Főoldal » Médiatár » Képgaléria » Birtokba vette imaházát a györgyfalvi úti reformátusság

Birtokba vette imaházát a györgyfalvi úti reformátusság

Közel hét éves építkezési folyamat után “hivatalosan” is birtokba vehette új imaházát a györgyfalvi negyedi reformátusság. A Györgyfalvi úti imaház története sokkal hosszabb, hiszen közel 100 éve tartanak ezen a környéken istentiszteleti alkalmakat, most azonban egy teljesen új imaházban gyakorolhatják a közösségi életet. A Belvárosi Református Egyházközséghez tartozó györgyfalvi negyedi reformátusok május 17-én hálaadó istentisztelet keretében köszönték meg Istennek és a támogatóknak, hogy befejeződött az imaház építése, az alkalmon Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szolgált.

Birtokba vette imaházát a györgyfalvi úti reformátusság

Kató Béla püspök igehirdetésében a prédikációk keletkezéséről beszélt. A püspök szerint az egyik módja annak, ahogy prédikációkat írnak az, hogy az ember olvassa a Szentírást, és valami megérinti. A másik mód az, hogy történnek az ember életében az események, és az eseményekre keressük Isten válaszát. A püspök Salamon imája kapcsán elmondta, hogy ez az ima szorosan kapcsolódik a jeruzsálemi templom építéséhez, majd a mai helyzetre is reflektált, megemlítette, hogy ma is ezer meg ezer templom építése folyik, versenyhelyzetként fogják fel a templomok építését, de ezek mind státusszimbólumok. A világ, amikor valami elkészül, akkor saját magát ünnepli, mi azonban Istennek kell hálát adjunk. Salamon hat dolgot kér imájában Istentől. Ha bajban vagyunk, akkor bocsásd meg a bűneinket, hallgasd meg az imáinkat és segíts meg minket. Ebben az imádságban nem az egyén kérései vannak benne. Az egyén bárhol tud könyörögni, párbeszédet folytatni Istennel. A közösségi hely, ahol együtt vagyunk, más lehetőséget rejt, amelyet kollektíven gyakorolhatunk. Kató Béla szerint ezért van szükségünk közösségi helyekre és kollektív jogokra, hiszen a közösségben elmondott kéréseknek sokkal nagyobb ereje van.

Birtokba vette imaházát a györgyfalvi úti reformátusság

Salamon a belső viszályok megszűnését kéri. Egy közösség életében a belső viszályok a leginkább szétfeszítő erő. Salamon a külső ellenségekről is beszél, hiszen ez is nagy csapás egy nép életére. A külső ellenség elől a templom sokszor jelentett menedéket az embereknek. Salamon harmadik kérése a természeti csapásokra vonatkozik, ami az egzisztenciát is veszélyezteti. Kató Béla szerint a gyülekezet egy gazdasági közösség, hiszen nem mindegy, hogy egy közösségben ki szegényedik el, oda kell figyelni, hogy a hétköznapokban a mindennapi kenyér mindenkinek megadatik. A negyedik kérés kilóg a sorból, arról szól, hogy ha hadba vonul a nép, akkor nekik is kegyelmezzen meg Isten. Ennek kapcsán a püspök elmondta, hogy ma már más harcokat vívnak az emberek, sokan a megmaradásért küzdenek távol a szülőföldtől, számukra ez egy figyelmeztetés, hogy mindig a templom felé kell nézni. Az ötödik kérés ehhez kapcsolódik, a fogságról szól. Kató Béla szerint ma ezt úgy lehet értelmezni, hogy ma sokan szétszóródnak. A kis közösségeknek a beolvasztása folyik mindenütt. Ebben a beolvasztó kohóban kell megállnunk a helyünket, olyan szigetközösségeket kell alkotni, amelyben meg lehet maradni. Izrael népe mindig meg tudott maradni és meg tudott újulni.

