Főoldal » Hírek » Az Isten felé haladás az életet jelenti

Az Isten felé haladás az életet jelenti

Elég a Mester érintése

 

Zsúfolásig telt a marosvásárhelyi kultúrpalota reformáció ünnepének estéjén. A Maros-Mezőségi és a Marosi Református Egyházmegyében immár hagyomány, hogy közösen ünneplik meg a reformációt. Idén a marosvásárhelyi Kultúrpalota adott otthont az eseménynek, itt gyülekeztek a két egyházmegye gyülekezeteiből a hívek.

Az Isten felé haladás az életet jelenti

Jakab István, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye esperese köszöntőjében arra kérte a gyülekezetet, hogy egy perces néma csenddel emlékezzenek meg a bukaresti tűzvész áldozatairól.

Az Isten felé haladás az életet jelenti

Azért gyűltünk össze, hogy hálát adjunk a világunkat megalkotó Teremtőnek életünkért, közösségeinkért, egyházunkért, a reformációért. Szükségünk van arra, hogy Isten fénye beragyogja életünket, hiszen csak így találunk vissza a helyes útra, így tudunk a jelenben és jövőben is megújulni. A világ deformálja életünket, értékeinket, egyházunkat, Isten szent lelkére van szükségünk, hogy szüntelen reformálja azt. Azaz megújítja, az eredetire visszaalakítja. Alázattal borulunk le Isten előtt, s kérjük, újítsa meg bennünk is az Ő kegyelmét, tegye Krisztus munkáját láthatóvá rajtunk, hogy életünk ne bús, lázadás, hanem örömteli szolgálat legyen.” – mondta az esperes. Jakab István szerint régi, poros, összekarcolt hangszerek vagyunk valamennyien, de képesek vagyunk magasztos zenét játszani. Elég a Mester érintése. Isten felhangolja az egyházat újra arra a hangra, ami Jézus Krisztusban megszólalt. Ez a reformáció. Reformáció ott van, ahol Isten keze megérinti életünket és Krisztusunkhoz visszatérünk.

 

A reformáció egy ember megtérésével kezdődött

 

Kató Béla püspök igehirdetésében Luther Márton megtérésének történetéről beszélt. A püspök szerint az emberek szeretnek mindent pontosan tudni, hogy mikor alakult ki a reformáció, mikor kezdődött el Luther megtérése. Azonban arra kell gondolni, hogy milyen tanulságot lehet levonni abból, ami Lutherben végbe ment, és azóta is ehhez az egyházhoz tartozókban végbemegy. Kató Béla arra is felhívta a figyelmet, hogy a reformátor megtérését nem szabad pontszerűnek tekinteni, sokkal inkább Isten fenségét, erejét, ellenállhatatlan jelenlétét kell látnunk. Luther leszögezi, hogy a döntő mozzanatban Isten cselekedett és Ő jött el közel hozzá. A reformátor megtérése egy folyamat volt. Jézus Krisztus azt akarja, hogy az egész életünk megtérés legyen. A püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy Lutherben a Szentírás tanulmányozása folytán született meg az az életformáló felismerés, amely elindította őt ezen az úton.

Az Isten felé haladás az életet jelenti

„Luther megtérése kiemelkedő élmények sorozatának is tekinthető. Ezekben az a közös, hogy Luther mindegyikben az élő Isten cselekvő jelenlétét ismerte fel, s az egész folyamatot végig kísérte a Biblia elmélyült és kitartó tanulmányozása. Ezek az élmények a reformátor később életének szempontjából is meghatározóvá váltak. A reformáció egy ember megtérésével kezdődött. Tudnunk kell, hogy mi az Isten szerepe a megtérésünkben, és mi a saját szerepünk ebben a folyamatban. A megtérésünket Isten munkálja, nem emberi elhatározás következménye. Ma azért vagyunk itt, mert visszatértünk Istenhez. A mi feladatunk, hogy a Szentírást olvassuk, ez az az indítás, amely visszatéríthet bennünket. Az ige hallgatása a második nagy lehetőség a megtérésre. A harmadik lehetőség az, hogy Isten az élet egyes eseményein keresztül szólít meg és térít meg bennünket. Istennek sokféle eszköze van, hogy az ember megtérését munkálja és formálja. Isten szerepe az, hogy hív bennünket és megadja nekünk a lehetőséget, hogy megtérjünk. Ez után minden ember élete két irányba haladhat: az egyik irány az, ami eltávolít Istentől, a másik, ami közelebb visz hozzá.” – mondta a püspök igehirdetésében. Kató Béla szerint a közeledést az jelzi, hogy az ember mindig megkérdi az Úrtól, hogy mit cselekedjen. Számtalan válság között, ami körülvesz bennünket, csak az képes megbirkózni a nehézségekkel, aki elfogadja Isten szavát. Az Isten felé haladás az életet jelenti, a távolodás pedig a halált. A püspök szerint a református közösség válaszút elé érkezett, a következő évek történéseit csak úgy lehet átélni, ha minden ember a megtérés útját járja. Református közösségünk, magyarságunk kérdései csak úgy oldódhatnak meg, ha Istenhez közelebb kerülünk.

