Főoldal » Hírek » Isten előtt egyek vagyunk

Isten előtt egyek vagyunk

2014. 05. 21.
Megosztás:

Udvarfalva a virágok faluja. A legszebb virág, amit kaptunk a vizitáció alatt talán Róza néni verscsokra volt, ezzel várt bennünket reggel 10-kor. Azért is csodálatra méltó ez, mert járni alig tud már, de el nem mulasztotta volna az alkalmat, hogy a bizottságot köszöntse. „Sokat várok ettől a mai naptól. Ma este nem csak mi leszünk itt, ez egy sajátos találkozó, remélem az egyházmegye szinte minden lelkipásztora itt lesz. Tegnap Székesen voltunk, ott soha ennyi lelkipásztor nem volt egyszerre a templomban, és én is úgy éreztem, hogy ez egy felemelő esemény volt, ahogy együtt énekeltünk és imádkoztunk, és azt éreztem, hogy tudunk segíteni azoknak, akik ott élnek.“ - mondta a köszöntő során Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. 

 Isten előtt egyek vagyunk

Szabó Árpád és felesége, Sára az iratokon túl melegséggel fogadta a bizottságot, akik amellett, hogy leellenőrizték az iratokat, meglátogatták a község polgármesterét. Marosszentannán kiderült, hogy a polgármesternek tervei vannak a közösséggel, amelyek elsősorban az időseken segítenének. Kellemes és tartalmas beszélgetés volt ez a marosszentannai polgármesteri hivatal tanácstermében, s este legalább olyan kellemes volt a község polgármesterét az udvarfalvi templom padjaiban ülni látni. 

Ez a nap abban tért el a többitől, hogy a presbiterekkel, nőszövetséggel, fiatalokkal való találkozáson túl Kató Béla püspök megnézte azt is, hogy miből élnek a falubeliek. Mint említettem az elején, virágtermesztés a falu legfőbb tevékenysége, van, aki több hektáron is termeszt, és a faluban élőket foglalkoztatja, ezzel adva munkát azoknak, akik enélkül szomszéd településeken, vagy éppen a városban kellene munka után nézzenek. 

 Isten előtt egyek vagyunk

Jakab István, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye lelkipásztora is felszabadultan jár egyik találkozóról a másikra. „Felemelő alkalom volt ez a nap. Püspök úr több alkalommal is elmondta, hogy a Generális Vizitáció elsősorban nem a gyülekezetet és lelkipásztorát ellenőrzi, hanem az esperesi vizitációt. Mikor először hallottam kicsit félelem töltött el, de egyre inkább megbarátkoztam a gondolattal, ez egy nagyon jó elképzelés, a vezető embernek is tudnia kell, hogy számadással tartozik feletteseinek. Nyilván elsősorban Istennek tartozunk számadással, de jó, ha valaki megvizsgálja a dolgainkat, a hibáinkat kijavítja, tanácsokkal lát el, támogatásáról biztosít.“ - mondja az esperes, aki egyben azt is elárulja, hogy Udvarfalva volt az első gyülekezet, ahová az esperesi vizitáció ellátogatott. 

Jakab István szerint ők is ugyanazt állapították meg, amit a Generális Vizitáció is, hogy van pulzusa a gyülekezetnek, élő közösség van, a lelki élet különböző területei nagyon jól működnek. „Jó volt úgy részt venni a bizottságban, hogy nem nekem kellett irányítani, inkább résztvevője voltam a vizitációnak, jobban tudtam figyelni, elraktároztam magamban dolgokat, úgy voltam itt, aki felé is néhány megállapítás elhangzott és ez mindenképpen tanulságos volt.“ Az esperes szerint ugyanakkor van amiben az esperesi vizitáció eltér a Generális Vizitációtól, ő maga nem a polgármesterekkel találkozik, hanem a látogatás során gyülekezeti tagokat és ezek családjait látogatja meg, így is kitapintható a gyülekezet pulzusa. 

 Isten előtt egyek vagyunk

Szabó Árpád lelkipásztor némileg megnyugodva meséli, hogy a vizitációt megelőző napon a gyülekezetben megtörtént a pénzügyi ellenőrzés, így kicsit lazábban tudták venni a vizitáció napját. „Meglepetések értek, mert kedvességet, jóindulatot és figyelmességet tapasztaltam az egyházkerület részéről. Tanulságos volt ez a nap, egyben stimuláló erővel hatott ránk, hogy bizonyos dolgokat lehet még jobban csinálni. A nap végén egy kicsit fellélegezhetünk, örültem annak, hogy az egyházmegye lelkészei is empátiával hallgatták végig a beszámolókat, az ő jelenlétük is felemelő volt. Most, hogy vége van a napnak, azt hiszem, hogy egy jó kikapcsolódásra megértünk a feleségemmel, Sárával együtt.“ - összegzi a vacsora után a napot a lelkipásztor. 

