Főoldal » Hírek » Négy nap Isten közelében

Négy nap Isten közelében

2015. 07. 20.
Megosztás:

Élménybeszámoló a Young children & worship program elsajátítására tartott képzésről 

Hogyan lehet bevonni az egyházi gyakorlat szerinti istentiszteletbe egy óvodáskorú gyermeket? Gondolom erre a kérdésre a legtöbbünk fejében a válasz az, hogy: Nehezen. Vagy: A gyermeknek fel kell nőni ahhoz, hogy megértse mi a lényeg, mi is történik ott valójában. De mi, az egyház felnőtt tagjai, egyház közeliek, rendszeres templomba járók meg tudjuk válaszolni ezt a kérdést?

Mi a lényeg? Vajon mi történik ott a templomban valójában?- Istentisztelet...?

Négy nap Isten közelében

Vajon milyen lenne egy olyan vasárnapi istentisztelet, ahol mindenki érzi Isten közelségét? Merthogy éreznünk kellene.... Értünk történik minden, ami ott zajlik.

Isten csodálatos ajándéka a csend. Az az idő, amit Istennel tölthetek. Ezt a csendet, Isten közelségét élhettük át mintegy 20-an, tíz lelkipásztor és tíz gyülekezeti munkás, illetve önkéntes, valamint a négy „gyakorlott" programvezető - Sógor Gyöngyi, Makkai Ildikó, Roth Levente és Puscas Melinda - 2015. július 14-17 között Székelyudvarhelyen a Bocskai házban.

Négy nap Isten közelében

Isten csodálatos kegyelmének köszönhetően, mint vallástanár vehettem részt egy olyan - elsősorban lelkészeknek szervezett képzésen, ahol megismerhettünk egy, már sokak által kipróbált és bevált módszert, ahol az általunk megszokott istentiszteleti elemek meglegyenek - és zsenge, óvodáskorú gyermekek számára is érthető, szerethető. Hogyan szólalhat meg Isten Igéje úgy, hogy az számukra elérhető legyen?

Hihetetlennek tűnt számomra is, míg meg nem tapasztalhattam, hogy igenis lehetséges. Mert Istennél semmi sem lehetetlen. Ez a bemutatott program különleges módon teremti meg a gyermekek számára azt a csendes légkört és alkalmat, hogy találkozzanak Istennel, mint elnevezése is sugallja, ISTEN KÖZELÉBEN töltsenek egy kis időt. Megismerik, hogyan készüljenek az Istennel való találkozásra, hogy megtapasztalják Isten közelségét, ahogyan megszólítja őket Igéjén, bibliai történeteken keresztül, és hogyan válaszolhatnak rá ő maguk.

Négy nap Isten közelében

Kisgyermekkorban az érzelmi világ olyan más, olyan Teremtés-közeli állapotban lévő, hogy csak rácsodálkozhatunk Isten nagyságára és értelmet kap számunkra, hogy mit is jelent az ismert ige: „Aki nem úgy fogadja Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba." (Mk 10,15). Itt a gyermek nyelvére lefordítva - minden megtörténik, amivel a református istentisztelet során találkozhatunk. Sőt: úgy érzem, hogy érzéseikre, érzelmeikre hatva sokkal közelebb kerülnek Istenhez, mint a gyülekezet felnőtt tagjainak többsége. Megértik, mi miért van, mit miért tesznek az emberek a templomban és hogy Isten olyan különleges számunkra, hogy különleges helyen, különleges módon szól hozzám és én különleges módon válaszolok énekléssel, imádsággal, vele és róla való gondolkodással, egész életemmel... Tőle jön minden jó, minden áldás, ezért hálát érzek iránta.

Egyszerű eszközök segítenek engem abban, hogy megelevenedjenek szemük láttára a Szentírás szavai, történetei. Flanel-anyag, síkbáb, fabábu, gyertya, példázatdoboz, sivatagdoboz... Szemmel látható dolgok felhasználásával jutok el a láthatatlan, de annál is élőbb ÚRISTENhez. Négy napra átélhettem azt a csodát, milyen újra gyermeknek lenni, milyen gyermekként Jézust keresni, Igéjén keresztül találkozni vele. Szinte leírhatatlan élmény volt, de vajon milyen élmény a közvetítő szerepet betölteni, aki elvezeti a kisgyermekeket Jézus elé? „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. "(Mk 10,14).

Négy nap Isten közelében

Mit jelent ez ma? Vajon az egyháznak kell erre is gondja legyen? Vajon ez fontos-e? És ha fontos, mennyire fontos? Mennyit érdemes erre áldozni? Mert nekem, úgy érzem - Istentől kapott elhívatásomnál fogva is - igenis fontos. Isten adott ehhez talentumokat... és én nem áshatom a föld alá őket. Tudom, mindig vannak akadályok! Idő, pénz, emberi támogatás és a megfelelő segítség hiánya hátráltathatják ezt a munkát. De ha Jézusnak tetszett az, hogy az anyák eljussanak a gyermekeikkel őeléje, és megáldja őket, akkor most is, ma is ugyanúgy tetszik. Ebben biztos vagyok.

Minden egyházközség figyelmébe ajánlom ezt a programot, amelyre én úgy tekintek, mint mennyei ajándékra. Olyan ajándékra, amit Isten megáldott és annyiszor megáld ahányszor szükséges. Hiszem, hogy Isten áldása kíséri minden olyan ember életét és szolgálatát, aki ezt a programot elindítja, és tehetségével, vagy tehetsége szerint támogatja.

 

Soli Deo Gloria

Mircse Sarolta, református vallástanár

Székelyudvarhely, 2015. július 19.