Bukarest-1
 
 

 

A BUKARESTI REFORMÁTUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE

Az 1700 évek elején Bukaresten áthaladva Mikes Kelemen , a nagy erdélyi bujdosó, "kéregváros" - nak nevezte a települést. Mások meg azt irják róla, hogy a keletről érkezőnek keleti. Mikesnek azért van igaza, mert két évszázaddal ezelött a főbb utcáit fabornákkal, ledöntött ölfákkal padolták több kilométeres hosszúságban, s ez úgy nézett ki, s úgy is hallatszott, mintha hidon ment volna keresztül az utas. Erre utal néhány régi utcanév is: "Podul Mogosoaiei" (a mai Calea Grivitei), vagy "Podul Craiovei". Azoknak, akik keletről érkezve nyugati városnak látták, azért volt igazuk, mert a közel-keleti ember-nek (főleg a muzulmánoknak) az Európa felé vezető út fontos megállója a "han"-oknál már megmutatja a hamisitatlan európai embert. Amikor azt mondjuk, hogy európai, abban az időben azt is beleértjük, hogy keresztyén.

Bukarestben már ott van a nagy keleti keresztyéség mellett a nyugati keresztyénség két ága: a római katolikus és a protestáns ág, sőt azon túl a negyedik sajátos egyházközösség, mely a kelet és nyugat közötti találkozás "terméke": a görög katolikus egyház.

SŰKEI IMRE, Bukarest első magyar közösségét, templomot és iskolát épitő lelkésze.
Ezeken az utcákon jártak tehát az Erdélyből különböző indittatásból ideszármazott elődök egy talapalatnyi helyet keresve maguknak, hogy megvessék lábukat, de házaik alapjait is. Itt keresi Sükei Imre a Küküllő menti Szőkefalváról a magyar egyházkerületek "elcsángált"hiveit. A fiatal lelkész bejárja a várost, néhány hét alatt meggyőződik arról, hogy ennek a közösségnek, az Egyháznak itt és azonnal közösségteremtő helyet kell keresni, s rá templomot épiteni, ha nem akarja, hogy elvesszen az. Sütő Andrással szólva "megcsattogtatni a zsoltáros igéket" előttük, hogy nagy elkeseredésükben még a Dunát is át ússzák. Ezért kellett tehát a magyar református egyháznak időben templom- és iskola-gátat épiteni kétszáz évvel ezelőtt.

Egyházi levéltárainkban található feljegyzések szerint a bukaresti "evangelico-reformáta" kálvini és németh lutheránus egyházi közösség a XVIII. És XIX.század fordulóján alakul. A német ún. ágostai hitvallású egyház párévtizeddel korábbra, a kálvinista ág 1815 május 14.-re teszi megalakulásának dátumát. Sükei irja első feljegyzéseiben, hogy ez az a nap, melyen először gyűl össze a németek szerény kis templomában a magyar anyanyelvű református gyülekezet. "Boldog óra, melyben feltetszett vallásunk hajnala ez idegen földön közöttünk, kik oly sok évek alatt pásztor és akol nélkül éltünk mindaddig, míg az Idvezitő hozzánk küldé apostolát, ki tulajdon nyelvünkön érthetően és érzékenyen prédikálta szent vallásunkat. "Az első istentisztelet igéje a Máté 28:19 volt, a templomi szertartás - a német evangélikus templom zsúfolt programjára való hivatkozással - reggel 6 órakor kezdődött.

Koós Ferenc 1855-ben arról tudósit Életem és emlékeim cimű könyvében, hogy ez
a kis és lelkes református közösség, "a szent gyülekezet jobban gyarapodván a pásztor szorgalma és a gyülekezet buzgósága által", nem sokkal az első vasárnapi istentisztelet után Pál János asztalos kertjében jön össze, ahol megválasztják a gyülekezet első presbitereit Szilágyi M., Kiss György, Deák György és Vádzsa Mihály személyében, valamint kántorát, a lelkes és tudós nevelőt, Szentgyörgyi Mihályt, a jeles zenészt.

