Főoldal » Hírek » Dézsi Zoltán főgondnok felszólalása az RMDSZ 12. kolozsvári kongresszusán

Dézsi Zoltán főgondnok felszólalása az RMDSZ 12. kolozsvári kongresszusán

2015. 04. 19.
Megosztás:

Tisztelt Kongresszus, Hölgyeim és Uraim,

 

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség 12. Kongresszusának munkálatai alkalmával az Erdélyi Református Egyházkerület Elnökségének üdvözletét szeretném tolmácsolni.

Egy negyed évszázad munkájának, küzdelmének, sikereinek és sikertelenségeinek számvetésére ad lehetőséget a mai alkalom. E számvetés súlya és fontossága jelzi, hogy az RMDSZ, a romániai magyar nemzeti közösség elkötelezett érdekképviselete, megalakulásának pillanatától kezdve feladatának tekintette nemzeti közösségünk megmaradásáért folytatott harcot.

Közösségi értékeink és érdekeink megtartása, érvényesítése, továbbépítése elképzelhetetlen kitartó közösségi munka nélkül. Ebben az építő munkában szeretnénk társak lenni, hogy szebb arcát fordítsa felénk a jövő. Az elmúlt közel száz esztendő, a nagy reményekkel indult utolsó huszonöt év hamar meggyőzött mindnyájunkat arról, hogy eredményt csak közösen, a romániai magyarság egysége által lehetséges.

Dézsi Zoltán főgondnok felszólalás az RMDSZ 12. kolozsvári kongresszusán

Közösségünk szolgálatának elkötelezett politikai és civil szerveződések, történelmi egyházaink, tudományos és kulturális intézményeink összefogott cselekvése az egyetlen megtartó és jövőt építő lehetőség.

A jelen kihívásaira válaszolni kell. Újra veszélyben van anyanyelvünk, kultúránk, ezt megjelenítő intézményeink, iskoláink, egyetemeink, történelmi egyházaink, múltunk és jelenünk, visszaszerzett javaink, egyszóval magyarságunk. Ahogyan Kelemen Hunor elnök úr az RMDSZ  megalakulásának 25-ik évfordulója alkalmával hangsúlyozta, újra eljött az együtt cselekvés órája, idézem „hogy építhessük együtt a közösséget, tömbben, vegyes vidéken és a szórványban egyaránt, hogy a szülőföldjén találja meg az egyéni és családi jövőjéhez vezető utat minden magyar ember.”

Napjaink történései arra kényszerítenek, hogy kimondjuk: félelmeink nem múltak el, erősödnek, megszerzett javaink vannak veszélyben, tűnnek el. Nem lehet tudni, Románia merre tart. A kijelentések és tettek káoszát újra ördögi erők kavarják, és nem a javunkra, úgy tűnik, ennek egyértelmű vesztesei vagyunk.

Mindezt nem nézhetjük passzívan, közel száz éve be nem tartott ígéretek, tisztességtelen jogfosztások áldozatai vagyunk, közösségünk becsületes helytállása ilyen körülmények között kevésnek bizonyult. Tükröt kell mutatnunk a román társadalomnak, politikusoknak, kormánynak és a világnak, mit vettek el, mit adtak vissza, mit akarnak elvenni újra, és a méltányosság milyen elvei vezetik, amikor a jelen jótéteményeit osztják.

 

Mindezek tapasztalatával, mi továbbra is azt mondjuk, szükségünk van a román társadalommal folytatott párbeszédre, mert mindig voltak és ma is vannak józanul gondolkodó, hozzánk tisztességgel viszonyuló politikusok, értelmiségiek, és mindazok, akik bennünket társként fogadnak el, mert hisszük hogy ez az egyetlen lehetősége a tovább lépésnek, de a rontó szándékot nem tűrhetjük el.

Elengedhetetlenül fontosnak tartjuk az anyaország támogatását és örömmel tapasztaljuk azt, ezen érzésünket erősíti mai jelenlétük is, köszönjük.

A romániai magyarság jelen helyzete egyértelművé teszi, hogy mindnyájunk érdeke egy, a nemzeti közösségünkön belül napirendre kívánkozó párbeszéd, mondanám, újra ki kell beszélnünk dolgainkat a nyitottság jegyében, ezt megmaradásunkért folytatott küzdelmünk tapasztalata és a jövőbe vetett hitünk erősítése követeli meg.

Programjukban hangsúlyozzák, hatékony és dinamikus jövőt építő munkát óhajtanak kifejteni, ennek szándéka nem kérdőjelezhető meg, eszközeinek megtalálásában kell Kongresszusuknak új utakat kijelölnie. Ebben a munkában a közösségért, az összes, a magyarságért tisztességgel felelősséget vállaló és cselekvő erőt meg kell szólítani. Nem szlogen, megmaradásunk újra felhangzó kiáltó szava: minden magyarra szükségünk van.

 

Ebben az összefogásban az Erdélyi Református Egyházkerület részt óhajt venni, hogy ne ismétlődhessenek meg sem a múlt, sem a jelen visszaélései. Mi nem kérünk többet, nem kérjük a másét, de amit elődeink, és a jelenben értünk cselekvő jó szándékú emberek kemény munkával megvalósítottak, nem adjuk fel.

Befejezésül sikeres, jövőt építő Kongresszusi munkát kívánok. Kongresszusuk valamennyi résztvevőjének és minden magyar számára kívánom, hogy a Mindenható Isten áldásával szolgáljuk és védjük nemzetünket.

 

 

Kolozsvár 2015 április 17.

 

Dézsi Zoltán

Erdélyi Református Egyházkerület Főgondnoka