HEIDELBERGI KÁTÉ

A REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ HITVALLÁSA

E kiadás a Heidelbergi Káté megjelenésének 440. évfordulója alkalmából készült

Kiadja az Erdélyi Református Egyházkerület
Kolozsvár, 2003


Alapkiadás
Heidelbergi Káté
A református keresztyén egyház hitvallása
A szöveg megállapítását végezte: dr. Tavaszy Sándor
Revideálták: dr. Imre Lajos és dr. Makkai Sándor
Kolozsvár, 1930


A történelmi bevezetést írta: Juhász Tamás
A szöveget gondozta: Juhász Tamás és Tonk Istvánné

A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatta


Készült a Református Egyház Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontjának nyomdájában
Felelõs vezetõ: Tonk István



ELÕSZÓ

Az erdélyi református egyház 1920-ban adta ki elõször a föld valamennyi református egyháza által a maga hitének hû és igaz foglalatjaként tisztelt Heidelbergi Kátét. Ettõl az idõponttól kezdve egyházkerületünk fokozatosan a vallástanítás alapjává tette ezt a hitvallást, s mind a teológiai gondolkodásban, mind az igehirdetésben egyre határozottabban kezdte elfoglalni az õt megilletõ irányító szerepet.
Az elsõ kiadás egyrészt elfogyott, másrészt nem is volt az eredeti szövegnek egészen pontos és hû fordítása, hanem helyet adott a Káté régebbi magyar fordításaiban alkalmazott, tartalmilag megfelelõ, de nem szövegszerû magyarázatoknak, bõvítéseknek. Ezért szükségessé vált a Káté új kiadása, amelyet ezennel kibocsátunk.
Igyekeztünk az eredeti szövegnek mindenben megfelelõ visszaadására, s ezenkívül fölvettük az abban felsorolt összes szentírási helyek teljes szövegét is, a revideált Biblia szerint.
Az a meggyõzõdésünk, hogy a hitvallás ismerete, tanulmányozása és életünkben való követése minden öntudatos református ember és Anyaszentegyházunk számára nélkülözhetetlen.
A Szentháromság egy örök igaz Isten tegye áldottá a hitvallás munkáját a lelkekben és az Egyházban, az Õ dicsõségére!

1930 dr. Tavaszy Sándor


A HEIDELBERGI KÁTÉ RÖVID TÖRTÉNETE ÉS JELENTÕSÉGE


1. A Heidelbergi Káté és a Pfalzi Egyházi Rendtartás keletkezése
Heidelberg a nagy német fejedelemség, Pfalz fõvárosa volt. Ez az ország majdnem akkora volt, mint Erdély. Abban is hasonlít a mi hazánkra, hogy 1563-ban a fejedelemség legtöbb lakosa református volt. Erdélyben is, Pfalzban is az 1540-es években kezdõdött a reformáció, és nagyon hamar el is terjedt.
A reformáció Ottó Henrik fejedelem idejében ment végbe. Ez úgy történt, hogy a lelkipásztorokat kötelezték:
1. Csak a Biblia alapján prédikáljanak. De nem latinul, hanem úgy, hogy a nép is értse.
2. A gyermekeket is oktassák vallásra - a templomban is, az iskolában is. A gyermekek tanulják meg a kátét, de nem azt, amelyet a római katolikus papok tanítottak, hanem azt, amit Luther, Melanchthon, Brenz és más német reformátorok írtak.
3. Világosítsák fel az embereket arról, hogy a képekre festett szentek elõtt ne imádkozzék senki. Csak Istenhez kell imádkozni, akit nem lehet és nem szabad kiábrázolni. A templomokból el kell távolítani a képeket.
4. Az úrvacsorát úgy osszák ki a gyülekezetnek, ahogy azt Krisztus az utolsó vacsorán meghagyta. Nem a papok, s nem a gyülekezet tagjai "áldoznak": az úrvacsorát azért vesszük, mert Krisztus feláldozta magát érettünk.
Ottó Henrik alatt a lelkipásztorok többféle istentiszteleti rendet tartottak, különbözõ kátékat és hitvallásokat használtak, s az úrvacsorát is eltérõen magyarázták. Ez rengeteg vitára adott okot. Kiélezõdtek az egyházi ellentétek és napirenden voltak a teológiai viták.
1559-ben javában dúlt az úrvacsoravita, amikor a következõ fejedelem, III. (Kegyes) Frigyes trónra lépett. Õ legfõbb feladatának azt tekintette, hogy országában tegye egységessé a reformációt.
A mûvelt és bölcs Frigyes olyan tankönyv bevezetésével gondolta megvalósítani az egységet, amelybõl a gyermekek is tanulhatják a vallást, amelyre mint egy hitvallásra a lelkipásztorokat is fel lehet esketni, de amelybõl minden hívõ ember megtanulhatja a mindennapos vallási vitákban használható helyes (bibliai) választ. Ebben a munkában buzgó és tudós lelkipásztorokra, teológiai tanárokra támaszkodott. Munkatársai között voltak híres teológiai professzorok, vezetõ lelkipásztorok, udvari tanácsosok, s még a fejedelem háziorvosa is. Õk mind humanista mûveltségû írástudók voltak. Ilyen munkatársakkal megvalósíthatta tervét: a Szentírásra támaszkodó hitvallás, és egy ezt tükrözõ egyházi rendtartás megszerkesztését.
Frigyesnek és munkatársainak ennél a tervnél az volt az elsõdleges szempontja, hogy a pfalzi gyülekezetek belsõ rendjét megerõsítsék. Az erre irányuló munkát 1562 folyamán egy katekizmus-bizottság végezte. A bizottsági munka eredményes volt, év végére elkészült a káté.
Mire támaszkodott a bizottság? Forrásmunkaként biztosan felhasználták az akkoriban virágzó kátéirodalom jó néhány darabját. Különösen Ursinusnak két saját munkája tükrözõdik vissza a Heidelbergi Kátéban, mindkettõ 1562 folyamán keletkezett: a Catechesis Minor és a Summa Theologiae (az úgynevezett Catechesis Major).
1563. január 11-17. között ülésezett a zsinat, amelynek a fejedelmen és egyházi tanácsosain kívül a kilenc szuperintendens és néhány más lelkipásztor volt a tagja. Ez elé terjesztették a bizottság által összeállított kátét. Annak szövegét és tartalmát Olevianus, mint teológiai ügyekben illetékes tanácsos, ismertette. A zsinat tagjai - két lutheránus esperes kivételével - változtatás nélkül jóváhagyták a kátét, majd január 18-án a tagok aláírásukkal hitelesítették a jóváhagyást. A fejedelem január 19-én keltezte a kátéhoz írt elõszót, s ezt a napot szokták a káté "születésnapjának" tartani. Valószínû, hogy február elsõ napjaiban már készen voltak az elsõ nyomtatott példányok. A "Katekizmus, avagy keresztyéni tanítás, ahogyan az a pfalzi választófejedelemség templomaiban és iskoláiban gyakorlatban van" példányait a fejedelem megküldte minden szuperintendensnek, lelkésznek és iskolamesternek, és elrendelte annak istentiszteleti bevezetését.
Márciusban megjelent a káté újabb kiadása, s ez már tartalmazta a 80. kérdést. Ez a kiadás szolgált alapul az elsõ fordításokhoz: 1563-ban a három német nyelvû kiadás mellett két latin, két holland és egy szász dialektusban írt kiadása volt a káténak Heidelbergben, sõt egy krakkói kiadásról is van tudomásunk. Olevianus elküldött egy-egy példányt Kálvinnak Genfbe és Bullingernek Zürichbe. A két neves ember reakciójáról is beszámoltak a kortársak: Kálvinról, aki már súlyos beteg volt, azt jegyezték fel, hogy a káté felolvasása után egész nap ragyogni látszott az arca az örömtõl; Bullinger pedig "a legjobb káté"-nak nevezte, "amit valaha is olvasott".
Augusztusban ismét ülésezett a zsinat, amelyik már januárban foglalkozott az egyházi rendtartással (ágendával), amelynek most már kézzelfogható alakot kellett öltenie. Ennek összeállításánál valószínûleg Olevianusé volt az oroszlánrész. Kevés formulát vett át a rendtartás a megelõzõ, Ottó Henrik idejében kiadott ágendából. Mindenesetre a keresztelés és úrvacsora rendje teljesen új, s ami a legsajátosabb: az új káté teljes szövegét tartalmazza. A november 19-én keltezett ajánlás arra enged következtetni, hogy az új rendtartás még abban az évben meg is jelent. A káténak ez immár a harmadik, legteljesebb kiadása, a másodikkal szemben csak lényegtelen javításokat tartalmaz.
A hivatalos elfogadással párhuzamosan haladt a gyülekezeti befogadás. A káté alapján már tavasz óta katekizmusi prédikációkat tartottak. Heidelbergben a kátét tanító prédikációkat nem a lelkipásztorokra, hanem a tudós Ursinusra bízták. 1564-ben a fejedelem vizitációt szorgalmazott, amely már az új helyzetet mérte fel s azt vizsgálta meg, hogy mindenütt az új ágenda és káté szerint folyik-e az istentisztelet. Ezzel a káté és a rendtartás elõállása lezárult, s megkezdõdött annak diadalútja, amit sem a kezdeti, sem a késõbbi teológiai támadások nem állíthattak meg.

2. A Heidelbergi Káté szerzõi
A káté ajánlásában ezt írja Frigyes: "egész itteni teológiai fakultásunknak, összes szuperintendenseinknek és legkiválóbb lelkészeinknek tanácsával és hozzájárulásával" készült el "az Isten igéje szerinti vallásról szóló összefoglaló tanítás, avagy katekizmus". Mivel a kátébizottság és a zsinat jegyzõkönyvei és egyéb feljegyzések elpusztultak, mindig fejtörést okozott a kérdés, hogy kik voltak név szerint azok, akiknek "tanácsával és hozzájárulásával" a fejedelem a kátét elkészítette. Olevianus és Ursinus vezetõ szerepe a munkában mindig tudott volt, de kié volt a nagyobb rész és kik voltak a többiek?
Ezt a kérdést teljesen tisztázni máig sem sikerült. Hogy a következõkben Frigyes, Olevianus és Ursinus munkásságát ismertetjük, akkor ezt csak azért tesszük, hogy legalább a biztosan ismert "fõszereplõk" teológiai-egyházi hátterének ismeretében a káté tartalmához, világához közelebb jussunk.
Annyi azonban bizonyos, hogy a káté közösségi teljesítmény, divatos angol kifejezéssel team-work. Ha valaha teljes bizonyossággal ki is derülne, hogy Ursinus volt a káté egyedüli írója, ez akkor sem csökkentene annak a ténynek a jelentõségén, hogy egy teológiai-egyházi bizottság foglalkozott vele, s a fejedelem a kátét a reformált egyház doktorai és pásztorai hozzájárulásával adta át a gyülekezeteknek. A fejedelem szerepét jobban megértjük, ha tudjuk: a német reformációra jellemzõ volt, hogy a világi felsõbbség (a városi tanács vagy a fejedelem) a maga hatalmával az egyház dolgaiba is beavatkozott. Ennek ellenére ki kell emelni az elõkészítésben a teológiai fakultás és a lelkipásztorok együttes munkáját, az elfogadásban pedig a gyülekezetek jelentõségét. Ez utóbbit aláhúzza az a körülmény, hogy a harmadik kiadás, az úgynevezett textus receptus, egybefoglalja az egyház istentiszteleti rendtartását és a tanítás alapiratát.
A káté szerkesztésével megbízott bizottság összetételérõl kevés bizonyosat tudni. Név szerint a fejedelem, Ursinus és Olevianus, mellette az orvos, Thomas Erastus ismeretes. Õ nemcsak buzgó érdeklõdésével, hanem sokszor meglepõen mély teológiai tudásával is kitûnt, már a korábbi teológiai viták során. A bizottság többi tagját - a fejedelem elõszava alapján - a teológiai fakultás tagjai, valamint a vezetõ lelkészek és tanácsosok között kell keresni. Az akkor Heidelbergben mûködõ ismert férfiak felsorolása olyan színvonalas bizottságra enged következtetni, amilyent az akkori egyetemeken és udvarokban máshol aligha lehetett volna találni:
Tremellius Immánuel, az ószövetség professzora, aki Kálvin Institutióját héber nyelvre fordította;
Boquinus Péter, az Újszövetség professzora;
Diller Mihály, Olevianusszal s Boquinusszal együtt a fejedelem teológiai tanácsosa, udvari prédikátor;
Zuleger Vencel, világi tanácsos;
Eheim Kristóf, jogász, fejedelmi tanácsos;
Dathenus Péter, a bujdosó, és Pfalzban menedéket talált németalföldi gyülekezet lelkésze.
III. Frigyes pfalzi választófejedelemnek a munkában való részvételérõl kevés adatunk van. A januári és novemberi elõszó mellett a 80. kérdés beiktatása neki tulajdonítható, még akkor is, ha a fogalmazás az Olevianusé. Ezen kívül, saját szavai szerint, "némely javításokat" alkalmazott rajta. Hogy mik lehettek ezek a némely javítások, azt közelebbrõl nem tudjuk. Bizonyosan tudni viszont, hogy a 78. kérdésnek Frigyes adta meg végleges formáját.
A fejedelem fõ érdeme azonban a káté és az egyházi reform kezdeményezése, patronálása és országos érvényesítése - fejedelmi tekintélye révén.
1515-ben született a pfalzi-pomerániai II. János herceg legidõsebb fiaként. Elõkelõ (katolikus) nevelésben volt része. Valószínûleg csak házassága révén, de legkésõbb 1546-ban került kapcsolatba a reformációval. Evangéliumi hitét és meggyõzõdését nemcsak Melanchthon hatásának lehet tulajdonítani, akit sokra becsült, és akinek a tanácsát sokszor kikérte, hanem egyéni bibliaolvasásának és alapos szentírásismeretének is. 1557-tõl II. Frigyes pomerániai hercegként irányítja tartományában a lutheri reformációt. Heidelbergbe kerülve lutheránusként kezdi meg uralkodását, de melanchthoniánusok és reformátusok egyaránt bizakodva tekintenek reá. Az úrvacsora vita még elmélyültebb tanulmányozásra készteti, hogy egyéni ítéletet tudjon alkotni a vitás kérdésekben. Bár saját bevallása szerint Kálvint sohasem olvasta, mégis eltávolodik a szigorú lutheri iránytól, és a reformátusok felé hajlik, akiket attól kezdve pártfogol.
A Heidelbergi Kátét, létrejötte pillanatától, minden alkalommal védelmébe veszi, gyakran nevezi így: "az én kátém". Õ maga személyesen száll szembe a lutheránus fejedelmekkel és Miksa császárral, akik megpróbálták rávenni, hogy vonja vissza a kátét. Az 1566-os ágostai birodalmi gyûlésen, amely a református egyház és a káté számára hasonló jelentõségû, mint az 1530-as országgyûlés a lutheránusok számára, a fejedelem a következõ szavakkal kelt "kátéja" védelmére: "Ami az én katekizmusomat illeti; ahhoz én ragaszkodom, és érte kezeskedem. Ez a széljegyzetekben a Szentírás fundamentumaival oly erõsen fel van fegyverezve, hogy megdönthetetlen maradt; és bár egynémely teológusok megpróbálták, mégis alul maradtak, és reménységem szerint Isten segítségével ezután is megdönthetetlen marad." Frigyes 1576-ban bekövetkezett halála után ismét lutheránus fejedelem ült a trónra, s ezzel Pfalzban a kálvini reformáció egy idõre megtorpant.
Olevianus Gáspár (1546-1587) Trierben született jómódú polgári családból. Párizsban és más francia egyetemeken jogot, majd 1556-tól Genfben, Kálvin tanítványaként, teológiát tanult. Kálvinhoz egész életében szoros kapcsolat fûzte, akivel levelezett is. Barátságot tartott fenn Farel Vilmossal és Béza Tódorral, majd zürichi tanulmányai idején megismerkedett Bullinger Henrikkel és Vermiglius (Mártír) Péterrel is. Tanulmányai után szülõvárosában a reformáció vezetõje lett. Reformkísérlete kudarcba fulladt, a trieri érsek õt is, társait is letartóztatta. A trieri börtönbõl (és valószínûleg a mártírhalálból) váltotta ki õt 1560-ban, más protestáns fejedelmek támogatásával, III. Frigyes, és bízta meg Heidelbergben a Collegium Sapientiae (fõgimnázium), valamint az egyetem Loci Communes (dogmatikai) tanszékének vezetésével. Mindkét tisztségben Ursinus követte õt. Olevianus 1562-tõl a városi gyülekezet (Szent Lélekrõl elnevezett) templomának lelkésze és szuperintendens lett. A gyakorlati lelkipásztori munka jobban vonzotta, mint a teológiai tanszék, mert ezen a területen szervezõ készségét jobban tudta érvényesíteni.
Olevianus teológiailag Kálvinhoz állott a legközelebb. Ezt mutatja nemcsak a 80. kérdés megfogalmazása az úrvacsora és a mise éles szembeállításával, hanem maga az egyházi rendtartás, amely egyértelmûen magán viseli Olevianus kezenyomát. A fiatal, jogászból lett lelkipásztor kiváló szervezõ és lelkigondozó-nevelõ volt. Ez tükrözõdik a rendtartás beosztásán és az egyes részek tartalmán. Az a körülmény, hogy a káté gondolatmenete és központi üzenete alkalmazást nyert minden istentiszteleten és az egész gyülekezeti életben, nemcsak a káté kiválóságának tulajdonítható, hanem a Kálvin iskolájában járt Olevianus egyéniségének is. Olevianus katekéta-képességeirõl maga Ursinus így vallott: "A tanításra alkalmas és gyakorlott férfiú õ, aki azzal tûnik ki, hogy az együgyû nép és az ifjúság értelmének megfelelõ módon tud beszélni."
Teológiai munkásságának központi kérdése Isten szövetsége volt. Ennek a tanításnak az alapjait Zürichben sajátította el, s azzal fejlesztette ki, hogy bevezette a "kegyelmi szövetség" kifejezést. A kegyelmi szövetség a teremtésben nyert szövetséget váltotta fel. Az Ószövetségben ismert ugyan a törvény alatti szövetség fogalma is, de Olevianus szerint ez nem több, mint az Izráel számára sajátosan kötelezõvé tett természeti szövetség. Coccejus János, a szövetség-teológia atyja, úgy hivatkozik Olevianusra, mint ebben a tanításban egyik elõfutárára. A kegyelmi szövetség tana a kátéban nem jutott kifejezetten szóhoz, de közvetve igen: nagymértékben meghatározta a Krisztus közbenjáró voltáról szóló gondolatot.
Kegyes Frigyes halála után a Szentlélek-templom lelkészét Herbornba hívták lelkésznek, majd az ott felállított teológiai fõiskola (Hohe Schule) elsõ tanára lett. Herbornban halt meg 1587-ben. Isten kegyelmi szövetségérõl szóló fõmûve Genfben jelent meg 1585-ben.
Ursinus Zakariás 1534-ben született a sziléziai Boroszlóban (Breslau, ma: Wroclaw). A lutheránus hitre tért városban patríciusok és tudós humanisták környezetében nevelkedett, ahol Melanchthon hatása és tekintélye nagy volt. Alig tizenhat évesen Wittenbergbe megy az egyetemre, ahol hét teljes esztendõt tölt, Melanchthon Fülöp tanítványaként és pártfogoltjaként. Ez a hét esztendõ kitörölhetetlen nyomot hagyott teológiai felfogásában és további fejlõdését meghatározta. Wittenbergben megismerkedett Laski (a Lasco) Jánossal, aki szintén hatással volt reá. Ottléte alatt két úrvacsoravita zajlott le az egyetemen, s ez felkeltette érdeklõdését nemcsak az úrvacsorakérdés tanulmányozása iránt, hanem a külföldi protestantizmus megismerése iránt is. 1557-ben peregrinációs útra indult. Strassburg, Bázel, Lausanne után Genfbe érkezik, ahol Kálvin erõteljes egyéniségének és tanításának hatása alá került. Más francia egyetemeket is meglátogatott, majd Zürichben szoros barátságot kötött Vermiglius (Mártír) Péterrel. 1558-60 között a boroszlói gimnáziumban tanított, de az úrvacsoráról vallott református felfogása miatt el kellett hagynia szülõvárosát. Újra Wittenbergbe ment, de mivel Melanchthon idõközben meghalt, továbbment Zürichbe, ahol a svájci reformáció kiforrott képviselõjévé lett. Innen hívták meg Heidelbergbe, 1561-ben. Frigyes, Olevianus tanácsára, Vermigliust szerette volna meghívni, de õ öregségére hivatkozva, nem fogadta el a meghívást, hanem maga helyett Ursinust javasolta, aki szívesen is ment abba a Heidelbergbe, amelyrõl a református táborban egyre több jót lehetett hallani.
A káté megírása elõtt Ursinus két nagyobb és két kisebb munkát publikált Heidelbergben, mindegyik az 1562-es év folyamán keletkezett: a Catechesis minor, a Summa theologiae (vagy ahogy a kutatók késõbb elnevezték: a Catechesis major), a Jézus Krisztus közbenjáró tisztérõl írt doktori disputáció, valamint egyetemi székfoglaló beszéde, amely "Az egyházi tanítás feladatáról és módszerérõl" szólt.
A bátor és agilis Olevianusszal szemben Ursinus megjelenésre csendesebb, visszahúzódóbb egyéniség volt, kortársainak vallomása szerint melankóliára hajlamos. Befelé forduló lélek volt, aki már kora ifjúságától fogva szigorúsággal kényszerítette magát a munkára, és dolgozószobája csendjében termékeny irodalmi munkásságot folytatott. Tudós széleslátással figyelt minden jelentõs teológiai eseményre, és kiemelkedõ mûre. 1563-ban, nem sokkal a káté megjelenése után, az õ fordításában nyomtatták ki Heidelbergben Kálvin Genfi kátéját. Tekintettel arra a sokféle irodalmi hatásra, amelyet a Heidelbergi Káté jótékonyan egyesített magában, fel kell tételeznünk azt - írja Paul Jacobs, múlt századi német teológus -, hogy szerzõinek, vagy szerzõjének nemcsak a Szentírás és az egyházatyák ismeretében kellett jártasnak lennie, hanem a korabeli reformációs kátéirodalomnak, Melanchthon írásainak jelentõs részeit kellett szinte könyv nélkül tudnia, hogy a káté szövegezésekor kéznél legyen. Az egyháztörténész August Lang jellemzése szerint "a reformátorok utáni nemzedéknek Ursinus volt a legjelentõsebb és legnagyobb hatású tudós teológusa, legalábbis a német református protestantizmus területén". Ezt a hatást ott fejtette ki, ahol kitartó szorgalommal tanított: a collegium sapientiae-beli tanszékén, majd az egyetem loci communes (dogmatika) tanszékén. S közben, mint tudjuk, a Szentlélek-templomban sorozatos kátéprédikációkat is tartott. A nehéz és fárasztó munka hamar felõrölte erejét, s ezért 1568 februárjában a loci communes elõadásokról le kellett mondania. Kegyes Frigyes halálakor neki is távoznia kellett Heidelbergbõl. Neustadt an der Hardtban telepedett le, ahol 1576-tól 1583-ban bekövetkezett haláláig az ottani kollégiumban tanított és folytatta irodalmi munkásságát. Mûveit csak halála után jelentették meg. A kátéhoz írt terjedelmes teológiai magyarázata (Explicationes Cathecheticae) több nyelven rengeteg kiadást megért. Ennek a mûnek magyar fordítása a közeljövõben fog megjelenni itt Kolozsvárt.

