Főoldal » Hírek » Az egyházzene mint felekezetek közötti kapocs

Az egyházzene mint felekezetek közötti kapocs

Újra konferencián találkoztak az egyházi zene szakemberei, kedvelői Kolozsváron november 7–8-án, csütörtök-pénteken a BBTE Református Tanárképző és Zeneművészeti Kar szervezésében. A tizenkettedik alkalommal megrendezett szakmai találkozó idei címe Ének, zene, liturgia az erdélyi történelmi egyházak gyülekezeti gyakorlatában volt.

Az egyházzene mint felekezetek közötti kapocs

„Felfedezni a három résztvevő felekezet (református, katolikus, evangélikus) liturgiájának közös elemeit, a közös gyökereket, kincseket, illetve olyan dallamokat bemutatni, amelyeket felekezettől függetlenül használhatunk ökumenikus alkalmainkon” – foglalta össze a rendezvény céljainak egy részét dr. Péter Éva szervező, az egyházkerület zenei előadója. Hozzátette: „Meg kell találnunk a közös pontokat, hogy békességben éljünk, és egymás által gazdagodjunk.” Az évente megrendezett egyházzenei konferencia a lelkipásztorok, kántorok, zenetanárok és az egyetem hallgatóinak biztosít teret a találkozásra, tapasztalatcserére.

Idén a konferencia kezdetén Dávid István egyházzenész, orgonista 70. születésnapját ünnepelték, ez alkalomból pedig tisztelgésként, ajándékként egy tanulmánykötet is született a Babeș–Bolyai Tudományegyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem 18 tanára közreműködésével.

Az egyházzene mint felekezetek közötti kapocs

Az előadások sorát az ünnepelt, dr. Dávid István indította Egyházzenénk évszázados útkereséseiről – egy koncertsorozat jubileuma kapcsán címmel. Visszaemlékezett az 1969-ben indult Farkas utcai orgonakoncertek kezdeteire, a zenés áhítatokra, nyári orgonahangversenyekre. A történelmi visszatekintés során elhangzott, hogy a reformáció hozadéka, hogy a korábbi liturgikus énekek átalakultak, számunkra közeliekké, hozzáférhetővé váltak, majd a reformáció és a genfi zsoltárok terjedése, Bethlen Gábor orgonaépítési kísérletei, Erdély orgonái, kántorképzés indulása és első korálkönyveink kerültek szóba. Dr. Pap Ferenc Az egyházzene mint közfelelősség címmel tartott előadást, amelynek során elhangzott: az egyházzene jelentősége és kihatása jóval nagyobb annál, mint ahogyan azt a gyülekezetek fel tudják mérni. A felelősségérzet építését az oktatási intézményekben kell elkezdeni, és az is fontos, hogy az egyház a hívei kezébe adja az énekeskönyvet. Az egyházi vezetőségnek gondoskodnia kell arról, hogy az istentiszteletnek része legyen a zene, éneklés. Az előadó kitért a múlt rendszer akadályaira, körülményeire, majd az egyház és liturgikus zene, illetve forma és tradíció kapcsolatáról beszélt.

Az egyházzene mint felekezetek közötti kapocs

Liszt Ferenc Próféta-fantáziájáról, a nagyszabású Ad nos, ad salutarem undam darabról, illetve ennek első kiadásáról dr. Méhes Balázs tartott előadást. Az 1850-ben született mű minden orgonista számára mérföldkő. Bach halálának századik évében alkotta meg Liszt, és a reformáció emléknapjára datálta. A közel harmincperces Ad nos Meyerbeer A Próféta című operájának témájára komponált fantázia és fúga. Lisztet zongoristaként tartjuk számon, de szívesen orgonázott, szerette a hangszert, talált benne olyan különleges lehetőségeket, amelyeket a zongorából hiányolt – fejtette ki az előadó. Dr. Szabó Balázs Hajdúböszörmény református orgonáit mutatta be: a Bocskai téri templom gyülekezete 1807-ben késztteti el Krӓmer Jánossal első orgonáját, 1882-ben azonban újat kellett állítaniuk. Az 1890-es években elkezdődik a Kálvin téri templom tervezése és építése, az orgonát Angster József készítette 1899-ben. 1903-ban az Angster cég, amely a kolozsvári Farkas utcai orgonát is építette, átdolgozza a régi, Bocskai téri templom orgonáját, majd egy utolsó nagy lendülettel 1914-ben az új templom orgonáját is korszerűsítik.

