Főoldal » Hírek » Konferenciával ünnepelték a presbitérium létrejöttét Vámosgálfalván

Konferenciával ünnepelték a presbitérium létrejöttét Vámosgálfalván

350 éve Vámosgálfalván alakult meg az első presbitérium Erdélyben. Vajdaszentiványi János esperes a kritikák ellenére létrehozta azt a testületet, amely azóta is a lelkipásztorok munkáját hivatott segíteni. Az Erdélyi Református Egyházkerület Presbiteri Szövetsége és a Vámosgálfalvi Református Egyházközség az évforduló alkalmából ünnepi konferenciát szervezett április 20–21. között.

Konferenciával ünnepelték a presbitérium létrejöttét Vámosgálfalván

Zsúfolásig telt április 20-án a vámosgálfalvi református templom. A templomhajóban és a két karzaton az ország minden szegletéből érkezett presbiterek foglalták el a helyeket, hogy méltóképpen ünnepeljék meg azt, hogy 350 éve ezen a helyen alakult meg Erdélyben az első presbitérium. A hálaadó istentiszteleten Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét a 2Móz 3,1–15 alapján. Igehirdetésében a püspök elmondta, Mózes elhívásának a története ma is érvényes, a saját szolgálatunk tükre lehet. Mózest hétköznapi rutinjából hívta el Isten. És bár sokszor unjuk a megszokottat, Isten a szürkeségben is meg tud szólítani, hiszen nincs olyan pillanat, amikor Isten ne jelenhetne meg nekünk valamilyen különös módon, és adhatna új feladatot. Az ember azonban hajlamos ellenkezni, azt hiszi, hogy nem képes a feladatra – mutatott rá a püspök, majd hozzátette: Isten azonban nemcsak feladatot ad, hanem azt is elmagyarázza, hogy hogyan tudjuk azt elvégezni. Hitünk és szolgálatunk elődjeink szolgálatára épül, ugyanaz az Isten szólít meg, aki már elődjeinket is megszólította. Az elhívás mindig konkrét feladatokat jelent, Isten pontról pontra vezet bennünket végig ezen az úton, és bár az önismeret fontos, nem akadályozhat meg a szolgálat elvégzésében. Isten nem mondott le rólunk, minden gyarlóságunk ellenére végeznünk kell a tőle kapott feladatot. 

Pályi József, az Erdélyi Református Egyházkerület Presbiteri Szövetsége elnökének köszöntője után a házigazda gyülekezet lelkipásztora, Szabó István-János szólt a vendégekhez, hangsúlyozva, hogy Isten a reformáció 500. évfordulója után újból okot adott az ünneplésre, hiszen 350 évvel ezelőtt Erdélyben elsőként a vámosgálfalvi gyülekezet lelkipásztora, Vajdaszentiványi János esperes hozta létre az első presbitériumot, akik azóta is szolgatársai a lelkipásztoroknak.

Konferenciával ünnepelték a presbitérium létrejöttét Vámosgálfalván

Hídi Imre, a gyülekezet gondnoka kijelentette, megtiszteltetés, hogy a vámosgálfalviak adhatnak otthont ennek a találkozónak, Balog Elemér polgármester pedig arról beszélt, hogy az egész egyházkerület ünnepe ez a konferencia. Köszöntőt mondott továbbá Tóth András, a Pápai Református Egyházmegye esperese, dr. Viczián Miklós, a Magyar Református Presbiteri Szövetség elnöke, Szabó Dánielnek, a Zsinat külügyi tanácsosának köszöntő levelét Váci Gábor olvasta fel. Az egybegyűlt szolgatársakhoz még Dézsi Zoltán, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka, Tóth András, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetségének elnöke szólt. A vámosgálfalvi gyermekkórus szolgálata után a templom kertjében leleplezték azt a kopjafát, amely az első erdélyi presbitérium megalakulásának állít emléket, áldást Kató Béla püspök mondott. A nap folytatásában Gellért Gyula nyugalmazott esperes tartott előadást Bocskai Istvánról A vallásszabadság diadalmas fejedelme címmel, amelyben hangsúlyozta, hogy Bocskai református neveltetése és hite mindvégig meghatározó szerepet játszott politikájában, cselekedeteiben.

Konferenciával ünnepelték a presbitérium létrejöttét Vámosgálfalván

A konferencia második napja Szabó István János vámosgálfalvi lelkipásztor áhítatával kezdődöt, majd dr. Visky Sándor Béla teológiai tanár mutatta be azt a könyvet, amely presbiteri kiskáténak készült, azonban sokkal inkább mai kérdésekre próbál meg mai válaszokat adni a Szentírás tükrében.

