Főoldal » Médiatár » Képgaléria » Nem műemlék egyházat, hanem megújult életeket akarunk

Nem műemlék egyházat, hanem megújult életeket akarunk

Megújult a cserefalvi református templom

 

Kató Béla: Az igehirdetés értelme, hogy cselekvésre buzdítson

 

Kétszázharminc éves templomának megújulásáért adott hálát május harmadikán a cserefalvi közösség, amely hármas ünnepet tartott, hiszen amellett, hogy az anyákat is köszöntötték, azért is hálát adtak, hogy Soós Noémi lelkipásztoruk 35 éve szolgál a gyülekezetben.

Nem műemlék egyházat, hanem megújult életeket akarunk

A hálaadó istentiszteleten Lőrincz János marosi esperes végzett liturgiai szolgálatot. Kató Béla püspök a Hag 2, 1-5 alapján hirdette az igét az ünneplő gyülekezetnek. Elmondta, szinte minden vasárnapra jut egy ünnep, amelyre meghívják valamelyik gyülekezetbe. Ez számára azt jelzi, hogy a közösségekben van remény. Ez a remény munkálja, hogy templomok újulnak. Az emberek számára az a legszörnyűbb, amikor hajléktalanokká válnak. Hajléktalanok pedig nemcsak egyénileg lehetünk, hanem akkor is, amikor a közösség számára fontos épület, intézmény dől romba. Ilyent kellett megtapasztalnia a felolvasott igében szereplőknek is: az a hely pusztult el, amelyik a megmaradást jelentette számukra.

Nem műemlék egyházat, hanem megújult életeket akarunk

“A nepáli földrengés is mutatja, milyen szörnyű, amikor egy közösség elveszti a múltját. Fiatalok, idősek kapargatják a romokat. Úgy érzik, vissza kell építeniük az épületeiket. Nem csak a közösségi épületeknél tapasztaljuk ezt, egyenként is látjuk a tragédiát, a megsemmisült életeket. Ezek olyan jelenségek, amelyek az embert aggodalommal töltik el: vajon meg tudjuk-e tartani, amit őseinktől kaptuk? Egykor vár, most kőhalom, egykor templom, ma rom. Ha a templom elvész, akkor a gyülekezet is elvész. De megtörténik, hogy a gyülekezet hal meg hamarabb. Ebből az igéből meg lehet érteni azokat a folyamatokat, amelyek egy gyülekezet életében történnek. A próféta azt a feladatot kapta, hogy szóljon a néphez. Minden igehirdetésnek az értelme az, hogy azok, akik ott vannak és hallják, kérdezzék meg maguktól és egymástól: mit cselekedjünk?” - fogalmazott Kató Béla. A püspök szerint hajlék nélkül is lehet igét hirdetni. Azonban évszázadok alatt a közösségi életünk úgy volt megszervezve, hogy vasárnaponként a hívők egy térben lehettek együtt.

 

A közösségi élet minden hozadéka a templomban sűrűsödik

 

“230 esztendő elteltével ez a felújított templom hagyományt jelent, őseink értékeit visszük tovább. Az igében azt olvassuk, hogy szóljon a próféta azokhoz, akik megmaradtak. Minden közösség életében van egy mag, amely megmarad a gyülekezet mellett. Az ige előző részeiben sok embernek a saját munkája fontosabb. Általában igaz az, hogy nincs 230 esztendős magánház. Ez a ház az egyetlen, amelyik ilyen dicsőséges múltról tud beszélni. Ami az egyházban megmarad, nem hasonlítható össze az egyéni életünkkel. A közösségi élet minden hozadéka itt sűrűsödik.” - mondta a püspök, aki arra is emlékeztetett, hogy nemcsak az épületek lényegesek, hanem mindaz, ami bennük történik, hiszen számunkra az érték. A hit vakmerőségére van szükségünk ahhoz, hogy ránk a bízott feladatot teljesíteni tudjuk.

Nem műemlék egyházat, hanem megújult életeket akarunk

 

Szülőotthon, élelmiszerbolt, bíróság


“A hálaadás mellett kijelenthetjük, hogy nem műemlék egyházat akarunk fenntartani, hanem megújult életeket akarunk. Ennek a templomnak is gondolatban át kell alakulnia. Először szülőotthonná kell válnia. Újjászületés kezdődhet el ebben az épületben Isten igéje által, így tölti be a templom a maga szerepét. A második feltétel: élelmiszerboltnak kell lennie. Ebben a templomban azoknak, akik először jönnek be, tejnek italával kell táplálkozniuk, hiszen nagy szükség van Isten szeretetére, ami elindítja az embert azon az úton, amely a közösséghez vezet. Az időseknek keményebb eledel kell, szükség van, hogy úgy is halljuk Isten igéjét, mint feddést. A harmadik: igazság házává, bírósággá kell válnia. Isten igéje az igazság, eszerint kell mindenkinek intéznie az életét. Ha teljesülnek a feltételek, átalakulhat a gyülekezet” - mondta Kató Béla.

Nem műemlék egyházat, hanem megújult életeket akarunk

 

Mennyei támogatás


Az igehirdetés után Soós Noémi lelkipásztornő részletezte a templom és a gyülekezet történetét. Elmondta, 230 évvel ezelőtt 40 gazda imádsága, lelki igénye emelte a hajlékot. “Tűzvész, árvíz, két világháború, kommunizmus, tévtanítók ostroma, elvilágiasodás ellenére ez a templom szilárdan áll, mert Istené. Mert mindig voltak, vannak, lesznek munkások az ő szőlőjében, akik az Ő országát építik” - jelentette ki a gyülekezet pásztora. 230 év alatt két nagy templomjavítás volt, 1843-ban hatalmas tűzvész döntötte romba a templom tornyát, a falu 64 háza is leégett. 1843 után javították a templomot, majd 1910-ben befedték a tornyot pléhvel, 1970-ben a tetőzetet újították fel. Az utolsó 25 évben négyszer verték le a vakolatot kívül-belül, hogy a falakat megmentsék a vizesedéstől. 2004-ben háromszor verték le a vakolatot, az akkor ismert és elérhető technológiával próbáltak javítani a falak állapotán.

