Főoldal » Hírek » A lélektől lélekig hidak tíz éve épülnek a kisvarsányiak és a telekfalviak között

A lélektől lélekig hidak tíz éve épülnek a kisvarsányiak és a telekfalviak között

2015. 03. 17.
Megosztás:

A református egyházközség imahetének utolsó napján, vasárnap, amikor a 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra is emlékeztek, Rácz Róbert kisvarsányi lelkipásztor hirdette az Igét: tíz évvel ezelőtt szolgált első alkalommal Telekfalván.

A lélektől lélekig hidak tíz éve épülnek a kisvarsányiak és a telekfalviak között

Juhász Ábel helyi református lelkipásztortól megtudtuk: a 2004. december 5-ei népszavazás alkalmával Kisvarsányban volt vendégszolgálaton. Bár akkor nem a határon túliak reményének megfelelően alakult az eredmény, ez a nap és esemény a két gyülekezet testvérkapcsolatának kezdetét jelentette.

Kapcsolatok

Lelkészi szinten legalább egy alkalommal évente kölcsönösen szolgálnak a másik egyházközségben, ugyanakkor a gyülekezetek tagjai is részt vesznek egymás jeles napjain. A kisvarsányiak a telekfalvi templom mennyezeti kazettáinak első örökbefogadói voltak, bekapcsolódtak a közmunkákba, és együtt is ünnepelték meg az istentiszteleti hely megújulását.

A lélektől lélekig hidak tíz éve épülnek a kisvarsányiak és a telekfalviak között

Vasárnap közel százan vettek részt a telekfalvi ünnepi megemlékezésen. Az ünnep szónoka, Rácz Róbert a kapcsolatok fontosságáról beszélt. Kiemelte: az Istennel és az egymással való kapcsolatok teszik igen értékessé az emberi életet.

Ünnep

A gyerekek két csoportban szerepeltek: a kicsik és az előkészítő osztályosok szavalatokkal lepték meg a gyülekezetet, a nagyok pedig az alkalomra készült összeállítást mutatták be.

A lélektől lélekig hidak tíz éve épülnek a kisvarsányiak és a telekfalviak között

Mindkét csoportot Juhász Réka készítette fel. Utána szeretetvendégségre került sor. Ilyen most volt először Telekfalván: a nőszövetség kezdeményezésére bekapcsolódott a falu népe. Sok süteménnyel és még több beszélgetéssel együtt maradva örvendtek a nap áldásainak.

 

Szöveg: Molnár Melinda

Fotó: Juhász Ábel

Udvarhelyi Híradó, Hit-Vallás rovat; 2015. március 17.