Első presbiteri gyűlésükön elhatározták, hogy az istentiszteleteket tartsák vasárnap délelőtt, az úrvacsorát egy évben négyszer osszák ki. Az út kezdetén álló gyülekezet jegyzője azt is megemlíti, hogy az egy évig ingyen rendelkezésükre bocsátott templom használatáért a szász lutheránus egyház ezután "400 lé taksát követel". "A pásztor és a bús nyáj a Czizmedzsiuban tart közgyülést" ,s mert csak 100 leit tudtak irgérni: kérésüket elutasitották.

Sükei gyorsan határoz. Telket kell vásárolni és rá tempolmot épiteni! Az erre szánt gyűjtés eredménnyel járt, 82 aranyért és 26 piaszterért megvásárolják a lutheráhusok tempolmával átellenben (a későbbi Luther utca folytatásában, a Calvin utcában) a "Fantana boului" elnevezésű belsőséget. Így dolgozott és így segített az isteni gondviselés - irják lelkesen -, s e gyámoltalan ecclézsiát minden nehézségek között megsegítette a maga hozzánk küldött szolgái által."

Sükei vándorbotot vesz kezébe s gyűjtőkörútra indul. Minden félreértés és megpróbáltatás ellenére (Losonc városában például Húsvét nagyhatén 5 napi börtönre kárhoztatják), eredményesen járt. 1821-ben elkezdődik a fatemplom felépitése. Bár a református tempolmok tornyára nem szokott kereszt kerülni, ebben az ortodox városban az egyházi vezetés úgy döntött, hogy a torony befejezésével "kereszt tétessék arra!" A bádoggal bevont irdatlan fakereszt arra hívta fel a város lakóinak figyelmét, hogy - bár nem ortodox templom, hanem a magyar reformátusok istentiszteleti helye ez - ők is keresztyének! Meg is lett ennek az eredménye: Alexandru Sutu fejedelem így nyilatkozott: "Épitsenek a reformátusok bátran templomot, nem fognak semmi akadályoztatásba ütközni, mert az én országomba tolerancia van." A Sutut követő Grigore Ghica fejedelem 700 piasztert ajánl fel évente a kincstárból a bukaresti reformátusoknak Egyházuk fenntartására.

A felépült szerény fatemplom istentiszteletei szabadon és akadálymentesen folyhattak
A bukaresti református egyházközség akkori krónikása így ír: "A nemrég beindult református egyházi életünket nem zavarta senki. Ellenkezőleg: a lelkipásztor és a gyülekezet kurátorának baráti relációi növelték kicsi egyházunk iránti szimpátiát, melyben a város bojársága és az egyházi vezetők mutatták a jó példát, amiért - hisszük - Isten megszenteli az Ő Szentlekével életüket."

A templomot felépitő Sükei Imre 1826-ban Konstantinápolyba utazik, 1830-32 között Magyarországot járja meg, majd 1833-35 között Szászországot, Poroszországot, és Württemberget keresi fel, de eljutott Franciaországig, Hollandiába, sőt az angliai protestáns, református közösségekhez is. Hazafelé tartva több időt tölt Magyarország és Erdély gyülekezeteiben is prédikálva és gyűjtve az eklézsia fenntartására.

Amikor ezt a helyet a bukaresti református egyház 1959-ben feladta a város vezetése
területrendezési határozatának engedve, a gyülekezet akkori lelkes főgondnoka, a Kovásznáról ideszármazott Kövér Gyula, hetekig ásta és szedte össze a Sükei által vásárolt földröl a gyülekezet egykor temetőnek is használt templomkertjéből az ősök csontjait azzal a gondolattal: hátha ottvannak az áldott emlékezetű Sükei Imre földi maradványai is. A talált csontokat 18 zsákba tette és elvitte a Giulesti úti református temetőbe, aholis a temető közepén épült kápolna falai tövében helyezte el azokat.

