Főoldal » Hírek » Templomszentelés a végvárban

Templomszentelés a végvárban

Templomot szentelt október 12-én 14 órától a borszéki reformátusság. A 44 tagot számláló közösség az elmúlt évben újított fel egy épületet, amelynek egyik felében templom, a másik felében közösségi termek vannak. Az ünnepi istentiszteleten, amelyen a Görgényi Református Egyházmegye lelkipásztorai is részt vettek nagy számban, Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szolgált, liturgiai szolgálatot Szász Attila görgényi esperes végzett. 

Templomszentelés a végvárban

Kató Béla püspök igehirdetésében hangsúlyozta, hogy akkor lehetünk igazi közösséggé, ha vannak közös lelki élményeink, és minden ilyen alkalom, amikor a közösségi tagok összegyűlnek ilyen lelki élmény lehet. Nem elég, ha ismerjük egymást, egy helyen lakunk, egy nyelvet beszélünk, bennünket az a tudat tart össze, hogy élő Istenünk van, akit ismerünk. A püspök szerint kell a külső forma is, bár lehet szabadtéren is imádkozni, de kell egy hely, és ezt a borszékiek is így gondolták, ahol össze lehet gyűlni, ahol ki lehet zárni a külvilágot, és el lehet csendesedni. A hit, a megbizonyosodás szárnyakat ad az embernek, és ez gyakran hiányzik az istentiszteletekről, nem tudjuk megmutatni a külvilágnak, hogy örömmel és bizakodással teli emberek vagyunk, holott újból és újból át kell élni, hogy milyen hatalmas Istenünk van.  

Templomszentelés a végvárban

Kató Béla szerint három oka is van annak, amiért megéri református keresztyénnek lenni: közösségben élünk, reménységünk van, és szabadító Istenünk van, aki folyamatosan mutatja, hogy a legnyomorultabb helyzetből is meg tud szabadítani. Ha ezt meg tudjuk mutatni másoknak, akkor az egyház számukra is vonzóbb lenne. A mi Istenünk cselekedet, ez a cselekvés különbözteti meg más istenektől. Mindig Istené az utolsó szó, aki Krisztusban megfordította népe sorsát, ezért ma is kiálthatunk hozzá segítségért. “A borszékiek számára ez a ház egy ajándék, de ha nem fogalmazzák meg, hogy milyen csodálatos dolgot tett Isten, akkor hamar kiüresedhet ez a hely. Ez a nap egy közösségi élmény, hogy Isten velünk van, megszabadít. Ez kell visszahozzon benneteket erre a helyre, és ezt kell az istentisztelet után továbbadni. Ha ez megtörténik, akkor ez a közösség még fejlődhet, lehet, hogy egyszer ki kell ütni a falakat, mert nem lesz elég ez a tér a közösségnek. Forrjatok egy közösséggé, amely, bár kicsi, nagy dolgokra lesz képes!” - zárta igehirdetését a püspök. 

Templomszentelés a végvárban

Barticell-Kiss Krisztián lelkipásztor a 133. Zsoltár szavaival köszöntötte a gyülekezetet. Ha istennek egy is számít, 44 ne számítson? - indokolta a lelkipásztor a templomépítést, megjegyezve, hogy nem akármilyen 44-ről van szó, ügyes, református borszékieknek épült a hajlék. Barticell Kiss Krisztián arra is emlékeztetett, hogy Borszék egy végvár, és ha a végváron azt mondják, hogy nem érdemes, akkor ez a végvár 25 kilométerrel arrébb tolódik. “Ez a gyülekezet nem fogyni, hanem szaporodni fog!” - mondta köszöntőjében a lelkipásztor. Külön köszönetet mondott Szőcs Kálmán gondnoknak, aki bár termetében kicsi, annyit dolgozott, mint egy óriás, és, aki a munka során elkoptatott papucsai helyett egy pár új papucsot kapott köszönetképpen a lelkipásztortól. 

Templomszentelés a végvárban

Szász Attila esperes szintén a közösségi élmények fontosságát emelte ki. Péter, János és Jakab ott volt a megdicsőülés hegyén Jézussal, látták elváltozni az arcát, sőt, az élmény fokozódott azzal, hogy megjelent Mózes és Illés is. A tanítványok azt mondták, hogy jó nekik ott lenni, építsenek hajlékot. “Nagy dolog ma kimondani, hogy jó nekünk. Azt kívánom, hogy ebben a hajlékban érezzétek, hogy jó nekünk itt lenni, legyetek élő tagjai az egyháznak!” - mondta az esperes. 

Templomszentelés a végvárban

Borszék településnek testvértelepülési kapcsolata van Fonyóddal, ez a kapcsolat nem csak a két település között él, hanem a két református egyházközség között is, három tagú delegáció érkezett Fonyódról, az ő nevükben Miklósi Hosszú Ödön Koppány lelkipásztor köszöntötte az ünneplő közösséget, akiről kiderült, hogy ő maga is Székelyföldről származik.

Templomszentelés a végvárban

Bende Sándor megyei tanácsos hangsúlyozta, hogy ahol templomot szentelnek, ott a közösség nincs halálra ítélve, Víg József polgármester szintén arról beszélt, hogy kicsi, de erős közösség a borszéki reformátusság, és van értelme annak, hogy ez a végvár éljen.  

Templomszentelés a végvárban

Az ünnepségen szolgált a Barticell-Kiss család zenekara, Reményik Sándor Templom és iskola című versét Veress Orsolya szavalta. 


Szöveg és fotó: Kiss Gábor