Főoldal » 7. Magyar Református Világtalálkozó » Hírek » Szemmel láthatóan és érzékekre hagyatkozva a Világtalálkozó eseményein

Szemmel láthatóan és érzékekre hagyatkozva a Világtalálkozó eseményein

Soli Deo Gloria sátor

A vásártér sarkán felállított Soli Deo Gloria sátor különös portékát kínált. Szegedi László Tamás, generális direktor és lelkes kis csapata Kálvin Jánost ajánlotta a látogatók figyelmébe.

Szemmel láthatóan és érzékekre hagyatkozva a Világtalálkozó eseményein

– Tessék Kálvinról, nem ám Kleinról, a divattervezőről, hanem Kálvin Jánosról tájékozódni – hangzott a vásárba illő hívogatás. Ez itt most róla szól, mondták még, és ennek tiszteletére egésznapos Kálvin-információpontként működtették a sátrat. Lehetett itt kapni képeslapot, amelyre Kálvint ábrázoló postai pecsét került, vagy könyvjelzőt, a reformátor rövid élettörténetével, sőt ingyen ölelést is osztogattak annak, „akit nem öleltek meg aznap reggel”.

Aki kíváncsi volt Kálvin János életére, munkásságára, netán megválaszolatlan kérdései voltak tanait illetően, lehetősége adódott teológusokkal, lelkészekkel beszélgetni és feltenni kálvinos kérdéseit. A Soli Deo Gloria sátor volt a Világtalálkozó leghangosabb sátra, talán azért, hogy minden között ne vesszen el az igazi üzenet.

Láthatatlan színház

Bekötik szemed, megtöltik lelked és kinyitják szíved és hidakat teremtenek magunk és Isten fele. Így reklámozták magukat a láthatatlan színház révészei. Kíváncsian és félénken lépdeltem bekötött szemmel, de annál inkább éreztem, ahogyan tényleg megnyílik a lelkem és előjön mindenféle érzés: gyereki öröm, gondtalan szórakozás emléke, boldogság, félelem, szorongás, megkönnyebbülés, felszabadulás. Az érzékekre hagyatkozó színházban kézen fogva haladtunk valamiféle láthatatlan életben, megírt forgatókönyv szerint. Születéstől örökkévalóságig. Élettől életig. A hangok, az érintések, a mozdulatok mind hozzásegítettek ahhoz, hogy magadba szállva, rejtett kérdésekre válaszolva közelebb kerülj Istenhez. Hiszen úgy, ahogyan a vezetők kézen fogtak a sötétségben és vezettek, úgy Isten is ezt teszi velünk nap mint nap. Kézen fogva vezet, a végén meg tárt karokkal vár. Ezt támasztotta alá a láthatatlan színház élménye is: nem lehet elrontott életünk, nem lehet elvesznünk, hiszen Isten minden helyzetből képes minket kiemelni. De nekünk ehhez élnünk kell, Vele...