3. A Heidelbergi Káté forrásai
A káté szerzõinek kilétét megismerni nem pusztán történelmi hûség kérdése. Ezen keresztül ahhoz a teológia-történeti kérdéshez akarunk eljutni: a reformátoroknak és a korabeli hitvallás- és kátéirodalomnak milyen közvetlen és közvetett hatása érezhetõ rajta? Azaz: kik és mik a Heidelbergi Káté forrásai és elõdei? Az a körülmény, hogy a káté fõ szerzõje Ursinus, még nem cáfolja meg a csoportos szerzõség általánosan elfogadott korábbi nézetét. A Heidelbergi Kátét a pfalzi fejedelem hitvalló lelkipásztori és teológus-közössége által szerkesztett egyházi konfessziónak kell tekintenünk. Ursinus kiemelt szerepe a szerzõségben csupán támpontot és segítséget akar nyújtani a források iránti érdeklõdéshez. A szerzõk tanítóinak, szellemi elõdjeinek ismerete, teológiai és hitvalló álláspontjuk nem õket, hanem a Heidelbergi Kátét állítják jobb megvilágításba.
A kutatás kezdettõl hangsúlyozta azt, hogy a Heidelbergi Káté a reformátori teológia közös eredményeit összefoglaló munka. M. A. Gooszen és A. Lang száz évvel ezelõtt megjelentetett kritikai szövegkiadásai kilenc, illetve négy korabeli, 1563 elõtt megjelent kátét sorakoztatnak fel a káté szövege mellett. Mindkettõjüknél megtalálható Ursinus két "elõmunkálata": a Minor és a Major. Lang ezen kívül közli Leo Judas Zürichi Katekizmusát (1534), valamint Laski János londoni segítõtársának Marten de Cleyne-Microniusnak az 1552-es kátéját, mint amelyeknek a Heidelbergi Kátéhoz való rokonsága nyilvánvaló. Gooszen Leo Judasnak még egy kátéját közli, az 1535-ös Nagyobb Katekizmust, Bullingernek egy latin nyelvû kátéját, Kálvin Genfi Kátéját, két angol nyelvû kátét, amelyet az üldözött németalföldi gyülekezetek is használtak, és végül az emdeni gyülekezet kátéját (1554). Nyilvánvaló, hogy a sort folytatni lehetne, hiszen a reformáció elsõ fél évszázadának nagy kátétermése volt, s ezek közt egész sor olyant találhatunk, amelyek tartalmilag közel állnak egymáshoz. A felsorolást August Lang egy felnémet katekizmussal és a Strassburgi Kátéval egészíti ki, s újabban Walter Hollweg kutatásának köszönhetõen Béza két kátéjáról tudjuk, hogy a Heidelbergi Káténak forrásul szolgált. S természetesen nem hagyhatók ki a vizsgálásból a nagyobb hagyományú lutheri káték sem, elsõsorban a Kis Káté, vagy a Johannes Brenz württembergi kátéja, amelyek Pfalzban korábban használatban voltak. Ugyanígy forrása káténknak az Examen Ordinandorum és Melanchthon több más mûve is, amelyeket a hûséges tanítvány, Ursinus, ha nem is szó szerint, vagy tudatosan, de tartalmilag továbbvitt a Heidelbergi Kátéban.
Alapos teológiai és dogmatörténeti tanulmányokra volna szükség, hogy kimutatható legyen: melyik irányból milyen hatás vagy gondolat érezhetõ a Heidelbergi Kátén. Sok igazság van abban, amit Max Goebel egyháztörténész száz évvel ezelõtt így fogalmazott meg: "A Heidelbergi Káté négy jó tulajdonságot egyesített magában: lutheri bensõségességet, melanchthoni világosságot, zwingliánus egyszerûséget és kálvini tüzet." De ha nem is lehet a kátéban egyesített különféle hatásokat jól elkülönítve felismerni, a fõ kérdések tekintetében tudható, hogy kire vezethetõ vissza egyik vagy másik tanítás.
a) Már a kiinduló kérdésnél szerencsésen érvényesül a Heidelbergi Kátéban a lutheri-melanchthoni hatás. Luther és Melanchthon kátéi erõsen gyakorlati és lelkigondozói jellegûek voltak. Innen erednek káténkban a "Mit használ nekünk?", "Mi további vigasztalást veszünk?" típusú kérdések. Maga a "vigasztalás" (consolatio) kifejezés kétségkívül melanchthoni eredetû. Az Examen Ordinandorum 1552-es német kiadásában a Trost (= vigasztalás) szó nem kevesebb, mint negyvenszer fordul elõ. Melanchthon egyik tanítványának 1547-es göttingai kátéja hasonló kérdéssel kezdõdik: "Micsoda vigasztal téged leginkább ezen a földkerekségen?" Ursinusnak az a két tankönyve, amelybõl a Heidelbergi Káté végleges szövege kialakult, szintén ezzel a kérdéssel kezdõdik: "Mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod?"
A Melanchthon által használt teológiai fogalmak közül gyakran viszontlátjuk a kátéban Krisztus üdvajándékai jelölésére a "jótétemények" kifejezést (20, 53, 60, 86). A kifejezés jól ismert Melanchthon dogmatika tankönyvének sokat idézett tételébõl: Krisztust megismerni annyi, mint megismerni az õ jótéteményeit.
b) Kálvin hatása a káté beosztásában is érvényesül, de különösen egyes fejezetek magyarázatában: az Apostoli Hitvallás második bekezdésének értelmezésében és a Tízparancsolat alkalmazásában. Ursinus két elõmunkálata és maga a káté az 1545-ös Genfi Katekizmussal van a legközelebbi rokonságban, bár a consolatio fogalmával és azzal, hogy a hívõ ember "hasznára" tekint, inkább Melanchthont követi. Kálvinnál ugyanis a kiinduló kérdés az emberi élet fõ céljára tekint. Kátéjában túlteng a tan, és háttérbe szorul (Lutherhez és Melanchthonhoz képest) a gyakorlati-lelkigondozói hangsúly. A Genfi Káté két lényeges vonását tartották szem elõtt a Heidelbergi Káté szerzõi. Az egyik a katekétikai anyag egységes szempont szerinti összefoglalása, a másik pedig a teológiai monda-nivaló céltudatos és biztonságos megfogalmazása.
A reformáció korabeli káték, középkori örökség nyomán, öt fejezetben ("ágazatban") taglalták a hit kérdéseit: Tízparancsolat, Apostoli Hitvallás, Miatyánk, Keresztség és Úrvacsora. A legtöbb káté ezt a kapott "anyagot" tetszõleges sorrendben - legtöbbször a fenti sorrendben - nyújtotta. Ilyen volt a korabeli kátéirodalom nagy többsége, például Luther Kis Kátéja is. Kálvin kátéja, és annak nyomán a Heidelbergi Káté is, az úgynevezett elemzõ káték közé tartozik. Ezek a káték a hagyományos anyagot egységesen foglalják össze az általánosan emberi és a sajátosan keresztyéni szempontok figyelembevételével, és reávilágítanak arra, hogy mi a fundamentuma mindennek. Kálvin elõtt az ilyen káték - a sorban az elsõség a cseh testvérek és a valdensek kátéit illeti meg - egyik közös vonása az volt, hogy kiindulásuk antropologikus: Mi vagy te? Ember vagyok. Kálvin is az embertõl indul el, de ezt a kiindulást úgy fogalmazza meg, hogy a tanító a gyermeket az élet célja felõl kérdezi ki. Ez a cél: Istent megismerni, azaz benne igazán hinni, neki engedelmeskedni, õt imádni, és neki hálákat adni. "Az egykori humanista Zwingli és Kálvin számára Isten felségének megismerése jelenti elsõsorban a választ arra a kérdésre: Mi az emberi élet végsõ célja? Isten megismerése pedig teljes embert követelõ, az ember határozott aktivizmusát feltételezõ életprogram" - mondja Barth Károly.
Ez a fõ célkitûzés határozza meg a Genfi Káté felépítését, s ebben követte Kálvint a Heidelbergi Káté is: a hit (az apostoli hitvallás) kifejtése megelõzi a törvényt (a dekalógust). A hit Istennek az evangéliumban tett ígéretét közli, és azt egyúttal meg is ragadja. Ezért a hit az istenismeret alapja. A törvény pedig Istennek reánk vonatkozó igényét jelenti be, s ezért az istenismeret útján, a hitben újjászületett életbe vezet. Ez az úgynevezett tertius usus legis, a törvény református értelmezése.
A Genfi Káté másik nagy értékét, a világos, határozott teológiai megfogalmazást is átvette a Heidelbergi Káté. Ennek a körülménynek okát és magyarázatát mindkét káté születési helyével és címzettjeivel kell magyarázni. Arról van szó, amit a Genfi Káté a mottóul választott igével, 1Pt 3,15-tel fejezett ki: "Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tõletek a bennetek lévõ reménységrõl." A Heidelbergi Káté is, de még inkább a Kálvin kátéja olyan harci helyzetben született, amelyben a gyülekezet tagjainak gyakran kellett megküzdeniük személyes és hitbeli egzisztenciájukért. Aki a Péter levelében említett készséget és felelõsséget el akarta sajátítani, annak jól kiállított bibliai-teológiai eszköztárral kellett rendelkeznie.
A Heidelbergi Káté abban is követte genfi elõdjét, hogy vasárnapokra van felosztva. Mindkét katekizmust arra (is) szánták, hogy az év folyamán "végigprédikálható" legyen.
c) A Heidelbergi Káté forrásai után kutatva, a keresõ arra a felfedezésre jut, hogy annak egyik legsajátosabb értéke, a nyomorúság-megváltás-hálaadás címszavak alá foglalt hármas felosztás is visszavezethetõ a reformátori irodalom korábbi mûveire. Ezt a hármas diszpozíciót követi már a Catechesis Minor is, s Ursinus ezt Melanchthontól tanulta, akinél ez a törvény-evangélium-jó cselekedetek formájában központi teológiai tanítás. Csakhogy Melanchthonnál a törvény inkább bûnt leleplezõ, úgynevezett pedagógiai értelemben fordul elõ, a jó cselekedeteket pedig a Megengesztelõdés címszó alatt tárgyalja.
d) Míg Ursinus a Catechesis Minor anyagát a fõ gondolatmenet köré csoportosította, amely a nyomorúság-megváltás-hálaadás hármas felosztásban közvetlenül bekerült a Heidelbergi Kátéba is, addig a Catechesis Major fõ gondolatmenete - a szövetség-teológia - csak közvetve található meg a kátéban. A káté felosztása, a megváltásról, Krisztus hármas tisztségérõl és az úrvacsoráról szóló tanítás mind részeit képezik egy olyan teológiai gondolkodásrendszernek, amelyet késõbb a szövetség-teológia református mûvelõi építettek. Ezt a teológiai látásmódot Ursinus Melanchthontól és Kálvintól kölcsönözte, de fõleg a Bullingertõl, Vermigliustól és Olevianustól tanult szövetség-teológiával termékenyítette meg és vitte önállóan tovább.
A több szerzõtõl származó és még több kútfõbõl merítõ Heidelbergi Káté azonban nem veszett el a "sok bába között". Ellenkezõleg, olyan "kompiláció" lett ez, amely mélyebb és gazdagabb tartalmilag is, formailag is, mint bármelyik mintája, olyan tanítvány, aki túlnõtt mesterén. Megjelenésekor sok és heves vitát váltott ki, pedig a vitás kérdésekben is mérsékelt álláspontot foglalt el. Olyan sákramentumtant tartalmaz - például - amely fölött lutheránusok és reformátusok, évtizedes viszálykodások után, békejobbot nyújthattak volna egymásnak. Sajnos, a Luther és Zwingli, illetve a Wittenberg és Zürich közötti ellentétek elmélyültebbek voltak, semhogy a Heidelbergi Káté ebben a kérdésben unióhoz vezethetett volna. Megjelenése évtizedében nem tudtak igazán egymásra hallgatni a felek, s így ez is meghallgatás nélkül maradt. Az ellentéteknél azonban sokkal mélyebbre nyúlt a közös evangéliumi fundamentum: az a hit, hogy Isten, Krisztusért, ingyen kegyelembõl a hit által megigazított engem, bûnös embert. "Az a tény, hogy a reformáció történetének második korszakában a Heidelbergi Kátéban ez a tan még egyszer olyan hamisítatlan, azaz eredeti, lényegre törõ, találó, s ezért hathatós kifejezést nyert, … mindig újból - és joggal - csodálkozásra késztet." (G. A. Benrath)
Evangéliumi hitünk kérdéseinek a Heidelbergi Káté szerinti újabb átgondolása nemcsak a hûség parancsából történik, amely református egyházunk megõrzött, és minket megõrzõ drága öröksége iránti engedelmességre késztet, hanem abból a tiszteletbõl is, amelyet az egész evangéliumi protestantizmus közös ügye és közös atyái iránt kell tanúsítanunk. A Heidelbergi Káté forrásainak ismerete szerint ezek az atyák a Heidelbergi Káté atyjai is.

4. A Heidelbergi Káté az egyházban
A) A káté és a Pfalzi Istentiszteleti Rendtartás
A januári kátéval el lehetett indulni az egységes hitvallás és tanítás felé. Ám a reformáció fejedelmi tervében az egységes istentisztelet is benne volt. Ezt kívánta megvalósítani az ugyanazon év novemberében kiadott istentiszteleti és egyházi rendtartáskönyv. Ennek az volt a sajátossága, hogy az istentiszteleti szövegek közé felvették az 52 vasárnapra osztott káté teljes szövegét is. Az elõszó (ezt is II. Frigyes írta!) meg is indolkolta, miért: hogy minden vasárnap egy-egy kijelölt szakasz alapján tartsanak úgynevezett kátéprédikációt. A gyülekezet tagjait vértezzék fel - a rendes prédikációs istentiszteletek mellett - ezek a tanítások is az engedelmes keresztyén hitre és életre. Kálvin gyülekezetében, Genfben is így tanítottak a Genfi Káté alapján.
A káté szövege a keresztelési istentisztelet rendje és a keresztelési tanítás után következik, majd a káté után az úrvacsora ágendája. Barth Károly értékelése szerint ez azért van így, hogy az a vigasztalás, amelyrõl az elsõ kérdés alapján az egész hitvallás beszél, a keresztség és az úrvacsora között, a tanításnak a gyülekezet életében betöltött szerepe felõl nyerjen különös megvilágítást.
Bár a novemberi istentiszteleti rendtartás elõtt a káténak Heidelbergben két kiadása és egy újranyomása jelent meg, mégsem mondhatjuk, hogy a káté elõször egymagában született meg, majd ehhez "hozzáírtak" egy rendtartást. A keresztyén tan és az egyházi élet megújítása egyszerre foglalkoztatta III. Frigyest és munkatársait. Csak a sürgetõ szükség késztette õket arra, hogy - mivel a katekizmus már januárban készen állott - elõször külön a kátét adják közre. Ugyanazon a zsinati ülésen, amelyen a tagok a kész kátét január 18-án aláírásukkal elfogadták, foglalkoztak a készülõben levõ egyházi rendtartással is. A kátét tehát eleve ennek szerves részéül szánták.
A tanítás és az élet egységét híven tükrözi ez a rendtartás. Felépítése a következõ:
1. Elõkészület a prédikációra és felhívás az imádkozásra
2. A tanítás és a prédikáció
3. A szent keresztség
4. A katekizmus
Mivel indokolták a tanítás szükségességét?
"A keresztyén vallásunk szerinti katekizmus rövid és egyszerû szóbeli beszámolót jelent a keresztyén tan legfõbb részeirõl, amelyben az ifjaktól és együgyûektõl számon kérik és meghallgatják, mit tanultak. Mert az istenfélõ emberek a keresztyén egyház kezdete óta mindig is szorgalmasan nevelték a gyermekeiket az Úr félelmére, otthon, az iskolában és az egyházban. Három érv támasztja ezt alá:
a) Elõször is az istenfélõ emberek tudatában voltak annak, hogy a velük született gonoszság eluralkodna és mind az egyházat, mind a világi kormányzatot megrontaná, ha nem nyújtanánk idejekorán gyermekeinknek az üdvözítõ tanítást.
b) Másodszor Isten kifejezett parancsa is ezt követeli: "És ezek az igék, amelyeket a mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekrõl, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz" (2Móz 12,13; 5Móz 4, 6.11)
c) Végül pedig, úgy amint Izráél gyermekeit, körülmetélésük után, ha értelmesebbek lettek, kioktatták a szövetség ezen jegyének és Isten szövetségének a titka felõl, ugyanúgy szükséges a mi gyermekeinket is a nyert keresztségrõl, az igaz keresztyén hitrõl és bûnbánatról kioktatni, hogy - mielõtt az Úr asztalához bocsátanánk õket - az egész keresztyén gyülekezet elõtt hitükrõl vallást tehessenek.
5. Az úrvacsoráról szóló rész magában foglalja az ünnepet elõkészítõ bûnbánati istentiszteletek rendjét is. Úrvacsorát a sátoros ünnepeken kívül legalább havonta kell ünnepelni.
6. Az úrvacsorai istentisztelet rendjét követõen, de nem külön fejezetcímen találjuk az egyházfegyelem kérdését.
7. A gondnokok (= önkéntes diakónusok).
8. Az imádság.
9. Az ünnepnapok rendje. Karácsony 1. és 2. napján, Újév napján, Húsvét 1. és 2. napján, Krisztus mennybemenetele ünnepén, valamint Pünkösd 1. és 2. napján a vasárnapi rend szerint kell istentiszteletet tartani.
10. A házasságkötés megáldása háromszori kihirdetés után a gyülekezet elõtt történik.
11. A templomi éneklés és az igehirdetõk öltözete. Az éneklés nemcsak szóval, hanem szívvel történjék, a gyülekezet épülésére. Anyanyelven kell énekelni, mert "a lélek nem dicsérheti Istent olyan énekkel, amit nem ért". Az egyházi szolgák "tisztességes és szerény, de szokásos ruhában végezzék hivatalukat".
12. A lelkigondozói feladatok közül a beteglátogatásról, haldoklók vigasztalásáról és a foglyok meglátogatásáról rendelkezik az ágenda.
13. A temetésnél minden "babonás ceremóniát" kerülni kell. A temetésre hívó harangszó egyformán megillet gazdagot és szegényt. Minden temetésen igét kell hirdetni.
A pfalzi Kirchenordnungnak ez a rövid ismertetése is rávilágít elõször arra, hogy a káté és az egyházi rend összetartozása nem pusztán formai kapcsolat. Miután a januárban kiadott katekizmus az ifjúság tanításában mutatkozó hiányokat, rendetlenséget és visszaéléseket volt hivatott helyrehozni, úgy most a teljes ágenda akar "a ceremóniában, a sákramentumok kiszolgáltatásában, és egyéb istentiszteleti gyakorlatban helyes és egyöntetû" rendhez segíteni. Sem az egységes tan, sem az egységes rend nem öncél. Mindkettõnek az a szándéka, "hogy ezáltal mind a tanításban, mind a külsõ ceremóniákban Isten igéjének és akaratának igaz ismeretére vezettessenek egy olyan úton, amely az isteni akarattal megegyezik és a Szentíráson alapszik". Ez a szándék az istentiszteleti rendtartásban csak úgy valósulhatott meg, ha a káté benne nem laza függelék, hanem a gyülekezet minden életmegnyilvánulásában rámutat "Isten igéjének és akaratának igaz ismeretére".
A Heidelbergi Káté gyors elterjedéséhez és közkedveltségéhez nemcsak jól felépített teológiája járult hozzá, hanem ugyanolyan mértékben az a gyülekezetépítõ, gyakorlatias szándék is, amellyel az istentiszteleti rendtartásban lépten-nyomon találkozunk. Ugyanaz a káté, amely a 17-18. században sok dogmatikai magyarázatot és tankönyvet ihletett, bölcsõje és kiindulópontja lett az élõ gyülekezeti kegyességnek, ébredési mozgalmaknak, sõt a pietizmus egyes ágainak is. Az a gyülekezetépítõ, imádkozó kegyesség, amely például a svájci Stähelin "Catechizmusi házi kints"-ében (18. század), vagy késõbb a holland-német Kohlbrügge népszerû káté-kérdéseiben (19. század) átütõ erõvel jelentkezett, arra a Heidelbergi Kátéra épített, amely már a pfalzi egyházi rendtartásban is példamutatóan végezte a gyülekezetépítés és vigasztalás feladatát.

B) A Heidelbergi Káté mint hitvallás
Amint az eddigiekbõl is kitûnt, a Heidelbergi Káté hármas szerepet tölt be az egyházban.
Egyrészt olyan valláskönyv, amelynek segítségével a gyermekeket oktatját és a felnõtt keresztyén életre felkészítik. Ez a feladata minden káténak.
Másrészt a Heidelbergi Káté olyan hitvallási irat is, amelyre minden vele azonosulni tudó egyház úgy hivatkozhat, mint bibliás hitének kifejezõjére. Egyházunk törvénykönyve is kimondja: Az erdélyi református egyház "a teljes Szentírás alapján, hitének kifejezõjéül a Heidelbergi Kátét és a Második Helvét Hitvallást ismeri el".
Harmadszor élõ hitvallásként hangosan recitálhatja is az istentiszteleti gyülekezet, ahogy ezt egyházunkban meg is teszik ott, ahol az elmúlt években bevezették az új rendtartást. A gyülekezet hol az Apostoli Hitvallással, hol a Káté 1. kérdésével-feleletével vallja meg hitét.
Ez a hármas célkitûzés már III. Frigyes fejedelem és a többi szerzõ szándékában is megvolt. III. Frigyes elõszava ezt így fogalmazta meg: "…hogy ilyenformán ne csak az ifjúság nyerjen a templomban és iskolában istenfélõ oktatást és megfelelõ nevelést, hanem a prédikátorok és iskolamesterek maguk is, egy biztos és állhatatos formát és mértéket kapjanak, amelyhez az ifjúság oktatásában igazodjanak, és ne eszközölhessenek naponta a saját tetszésük szerinti változtatásokat, és ne tanítsanak ellenkezõ módon".
A hitvallás - bármelyik fenti szerepében - emberi felelet Isten igéjére, s ezért a különbözõ korokban a különbözõ egyházak más-más formában, gyakran eltérõ terjedelemben fogalmazták meg hitüket.
A Bibliából ismerjük például azokat az õshitvallásokat, amelyekkel Isten választottai - akár egyénileg, akár közösen - Isten megszólítására feleltek: "Halld, Izráel, az Úr a mi Istenünk, egy Úr!" (5Móz 6,4); "Te vagy a Krisztus, az élõ Istennek Fia" (Mt 16,16); "Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia" (ApCsel 8,37).
Az ilyen rövid hitnyilatkozatok késõbb bõvültek, majd a 3-4. században kialakultak a máig ismert és használt Szentháromság-hitvallások: a Nicea-Konstantinápolyi Hitvallás és az Apostoli Hitvallás. Mindkettõ ma is egyetemesen elismert és használt hitvallásunk.
A reformáció századában különösen sok új hitvallást írtak - hitvédelmi célból. A római egyház és a világi felsõbbség elõtt ezekkel igazolták, hogy a lutheri vagy kálvini hatásra reformált gyülekezetek nem új vallást hirdetnek, hanem az egyetemes, régi és közös hitet vallják. (Ez az oka annak, hogy kerüljük és elutasítjuk azt a római katolikus szóhasználatot, amelyben a reformációt "hitújításnak" nevezik.) A reformáció korabeli hitvallások mégis felekezeti hitvallássá váltak, mert kiderült, hogy a római egyházat ezekkel nem gyõzték meg, és a tõle való elszakadás elkerülhetetlenné vált.
Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy minden hitvallás csak emberi felelet a Szentírás megszólítására. Nem örök érvényû mércéje a hitnek, hiszen ilyen mérce (= kánon) csak a Biblia lehet. A hitvallás, a hitvallási irat, a káté viszont javítható, újra és újra átírható. Van olyan, amelyet rövidebb-hosszabb használat után újjal helyettesítettek, s aztán ez az "új" is rég feledésbe merült.
A Heidelbergi Káté viszont már 440 éve használatban van.
A magyar református egyházban is megismertük, elfogadtuk, a gyakorlatba bevezettük. 1564-ben elõször latin nyelven vette birtokába az egyház, majd 1577 után, Huszár Dávid pápai lelkipásztor fordításában, magyar nyelven is. A Káté 17. és 18. századi története Magyarországon is, Erdélyben is egyre gazdagodó irodalomról (rövidített vagy teljes kátékiadások, kátémagyarázatok, prédikációk) szól. Késõbb, szinte száz éven át, csökkent, majd teljesen elapadt a Káté iránti érdeklõdés. Többen próbáltak más katekizmust írni helyette, s a 19. századi felvilágosult liberalizmus még a többi hitvallást is mellõzni szerette volna.
Ám a 19. század végén, a 20. század elején a Heidelbergi Káté nálunk felébredt Csipkerózsika-álmából, és már közel száz éve újra használjuk - gyermekeink épülésére, református családjaink és a református világ-család örömére, Isten dicsõségére.



A HEIDELBERGI KÁTÉ SZÖVEGE

BEVEZETÉS
AZ EGYETLEN VIGASZTALÁS


I. Úrnapja
1. KÉRDÉS: Mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod?
Az, hogy mind testestõl, mind lelkestõl,
akár élek, akár halok,
nem önmagamé,
hanem az én hûséges Uramnak és Megváltómnak,
Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok,
aki az õ drága vérével minden bûnömért
tökéletesen eleget tett,
engem a Sátán minden hatalmától megszabadított,
és úgy megõriz,
hogy az én mennyei Atyám akarata nélkül
mégcsak egy hajszál sem eshetik le a fejemrõl;
sõt inkább mindennek az én üdvösségemre kell szolgálnia;
azért engem Szentlelkével biztosít az örök élet felõl,
és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra,
hogy ezután õneki éljek.

Róm 14,8: Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. 1Kor 6,19: Nem a magatokéi vagytok. 1Kor 3,23: Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené. 1Pt 1,18-19: Tudván, hogy nem veszendõ holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekbõl; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplõtlen bárányén, a Krisztusén. 1Jn 1,7: Jézus Krisztusnak, az õ Fiának vére megtisztít minket minden bûntõl. 1Jn 2,1: Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. 1Jn 3,8: Aki a bûnt cselekszi az ördögbõl van; mert az ördög kezdettõl fogva bûnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Jn 6,38-40: Mert azért szállottam le a mennybõl, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem. Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy amit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon. Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz õbenne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon. Mt 10,29-31: Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül! Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok. Lk 21,18: De fejeteknek egy hajszála sem vész el. Róm 8,28: Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az õ végzése szerint hivatalosak. 2Kor 1,21-22: Aki pedig minket tiveletek egybe Krisztusban megerõsít és megken minket, az Isten az; aki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe. Ef 1,13-14: Akiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangéliumát, amelyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével, aki záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására, az Õ dicsõségének magasztalására. Róm 8,15-17: Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak. Róm 8,14: Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.