Sükei Imre felépítette az általa megvásárolt egyházi telekre az első református templomot egy kis iskolával együtt, amely a máig is működő bukaresti magyar nyelvű oktatás alapja. Megosztotta a felépitett parókia két szobáját, az egyik tanítói laknak adta át. A jövő nagy céljainak megvalósitására több mint 2000 aranyat hagy utódaira. E.F.Blutt, Nagy-Britannia bukaresti generélis ágense - ahogy akkor nevezték a nagzkövetet - Sükei 1832-ben Pesten kiadott könyvének utószavában az alábbi laudációt irja a szerzőről: "Maga Sükei úr példás buzgóságal hasonlithatatlan áldozata, ritka maga-elszánása-tulajdon házanépének sokszor magára hagyása s ennek naponkénti élelme keresésének elmulasztása-sanyarú utazásiban legféltöbb kintséne, egészségének elgyengülése és külömb-különbféle Rigurosumok kiállása után valóban betöltötte azt a helyet az idegen földön, ahová ezelőtt 19 esztendőkell intézte a Gondviselés, megérdemli azért, hogy ő Tisztelete az Ecclézsia históriájában emlékezetben forduljon elő, midőn az Európai Török Státusban a legelső Reformata Ecclésiát fundálta, annak templomát és parochiáját megépitette, egy harangozói házat is állitott, melyben most a gyermekek szükségből tanittatnak.

Sükei nemcsak a Bukaresti Református Egyházközség megalapitója, de töbször felkeresi a Plojesten, Pitesten és Krajován élő hittestvéreit, és nekik ott istntiszteleteket tart. Ezek a pásztori látogatások mintegy előkészitil Koós Ferenc, majd Czelder Márton gyümölcsöző havaselvi munkálkodását.

Sükei 56 éves korában, 1849.január 19-én halt meg Bukarestben. A német lutheránusok akkori lelkésze, Rudolf Neumeister temette el az általa épitett kis fatemplom tornyának tövébe.

Sükei Imre halálával nagy űr és elbizonytalanodás támadta a bukaresti eklézsiában. Az 1848-as forradalmi esemenyektől megbolydult világ tömegesen sodort embereket az Osztrák Birodalom területeiről a Kárpátokon kivüli régiokba, különbnél különb szakembereket, papokat, lévitákat, tanitókat. Egy ilyen "elsodort falevél" volt a nagyenyedi Bethlen-kollégium tanára, Péterfi Albert, aki 1848 után Brassóba, majd Plojestre érkezett, s innen Bukarestbe kerülve 1849.május 24-én elfoglalja a januárban megüresedett lelkészi állást. A megbróbált, beteges ember még egy évig sem szolgálhatott a Sükei-féle fatemplomban: 1850.május 29-én 49 éves korában elhunyt.

Az erdélyi püspökség a forrongó időkben nem tudta, hogy a Sükei halálával hogyan is boldogulnak a messze szakadt hittestvéreik a Kárpátokon kívüli, így azt sem, hogy a megoldogult Péterfi Albert egy esztendeig a bukaresti eklézsia szerény, de hűséges pásztoraként szolgálta az Úr Anyaszentegzházát.

Péterfit a tragikus váget szenvedett Dimény József kőveti a bukaresti papi szolgálatban, közel három éves itt-tartózkodásához fűződik a mintegy 14 holdas református egyházi temető megszerzáse és használatba vétele a város Giulesti negyedében. Ugyanis az volt a helyi hatóságok terve, hogy növekvő város szivéből kiszoritsák a temetőket, kiváltképpen ha azok már betelőben is voltak. A bukaresti reformátusok templomkerti temetője kezdett szűknek bizonyulni. Ennek ellenére senki nem akart elsőnek a református családok közül új sirkertbe temetkezni. Ekkor halt meg Dimény lelkész három lánya közül a legszebbik Ágnes, akit maga a lelkész-édesapa temet el és kísér ki a templomból a mintegy 3 km-re fekvő, ma olyan értékelt 'Cálvin' temetőbe.

