Főoldal » Hírek » Ha a papot hívják udvari bolondnak

Ha a papot hívják udvari bolondnak

2014. 02. 27.
Megosztás:

Nem szabad túl komolyan venni az életet, akkor vagyunk a legnagyobb bajban, ha már nem tudunk saját magunkon nevetni – így gondolja Pásztori Kupán István református teológiai professzor, aki a hétvégén Marosvásárhelyen is tart egy humorleckét. A hétköznapokban nagy szükségünk van a humorra – tudjuk meg a vele készült beszélgetés során, amikor kiderül az is, nem szabad megfeledkeznünk a Jóisten humoráról sem. A humorista lelkész előadására pénteken 18 órától kerül sor az Ama Deus kávézóban.

Ha a papot hívják udvari bolondnak

– Nem a humor az első dolog ami az emberek eszébe jut a teológia hallatán. Ön szerint hogyan egyeztethető össze a kettő?

– Valóban sokan azt hiszik, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz, azonban ez nem igaz. Az élet minden területén szükség van a humorérzékre, így van ez a hittel is, arról nem is beszélve, hogy milyen jó humora van magának a Jóistennek is. Személy szerint azért tartom fontosnak a humort, mert használom a hétköznapokban. Középiskolában és egyetemen is tanítok, és elmondhatom, annyi különbség van a két generáció között, hogy középiskolában három-, egyetemen pedig ötpercenként kell bedobni egy-egy viccet ahhoz, hogy figyeljen a társaság. Másrészt azt mondják, hogy akkor szegény az eklézsia, ha a pap egyben a harangozó is, de még szegényebb, ha a harangozó prédikál, és ha már a papot hívják udvari bolondnak, akkor nagy bajok vannak. Érteni kell az élet tragikomikumát. Én ezt Péter Miklós tanár-lelkipásztortól tanultam meg leginkább, aki börtönben volt a kommunizmus ideje alatt. Teológusokként arról faggattuk Miklós bácsit, hogy miként vészelte át azt a nehéz időszakot. Ő csak két dolgot nevezett meg: a hit és a humor éltette, számára ez egy túlélési reflex volt.


A cikk folytatása a Székelyhon portálon olvasható.