Főoldal » Hírek » Kántor Csaba: a kis gyülekezetek gondjai nem lehetnek egyéni problémák

Kántor Csaba: a kis gyülekezetek gondjai nem lehetnek egyéni problémák

2014. 01. 24.
Megosztás:

Kántor Csaba egy személyben parajdi lelkipásztor, a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye esperese, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője, püspökhelyettese. Ezt a három szolgálatot együttesen végzi, s mint mondja, mindenre jut egyelőre ideje és energiája. Fontosnak tartja, hogy a lelkipásztorok, gyülekezetek anyagi stabilitását is megteremtse egy olyan egyházmegyében, amely református szempontból szórványos, nagyon sok a kicsi gyülekezet. Anyagi stabilitás nélkül ugyanis a lelki stabilitás sem biztos, hogy megvalósul. Kiss Gábor interjúja

 Kántor Csaba: a kis gyülekezetek gondjai nem lehetnek egyéni problémák

Az elmúlt egy évben mi történt a székelyudvarhelyi egyházmegyében?

A székelyudvarhelyi egyházmegyében a tisztújítás után az első nagy ténykedés az volt, hogy egy rég dédelgetett álom megvalósulhatott, hogy nem csak nevében székelyudvarhelyi egyházmegye, hanem székhelye is Székelyudvarhelyen van, ugyanis eddig vándorszékhelye volt, ahol szolgált az esperes, ott volt a székhely is. A református kollégiumban sikerült helyet kapni és ott tudtuk az esperesi hivatalt berendezni. Ez volt az első nagy dolog, esemény ami megtörtént és úgy mutatkozik, hogy ez egy kellemes, és sokak által, gyakran megkeresett otthon lett az egyházmegye lelkészi közössége vagy mindazok számára akiknek teendőik vagy csupán csak látogatási szándékuk is van.


Milyen nagyobb rendezvények voltak az egyházmegyében?

A választások után az egyházmegye megválasztott tisztségviselői, a missziói előadó, ifjúsági előadó, katekétikai előadó és a számvevő is összeültünk és egy évi programot beszéltünk meg, aminek alapját a Heidelbergi Káté évfordulója képezte, hiterősítő, hitmélyítő alkalmakat tartottunk, szétágaztatva az egyházmegyében minden irányba úgy az ifjúság, a nőszövetség, a presbiterszövetség, valamint a lelkészi közösség felé is. Kiemelkedőnek és rangosnak nevezhető ilyen alkalom volt, amikor az egyházmegyében konfirmált ifjakat összegyűjtöttük Székelyudvarhelyre és hitvalló napot, rendezvényt tartottunk, ahol a tudósítások szerint hangos Káté felmondás is volt, utcán vonulás. Ez azt is jelentette, hogy abban a katolikus többségű régióban mi is felmutattuk, hogy ez a mi hitünk, ez a mi identitásunk, és ezt mi nyíltan fel merjük vállalni, ezt képviseljük. A rendezvényen örömmel vettek részt a fiatalok és óhajukat fejezték ki arra nézve, hogy több ilyen alkalommal is jó lenne együtt lenni. Ennek ismétlése úgy történt meg, kisebb régiókban gondolkodva már, hogy aztán Alsóboldogfalván az IKE vezetőségével és az  egyházmegye azon régiójában lévő ifjúsági csoportokkal is tudtunk együtt lenni és tartalmas időt együtt tölteni, építő jellegűt és hitben erősödő alkalmat. A Nőszövetség számára is két alkalommal szerveztünk együttlétet, találkozót, tisztújítás is történt egyik alkalommal.  A presbiterszövetség számára is ugyanilyen célzattal régiós találkozókat tartottunk. Székelykeresztúr és vidéke, Udvarhely és környéke el egészen le a Sóvidékig, valamint Csíkszereda és Gyergyó részek külön-külön egy-egy ilyen alkalmat rendeztek, majd pedig Parajdon egy közös presbiteri konferenciát tartottunk, amelyen szintén tisztújító közgyűlés volt.  Március folyamán Parajdon egy családos együttlétet tartottunk, egy kicsit lazítva is terveket szövögettünk. Erre igény is volt és örömmel jelentkeztek a kollégák családostól és gyerekestől együtt.

