Főoldal » Hírek » „Mely igen jó az Úr Istent dicsérni”

„Mely igen jó az Úr Istent dicsérni”

Öt nap, tizenhét résztvevő, tizenhárom településről, három regionális kóruspróba. Tizenhét kórus részvételével hétfőtől péntekig zajlott a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye kántor és kórusvezető továbbképző tanfolyama. Ezen esemény kapcsolódott az idén 50 éves Magyarországi Nyári Kántorképző tanfolyam rendszeréhez, amit a nagyhírű Debreceni Református Kollégium Kántusának vezetője Berkesi Sándor tanár úr indított el és vezet az óta is.

„Mely igen jó az Úr Istent dicsérni”

A nyitó áhítatot hétfőn Kántor Csaba a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye esperese, egyházkerületi főjegyző tartotta a II. Krónikák 20-ik verse alapján. Felhívta a résztvevők figyelmét, hogy milyen jelentősége van a gyülekezeti szolgálatban a lelkipásztorokon túl a kántoroknak, kórusvezetőknek is. Énekelni azt jelenti imádkozni. A gyülekezetben minden körülmények között szükség van a hitben való szolgálatra, amelybe bele tartozik nemcsak a templomi istentisztelet, hanem az éneklés, a böjt, az imádság is.

„Mely igen jó az Úr Istent dicsérni”

Az áhítat után rövid bemutatkozásra került sor, minden résztvevő elmondta honnan érkezett, milyen gyülekezeti szolgálatot végez, illetve hogy mit szeretne elérni ezen a pár napos képzésen. A bemutatkozást az oktatók zárták. Három csoportban folyt a továbbképző foglakozás, a kezdőkkel László Judit székelyudvarhelyi tanárnő foglakozott, az orgonajátékot Nagy Szabó Kornéliától, a Szeged Honvédtéri Református Egyházközség kántorától, a karvezetést Berkesi Sándor tanár úrtól tanulhatták el a résztvevők. A bemutatkozás során Berkesi Sándor fontosnak tartotta megjegyezni, hogy az a szolgálat, amit a gyülekezetekben a kántorok és a karvezetők végeznek, a zenei oktatás alapját jelenti. Kodályt idézve, nem az a fontos hogy ki az Operaház igazgatója, hanem, hogy milyen zenetanárok tanítanak az óvodákban és az általános iskolákban. Ugyanez igaz az egyházzenére is.

„Mely igen jó az Úr Istent dicsérni”

Kedden, szerdán és csütörtökön reggelenként áhítattal indult a program, majd kiscsoportokban került sor a képzésekre. Délutánonként Berkesi tanár úr felkereste a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye egy-egy tájegységének kórusait és rendhagyó, „egyesített” kóruspróbát tartott az érdeklődőknek. Kedden Székelyszenterzsébeten került sor ilyen próbára, ahol a házigazdákon kívül a nagygalambfalvi, kisgalambfalvi, és a csekefalvi egyházközség kórusai voltak jelen. Szerdán Parajd vállalta a házigazda szerepét. Itt a református és a katolikus gyülekezet kórusai mellett jelen volt még az alsósófalvi, felsősófalvi és az etédi református kórus. Csütörtökön a székelyudvarhelyi belvárosi református templomban a gyülekezeti kórus mellett jelen volt a presbiteri férfikar, valamint a szombatfalvi és a Bethlen-negyedi Református Egyházközség kórusa, a Balázs Ferenc kórus, a városi nyugdíjas énekkar, valamit a Farcádi Református Egyházközség kórusa.  Első két nap alkalmanként közel kilencven ember énekelt együtt, a harmadik nap pedig több mint százan zengték Sztárai Mihály: „Mely igen jó az Úr Istent dicsérni” című énekét.

„Mely igen jó az Úr Istent dicsérni”

Pénteken került sor a képzés záró alkalmára, melyen Gede Ildikó, a Székelyudvarhely Belvárosi Református Egyházközség lelkésznője hirdette Isten igéjét a III. Mózes 3:1-14 alapján. Igehirdetésében Mózes elhívásának történetén keresztül emlékeztetett, hogy nem véletlenül vagyunk ebben a világban, mindnyájunknak Istentől kapott küldetése van. Az áhítatot követően a képzésben résztvevők rövid műsor keretén belül mutatták be mindazt, amit ebben a pár napban tanultak. Hangszeres előadások és kórusművek váltották szép rendben egymást, majd Berkesi Sándor rövid értékelője következett. Emléklap helyett minden résztvevő egy-egy értékes cd-lemezt kapott ajándékban, amit későbbi munkájában hasznosíthat. László Judit tanárnő, aki egyben ezen esemény főszervezője is volt, megköszönte mindazok munkáját akik lehetővé tették ennek a képzésnek a létrejöttét és elmondta, hogy ez a képzés alapja lehet annak, hogy a későbbiekben megszervezhessék az egyházmegyei kántorvizsgát is.

 

Szöveg és fotó: Juhász Ábel