2. KÉRDÉS: Hány dolgot kell tudnod, hogy e vigasztalással boldogul élhess és halhass?
Hármat. Elõször, hogy milyen nagy az én bûnöm
és nyomorúságom.
Másodszor, hogy mi módon váltatom meg
minden bûnömtõl és nyomorúságomtól.
Harmadszor, hogy milyen hálaadással tartozom Istennek
e megváltásért.

Lk 24,46-47: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon: és prédikáltatni az õ nevében a megtérésnek és a bûnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtõl elkezdve. 1Kor 6,11: Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jé-zusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által. Tit 3,3-7: Mert régenten mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygõk, különbözõ kívánságoknak és gyönyöröknek szolgái, gonoszságban és irigységben élõk, gyûlölségesek, egymást gyûlölõk valánk. De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent, nem az igazságnak cselekedeteibõl, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az õ irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdõje és a Szent Lélek megújítása által, melyet kitöltött reánk bõséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által; hogy az õ kegyelmébõl megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint. Jn 9,41: Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bûnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bûnötök megmarad. Jn 15,22: Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bûnük: de most nincs mivel menteniük az õ bûnöket. Jn 17,3: Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. Ef 5,8-11: Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok. (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van.) Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak. És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat. 1Pt 2,9-12: Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségbõl az õ csodálatos világosságára hívott el titeket; akik hajdan nem népek voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok. Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen vitézkednek; magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy amiben rágalmaznak titeket mint gonosztevõket, a jó cselekedetekbõl, ha látják azokat, dicsõítsék Istent a meglátogatás napján. Róm 6,11-14: Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bûnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát a bûn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az õ kívánságaiban: se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bûnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. Mert a bûn tirajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.

 

ELSÕ RÉSZ
AZ EMBER NYOMORÚSÁGA


II. Úrnapja
3. KÉRDÉS: Honnan ismered meg a te nyomorúságod?
Isten törvényébõl.

Róm 3,20: Annak okáért a törvénynek cselekedeteibõl egy test sem igazul meg õelõtte: mert a bûn ismerete a törvény által vagyon.
4. KÉRDÉS: Mit követel tõlünk Isten törvénye?
Megtanít arra minket Krisztus Urunk röviden
Máté evangéliuma 22. részében:
Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl,
teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl.
Ez az elsõ és nagy parancsolat.
A második pedig hasonlatos ehhez:
Szeresd felebarátodat, mint magadat.
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

Luk 10,27: Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl és minden erõdbõl és teljes elmédbõl; és a te felebarátodat, mint magadat.


5. KÉRDÉS: Megtarthatod?e tökéletesen mindezeket?
Semmiképpen nem;
mert természet szerint hajlandó vagyok
Isten és felebarátom gyûlölésére.

Róm 3,10-12.23: Amint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; nincs aki megértse, nincs, aki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. - Mert mindnyájan vétkeztek, és szûkölködnek az Isten dicsõsége nélkül. 1Jn 1,8.10: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bûn mibennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mibennünk. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük õt, és az õ igéje nincsen mibennünk. Róm 8,7: Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Ef 2,3: Akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is.


III. Úrnapja
6. KÉRDÉS: Hát Isten az embert ily gonosszá és fonákká teremtette?
Nem; Isten az embert jóvá és a maga hasonlatosságára,
azaz valóságos igazságban és szentségben teremtette,
hogy az õ teremtõ Istenét igazán megismerje,
szívbõl szeresse, örök üdvösségben vele éljen,
õt dicsérje és magasztalja.

1Móz 1,31: És látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, íme igen jó. 1Móz 1,26-27: És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az õ képére, Isten képére teremté õt: férfiúvá és asszonnyá teremté õket. 2Kor 3,18: Mi pedig az Úrnak dicsõségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsõségrõl dicsõségre, úgy mint az Úrnak Lelkétõl. Kol 3,9-10: Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz óembert, az õ cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt. Ef 4,22-24: Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való óembert, mely megvan romolva a csalárdság kívánságai miatt; megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.

7. KÉRDÉS: Honnan van tehát az emberi természet eme romlottsága?
Elsõ szüleinknek,
Ádámnak és Évának paradicsombeli esetébõl
és engedetlenségébõl,
minek következtében a mi természetünk úgy megromlott,
hogy mindannyian bûnben fogantattunk és születtünk.

Róm 5,12.18-19: Annak okáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bûn, és a bûn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek. - Bizonyára azért, miképpen egynek bûnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképpen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bûnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.
A bûneset története meg van írva Mózes elsõ könyvének harmadik részében. Zsolt 51,7: Íme én vétekben fogantattam, és bûnben melengetett engem az anyám.

8. KÉRDÉS: Annyira megromlottunk?e, hogy a jóra egyáltalán alkalmatlanok vagyunk, minden gonoszra pedig hajlandók?
Bizonyára úgy van, hacsak a Szentlélek
újjá nem szül bennünket.

Jn 3,6: Ami testtõl született, test az; és ami Lélektõl született, lélek az. 1Móz 6,5: És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. Jób 14,4: Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki. Jób 15,16.35: Mennyivel kevésbé az utálatos és a megromlott ember, aki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?! - Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhük csalárdságot érlel. Ézs 53,6: Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az õ útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét õreá veté. Jn 3,5: Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztõl és Lélektõl, nem mehet be az Isten országába.

IV. Úrnapja
9. KÉRDÉS: Nem igazságtalanul cselekszik?e Isten az emberrel, mikor tõle törvényében olyat követel, amit teljesíteni nem képes?
Nem, mert az embert olyanná teremtette,
hogy teljesíthetné azt.
Az ember azonban a Sátán ösztönzésére,
szándékos engedetlenségével mind magától, mind utódaitól
az isteni ajándékokat elrabolta.

Ef 4,24: És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. Róm 5,12: Annak okáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bûn, és a bûn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek.

10. KÉRDÉS: Büntetlenül hagyja?e Isten ezt az engedetlenséget és elszakadást?
Semmiképpen nem,
sõt inkább rettenetesen haragszik,
mind a velünk született, mind az elkövetett bûnök miatt,
és azokat igazságos ítéletébõl
mind ideig való, mind örökké tartó büntetéssel sújtja,
amint maga mondotta:
Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban,
amik megírattak a törvény könyvében,
hogy azokat cselekedje.

Róm 5,12: Annak okáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bûn, és a bûn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek. Zsid 9,27-28: És miképpen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet: azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bûneinek eltörlése végett, másodszor bûn nélkül jelen meg azoknak, akik õt várják idvességükre. 5Móz 27,26: Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek igéit, hogy cselekedje azokat! Gal 3,10: Mert akik törvény cselekedeteibõl vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.

11. KÉRDÉS: De hát Isten nem irgalmas?
Bizonyára irgalmas, de igazságos is.
Ennélfogva igazsága megköveteli,
hogy az õ szent felsége ellen elkövetett bûnt méltó,
azaz testi és lelki örök büntetés sújtsa.

2Móz 34,6-7: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bûnt: de nem hagyja a bûnöst büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad- és negyedíziglen. 2Móz 20,5: Mert én, az Úr a te Istened, féltõn szeretõ Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad- és negyedíziglen, akik engem gyûlölnek. Zsolt 5,5-7: Mert nem olyan Isten vagy te, aki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz. Nem állhatnak meg szemeid elõtt a kevélyek, gyûlölsz te minden bûnt cselekedõt. Elveszted, akik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert utálja az Úr. 2Kor 6,14-16: Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van az igazságnak és hamisságnak? Vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? Vagy mi köze hívõnek hitetlenhez? Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élõ Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük, és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és õk én népem lesznek.

 

MÁSODIK RÉSZ
AZ EMBER MEGVÁLTÁSA

V. Úrnapja
12. KÉRDÉS: Mivel tehát Isten igazságos ítéletébõl ideiglenes és örökké tartó büntetésre vagyunk méltók, miképpen szabadulhatunk meg a büntetéstõl, és juthatunk ismét kegyelembe?

Isten azt akarja,
hogy igazságosságának elégtétel adassék.
Ezért nekünk tökéletesen meg kell fizetnünk,
vagy saját magunk erejébõl, vagy más által.

2Móz 20,5: Én, az Úr a te Istened, féltõn szeretõ Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad- és negyedíziglen, akik engem gyûlölnek. 2Móz 23,7: A hazug beszédtõl távol tartsd magad, és az ártatlant s az igazat meg ne öld; mert én nem adok igazat a gonosznak. Róm 8,3-4: Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erõtelen vala a test miatt, az Isten az õ Fiát elbocsátván bûn testének hasonlatosságában és a bûnért, kárhoztatá a bûnt a testben, hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.

13. KÉRDÉS: Mi magunk képesek vagyunk-e a megfizetésre?
Semmiképpen nem,
sõt inkább napról napra növeljük tartozásunkat.

Jób 9,1-3: Felele pedig Jób és monda: Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél? Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki. Jób 15,14-16: Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, aki asszonytól születik? Ímé, még az õ szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az õ szemében: mennyivel kevésbé az utálatos és megromlott ember, aki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?! Mt 6,12: És bocsásd meg a mi vétkeinket.

14. KÉRDÉS: Hát bárki, aki csak teremtmény, megfizethetőe érettünk?
Egy sem.
Elõször azért, mert Isten nem akar más teremtményt
megbüntetni az ember bûnéért.
Másodszor, mert teremtmény nem viselheti el
Isten bûn ellen való örök haragjának súlyát,
sem másokat attól meg nem szabadíthat.

Zsid 2,14-18: Mivel tehát a gyermekek testbõl és vérbõl valók, õ is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának. Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel. Annak okáért mindenestõl fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülõ legyen és hív fõpap az Isten elõtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bûneiért. Mert amennyiben szenvedett, õ maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek. Zsolt 130,3: Ha a bûnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

15. KÉRDÉS: Milyen közbenjárót és megváltót kell tehát keresnünk?
Olyat, aki valóságos és igaz ember,
mindazonáltal minden teremtménynél hatalmasabb,
azaz egyszersmind valóságos Isten is.

1 Kor 15,21-22.25-26: Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. - Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. Jer 33,16: Azokban a napokban megszabadul a Júda, és bátorságban lakozik Jeruzsálem, és így hívják majd õt: Az Úr a mi igazságunk. Vö. Jer 23,6! Ézs 53,11: Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket õ viseli. 2Kor 5,21: Mert azt, aki bûnt nem ismert, bûnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk õbenne. Zsid 7,16: Aki nem testi parancsolatnak törvénye szerint, hanem enyészhetetlen életnek ereje szerint lett. Ézs 7,14: Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Íme, a szûz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek. Róm 8,3-4: Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erõtelen vala a test miatt, az Isten az õ Fiát elbocsátván bûn testének hasonlatosságában és a bûnért, kárhoztatá a bûnt a testben, hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.

VI. Úrnapja
16. KÉRDÉS: Miért kell neki valóságos és igaz embernek lennie?

Mert Isten igazságossága megköveteli,
hogy ugyanaz az emberi természet fizessen meg a bûnért,
amely azt elkövette,
márpedig aki maga is bûnös,
másokért meg nem fizethet.

Róm 5,12.15: Annak okáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bûn, és a bûn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek. - De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bûneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelembõl való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra. 1Pt 3,18: Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bûnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; meg-ölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint. Ézs 53,3-5: Utált és az emberektõl elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerõje! mint aki elõl orcánkat elrejtjük, utált volt; és nem gondoltunk vele. Pedig betegséginket õ viselte és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentõl! És õ megsebesíttetett bûneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az õ sebeivel gyógyulánk meg.

17. KÉRDÉS: Miért kell neki egyszersmind igaz Istennek is lennie?
Hogy istenségének erejébõl Isten haragjának terhét
mint ember elhordozza,
és nekünk az igazságosságot és az életet visszaszerezhesse
és ajándékozhassa.
Ézs 54,8: Búsulásom felbuzdultában elrejtém orcámat egy pillantásig elõled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad. ApCsel 2,24: Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia. 1Pt 3,18: Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bûnökért, mint igaz nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint. Jn 3,16: Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az õ egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. ApCsel 20,28: Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. Jn 1,4.12: Õbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága. - Valakik pedig befogadák õt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az õ nevében hisznek.

18. KÉRDÉS: Ki az a közbenjáró, aki egyben valóságos Isten és valóságos, igaz ember is?
A mi Urunk, Jézus Krisztus,
akit az Atya tökéletes váltságunkra
és igazságosságunkra ajándékozott nékünk.

Mt 1,23: Íme a szûz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten. 1Tim 3,16: És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsõségbe. Lk 2,11: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. 1Kor 1,30: Tõle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lõn nekünk Istentõl, és igazságul, szentségül és váltságul.

19. KÉRDÉS: Honnan tudod ezt?
A szent evangéliumból,
amelyet Isten maga elõször a paradicsomban jelentett ki,
azután a szent pátriárkák és próféták által hirdettetett,
az áldozatok és a törvény más ceremóniái által példáztatott,
végre pedig az õ egyetlenegy Fia által beteljesített.

1Móz 3,15: És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az õ magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. 1Móz 22,18: És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek. 1Móz 49,10: Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca térdei közül; míg eljõ Siló és a népek néki engednek. Róm 1,1-4: Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangéliumának hirdetésére. Melyet eleve megígért az õ prófétái által a szentírásokban, az õ fia felõl, aki Dávid magvából lett test szerint, aki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség lelke szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felõl. Zsid 1,1-3: Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó idõkben szólott nékünk Fia által, akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette, aki az õ dicsõségének visszatükrözõdése, és az õ valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bûneinktõl megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban. ApCsel 3,22-24: Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, amit csak szóland néktek. Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül. De a próféták is mindnyájan Sámueltõl és a következõktõl fogva, akik csak szóltak, e napokról jövendöltek. ApCsel 10,43: Errõl a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bûneinek bocsánatját veszi az õ neve által mindenki, aki hiszen õbenne. Jn 5,46: Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert énrólam írt õ. Zsid 10,7: Akkor mondám: Íme itt vagyok (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat. Róm 10,4: Mert a törvény vége Krisztus minden hívõnek igazságára. Gal 4,4-5: Mikor pedig eljött az idõnek teljessége, kibocsátotta Isten az õ Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt levõket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.

VII. Úrnapja
20. KÉRDÉS: Mindenek üdvözülhetnek?e Krisztus által, akik Ádám által elvesztek?

Nem mindenek,
hanem csak azok,
akik igaz hit által õbelé oltatnak,
és minden jótéteményét magukhoz kapcsolják.

Jn 1,12-13: Valakik befogadák õt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az õ nevében hisznek; akik nem vérbõl, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentõl születtek. Ézs 53,11: Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket õ viseli. Zsolt 2,12: Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne vesszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, akik õbenne bíznak! Róm 11,20: Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj. Zsid 4,2-3: Mert nékünk is hirdettetett az evangélium, miképpen azoknak; de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották. Mert mi, hivõk, bemegyünk a nyugodalomba, miképpen megmondotta: Amint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte. Zsid 10,39: De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.

21. KÉRDÉS: Mi az igaz hit?
Az igaz hit nemcsak oly biztos ismeret,
amelynél fogva igaznak tartom mindazt,
amit Isten az õ Igéjében nekünk kijelentett,
hanem azon felül még az a szívbéli bizodalom is,
melyet a Szentlélek az evangélium által gerjeszt bennem,
hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is
bûnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz
az õ ingyen kegyelmébõl,
egyedül a Krisztus érdeméért.

Jak 2,19: Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek. Róm 4,16-18: Azért hitbõl, hogy kegyelembõl legyen; hogy erõs legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvénybõl valónak, hanem az Ábrahám hitébõl valónak is, aki mindnyájunknak atyánk (amint megvan írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged) az elõtt az Isten elõtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, elõszólítja, mint meglevõket. Aki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: Így lészen a te magod. Róm 5,1: Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által. 2Kor 4,13: Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, amint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk. Mt 16,17: És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. Fil 1,19.29: Mert tudom, hogy ez nékem idvességemre lesz a ti könyörgéstek által és a Jézus Krisztus Lelkének segedelme által. - Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Õbenne, hanem hogy szenvedjetek is Õérette. Róm 1,16: Mert nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívõnek idvességére, zsidónak elõször meg görögnek. Róm 10,17: Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. Róm 1,17: Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitbõl hitbe, miképpen megvan írva: Az igaz ember pedig hitbõl él. Ef 2,7-9: Hogy megmutassa a következendõ idõkben az Õ kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelembõl tartattatok meg, hit által; és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekbõl, hogy senki ne kérkedjék. Róm 3,24-25: Megigazulván ingyen az õ kegyelmébõl a Krisztus Jézusban való váltság által, kit az Isten eleve rendelt engesztelõ áldozatul, hit által, az õ vérében, hogy megmutassa az õ igazságát az elõbb elkövetett bûnöknek elnézése miatt. Gal 2,16: Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteibõl, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitbõl és nem a törvény cselekedeteibõl; mivel a törvény cselekedeteibõl nem igazul meg egy test sem.

22. KÉRDÉS: Mit kell hinnie a keresztyén embernek?
Mindazt, amit nekünk az evangélium ígér,
s amit a mi közönséges és kétségnélküli keresztyén
hitvallásunk tételei
az Apostoli Hitvallásban összefoglalva tanítanak.

Jn 20,31: Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az õ nevében. Mt 28,20: Tanítván õket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és íme én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

23. KÉRDÉS: Hogyan szólnak a mi hitvallásunk tételei?*
Hiszek egy Istenben,
mindenható Atyában,
mennynek és földnek Teremtõjében.
És Jézus Krisztusban,
az õ egyszülött Fiában,
a mi Urunkban,
aki fogantatott Szentlélektõl,
született Szûz Máriától,
szenvedett;
Poncius Pilátus alatt megfeszítették,
meghalt és eltemették.
Alászállt a poklokra,
harmadnapon feltámadt a halottak közül,
felment a mennybe,
ott ül a mindenható Atya Isten jobbján;
onnan jön el ítélni élõket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben.
Hiszem az egyetemes keresztyén Anyaszentegyházat,
a szentek közösségét,
a bûneink bocsánatát,
a test feltámadását
és az örök életet. Ámen.

*Az Apostoli Hitvallás hagyományos szövege:
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtõjében.
Hiszek Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban, ki fogantaték Szentlélektõl, születék Szûz Máriától, szenvede, Poncius Pilátus alatt megfeszítteték, meghala, és eltemetteték; szálla alá poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada, felméne mennyekbe, ül az Atya Isten jobbján; onnan lészen eljövendõ, ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Hiszek egy közönséges keresztyén Anyaszentegyházat; szenteknek egyességét, bûneinknek bocsánatát, testünknek feltámadását és az örök életet. Ámen.

VIII. Úrnapja
24. KÉRDÉS: Hány részre oszlik az Apostoli Hitvallás?

Háromra:
Az elsõ szól az Atya Istenrõl és a mi teremtésünkrõl.
A második a Fiú Istenrõl és a mi megváltásunkról.
A harmadik a Szentlélek Istenrõl
és a mi megszenteltetésünkrõl.

25. KÉRDÉS: Mivel Isten lényegében csak egy, miért beszélsz háromról: Atyáról, Fiúról, Szentlélekrõl?
Azért, mert Isten az õ Igéjében úgy jelentette ki magát,
hogy ez a három egymástól megkülönböztetett személy
az egy, valóságos, örök Isten.

5Móz 6,4: Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Ézs 61,1: Az Úr Isten lelke van énrajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívûeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást és megkötözötteknek megoldást. Zsolt 110,1: Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá. Mt 3,16-17: És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízbõl; és íme az egek megnyilatkozának néki, és õ látá az Istennek Lelkét alájõni mint egy galambot és õreá szállani. És íme egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm. Mt 28,19: Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén õket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében. 1Jn 5,7: Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Ige és a Szent Lélek; és ez a három egy.



AZ ATYA ISTEN

IX. Úrnapja
26. KÉRDÉS: Mit hiszel, mikor ezt vallod: Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtõjében?

Hiszem,
hogy a mi Urunk Jézus Krisztus örökkévaló Atyja,
aki a mennyet és a földet, minden benne levõkkel együtt
semmibõl teremtette,
és azokat örökkévaló tanácsával és gondviselésével
fenntartja és igazgatja:
énnekem az õ Fiáért, a Krisztusért Istenem és Atyám;
ezért úgy bízom õbenne,
hogy semmit sem kételkedem afelõl,
hogy mind testi, mind lelki szükségeimre gondot visel,
sõt még mindazt a rosszat is,
amit e siralomvölgyben reám bocsát,
javamra fordítja;
mivelhogy ezt megcselekedheti mint mindenható Isten,
s meg is akarja cselekedni mint hûséges Atya.

1Móz 1 (A világ teremtésének története). Zsolt 33,6: Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregük. Zsolt 104,2-5: Aki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot; aki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, jár a szeleknek szárnyain; aki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá. Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké. Mt 10,29-31: Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül! Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok. Zsid 1,3: Aki az õ dicsõségének visszatükrözõdése és az õ valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket minden bûneinktõl megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban. Zsolt 115,3: A mi Istenünk az égben van, és amit akar, azt mind megcselekszi. Jn 1,12: Valakik pedig befogadák õt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az õ nevében hisznek. Róm 8,15: Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Gal 4,5-6: Hogy a törvény alatt levõket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot. Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az õ Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya! Ef 1,5: Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az õ akaratjának jó kedve szerint. Zsolt 55,23: Vessed az Úrra a te terhedet, õ gondot visel rólad és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. Mt 6,25-26: Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felõl, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felõl, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-e az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csûrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-e azoknál? Lk 12,22-24: Monda pedig az õ tanítványainak: Annak okáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felõl, mit egyetek; se a ti testetek felõl, mibe öltözködjetek. Az élet több, hogynem az eledel és a test, hogynem az öltözet. Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csûrük; és az Isten eltartja õket: mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál? Róm 8,28: Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az õ végzése szerint hivatalosak. Róm 10,12: Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik õt segítségül hívják. Mt 7,9-11: Avagy ki az az ember közületek, aki, ha az õ fia kenyeret kér tõle, követ ád néki? És ha halat kér, vajon kígyót ad-e néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tõle?!

X. Úrnapja
27. KÉRDÉS: Mi az Isten gondviselése?

Isten mindenható és mindenütt jelenvaló ereje,
mellyel a mennyet és a földet minden teremtménnyel együtt mintegy kézen tartja,
és úgy igazgatja,
hogy fa és fû,
termékeny és terméketlen esztendõk,
esõ és aszály,
az étel és ital,
a jó egészség és betegség,
a gazdagság és szegénység,
szóval minden, nem véletlenül,
hanem az õ atyai tanácsából és akaratából jön.

ApCsel 17,25-26: Sem embereknek kezeitõl nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szûkölködnék, holott õ ad mindeneknek életet, leheletet és mindent; és az egész emberi nemzetséget egy vérbõl teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejüket és lakásuknak határait. Zsid 1,2-3: Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette, aki az õ dicsõségének visszatükrözõdése, és az õ valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bûneinktõl megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban. Jer 5,23-24: De ennek a népnek szilaj és dacos szíve van; elhajlottak és elmentek; és még szívükben sem mondják: Oh, csak félnõk az Urat, a mi Istenünket, aki esõt, korai és késõi záport ad annak idejében; az aratásnak rendelt heteit megõrzi számunkra! ApCsel 14,17: Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jótevõnk volt, adván mennybõl esõket és termõ idõket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket. Jn 9,3: Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai. Péld 22,2: A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettõt pedig az Úr szerzi.

28. KÉRDÉS: Mit használ nekünk Isten teremtõ munkájának és gondviselésének ismerete?
Hogy a kedvünk ellenére való dolgokban türelmesek,
a boldogságban háládatosak,
jövendõ dolgainkra nézve pedig
a mi hûséges Istenünkben és Atyánkban jó reménységünk
legyen afelõl,
hogy semmi sem szakaszthat el minket az õ szerelmétõl,
mivel minden teremtmény annyira az õ kezében van,
hogy az õ akarata nélkül semmit sem tehet,
sõt meg sem mozdulhat.

Róm 5,3: Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tûrést nemz. Jak 1,3: Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. Jób 1,21-22: És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhébõl, és mezítelenen térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve! Mindezekben nem vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék. 5Móz 8,10: Ha azért eszel majd és megelégszel: dicsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, amelyet néked adott. 1Thessz 5,18: Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Jézus Krisztus által tihozzátok. Róm 8,38-39: Mert meg vagyok gyõzõdve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendõk, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétõl, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. Jób 1,12: Az Úr pedig monda a Sátánnak: íme, mindazt, amije van, kezedbe adom; csak õ magára ne nyújtsd ki kezedet. És kiméne a Sátán az Úr elõl. ApCsel 17,28: Mert õbenne élünk, mozgunk és vagyunk; miképpen a ti költõitek közül is mondották némelyek: Mert az õ nemzetsége is vagyunk. Péld 21,1: Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!



A FIÚ ISTEN


XI. Úrnapja
29. KÉRDÉS: Isten Fiát miért nevezzük Jézusnak, azaz Üdvözítõnek?

Azért, mert õ minket minden bûneinkbõl üdvözít,
és mert üdvösséget másnál sem keresni nem kell,
sem kapni nem lehet.

