Feldoboly

Feldoboly

A hajdani Sepsiszék keleti, Orbaiszékkel határos települése, a Feketeügy folyó mentén elhelyezkedõ 15 falu egyike. A falu 1496-ban Doboilj, 1567-ben Dobolij és Feldobolj, 1602-ben Fel-Dobol, 1649-ben Fel Dobolj, 1760-62-ben Fel Dobolj néven szerepel okleveleinkben. Az 1567. évi portaösszeírásban 20 portával írják össze. A település nevével kapcsolatban csak találgatni tudunk: Benkõ József szerint a faluban azok a dobosok laktak, akik vész esetén összedobolták a népet (ebbõl következik, hogy Aldoboly olyan messze van, ti. három helyre állítottak volt régen lármafát: Feldobolyba, Aldobolyba, valamint a Bálványos hegyére, hogy egész Felsõ-Háromszéket értesíteni lehessen), Kiss Lajos szerint a német Theobald név Dobelt változatában rejlik a falu nevének eredete. Az 1614-es összeírásban két feldobolyi nemes neve szerepel: Jsak Istváné és Szabo Thamásé. Késõbb több nemesi családról tudunk: ilyenek a Bodola, Dobolyi, Tegzõ. 1910-ben lakóinak száma 510, 1941-ben 455.

1992-ben 211 lelket írtak itt össze, nagy részük református. A faluban egyetlen templom van, éspedig a református, építésének idejérõl nincsenek adataink. Valószínûleg középkori, melyet 1773-ban átépítettek; ez az évszám olvasható a cinterem déli, barokkosan ívelõ oromfalán is. A hagymasisakos harangtorony fiatalabb, láthatóan késõbb toldották a templomhoz, ami mind a mai napig statikai problémákat okoz. Két harang van a toronyban, a kisebb 1693-ból való reneszánsz kisharang mûkincs értékû, a nagyobb 1893-ból való. A falu tud egy harmadik harangról is, amely valamelyik magyarországi múzeumban van. A templom egyedülálló, felbecsülhetetlen értéke a népies barokk famennyezet, amely Szendrei József munkája 1768-ból. Az ülõpadok és a nyugati festett karzat mellvédjei 1773-ból, a faragott festett papiszék és az orgonakarzat 1782-bõl, a szószékkorona 1808-ból való.

A néphagyomány szerint a falu nem itt volt, hanem kicsit lennebb, az ún. teleki határban, és a tatárjárás idején költöztek erre a védettebb helyre. Mind a mai napig meg tudják mutatni a völgyet, ahol a tatárok bejöttek. A faluban nagyrészt földmûveléssel foglalkoznak, de ideális hely a gyümölcsösöknek is; messze földön híres a dobolyi szilvapálinka.

A falu közepében található az omladozó hármashalom, a két világháború elesetteinek emlékére, a templom cintermében pedig az 1848-49-es forradalom emlékére emelt kopjafa. A templom feletti domboldalon van a milleniumi fenyves, alatta a régi temetõ, amelynek a sírkövein versbe szedve olvasható a halottak élete, és amely feltárásra vár.

Borosnyai Lukács János (1694-1760) és Bodola János (1754-1836), Erdély református püspökei, és Kovács Ignác (1869-1931) gyógyszerész.