Visky Sándor Béla elmondta: a két világháború között kiadott Presbiteri kiskáté kiadása óta sokat változott a világ, rengeteg olyan dolog van, amiről a Biblia konkrétan nem beszél, Isten Lelkének a vezetése azonban azt jelenti, hogy újabb és újabb helyzetekben is ad számunkra valamilyen választ, olyat, ami az ő dicsőségét szolgálja. A könyv címe Megtartó ismeret, és együttgondolkodásra hív. Visky szerint az egyik típusú ismeret az információ, amely ma mindenütt elérhető, és lavinaként zúdul ránk, ebben az információáradatban kell eligazodni: mi az, ami ebből érték? A könyv presbitereknek és gyülekezeti tagoknak próbál meg mai kérdésekre mai válaszokat adni. A presbiterekről beszélve Visky Sándor Béla hangsúlyozta, hogy már az újszövetségi időkben voltak presbiterek, közösségi vezetést gyakoroltak, hiszen az evangélium közösséget alakít. Az egyén önmagában is keresheti Istent, de a közösségben megélt szolgálatkészség és szeretet is fontos. A középkor után a reformáció sokat harcolt azért, hogy demokratizálják a gyülekezeteket, minél több embert bevonjanak a döntéshozatalba, Isten akaratát keresve. 1567-ben a debreceni zsinat elfogadta a II. Helvét Hitvallást, amelyben már szó van a presbitériumról, a magyar zsinati végzések 450 évvel ezelőtt is említették a presbitériumok létrehozását, azonban ez nem valósulhatott meg, a feudális berendezkedés miatt elképzelhetetlen volt, hogy a földesúr és a jobbágy egy testületben legyenek. A könyv három nagy fejezetből áll, az első arról beszél, hogy mit jelent keresztyénnek lenni, mit jelent sajátosan reformátusnak lenni, mi a református hit sajátossága, a második a test, lélek, család témakört tárgyalja, a harmadik pedig a tudomány, vallás és társadalom témakört, ezek viszonyát dolgozza fel.

Konferenciával ünnepelték a presbitérium létrejöttét Vámosgálfalván

Visky Sándor Béla könyvének ismertetése után Veress Árpád presbiter verseskötetét Szép Eduárd beresztelki református lelkipásztor mutatta be, amelyet a helyszínen jelképes adományért meg is lehetett vásárolni.

Szegedi László generális direktor az Apostoli Hitvallásról tartott előadásában előadásában hangsúlyozta, hogy olyan időszakban, amikor támadják a keresztyénséget, különösen fontos a hitünket megvallani. Arra is felhívta a figyelmet, hogy Istennél másképpen telik az idő, így ne bizonytalanodjunk el, ha nem teljesíti azonnal a kéréseinket. Isten léte mellett és ellen senki nem tud perdöntő bizonyítékokat hozni, a Biblia mindig Isten és ember találkozásáról beszél. Istent tehát a vele való találkozásból értjük meg. Hitvallásunk Istenről úgy beszél, mint mindenható – ez azért fontos, mert a protestantizmus az isteni dicsőségre törő emberek ellen, az elnyomás ellen lépett fel. A menny nem az otthonunk, utalt az előadó a hitvallás folytatására, amely Istenről, mint menny és föld teremtőjéről beszél, hiszen nekünk itt van feladatunk, Isten azonban helyet tart nekünk a mennyben. Isten mindeneknek és mindenkinek eredete. Jézus Krisztusban mutatta meg az arcát, aki megszabadított bennünket a bűn zsoldjától. A hitvallás következő mondata – fogantatott Szentlélektől – arról szól, hogy hogyan vonult be Isten ebbe a világba. A Szentlélek nem lényével, hanem hatalmával, az Ige parancsával teremtett. Jézus Krisztus saját akaratából, emberként jött a világra. Krisztus szolidaritásból szenvedett értünk, átélte az ember sorsát. Krisztus villámhárítóként hordozta el Isten haragját, de hatalmat kapott, hogy letegye, és újból felvegye az életet. Az üres sír azonban nem bizonyíték a feltámadásra, hanem kapuja az örök életnek. A hitvallás a pokolról is beszél, ahova Krisztus alászállt, így Krisztus a megváltás ajándékával minden helyre eljutott, még a pokolra is, hiszen ott szólalt meg először a feltámadás evangéliuma. A feltámadást talán a legnehezebb elhinni, de történelmi tény. Ha Krisztus feltámadása nincs, akkor nem létezik egyház, csak ezzel a feltétellel állhatunk Isten ítélőszéke elé. A feltámadás Krisztusban új teremtés.

 

A konferencia programja és a vámosgálfalvi gyülekezet bemutatása elolvasható a Vámosgálfalvi Református Egyházközség havonta megjelenő kiadványában, amely honlapunkról is elérhető.

 

Kiss Gábor