Mt 1,21: Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert õ szabadítja meg az õ népét annak bûneibõl. Zsid 7,25: Ennek okáért õ mindenképpen idvezítheti is azokat, akik õáltala járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettük. ApCsel 4,12: És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.

30. KÉRDÉS: Hisznek?e hát az egyedül üdvözítõ Jézusban azok, akik a boldogságukat és üdvösségüket a szenteknél, vagy önmagukban, vagy másutt keresik?
Nem, mert noha dicsekszenek is Vele,
de valójában tagadják az egyedüli üdvözítõ
és megváltó Jézust.
Mert vagy Jézus nem tökéletes Üdvözítõ,
vagy akik ezt az Üdvözítõt igaz hittel elfogadják,
azoknak mindent õbenne kell bírniuk,
ami az üdvösségre szükséges.

1Kor 1,13.30-31: Vajon részekre osztatott-e a Krisztus? Vajon Pál feszíttetett-e meg érettetek, vagy a Pál nevére kereszteltettetek-e meg? - Tõle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lõn nekünk Istentõl, és igazságul, szentségül és váltságul: hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék. Gal 5,4: Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelembõl kiestetek. Ézs 9,6: Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az õ vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erõs Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Kol 1,19-20: Mert tetszett az Atyának, hogy Õbenne lakozzék az egész teljesség; és hogy Õáltala békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Õ keresztjének vére által; Õáltala mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben. Kol 2,10: És ti Õbenne vagytok bételjesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak. Jn 1,16: És az Õ teljességébõl vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.

XII. Úrnapja
31. KÉRDÉS: Miért nevezzük Krisztusnak, azaz Felkentnek?

Azért, mert õt az Atya rendelte,
és Szentlélekkel felkente a mi legfõbb prófétánkká
és tanítónkká,
ki nekünk a mi váltságunk felõl
Istennek titkos tanácsát és akaratát tökéletesen
kijelentette,
és a mi egyetlenegy fõpapunkká,
ki az õ testének egyszeri áldozatával minket megváltott,
és érettünk az Atya elõtt könyörgésével szüntelenül közbenjár,
és örökkévaló királyunkká,
aki minket Igéjével és Szentlelkével kormányoz,
és a nekünk szerzett váltságban oltalmaz és megtart.

Zsid 1,9: Szeretted az igazságot és gyûlölted a hamisságot: annak okáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett. 5Móz 18,15: Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok! ApCsel 3,22: Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, amit csak szólánd nektek. Jn 1,18: Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki õt. Jn 15,15: Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az õ ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. Zsolt 110,4: Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint. Zsid 7,21: Ez esküvéssel (lett pappá), az által, aki azt mondá néki: Megesküdött az Úr, és nem bánja meg, te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint. Róm 8,34: Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sõt aki fel is támadott, aki az Istennek jobbján van, aki esedezik is érettünk. Róm 5,9-10: Minekutána azért most megigazultunk az õ vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen õáltala. Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az õ Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az õ élete által, minekutána megbékéltünk vele. Zsolt 2,6: Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! Lk 1,33: És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az õ királyságának vége nem lészen! Mt 28,18: És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.

32. KÉRDÉS: És téged miért neveznek keresztyénnek?
Azért, mert hit által Krisztusnak tagja
és így az õ kenetének részese vagyok, azért,
hogy az õ nevét valljam,
magamat neki élõ hálaáldozatul adjam,
és hogy ebben az életben a bûn és a Sátán ellen
szabad lelkiismerettel viaskodjam,
ez élet után pedig az örökkévalóságban Krisztussal
minden teremtményen uralkodjam.

ApCsel 11,26: A tanítványokat elõször Antiókhiában nevezték keresztyéneknek. 1Jn 2,27: És az a kenet, amelyet ti kaptatok tõle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok õbenne. ApCsel 2,17: És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkembõl minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és lányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. Jóel 2,28: És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és lányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Mk 8,38: Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bûnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljõ az õ Atyja dicsõségében a szent angyalokkal. Róm 12,1: Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élõ, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. Jel 5,8-10: És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány elõtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén; jó illatokkal tele, amik a szentek imádságai. És éneklének új éneket, mondván: ...tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön. 1Pt 2,9: Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségbõl az õ csodálatos világosságára hívott el titeket. Róm 6,13: Szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek. Jel 1,6: És tett minket királyokká és papokká az õ Istenének és Atyjának. 1Tim 1,18-19: Ezt a parancsolatot adom néked, fiam Timótheus, a rólad való korábbi jövendölések szerint, hogy vitézkedjél azokban ama jó vitézséggel, megtartván a hitet és jó lelkiismeretet, melyet némelyek elvetvén, a hit dolgában hajótörést szenvedtek. 2Tim 2,12: Ha tûrünk, vele együtt fogunk uralkodni is: ha megtagadjuk, õ is megtagad minket.

XIII. Úrnapja
33. KÉRDÉS: Miért nevezzük Krisztust Isten egyszülött Fiának, ha mi is Isten fiai vagyunk?

Azért, mert egyedül csak Krisztus
Istennek örök természete szerint való Fia;
minket pedig Isten õérette,
kegyelembõl fogadott gyermekeivé.

Jn 1,14.18: És az Ige testté lett és lakozék miközöttünk (és láttuk az õ dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsõségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. - Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki õt. Zsid 1,2: Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette. Róm 8,15-17: Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsõüljünk meg. Ef 1,5.9: Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad a Jézus Krisztus által az Õ akaratjának jó kedve szerint. - Megismertetvén velünk az Õ akaratjának titkát az Õ jókedve szerint, melyet eleve elrendelt magában.


34. KÉRDÉS: Miért nevezed õt mi Urunknak?
Mert õ mind testünket,
mind lelkünket a bûntõl és a Sátán minden hatalmából
nem aranyon vagy ezüstön,
hanem az õ drága vérén váltotta meg
és tette a maga tulajdonává.

1Pt 1,18-19: Tudván, hogy nem veszendõ holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekbõl; hanem drága véren, mint hibátlan és szeplõtlen bárányén, a Krisztusén. 1Pt 2,9: Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségbõl az õ csodálatos világosságára hívott el titeket. 1Kor 6,20: Mert áron vétettetek meg; dicsõítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi. 1Kor 7,23: Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái.

XIV. Úrnapja
35. KÉRDÉS: Mit jelent az, hogy fogantatott Szentlélektõl, született Szûz Máriától?

Azt, hogy Isten örökkévaló Fia,
aki valóságos és örök Isten,
és az is marad,
Szûz Máriának testébõl és vérébõl a Szentlélek munkája által
igaz emberi természetet vett fel avégett,
hogy egyben Dávidnak valóságos magva,
és az õ atyjafiaihoz mindenben hasonlatos legyen,
kivéve a bûnt.

Jn 1,1: Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Róm 1,3-4: Az Õ Fia felõl, aki Dávid magvából lett test szerint, a ki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felõl. Róm 9,5: Akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké állandó Isten. Ámen. Gal 4,4-5: Mikor pedig eljött az idõnek teljessége, kibocsátotta Isten az õ Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt levõket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot. Jn 1,14: És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az õ dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsõségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. Mt 1,18-20: A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az õ anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielõtt egybekeltek volna, viselõsnek találtaték a Szent Lélelktõl. József pedig, az õ férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará õt gyalázatba keverni, el akarta õt titkon bocsátani. Mikor pedig ezeket magában elgondolta: íme az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektõl van az. Lk 1,35: És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hívatik, Isten Fiának. Zsolt 132,11: Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe. Fil 2,7: Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén. Zsid 4,15: Mert nem olyan fõpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bûnt.

36. KÉRDÉS: Mi hasznát veszed Krisztus szentséges fogantatásának és születésének?
Azt, hogy õ minekünk közbenjárónk,
aki ártatlanságával és tökéletes szentségével
bûneimet, melyekben én fogantattam,
Isten színe elõtt elfedezi.

Zsid 2,16-18: Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel. Annak okáért mindenestõl fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülõ legyen és hív fõpap az Isten elõtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bûneiért. Mert amennyiben szenvedett, õ maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek. Zsolt 32,1-2: Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bûnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen. 1Kor 1,30-31: Tõle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lõn nékünk Istentõl, és igazságul, szentségül és váltságul: hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.

XV. Úrnapja
37. KÉRDÉS: Mit hiszel, mikor ezt mondod: szenvedett?

Azt, hogy õ földi életének egész idejében,
különösen pedig a halálában,
Istennek az egész emberi nemzet bûnei ellen való haragját testében-lelkében elhordozta,
hogy szenvedésével mint egyetlenegy engesztelõ áldozattal
a mi testünket-lelkünket az örök kárhozattól megszabadítsa,
és számunkra Istennek kegyelmét,
az igazságot és az örök életet megszerezze.

1Pt 2,24: A ki a mi bûneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bûnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg. Ézs 53,12: Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bûnösök közé számláltatott; pedig õ sokak bûnét hordozá, és a bûnösökért imádkozott! 1Jn 2,2: És õ engesztelõ áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világért is. 1Jn 4,10: Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy Õ szeretett minket, és elküldte az õ Fiát engesztelõ áldozatul a mi bûneinkért. Róm 3,25-26: Kit az Isten eleve rendelt engesztelõ áldozatul, hit által, az õ vérében, hogy megmutassa az õ igazságát az elõbb elkövetett bûnöknek elnézése miatt, az Isten hosszútûrésénél fogva, az õ igazságának megbizonyítására, a mostani idõben, hogy igaz legyen Õ és megigazítsa azt, aki a Jézus hitébõl való.

38. KÉRDÉS: Miért szenvedett Jézus Poncius Pilátus bírósága alatt?
Azért, hogy ártatlan létére õt világi bíró ítélje el,
és hogy ezáltal minket Isten kemény ítéletétõl,
amely reánk várt volna,
megmentsen.

ApCsel 4,27-28: Mert bizony egybegyûltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, akit felkentél, Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével, hogy véghezvigyék, amikrõl a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek. Lk 23,13-15: Pilátus pedig a fõpapokat, fõembereket és a népet egybegyûjtvén, monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint aki a népet félrevezeti: és íme én ti elõttetek kivallatván, semmi olyan bûnt nem találtam ez emberben, amivel õt vádoljátok: de még Heródes sem; mert titeket õhozzá igazítálak; és íme semmi halálra való dolgot nem cselekedett õ. Jn 19,4: Majd ismét kiméne Pilátus, és monda nékik: Íme kihozom õt néktek, hogy értsétek meg, hogy nem találok benne semmi bûnt. Zsolt 69,5: Többen vannak fejem hajszálainál, akik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, akik ellenségeim alap nélkül; amit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem! Ézs 53,4-5: Pedig betegséginket õ viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentõl! És õ megsebesíttetett bûneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az õ sebeivel gyógyulánk meg. 2Kor 5,21: Mert azt, aki bûnt nem ismert, bûnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk õbenne. Gal 3,13: Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki a fán függ.

39. KÉRDÉS: Nagyobb dolog-e az, hogy õt megfeszítették, mint ha másnemû halállal halt volna meg?
Bizonyára nagyobb:
mert ebbõl vagyok bizonyos,
hogy õ azt az átkot,
amelynek terhe rajtam volt,
magára vette;
mert Isten a kereszthalált megátkozta.

Gal 3,13-14: Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk; mert meg van Írva: Átkozott minden, aki fán függ: hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által. 5Móz 21,23: Ne maradjon éjjel az õ holtteste a fán, hanem temesd el azt még azon a napon; mert átkozott Isten elõtt, aki fán függ.

XVI. Úrnapja
40. KÉRDÉS: Miért kellett Krisztusnak a halált elszenvednie?

Azért, mert Isten igazságának semmi más módon
a mi bûneinkért megfizetni nem lehetett volna,
csakis Isten Fiának halála által.
1Móz 2,17: De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz. Zsid 2,9.14-15: Azt azonban látjuk, hogy Jézus, aki egy kevés idõre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsõséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelmébõl mindenkiért megízlelje a halált. - Mivel tehát a gyermekek testbõl és vérbõl valók, õ is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának.

41. KÉRDÉS: Miért fontos, hogy el is temették?
Azért, mert ez megbizonyítja, hogy valósággal meghalt.

Mt 27,59-60: És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba, és elhelyezé azt a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne. Lk 23,52-53: Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét. És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt. Jn 19,38-42: Ezek után pedig kéré Pilátust az arimathiai József (aki Jézus tanítványa vala, de csak titokban, a zsidóktól való félelem miatt), hogy levehesse Jézus testét. És megengedé Pilátus. Elméne azért és levevé a Jézus testét. Eljöve pedig Nikodémus is (aki éjszaka ment vala elõször Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz fontot. Vevék azért Jézus testét, és begöngyölék azt a lepedõkbe illatos szerekkel együtt, amint zsidóknál szokás temetni. Azon a helyen pedig, ahol megfeszítteték, vala egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senki sem helyheztetett vala. A zsidók péntekje miatt azért, mivelhogy az a sír közel vala, abba helyhezteték Jézust. ApCsel 13,29: És mikor mindazokat elvégezték, amik õfelõle megírattak, a fáról lévéve sírba helyhezteték.

42. KÉRDÉS: Ha Krisztus meghalt érettünk, miért kell nekünk is meghalnunk?
Mert a mi halálunk nem bûneinkért való megfizetés,
hanem csak meghalás a bûnre nézve,
és átmenet az örök életre.

Jn 5,24: Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre. Fil 1,23: Mert szorongattatom e kettõ között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb. Róm 7,24-25: Oh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testébõl? Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által.

43. KÉRDÉS: Mi további hasznunk van Krisztus kereszten való áldozatából és halálából?
Az, hogy az õ halálának erejével
a mi ó emberünket õ vele együtt megfeszítik,
megölik és eltemetik,
hogy a test gonosz indulatai ne uralkodjanak
többé bennünk,
hanem mi magunkat hálaáldozatul õneki szenteljük.

Róm 6,6-7.11: Tudván azt, hogy a mi óemberünk õvele megfeszíttetett, hogy megerõtelenüljön a bûnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bûnnek: mert aki meghalt, felszabadult a bûn alól. - Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bûnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Kol 2,12: Eltemettetvén Õvele együtt a keresztségben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Õt a halálból. Róm 6,12: Ne uralkodjék tehát a bûn a ti halandó testetekben, hogy en-gedjetek néki az õ kívánságaiban. Róm 12,1: Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket, élõ, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.

44. KÉRDÉS: Miért teszed hozzá: alászállt a poklokra?
Hogy az én legnagyobb kísértéseimben biztosítva legyek afelõl,
hogy az én Uram, a Krisztus,
az õ kimondhatatlan gyötrelmével, fájdalmaival
és rettegéseivel,
melyeket testében-lelkében a keresztfán és azelõtt is elszenvedett,
engem a pokol rettegésétõl és gyötrelmeitõl megszabadított.

Ézs 53,10: És az Úr akarta õt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az õ keze által jó szerencsés lesz. Mt 27,46: Kilenc óra körül pedig nagy fennszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engemet?

XVII. Úrnapja
45. KÉRDÉS: Mit használ nekünk Krisztus feltámadása?

Elõször, hogy az õ feltámadásával a halált meggyõzte,
hogy minket részeseivé tehessen
az õ halálával szerzett igazságnak.
Másodszor, az õ ereje minket is új életre támaszt.
Harmadszor, Krisztus feltámadása
a mi dicsõséges feltámadásunk biztos záloga.

1Kor 15,16-17.54-55: Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel. Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bûneitekben vagytok. - Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra. Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad? Róm 4,25: Ki a mi bûneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért. 1Pt 1,3-5.21: Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az õ nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élõ reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, romolhatatlan, szeplõtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra, akiket Isten hatalma õriz hit által az idvességre, amely készen van, hogy az utolsó idõben nyilvánvalóvá legyen. - Akik õáltala hisztek Istenben, aki feltámasztotta õt a halálból és dicsõséget adott néki; hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben. Róm 6,4: Eltemettettünk azért õvele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsõsége által, azonképpen mi is új életben járjunk. Kol 3,1-4: Annak okáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén; az odafelvalókkal törõdjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Õvele együtt, megjelentek dicsõségben. Ef 2,5: Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal (kegyelembõl tartattatok meg!). 1Kor 15,12-14: Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mi módon mondják némelyek tiköztetek, hogy nincsen halottak feltámadása? Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel. Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is. Róm 8,11: De ha Annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltá-masztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az õ tibennetek lakozó Lelke által.

46. KÉRDÉS: Hogyan érted azt, hogy felment a mennybe?
Hogy Krisztus a földrõl tanítványainak szeme láttára
emelkedett föl az égbe,
és érettünk most is ott van,
míg ismét eljön ítélni eleveneket és holtakat.

ApCsel 1,9: És mikor ezeket mondotta, az õ láttokra felemelteték, és felhõ fogá el õt szemeik elõl. Mt 26,64: Monda néki Jézus: Te mondád. Sõt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljõni az égnek felhõiben. Mk 16,19: Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára. Lk 24,51: És lõn, hogy míg áldá õket, tõlük elszakadván, felviteték a mennybe. Zsid 4,14: Lévén annak okáért nagy fõpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. Zsid 7,24-25: De ennek, minthogy örökké megmarad, változhatatlan a papsága. Ennek okáért õ mindenképpen idvezítheti is azokat, akik õáltala járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettük. Zsid 9,11: Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendõ javaknak fõpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül. Róm 8,34: Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sõt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk. Ef 4,10: Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön. Kol 3,1-2: Annak okáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén; az odafelvalókkal törõdjetek, nem a földiekkel. ApCsel 1,11: Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, aki felviteték tõletek a mennybe, akképpen jõ el, amiképpen láttátok õt felmenni a mennybe. Mt 24,30: És akkor feltetszik az ember Fiának a jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljõni az ég felhõiben nagy hatalommal és dicsõséggel.

47. KÉRDÉS: Mégis nincs?e velünk Krisztus a világ végezetéig, amint azt nekünk megígérte?
Krisztus valóságos ember és valóságos Isten;
ennélfogva emberi természete szerint nincs többé a földön,
de istensége, felséges volta, kegyelme és Szentlelke szerint
soha sincs távol tõlünk.

Mt 28,20: Tanítván õket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és íme én tiveletek vagyok minden napon, a világ végezetéig. Ámen! Mt 26,11: Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek. Jn 16,28: Kijöttem az Atyától, és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához. Jn 17,11: És nem vagyok többé e világon, de õk a világon vannak, én pedig tehozzád megyek. ApCsel 3,21: Kit az égnek kell magába fogadnia mind az idõkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, amikrõl szólott az Isten minden õ szent prófétájának szája által eleitõl fogva. Jn 14,16-17: És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja õt és nem ismeri õt; de ti ismeritek õt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Jn 16,13: De mikor eljõ amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ö magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendõket megjelenti néktek. Ef 4,8: Ez okáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek.

48. KÉRDÉS: Nem válik?e el ily módon egymástól a Krisztusban való két természet, ha az emberi természet nincs mindenütt ott, ahol az isteni természet van?
Semmiképpen nem,
mert az isteni természet megfoghatatlan
és mindenütt jelenvaló;
ebbõl szükségképpen következik,
hogy noha az isteni természet
a magára öltött emberi természeten kívül is létezik,
mindazonáltal abban magában is benne van,
és azzal személy szerint egyesülve marad.

ApCsel 7,49: A menny nékem ülõszékem, a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nékem? azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye? Jer 23,24: Vajon elrejtõzhetik-e valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam õt? azt mondja az Úr, vajon nem töltöm-e én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr. Kol 2,9: Mert Õbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. Jn 3,10: Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket? Jn 11,15: És örülök, hogy nem voltam ott, tiérettetek, hogy higgyetek. Mt 28,6: Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondotta volt.

XVIII. Úrnapja
49. KÉRDÉS: Mit használ nekünk Krisztus mennybemenetele?

Elõször, hogy õ a mennyben,
Atyja színe elõtt nekünk közbenjárónk.
Másodszor, hogy a mi testünk õbenne a mennyben van,
hogy ez bizonyos záloga legyen annak,
hogy õ, mint a mi fejünk, minket,
tagjait szintén fölvisz majd önmagához.
Harmadszor, hogy õ viszontzálogul
az õ Szentlelkét küldi alá nekünk,
akinek ereje által nem a földieket keressük,
hanem az odafennvalókat,
ahol van a Krisztus, ülve Istennek jobbján.

1Jn 2,1: Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. Róm 8,34: Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sõt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk. Jn 14,2: Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. Jn 20,17: Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz: hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez. Ef 2,6: És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban. Jn 14,16: És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. ApCsel 2,33: Annak okáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, amit ti most láttok és hallotok. 2Kor 1,21-22: Aki pedig minket tiveletek egybe Krisztusban megerõsít és megken minket, az Isten az; aki el is pecsételt minket, és a Léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe. 2Kor 5,5: Aki pedig minket erre elkészített, az Isten az, aki a Lélek zálogát is adta minékünk. Kol 3,1: Annak okáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén. Fil 3,20-21: Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Õ dicsõséges testéhez, amaz Õ hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket.

50. KÉRDÉS: Miért teszed hozzá, hogy õ Istennek jobbján ül?
Mert Krisztus azért ment fel a mennyekbe,
hogy ezzel megbizonyítsa,
hogy õ az õ Anyaszentegyházának feje,
aki által igazgat az Atya mindeneket.

Ef 1,20-23: Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Õt a halálból, és ültette Õt a maga jobbjára a mennyekben. Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erõn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendõkben is: és mindeneket vetett az Õ lábai alá, és Õt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé, mely az Õ teste, teljessége Õnéki, aki mindeneket betölt mindenekkel. Kol 1,18: És Õ a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsõszülött a halottak közül; hogy mindenekben Õ legyen az elsõ. Mt 28,18: És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Jn 5,22: Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta.

XIX. Úrnapja
51. KÉRDÉS: Mit használ nekünk Krisztusnak, a mi fejünknek ez a dicsõsége?

Elõször azt,
hogy Szentlelke által mibelénk,
az õ tagjaiba mennyei ajándékot áraszt.
Másodszor, hogy minket az õ hatalmával
minden ellenség ellen védelmez és megtart.

Ef 4,10-12: Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön. És Õ adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul. Zsolt 2,9: Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt. Jn 10,28-30: És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja õket az én kezembõl. Az én Atyám, aki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezébõl. Én és az Atya egy vagyunk. Ef 4,8: Ez okáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek.

52. KÉRDÉS: Miféle vigasztalásod van abból, hogy Krisztus visszajön ítélni élõket és holtakat?
Az, hogy minden háborúságomban és üldöztetésemben
fölemelt fõvel várom õt az égbõl ítélõ bírámul,
aki elõbb érettem Isten ítélõszéke elé állott,
és rólam minden kárhoztatást elvett,
hogy õ mind a maga ellenségeit,
mind az enyémeket örök kárhozatra veti;
engem pedig minden választottjával együtt
a mennyei örömbe és dicsõségbe önmagához átvisz.

Lk 21,28: Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok. Róm 8,23-24: Nemcsak ez pedig, hanem maguk a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását. Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki, miért reményli is azt? Tit 2,13: Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsõsége megjelenését. 2Thessz 1,6.10: Mert igazságos dolog az az Isten elõtt, hogy szorongattatással fizessen azoknak, akik titeket szorongatnak. - Amikor eljõ majd, hogy megdicsõíttessék az õ szentjeiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak a hitele volt tinálatok) ama napon. 1Thessz 4,16-17: Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égbõl: és feltámadnak elõször akik meghaltak volt a Krisztusban; azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhõkön az Úr elébe a levegõbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. Mt 25,41-43: Akkor szól majd az õ bal keze felõl állókhoz is: Távozzatok tõlem, ti átkozottak, az örök tûzre, amely az ördögöknek és az õ angyalainak készíttetett. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Mt 25,34-36: Akkor ezt mondja a király a jobb keze felõl állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; mezítelen voltam és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.

A SZENTLÉLEK ISTEN

XX. Úrnapja
53. KÉRDÉS: Mit hiszel a Szentlélekrõl?

Hiszem elõször, hogy õ egyenlõ örök Isten
az Atyával és a Fiúval.
Másodszor, hogy õ nekem is adatott,
engem igaz hit által a Krisztusnak
és minden õ jótéteményének részesévé tesz,
engem vigasztal,
és mindörökké velem marad.

1Móz 1,2: A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. Ézs 48,16: Közelegjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitõl fogva titkon! mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten engem küldött, és az õ lelkét. 1Kor 3,6: Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. 1Kor 6,19: Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentõl nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? ApCsel 5,3-4: Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezõnek árából félre tégy? Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. Mt 28,19-20: Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén õket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván õket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és íme én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen. 2Kor 1,21-22: Aki pedig minket tiveletek egybe Krisztusban megerõsít és megken minket, az Isten az; aki el is pecsételt minket, és a Léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe. Gal 3,14: Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek igéretét elnyerjük hit által. 1Pt 1,1-2: Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban, Galátziában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában elszéledt jövevényeknek, akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bõségesen. 1Kor 6,17: Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek õvele. ApCsel 9,31: A gyülekezeteknek tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békességük vala; épülvén és járván az Úrnak félelmében és a Szent Léleknek vigasztalásában, sokasodnak vala. Jn 14,16-17: És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja õt és nem ismeri õt; de ti ismeritek õt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. 1Pt 4,14: Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsõségnek és az Istennek Lelke, amit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsõítitek azt.