Kántor Csaba: a kis gyülekezetek gondjai nem lehetnek egyéni problémák

Vannak országos alkalmak, mint akár a TEPSI-kupa vagy volt a Kárpát-medencei lelkipásztori focikupa. Van kimondottan az udvarhelyi egyházmegyében alkalom arra, hogy így nyakkendő nélkül, rövidnadrágban összegyűlnek a lelkipásztorok?

Van ilyen alkalom, rendszerességgel összegyűl a focicsapat, amelyik a TEPSI- kupán is részt vett, ők edzenek és találkoznak. Ez a fiatalabb nemzedék, emellett mi sokszor lehet, hogy csak a távolból, elfoglaltság miatt, szurkolóként jelen vagyunk. Ezen kívül a parajdi együttlétünk alkalmával fürdőzési lehetőség is volt. Azt is terveztük és reméljük, hogy az idei esztendőben megvalósul, hogy az egyházmegye egy táborozási helyet is, amit adományként kap majd a Libánon, azt majd közmunkával együtt rendbe tesszük és majd hasznossá is az egyházmegye számára. Ugyanígy egy egyházi tulajdonban, Homoródfürdőn lévő vendégházat is az egyházmegye ilyen célokra akar használni, egy egyházközség tíz éves tartozását leróva megváltotta ezt azért, hogy ez is egy lehetőség legyen az ifjúság, gyerekek számára és a különböző egyházi, akár presbiteri, nőszövetségi, lelkészi együttlétek lezserebb megtartására nézve is. Kiemelném még azt, hogy a székelyudvarhelyi egyházmegye, bár egy közigazgatási megye területén terül el, három vagy négy tájegységbe tagolódva és szétszórtan egy nagyon szórványos egyházmegyének nevezhető, negyvennégy anyaegyházközségünk van, öt missziós egyházközség, ezek között a 98 szórvány- és 13 leányegyház. A lélekszámot illetően is érdekes dolgokat lehet elmondani: 29226 reformátust számláltunk az elmúlt esztendőben, és ennek a megosztása ezen az egyházmegyei területen a tájegységekben, gyülekezetekre lebontva elgondolkoztató képet is mutat és ugyanakkor feladatokat is ró elénk. A kicsi sokszor már elerőtlenedő vagy még küszködő anyagi gondokkal vergődő, de lélekszámában is megapadt gyülekezetek száma is nagyon nagy. A 29226 lélekből 21200 van 12 gyülekezetben. Ezek az úgymond nagyobb létszámú és minősített egyházközségek. A többi sokra jut a megmaradt 8 ezer lélek. Az öt missziós egyházközségünk szintén egy-egy tájegységet foglal magába, Felcsíki missziós egyházközség, Madéfalva, Csíkcsicsó és környéke  csíkszentmártoni központtal a másik része a Csíki-medencének, a Homoród mentén Homoródszentmárton, Szentkeresztbánya, a Csík és Udvarhely közötti részen valamint a Nyikó mentén Siménfalva, ezek a missziós gyülekezetek, ahol sok apró kis közösségben élnek alig 140-170 lelket számláló közösségek. Ezeknek a gondjai és a még többi apró közösségek, gyülekezetek gondja nem lehet egyéni, ezt próbálta az egyházmegye önmagáévá tenni úgy, hogy hiterősítő alkalmaknak és gyülekezeti tevékenységeknek a támogatására egy missziós alapot hozott létre az egyházmegyei tanács, amelyre meg kellett keresni és találni az anyagi forrásokat. Az én gondolatom az volt, hogy nem lehet csupán egy vajúdó, egy haldokló vagy éppen elerőtlenedő  gyülekezetbe csak egyféleképpen erősítést pumpálni vagy perfúzióval táplálni, több forrásból kell megtenni, mert hogyha ez elapad, tényleg a veszély fenyeget. Ezért három pillérre épül ez a missziós alap: a naptárokból megmaradt pénzösszeget az egyházmegye lelkészközössége és gyülekezetei már rég felajánlották erre a célra, ezt kiegészítettük az egyházmegyében az alkalmazottak 2%-os adójának az odairányításával, valamint a minősített egyházközségek a központi járulék rájuk eső részét 1,5 lejjel megtoldották, hogy ezt is ebbe az alapba helyezzük. Így sikerült is akár sürgősségi beavatkozásokat, vagy ilyen rendezvényeket támogatni és ebből segíteni őket. 