A továbbiakban dr. Angi István Az örömfosztás balladája címmel tartott előadást, majd dr. Lukács Olga beszélt az erdélyi mennyezetfestmények és a katakombafreskók képteológiájáról. Elmondta: „A mennyezetek nem pusztán a nép vagy a megrendelő esztétikai érzékét elégítik ki, hanem a transzcendenssel való találkozás élményét jelentik. A díszítmény mindig tartalmazza az illető alkotó, nép világnézetére, értékrendjére, hitvilágára vonatkozó elemeket, és ezek az üzenetek belesimulnak az összeurópai szimbólumrendszerbe.” A reformáció a fölöslegesnek vélt képi ábrázolások eltüntetését hozta magával, azonban ezek a 17. században még foglalkoztatták a protestáns teológusokat. A festett kazettás mennyezetek eredeti forrásának az itáliai reneszánsz táblafestészetet tekintik, s ebből kiindulva a Kárpát-medencében és Erdélyben a katakombafestészet mint ókori művészet reneszánszát élhette a festett kazettákban.

Az egyházzene mint felekezetek közötti kapocs

Dr. Szetey Szabolcs a vasárnapi és ünnepnapi főistentisztelet igehirdetését, annak egész liturgikus cselekményben való megjelenését, az egész istentiszteletben betöltött szerepét vizsgálta és mutatta be liturgiatörténeti szempontból. Előadásában a történelem ismert ágendás könyveit is bemutatta, majd elmondta: az istentiszteletnek van belső logikája, amelyet az ige határoz meg – ez az alapja az igehirdetésnek és a liturgiai elemeknek. Dr. Püsök Sarolta az egység kérdését taglalta előadásában. Visszatekintett a magyar református egység tíz évvel ezelőtti kihirdetésére és annak előzményeire, majd a reformáció nyomán végbement magyarországi változásokat és a trianoni döntés következményeit mutatta be. Az egységtörekvés apró, de jelentős mozzanataiként a közös liturgiás és énekeskönyvet emelte ki, majd a Bibliából mutatta be a széthúzás és egység példáit.

Az egyházzene mint felekezetek közötti kapocs

Dr. Fekete Csaba Lezáródás és/vagy folytatás – Csomasz Tóth Kálmán munkásságának néhány kérdése és az internet címmel tartott előadást, majd dr. Erich Türk a kolozsvári zenekultúra fejlődését mutatta be a 19. század első felében. A következő eseményeket emelte ki: 1806-ban épül az unitárius egyház első orgonája, a berethalmi Samuel Maetz műve; Deitel Antal órásmester 1811-ben zenei automatát készít; Philipp Caudella neves bécsi zenész 1814-17 közötti kolozsvári tartózkodása; 1819-ben létrejön a Muzsikai társaság, a későbbi konzervatórium; 1821-ben a Farkas utcai színház felépülésével fellendül a zenei élet; 1827-től Erkel Ferencet érik jelentős hatások Kolozsváron; 1842-ben az evangélikusok rendelnek orgonát, 1846-ban Liszt jár a városban. Kolozsvár legtermékenyebb orgonaépítője Andreas Eitel volt.

Drd. Benkő Timea az oltszakadáti evangélikusok hagyományaiban máig élő „Gyermek születék Betlemben” kezdetű középkori kancióról beszélt. Kitért a falu karácsonyi szokásaira: az evangélikus templomban hajnali istentisztelet és éjféli toronyéneklés is van, a mai tevékenységek pedig több hagyomány ötvözeteként élnek Oltszakadáton. Dr. Péter Éva Osváth Viktor egyházi énekfeldolgozásait mutatta be. A gyűjtemény többféle vokális együttesre készült, hasznos a gyülekezeti kórusoknak. A szerző 1921-ben született Budapesten, orgonista-kántor diplomát szerzett, és Istent szolgáló lelkülettel végezte a munkát. Elsődleges tevékenysége az egyházzene értékének kijelentése volt, tevékenységei között szerepelt a ritmikus gyülekezeti éneklés megvalósítása, az énekkari szolgálat megszervezése, a kántorképzés, kórus- és zenekari feldolgozások készítése. Az előadó bemutatta Osváth feldolgozási technikáját, elemezte kórusműveit.