Dimény Józsefet alig három éves bukaresti szolgálata allatt sokat zaklatták. Egyetlen fia soha sem került haza az 1848-49-es forradalomból. Bukaresti gyülekezetében sok emigráns bujdosott azokban az években. Beszéltek egy jól ismert fiatalemberről, akit Józsinak mondott mindenki, s akit Dimény pap egy kamrácska nagyságú szobában helyezte el a parókián, s aki állitólag nem volt más, mint az a Váradi József, akit 1854-ben Sepsisyentgyörgyön kivégeztek a Makk-féle összeesküvés résztvevőjeként. Az osztrák allatvaló Diményt 1852-ben idézte be az erdélyi Nagyszebenbe a katonai ügyeszség. A gyülekezet harmadik lelkészét Nagyszebenben 1854-ben itélik el, s a gyulafehérvári börtönbe kerül a 1848-as tevékenysége miatt, ahonnan soha nem kerül vissza, sem családjába, sem a gyülekezetébe.

A magyarrégeni születésű Koós Ferenc 1855 április 1-től veszi át az egyházi élet irányitását Bukarestben. Virágvasárnapi első prédikációját Jeremiás 1,4-7 alapján mondja el. Azt is tudjuk, hogy első keresztelési szolgálatát Pitesten végzi április hónap végén. Pontos bejegyzésünk van arról is, hogy 1869 július 19-én "Megszüntem bukaresti lelkész lenni. Isten áldja meg a szentegyházat örök időkre. Koós Ferenc ev.ref.lelkész ''.-olvashatjuk az anyakönyvben.

Ambiciózus fiatalember, akit a félelem űz a Kárpátok külső peremén is túl, hogy az 1848-as márciusi és az azt követő eseményekben való részvétele miatt ellene kiadott körözés végrehajtói utól ne érjék. 14 éves bukaresti szolgálata példaértékű.
Sokrétű tevékenységét az új temetővel kezdi, ott ahol elődje abbahagyta. A városi tanács végül is 1858-ban kimondja, hogy "a véros központjába ne temessenek többet a reformátusok''. A másik indok, amely sürgeti a temetővel foglalkozást, az, hogy a bekeritetlen jókora terület alkalmas hely a Targoviste fele menő szekereseknek, hogy útjukat lerőviditendő és rossz minőségű utat kikerülve a temetőn keresztül vágjanak.

Igy aztán keresztül kasul hajtották a szekeresek, sokszor friss sirokat is megtaposva. A 15 holdból 4-et kijelöl temetkezési helynek, s azt javasolja, hogy "gyepüvel" azaz mély árokkal vegyék körül. Természetesen jobb lett volna keritésre gondolni, de ezt sem az egyház, sem híveinek zsebe nem birta el. "Az iskolás gyerekekkel barackmagot szedettem össze (100 magért egy krajcárt fizettem-emlékezik vissza erre az időre Koós - s már 1859 őszén - ölnyi helyre faiskolát alapítottam." Ebből a faiskolából "rajzolta ki" a temető főútjának kőrvonalait. "Azt hittem, hogy mindenki tisztelni fogja munkánk eredményét, de keservesen ki kellett ábránduljak ebből, mert még a fákat is kezdték kitépni és összetörni''.