XXI. Úrnapja
54. KÉRDÉS: Mit hiszel az egyetemes keresztyén Anyaszentegyházról?

Hiszem,
hogy Isten Fia a világ kezdetétõl fogva a világ végezetéig
az egész emberi nemzetségbõl
Szentlelke és Igéje által magának
az igaz hitben megegyezõ,
örök életre elválasztott sereget gyûjt,
azt oltalmazza és megtartja;
és hiszem,
hogy ennek a seregnek én is élõ tagja vagyok,
és mindörökké az maradok.

Jn 10,11: Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. 1Móz 26,4: És megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és a te magodnak adom mindezeket a földeket: és megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei. Róm 8,29-30: Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az õ Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy õ legyen elsõszülött sok atyafi között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította; akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsõítette. Ef 1,10-13: Az idõk teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind amelyek a mennyekben vannak, mind amelyek e földön vannak; Õbenne, akiben vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleve elvégzése szerint, aki mindent az õ akaratjának tanácsából cselekszik, hogy legyünk mi magasztalására az Õ dicsõségének, akik elõre reménykedtünk a Krisztusban: akiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangéliumát, amelyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével. Ézs 59,21: És én õvelük ily szövetséget szerzek, szól az Úr: lelkem, amely rajtad nyugszik, és beszédeim, amelyeket szádba adtam, el nem távoznak szádból, és magodnak szájából, és magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mindörökké! Róm 1,16: Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívõnek idvességre, zsidónak elõször meg görögnek. Róm 10,14-17: Mi módon hívják ezért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mi módon hisznek pedig abban, aki felõl nem hallottak? Mi módon hallanának pedig prédikáló nélkül? Mi módon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? Amiképpen meg van írva: Mily szépek a békesség hirdetõknek lábai, akik jókat hirdetnek! De nem mindenek engedelmeskedtek az evangéliumnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek? Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. ApCsel 2,46: És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel. Ef 4,3-6: Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében. Egy a test és egy a Lélek, miképpen elhivatásotoknak egy reménységében hivattatok el is; egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik. 1Kor 11,26: Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend. Mt 16,18: De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kõsziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. Jn 10,28-30: És én örök életet adok nekik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja õket az én kezembõl. Az én Atyám, aki azokat adta nekem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezébõl. Én és az Atya egy vagyunk. 1Kor 1,8-10: Aki meg is erõsít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján. Hû az Isten, ki elhívott titeket az õ Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre; kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben. 1Jn 3,1-3: Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Õt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Õhozzá; mert meg fogjuk õt látni, amint van. És akiben megvan ez a reménység Õiránta, az mind megtisztíthatja õ magát, amiképpen Õ is tiszta. 1Jn 2,19.27: Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felõlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók. - És ez a kenet, amelyet ti kaptatok tõle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanít titeket, úgy maradjatok õbenne.

55. KÉRDÉS: Mit értesz a szentek közösségén?
Elõször azt,
hogy a hívõk egyenként és együttesen
mind tagok az Úr Krisztusban,
s minden õ javaiban és ajándékaiban részesek.
Másodszor, hogy mindenki kötelességének kell ismerje,
hogy ajándékaival a többi tagok javára és üdvösségére
készséggel és örömmel szolgáljon.

1Jn 1,3: Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, éspedig a mi közösségünk az Atyával és az õ Fiával, a Jézus Krisztussal. 1Kor 1,4-9: Hálát adok az én Istenemnek mindenkor tifelõletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott, mivelhogy mindenben meggazdagodtatok õbenne, minden beszédben és minden ismeretben, amint megerõsíttetett tibennetek a Krisztus felõl való bizonyságtétel. Úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szûkölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak a megjelenését, aki meg is erõsít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztus napján. Hû az Isten, ki elhívott titeket az õ Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre. Róm 8,32: Aki az õ tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem õt mindnyájukért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk? 1Kor 12. és 13. rész. Fil 2,4-6: Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Annak okáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy õ Istennel egyenlõ.

56. KÉRDÉS: Mit hiszel a bûnöknek bocsánatáról?
Hiszem,
hogy Isten Krisztus elégtételéért
minden bûnömrõl és bûnös természetemrõl,
amely ellen egész életemben harcolnom kell,
soha többé meg nem emlékezik,
hanem engem Krisztus igazságával kegyelmébõl
megajándékoz,
hogy soha többé kárhozatba ne jussak.
1Jn 2,2: És õ engesztelõ áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is. 2Kor 5,19.21: Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nekik az õ bûneiket, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét. - Mert azt, aki bûnt nem ismert, bûnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk õbenne. Jer 31,34: És nem tanítja többé senki az õ felebarátját, és senki az õ atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert õk mindnyájan megismernek engem, kicsinytõl fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az õ bûneiket, és vétkeikrõl többé meg nem emlékezem. Zsolt 103,3-4.10.12: Aki megbocsátja minden bûnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. - Nem bûneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk álnokságaink szerint. - Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tõlünk a mi vétkeinket. Róm 7,20.25: Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bûn. - Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bûn törvényének szolgálok. Róm 8,1-4: Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, akik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bûn és a halál törvényétõl. Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erõtelen vala a test miatt, az Isten az õ Fiát elbocsátván bûn testének hasonlatosságában és a bûnért, kárhoztatá a bûnt a testben, hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. Jn 3,18: Aki hiszen õbenne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.

XXII. Úrnapja
57. KÉRDÉS: Miféle vigasztalásod van a testnek feltámadásából?

Az, hogy nemcsak lelkem vitetik azonnal
ez élet után Krisztushoz, az õ fejéhez,
hanem testem is Krisztus hatalma által feltámasztatva,
lelkemmel ismét egyesül,
és Krisztus dicsõséges testéhez hasonlatos lesz.

Lk 23,43: És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban. Fil 1,21-23: Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. De ha e testben való életem munkámat gyümölcsözteti: hogy melyiket válasszam, meg sem mondhatom. Mert szorongattatom e kettõ között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb. 1Kor 15,53-54: Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra. Jób 19,25-27: Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. És miután ezt a bõrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent. Akit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. 1Jn 3,2: Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Õhozzá; mert meg fogjuk õt látni, amint van. Fil 3,21: Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Õ dicsõséges testéhez, amaz Õ hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket.

58. KÉRDÉS: Miféle vigasztalásod van az örök életrõl szóló vallástételedbõl?
Az, hogy mivel már e mostani életben is érzem szívemben
az örök élet kezdetét,
ez élet után oly tökéletes boldogságom lesz,
amilyent soha szem nem látott,
fül nem hallott,
sem emberi szív meg nem gondolt,
amelyben Istent mindörökké magasztalom.

2Kor 5,2-3: Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! 1Kor 2,9: Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg nem gondolt, amiket Isten készített az õt szeretõknek. Jn 17,3: Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.

XXIII. Úrnapja
59. KÉRDÉS: Ha mindezeket hiszed: mi hasznát veszed?

Azt, hogy Krisztusban Isten elõtt megigazulok,
és az örök élet örököse vagyok.
Hab 2,4: Íme, felfuvalkodott, nem igaz õbenne az õ lelke; az igaz pedig az õ hite által él. Róm 1,17: Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitbõl hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitbõl él. Jn 3,36: Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta.

60. KÉRDÉS: Mi módon igazulsz meg Isten elõtt?
Egyedül csak a Jézus Krisztusban való igaz hit által,
oly módon,
hogy bár lelkiismeretem vádol,
hogy Isten minden parancsolata ellen súlyosan vétkeztem,
azoknak csak egyikét is soha nem tartottam meg,
sõt még mindig hajlandó vagyok minden gonoszra:
mégis Isten,
az én minden érdemem nélkül,
egyedül az õ ingyen kegyelmébõl
nekem ajándékozza és tulajdonítja
Krisztusnak tökéletes elégtételét, igazságát és szentségét, mintha én soha semmi bûnt nem tettem volna,
és semmi bûnöm nem lett volna,
sõt mintha én tanúsítottam volna
mindazt az engedelmességet,
amelyet Krisztus érettem tanúsított,
de csak úgy,
ha e jótéteményeket hívõ szívvel elfogadom.

Róm 3,21-25.28: Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, amelyrõl tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták; Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség, mert mindnyájan vétkeztek, és szûkölködnek az Isten dicsõsége nélkül. Megigazulván ingyen az õ kegyelmébõl a Krisztus Jézusban való váltság által, kit az Isten eleve rendelt engesztelõ áldozatul, hit által, az õ vérében, hogy megmutassa az õ igazságát az elõbb elkövetett bûnöknek elnézése miatt. - Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül. Gal 2,16: Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteibõl, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitbõl és nem a törvény cselekedeteibõl; mivel a törvény cselekedeteibõl nem igazul meg egy test sem. Ef 2,8-9: Mert kegyelembõl tartattok meg, hit által; és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekbõl, hogy senki ne kérkedjék. Fil 3,9: És találtassam Õbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvénybõl, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentõl való igazságom a hit alapján. Róm 3,9: Micsoda tehát? Különbek vagyunk-e? Semmiképpen nem. Mert az elébb megmutattuk nyilván, hogy zsidók és görögök mindnyájan bûn alatt vannak. Róm 7,23: De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ad a bûn törvényének, mely van az én tagjaimban. Tit 3,5: Nem az igazságnak cselekedeteibõl, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az õ irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdõje és a Szent Lélek megújítása által. 1Jn 2,2; 2,1: És õ engesztelõ áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is. - Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. Róm 4,4-5: Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelembõl, hanem tartozás szerint; ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az õ hite tulajdoníttatik igazságul. 2Kor 5,19.21: Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az õ bûneiket, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét. - Mert azt, aki bûnt nem ismert, bûnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk õbenne. Jn 3,18: Aki hiszen õbenne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.

61. KÉRDÉS: Miért állítod, hogy egyedül csak a hit által igazulsz meg?
Nem azért,
mintha hitemnek érdeméért volnék kedves Isten elõtt,
hanem azért,
mert Isten elõtt az én igazságom egyedül
a Krisztus elégtétele, igazsága és szentsége,
amit pedig én másként el nem fogadhatok,
sem el nem sajátíthatok,
csupáncsak hit által.

1Kor 1,30-31: Tõle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lõn nékünk Istentõl, és igazságul, szentségül és váltságul: hogy amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék. 1Kor 2,2: Mert nem végeztem, hogy egyébrõl tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettrõl. 1Jn 5,10-11: Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette õt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az õ Fiáról. És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az õ Fiában van.

XXIV. Úrnapja
62. KÉRDÉS: És jó cselekedetünk miért nem lehet Isten elõtt igazsággá, vagy annak valamelyes részévé?

Azért, mert annak az igazságnak,
amely Isten elõtt megállhat,
vétek nélkül valónak, tökéletesnek
és Isten törvényével mindenben egyezõnek kell lennie.
Ámde a mi legjobb cselekedeteink is ebben az életben
mind tökéletlenek és bûnökkel fertõzöttek.

Gal 3,10: Mert akik törvény cselekedeteibõl vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje. 5Móz 27,26: Átkozott, aki meg nem tarja e törvénynek igéit, hogy cselekedje azokat! És mondja az egész nép: Ámen! Ézs 64,6: S nem volt, aki segítségül hívta volna nevedet, aki felserkenne és beléd fogóznék, mert orcádat elrejtéd tõlünk, és álnokságainkban minket megolvasztál.

63. KÉRDÉS: Hogy lehet, hogy a mi jó cselekedeteinknek semmi érdeme se legyen, mikor Isten azokat mind ebben, mind a jövõ életben jutalmazni akarja?
A jutalmat nem a mi érdemünkért kapjuk,
hanem kegyelembõl.

Lk 17,10: Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.

64. KÉRDÉS: Nem tesz?e ez a tan könnyelmûvé és gonosz emberekké?
Nem, mert lehetetlen, hogy azok,
akik igaz hit által Krisztusba oltattak,
a háládatosság gyümölcsét ne teremjék.

Mt 7,18: Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa nem teremhet jó gyümölcsöt.


A SZENT SÁKRAMENTUMOK

XXV. Úrnapja
65. KÉRDÉS: Mivel egyedül a hit tesz Krisztusnak és minden õ jótéteményének részesévé, honnan származik ez a hit?

A Szentlélektõl,
ki azt a szent evangélium prédikálása által
szívünkben felgerjeszti,
és a szent sákramentumokkal való élés által
bennünk megerõsíti.

Ef 2,8-9: Mert kegyelembõl tartattatok meg, hit által; és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekbõl, hogy senki ne kérkedjék. Jn 3,5: Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztõl és Lélektõl, nem mehet az Isten országába. Mt 28,19-20: Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén õket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván õket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és íme én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen. 1Pt 1,22-23: Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívbõl buzgón szeressétek; mint akik újonnan születtek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek igéje által, amely él és megmarad örökké.

66. KÉRDÉS: Mik a sákramentumok?
Látható szent jegyek és pecsétek,
amelyeket Isten azért szerzett,
hogy az azokkal való élés által az evangélium ígéretét
velünk annál inkább megértesse és megpecsételje,
tudniillik azt az ígéretét,
hogy õ Krisztus keresztfán való egyetlen áldozatáért,
kegyelembõl közülünk kinek-kinek
bûnbocsánatot és örök életet ajándékoz.
1Móz 17,11: És metéljétek körül a ti férfitestetek bõrének elejét, és az lesz az én közöttem és tiközöttetek való szövetségnek jele. Róm 4,11: És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanúsított hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létükre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság. 5Móz 30,6: És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl, hogy élj. 3Móz 6,25: Szólj Áronnak és az õ fiainak, mondván: Ez a bûnért való áldozat törvénye: amely helyen meg szokták ölni az egészen égõáldozatot, azon a helyen öljék meg a bûnért való áldozatot az Úr elõtt; igen szentséges az. Zsid 9,8-9.24: Azt jelentvén ki ezzel a Szent Lélek, hogy még nem nyílt meg a szentély útja; fennállván még az elsõ sátor. Ami példázat a jelenkori idõre, mikor áldoznak oly ajándékokkal és áldozatokkal, melyek nem képesek lelkiismeret szerint tökéletessé tenni a szolgálattevõt. - Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe elõtt megjelenjék érettünk. Ez 20,12: És adám nékik szombatjaimat is, hogy legyenek jegyül köztem és õközöttük; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az õ megszentelõjük.

67. KÉRDÉS: Arra valók?e tehát az Ige és a sákramentumok, hogy hitünket Krisztusnak a keresztfán történt áldozatára, mint üdvösségünk egyedüli alapjára irányítsák?
Igenis arra valók,
mert a Szentlélek az evangéliumban tanítja,
a szent sákramentumokkal pedig megerõsíti,
hogy a mi teljes üdvösségünk
Krisztus egyetlenegy áldozatában rejlik,
amely miérettünk a keresztfán ment végbe.

Róm 6,3: Avagy nem tudjátok-e, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az õ halálába keresztelkedtünk meg? Gal 3,26-27: Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.

68. KÉRDÉS: Hány sákramentumot szerzett Krisztus az Újszövetségben?
Kettõt: a szent keresztséget
és az Úr szent vacsoráját.

A SZENT KERESZTSÉG

XXVI. Úrnapja
69. KÉRDÉS: Miképpen emlékeztet és biztosít téged Isten a keresztségben arról, hogy Krisztusnak a keresztfán való egyetlenegy áldozata neked javadra szolgál?

Úgy, hogy a vízzel való külsõ leöntést
maga Krisztus rendelte,
és egyúttal azt ígérte,
hogy az õ vére és Lelke az én lelkem tisztátalanságát,
azaz minden bûnömet oly biztosan lemossa,
mint amilyen bizonyosan leviszi külsõleg a test szennyét a víz,
amellyel megmosakodom.

Mt 28,19-20: Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén õket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván õket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és íme én tiveletek vagyok, minden napon a világ végezetéig. Ámen. ApCsel 2,38: Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bûnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. Mt 3,11: Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jõ, erõsebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; õ Szent Lélekkel és tûzzel és keresztel majd titeket. Mk 16,16: Aki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik. Róm 6,3-4: Avagy nem tudjátok-e, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az õ halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért õvele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsõsége által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mk 1,4: Elõáll vala János, keresztelvén a pusztában és prédikálván a megtérésnek keresztségét a bûnöknek bocsánatára. Lk 3,3: És méne a Jordán mellett lévõ minden tartományba prédikálván a megtérés keresztségét a bûnöknek bocsánatjára.

70. KÉRDÉS: Mit jelent a Krisztus vérével és Lelkével való megmosatás?
Jelenti,
hogy Istentõl bûnbocsánatot nyerünk kegyelembõl,
Krisztus véréért,
amelyet érettünk az õ áldozatában a keresztfán kiontott.
Továbbá jelenti,
hogy a Szentlélek megújít és Krisztus tagjává szentel,
hogy a bûnöknek napról napra mindinkább meghaljunk,
és istenfélõ és feddhetetlen életet éljünk.

Zsid 12,24: És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére. 1Pt 1,1-2: Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban, Galátziában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában elszéledt jövevényeknek, akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bõségesen. Jel 1,5: És a Jézus Krisztustól, aki a hû tanúbizonyság, a halottak közül az elsõszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bûneinkbõl az õ vére által. Zak 13,1: Azon a napon kútfõ fakad a Dávid házának és Jeruzsálem lakosainak a bûn és tisztátalanság ellen. Ez 36,25-27: És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságotoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kõszívet testetekbõl, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megõrizzétek és betöltsétek. Jn 1,33: És én nem ismertem õt; de aki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: Akire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, aki keresztel Szent Lélekkel. Jn 3,5: Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztõl és Lélektõl, nem mehet be az Isten országába. 1Kor 6,11: Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által. 1Kor 12,13: Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Róm 6,4: Eltemettettünk azért õvele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsõsége által, azonképpen mi is új életben járjunk. Kol 2,11-12: Akiben körül is metéltettelek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bûnök testét a Krisztus körülmetélésében; eltemettetvén Õvele együtt a keresztségben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Õt a halálból.

71. KÉRDÉS: Hol ígérte Krisztus, hogy õ minket vérével és Lelkével oly bizonyosan megmos, mint ahogy a keresztség vize megmos bennünket?
A keresztség szereztetési Igéjében,
ahol így szól:
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket,
megkeresztelvén õket az Atyának, a Fiúnak
és a Szentléleknek nevébe.
Aki hisz és megkeresztelkedik, idvezül;
aki pedig nem hisz, elkárhozik.
Ez ígéretet másutt is ismétli az Írás,
mikor a keresztséget újjászületés fürdõjének
és bûneink elmosásának nevezi.

Mt 28,20: Tanítván õket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és íme én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen! Mk 16,17: Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket ûznek; új nyelveken szólanak. Tit 3,5: Nem az igazságnak cselekedeteibõl, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az õ irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdõje és a Szent Lélek megújítása által. ApCsel 22,16: Most annak okáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bûneidet, segítségül hívván az Úrnak nevét.

XXVII. Úrnapja
72. KÉRDÉS: Tehát a vízzel való külsõ leöntés maga a bûnök elmosása-e?

Nem, mert egyedül Jézus Krisztus vére
és a Szentlélek tisztít meg minket minden bûntõl.

Mt 3,11: Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jõ, erõsebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; õ Szent Lélekkel és tûzzel keresztel majd titeket. 1Pt 3,21: Ami minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, ami nem a test szennyének a lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által. Ef 5,26-27: Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdõjével az ige által, hogy majd Õnmaga elébe állítsa dicsõségben az egyházat, úgy, hogy azon ne legyen szeplõ, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen. 1Jn 1,7: Ha pedig a világosságban járunk, amint õmaga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az õ Fiának vére megtisztít minket miden bûntõl. 1Kor 6,11: Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által.

73. KÉRDÉS: Miért nevezi a Szentlélek a keresztséget újjászületés fürdõjének és a bûnök elmosásának?
Isten nem ok nélkül szól ekképpen.
Mert nemcsak arra akar ezzel tanítani minket,
hogy miképpen a test szennyét a víz,
akképpen a mi bûneinket a Krisztus vére és Lelke mossa le,
hanem sokkal inkább arra,
hogy ez az isteni zálog és jegy biztosít minket afelõl is,
hogy mi bûneinktõl lelkileg oly bizonnyal megtisztulunk,
amiképpen a látható vízzel megmosatunk.

Jel 1,5: És a Jézus Krisztustól, aki a hû tanúbizonyság, a halottak közül az elsõszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bûneinkbõl az õ vére által. Jel 7,14: És monda nékem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az õ ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. 1Kor 6,11: Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által. Mk 16,16: Aki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik. Gal 3,17: Ezt mondom pedig, hogy a kötést, melyet Isten elõször megerõsített a Krisztusra nézve, a négyszázharminc esztendõ múltán keletkezett törvény nem teszi erõtlenné, hogy megsemmisítse az ígéretet.


74. KÉRDÉS: Meg kell-e keresztelni a kis gyermekeket?
Meg, mert miután õk is éppúgy Isten szövetségéhez
és az Anyaszentegyházhoz tartoznak, mint a felnõttek,
s mivel Isten Krisztus vére által a bûnöktõl való váltságot
és a hitet munkáló Szentlelket nekik is éppúgy ígéri,
mint a felnõtteknek:
ennélfogva a keresztség mint a szövetség jegye által
õket is szükséges beoltani Isten Anyaszentegyházába,
és megkülönböztetni a hitetlenek gyermekeitõl úgy,
amint az Ószövetségben is történt a körülmetélkedés által,
amelynek helyébe Krisztus az Újszövetségben a keresztséget szerezte.

1Móz 17,7: És megállapítom az én szövetségemet énközöttem és teközötted, és teutánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad. Mt 19,14: Jézus pedig monda: hagyjatok békét e kisgyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek; mert ilyenekké a mennyeknek országa. Lk 1,14-15: És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az õ születésén; mert nagy lészen az Úr elõtt, és bort és részegítõ italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az õ anyjának méhétõl fogva. Ézs 44,1-3: És most hallgass Jákób, én szolgám, és Izráel, akit én elválasztottam. Így szól az Úr, teremtõd és alkotód anyád méhétõl fogva, aki megsegít: Ne félj, én szolgám Jákób, és te igaz nép, akit elválasztottam! Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. Zsolt 22,11: Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem. ApCsel 2,39: Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, ki messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. ApCsel 10,47: Vajon eltilthatja-e valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szent Lelket miképpen mi is? 1Móz 17,14: A körülmetéletlen férfi pedig, aki körül nem metélteti az õ férfi testének bõrét, az ilyen lélek kivá-gattatik az õ népe közül, mert felbontotta az én szövetségemet. Kol 2,11-13: Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bûnök testét a Krisztus körülmetélésében, eltemettetvén Õvele együtt a keresztségben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Õt a halálból. És titeket, kik holtak valátok a bûnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Õvele, megbocsátván minden bûnötöket.

AZ ÚR SZENT VACSORÁJA

XXVIII. Úrnapja
75. KÉRDÉS: Mi emlékeztet és mi biztosít téged az Úr szent vacsorájában afelõl, hogy Krisztusnak a keresztfán történt egyetlenegy áldozatában és minden õ javaiban neked is részed van?

Az, hogy Krisztus nekem és minden hívõnek megparancsolta,
hogy egyem ama megtöretett kenyérbõl,
és igyam ama pohárból az õ emlékezetére,
megígérvén ezzel együtt, elõször,
hogy az õ teste a keresztfán énérettem
oly bizonnyal megáldoztatott és megtöretett,
vére pedig kiontatott,
amily bizonnyal szemeimmel látom,
hogy az Úrnak kenyere részemre megtöretik,
és a pohár velem közöltetik.
Továbbá, hogy õ az én lelkemet a maga megtöretett
testével és kiontatott vérével oly bizonyosan táplálja
az örök életre,
amily bizonnyal én az Úr szolgájának kezébõl
az Úr kenyerét és poharát, mint a Krisztus testének
és vérének nekem adott bizonyos jegyeit elfogadom,
s szájammal magamhoz veszem.

Mt 26,26-28: Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebbõl mindnyájan, mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bûnöknek bocsánatára. Mk 14,22-24: És mikor õk evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan; és monda nékik: Ez az én vérem, az újszövetség vére, amely sokakért kiontatik. Lk 22,19-20: És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nekik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképpen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely tiérettetek kiontatik. 1Kor 10,16-17: A hálaadásnak pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e? Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérbõl részesedünk. 1Kor 11,23-25: Mert én az Úrtól vettem, amit néktek elõtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, és hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely tiérettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentum az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. 1Kor 12,13: Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok: és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.

76. KÉRDÉS: Mit jelent Krisztus megfeszített testét enni és az õ vérét inni?
Nem csupán azt jelenti,
hogy Krisztus minden szenvedését és halálát
hívõ szívvel elfogadjuk,
és ezáltal bûnbocsánatot és örök életet nyerünk,
hanem ezenfelül azt is,
hogy a Szentlélek által, aki Krisztusban
és egyúttal bennünk is lakozik,
az õ testével mind inkább-inkább oly módon egyesülünk,
hogy - ámbár õ a mennyben van,
mi pedig a földön vagyunk -
mindazáltal testébõl való test
és csontjaiból való csont vagyunk,
és így, amint testünk tagjait egy lélek,
úgy minket a Szentlélek éltessen és kormányozzon örökké.

