Főoldal » Hírek » Köszönöm, Istenem, a gyülekezetet

Köszönöm, Istenem, a gyülekezetet

2014. 05. 19.
Megosztás:

„Olyan ünnep volt ez, ami ritkán adatik meg egy falu, egy gyülekezet életében, és azt, hogy ez tényleg ünnep volt, bizonyította a gyülekezet létszáma, az ifjúság létszáma, akik akarták a püspök úr szavait hallani. A Nőszövetség tagjai is jelen voltak, eljöttek, hogy a nagytiszteletű püspök úrral találkozzanak, elmondják, ami a szívükben van, tanácsot kérjenek.“ - meséli félig könnyes szemmel Szántó Katalin, harasztosi óvónő, aki a gyülekezet nevében köszöntötte a Generális Vizitációs Bizottságot. De nem csak az ő szeme volt könnyes, a lelkipásztor hangja a nap folyamán kétszer is elcsuklott. Ünnep egy keddi napon.

Ünnep a hétköznapokon 

Olyan ünnep ez, ami nem csak a gyülekezetnek szól, estére már az egyházmegye lelkipásztorai is ott sorakoznak a templom előtt palástban. Egész kocsikonvoj sorakozik a templom bejárata előtt. A cél az, hogy ők is részeseivé váljanak mindannak, amit a gyülekezet ezen a napon átélt. Az a cél, és ebben püspök és lelkipásztor is egyetért, hogy a gyülekezet átérezze, hogy az, hogy a vizitációs bizottság velük van egy napon keresztül, az ünnep. 

Jakab Mihály Gyula lelkipásztor örömmel újságolja, hogy a gyülekezet minden szinten helytállt. „Hálás vagyok Istennek, hogy megadta ezt a napot. Izgalommal vártuk, hiszen a faluban nem emlékezett senki arra, hogy a püspök úr, vagy a vizitációs bizottság itt járt volna. Szeretnénk még ilyet megtapasztalni, hálás vagyok a gyülekezetnek, hogy kis segítséggel, de saját maga nagyon ügyesen megszervezte. Nem nekem kellett mindent megcsinálni, nagyon sokan ott voltak, közösségként helyt álltak. Hálás vagyok, hogy egy olyan gyülekezetben szolgálok, ahol a gyülekezet szereti a lelkipásztort, segíti a lelkipásztort, értékelik a munkáját, mi is ezt próbáljuk visszaadni nekik. Mi az Istent szolgáljuk, de a szeretetünk a gyülekezet felé árad ki, ők az első számú élvezői ennek a szeretetnek.“ 

Ünnep a hétköznapokon

A nap egyik fénypontja, amikor a bizottság a gyerekekkel találkozik. A templom bejárata előtti padokon válaszolgatnak a kérdésekre, bibliai történeteket mesélnek, lelkesen jelentkeznek a bizottság tagjainak a kérdéseire. „A gyerekekkel és az ifjúsággal való gyülekezeti szinten való foglalkozás nem a napi feladataim közé tartozik. A harasztosi gyerekekkel találkozni különös öröm volt számomra, ezek a gyerekek nagyon nyitottak, interaktívan lehetett velük foglalkozni, érdeklődől voltak. Ez nekem nagyon tetszett. Azt mondták a gyerekek, hogy azért szeretnek ide járni, mert sok olyan alkalom van, amiben máshol nem lehetne részük. Ez is jelzi, hogy a vallásórákat nem csak az iskolákban kell megtartani, hanem a gyülekezetekben is, az IKÉ-t, még ha csak két gyerek van, aki jár működtetni kell, minden fiatalt szám szerint nyilván kell tartani, segíteni kell őket, követni kell őket, mindent meg kell tenni, hogy maradjanak meg a gyülekezetekben.“ - mondta Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, aki ezen a napon ifjakkal, presbiterekkel, nőszövetséggel találkozott, a harasztosi gyülekezet életének minden szeletébe belekóstolt.

Ünnep a hétköznapokon

Az Erdélyi Református Egyházkerületben ugyanakkor változott az elmúlt évekhez képest a vizitáció. Bár ez egy adminisztratív látogatás, amikor ellenőrzik a gyülekezetet, és ezen keresztül az egyházmegyét, most azt tűzték ki célul, hogy ne csak számokban ismerjék meg a közösségeket, hanem egy napot velük éljenek. Kató Béla szerint egy gyülekezet életében olyan ritkán kerül alkalom arra, hogy az egyházkerület vizitációs bizottsága meglátogatja őket, hogy ennek ünneppé kell válnia.

„Mi tulajdonképpen nem a gyülekezeteket, hanem az esperesi vizitációkat szeretnénk látogatni, ezzel kifejeztük azt, hogy a gyülekezetek vizitálói is vizitálódnak, és ezzel nem csak a gyülekezetre korlátozódik, hanem egy szélesebb körre, egy egyházmegyére, hogy mi évente egyszer megjelenünk egy gyülekezetben. Az is új, hogy az egyházmegye lelkészeit is meghívtuk erre az alkalomra, hadd érezzék azt, ami itt történik és elhangzik, hátha ennek következtében ők is átnézik és átgondolják a saját ügyeiket. A gyülekezet minden rétegével igyekeztünk találkozni, kikérdezni őket, válaszolni a kérdéseikre, ezáltal mindenki megszólítva érezte magát. A harasztosi gyülekezet azzal, hogy zsúfolásig telt a templom bizonyította, hogy hétköznapon is lehet ünnepet ülni és egy hétköznapon is meg tudtuk ülni az együvé tartozás ünnepét, ezt szeretnénk a továbbiakban is éreztetni. Biztosítani szeretném a gyülekezeteket, hogy ha mi valahova elmegyünk, akkor erre szeretnénk rávezetni a gyülekezeteket, hogy nincsenek egyedül, közösségben élünk, és ezt a közösséget meg kell őriznünk.“

Ünnep a hétköznapokon

A nap végén közös vacsorával ünnepelték meg az együttlétet, egy fáradozással teli napot is együtt zártak a gyülekezetben. „Történelmi esemény volt ez a nap számunkra, emberemlékezet óta nem voltunk tanúi egy ilyen magas rangú kitüntetésnek, hogy egy püspök meglátogatja a falunkat, nagyon sokat tanultunk a prédikációból, és végül talán mindenkinek megtelt a szeme könnyel, amikor a mi lelkipásztorunk azt mondta, hogy köszönöm, Istenem, a gyülekezetet.“ - vonja le a következtetést Szántó Katalin. 

 

Szöveg és fotó: Kiss Gábor