Főoldal » Hírek » Az etika, mint a családi kapcsolatok hajtóereje

Az etika, mint a családi kapcsolatok hajtóereje

2014. 10. 09.
Megosztás:

Az etika, mint a családi kapcsolatok hajtóereje címmel szerveztek konferenciát 2014. szeptember 29-én, hétfőn a Protestáns Teológiai Intézet Dísztermében. A Protestáns Teológiai Intézet nevében dr. Rezi Elek rektor köszöntötte a konferencia résztvevőit, hangsúlyozva, hogy a tudományos munkának becsülete van az intézményben. A rektor, reflektálva a konferencia témájára elmondta, hogy az etika rávezet arra, hogy életízű teologizálásra van szükség a 21. században. 

Az etika, mint a családi kapcsolatok hajtóereje

Catherine Ducommun-Nagy, a kontextuális szemléletet kidolgozó Böszörményi-Nagy Iván özvegye előadásában a lojalitás öt dimenziójáról beszélt. Elmondta, Böszörményi-Nagy Iván megfigyelései klinikai tapasztalatokon alapulnak. Ezek alapján következtettek arra, hogy az embereket meghatározza, hogy mit tesznek velük és mit tesznek ők másokkal. Kultúrától függetlenül adunk és kapunk. Az üzleti világban szerződésekről beszélünk, amelyek betartásában van igazságosság és igazságtalanság, míg az emberi kapcsolatokban méltányosságot és lojalitást várunk el. A lojalitás kölcsönösséget is jelent: ha én segítek rajtad, akkor te is segítesz rajtam. Böszörmenyi-Nagy Iván szemléletében a lojalitás magába foglalja az elköteleződés fogalmát is, amelynek legfőbb meghatározója a relacionális etika. 

Az etika, mint a családi kapcsolatok hajtóereje

Az előadásban szó esett a lojalitás különböző formáiról. A közvetlen lojalitást például akkor gyakoroljuk, amikor nyilvánosan szavazunk. A láthatatlan lojalitást akkor, amikor nem szavazok a saját pártomra, de az ellenfélére sem. Szekvenciális lojalitásról akkor beszélünk, amikor például a házaspár valamelyik ünnepen egyik évben egyik szülőnél ünnepel, a másik évben a másiknál. Ez azonban lojalitási konfliktusokhoz is vezethet, amelynek klinikai jelei is lehetnek. A szekvenciális lojalitás fő dimenziója a relacionális etika, ez egy méltányossági kapcsolat. 

Catherine Ducommun-Nagy elmondta, klinikai megfigyelések során gyakran tapasztalták, hogy a gyerekek lojálisak voltak a szülők iránt, holott azok nem érdemelték meg. Az előadó szerint nem bizonyított elmélet szerint nagyobb hajlandóságot mutatunk olyan személyek megsegítésére, akik genetikailag közel állnak hozzánk. 

Az etika, mint a családi kapcsolatok hajtóereje

A lojalitás másik formája a maffia lojalitás, a kilátásba helyezett büntetésen alapszik. A lojalitást itt a befolyásolás határozza meg. A lojalitást 5 tényező határozza meg: biológia, pszichológia, kölcsönhatások, az ontikus dimenzió és relacionális etika. 

Hanneke Meulink-Korf a kontextuális szemléletnek a teológiába való átültetéséről beszélt, valamint arról, hogy neki személyesen mit nyújtott Boszormenyi-Nagy Ivan szemlélete. Elmondása szerint Böszörményi-Nagy Iván segített neki, hogy a korábbi ismereteit más fényben lássa, a moralizálás helyett keresse a lelkigondozott életében a forrásokat, amelyek által ő maga találja meg a kiutat a problémából. Hanneke Meulink-Korf szerint nem csak a szakma, hanem a társadalom számára is nyereség volt, hogy ez a szemlélet begyűrűzött a lelkipásztorok körébe is. 

Az etika, mint a családi kapcsolatok hajtóereje

A konferencián bemutatták Catherine Ducommun-Nagy könyvét, amelyet dr. Kiss Jenő fordított magyar nyelvre. Greteke de Vries, az Exit Kiadó képviselője elmondta, ez a sorozat 18-ik könyve. 

Az etika, mint a családi kapcsolatok hajtóereje

Lavinia Olău Dobre saját tapasztalatai alapján szemléltette, hogy mit jelent az etikai, valamint milyen kihívások érik a pszichoterapeutát, amikor a saját értékrendjét félre kell tennie ahhoz, hogy ne befolyásolja a klienst, ugyanis ma már a pszichológus, a terapeuta nem az igazság birtoklója, így a saját értékrendjét sem erőszakolhatja rá a kliensre. 

Az etika, mint a családi kapcsolatok hajtóereje

Kiss Jenő, a gyakorlati teológia tanára, előadásában Martin Buber filozófiája, a kontextuális szemlélet és a teológia alapján a kontextuális terápia és lelkigondozás három fontos fogalmáról, az „létrendről”, „az egzisztenciális vétekről” és „a megrontott emberi rend helyreállításáról” beszélt. A létrenddel kapcsolatban elmondta, hogy annak alapvető jellemzője a közösség, szemben az individualizmussal. A közösség akkor valósul meg, amikor az emberek úgy beszélnek egymáshoz és egymással, hogy beszédünk által elmélyítik a másik ember észlelését, tapasztalataik közlésével megerősítik és kiegészítik a másikat. Amikor a kapcsolatból visszavonulnak az elszigeteltségbe, akkor megtagadják magukat a másik embertől, és ezzel (meg)akadályozzák a másik szelfjének kialakulását, megerősödését. Ennek elkerülésében segít az a tudat, hogy Isten a férfit és a nőt úgy teremtette, mint egymással szemközt álló segítő társat, hogy egymást megerősítsék és kiegészítsék. Ez a mindennapi életben, a lelkigondozásban és a terápiában főleg az elismerés által valósul meg, amely a másik ember létezésének, magának az egyénnek a megerősítését jelenti.

Az etika, mint a családi kapcsolatok hajtóereje

Az egzisztenciális vétekkel kapcsolatosan elmondta, hogy az mint személyközti valóság elsősorban a vétek másokra néző következményeire irányítja a figyelmet. Ezek a következmények, valamint a bibliai vétekfogalom segít a vétket felismerni és elismerni. Ugyanis a Biblia a vétek alatt az élet rendjének megrontását, káoszt előidéző, az életet ellehetetlenítő tettet ért. Ezért az embernek a vétket nem csak felismernie és elismernie kell, hanem jóvá is kell tennie azt. Ez növeli az emberek közötti bizalmat és megbízhatóságot, segíti a sértett felet, hogy lemondjon destruktív jogosultságáról, a bosszúról, a tettest pedig, hogy visszanyerje szabadságát. 

Az etika, mint a családi kapcsolatok hajtóereje

Fotó és szöveg: Kiss Gábor