Nem műemlék egyházat, hanem megújult életeket akarunk

“2011-ben megtörtént a csoda, azóta nem jelent meg a salétrom. Csoda történt, hiszen pénze nem volt az egyházközségnek, nem indítottunk el gyűjtést, nem pályáztunk, nem kéregettünk, a testvérgyülekezetektől sem kaptunk pénzbeli támogatást. 2011–2015 között a 220 lelkes gyülekezet 90 százalékban önkéntes munkával felújította a templomát. Mennyei támogatás az, ahogy Isten világosan vezette a gyülekezetet, meghallgatta az imádságokat” – mondta Soós Noémi. A lelkipásztornő azt is elmesélte, hogy az angol testvérgyülekezetből egy építkezési vállalat tulajdonosa 15 évvel ezelőtt azt mondta, nem érdemes a templomot javítani, és felajánlotta, hogy ha bezárják a templomot, akkor a szomszédos telken épít nekik egy imaházat. A gyülekezet azonban nem mondott le a templomáról, 2011 tavaszán sikerült meggyőzni őt arról, hogy segítsen a templom szigetelésében. 2011 júniusában az akkor 71 éves támogató másodmagával idejött, egy hét alatt megmutatta az aláfalazás technológiáját, és az a három cserefalvi ember, aki ott volt mellettük, folytatta a munkát.

 

Újból és újból megnyíló kapuk

 

“Isten csodálatosan nyitja a kapukat. Minden szerdán és szombaton maguktól jöttek az emberek. Szeptemberre meglett a templomtest aláfalazása. Azt a templomszigetelési munkát, amit építészvállalkozók nem mertek bevállalni, két gazdálkodó vezette le. Októberre mésszel és homokkal bevakoltuk belülről a falakat, egyik presbiterünk a fiával ingyen visszaszerelte a fűtést. A csoda az, hogy három hónap alatt 28 cserefalvi egyháztag ingyen elvégzett egy olyan aláfalazási munkát, amit a szakemberek nem mertek bevállalni” - mondta Soós Noémi.

Nem műemlék egyházat, hanem megújult életeket akarunk

A munkálatok folytatódtak, 2012-ben a toronytestet szigetelték le. 2013-ban augusztustól novemberig minden délután világított a fény a templomból, az emberek jöttek, ki-ki végezte azt a munkát, amihez értett. Lepadolták a templombelsőt, a belső falakat mesteremberek festették, az ajtókat, ablakokat és karzatokat a lányok. A gyülekezet egyik tagja új padokat készített féláron. 2014-ben elkészült a papiszék, a gyülekezet faragóművészének az ajándéka volt. 2014-ben háromévi száradás után bevakolták és lefestették a templom külső falait. A torony festése nem volt tervben, de zavarta a gyülekezetet a koszos felső. Isten ajtókat nyit, hangsúlyozta a lelkipásztornő, a nyárádszentbenedeki építkezési cég tulajdonosa két napra emelődarut adott ingyen kölcsön, két kőműves ingyen lefestette a tornyot. 2015-ben járdát cseréltek, ezzel is szebbé téve a hajlék környékét. A templom külső-belső felújításán 61 egyháztag dolgozott önkéntesként. Volt, aki 52 napot is áldozott e célra. A négy év alatti javítások csupán a felhasznált anyagok árába kerültek, ez az egész a gyülekezetnek 16541 lejbe került.

 

Harmincöt év mérlege

 

Amikor Soós Noémi a gyülekezetbe került, azt hitte, már halálán lévő közösséget kell pásztorolnia, de a cserefalviak azóta is aktívan részt vesznek az egyházi életben. Az ifjakkal való foglalkozás mellett a közösségben kórust is sikerült szervezni, amely többször is szolgált istentiszteleti alkalmakon, részvett kórustalálkozókon. Szintén jól működik a gyülekezetben a nőszövetség, valamint itt került sor több papnéképzőre is. A köszöntések során felszólalt Lőrincz János esperes, a környékbeli lelkészek is köszönetet mondtak azért a töretlenül végzett szolgálatért, amelyet az elmúlt 35 évben végzett a lelkipásztornő. Szintén köszönetet mondtak neki a testvérgyülekezetek képviselői, valamint röviden méltatta munkásságát Ákosfalva község polgármestere, Osváth Csaba is, aki köszönetet mondott azért, hogy a cserefalvi gyülekezet mindig partnere volt az önkormányzatnak.

Nem műemlék egyházat, hanem megújult életeket akarunk

A cserefalvi közösség méltán lehet büszke magára, hiszen három lelkipásztor is kikerült a gyülekezetből: Tóth Anna (Kálnok), Soós Tímea-Zsuzsánna (Bikafalva) és Mezei Sándor (Kolozsvár Bulgária-telep). Ők az ünnepségen arról beszéltek, mit jelentett számukra a közösség, ahonnan elindultak Isten szolgálatába szegődni. Az ünnepi istentisztelet után a közösség átvonult a temetőbe, ahol Kató Béla püspök a még félkész állapotban lévő ravatalozót is megáldotta.

Nem műemlék egyházat, hanem megújult életeket akarunk

 

Fotó és szöveg: Kiss Gábor