Birtokba vette imaházát a györgyfalvi úti reformátusság

A hatodik egy különleges kérés, Salamon a templomba látogató idegenekért imádkozik. Isten kiválasztotta a zsidókat, de felelősséggel ruházta fel őket. Salamon templomában a pitvar az idegeneknek épült, itt imádkozhattak. Salamon értük is könyörög, ezzel olyan egyenlőségjelet tesz a világ minden népe közé, amivel nekünk is számolni kell. Istent nem sajátíthatja ki egyik nemzetnek sem. A püspök szerint a zsidó nép megfeledkezett a missziói feladatáról, ezért kellett Jézusnak a pitvart kiürítenie. Igehirdetésének végén Kató Béla hangsúlyozta, hogy nem bújhatunk el a világ elől, diakóniánk, szeretetszolgálatunk, oktatásunk mind lehetőség arra, hogy megmutassuk, hogy kik vagyunk, és az is fontos, hogy a templomaink, imaházaink ajtói nyitva legyenek, hogy az idegenek is megtalálják Istent.

Birtokba vette imaházát a györgyfalvi úti reformátusság

Fazekas Zsolt, a Kolozsvár Belvárosi Református Egyházközség lelkipásztora arról beszélt, hogy valami azért szent, mert Isten elkülönítette valamilyen célra. Az imaház azért szent, mert egy sajátos szolgálatot végeznek benne, Istent magasztalják, az Ő igéjéből táplálkoznak, és ezt áthatja az Úrral való folyamatos kapcsolat. Attól szent, hogy megőrzik mindattól, ami nem szent, aminek nem lehet helye az istentisztelet helyén, az istentiszteleti közösségben, de a keresztyén emberben sem lehet jelen. A lelkipásztor szerint hasonló ez ahhoz, amit a házasságkötésekkel kapcsolatosan mondanak, a templomban nem kötik meg a házasságot, azt a polgári törvények szerint kötik meg az anyakönyvi hivatalban, az egyházban a megkötött házassági szövetségre kérik Isten áldását, és az Ő színe előtt erősítik meg a fogalmat. Ugyanígy nem mi tesszük szentté a hajlékot, de Istennek az áldását kérjük, és azt, hogy az Ő szentségével töltse be az épületet, amelyet otthonként kell hogy belakjanak. Hogy mennyire szent a hajlék, abból is meglátszik, hogy mennyire tudunk mi szentek lenni.

Birtokba vette imaházát a györgyfalvi úti reformátusság

Fazekas Zsolt az imaház történetét is ismertette, a múlt század elején egy kocsmából létesített óvodában alakítottak ki prédikáló állomást. Miután államosították az óvodát, a 40-es évek elején a györgyfalvi út környéki reformátusok a Méhes utcai iskolában tartottak istentiszteletet. 7 éven keresztül Szabó Gergelynél tartották az alkalmakat, majd az egyházközség presbitériuma és közgyűlése úgy határozott, hogy kell egy állandó hely, ahol összegyűlhetnek. 1949 decemberében kifizették a telket, amelyen ma az imaház áll, és amelyen egy ház is állt. Az imaházat próbálták karban tartani, Vajas Márton gondoskodott róla az elmúlt 3 évtizedben. A régi imaházra csak egy valami emlékeztet, a régi imaház homlokzatát átültették a portikuszra, ami a bejáratnál van, azzal a Krisztus-monogrammal együtt, ami a kapun van. 2007-ben kezdték el az új imaház építését, az engedélyek beszerzése után 2008-ban kezdődött el az igazi munka. 2008. június 22-én tartották meg azt a szabadtéri istentiszteletet, amely már a félig kész alapok között volt. Fazekas Zsolt emlékeztetett, 7 év alatt épület fel az imaház, a Bibliában a 7-es szám a teljeset, a lezártat jelenti. 2012. július 8-án tartották meg az utolsó istentiszteletet a régi imaházban, volt 6 napjuk arra, hogy átköltözzenek az új épületbe. A lelkipásztor elmondta, már akkor egy hálaadó istentiszteletet tartottak. “Mindazért, amit sikerült elvégezni, mindenekelőtt Istennek tartozunk hálával, neki kell ezentúl is mindig megköszönni, és csak azzal az alázattal léphetünk be ebbe a hajlékba, hogy az Ő áldása nélkül nem tudtuk volna befejezni, nem lennénk itt, ezen a helyen.” - mondta Fazekas. 2012. július 15-én tartották az új épületben az első istentiszteletet, azóta otthona ez a györgyfalvi negyedben lakóknak, ahol a gyülekezet más tagjaival is találkozhatnak. A lelkipásztor beszámolójában megköszönte a támogatóknak is a segítségét, a támogatók névsora egy emléktáblán is helyet kapott, amelyet az imaház egyik falán helyeztek el az istentisztelet keretében.

 

Fotó és szöveg: Kiss Gábor