Főoldal » Hírek » Az élni akarás példája

Az élni akarás példája

Megújult a szászzsombori református templom és parókia

 

Bár nincsenek útjelző táblák, poros, kavicsos út vezet Szászzsomborra, mégis zsúfolásig telt az alig 60 lelkes egyházközség kicsi temploma július utolsó vasárnapján. A templom és a parókia megújulásáért tartott hálaadó istentiszteleten nem csak a gyülekezet tagjai vettek részt, velük együtt örült a falu teljes lakossága, a közelről és távolról érkezett vendégekkel együtt. Talán ezért is történhetett meg, hogy az amúgy sem mindennapi eseményen a templomon kívül, hangfalak közvetítésével hallgatta népes tömeg az igehirdetést és az ünnepi műsort.

Az élni akarás példája

A néptáncairól híres mezőséget ma már magyar és református szórványnak tekintik. A dombok, folyók között elterülő tájegység, bár gyönyörű, egyre kevésbé vonzó életformát kíván, emiatt a falvak folyamatosan ürülnek ki, a megélhetés egyre nehezebb ezen a vidéken. Talán ennek is tudható be, hogy alig találunk ezekbe a falvakba elvezető táblákat, csak a navigáció segít az eltévedt turistán. Az utak is porosak, így autóval is csak lassan lehet haladni, viszont az elvesztett időt pótolja a táj szépsége: a zöldellő dombok, a gondtalanul sétáló állatok, a domb oldalán futkorászó pásztorkutyák, akik vígan terelik a juhnyájat, miközben a pásztor, botját lóbálva, néha-néha füttyent egyet a lelkes ebeknek.

Ilyen településre érkezni öröm. Öröm az itt lakóknak is, akik, mivel a főúttól messze esnek, örülnek a vendégnek, öröm az ide látogató vendégnek is, hiszen rögtön, miután kiszállt az autóból, elönti az itt honoló csend és nyugalom.

Az élni akarás példája

Egy templom felszentelése persze megmozgatja a falu népét. Mire Kató Béla püspök megérkezik, addigra már több mint 150-en várják az igehirdetést a templomban és a templomon kívül. A falu népével, és a református gyülekezettel együtt örülnek ezen a napon a valamikor itt szolgált lelkipásztorok és a környékbeli lelkészek is. A püspök a 69. Zsoltár 2-5 és 10a versei alapján hirdeti az igét. Prédikációjában arról beszél, hogy eleink olyan szívósak voltak, mint a bölények, ha kellett lecsapolták a mocsarakat, életteret alakítottak ki maguknak. Ezen a vidéken csak azok maradtak meg, akik a pusztaságból új életet tudtak maguknak teremteni. Mi Isten szándéka a Mezőséggel? – teszi fel a kérdést a püspök, majd rögtön hozzáteszi, hogy a jövőt tudni nem a mi dolgunk, akár a fogyatkozó román, vagy magyar közösség jövőjéről beszélünk. Kató Béla arra is emlékezteti az ünneplő közösséget, hogy a zsoltárossal együtt nekünk is szabad Istenhez kiáltani, panaszkodni, hiszen ő akkor sem hagy el, ha nem csak kedves, szép szavakat ejtünk ki a szánkon. Isten az úrvacsora által pecsételi meg azt az ígéretet, hogy nem dob a háta mögé, tenyerén hordoz bennünket. A püspök figyelmeztet is: a rombolódás nem egy gyors folyamat, akkor kezdődik el, amikor az első cserepet, ami leesett, nem tesszük a helyére.  Ez akkor következi be, amikor már a lelkünkért nem akarunk küzdeni. Hiába vannak meg a külső feltételek, ha elcsüggedünk. A megmaradásunknak vannak tárgyi elemei: a templom, a parókia, ahova közösségként járunk. Amennyiben a közösség tud ezekért áldozatot hozni, van jövő. Kató Béla szerint Szászzsombor példát mutat a környéknek, hiszen aki itt jár, az látja, hogy az emberek élni akarnak. Ha Isten háza újból és újból megújul, az által a hitünk is új erőre kap. A püspök szerint, bár kevés az esküvő és a keresztelő, ha akad egy fiatal házaspár, aki gondjaiba veszi a közösséget, akkor úgy fogja ápolni azt, ahogy szüleitől, nagyszüleitől látta.

Az élni akarás példája

Székely László lelkipásztor köszöntőjében elmondta, hogy hat év munkájáért, áldozathozataláért adnak hálát Istennek. Megköszönte Kató Béla püspöknek, hogy a kicsi gyülekezetekről sem feledkezik meg.

Az alig hatvan lelkes szászzsombori gyülekezet hat év alatt újította meg templomát. A munkálatok elején csak a falak kijavítását és meszelését tervezték, útközben derült ki, hogy a fedélzetet is le kell festeni, a tornyot ki kell javítani, a padokat le kell cserélni, új szószéket kell építeni, valamint a parókiát is rendbe kell tenni. A gyülekezet törekvéseit a Dési Református Egyházmegye támogatta, adománnyal segítette őket a bethleni gyülekezet presbitériuma, valamint a Kolozsvár-Hidelvei Református Egyházközség presbitériuma. A Kolozsvár-Törökvágási Református Egyházközség, miután felépítette templomát, a régi imaház padjait adományozta a gyülekezetnek, a község Polgármesteri Hivatala szintén építkezési anyagokkal segítette a gyülekezet törekvéseit. A lelkipásztor megemlítette, hogy az egyházi földek uniós támogatásából fedezték az építkezés költségeinek nagy részét, de ami fontosabb, hogy a gyülekezeti tagok is erejükön felül adományoztak. A templom nem csupán Isten háza, hanem a zsomboriak háza, ahova mindig hazavárja Isten őket. A templomban a zsomboriak munkája, áldozata benne van, beleépült életük egy darabja a falakba, hangsúlyozta a lelkipásztor.

Az élni akarás példája

Az ünnepi beszédek során köszöntőt mondott a helyi ortodox gyülekezet lelkipásztora, Silasi Vasile polgármester, Szöllősi János zsombori származású lelkipásztor, majd rövid ünnepség következett, amelyen Boros Erzsébet népdalénekes mellett a gyülekezet fiataljai is szolgáltak versekkel. 

A hálaadó istentiszteleten az úrvacsora sákramentumát is kiszolgáltatták, majd szeretetvendégséggel zárták az együttlétet.

 

Fotó és szöveg: Kiss Gábor