Szabó Árpád azt is elmondja, hogy a készülődés alatt próbálták a presbiterekkel elhinteni azt a magot a gyülekezetben, hogy ez ünnep, hogy ezt komolyan kell venni. Többé-kevésbé sikerült is ez, évszázadok óta nem járt Udvarfalván püspök, és ilyen szempontból az egész falu számára ünnep volt. Az előkészületekben a presbiterek vettek részt a leginkább, az ünnepi istentisztelet vonatkozásában azonban hiányosságként éli meg Szabó Árpád, hogy nem voltak annyian, amennyien lenniük kellett volna, de mindez nem árnyékolja be a napot. 

 Isten előtt egyek vagyunk

Udvarfalván a kis óvódásoktól kezdve a vallásórások, kátésok, ifisek, házas bibliakörösök, nőszövetség, presbitérium együtt alkotja a gyülekezet magját, akikkel szorosabb kapcsolata van a lelkipásztornak. „Mint minden gyülekezetnek, ennek a gyülekezetnek is van egy lelkileg éhesebb rétege. Százalékban nem tudom kifejezni, igazán Isten a lelkek ismerője. Van egy bizonyos része a gyülekezetnek, akik úgymond szimpatizánsok, akik néha jelennek meg, nagyokat csodálkoznak, azt mondják, hogy igen, így kellene ezt nekem is tennem, de aztán megint jön egy lelki-szellemi szünet az érdeklődésben. Mindnyájukat szeretjük, egyformán szeretjük azokat is akik itt vannak, akik csak ritkábban járnak errefelé, és azokat is, akik távolról, mint egy erkélyről lebámulnak. Mint minden erdélyi gyülekezet, ilyen vegyes a mi gyülekezetünk is.“

 Isten előtt egyek vagyunk

Mire az interjúkat befejezném, már a vizitációs bizottság nagy része úton van a következő szolgálati hely felé. Körbenézek a teremben, és nagy örömömre azonban még van a bizottságból egy valaki, aki maradt, aki még beszélget vacsora után is. Szegedi László generális direktor ugyanolyan fiatalosan gesztikulál, mint nap elején, érkezéskor, töretlen lendülettel magyaráz. Ebben a hangulatban kezdünk el beszélgetni arról, hogy hogyan is élte meg az elmúlt három napot. „A missziói élet dolgaiba sikerült úgy bepillantani, hogy nagyon sokszor ellentmondásos adatokból rendkívül fontos dolgokat tudtunk lemérni. 10 éves távlatban vizsgáltam a dolgokat, és ez a 10 éves távlat megengedte azt, hogy lássuk, hogy merrefelé tart a református egyházunk Erdélyben. Aggasztóak a demográfiai adatok, ott van igazán szép eredmény, ahol a nagyváros közelsége megengedte a közösségeknek, hogy a megélhetést megtalálják és ez otthon tartotta őket, mint Udvarfalván, mert értelmét látják az itthon maradásnak. Túlmenően azon, hogy különféle gyülekezeti modelleket láttunk, hiszem azt, hogy a vizitációnak erősítő jellege is volt, elsősorban abban, hogy mi együvé tartozunk, Isten előtt nincsenek különbségek, a lelkipásztorral, a padban ülő emberrel együtt ülünk le a templomban, és kitárjuk a szívünket Isten előtt. Ezt a közvetlenséget próbáltuk sugározni, hogy mi Isten előtt egyek vagyunk.“ - mondja Szegedi László, aki abbéli örömét is kifejezte, hogy este az egyházmegye lelkipásztorai is részesei voltak ennek a közösségnek. Bár volt ahol reménytelenül néztek a jövőbe, Szegedi László azt mondja, hogy hiszi azt, hogy nem azért építettek akkora templomokat az elődeink, hogy ezek elnéptelenedve csak a pókoknak és a templom egerének legyenek hajléka. Az egyházkerület generális direktora hiszi azt, hogy Isten majd megtölti tartalommal, értelemmel, hiszen az Ő hajléka, és mindig hazavárja a híveket. Egymásra, Istenre találva van reménysége a református embernek. 

 Isten előtt egyek vagyunk

A vizitációk nagyon bensőséges alkalmak voltak, egyben örömteli találkozások. Nincs annál nagyobb öröm, ha valakiben látod a szeretetet, amivel lehajol egy gyermekhez, amivel felemeli az öregeket, hisz abban, amit tesz. „Olyan lelkipásztorokkal találkoztunk, akik önmagukra találtak a gyülekezetben. Öröm volt látni a szeretetet, amivel körülvettek. Ezeket a pulzusokat akartuk lemérni, mint egy vérnyomásmérővel, és van pulzusa ennek az egyháznak. Az öröm ez a pulzus. Az örvendező ember egy felpörgött ember, ezt a pörgést láttuk mind a három helyen. Azt is öröm volt látni, hogy mi, idősebb lelkészek, egy másik generáció, volt mit tanuljunk a fiataloktól is. Jó amikor együtt lakoznak, együtt örvendeznek, együtt vizitálnak az atyafiak.“ - vonja le a következtetést Szegedi László. 

Isten előtt egyek vagyunk

 

Fotó és szöveg: Kiss Gábor

Az udvarfalvi vizitációról készült fényképgalériánk az Erdélyi Református Egyházkerület facebook oldalán tekinthetőek meg.