Jn 6,35.40.47-48.50-51.53-56: Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jõ, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha. - Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz õbenne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon. - Bizony, bizony mondom néktek: Aki énbennem hisz, örök élete van annak. Én vagyok az életnek kenyere. - Ez az a kenyér, amely a mennybõl szállott alá, hogy ki-ki egyék belõle és meg ne haljon. Én vagyok amaz élõ kenyér, amely a mennybõl szállott alá; ha valaki eszik e kenyérbõl, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért. - Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az õ vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem lakozik és én is abban. ApCsel 3,21: Kit az égnek kell magába fogadnia mind az idõkig, míglen újjá teremtettnek mindenek, amikrõl szólott az Isten minden Õ szent prófétájának szája által eleitõl fogva. 1Kor 11,26: Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend. Ef 3,16-17: Hogy adja meg néktek az Õ dicsõsége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerõsödjetek az Õ Lelke által a belsõ emberben; hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben. Ef 5,29-30.32: Mert soha senki az õ tulajdon testét nem gyûlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképpen az Úr is az egyházat; mert az Õ testének tagjai vagyunk, az Õ testébõl és az Õ csontjaiból valók. - Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok. 1Kor 6,15-16.19: Nem tudjátok-e, hogy a ti testeitek a Krisztusnak tagjai? Elszakítva hát a Krisztus tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen. Avagy nem tudjátok-e, hogy aki paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté. - Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a benne lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentõl nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? 1Jn 3,24: És aki az õ parancsolatait megtartja, az Õbenne marad és Õ is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekbõl, amelyet nékünk adott. 1Jn 4,13: Errõl ismerjük meg, hogy benne maradunk és õ mibennünk; mert a maga Lelkébõl adott minékünk. Jn 14,13: És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsõíttessék az Atya a Fiúban. Jn 6,56-58: Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem lakozik és én is abban. Amiként elküldött engem amaz élõ Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él énáltalam. Ez az a kenyér, amely a mennybõl szállott alá; nem úgy, amint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké. Jn 15,1-6: Én vagyok az igazi szõlõtõ, és az én Atyám a szõlõmûves. Minden szõlõvesszõt, amely énbennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek. Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szõlõvesszõ nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szõlõtõkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok. Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk: Aki énbennem marad, én pedig õbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a szõlõvesszõ, és megszárad; és egybegyûjtik ezeket és a tûzre vetik, és megégnek. Ef 4,15-16: Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestõl fogva növekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban; akibõl az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztvén az Õ segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben.

77. KÉRDÉS: Hol ígérte Krisztus, hogy õ a hívõket testével és vérével oly bizonyosan táplálja, amiképpen õk a megszegett kenyérbõl esznek, és a pohárból isznak?
Az úrvacsora szereztetési Igéjében a következõképpen:
"Az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték,
vette a kenyeret, és hálákat adván megtörte,
és ezt mondotta:
Vegyétek, egyétek!
Ez az én testem, mely tiérettetek megtöretik;
ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Hasonlatosképpen a pohárt is vette,
minekutána vacsorált volna
ezt mondván:
E pohár amaz új testamentum az én vérem által;
ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok
az én emlékezetemre.
Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret,
és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek,
amíg eljövend."
Ez ígéretet Pál apostol meg is ismétli,
mikor azt mondja:
"A hálaadásnak pohara,
amelyet megáldunk,
nem a Krisztus vérével való közösségünk?é?
A kenyér, amelyet megszegünk,
nem a Krisztus testével való közösségünk?é?
Mert egy a kenyér,
egy test vagyunk sokan;
mert mindnyájan az egy kenyérbõl részesedünk."

1Kor 11,23-25; Mt 26,26-28; Mk 14,22-24; Lk 22,19-20; 1Kor 10,16-17. Lásd a 75. kérdés alatt.

XXIX. Úrnapja
78. KÉRDÉS: Az úrvacsorában lévõ kenyér és bor átváltozik-e Krisztus tulajdon testévé és vérévé?

Nem; sõt miként a keresztségben lévõ víz nem változik át Krisztus vérévé,
és nem maga a bûnök elmosása,
hanem annak csak isteni jegye és záloga:
éppen úgy az úrvacsorában lévõ szent kenyér is
nem Krisztus tulajdon teste,
noha a sákramentumok mivoltáért
és a Szentlélek beszédmódja szerint
a kenyeret Krisztus testének nevezzük.

Mt 26,29: Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szõlõtõkének ebbõl a termésébõl mind ama napig, amikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában. Mk 14,24: És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik. 1Kor 10,16-17: A hálaadásnak pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e? Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérbõl részesedünk. 1Kor 11,26-28: Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend. Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérbõl, és úgy igyék abból a pohárból. 1Móz 17,10-14: Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a teutánad való magod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok. És metéljétek körül a ti férfi testetek bõrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele. Nyolcnapos korában körülmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentõl, aki nem a te magodból való. Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a ti testeteken. A körülmetéletlen férfi pedig, aki körül nem metélteti az õ férfitestének bõrét, az ilyen lélek kivágattatik az õ népe közül, mert felbontotta az én szövetségemet. 2Móz 12,26-27.43.48: Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok? Akkor mondjátok: Páska-áldozat ez az Úrnak, aki elment az Izráel fiainak háza mellett Egyiptomban, mikor megverte az egyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula. - És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Páska rendtartása: Egy idegen származású se egyék abból. - És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körül minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körülmetéletlen se egyék abból. Tit 3,5: Nem az igazságnak cselekedeteibõl, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az õ irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdõje és a Szent Lélek megújítása által. 1Pt 3,21: Ami minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, ami nem a test szennyének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által. 1Kor 10,1-4: Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhõ alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által; és mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhõben és a tengerben; és mindnyájan egy lelki eledelt ettek; és mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kõsziklából, amely követi vala õket, e kõszikla pedig a Krisztus volt.

79. KÉRDÉS: Miért nevezi tehát Krisztus a kenyeret az õ testének, a poharat az õ vérének, vagy az õ vére által való új szövetségnek? Azonképpen Pál apostol is miért nevezi a kenyeret és a bort Krisztus teste és vére velünk való közlésének?
Krisztus nem ok nélkül szól ekképpen;
mert nemcsak arra tanít minket ezzel,
hogy amiképpen a kenyér és a bor táplálják a földi életet,
azonképpen az õ megfeszített teste és kiontott vére
a mi lelkünknek valóságos étele és itala az örök életre;
hanem sokkal inkább arra tanít,
hogy e látható szent jegyekkel és e záloggal biztosít afelõl,
hogy a Szentlélek munkája által oly bizonnyal részesekké tesz minket az õ testében és vérében,
mint amily bizonnyal e szent jegyeket az õ halálának
emlékezetére testi szánkkal magunkhoz vesszük.
Azonfelül, hogy az õ szenvedése és engedelmessége
oly bizonnyal a miénk,
mintha a mi bûneinkért a mi saját személyünkben
mi magunk szenvedtünk volna el mindent,
és mi magunk tettünk volna eleget.

Jn 6,51.55: Én vagyok amaz élõ kenyér, amely a mennybõl szállott alá; ha valaki eszik e kenyérbõl, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért. - Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. 1Kor 10,16-17: A hálaadásnak pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e? Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérbõl részesedünk.

XXX. Úrnapja
80. KÉRDÉS: Mi különbség van az úrvacsora és a pápista mise között?

Az úrvacsora nekünk arról tesz bizonyságot,
hogy bûneink teljességgel megbocsáttatnak
Krisztus amaz egy áldozatáért,
amelyet õ maga a keresztfán egyszer véghezvitt.
Továbbá, hogy mi a Szentlélek által Krisztusba oltatunk,
aki most a maga valóságos testével a mennyekben,
az Atyának jobbján van, és azt akarja,
hogy õt ott imádjuk.
A misében pedig azt tanítják,
hogy élõk és holtak bûnei nem bocsáttatnak meg
Krisztus kínszenvedéséért,
ha misemondó papok által Krisztus azokért
naponként is meg nem áldoztatik.
Azonfelül azt is tanítják,
hogy Krisztus teste szerint igazán és testileg
jelen van a kenyér és a bor színe alatt,
és ennek okáért azokban kell õt imádni.
Eszerint a mise alapjában véve nem más,
mint megtagadása Jézus Krisztus egyetlenegy áldozatának
és kínszenvedésének.*

Zsid 7,26: Mert ilyen fõpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplõtlen, a bûnösöktõl elválasztott, és aki az egeknél magasságosabb lõn. Zsid 9,12.25-28: És nem bakok és tulkok vére által, hanem az õ tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve. - Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint ahogy a fõpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel; mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az idõknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bûnt. És miképpen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet: azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bûneinek eltörlése végett, másodszor bûn nélkül jelen meg azoknak, akik õt várják idvességükre. Zsid 10,10.12-14: Amely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által. - Õ azonban, áldozattal áldozván a bûnökért, mindörökre üle az Istennek jobbjára, várván immár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az õ ellenségei. Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket. Jn 19,30: Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván a fejét, kibocsátá lelkét. Mt 26,28: Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bûnöknek bocsánatára. Lk 22,19-20: És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nekik, mondván: Ez az én testem, mely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképpen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely tiérettetek kiontatik. 1Kor 6,17: Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek õ vele. 1Kor 10,16-17: A hálaadásnak pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e? Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérbõl részesedünk. Zsid 1,3: Aki az õ dicsõségének visszatükrözõdése, és az õ valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bûneinktõl megtisztítván, üle a Felségnek a jobbjára a magasságban. Zsid 8,1-2: Fõdolog pedig azokra nézve, amiket mondunk, az, hogy olyan fõpapunk van, aki a mennyei Felség királyi székének jobbjára üle, mint a szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája, amelyet az Úr és nem ember épített. Jn 4,21-24: Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljõ az óra, amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, amit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt. De eljõ az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az õ imádóiul. Az Isten lélek: és akik õt imádják szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. Jn 20,17: Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz: hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez. Lk 24,52-53: Õk pedig imádván õt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe; és mindenkor a templomban valának, dicsérvén és áldván az Istent. ApCsel 7,55-56: Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsõségét, és Jézust állni az Istennek jobbja felõl, és monda: Íme látom az egeket megnyílni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felõl állani. Kol 3,1: Annak okáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén. Fil 3,20-21: Mert a mi országunk meny-nyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Õ dicsõséges testéhez, amaz Õ hatalmas munkája szerint, mely által maga alá vethet mindeneket. 1Thessz 1,9-10: Mert azok maguk hirdetik felõlünk, milyen volt a mi hozzátok való menetelünk, és miként tértetek meg az Istenhez a bálványoktól, hogy az élõ és igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok az Õ Fiát az égbõl, akit feltámasztott a halálból, a Jézust, aki megszabadít minket amaz eljövendõ haragtól. Lásd még Zsid 9. és 10. részeket.

81. KÉRDÉS: Kik járulhatnak az Úr asztalához?
Azok, akik bûneink miatt valóban bánkódnak,
mindazonáltal bíznak abban,
hogy bûneik meg vannak bocsátva,
és a mégis fennálló emberi gyarlóságot Krisztus szenvedése
és halála elfedezi,
egyszersmind buzgón törekednek is,
hogy hitüket erõsítsék,
és életüket megjobbítsák.
A meg nem térõk és a képmutatók pedig
ítéletet esznek és isznak önmaguknak.
1Kor 10,19-22: Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy hogy a bálványáldozat valami? Sõt, hogy amit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben. Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei. Vagy haragra ingereljük az Urat? vagy erõsebbek vagyunk-e nálánál? 1Kor 11,28-29: Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérbõl, és úgy igyék abból a pohárból. Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.

82. KÉRDÉS: Bocsáthatók-e az Úr asztalához azok is, akik tudományukkal és életükkel azt bizonyítják, hogy hitetlenek és istentelenek?
Nem: mert ez Isten szövetségét sértené meg,
és az õ haragját felgerjesztené az egész gyülekezetre.
Éppen ezért a keresztyén egyház kötelessége,
hogy Krisztus és az apostolok rendelése szerint,
a kulcsok hatalmával az ilyeneket kizárja,
amíg életüket meg nem jobbítják.

1Kor 11,20.34: Mikor tehát egybegyûltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés. - Ha pedig valaki éhezik, otthon egyék, hogy ítéletre ne gyûljetek egybe. Ézs 1,11-15: Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égõ áldozatait és a hizlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm; ha eljöttök, hogy színem elõtt megjelenjetek, ki kívánja azt tõletek, hogy pitvarimat tapossátok? Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel utálat elõttem; újhold, szombat s ünnepre felhívás: bûnt és ünneplést el nem szenvedhetek. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyûlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet elõttetek; sõt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek. Ézs 66,3: Aki bikát öl, embert üt agyon; aki juhval áldozik, az ebet öl; aki ételáldozattal jõ, disznóvért hoz elém; aki tömjént gyújt, bálványt imád! Jer 7,21-23: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Égõáldozataitokat rakjátok a ti véres áldozataitokhoz, és egyetek húst! Mert nem szóltam a ti atyáitokkal, és nem rendelkeztem velük, amikor kihoztam õket Egyiptom földérõl, az égõáldozat és véres áldozat felõl; hanem ezekkel a szavakkal utasítottam õket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, amelyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok! Zsolt 50,15-23: És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, és megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem. A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet? Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendeléseimet! Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velük. A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ. Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod. Ezeket teszed, és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddlek téged, és elédbe sorozom azokat. Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül: aki hálával áldozik, az dicsõít engem; és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

XXXI. Úrnapja
83. KÉRDÉS: Mi a kulcsok hatalma?

A szent evangélium prédikálása
és a keresztyén egyházfegyelem,
amely kettõvel a mennyország a hívõknek megnyílik,
a hitetlenek elõtt pedig bezárul.

Mt 16,18-19: De én is mondom neked, hogy te Péter vagy, és ezen a kõsziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. És néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen. Mt 18,18: Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.

84. KÉRDÉS: Mi módon nyílik meg, és mi módon zárul be a mennyország az evangélium prédikálásával?
Oly módon,
hogy Krisztus parancsolatából minden hívõnek egyenként
és egyetemesen hirdetik és nyilvánosan megbizonyítják,
hogy Isten nekik Krisztus érdeméért
minden bûneiket valósággal megbocsátja,
valahányszor az evangélium ígéreteit
igaz hittel magukhoz kapcsolják.
Viszont minden hitetlennek és képmutatónak hirdettetik,
hogy mindaddig Isten haragja
és az örök kárhozat alá vannak zárva,
amíg meg nem térnek.
Ez evangéliumi bizonyságtétel szerint ítél Isten
mind ebben, mind a jövõ életben.

Jn 20,21-23: Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehele, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket: Akinek bûneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak. Mt 16,19: És néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.

85. KÉRDÉS: Mi módon nyílik meg és zárul be a mennyország a keresztyén egyházfegyelem által?
Oly módon,
hogy Krisztus parancsolatából azok,
akik jóllehet névleg keresztyének,
de nem keresztyén tant és életet folytatnak,
miután egynéhányszor atyafiságosan intést kaptak,
de tévelygéseikkel és bûneikkel fel nem hagynak,
az egyháznak, vagy azoknak bejelentetnek,
akiket az Anyaszentegyház arra rendelt.
És ha intésükre sem térnek meg,
akkor azok a szent sákramentumoktól való eltiltás által
kirekesztik õket a keresztyén gyülekezetbõl,
és így Isten maga is kizárja õket Krisztus országából.
De ha igazi megjobbulást ígérnek és azt megbizonyítják,
mint Krisztusnak és az egyháznak tagjai
ismét visszafogadhatók.
Mt 18,15-18: Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el dorgáld meg õt négyszemközött: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé egyet vagy kettõt, hogy két vagy három tanú vallomásával erõsítessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mond meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen elõtted olyan, mint a pogány és a vámszedõ. Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen. 1Kor 5,3-5: Mert én távol lévén ugyan testben, de jelen lévén lélekben, már elvégeztem, mintha jelen volnék, hogy azt, aki ekként ezt cselekedete, ti és az én lelkem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyûlvén, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával, átadjuk az ilyent a Sátánnak a testnek veszedelmére, hogy a lélek megtartassék az Úr Jézusnak ama napján. 2Thessz 3,14-15: Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek, azt jegyezzétek meg; és ne társalkodjatok vele, hogy megszégyenüljön. De ne tartsátok ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit. 2Jn 10-11: Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek; mert aki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben.

 

HARMADIK RÉSZ

A HÁLÁDATOSSÁG
A TÖRVÉNY

XXXII. Úrnapja
86. KÉRDÉS: Miért kell jót cselekednünk, ha Krisztus a mi nyomorúságunkból minden érdemünk nélkül, kegyelembõl vált meg?

Azért, mert Krisztus,
miután minket az õ vérével megváltott,
egyszersmind meg is újít minket az õ Szentlelkével
a maga hasonlatosságára avégre,
hogy sok jótéteményéért Isten iránt való hálánkat
egész életünkkel megmutassuk, és õt dicsõítsük.
Ezenkívül azért is,
hogy a magunk igaz hite felõl annak gyümölcsébõl
bizonyosak legyünk.
Végül pedig, hogy a mi istenfélõ életünkkel
embertársainkat is megnyerjük a Krisztusnak.

Róm 6,13: Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bûnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. Róm 12,1-2: Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élõ, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. 1Pt 2,5.9-10.11-12: Ti magatok is mint élõ kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. - Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségbõl az õ csodálatos világosságára hívott el titeket; akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok. - Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen vitézkednek; magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy amiben rágalmaznak titeket mint gonosztevõket, a jó cselekedetekbõl, ha látják azokat, dicsõítsék Istent a meglátogatás napján. 1Kor 6,19-20: Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentõl nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsõítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi. Mt 5,16: Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek elõtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsõítsék a ti mennyei Atyátokat. 2Pt 1,10-11: Annak okáért, atyánkfiai, igyekezzetek inkább a ti elhivatástokat és kiválasztatásotokat erõssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha. Mert ekképpen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel. Mt 7,17-18: Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Gal 5,5-6.22-25: Mert mi a Lélek által, hitbõl várjuk az igazság reménységét. Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit. - De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketûrés, szívesség, jóság, hûség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény, akik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk. 1Pt 3,1-2: Hasonlóképpen az asszonyok engedelmeskedjenek az õ férjüknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az igének, feleségük magaviselete által ige nélkül is megnyeressenek; szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket. Róm 14,19: Azért tehát törekedjünk azokra, amik a békességre és az egymás épülésére valók.

87. KÉRDÉS: Nem üdvözülhetnek?e tehát azok, akik háládatlan és bûnben megátalkodott életükbõl Istenhez meg nem térnek?
Semmiképpen nem,
mert mint az Írás mondja:
sem a szemérmetlenek,
sem a bálványimádók,
sem a paráznák,
sem a lopók,
sem a fösvények,
sem részegesek,
sem a szitkozódók,
sem a ragadozók és az ezekhez hasonlók
Isten országát örökségül nem bírhatják.
1Kor 6,9-10: Avagy nem tudjátok-e, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörõk, se pulyák, se férfiszeplõsítõk, se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát. Ef 5,5-6: Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában. Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jõ az Isten haragja a hitetlenség fiaira. 1Jn 3,14-15: Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az õ atyjafiát, a halálban marad. Aki gyûlöli az õ atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna õbenne.

XXXIII. Úrnapja
88. KÉRDÉS: Hány részbõl áll az igazi bûnbánat, vagyis az ember megtérése?

Kettõbõl:
az óember megöldöklésébõl
és az új ember megelevenítésébõl.

Róm 6,4-6: Eltemettettünk azért õvele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsõsége által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az õ halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. Tudván azt, hogy a mi óemberünk õvele megfeszíttetett, megerõtlenüljön a bûnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bûnnek. Ef 4,22-24: Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való óembert, mely megvan romolva a csalárdság kívánságai miatt; megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. Kol 3,5-10: Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, ami bálványimádás; melyek miatt jõ az Isten haragja az engedetlenség fiaira; melyekben ti is jártatok régente, mikor éltetek azokban. Most pedig vessétek el magatokól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz óembert, az õ cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismerete, aki teremtette azt. 1or 5,7: Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, aminthogy kovász nélkül való vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk.

89. KÉRDÉS: Mi az óember megöldöklése?
Az, hogy szívünk szerint bánkódjunk bûneinken,
és azokat mindinkább gyûlöljük és kerüljük.

Róm 8,13: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldöklitek, éltek. Jóel 2,13: És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülõ és irgalmas õ; késedelmes a haragra és nagy kegyelmû, és bánkódik a gonosz miatt.

90. KÉRDÉS: Mi az új ember megelevenítése?
Istenben való szívbéli öröm Krisztus által,
és az Isten akarata szerint való minden jó cselekedetben
gyönyörködõ szeretet.

Róm 5,1: Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Róm 14,17: Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm. Ézs 57,15: Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívûvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét. Róm 6,10-11: Mert hogy meghalt, a bûnnek halt meg egy-szer; hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bûnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Gal 2,19-20: Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.

91. KÉRDÉS: Melyek azok a jó cselekedetek?
Csak azok,
amelyek igaz hitbõl vannak,
Isten törvényének megfelelõek,
és az õ dicsõségére történnek,
nem pedig azok,
amelyeket mi gondolunk jónak,
vagy amelyek emberi rendelésen alapulnak.
Róm 14,23: Aki pedig kételkedik, ha eszik, kárhoztatva van, mert nem hitbõl eszik. Ami pedig hitbõl nincs, bûn az. 1Sám 15,22: Sámuel pedig monda: Vajon kedvesebb-e az Úr elõtt az égõ és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Íme, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél! Ef 2,10: Mert az Õ alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket elõre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk. 1Kor 10,31: Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsõségére míveljetek. 5Móz 11,32: Vigyázzatok, hogy mind e rendelések és végzések szerint cselekedjetek, amelyeket én ma adok ti elõtökbe. Ez 20,18-19: És mondék fiaiknak a pusztában: A ti atyáitok parancsolataiban ne járjatok, és az õ törvényeiket meg ne tartsátok, s bálványaikkal magatokat meg ne fer-tõztessétek. Én vagyok a ti Uratok, Istenetek; az én parancsolataimban járjatok, az én törvényeimet tartsátok meg, és azokat cselekedjétek. Ézs 29,13: És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tõlem, úgyhogy irántam való félelmük betanított emberi parancsolat lõn. Mt 15,7-9: Képmutatók, igazán prófétált felõletek Ésaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tõlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai.

92. KÉRDÉS: Melyik Istennek törvénye?
És szólá Isten mindezeket az Igéket:
I. parancsolat. Én, az Úr vagyok a te Istened,
aki kihoztalak téged Egyiptomnak földérõl,
a szolgálat házából.
Ne legyenek néked idegen isteneid énelõttem.
II. parancsolat. Ne csinálj magadnak faragott képet,
és semmi hasonlót azokhoz,
amelyek fenn az égben,
vagy amelyek alant a földön,
vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak.
Ne imádd és ne tiszteld azokat;
mert én az Úr, a te Istened,
féltõn szeretõ Isten vagyok,
aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban,
harmad- és negyedíziglen,
akik engem gyûlölnek.
De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal,
akik engem szeretnek,
és az én parancsolataimat megtartják.
III. parancsolat. Az Úrnak, a te Istenednek nevét
hiába fel ne vedd;
mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül,
aki az õ nevét hiába felveszi.
IV. parancsolat. Megemlékezzél a szombatnapról,
hogy megszenteljed azt.
Hat napon át munkálkodjál
és végezd minden dolgodat;
de a hetedik nap
az Úrnak, a te Istenednek szombatja:
semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod,
se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed
aki a te kapuidon belül van;
mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet,
a tengert és mindent, ami azokban van,
a hetedik napon pedig megnyugovék.
Azért megáldá az Úr a szombat napját
és megszentelé azt.
V. parancsolat. Tiszteld atyádat és anyádat,
hogy hosszú ideig élj azon a földön,
amelyet az Úr, a te Istened ád te néked.
VI. parancsolat. Ne ölj.
VII. parancsolat. Ne paráználkodj.
VIII. parancsolat. Ne lopj.
IX. parancsolat. Ne tégy a te felebarátod ellen
hamis tanúbizonyságot.
X. parancsolat. Ne kívánd a te felebarátodnak házát.
Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját,
se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit,
ami a te felebarátodé.

2Móz 20. és 5Móz 5. részében.

XXXIV. Úrnapja
93. KÉRDÉS: Miképpen oszthatók fel ezek a parancsolatok?

Két táblára:
melyek közül az elsõ tábla négy parancsolatban arra tanít,
miképpen kell magunkat viselnünk Isten iránt.
A második tábla arra tanít hat parancsolatban,
hogy mivel tartozunk felebarátainknak.