Egy alkalommal, 1858 őszén egy halott újján hagyták az aranygyűrűt, s még azon az éjszakán ismeretlen tettesek a sírt kiásták, az arangyűrűt ellopták. Őrházat, majd kutat kellet épiteniük s a Bikfalváról (Sepsiszentgyörgy szomszédságából) ideszármazott Tölgyes Mihályt alkalmazták temetőőrnek. Hajdu József és hitvese, a római katolikus Hering Anna adományából egy 62 fontos harang az újabb "kelléke" a temetőnek, a kiérkező koporsókat azóta köszönti a megszólaló harangzúgás. Templom helyett a temető küzepére egy halmot hordatott, s az lett a szószék. Büszke volt rá, hogy az Ige szavának tisztességes helye van a temetőben. 1887 őszén, amikor vsszalátogatott élete alkonyán a szorgalmas pásztor szívén hordott temetőjébe, szomorúan emlékezik "a szép hegyes halom"-ról, mely eltűnt, s melyről annyi vigasztalás hangzott el. Mert "a temetási szertartás a legfenségesebb ténykedés valamennyi lelkésznek - írja. - Aki ily alkalommal sem bíir híveinek szívére beszélni, az hiába fog a templomban is prédikálni ... Eltemettem ide több mint ezer halottat...

Koós Ferenc 1856-ban Krajcáros Egyletet Hozott létre "Minden héten egy krajcárt" jelmondattal. Hitte, hogy ebből iskola, majd utána templom, s legvégül papilak és kántortanitói lak is lesz. Nem titkolta, hogy mindenekelőtt iskolát akar építeni a krajcárokból. De mert Pitesten Czelder Márton szórványlelkész felépíti a templomot, a bukarestiek is templomra szavaznak.

"Tegnap viharos elöljárósági gyűlésünk volt - irja Czelderhez intézett levelében, 1862-ben. A hitközség mindenekelőtt templomos akar építeni, addig egyébről hallani sem akar. Azt mondják: szégyen és gyalázat, hogy pitesti , plojesti véreink túltegyenek rajtunk. "Ezzel a kocka el is volt vetve, egy húsztagú bizottság kinevezésével elkezdődik a kőtemplomépitő munka. 1863 március 8-án lebontják a Sükei-féle fatemplomot. Koós áhítatos, imádkozó tisztelettel áll meg a múlt előtt, értékeli elődei, de különösen a templomépitő Sükei munkáját és a gyülekezetét, mely újabb feladatokra gyűjti erejét. Így kezdi az öreg kiszolgált fatemplomtól való búcsúztató és az új felépítésére áldást kérő istentisztelet imáját: "Megemlékezünk rólatok, kedves vallásos keblű fiaink és leányainkról, kik legsanyarúbb időkben hő kebellel karoltátok fel Oláhország fővárosában Krisztus evangéliumát anyaszentegyházának szent ügyét. Visszhangra talált nemes szivetekben az elhagyottakért esdő pásztornak szózata. Ti adtatok életet kegyes adományaitokkal a bukaresti evangéliumi református magyar anyaszentegyháznak. Buzgón könyörgünk ez ünnepélyes alkalommal, hogy áldva legyetek az áldások istenétől, bárhol is vagytok.

Az új templom alapkő letételéhez diszes vendégsereg sorakozott fel: nagykövetek, konzulok, egyházi méltóságok különböző felekezetek képviseletében, generálisok, hercegek, hercegnők, és nem utolsó sorban Alexandru Cuza fejedelem felesége, Elena Cuza, akinek az a magasztos szerep jutott, hogy letegye az eljövendő bukaresti református templom alapkövét. Ez alkalommal ezeket mondotta: "Boldognak érzem magamat, hogy a református egyház által Isten dicsőségére építendő templom alapjába én tehetem le az első követ. Mély megindulással látom mindegyre szaporodni Románia földjén azon intézetek számát, melyek a szenvedőknek vigasztalást és segedelmet nyújthatnak." Koós Ferenc mellé felsorakoztak a segítőkész "testvérek": Neumeister német evangélikus lelkész, Endrele Károly, az épitész, Kovács István, dr. Lukács Farkas, Benke József, Bartha Mihály, Hajdu József és Seres Lajos egyházközségi