 

Ideje visszatérni a protestantizmus gyökereihez

 

Kató Béla püspök igehirdetése után Lőrincz János, a Marosi Református Egyházmegye esperese mondott áldást Domahidi Anna, Szabó Andor Gellért bizonyságtétele következett, majd Molnár Tünde orgonaművész szólaltatta meg a Kultúrpalota orgonáját. Kelemen Attila marosszentkirályi presbiter bizonyságtétele után dr. Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul köszöntötte a gyülekezetet. A főkonzul szerint a reformáció lényege a megtisztulás, a megújulás vágya. Luther protestálni akart a hittel, az igazságossággal össze nem egyeztethető gyakorlat ellen, azt remélte, hogy ennek hatására az egyház változtatni tud az evangéliummal össze nem egyeztethető gyakorlatán. Luther példája azt mutatja, hogy nem szabad lebecsülni a látszólag kicsinek, jelentéktelennek tűnő személyes gondolatot, érzést, tettet. A főkonzul arra is emlékeztetett, hogy Magyarországra akkor érkezett meg a megújulás, amikor az ország megmaradása volt a tét. A reformáció a magyarság körében futótűzként terjedt, hiszen a nemzet megsemmisülésének árnyékában a református vallás volt az, ami segített a helyzet és a közös érdek felismerésében, mert felrázta, felébresztette és közösségéé kovácsolta a széles tömegeket, ezáltal új erőre kapott a magyarság. A reformáció minden magyar ember kincse és nyeresége, felekezettől függetlenül.

Az Isten felé haladás az életet jelenti

„A protestantizmus, a reformáció minden tekintetben korszerű volt, tükrözte és hordozta az idők szavát is, és a jövőbe mutatott. Ma, amikor a reformációt ünnepeljük, nem feledkezhetünk meg arról, hogy az ünnepet nem az évfordulóra való megemlékezés, hanem a benne rejlő aktualitás jelenti, vagyis a mai idők szavának felismerése. A mai helyzet számos hasonlóságot mutat a reformáció korával. Sürgető aktualitása van annak, amit a reformáció jelentett és tudott. Ma bizonyos értelemben ugyanolyan vészterhes korszak van, mint 500 évvel ezelőtt.” – mondta a főkonzul kiemelve, hogy talán a lelkipásztorok azok, akik ezt a leginkább érzik, hiszen az esetek nagy többségében többet temetnek, mint keresztelnek, a szórványban élők közül sokan önként hagyják el hitüket, adják fel nemzeti identitásukat. Ma, amikor állandóan a magyarság létét fenyegetik, ideje visszatérni a protestantizmus gyökereihez. A főkonzul szerint ma a hétköznapi hősiességre, a hétköznapok hőseire van szükségünk, hogy a kihívásokkal szemben sikeresen vegyük fel a küzdelmet. Magyarország vállalta, hogy a történelmi egyházakkal építi a jövőt, hiszen a történelmi egyházak felelőssége abban áll, hogy egyszerre hagyománytisztelő és korszerű legyen. Az egyház felelőssége, hogy vonzóvá tegye a keresztyén és nemzeti értékeket a jövő nemzedéke számára. Dr. Zsigmond Barna Pál szerint az, hogy ezen a napon itt ünnepelhet a reformátusság annak köszönhető, hogy a magyar protestáns prédikátorok és híveik bizonyították, nincs az a nehézség, ami nem legyőzhető. A nehézség a hit legnagyobb edzője, a hit mindennek mozgatórugója.

Az Isten felé haladás az életet jelenti

Peti András, Marosvásárhely alpolgármestere köszöntő beszédében hangsúlyozta, hogy az ünnepség helyszíne, a Kultúrpalota a magyarság megmaradásának fellegvára. Az alpolgármester a közösségi élmény fontosságát is kiemelte, ezek között ennek az estének a közösségformáló szerepét hangsúlyozta.

Az Isten felé haladás az életet jelenti

Az egyesített egyházmegyei kórus szolgálata után, amelyet Dénes Előd lelkipásztor vezényelt, Veress László lelkipásztor mutatta be azt a prédikációs kötetet, amelyet erre az alkalomra adtak ki, majd az egyházmegyei ifjúsági zenekar bizonyságtételére került sor. Az ünnepség utolsó programpontja Mészáros János Elek szolgálata volt, majd a Himnusz eléneklésével zárták az estét. A reformációi ünnepélyen adományokat is gyűjtöttek a kárpátaljaiak számára, a gyűjtés során közel 1000 euró gyűlt össze.

 

Fotó és szöveg: Kiss Gábor