2Móz 34,28: És ott vala az Úrral negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírá a táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsolatot. 5Móz 10,3-4: Csinálék azért ládát sittimfából, és faragék két kõtáblát is, az elõbbiekhez hasonlókat; és felmenék a hegyre, és a két kõtábla kezemben vala. És felírá a táblákra az elõbbi írás szerint a tíz igét, amelyeket szólott vala az Úr tihozzátok a hegyen, a tûznek közepébõl a gyülekezésnek napján, és átadá az Úr azokat nékem. Mt 22,37-40: Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl. Ez az elsõ és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

94. KÉRDÉS: Mit követel Isten az elsõ parancsolatban?
Azt, hogy amint lelkem üdvösségét szeretem,
oly szorgalmasan eltávoztassak
és kerüljek minden bálványozást, varázslást, babonáskodást, szenteknek vagy más teremtményeknek segítségül hívását.
Az egyetlenegy és igaz Istent pedig igazán megismerjem,
csak õbenne bízzam,
nagy alázatossággal és béketûréssel minden jót
csak egyedül õtõle várjak,
és õt teljes szívembõl szeressem, féljem és tiszteljem:
úgyannyira, hogy minden teremtett dolgok nélkül
el legyek inkább,
semhogy csak a legkisebb dologban is az õ akarata
ellen vétkezzem.

1Kor 6,9-10: Avagy nem tudjátok-e, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörõk, se pulyák, se férfiszeplõsítõk, se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát. 1Kor 10,7.14: Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, amint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani. - Azért, szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást. 3Móz 19,31: Ne menjetek igézõkhöz, és a jövendõmondókat ne tudakozzátok, hogy magatokat azokkal megfertõztessétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. 5Móz 18,10-12: Ne találtassék teközötted, aki az õ fiát vagy leányát átvigye a tûzön, se jövendõmondó, se igézõ, se jegymagyarázó, se varázsló; se bûbájos, ördöngösöktõl tudakozó, se titokfejtõ, se halott idézõ. Mert mind utálja az Úr, aki ezeket míveli, és az ilyen utálatosságokért ûzi ki õket az Úr, a te Istened te elõled. Mt 4,10: Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd és csak néki szolgálj. Jel 19,10: És leborulék annak lábai elõtt, hogy imádjam õt, de monda nékem: Meglásd, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, akiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke. Jel 22,8-9: És én János vagyok az, aki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai elõtt, hogy õt imádjam, aki nékem ezeket megmutatta vala. Az pedig monda nékem: Meglásd, ne tedd; mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak a prófétáknak, és azoknak, akik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd. Jn 17,3: Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. Jer 17,5: Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az õ szíve! 1Pt 5,5-6: Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád. Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Zsid 10,36: Mert békességes tûrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Kol 1,11: Minden erõvel megerõsíttetvén az Õ dicsõségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútûrésre örömmel. Róm 5,3-4: Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tûrést nemz, a békességes tûrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet. 1Kor 10,10: Se pedig ne zúgolódjatok, miképpen õközülük zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által. Fil 2,14: Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek. Zsolt 104,27-30: Mindazok tereád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben. Adsz nékik és õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal. Elfordítod orcádat, megháborodnak; elveszed a lelküket, kimúlnak és porrá lesznek újra. Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét. Ézs 45,7: Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, aki mindezt cselekszem! Jak 1,17: Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülrõl való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. 5Móz 6,5: Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes erõdbõl. Mt 22,37: Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl. 5Móz 6,2: Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden õ rendelését és parancsolatát, amelyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess. Zsolt 111,10: A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, aki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig. Péld 1,7: Az Úrnak félelme feje a bölcsességnek; a bölcsességet és erkölcsi tanítást a bolondok megutálják. Péld 9,10: A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség. Mt 10,28: És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában. 5Móz 10,20-21: Az Urat, a te Istenedet féljed, õt tiszteljed, õhozzá ragaszkodjál, és az õ nevére esküdjél. Õ a te dicséreted, és a te Istened, aki azokat a nagy és rettenetes dolgokat cselekedte veled, amelyeket láttak a te szemeid. Mt 5,29-30: Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. Mt 10,37-39: Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó énhozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó énhozzám. És aki föl nem veszi az õ keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó énhozzám. Aki megtalálja az õ életét, elveszti azt, és aki elveszti az õ életét énérettem, megtalálja azt. ApCsel 5,29.38-39: Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek. - Mostanra nézve is mondom néktek, álljatok el az emberektõl, és hagyjatok békét nékik: mert ha emberektõl van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz; ha pedig Istentõl van, ti fel nem bonthatjátok azt; nehogy esetleg Isten ellen harcolóknak is találtassatok.

95 KÉRDÉS: Micsoda a bálványozás?
Az, ha az ember az egy igaz Isten helyett,
vagy õmellette,
aki az õ Igéjében magát kijelentette,
valami mást képzel vagy tart istennek,
s az õ bizalmát abba helyezi.

Ef 5,5: Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában. 1Krón 16,26: Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket. Fil 3,19: Kiknek végük veszedelem, kinek Istenük az õ hasuk, és akiknek dicsõségük az õ gyalázatukban van, kik mindig a földiekkel törõdnek. Gal 4,8: Ámde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek. Ef 2,12: Hogy ti, mondom, abban az idõben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitõl távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon. 1Jn 2,23: Senkiben nincs meg az Atya, aki tagadja a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan. 2Jn 9: Aki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Jn 5,23: Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte õt.

XXXV. Úrnapja
96. KÉRDÉS: Mit akar Isten a második parancsolatban?

Azt, hogy Istent semmi módon ki ne ábrázoljuk,
se másképpen ne tiszteljük,
hanem csak úgy,
amint azt Igéjében parancsolta.

5Móz 4,15-19: Õrizzétek meg azért jól a ti lelketeket, mert semmi alakot nem láttatok akkor, amikor a tûznek közepébõl szólott hozzátok az Úr a Hóreben; hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére; képére valamely baromnak, amely van a földön; képére valamely repdesõ madárnak, amely röpköd a levegõben; képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére valamely halnak, amely van a föld alatt lévõ vizekben. Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok elõtt, és ne tiszteljed azokat, amelyeket az Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt. Ézs 40,18-25: És kihez hasonlítjátok az Istent, és minõ képet készítetek Õróla? A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüstláncot reá; aki szegény ily áldozatra, oly fát választ, amely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, amely nem ingadoz. Hát nem tudjátok és nem hallottátok-e, hát nem hirdettetett néktek eleitõl fogva, hát nem értettétek-e meg a föld fundamentumait? Ki ül a föld kereksége fölött, amelynek lakói mint sáskák elõtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra; ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld bíráit hiábavalókká változtatja; még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Õ csak rájuk fuvall, és kiszáradnak, és õket, mint polyvát, forgószél ragadja el: Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent. Róm 1,23-24: És az örökkévaló Istennek dicsõségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. Annak okáért adta is õket az Isten szívük kívánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplõsítsék. ApCsel 17,29: Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kõhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség. 1Sám 15,23: Mert, mint a varázslásnak bûne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. 5Móz 12,30-32: Vigyázz magadra, hogy õket követvén tõrbe ne essél, miután már kivesznek elõled; és ne tudakozzál az õ isteneik felõl; mondván: Miképpen tisztelik e nemzetek az õ isteneiket? én is akképpen cselekszem. Ne cselekedjél így az Úrral, a te Isteneddel, mert mind azt az utálatosságot, amit gyûlöl az Úr, megcselekedték az õ isteneikkel; mert még fiaikat és leányaikat is megégetik vala tûzzel az õ isteneiknek. Mindazt, amit én parancsolok néktek, megtartsátok, és aszerint cselekedjetek: semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból! Mt 15,9: Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai.

97. KÉRDÉS: Semmiféle képet nem szabad csinálni?
Istent nem lehet, és nem is szabad kiábrázolni.
A teremtmények pedig,
noha kiábrázolhatók,
mindazonáltal megtiltja Isten,
hogy az ember azokról képeket csináljon vagy tartson avégbõl,
hogy vagy azokat,
vagy azok által Istent tisztelje.
2Móz 23,24-25: Ne imádd azoknak isteneit és ne tiszteld azokat, és ne cselekedjél az õ cselekedeteik szerint; hanem inkább döntögesd le azokat és tördeld össze bálványaikat. És szolgáljátok az Urat, a ti Isteneteket, akkor megáldja a te kenyeredet és vizedet; és eltávolítom tiközületek a nyavalyát. 2Móz 34,13-14: Hanem oltáraikat rontsátok el, törjétek össze bálványaikat, és vágjátok ki berkeiket. Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, akinek neve féltõn szeretõ, féltõn szeretõ Isten õ. 4Móz 33,51: Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor átmentek ti a Jordánon a Kanaán földére: Ûzzétek ki akkor a földnek minden lakosát a ti színetek elõl, és veszessétek el minden írott képeiket, és minden õ öntött bálványképeiket is elveszessétek, és minden magaslataikat rontsátok el! 5Móz 7,5: Hanem így cselekedjetek velük: Oltáraikat rontsátok le, oszlopaikat törjétek össze, berkeiket vágjátok ki, faragott képeiket pedig tûzzel égessétek meg. 5Móz 12,3: És rontsátok el azoknak oltárait, törjétek össze oszlopaikat, tûzzel égessétek meg berkeiket, és vagdaljátok szét az õ isteneiknek faragott képeit, a nevüket is pusztítsátok ki arról a helyrõl. 5Móz 16,22: Oszlopot se emelj magadnak, amit gyûlöl az Úr, a te Istened. 2Kir 18,3-4: És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei elõtt, amint az õ atyja, Dávid cselekedett volt. Õ rontotta le a magaslatokat, törte el az oszlopokat, és vágta ki az Aserát, és törte össze az érckígyót is, amelyet Mózes csinált; mert mind az ideig az Izráel fiai jó illatot tettek annak, és nevezék azt Nékhustánnak.

98. KÉRDÉS: Szabad?e tehát a templomokban a képeket megtûrni, hogy azok az avatatlan népnek könyvek gyanánt szolgáljanak?
Semmiképpen nem,
mert ne legyünk bölcsebbek Istennél,
aki az õ Anyaszentegyházát nem a néma bálványképekkel,
hanem az õ szent Igéjének prédikálásával akarja tanítani.

Jer 10,8: Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az. Hab 2,18-19: Mit használ a faragott kép, hogy a faragója kifaragta azt? vagy az öntött kép és amely hazugságot tanít, hogy a képnek faragója bízik abban, csinálván néma bálványokat? Jaj annak, aki fának mondja: Serkenj fel! néma kõnek: Ébredj fel! Taníthat-e ez? Íme, borítva van arannyal és ezüsttel, lélek pedig nincs benne semmi! 2Pt 1,19: És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben. 2Tim 3,16-17: A teljes írás Istentõl ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.

XXXVI. Úrnapja
99. KÉRDÉS: Mit követel Isten a harmadik parancsolatban?

Azt, hogy nemcsak átkozódással, vagy hamis esküvéssel,
de még szükségtelen esküdözéssel se káromoljuk Isten nevét,
se tiszteletlenül ne említsük;
se ezekben a rettenetes bûnökben még csak elhallgatással vagy eltûréssel se vegyünk részt,
hanem Isten szentséges nevét félelemmel
és hódolattal említsük avégbõl,
hogy a mi igaz vallástételünkkel, segítségül hívásunkkal
és minden beszédünkkel és cselekedetünkkel õt magasztaljuk.

3Móz 24,10-16: Kiméne pedig egy izréelbeli asszonynak fia, aki egyiptomi férfiútól való vala, Izráel fiai közé, és versengének a táborban az izráelbeli asszonynak fia és egy izráelbeli férfi. És káromlá az izráelbeli asszony fia az Isten nevét és átkozódék; elvivék azért azt Mózeshez. Az õ anyjánk neve pedig Selomith vala, Dibrinek leánya, Dán nemzetségébõl. És õrizet alá veték azt, míg kijelentést nyernének az Úr akarata felõl. Szóla azért az Úr Mózesnek, mondván: Vidd ki az átkozódót a táboron kívül, és mindazok, akik hallották, tegyék kezeiket annak fejére és kövezze agyon azt az egész gyülekezet. Izráel fiainak pedig szólj, ezt mondván: Ha valaki az õ Istenét átkozza, viselje az õ bûnének terhét. És aki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon az egész gyülekezet, akár jövevény, akár bennszülött, ha szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon. 3Móz 19,12: És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertõzteted a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr. Mt 5,37: Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon. Jak 5,12: Mindeneknek elõtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek. Ézs 45,23: Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv! Mt 10,32-33: Valaki azért vallást tesz énrólam az emberek elõtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám elõtt; aki pedig megtagad engem az emberek elõtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám elõtt. 1Tim 2,8: Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen, tiszta kezeket emelvén föl harag és versengés nélkül. Róm 2,24: Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, amint meg van írva. 1Tim 6,1: Akik iga alatt vannak mint szolgák, az õ uraikat minden tisztességre méltóknak tekintsék, hogy Isten neve és a tudomány ne káromoltassék. Kol 3,16-17: A Krisztusnak beszéde lakozzék tibennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Õáltala.

100. KÉRDÉS: Oly súlyos bûn-e esküvéssel vagy átkozódással az Úr nevét káromolni, hogy Isten még azokra is haragszik, akik amennyire tehetnék, azt meg nem tiltják, vagy meg nem akadályozzák?
Bizonyára nagy:
mert nincsen is nagyobb bûn,
vagy amely ellen Isten haragja rettenetesebb lenne,
mint az õ nevének káromlása.
Azért meg is parancsolta,
hogy ezt a bûnt halállal büntessék.

3Móz 5,1: Ha azzal vétkezik valaki, hogy hallotta a káromló beszédet, és bizonyság lehetne, hogy látta, vagy tudja: ha meg nem jelenti azt, de hordozza az õ vétségének terhét. 3Móz 24,15-16: Izráel fiainak pedig szólj, ezt mondván: Ha valaki az õ Istenét átkozza, viselje az õ bûnének terhét. És aki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon az egész gyülekezet; akár jövevény, akár bennszülött, ha szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon.

XXXVII. Úrnapja
101. KÉRDÉS: Esküdhetik-e valaki keresztyén módon Isten nevére?

Igen, ha az alattvalóitól a felsõbbség,
vagy valami szükség követeli,
hogy hitelünket és igazságunkat Isten dicsõségére
és embertársaink javára fenntartsuk és felhasználjuk.
Mert az ilyen esküvés Isten Igéjén alapszik,
ez okból a hívek
mind az Ó-, mind az Újszövetségben igazán használták is.
5Móz 6,13: Féljed az Urat, a te Istenedet, õ neki szolgálj, és az õ nevére esküdjél. 5Móz 10,20: Az Urat, a te Istenedet féljed, õt tiszteljed, õhozzá ragaszkodjál, és az õ nevére esküdjél. Ézs 48,1: Halljátok ezt Jákób háza, akik Izráel névrõl neveztettek, és Júda forrásából származának, akik az Úr nevére esküsznek, és Izráel Istenét emlegetik. Zsid 6,16: Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és náluk minden versengésnek vége megerõsítésül az eskü. 1Móz 21,24: És monda Ábrahám: Én megesküszöm. 1Móz 31,53: Az Ábrahám Istene, és a Nákhor Istene, és az õ atyjok Istene tegyenek ítéletet közöttünk: És megesküvék Jákób az õ atyjának Izsáknak félelmére. Józs 9,15.19: És békességesen bánt velük Józsué, és frigyet köte velük, hogy életben hagyja õket, a gyülekezet fejedelmei pedig megesküdének nekik. - Mondának azért mind a fõemberek az egész gyülekezetnek: Mi megesküdtünk nékik az Úrra, Izráel Istenére, most hát nem bánthatjuk õket. 1Sám 24,22: Esküdjél meg nékem most az Úrra, hogy én utánam nem fogod kiirtani maradékomat és nevemet nem fogod kitörölni atyám házából! 2Sám 3,35: Eljöve pedig mind az egész nép, hogy enni adjanak Dávidnak, mikor még a nap fenn vala, De megesküvék Dávid, ezt mondván: Úgy cselekedjék énvelem az Isten most és ezután is, hogy míg a nap le nem megy, sem kenyeret, sem egyebet nem eszem. 1Kir 1,28-30: És felelvén Dávid király, monda: Hívjátok hozzám Bethsabét, aki beméne a király eleibe, és megálla a király elõtt. És megesküvék a király, mondván: Él az Úr, aki megszabadította az én lelkemet minden nyomorúságból, hogy amiképpen megesküdtem neked az Úrra, Izráel Istenére, ezt mondván: A te fiad Salamon uralkodik énutánam, és õ ül az én királyi székembe énhelyettem: ezt ma így meg is teszem. Róm 1,9: Mert bizonyságom nékem az Isten, kinek lelkem szerint szolgálok az õ Fiának evangéliumában, hogy szüntelen emlékezem felõletek. 2Kor 1,23: Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba.

102. KÉRDÉS: Szabad-e a szentekre vagy más teremtményekre esküdni?
Nem szabad:
mert a törvény szerint való esküvés Istennek
tanúbizonyságul hívása,
hogy õ mint a szíveknek egyedüli vizsgálója
tegyen bizonyságot az igazságról,
és büntessen meg engem,
ha én hamisan esküszöm.
Ez a tisztesség nem illet meg egy teremtményt sem.

2Kor 1,23: Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba. Mt 5,34-36: És pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke; se a földre, mert az az õ lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa; se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé. Jak 5,12: Mindeneknek elõtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá na essetek.

XXXVIII. Úrnapja
103. KÉRDÉS: Mit követel Isten a negyedik parancsolatban?

Elõször azt,
hogy az igehirdetést és az iskolákat fenntartsák,
és én különösen ünnepnapokon Isten gyülekezetébe
szorgalmasan eljárjak,
Isten Igéjét tanuljam,
a szent sákramentumokkal éljek;
az Urat a szentek közösségében segítségül hívjam,
és Krisztus szerint adakozzam.
Továbbá, hogy gonosz cselekedeteimmel felhagyjak,
engedvén, hogy az Úr végezze bennem Szentlelke által
a maga munkáját,
és így az örökkévaló ünnepet már e földi életben elkezdjem.

Tit 1,5: A végett hagytalak téged Krétában, hogy a hátramaradt dolgokat hozd rendbe, és rendelj városonként presbitereket, amiképpen én neked meghagytam. 1Tim 3, 4, 5. részek. 1Kor 9,11.13-14: Ha mi néktek a lelkieket vetettük, nagy dolog-e, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk? - Nem tudjátok-e, hogy akik a szent dolgokban munkálkodnak, a szent helybõl élnek, és akik az oltár körül forgolódnak, az oltárral együtt veszik el részüket? Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek. 2Tim 2,2: És amiket tõlem hallottál sok bizonyág által, azokat bízzad hív emberekre, akik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek. 2Tim 3,15: És hogy gyermekségedtõl fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által. Zsolt 40,10-11: Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ime, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, oh Uram! Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hûségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben. Zsolt 68,27: A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók! ApCsel 2,42.46: És foglalatosak valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyér megtörésében és a könyörgésekben. - És mindennap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel. 1Kor 14,19.29.31: De a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólni értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem tízezer szót nyelveken. - A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek; és a többiek ítéljék meg. - Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki vigasztalást vegyen. 1Kor 11,33: Azért atyámfiai, amikor egybegyûltök az evésre, egymást megvárjátok. 1Tim 2,1-3.8-10: Intelek azért mindenekelõtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, királyokért és minden méltóságban levõkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk elõtt. - Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen, tiszta kezeket emelvén föl harag és versengés nélkül. Hasonlatosképpen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magukat; nem hajfonatokkal és arannyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel, hanem amint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel. 1Kor 14,16: Mert ha lélekkel mondasz áldást, az ott lévõ avatatlan miképpen fog a te hálaadásodra Áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz? 1Kor 16,2: A hétnek elsõ napján mindegyitek tegye félre magánál, amit sikerül összegyûjtenie, hogy ne akkor történjék a gyûjtés, amikor odamegyek. Ézs 66,23: És lesz, hogy hónapról hónapra és szombatról szombatra eljõ minden test engem imádni, szól az Úr.

XXXIX. Úrnapja
104. KÉRDÉS: Mit követel Isten az ötödik parancsolatban?

Azt, hogy atyámnak, anyámnak és valamennyi elöljárómnak minden tiszteletet, szeretetet és hûséget megadjak,
és magamat minden jó tanításnak és büntetésnek
illõ engedelmességgel alávessem,
azonfelül az õ gyengeségeik iránt türelmes legyek,
mivel Isten minket az õ kezük által akar vezetni.

Ef 5,22: Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mit az Úrnak. Ef 6,1-3: Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz. Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (ami az elsõ parancsolat ígérettel), hogy jól legyen néked dolgod és hosszú életû légy e földön. Kol 3,18.20-24: Ti asszonyok engedelmeskedjetek a ti férjeteknek, amiképpen illik az Úrban. - Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben; mert ez kedves az Úrnak. Ti atyák, ne bosszantsátok a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek. Ti szolgák, szót fogadjatok mindenben a ti test szerint való uraitoknak, nem a szemnek szolgálván, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem szíveteknek egyenességében, félvén az Istent. És valamit tesztek, lélekbõl cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek; tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Õr Krisztusnak szolgáltok. Péld 1,8: Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd. Péld 4,4: Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolataimat, élj. Péld 15,20; 20,20: A bölcs fiú örvendezteti az atyát; a bolond ember pedig megutálja az anyját. - Aki az õ atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben. 2Móz 21,17: Aki szidalmazza az õ atyját vagy anyját, halállal lakoljon. Róm 13,1: Minden lélek engedelmeskedjék a felsõ hatalmasságoknak; mert nincs hatalmasság, hanem csak Istentõl: és amely hatalmasságok vannak, az Istentõl rendeltettek. Péld 23,22: Hallgasd a te atyádat, aki nemzett téged; és meg ne utáld a te atyádat, mikor megvénhedik. 1Móz 9,24-25: Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá amit az õ kisebbik fia cselekedett vala, monda: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt. 1Pt 2,18: A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is. Ef 6,4.9: Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint. - Ti is urak, ugyanazt cselekedjétek
õvelük, elhagyván a fenyegetést; tudván, hogy a ti Uratok is menyben van, és személyválogatás nincs Õnála. Kol 3,19: Ti férfiak szeressétek a ti feleségeteket, és ne legyetek irántuk keserû kedvûek. Róm 13,2-7: Azért, aki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; akik pedig ellene támadnak, önmaguknak ítéletet szereznek. Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-e pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót, és dicséreted lesz attól. Mert Isten szolgája õ a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, aki a gonoszt cselekszik. Annak okáért szükség engedelmeskedni, nemcsak a haragért, hanem a lelkiismeretért is. Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, kik ugyanabban foglalatoskodnak. Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, az adót; akinek a vámmal, a vámot; akinek a félelemmel, a félelmet; akinek a tisztességgel a tisztességet. Mt 22,21: Akkor monda nékik: Adjátok meg ami a császáré a császárnak; és ami az Istené, az Istennek.

XL. Úrnapja
105. KÉRDÉS: Mit követel Isten a hatodik parancsolatban?

Hogy felebarátomat sem gondolatommal,
sem beszédemmel,
sem magaviseletemmel,
annál kevésbé cselekedetemmel,
vagy magam, vagy mások által bosszúsággal ne illessem,
ne gyûlöljem, meg ne sértsem, vagy meg ne öljem;
sõt minden bosszúvágyat magamból kiirtsak;
magam rontására ne törjek,
önmagamat könnyelmûen veszedelembe ne ejtsem.
A közhatalom kezében pedig azért van fegyver,
hogy a vérontást megelõzze.

Mt 5,21-22: Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az õ atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre; aki pedig azt mondja az õ atyjafiának: Ráka, méltó a fõtörvényszékre; aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére. Mt 26,52: Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert akik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniük. 1Móz 9,6: Aki embervért ont, annak vére ember által oltassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert. Ef 4,26: Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon. Róm 12,19: Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. Mt 5,25; 18,35: Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, amíg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképpen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöcbe ne vessen téged. - Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekbõl meg nem bocsátjátok, ki-ki az õ atyjafiának, az õ vétkeiket. Róm 13,14: Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok kívánságokra. Kol 2,23: Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a maga választotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennük semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók. Mt 4,7: Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet. 2Móz 21,14: Ha pedig valaki szándékosan tör felebarátja ellen, hogy azt orvul megölje, oltáromtól is elvidd azt a halálra. Róm 13,4: Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, aki gonoszt cselekszik.

106. KÉRDÉS: Ez a parancsolat csak a gyilkosságról szól?
Nemcsak, hanem amikor Isten a gyilkosságot tiltja,
ugyanakkor arra tanít,
hogy õ a gyilkosságnak már a gyökerét gyûlöli,
mint az irigységet, gyûlölséget, a haragot és a bosszúvágyat,
s minden ilyent titkos gyilkosságnak tart.

Róm 1,28-32: És amiképpen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretükben megtartsák, azonképpen oda adta õket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek; akik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölccsel; súsárlók, rágalmazók, istengyûlölõk, dölyfösek, kevélyek, dicsekedõk, rosszban mesterkedõk, szüleiknek engedetlenek, balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok. Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy akik ilyeneket cselekesznek, méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképpen cselekvõkkel egyet is értenek. 1Jn 2,9-11: Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyûlöli az õ atyjafiát, az még mindig a sötétségben van. Aki szereti az õ atyjafiát, a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való. Aki pedig gyûlöli az õ atyjafiát, a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja hová megy, mert a sötétség megvakította az õ szemeit. Jak 1,20: Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja. Gal 5,19-21: A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyûlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekrõl elõre mondom néktek, amiképpen már ezelõtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekszenek, Isten országának örökösei nem lesznek. 1Jn 3,15: Aki gyûlöli az õ atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna õbenne.