 

Hány lelkipásztor végzi a feladatot az egyházmegyében?

A lelkipásztorok száma 46, van aki gyereknevelési szabadságon van, így a fungens lelkészek és a beosztott lelkészek száma együttesen ennyit tesz ki.

Kántor Csaba: a kis gyülekezetek gondjai nem lehetnek egyéni problémák

Esperes úrnak azt hiszem, hogy duplán nehéz feladata van amikor arról van szó, hogy egyrészt az adminisztrációval is kell foglalkozni, ehhez hozzájön az, ami a kánonban is benne van: lelkigondozni, összetartani a lelkipásztori közösséget, hiszen emellett a főjegyzői, püspökhelyettesi feladatot is ellátja. Mennyi idő jut az egyházmegye adminisztrációjára illetve a lelkipásztoroknak a pásztorolására?

Az egyházmegye eme szolgáltatását, tevékenységét illetően elsősorban hálás vagyok, és köszönetet mondok azoknak, akik az adminisztrációs munka java részét hűségesen és hozzáértéssel elvégzik. A titkárnőre gondolok, a pénztárosra és ezen kívül mindazokra a kollégákra, akik különböző módon ebbe besegítenek, mert erre szükség is van, így a koordinálásra és az összehangolásra irányítom az erőket, a személyes beszélgetésekre, gondok vagy örömök megosztásár akár gyülekezeti, presbitériumi, vagy lelkészi közösségekből érkezzenek. Próbálom ezt úgy elvégezni, hogy jusson mindenre idő, amellett, ami még fentebbi beosztásomból és szolgálatomból adódik. Minden héten két-három napot tudok az egyházmegyének is szentelni, azonkívül a  gyülekezetben is és az egyházkerületi sokrétű tevékenységet is eddig győztem idővel és erővel is. Áldozatot hozva, sokszor éjszakába menő utazást is felvállalva igyekeztem a feladatom elvégezni hűséggel.

 

Az előző beszélgetések alkalmával kialakult kétfajta vélemény az eddig megkérdezett esperesek között a lelkigondozásra vonatkozóan. Volt aki azt mondta, hogy az esperesi funkció inkább egy adminisztrátornak a funkciója és hogy a lelkipásztorok lelkigondozását rá kell bízni valaki másra. Ezzel szemben elég sokan voltak az esperesek közül, akik azt mondták, hogy a lelkipásztornak a tevékenységébe amúgy is beletartozik és hogy ezt nem kell kivenni az esperesnek a kezéből, talán inkább az adminisztrációs munkát kellene csökkenteni. Melyik lenne a jobb Ön szerint?

Mindegyikben, akár a lelkigondozásról, akár az adminisztrációról beszélünk, a közösség is jelen kell legyen, nem egyszemélyes kell legyen akár egyik, akár másik. Jól leosztva ezeket a terheket fel lehet vállalni mindkettőt. Az egyik fontos, nem lehet elhagyni. A másik is nélkülözhetetlen, és azt is meg kell tenni. Ebben a kollégák is aktívan részt vesznek, és ha éppen nem nekem, talán egy hozzá közelebb állóval, vagy akkor éppen gondjaiban osztozóval meg tudja osztani a lelkipásztor a gondjait, és utána közösen is meg tudjuk beszélni. Igyekeztünk arra, hogy minden gondunkat nyilvánosan is megbeszéljük, akár adminisztrációs üléseken vagy más alkalmakon.

