Főoldal » Hírek » Nem siratófalakra, hanem élő gyülekezetekre van szükségünk

Nem siratófalakra, hanem élő gyülekezetekre van szükségünk

Megújult a 200 éves szolokmai templom

 

Hálaadó istentisztelet keretében köszönte meg Istennek és a támogatóknak a szolokmai közösség, hogy megújult 200 éves temploma. Az ünnepi alkalmon Szegedi László, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora hirdette az igét. Szegedi László hangsúlyozta, hogy az ember ma nem alkalmas arra, hogy megértse Isten akaratát, Isten azonban emberként szólalt meg az Ő Fiában, Jézus Krisztusban. A 12 éves Jézus története arra figyelmeztet, hogy Jézus és a templom mindig összetartoznak. A megújult 200 éves szolokmai templomban ez az ige azt üzeni, hogy Jézust ott is lehet felejteni a templomban. A generális direktor szerint ez ma sokak számára egy életforma.

Nem siratófalakra, hanem élő gyülekezetekre van szükségünk

“Jézust beszorítjuk a falak közé, az életünk egészen mást mutat. Lehetnek csodálatosan megújult templomaink, ha a mindennapi életünkbe nem visszük haza Jézus Krisztust. Jézus nem akar sem ma, sem máskor, sehol ott maradni. Jézus Krisztus veletek akar lenni, haza akar menni veletek, ott akar lenni az ifjakkal a padban, a munkahelyeken, a mezőn, a munkátokban, a kórházakban, és még sok helyen. Az egyedüllét a legnagyobb ellenségünk. Vigyétek el magatokkal az Úr Jézus Krisztust. Mit viszünk haza ebből az ünnepből?” - tette fel a kérdést igehirdetésében Szegedi László.

Nem siratófalakra, hanem élő gyülekezetekre van szükségünk

A generális direktor szerint a boldogság titka az, hogy Jézust nem hagyjuk valahol bezárva. Ahol az emberek elhagyják a templomot, ott Jézus kilép a közösség életéből. Az, hogy negyedszer tették rendbe a szolokmai templomot, arról vall, hogy ennek a közösségnek kell Jézus Krisztus. Nem siratófalakra van szükségünk, hanem élő gyülekezetekre, akik tudják, hogy Isten feladatot adott, ezért szeretni, becsülni kell a templomot és urát, Jézus Krisztust.

Nem siratófalakra, hanem élő gyülekezetekre van szükségünk

Biró István, a Küküllői Református Egyházmegye esperese úrvacsorai beszédében arra emlékeztette a gyülekezetet, hogy amikor úrvacsorát veszünk, akkor Jézusra emlékezünk. Jézussal valami lezárult, és valami új kezdődött. Jézus nem toldott meg egy régi szövetséget, hanem újat adott. Az esperes szerint értetlenül állunk meg az úri szent vacsora ajándékai mellett, azonban ezt a sákramentumot nem megérteni kell, hanem megérezni. Megérezni abból valamit, hogy Jézus teste értem töretett meg, vére miattam, az én bűneim miatt folyt a kereszten. Isten úgy szeret minket, hogy önmagát adta és önmagát büntette miattunk. Aki Krisztus áldozatából nem tanult, az már rég meghalt. Aki hálából ígéri és fogadja, hogy másként megy tovább, az az örök életet nyeri.

Nem siratófalakra, hanem élő gyülekezetekre van szükségünk

Tatár Anna szolokmai lelkipásztor köszöntője után Jakab Tibor ismertette röviden a templom történetét. Az előadásból kiderült, hogy a 16. században említik először a falut. 1698-ban vált ki a küsmödi egyházközségből, ebben az időszakban épület fel az első kőtemplom. 1808-ban építették, 1815-ben fejezték be Sándor János lelkipásztor idejében a mostani templomot, amelyet többször javítottak.

Nem siratófalakra, hanem élő gyülekezetekre van szükségünk

Tatár Anna lelkipásztor elmondta, hogy a templom felújítása évekkel ezelőtt kezdődött, először a villanyhálózatot cserélték ki, majd a belső felújítás következett. 2012-ben lett meg a belső felújítás, drénezés. Ugyanebben az évben a padokat is felújították, majd megforgatták a cserepet a templomtesten. Rövid szünet következett, 2015-ben újra nekikezdtek a munkálatoknak. Kívülről is megújult a hajlék, majd a torony tetőszerkezete, ajtók, ablakok, nyílászárók. Nem csak a templom, az imaház körüli kerítés is megújult. A lelkipásztor figyelmeztette a gyülekezetet, hogy most már a külső feltételek adottak, rajtuk a sor, hogy a templomot megtöltsék.

 

Fotó és szöveg: Kiss Gábor