107. KÉRDÉS: Elég-e, ha így senkit meg nem ölünk?
Nem elég,
mert mikor Isten az irigységet, gyûlölséget
és haragot kárhoztatja,
ezzel azt is kívánja,
hogy a mi felebarátunkat úgy szeressük, mint magunkat,
hogy iránta türelemmel, békességgel, szelídséggel,
könyörületességgel és szívességgel viseltessünk,
kárát tõlünk telhetõleg róla elhárítsuk,
és ellenségeinkkel is jót tegyünk.

Mt 7,12; 22,39: Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. - A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Ef 4,1-3: Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútûréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében. Gal 6,1-2: Atyámfiai, még ha elõfogja is az embert valami bûn, ti lelkiek igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél temagad is. Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. Mt 5,5: Boldogok a szelídek: mert õk örökségül bírják a földet. Róm 12,18: Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek. Mt 5,7: Boldogok az irgalmasok: mert õk irgalmasságot nyernek. Lk 6,36: Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas. Róm 12,10.15: Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelõzõk legyetek. - Örüljetek az örülõkkel, és sírjatok a sírókkal. 2Móz 23,5: Ha látod, hogy annak a szamara, aki téged gyûlöl, a teher alatt fekszik, vigyázz, rajta ne hagyd; oldd le azt õvele együtt. Mt 5,44-45: Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyûlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az õ napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és erõt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Róm 12,20-21: Azért ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjúhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyûjtesz az õ fejére. Ne gyõzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval gyõzd meg.

XLI. Úrnapja
108. KÉRDÉS: Mit követel a hetedik parancsolatban?

Mivel Isten minden förtelmet megátkozott,
azért azt nekünk is szívbõl gyûlölnünk kell,
s mind a szent házasságban,
mind azon kívül tiszta és fegyelmezett életet kell élnünk.
3Móz 18,27-29: Mert mindezeket az utálatosságokat megcselekedték annak a földnek lakosai, amely elõttetek van; és fertelmessé lõn az a föld. Hogy ki ne okádjon titeket az a föld, ha megfertõztetitek azt, amint kiokádja azt a népet, amely elõttetek van. Mert aki megcselekszik valamit ez utálatosságból, mind kiirtatik az így cselekvõ ember az õ népe közül. Júd 22-23: És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén õket. Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva õket a tûzbõl, és utálva még a ruhát is, amelyet a test beszennyezett. 1Thessz 4,3-5: Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartoztassátok; hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent. Zsid 13,4: Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplõtelen a házaságy, a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten. 1Kor 7,4: A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképpen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége.

109. KÉRDÉS: Csak a házasságtörést és a más efféle förtelmet tiltja-e Isten e parancsolatban?
Mivelhogy testünk és lelkünk a Szentlélek temploma,
Isten azt akarja,
hogy mindkettõt tisztán és szentül õrizzük meg.
Ezért megtilt Isten minden tisztátalan cselekedetet,
viselkedést, beszédet, gondolatot, vágyat, és mindazt,
ami erre ingerelhetne.

Ef 5,3-4: Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék ti közöttetek, amint szentekhez illik; sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás. 1Kor 6,18-20: Kerüljétek a paráznaságot. Minden bûn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de aki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik. Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentõl nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsõítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi. Mt 5,27-28: Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az õ szívében. Ef 5,18-19: És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel, beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak. 1Kor 15,33: Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.

XLII. Úrnapja
110. KÉRDÉS: Mit tilt meg Isten a nyolcadik parancsolatban?

Nemcsak azt a lopást és rablást tiltja meg,
amelyet a polgári hatóság megbüntet,
hanem lopásnak nevezi Isten mindazon
gonosz mesterkedéseket és fogásokat is,
amelyek által felebarátunk tulajdonát akár erõszakkal,
akár hamissággal magunkhoz ragadni szándékszunk,
mint például hamis súly és mérték,
hitvány áru és hamis pénz,
vagy uzsora, vagy bármi más eszköz által,
amit Isten megtiltott.
Ideszámítandó minden fösvénység
és Isten ajándékainak haszontalan tékozlása is.

1Kor 6,10: Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát. 1Kor 5,10: De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek. Lk 3,14: És megkérdék õt a vitézek is, mondván: Hát mi mit cselekedjünk? És monda nékik: senkit se háborítsatok, se ne patvarkodjatok; és elégedjetek meg a zsoldotokkal. 1Thessz 4,6: Hogy senki túl ne lépjen és meg ne károsítsa valamely dologban az õ atyjafiát: mert bosszút áll az Úr mindezekért, amint elébb is mondottuk néktek és bizonyságot tettünk. Péld 11,1; 16,11: Az álnok font utálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves neki. - Az Úré az igaz mérték és mérõserpenyõ, az õ mûve minden mérõkõ. Ez 45,9-10: Ezt mondja az Úr Isten: Legyen elég már néktek, Izráel fejedelmei! A törvénytelenséget és erõszaktételt távoztassátok el, és cselekedjetek törvény szerint és igazságot. Vegyétek le népemrõl sarcolástokat, ezt mondja az Õr Isten. Igaz mérõserpenyõitek legyenek és igaz éfátok és igaz báthotok. 5Móz 25,13-15: Ne legyen a te zsákodban kétféle font: nagyobb és kisebb. Ne legyen a te házadban kétféle éfa: nagyobb és kisebb. Teljes és igaz fontod legyen néked; teljes és igaz éfád legyen néked; hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad néked. Zsolt 15,5: Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. Aki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké. Lk 6,35: Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jót tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert õ jóltevõ a háládatlanokkal és gonoszokkal. Péld 5,16: Kifolyjanak-e a te forrásaid, az utcákra a te vized folyásai?

111. KÉRDÉS: Mit követel tõled Isten e parancsolatban?
Hogy felebarátom hasznát tõlem telhetõleg elõmozdítsam,
vele úgy cselekedjem,
mint akarnám, hogy mások cselekedjenek velem,
és hûségesen munkálkodjam,
hogy a szûkölködõk szükségében segíteni tudjak.

Mt 7,12: Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. Ef 4,28: Aki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az õ kezeivel azt, ami jó, hogy legyen mit adnia a szûkölködõknek.

XLIII. Úrnapja
112. KÉRDÉS: Mit kíván a kilencedik parancsolat?

Azt, hogy senki ellen hamis tanúbizonyságot ne tegyek;
beszédét félre ne magyarázzam,
senkit ne rágalmazzak, ne gyalázzak,
és meghallgatása nélkül könnyelmûen ne kárhoztassak;
hanem kerüljek mindenféle hazugságot és csalárdságot
mint a Sátánnak saját mûveit,
hacsak Isten rettenetes haragját magamra vonni nem akarom;
törvénykezésben és egyéb dolgaimban
az igazságot kedveljem,
õszintén kimondjam és megvalljam;
és felebarátom tisztességét és jó hírnevét tõlem telhetõleg megoltalmazzam és elõmozdítsam.

Péld 19,5-6: A hamis tanú büntetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul. Sokan hízelegnek a nemes lelkû embernek, és minden barát az adakozóé. Péld 21,28: A hazug bizonyság elvész; aki pedig jól figyelmez, örökké szól. Zsolt 15,3: Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak. Róm 1,18: Mert nyilván van az Istennek haragja mennybõl, az embernek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Mt 7,1-2: Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. Lk 6,37: Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik. Jn 8,44: Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölõ volt kezdettõl fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen õbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja. Péld 12,22: Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot. Péld 13,5: A hamis dolgot gyûlöli az igaz; az istentelen pedig gyûlölségessé tesz és megszégyenít. 1Kor 13,6: Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Ef 4,25: Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, ki-ki az õ felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk. 1Pt 4,8: Mindenekelõtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez.

XLIV. Úrnapja
113. KÉRDÉS: Mit akar a tizedik parancsolat?

Azt, hogy soha még a legcsekélyebb kívánság
vagy gondolat se támadjon fel szívünkben
Istennek csak egy parancsolata ellen is,
hanem mindenkor teljes szívünkbõl gyûlöljünk minden bûnt,
és gyönyörködjünk minden igazságban.

Róm 7,7-8: Mit mondunk tehát? A törvény bûn-e? Távol legyen: sõt inkább a bûnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad. De a bûn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; mert törvény nélkül holt a bûn.

 

114. KÉRDÉS: De vajon megtarthatják tökéletesen e parancsolatokat, akik Istenhez megtértek?
Nem: mert még a legszentebbek is, ameddig e földön élnek,
az engedelmességet csakhogy éppen elkezdték;
ámde komoly elhatározással tényleg elkezdtek élni Istennek nemcsak egynémelyik,
hanem minden parancsolata szerint.

1Jn 1,8-10: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bûn mibennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mibennünk. Ha megvalljuk bûneinket, hû és igaz, hogy megbocsássa bûneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük õt, és az õ igéje nincsen mibennünk. Róm 7,14-15: Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bûn alá rekesztve. Mert amit cselekszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, amit akarok, hanem amit gyûlölök, azt cselekszem. Préd 7,20: Mert nincs egy igaz ember is a földön, aki jót cselekednék és nem vétkeznék. Róm 7,22-23: Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belsõ ember szerint; de látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az én elmém törvényével, és engem rabul ád a bûn törvényének, mely van az én tagjaimban.

115. KÉRDÉS: Miért hirdetteti Isten a tízparancsolatot olyan szigorúan, ha azokat ebben az életben senki sem tarthatja meg?
Elõször azért, hogy egész életünkben egyre jobban
megismerjük a mi bûnös természetünket,
és így egyre jobban kívánjuk bûneink bocsánatát
és a Krisztusban való igazságot.
Másodszor, hogy a Szentlélek kegyelméért könyörögve,
szüntelenül törekedjünk Istennek ábrázatára
mindinkább megújulni,
míg e földi élet után elérjük a tökéletességet.

1Jn 1,9: Ha megvalljuk bûneinket, hû és igaz, hogy megbocsássa bûneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Zsolt 32,5: Vétkemet bevallám néked, bûnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bûneimnek terhét. Róm 7,24-25: Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testébõl? Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bûn törvényének szolgálok. Fil 3,11-14: Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására. Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai én magamról nem gondolom, hogy már elértem volna: de egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek elõttem vannak, nékik dõlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülrõl való elhívása jutalmára. 1Kor 9,24-25: Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig, aki pályafutásban tusakodik, mindenben megtûrtetõ; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant.

AZ IMÁDSÁG

XLV. Úrnapja
116. KÉRDÉS: Miért szükséges a keresztyéneknek imádkozni?

Azért, mert ez kiváltképpen való része annak
a háládatosságnak,
amelyet Isten tõlünk követel.
Továbbá, mert Isten csak azoknak adja az õ kegyelmét
és Szentlelkét,
akik azt szívbéli fohászkodásokkal szüntelenül kérik,
és ezért neki hálát adnak.

Zsolt 50,14-15: Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat! És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, és megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem. Mt 7,7-8: Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetõnek megnyittatik. Lk 11,9-10.13: Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetõnek megnyittatik. - Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tõle kérik. Mt 13,12: Mert akinek van, annak adatik, és bõvölködik; de akinek nincs, az is elvétetik tõle, amije van.

117. KÉRDÉS: Mi szükséges az olyan imádsághoz, amelyet Isten kedvel és meghallgat?
Elõször, hogy egyedül csak az egy igaz Istenhez
könyörögjünk szívbõl,
aki magát nekünk Igéjében kijelentette,
mindazért amit kérnünk parancsolt.
Másodszor, hogy szükségünket és nyomorúságunkat
teljes valójában megismerjük,
és az õ felséges színe elõtt magunkat megalázzuk.
Harmadszor, hogy erõs fundamentumunk legyen,
hogy noha méltatlanok vagyunk arra,
mégis imádságunkat minden bizonnyal meghallgatja
az Úr Krisztusért,
amiképpen azt nekünk Igéjében megígérte.

Jn 4,22-24: Ti azt imádjátok, amit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt. De eljõ az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az õ imádóiul. Az Isten lélek: és akik õt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. Róm 8,26-37: Hasonlatosképpen pedig a Lélek is segítségére van a mi erõtelenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik miérettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért. 1Jn 5,15: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk õtõle. 2Krón 20,12: Oh mi Istenünk, nem ítéled-e meg õket? Mert nincsen mibennünk erõ e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak terád néznek a mi szemeink. Zsolt 2,11: Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel. Zsolt 34,19: Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket. Ézs 66,2: Hiszen mindezeket kezem csinálta, így álltak elõ mindezek; így szól az Úr. Hanem erre tekintek én, aki szegény és megtörött lelkû, és aki beszédemet rettegi. Róm 10,14: Mi módon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mi módon hisznek pedig abban, aki felõl nem hallottak? Mi módon hallanának pedig prédikáló nélkül? Jak 1,6-8: De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; a kétszívû, a miden útjában állhatatlan ember. Jn 14,13-16: És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsõíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt. Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Dán 9,17-18: És most hallgasd meg, oh Istenünk, a te szolgádnak könyörgését és esedezéseit, és világosítsd meg az Úrért a te orcádat a te szent helyeden, amely elpusztíttatott. Hajtsad, én Istenem, a te füledet hozzánk és hallgass meg; nyisd meg szemeidet és tekintsd meg a mi pusztulásunkat és a várost, amely a te nevedrõl neveztetik; mert nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük elõdbe a mi esedezéseinket. Mt 7,8: Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetõnek megnyittatik. Zsolt 143,1: Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hûséged és igazságod szerint hallgass meg engemet.

118. KÉRDÉS: Mit parancsolt Isten, hogy tõle kérjünk?
Mindent, amire testünknek, lelkünknek szüksége van,
melyeket a mi Urunk Jézus Krisztus egybefoglalt abban
a könyörgésben,
melyre õ maga tanított minket.

Jak 1,17: Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülrõl való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. Mt 6,33: Hanem keressétek elõször Istennek országát, és az õ igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

119. KÉRDÉS: Melyik ez a könyörgés?*
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod,
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben,
úgy a földön is;
mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek;
és ne vigy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól;
mert tiéd az ország,
a hatalom és a dicsõség
mindörökké.
Ámen.

* Az Úr imádsága hagyományos szövege:
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
Jöjjön el a te országod;
Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak,
akik ellenünk vétkeztek;
És ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól.
Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsõség mindörökké. Ámen.

Mt 6,9-13: Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk... Lk 11,2-4: Monda pedig nékik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként. És bocsásd meg nékünk a mi bûneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, akik nékünk adósok. És ne vigy minket kísértésbe; de szabadíts meg minket a gonosztól.
XLVI. Úrnapja
120. KÉRDÉS: Miért parancsolja Krisztus, hogy Istent így
szólítsuk meg: Mi Atyánk?
Azért, hogy mindjárt imádságunk kezdetén felébressze
bennünk a gyermeki félelmet és bizodalmat Isten iránt,
amely könyörgésünk fundamentuma:
tudniillik, hogy Isten Krisztus által Atyánkká lett,
és mindent, amit tõle hittel kérünk,
sokkal inkább megad nekünk,
mint szüleink,
kik pedig a földi jókat tõlünk meg nem tagadják.

Mt 7,9-11: Avagy ki az az ember közületek, aki ha az õ fia kenyeret kér tõle, követ ad néki? És ha halat kér, vajon kígyót ád-é neki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, menyivel inkább ád a ti menyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tõle?! Lk 11,11-13: Melyik atya pedig az közületek, akitõl a fia kenyeret kér, és õ talán követ ád néki? vagy ha halat, vajon a hal helyett kígyót ád-e néki? Avagy ha tojást kér, vajon skorpiót ád-e néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tõle kérik.

121. KÉRDÉS: Miért teszi hozzá ezt is: "Aki a mennyekben vagy"?
Hogy Istennek mennyei felségérõl
semmiféle földi dolgot ne gondoljunk,
továbbá hogy minden lelki és testi szükségünk kielégítését
az õ mindenhatóságától várjuk.

Jer 23,23-24: Csak a közelben vagyok-e én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-e Isten a messzeségben is? Vajon elrejtõzhetik-e valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam õt? azt mondja az Úr, vajon nem töltöm-e én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr. ApCsel 17,24-25.27: Az Isten aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy õ mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik. Sem embereknek kezeitõl nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szûkölködnék, holott õ ád mindeneknek életet, leheletet és mindent. - Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák, õt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs mesze egyikünktõl sem. Róm 10,12: Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik õt segítségül hívják.

XLVII. Úrnapja
122. KÉRDÉS: Melyik az elsõ kérés?

"Szenteltessék meg a te neved."
Azaz adjad elõször,
hogy téged igazán megismerjünk,
és a te minden mûveidben tündöklõ mindenhatóságodat,
bölcsességedet, jóságodat, igazságodat, irgalmasságodat
és igaz voltodat megszenteljük,
dicsérjük és magasztaljuk;
továbbá, hogy egész életünket, gondolatainkat,
beszédeinket és cselekedeteinket arra irányítsuk,
hogy nevedet miattunk szidalom ne érje,
hanem szálljon arra dicséret és dicsõség.

Jn 17,3: Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. Mt 16,17: És felelvén Jézus, monda neki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg neked, hanem az én mennyei Atyám. Jak 1,5: Ha pedig valakinek közületek nincs bölcsessége, kérje Istentõl, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. Zsolt 119,105: Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága. Zsolt 119,137-138: Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos. A te bizonyságaid igazságban és hûségben jelentetted meg, és mindenekfelett való egyenességben. Róm 11,36: Mert õtõle, õáltala és õreá nézve vannak mindenek. Övé a dicsõség mindörökké. Ámen. Zsolt 71,8: Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsõségeddel. Zsolt 115,1: Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsõséget, a te kegyelmedért és hívségedért!

XLVIII. Úrnapja
123. KÉRDÉS: Melyik a második kérés?

"Jöjjön el a te országod." Azaz úgy igazgass minket
Igéddel és Lelkeddel,
hogy neked napról napra inkább engedelmeskedjünk.
Tartsd meg és növeljed Anyaszentegyházadat,
rontsd meg a Sátánnak munkáit és minden hatalmát,
amely ellened feltámad,
s tégy hiábavalóvá minden gonosz tervet,
melyet a te szent Igéd ellen szõnek,
míg végre teljességre jut országlásod,
mikor te lész minden mindenekben.

Mt 6,33: Hanem keressétek elõször Istennek országát, és az õ igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Zsolt 119,5: Vajha igazgattatnának az én utaim a te rendeléseid megõrzésére! Zsolt 143,10: Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön. Zsolt 51,20: Tégy jól a te kegyelmedbõl a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kõfalait. Zsolt 122,6-7: Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretõk! Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban. 1Jn 3,8: Aki a bûnt cselekszi, az ördögbõl van; mert az ördög kezdettõl fogva bûnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Róm 16,20: A békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar. Jel 22,17.20: És a Lélek és a menyasszony azt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. - Ezt mondja, aki ezekrõl bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus! Róm 8,22-23: Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig. Nemcsak ez pedig, hanem a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását. 1Kor 15,28: Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.

XLIX. Úrnapja
124. KÉRDÉS: Melyik a harmadik kérés?

"Legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is."
Azaz adjad,
hogy mi és minden ember saját akaratunkat legyõzzük,
és a te egyedül jó akaratodnak engedelmeskedjünk,
minden ellentmondás nélkül,
hogy így mindenki az õ tisztét és hivatását oly készséggel
és hûséggel töltse be,
mint az angyalok a mennyben.

Mt 16,24: Ekkor monda Jézus az õ tanítványainak: Ha valaki jõni akar énutánam, tagadja meg magát és vegye fel az õ keresztjét, és kövessen engem. Tit 2,11-12: Mert megjelent az Isten idvezítõ kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon. 1Kor 7,24: Ki-ki amiben elhívatott, atyánkfiai, abban maradjon meg az Isten elõtt. Zsolt 103,20-21: Áldjátok az Urat õ angyalai, ti hatalmas erejûek, akik teljesítitek az õ rendeletét, hallgatván az õ rendeletének szavára. Áldjátok az Urat minden õ serege: õ szolgái, akaratának teljesítõi!

 

L. Úrnapja
125. KÉRDÉS: Melyik a negyedik kérés?

"Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma."
Azaz vedd gondjaidba a mi testi szükségeinket,
hogy így megismerjük,
hogy minden jó egyedüli forrása te vagy,
és hogy a te áldásod nélkül
sem a mi gondoskodásunk és munkánk,
sem adományaid nálunk nem gyarapodnak.
Éppen ezért, a mi bizodalmunkat
minden teremtménytõl elfordítva,
egyedül csak beléd helyezzük.

Zsolt 104,27-28: Mindazok tereád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben. Adsz nékik és õk takarnak; megnyitod kezedet és megtelnek a te jóvoltoddal. Zsolt 145,14-16: Az Úr megtámogat minden elesendõt, és felegyenesít minden meggörnyedtet. Mindenki szemei tereád vigyáznak, és te idejében megadod eledelüket. Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élõt ingyen. Mt 6,25-26: Azért azt mondom néktek: ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felõl, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felõl, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-e az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csûrbe nem takarnak; és a ti menyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-e azoknál? ApCsel 14,17: Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jótevõnk volt, adván mennybõl esõket és termõ idõket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket. ApCsel 17,27-28: Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák õt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs mesze egyikõnktõl sem: Mert Õbenne élünk, mozgunk és vagyunk; miképpen a költõitek közül is mondották némelyek: Mert az õ nemzetsége is vagyunk. 1Kor 15,58: Azért szerelmes atyámfiai erõsen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban. 5Móz 8,3: És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, amelyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nemcsak kenyérrel él, hanem mindazzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik. Zsolt 37,4-5: Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd õ teljesíti. (Olvasandó az egész zsoltár.) Zsolt 55,23: Vessed az Úrra a te terhedet, õ gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. Zsolt 62,11: Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nõ, ne bizakodjatok.

LI. Úrnapja
126. KÉRDÉS: Melyik az ötödik kérés?

"Bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek."
Azaz Krisztus véréért nekünk,
nyomorult bûnösöknek ne számítsd be a mi vétkeinket,
se a folytonosan bennünk levõ gonoszt;
amiképpen mi is érezzük szívünkben
a te kegyelmednek ama bizonyságát,
hogy magunkban állhatatosan eltökéljük,
hogy felebarátainknak szívünk szerint megbocsátunk.

Zsolt 51,1-5: Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára; mikor õhozzá ment Nátán a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett. Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el bûneimet! Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimbõl tisztíts ki engemet; mert ismerem az én bûneimet, és az én vétkem szüntelen elõttem forog. Zsolt 143,2: Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élõ sem igaz elõtted! 1Jn 2,1: Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. Mt 6,14-15: Mert ha megbocsátjátok az embereknek az õ vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az õ vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.

LII. Úrnapja
127. KÉRDÉS: Melyik a hatodik kérés?

"Ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól."
Azaz, mivel mi magunkban oly gyarlók vagyunk,
hogy még csak egy szempillantásig sem állhatunk meg,
a mi esküdt ellenségünk pedig,
a Sátán, a világ és a mi tulajdon testünk
minket szüntelenül ostromolnak:
te tarts meg,
és Szentlelkednek erejével erõsíts meg minket,
hogy szilárdan ellenállhassunk,
és a lelki tusakodásban le ne gyõzzenek,
míg végre teljes diadalt veszünk.

Jn 15,5: Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõveszõk: Aki énbennem marad, én pedig õbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Zsolt 103,14-16: Mert õ tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk. Az emberek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezõnek virága. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az õ helye sem ismeri azt többé. 1Pt 5,8: Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen. Ef 6,12: Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Jn 15,19: Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyûlöl titeket a világ. Róm 7,23: De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bûn törvényének, mely van az én tagjaimban. Gal 5,17: Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. Mt 26,41: Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erõtelen. Mk 13,33: Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jõ el az az idõ. 1Thessz 3,13; 5,23-24: Hogy erõsekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk elõtt, amikor eljõ a mi Urunk Jézus Krisztus minden õ szentjeivel egyetemben. - Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestõl; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül õriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hû az, aki elhívott titeket és õ meg is cselekszi azt.

128. KÉRDÉS: Hogyan rekeszted be ezt az imádságot?
"Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsõség mindörökké." Azaz mindezeket azért kérjük tõled,
mivelhogy te a mi királyunk és mindenható vagy,
ki nekünk minden jót meg is akarsz, meg is tudsz adni,
hogy ezek által nem mireánk,
hanem a te szent nevedre térjen örök dicsõség.

Róm 10,11-12: Mert azt mondja az írás: Valaki hisz õbenne, meg nem szégyenül. Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik õt segítségül hívják. 2Pt 2,9: Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekbõl, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani. Jn 14,13: És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsõíttessék az Atya a Fiúban. Zsolt 115,1: Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsõséget, a te kegyelmedért és hívségedért!

129. KÉRDÉS: Mit jelent ez a szócska: "Ámen"?
Az "Ámen" azt jelenti:
ez igazán és bizonyosan meglesz.
Mert Isten az én könyörgésemet
sokkal bizonyosabban meghallgatta,
mint amennyire én azt szívemben kívánom.

2Kor 1,20: Mert Istennek valamennyi ígérete õbenne lett igenné és õbenne lett Ámenné az Isten dicsõségére miáltalunk. 2Tim 2,13: Ha hitetlenkedünk, õ hû marad: õ magát meg nem tagadhatja.