 

Mit tapasztalt eddig a vizitációk alkalmával?

Az eltelt időszak alatt éppen a zsúfoltság miatt nem sikerült ezeket még megkezdeni, a döntésünk és a beszélgetéseink során ezt a tavaszi időszakra összpontosítottuk. Az elgondolásom az, hogy talán ezek nem egynapos vagy félnapos látogatások és alkalmak kell legyenek, hanem ezt egy előkészített terv szerint úgy képzeltük el és beszéltük meg, hogy a számvevő kiszáll és megvizsgálja a számvetést, ha nehézségek, gondok vannak, akkor besegít, és próbáljuk a lemaradásokat pótolni. Ugyanígy a missziói előadó, iskolaügyi előadó, katekétikai előadó is ezeket a dolgokat egy alkalommal kiszállva megvizsgálja, megbeszélik és utána pedig egy a presbitériummal, a lelkészi családdal való együttlét is egy vasárnapi alkalomra tevődne, mintegy záradéka annak ami azelőtt már megtörtént. Ezek a terveink és hisszük, hogy március-április folyamán ezeket meg tudjuk valósítani. Az eddigi gyülekezeti találkozások, látogatások alkalomszerűek voltak, akár úgy hogy rendezvények vagy meghívások alapján, vagy pedig éppen látogatás formájában nem csak egyszemélyesen, hanem a főgondnokkal közösségben. Sajnos azt is el kell mondanom, hogy voltak szomorú és kellemetlen helyzetek is az egyházmegyében. Két  lelkészkollégának a temetésén is együtt kellett legyünk, talán ez az egyik nehezebb feladat. Ezért is voltak hitmélyítő, hiterősítő alkalmak. Olyan szempontból is fontosak ezek, hogy tapasztaltunk hitbeli eltéréseket, elcsúszásokat is. Egy lelkipásztort fel kellett függeszteni vallott hitvallási hibái miatt, bemerítkezett és úgy próbálta a szolgálatokat ellátni. Ezt veszélyesnek láttuk arra nézve, hogy a gyülekezeti közösségre is kihat.

Kántor Csaba: a kis gyülekezetek gondjai nem lehetnek egyéni problémák

Azt már bizonyosan tudjuk, hogy 2014-ben beindulnak a vizitációk, milyen más tervek vannak a következő évre?

A következő évre a terveink ugyanilyen irányzatúak. Továbbmenni a megkezdett úton, és ugyanebbe az irányba még több alkalmat, lehetőséget szervezni, és találni arra, hogy valóban hitében élő közösségek legyenek, és erősödve tudjunk így szolgálni közösen. Megemlíteni való dolognak tartom, hogy a lelki élet erősítése mindig valahol összefügg az anyagi erősödéssel is. Ebben támogatást élvezünk, talán egyedi módon az egész egyházkerületben, és  itt megint köszönettel tartozunk a közigazgatási megye felé, hogy felekezeti különbség nélkül elég nagy leosztásban részesedünk, ami pályázatok formájában történik, s hadd mondjak itt számadatokat a 2012-es esztendő adatairól is, mert annak egy részét már megéltük, és az elmúlt 2013-as évre is, több mint negyven egyházközség részesedett pályázatok formájában ilyen támogatásban, ami templomrenoválásra, parókia renoválásra, a programok megszervezésére, ravatalozók építésére célirányosan megpályázva érkezett és ez évi összegben 440 ezer lejt tesz ki. Ez egy nagy segítség azért, hogy a lelki élet biztosítékát anyagilag is fedezni lehessen helységekkel vagy rendbe tett gyülekezeti termekkel, megjavított templomokkal.

 

Az interjú meghallgatható az Agnus Rádió honlapján, vagy alább, a beépített lejátszóban:  

 

 

Fotó: Kiss Gábor

Sorozatunk következő részében Szegedi Lászlóval, a Brassói Református egyházmegye esperesével beszélgetünk az egyházmegye elmúlt évi tevékenységeiről.