emberek mentalitását vizsgálták. Benkő Levente Az 1944. őszi romániai elhurcolások és a református egyház címmel tartott előadást, majd Makkai Béla Az 1918-as impériumváltás és a külhoni (fiumei, szlavóniai, bukovinai és regáti) református misszióegyházak című előadása zárta a konferenciát.

 

Berekméri Gabriella