Az egyházzene mint felekezetek közötti kapocs

A konferencia második napján a különböző felekezetek egyházzenéjét ismerhették meg a résztvevők interaktív módon, hiszen az előadók nagy hangsúlyt fektettek a gyakorlati bemutatóra, éneklésre, praktikus tanácsokra. Dr. Potyó István a római katolikus liturgia egyházzenéjét mutatta be. bevezetésként elmondta: a liturgia párbeszéd Isten és népe között. Krisztus most is hirdeti az örömhírt, a hívek pedig imával és énekkel válaszolnak. Ahogyan nem létezett nép vallás nélkül, vallás sem létezett zene nélkül – mutatott rá, majd ismertette a kategóriákat: a szakrális liturgikus zene kimondottan az, ami a liturgiában született, az egyházi zene kategóriájába azok a dalok tartoznak, amelyek szövegileg vagy tartalmilag felhasználhatóak a liturgiában, a vallásos zene pedig nem kimondottan liturgiára alkalmas, csak témája szempontjából kapcsolódik. Potyó István a szentmise énekeiről és a vallásos népénekekről beszélt, majd be is mutatott olyan énekeket, amelyek ökumenikus alkalmakon énekelhetőek.

Drd. Benkő Tímea az erdélyi magyar evangélikus istentiszteletek zenéjét, énekeit ismertette. Bemutatta Luther istentiszteletről és zenéről vallott nézeteit: „Az Isten egyik legnagyobb és legdicsőbb adománya az ének, haragszik is rá a Sátán…” A protestáns népénekek azt jelentették, hogy végre bekapcsolódhatott a gyülekezet a liturgiába – mutatott rá Benkő Timea, és hozzátette: a protestáns korálok ma is megtalálhatók az énekeskönyvekben, kialakulásukban Luther döntő szerepet játszott (pl. 191, 246, 254, 301, 330, 354, 278, 429 a református énekeskönyvben). Szó esett továbbá a genfi zsoltárokról, a Huszita énekkincsről, illetve a magyar reformáció énekeiről, majd az orgonazene került terítékre.

Az egyházzene mint felekezetek közötti kapocs

Berkesi Sándor Kossuth-díjas és Kóta-díjas karnagy a református istentisztelet zenéjéről tartott előadást. Kijelentette: az éneklés az igei üzenet felerősítése, így a lelkésznek figyelnie kell arra, hogy az igehirdetés és éneklés közötti arányok megfeleljenek. Az előadó úgy véli, a jövőre nézve a lelkészképzésben méltó helyre kellene tenni az ének-zene képzést, a kottaolvasást és az egyházzene-történetet pedig fontos lenne tanítani a teológián. Énekeinkről elmondta: az alap a reformáció, azonban sok elem megmaradt az előző korból – például több korál csupán metrikus ütemet kapott, és megszületett a protestáns formája, de olyan énekeink is vannak, amelyek középkori táncritmust hordoznak. Az előadó gyerekénekeket is bemutatott, tanácsokat adott az énekek tempóját és az ifjúság gyülekezetbe való integrálását illetően, valamint szorgalmazta a részletekre, a magyar nyelvi elemekre való odafigyelést.

A délután folyamán Berkesi Sándor énekkari és karvezetési kurzust tartott az érdeklődők számára, amelyen ökumenikus kórusrepertoárral, két-, három- és négyszólamú egynemű- és vegyeskari művekkel foglalkoztak. Az esemény szervezői, támogatói: Babeș–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző és Zeneművészeti Kar, Károli Gáspár Református Egyetem, Erdélyi Református Egyházkerület, Bolyai Társaság. Az előadók a Károli Gáspár Református Egyetemről, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemről, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemről, a Gheorghe Dima Zeneakadémiáról, a Protestáns Teológiai Intézetből, illetve a Babeș–Bolyai Tudományegyetemről érkeztek.

 

Berekméri Gabriella