Főoldal » Hírek » Kettős ünnep a marosvásárhelyi alsóvárosi gyülekezetben

Kettős ünnep a marosvásárhelyi alsóvárosi gyülekezetben

Kettős ünnepet ült április 30-án, vasárnap a marosvásárhelyi alsóvárosi gyülekezet. Ezen a napon emlékeztek meg arról, hogy hatvan éve önállósult a gyülekezet, valamint arról, hogy huszonöt éve épült fel a gyülekezet temploma. A hálaadó istentiszteleten Kató Béla püspök hirdette az igét, az ünnepségen a gyülekezet valamikori segédlelkészei is megemlékeztek az itt töltött időről. 

Kettős ünnep a marosvásárhelyi alsóvárosi gyülekezetben

Kató Béla püspök a Zsolt 42,2-3 és a Jer 2,12-13 alapján arról beszélt prédikációjában, hogy a tiszta forrás utáni vágyakozás létfontosságú a keresztyén ember számára, csak így lehet teljessé a beteljesülés. A felszínes kíváncsiságot a félelem hajtja, keressük Istent, de nem az egyházban, azonban aki Isten közelségére vágyik, az nem lehet felszínes. A tiszta forrás utáni epekedés hozta létre ezt a gyülekezetet is. A forráshoz való megérkezéskor rendkívüli módon beteljesedünk a hűs vízzel. Jeremiás próféta arra figyelmeztet, hogy mi vagyunk azok, akik egyik napról a másikra elhagyjuk identitásunkat. A tiszta forrás helyett víztartókat építünk, saját magunk vettük kezünkbe az irányítást. Elhagytuk azt a létformát, amelyben csak Istentől függtünk, ezért is fontos, hogy az igaz forráshoz eljussunk.

Kettős ünnep a marosvásárhelyi alsóvárosi gyülekezetben

Jakab István, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye esperese köszöntő beszédében a templom és a gyülekezet szerepéről beszélt, jel és zászló, amelyek Krisztusra mutatnak. 

Szabó Péter operaénekes szolgálata után dr. Bustya Dezső templomépítő lelkipásztor emlékezett vissza a gyülekezet alakulására és a templom építésére. 1957 május 1-ig egyetlen gyülekezet volt Marosvásárhelyen, amelyet három részre osztottak. Az alsóvárosi gyülekezet ekkor az egyházmegye esperesét, Barabás Benedeket hívta meg lelkipásztorának. 1976-ig nem volt a gyülekezetnek istentiszteleti helye, akkor vásároltak egy gyülekezeti házat. Bustya Dezső szerint idősek és gyerekek szívesen jöttek, kedves romantikus hely volt, azonban, mivel a református ember templomhoz van szokva, nem nőtt a gyülekezethez a közép generáció. Emiatt is vált szükségessé a templom építése. 1988-ig, amikor elkezdődött a templom építése, a hely szűke miatt mozgó keresztelőket is tartottak, a vallásórás ünnepélyek miatt pedig a szülők is elkezdtek járni az alkalmakra. A templom építésébe az állam is beleszólt, az volt a feltétel, hogy ne emlékeztessen külalakra egy templomra, a belső kialakításába azonban már nem volt beleszólásuk, ezért kerülhettek ki szimbólumok.

Kettős ünnep a marosvásárhelyi alsóvárosi gyülekezetben

A kórus bizonyságtételét követően Kántor Attila és Nagy Zsolt valamikori segédlelkészek emlékeztek a gyülekezetben töltött időre, majd az ifjúság szolgálata következett. Csíki Zsolt helyi tanácsos és Chiorean Ioan köszöntője után Pályi József, a gyülekezet főgondnoka szólt a gyülekezethez. Beszédében elmondta, a hatvan évből negyvenet presbiterként szolgált a közösségben, valamint megemlékezett azokról a presbiterekről is, akik a templom építésekor segítettek. Az egykori segédlelkészek közül néhai Borsos Árpádról is megemlékezett.

Lőrincz István lelkipásztor szerint csoda a gyülekezet, csoda, hogy templom épülhetett, csoda, hogy szomjúhozzák Isten közelségét. A lelkipásztor szerint ez a gyülekezet azért van, hogy láthatóvá váljék benne Isten dicsősége. 

 

Kiss Gábor